viola & james

Csendesen hallgattam őt és fura érzés volt az, hogy meg se próbál kitérni a kérdéseim elől. Sőt, mondhatni még mosolygott is és a hangja se volt megrovó. Sokkal inkább barátságos volt és ezzel nagyon is meglepett. Nem számítottam arra, hogy ő nyíltan fog válaszolni a dolgaimra. Lehet velem van a baj, s csak én nem szeretek válaszolni ezekre a kérdésekre. Nem tudom…
Ő változtatott át? Egy testvérnek inkább védenie kellene a másikat, nem? Hiszen akit szeretünk, azt nem tehetjük szörnyeteggé.. – mondom egyre halkabban, majd a szavai hallatára egy kisebb kuncogás hagyja el az ajkaimat. Sejtettem, hogy valami hasonló lesz a reakciója, de az én reakcióm még engem is meglep, hiszen nem szoktam csak úgy nevetgélni.
A boszorkányok sok mindenre képesek, igaz? – kérdezem tőle kíváncsian, hiszen válaszának köszönhetően biztos vagyok abban, hogy már találkozott párszor egy-két hozzám hasonlóval. Vajon tényleg boszorkány lennék? Tényleg lenne esélyem arra, hogy varázsoljak és megmentsem a világot a rosszaktól? Nem tudom és félek. Nagyon félek, hiszen tudom, hogy mekkora sötétség lakozik bennem.
Lehet, nem tudom. – rántom meg a vállaimat, amikor a mosolyomat kezdi el dicsérni. Nem sokszor szoktam, de ez talán csak részben az én hibám. Sokkal inkább mások hibája, mert az emberek teljesen másképpen viszonyulnak hozzám az az eset óta.
Miért mondod ezt? Miért lennék én annyira másabb? – kérdezek vissza szinte rögtön és amikor hosszabb időre elveszek a szemeiben, akkor sietve kapom el a tekintetemet és gyorsan újra körbepillantok.

|| Bocsánat a késés miatt

viola & james

Csendesen hallgattam és figyeltem őt, hiszen kíváncsi voltam minden egyes apró rezzenéseire, hogy vajon milyen érzelmeket vált ki belőle minden egyes szó. Azt mondják, hogy a vámpírok ridegek és érzéketlennek, de ő egyáltalán nem tűnt annak.
Ő nevelt fel? - csúszott ki a kérdés a számon, de sajnos ez sokszor előfordul, hogy amit gondolok azt ki is mondom. Egy kisebb sóhaj hagyta el az ajkaimat, mert nem értettem, hogy miként lehetséges az, hogy ő közöttük ennyire szoros a kapcsolat. Lia és köztem évekkel ezelőtt meghalt minden normális dolog, vagyis az én részemről. Magam sem tudom pontosan, hogy mit miért teszek vele kapcsolatban, de talán csak őt akarom megvédeni azoktól a démonoktól, amik bennem lakoznak.
Amit, ha nem tévedek egy boszorkány készített neked. - mondtam neki kissé buzgóan, de azonnal el is hallgattam, mert még mindig nehezemre esett elhinnem azt, hogy bennem is van boszorkány vér és részben az vagyok. Vajon ő tudja ezt?
Szóval, ha elegem lesz belőled és meg akarlak büntetni, akkor elég csak ellopnom ezt a gyűrűt? - kérdeztem tőle viccelődve, de soha nem tudtam volna bántani, de ennek ellenére általában mégis ezt teszem azokkal az emberekkel, akik fontosak számomra.
Köszönöm, hogy megmentettél. - mondtam neki barátságosan és talán most először jelent meg egy apró mosoly az arcomon hosszú idő óta. Egy darabig figyeltem még őt, majd lesütöttem a szemeimet és a kezeimet kezdtem el nézni.
Soha nem bántad azt meg, hogy vámpír lett belőled? - kérdeztem tőle kíváncsian, hiszen el se tudom azt képzelni, hogy ennyi idő után milyen érzés lehet élni. Sok borzalmat és sok jót láthatott, de magam sem tudom. Egy-két hete még azt se tudtam, hogy vannak ilyen lények. Aztán valaki azt mondta, hogy boszorkány vagyok, majd most kiderül, hogy a megmentőm nagyon is valóságos és ráadásul egy több száz éves vámpír.

|| Bocsi, ez most gyenge lett.

viola & james

Mert talán rajtma kívül soha nem mutattad meg magad senkinek se és emiatt még örültebbnek hittek, s azt mondták, hogy a trauma mellékhatása vagy. - mondtam neki újra kissé szúrósan, de más részt pedig úgy, hogy megértse nem akarok erről tovább beszélni. Nem mehetünk vissza múltba, így a dolgokat se változtathatjuk meg. Szóval szerintem igazán fölösleges erről már beszélni.
Nem mondtam, hogy hátsó szándékod volt. Valami miatt úgy érzem, hogy talán benned bízhatok és tényleg az igazad mondod. - mondom neki egy kisebb sóhaj keretében, majd egy pillanatra a kezem az álla alá siklik és felemelem a fejét.- Ne vedd magadra annyira ahogyan viselkedem. Mindenkivel elutasító vagyok, de talán ha kitartasz azok mellett amiket mondtál, a céljaid mellett, akkor lehet nem fogod megbánni az eredményt. Viszont garantálni semmit se tudok. - mondom neki könnyedén és kicsit még meg is rázom a vállaimat, majd hamarosan megfordulok és elindulok kifelé. Nem akarok itt maradni, nem az iskolában, mert tudom, hogy bármelyik pillanatban megjelenhet az erőm és hiába vagyok dühös egy-két emberre itt az iskolában is, nem akarok valójában senki se bántani. A táskámat szorosan magamhoz ölelem a cuccaimmal együtt és közben csendesen hallgatom azt amit mond.
Fura volt hallani azt, hogy vámpír és mióta él, de amióta megtudtam, hogy mi vagyok azóta ez a dolog se tudott úgy igazán lesokkolni. Nem értettem, hogy miért nincs mellette valaki. Ennyi idő alatt csak talál magának az ember egy társat, de ő magányos farkasnak tűnt. Majd amikor a nővére került szóba, akkor egy pillanatra eszembe jutott újra Lia és egy pillanatra rossz érzés fogott el. James valószínűleg tényleg nem tehetett semmi rosszat se, mert most szabad, de én ezzel szemben állandóan keresztbe teszek és bosszúságot okozok. Talán inkább James-nek kellene félnie tőlem és nem nekem tőle. Lassan ledobtam a táskámat a padra és leültem. Szerettem itt lenni, ebben a parkban. Közel volt az iskolához, de mégis kellő távolságban ahhoz, hogy ne legyünk szem előtt.
Szóval van egy testvéred is? Esetleg él még más rokonod is? - kérdezek vissza csodálkozva.- Ő is vámpír? Meg ha te az vagy, akkor miért nem égsz meg a napon? - kérdeztem tőle kíváncsian, hiszen nem sokat tudtam a dolgokról. Egy pillanatra még az is megfordult a fejemben, hogy megmutatom neki mi vagyok, de nem mertem.
Miért mentettél meg akkor? - néztem rá kíváncsian és egy tincset az arcomból kiszedtem. Éreztem a nap gyengéd simogatását, de most valami miatt még ez se tudta elterelni a figyelmemet róla. Újra és újra végig néztem rajta, elvesztem abban a szempárban és egy pillanatra talán még valami szokatlan, soha nem érzett érzés is a hatalmába kerített.