Subject: Re: Damon szobája & fürdője Sat Nov 16, 2013 7:35 pm
+18
elena & damon
Nem foglalkozom ezzel! Itt és most elhatározom, hogy nem. Boldog vagyok és nem engedhetem, hogy egy keserű gondolat meg pár rossz álom elrontsa a boldogságomat. Örülök annak, hogy Damon-nel lehet. Boldoggá tesz. Úgy érzem, hogy szabad vagyok és végre élek. Még ha voltaképpen halott is vagyok. Mert meghaltam. Nem is egyszer, hanem kétszer. Mind a két alkalommal a Wickery hídról hajtottunk le és mindkétszer teljesen új emberként jöttem vissza. Habár a második alkalommal, már vámpírként. Ez is elég nagy változás volt az életemben, de az életemet is teljesen felfordította. De legalább elmondhatom, hogy végre egyszer igazán boldog vagyok. A szüleim halála óta először.. Úgy igazán. - Hmm, akkor nagyon aktívan fogok próbálkozni. Kezdhetsz pakolni. - Mondtam nevetve. Biztos voltam abban, hogy meg tudnám győzni arról, hogy velem jöjjön. Már csak ebből a kijelentéséből is. Minden kapcsolatban kell egy kisebb távolság, hogy ne unják meg egymást a felek, de nem megy. Ha nincs velem üresnek érzem magam.. Bár ezen a nyáron erre nem igazán volt példa, de pár perc távollét is kínzó volt. Hiába volt a másik szobában. Milyen érzés lesz, majd ha egy teljesen más városban leszek? Biztos vagyok benne, hogy borzalmas. Ez a reggel is csodálatosan kezdődött.. Minden gondomat elfeledtem és azt is, hogy egyetemre kellene mennem.. Damon kényeztetéséhez az ég világon semmi sem hasonlítható. Testem, már pusztán ebbe beleremegett. Imádtam vele lenni.. Emberként nem volt rá alkalmam, de legalább így vámpírként kiélvezem minden egyes pillanatát. Habár van azaz érzésem, hogy emberként nem lett volna ugyanilyen.. Mióta vámpír vagyok sokkal jobban élvezek mindent. A napsütést.. Mindent. A vállamba harapott, amire felszisszentem, majd elvigyorodtam. Próbáltam vele együtt mozogni közben édes ajkait kerestem és szenvedélyesen kezdtem el őket falni, ahogy telt az idő egyre vadabbul. Éreztem, hogy egyre jobban közelítek a gyönyörhöz, amit csak ő tudott megadni nekem.
Egész nyáron valami nem volt vele rendben. Nem mond el nekem valamit , ami bántja a lelkét, így valószínüleg Stefan-ról lehet szó, de ha meggondolta volna magát , akkor már úgyis szólt volna, ezért nem piszkálom őt. Egyébként is. Majd beszél róla , ha akar, nem az apja vagyok, hogy mindenképpen mindent ki akarjak rángatni belőle. Elég ha tudja, hogy mellette állok bármi történjen és ezen semmi sem változtat. Nem fogom mindenért zaklatni, valószínüleg jobban kiborítaná a dolog ha ki kellene mondania. -Nem vagyok megrendíthetetlen, főleg ha te próbálkozol...-mondtam nevetve. Nekem is hiányozna. És ha nagyon akarja, akkor úgyis vele megyek mert nekem az a fontos, amit Ő szeretne és ez mindig így lesz. Hiába jártam már főiskolára többször, érte megtenném még ezerszer is. Eleinte óvatosan bántam vele. Nem tudom miért. Talán így egy kicsit emberibb volt az egész. Legalábbis az előjáték mindenképpen és tudom, hogy neki mennyire fontosak ezek az apróságok, de azt sem szabad elfelejteni, hogy a vámpírságnak vannak előnyei és az egyik legjobb ezek közül a szex. Figyeltem a nyögéseit. Mostanában ez volt az éltető elemem. Vele jobb volt, mint eddig bárki mással és minden pillanatát éreztem. Finoman nyaltam kényes pontját , mielőtt újra magamévá tettem volna. Nem szívtam ki sok vérét, éppen csak pár kotyot ittam belőle, hogy még több energiám legyen. Elkezdte felvenni a tempómat én pedig félkézzel átöleltem a derekánál, fél kézzel pedig a feje mellett támaszkodtam. Viszonoztam csókját, egyre szenvedélyesebben, egyre hevesebben, miközben fokozatosan egyre mélyebbre és egyre gyorsabban hatoltam belé. Belesóhajtottam csókunkba, de egy pillanatra sem álltam meg és ajkaink újra egymásra találtak. Néha felreccsent az ágy jelezve, hogy elhasználódott a nyár folyamám.
Bűntudatom van, amiért én ilyen jól szórakozom miközben egész nyáron nem hallottunk Stefan-ról. Az álmom meg túlságosan is valóságosnak tűnt, de.. Nem lehet. Megbántottam és azért érzem ezt az egészet, hogy szenved és fájdalmai vannak. Végül is nem mindennap dobnak téged a testvéredért.. Én pedig pontosan ezt tettem. Damon karjaiba vetettem magam, ami talán életem egyik legrosszabb döntése volt, hiszen vele az életem közel sem olyan biztonságos, mint Stefan-nal, de ezt mind végiggondolva döntöttem el, hogy vele akarok lenni, mert szeretem őt. Ezen pedig senki és semmi nem változtathat. Még a bűntudatom sem.. – Hmm, szóval azt mondod, hogy próbálkozhatok? Nagyon jól hangzik. – Válaszoltam kuncogva. Sokkal jobb lenne, ha ő is velem lenne. Valahogy elviselhetőbb lenne ez az egész. Meg egy átlag ember az esetek többségében a pasijával jár főiskolára. Vagy ott ismerkedik meg vele, de a végeredmény voltaképpen ugyanaz. Együtt járnak oda és kész. Én pedig képes vagyok bármire, hogy ezt elérjem. Bár az is lehet, hogy túl hamar rám unna, ha magammal rángatnám.. Mondjuk ez a nyár bebizonyította, hogy erre elég kicsi az esély. Halk sóhajok és nyögések törtek elő belőlem, amit ő váltott ki belőlem a kényeztetésével, amit talán soha nem fogok megunni. Az egyszer biztos, hogy nagyon is jól tudja mit csinál. Mikor megéreztem őt magamban halványan elvigyorodtam, majd halkan felszisszentem, mikor beleharapott a vállamba és szívni kezdte a véremet. Pár apró korty után abbahagyta én pedig arcára csúsztattam a kezemet és ajkaimhoz húztam, hogy szenvedélyesen megcsókolhassam, miközben csípőmmel próbáltam felvenni a tempóját.
Subject: Re: Damon szobája & fürdője Sun Nov 10, 2013 7:17 pm
+16/+18
Morning, darling
Elena
In my room
Nehéz volt őt megszerezni és bár minde erőmmel azon voltam, hogy meg tudjam tartani mégis ott volt az a kis vékony hang a fejemben, ami állandóan azt súgta, hogy el fogom őt valahogyan veszíteni. Ezzel persze nem akartam Őt terhelni, hiszen az lett volna rá a válasz, hogy halucinálok és teljesen boldog velem. Ki fogom élvezni minden percét annak, hogy az enyém és nem fogom felesleges pánikolással elrontani ezt az idillt. Felnevettem. -Ne aggódj majd én vigyázok rád..-mondtam nevetve, miközben finoman simogattam a testét. Enyhén felvontam a szemöldökömet és egy féloldalas mosoly jelent meg az arcomon. -Nem mondom, hogy nem tudsz olyat tenni , amitől meggondolnám magamat... de én ezen már átmentem párszor... de próbálkozni azért szabad..-mondtam nevetve. Nem zárkóztam el egyébként az ötlettől, de nem is akartam a nyakán lógni egész életében. De persze az is benne van a pakliban, hogy ha ott vagyok mellette , akkor kevesebb baromságot csinál, amivel veszélybe sodorhatja magát. Emellett az is ott van, hogy elöbb utóbb ezeken a baromságokon túl kell esnie , hogy felnőhessen. Csinálnom kellene egy pro-kontra listát, hogy erről döntsek. Finoman dolgoztam rajta és benne a nyelvemmel, miközben letornáztam magamról is a ruhákat úgy, hogy közben nem hagytam abba a barátnőm kényesztetését. Belemarkoltam a combjába, majd néhány perc után feljebb csúsztam és gondolkodás nélkül hatoltam belé. Ráfogtam a fenekére, miközben mozogni kezdtem. Sok dolgot imádtam Elenában, például a hajlékonysága egészen előkelő helyet foglalt volna a listámon, ha lenne ilyen listám. Kulccsontjára tapasztottam az ajkaimat majd beleharaptam a vállába. A vére lassan csurgott át a számba. Néhány szívás után elengedtem a sebet és gyorsítottam a tempón.
Ha valaki pár évvel ezelőtt mondja nekem, hogy egyszer én Stefan helyett Damon-nel leszek tuti biztos, hogy nem hittem volna neki. Most pedig mégis itt vagyok és egyáltalán nem bánom, hiszen az érzéseim vezettek Damon karjaiba. Szeretem őt. Pont úgy, ahogy van. Elfogadom és ő is elfogad engem úgy, ahogy vagyok. Miatta nem kell visszaváltoznom a régi önmagamhoz.. Stefan megszállottan kereste bennem az elveszett emberi Elena-t. Már megváltoztam és visszacsinálni nem lehet. Hiába lettem volna újra ember nem lennék már ugyanaz a személy, aki voltam. Megváltoztam. Ebbe az is beletartozik, hogy az érzéseim Damon irányába felerősödtek. Ezt pedig senki nem veheti el tőlem.. Boldog vagyok vele és ő is velem. - Héé.. - Finoman vállba bokszoltam, miközben felnevettem szavaira. Pókhálós? Azért remélem odáig nem fogok eljutni. Bár, amíg itt van nekem Damon semmiképpen nem fordulhat elő. Lehet köztünk akármekkora távolság.. Valamelyikünk meg fog törni és pillanatokon belül áthidalja azt a távolságot, ami elválaszt minket, akkor pedig újra együtt leszünk. - Hmm. Miért van azaz érzésem, hogy nem tudnálak rávenni, hogy még egyszer fősulira járj? - Emlékszem, hogy egyszer, mintha járt volna.. De ezek szerint nem kötötte le túlságosan. Viszont nekem is szükségem van ezekre a tapasztalatokra. Hamar lekerült rólam minden felesleges ruhadarab és megéreztem őt a legérzékenyebb pontomon, amitől szinte azonnal felsóhajtottam. Egyik kezemmel a sötét hajzuhatagába túrtam a másikkal pedig a lepedőt kezdtem szorongatni, miközben a sóhajokat már nyögések váltották fel.
▲ words: 231 ▲ music: Eyes On Fire ▲ note: lesz még jobb is. <3
Victor Price
✤ Posztok száma : 9
✤ Születésnap : 1839-06-28
✤ Regisztráció : 2013-11-05
✤ :
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Damon szobája & fürdője Fri Nov 08, 2013 9:45 am
+16/+18
Morning, darling
Elena
In my room
Nem tudom, hogy meddig fog tartani ez az egész, hogy meddig fog engem szeretni és , hogy mennyire jön majd be nekünk a távkapcsolat , de az biztos hogy szeretném kiélvezni minden percét, amit csak lehet, amíg még az enyém... tartson ez még fél óráig, 3 napig vagy az örökkévalóságig. Elena volt az a tiltott gyömölcs a számomra, ami végül önként hullott a kezembe, amikor már kezdtem végleg lemondani róla, hogy bármikor kitekint majd a Stefan által nyújtott biztonságos élet keretei közül. Halkan felnevettem. Legalább egyszer végig kell sétálnia ezen az úton, hogy felnőtté válhasson mielőtt belekényelmesedik az életbe és ezt mindketten tudtuk, csak egyikünk sem akart igazán belegondolni, hogy ezt az utat nem állandóan együtt töltjük majd. -Majd néha beszökök a szobádba, hogy ne legyél pókhálós..-nevettem halkan miközben végigcsókoltam a testét. -Csak rajtad múlik...-vontam meg a vállamat miközben tovább játszadoztam a testével. Amint megkaptam az engedélyt, amiben egyébként teljesen biztos voltam megszabadítottam a maradék ruháitól. Majd ajkaimmal délebbre vándoroltam, hogy aztán a nyelvemmel az érzékenyebb pontját kényesztessem. Finoman bántam vele, bár ez lényegében nem volt túlságosan szükséges , hiszen már vámpír, nem olyan egyszerű megsebezni őt vagy bármi, de mostanában már a puszta ösztönök helyett már az érzelmeink is domináltak és a kemény vámpírszex mellett már sokat szeretkezünk. Lábait a vállamhoz emeltem, hogy jobban hozzáférjek a nyelvemmel.
Boldoggá tesz a puszta közelségével is. Igazából belehalnék, ha egy pillanatra is el kellene szakadnom tőle. Főleg egy ilyen nyár után, amilyen a mién volt. Igyekeztem minden egyes percét kiélvezni egészen addig, ameddig csak lehetett. Most pedig készen állok arra, hogy erről lemondjak. Ha nem is teljes mértékben, de mostantól kezdve korlátozott napok állnak a rendelkezésünkre.. Viszont már csak azért sem ezzel fogok foglalkozni, mert minek töltsem azzal az időmet, hogy számolom hány nap maradt még nekünk, mikor ki is élvezhetném a helyzetet? Édes ajkát csókolva ébresztettem őt fel. Már jó ideje ébren voltam, de mégse szerettem volna mondhatni az éjszaka közepén felébreszteni. Így is elég korán volt, de egyszerűen már nem bírtam visszafogni magam. Vágytam rá. Azt akartam, hogy ébren legyen, de ezt nem tehettem úgy, hogy megrázom, akkor talán még morcos is lett volna, de így pont tökéletes volt. Nem sokáig voltam fölényben, hamarosan maga alá gyűrt, de még így is nagyon tetszett ez a szituáció. - Ha tudnád milyen jó érzés minden reggel melletted ébredni. - Halk sóhaj hagyta el ajkaimat, amit mellkasom csókolgatásával ért el. Túlságosan is hozzászoktam az ilyesmihez már nem is tudom elképzelni a reggeleimet nélküle.. Pedig muszáj lesz. Sajnos. - Csak a fejembe villant, hogy nemsokára nem ébredhetek melletted. - Voltaképpen ez is igaz volt. Egyenlő egy rémálommal az egész. Na, jó annyira azért nem lesz vészes, de nem is lesz egy leányálom, hiszen minden reggelemet ő aranyozta be. Meg azt sem tudom mihez fogok kezdeni ezzel az egész távkapcsolat dologgal, de ráérek még ezen gondolkozni. Majd ha eljött az ideje. Egy könnyed mozdulattal szabadított meg a felsőmtől, amire csak halkan felkuncogtam. Csókja szinte megszédített.. Nehezemre esett elválni ajkaitól, de megtettem, hiszen tudtam hamarosan újra összeérnek. - Én lennék a világon a legboldogabb, ha így lenne. - Csak remélni tudtam, hogy Bonnie és Caroline hamarosan felbukkannak, hogy együtt mehessünk főiskolára. Egyedül nem lenne annyira jó móka. Kérdésére alsó ajkamba haraptam és belenéztem gyönyörű kék szemeibe, majd vigyorogva bólogatni kezdtem. Le nem tudom írni milyen jó érzés, ahogy hozzám ér.. Semmihez nem fogható.. Egyszerűen tökéletes.
▲ words: 341 ▲ music: Eyes On Fire ▲ note: lesz még jobb is. <3
Boldog voltam vele és ő is velem. Ez az összhang pedig mindennél többet jelentett a számomra. Valószínüleg egy fél évszázadot megint kikapcsoltam volna, ha el kell őt veszítenem, hogy vérben és alkoholba tisztára mossam az agyamat az érzelmeimtől, de engem választott. Velem akart lenni és be akartam neki bizonyítani , hogy jól döntött, aminek egyetlen módja volt. Mindent megadok neki, ami csak boldoggá teheti és reménykedek, hogy ez elég lesz neki. Szeretem a közelségét, a bőrének illatát és most, hogy már vámpír sokkal közelebb áll hozzám ,mint előtte. Meg kellett erősödniük az érzelmeinek, mielőtt igent mondott volna nekem. Aztán döntött és nyertem. Valamelyikünknek tönkre kellett mennie ebben az egészben és ugyan sajnáltam az öcsémet, de kifejezetten boldog voltam, hogy kivételesen nem én vagyok ejtve , azért mert olyan vagyok amilyen. Imádtam erre ébredni, hogy szüksége van rám. Szerettem, hogy kellek neki és hogy bűntudat nélkül megadhatom neki amit akar tőlem. Magam alá forgattam, hogy játszhassak kicsit a testével, mielőtt végleg felébrednék. -Ha tudnád milyen jó ezt hallani...-duruzsoltam a bőrébe, miközben végigjártam ajkammal a mellkasát. -Mert ismerlek..-duruzsoltam tovább. Tagad, illetve leginkább hárít és már teljesen biztos lehettem benne, hogy valami nem stimmel, de nem akartam feszegetni. Majd elmondja ha akarja én nem fogom belekényszeríteni. Semmi értelme nem lenne azon kívül, hogy még meg is sértődne, hogy nyaggatom, ez pedig távol álljon tőlem. Egy viszonylag könnyed mozdulattal rántottam le róla a fölsőjét , hogy hozzáférjek a testéhez. Elégedett mosoly jelent meg az arcomon, amikor átkarolta a nyakamat és viszonoztam a csókját. -Remélem az összes reggelünk ilyen lesz...-mondtam vigyorogva amikor egy pillanatra elváltak ajkaink, majd újra nekifeszültem a testének. Végigsimítottam az oldalát és felhúztam a lábait. Apró csókokat leheltem felsőtestének minden pontjára, miközben egyenletesen haladtam lefelé, a célom felé. -Akarod Elena?-néztem rá felvont szemöldökökkel. Egy határozott igenben reménykedtem illetve hittem, hogy az lesz a válasz, csak gondoltam még bosszantom egy kicsit , mielőtt megadnám neki azt amiért valószínüleg felkeltett, hogy foglalkozzak egy kicsit vele.
Hiába ébredhettem mellette minden egyes reggel soha nem tudtam betelni vele. Sem azzal, hogy az ajkai az enyémet érintsék. Vágytam minden egyes érintésére, vágytam rá. Úgy ahogy van. Egyszerűen nem is értem, hogy miért akarok elmenni főiskolára.. Párszor felteszem magamnak ezt a kérdést, de legalább egyszer le kell élnem a normális emberi életemet és nem akarom darabkákban. Kibírok pár évet.. Amúgy sem leszek olyan messze tőle. Bele is örülnék, ha túlságosan is messze kellene mennem tőle. Így legalább a lehető leggyakrabban meglátogathat. Vagy éppenséggel én ugorhatok haza, mert azt sem szabad elfelejtenem, hogy Jeremy újra köztünk van és újra iskolába kell járnia. El sem hiszem, hogy itt merem hagyni.. Bízom abban, hogy Damon odafigyel, majd rá. Nem szeretném, ha valami baj történne vele. Főleg azok után, hogy nem olyan régen kaptam őt vissza. De most nem ezzel kell foglalkoznom, hanem Damon-nel. Óvatosan rámásztam és próbáltam nem felébreszteni eközben nem tudom, hogy mennyire jártam sikerrel, de nem hagytam időt arra, hogy reagálhasson lágyan kezdtem csókolni az ajkait. Kicsit belemosolyodtam a csókba, mikor viszonozni kezdte és kezei vándorútra indultak a testemen. Pillanatokon belül, már én voltam az, aki alatta feküdt és nem fordítva, de egyáltalán nem bántam. – A nap minden egyes percében hiányzol. – Válaszoltam halkan kuncogva és picit félredöntöttem a fejemet, hogy jobban odaférjen a nyakamhoz. Csókjaitól kellemes bizsergés futott végig a testemen és beleharaptam az alsó ajkamba, közben pedig kezemmel a sötét hajzuhatagába túrtam, ami így is elég kócos volt, de ez pont jól állt neki. – Miért ne lenne? – Kérdésére kérdéssel feleltem. Nem akartam beszélni az egész Stefan dologról. Az voltaképpen tönkre vágná az egész nyarunk emlékét is nem csak ezt a pillanatot. Karomat a nyaka köré fontam és ezúttal szenvedélyesen kezdtem el csókolni az ajkait. Ezzel is próbáltam elterelni a témát erről az egészről. Nem akarok róla beszélni. Nyár óta van ez a rossz érzés a gyomromban, de valószínűleg csak azért van ez az egész, mert tudom jól, hogy megbántottam. Nem fogom ennek még csak az említésével sem megbántani Damon-t. Inkább eltárom jó mélyre magamban és soha többet nem hozom a felszínre.
▲ words: 341 ▲ music: Eyes On Fire ▲ note: lesz még jobb is. <3
Hihetetlen érzés volt, hogy egész nyáron mellette ébredhettem fel. Minden este féltem egy kicsit, hogy mire felkel a Nap Ő már nem lesz az ágyamban és annyira jó érzés volt, hogy kellemeset csalódhattam minden áldott reggel. Ott volt. Nyugodt volt az életem vele és hiába tartottam attól, hogy visszavágyik az öcsémhez, napról napra bizonyította, hogy boldoggá tudom őt tenni és ez mindennél többet jelentett nekem. Nem sok időt töltöttünk külön egymástól mégsem éreztem tehernek ezt az egész dolgok, inkább volt kiváltság, aminek minden pillanatát ki akartam élvezni. Éreztem, ahogyan fölém helyezkedik mégsem nyitottam ki a szemeimet. Ki akarta várni, hogy mire készül és mivel szándékozott eredetileg felébreszteni. Aztán az ajkai puhán enyémekhez simultak. Óvatosan viszonoztam csókját , miközben kezeim a combjára siklottak, végig a fenekén egészen a lapockájáig, hogy aztán jó fogást találva egy gyors mozdulattal magam alá fordítsam. Elhelyezkedtem lábai között és mosolyogva néztem végig az arcán majd a tekintetem az órára siklott. Túl korán volt, hogy csak úgy felkeljen persze megértem ha szexre vágyik és én boldogan megadom neki, csak azért furcsa. -Hogy-hogy ilyen korán hiányzom?-kérdeztem egy féloldalas mosollyal az arcomon majd végigsimítottam az oldalát félkézzel és végigcsókoltam a nyakát. Hihetetlen volt ez az egész, hogy megkaphattam őt és viszonozza az érzéseimet. A vámpír szexet egyetlen dolog tudta felülmúlni és az a vámpír szex volt Elenával. -Minden rendben?-kérdeztem , miközben ajkaimmal végigsúroltam a nyakát. Megemeltem a fejemet, hogy szemeibe nézhessek és láthassam, ha esetleg hazudik vagy titkolózik. Nem vagyok bizalmatlan, csak Elena hajlamos füllenteni olykor, amikor nem akar megbántani vagy csak nem beszél az érzéseiről. Ezt pedig mostmár nem hagyhattam neki, hiszen összetartoztunk és törődnöm kellett vele. Persze én sosem leszek Stefan nem fogom a halálba piszkálni, ha nem akar nekem elmondani valamit, csak szeretnék időben tudni róla, ha esetleg valami bántja a lelkét.
Az egész nyarat Damon társaságában töltöttem egy szót sem szólva arról, hogy eléggé valósnak látszó álmaim vannak Stefan-nal kapcsolatban, mintha szenvedne.. De végül is ezt betudtam annak, hogy bűntudatom van, amiatt, hogy összeálltam Damon-nel.. A szívemre kellett hallgatnom. Most mennyivel lett volna jobb az, ha úgy teszek, mintha boldog lennék mellette, miközben Damon-t szeretem? Azzal mindkettejüket tönkretettem volna plusz még saját magamat is. A rémálom ma is ugyanúgy felriasztott és már kedvem sem volt igazából visszaaludni. Csak feküdtem az ágyban Damon mellett és a plafont bámultam. Próbáltam kiverni a fejemből az álomképeket.. Több-kevesebb sikerrel. Rájöttem, hogy nem a plafon a legjobb elterelő módszer. Oldalra fordultam és Damon arcát kezdtem kémlelni, amin szinte látszott még álmában is, hogy mennyire boldog és ez engem is boldoggá tett. Vele boldog vagyok.. Úgy érzem, hogy újra élek és azt hiszem kijelenthetem, hogy életem legjobb nyarát töltöttem el mellette. Annyira le voltam foglalva azzal, hogy kimutassam neki az érzéseimet, hogy nem tudtam foglalkozni senkivel sem. Sem Bonnie-val, sem pedig Caroline-nal. Fogalmam nincs, hogy miért ment New Orleans-ba, de még visszajöhet nem? Végül is egy nyári kiruccanás mindenkinek jár. Bonnie-val váltottunk pár email-t a nyáron, de ennyire volt időm. Telefonhívás az már sokkal bonyolultabb lett volna, hiszen Damon valahogy mindig ott volt. De nem bántam.. Sőt! Rettentően örültem neki. Nem akartam túl korán felébreszteni Damon-t, de igazából már nem bírtam tovább várni. Az ajkai szinte hívogatták az enyémet. Térdeimmel óvatosan elhelyezkedtem a csípője mellett, majd pedig lehajoltam, hogy gyengéden megcsókoljam ezzel ébresztve őt fel.
▲ words: 248 ▲ music: Eyes On Fire ▲ note: hát ez nagyon béna lett.
Admin
We're here to help you.
✤ Posztok száma : 134
✤ Születésnap : 1991-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-02
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : trying to be nice ◯
Honey, keep my secrets well
Subject: Damon szobája & fürdője Sat Nov 02, 2013 10:16 pm
Home 
Subject: Re: Damon szobája & fürdője 
