Nem tudtam mit kéne tennem. Csak hallgattam Nadi-t, anyát, és apát, ahogy beszélgetnek, majd amint Nadi megitta azt a lötyit, én is öntöttem magamnak egy pohár vizet, és lassan kortyolgatni kezdtem. Anya hamar eltűnt a nappali felé, és húgi is gyorsan elment az ágyába, csak én és apa maradtunk kint a konyhában. Egy ideig csak kortyolgattam a vizemet, aztán, ahogy a pohár kiürült, betettem a mosogatóba és megöleltem apát.
- Én is lefekszem. Jó éjt apu!- Nyomtam egy cuppanóat apa arcára, és még mielőtt eltűntem volna az ajtóban integettem neki. Felmasíroztam a szobámba, levetkőztem, gyorsan lezuanyoztam, aztán bebújtam az ágyba. Magamhoz szorítottam a kedvenc plüssmackómat és egy ideig csak a plafont bámultam és igyekeztem elhitetni fáradt elmémmel, hogy minden rendben lesz és hogy holnap már anya se lesz annyira ideges.
Nem tudom mennyi ideig feküdtem az ágyban, de egy idő után mély, pihentető álomba zuhantam...

- Kicsim, ne törődj az ablakokkal. - Mosolyogtam rá, nem akartam, hogy rosszul érezze magát, legalábbis még rosszabbul. Az majd a szobafogsággal fog jönni, meg azzal, hogy a gördeszka is nálunk lesz. Habár valószínűleg könnyíteni fogok még ezen, vagyis akarnék, de akkor Dia tényleg kiherélne....kétszer. Plusz meg is érdemlik a büntetést, elvégre Ned itt fekszik mellettem, és azt se tudja hol van, Smaragd meg... szegény Smaragd. Akármelyik szemétláda is tette ezt, Dia nem fogja élni hagyni, mégis csak az ő kicsikéjét bántották. Elég durva volt a seb, persze erről Dia nem tud, és nem is fog, ha rajtam múlik.
- Túl tökéletes vagy... Nemhogy jó családanya vagy, de még az állatokra is úgy ügyelsz mint a gyerekeidre. - Majd pedig megcsókoltam, a piát a kezében pedig visszatettem az asztalra. A csók után még nyomtam egy puszit a homlokára, és hallottam valami susmogást a konyhából. Mondtuk nekik, hogy menjenek aludni, de csak azért sem hallgatnak ránk. Megsimogattam Dia hátát, majd felálltam, és megfogtam a kezét, úgy mentünk ki a konyhába. Belépve az ajtón vettem észre Nadia feldagadt lábujját.
- Mit csináltál már megint Nadia? - Ráztam meg a fejemet, majd odaléptem hozzá, leguggoltam, és a lábfejét a kezembe fogtam.
- Mondd csak, tudod mozgatni? Akármennyire is fáj, meg kell próbálnod, akkor ugyanis nem kell bemennünk kórházba.

Amint megpillantottam a két teljesen egészséges és józan állatunkat kicsit megnyudogtam. Odabújtam apához és amint letörölte a könnyeimet ránéztem és egy kicsit elmosolyodtam. Mögötte lépkedtem lefele a lépcsőn, és nagy meglepetésemre minden tiszta volt. Anya a kanapén ücsörgött és a laptopján pötyörészet, Nadi nem volt itt, csak mi hárman. Amikor anya meglátott és elmondta, amit én akartam mondani a kezemet bámultam csak és hirtelen nem is tudtam volna mást mondani, aztán, amikor elküldött aludni és megpuszilt még mondanom kellett vlamit.
- Mami, az ablakokat én törtem ki. Nagyon dühös voltam és megjedtek, mikor észrevettem Ned-et a plafonon. Aztán, valamit csinltam a kezemmel és kitörtek az ablakok.- Motyogtam és odabújtam anyához is.
- Az állatokat meg tényleg elfelejtettem bezárni, sajnálom. Nem akartam, hogy így elfajuljon a dolog.- Néztem a szüleimre bocsánat kérően, majd nyomtam egy-egy puszit az arcukra.
- Jó éjt!- Intettem nekik, maj elindultam a konyhába, hogy igyak valamit s mikor kiértem összefutottam Nadi-val.
- Szia! Hát te mit csináltál?- Néztem a lábára, majd leguggoltam, és megnyomta a lábujját.
- Ajtófélfa?- Kérdeztem, aztán melléültem. Elvettem a kakaóját és belekortyoltam.
- Anya lenyugodott, apa elintézte. És rend van a nappaliban...

- Persze, lenyugodtam, hogy a fenébe tudnék lenyugodni, azaz ablak kétszáz éves volt. Na mindegy találtam másikat, három nap múlva megérkezik, addig meg..szellőzik a ház. – közben a mellettem lévő whiskey-s pohár után nyúltam, ha már valamelyik idióta felbontotta az Al Capone-tól kapott szeszt akkor már megiszom, kb.  a harmadik pohárnál tartottam, de nekem nincs az ilyenektől bajom, egyébként is rá fért, már csak a szivar hiányzott. Jobban belegondolva nem is kéne csodálkoznom, hogy házibulit szerveztek. Én sem vagyok egy szent, bár ezekről nem is tudnak. De szerencsére vámpír vagyok, a túladagolás sem okozott túl nagy problémát, feltámadtam és kész, bár nem volt alkalom, hogy túladagoltam volna magam. Mindent kikel próbálni, és meg is tettem.
- Tudom mit akarsz mondani Kim, hogy sajnálod és bocsánat,meg  a többi ilyenkor jövő dolog. Persze haragszom rátok, de ez van. Tudnék mesélni arról, hogy miket csináltam így ez a kis házibuli annyira nem nagy dolog, persze az, hogy a három állatunk éppen nem a legjobb állapotban van az rosszul esik, mert be is zárhattátok volna őket, s akkor nincs ez a dolog. De mindegy majd jobban lesznek. Menj aludni . – pillantotta hátra, végül fel is álltam aztán gyengéd puszit nyomtam a homlokára.
- Jó éjt, Kimberly, majd reggel beszélünk, ha kialudtam magam. – terelgettem a lépcső felé. Halk sóhajjal zuttyantam be Alu ölébe miután Kim felment.
- Feltakarítottam mert nem akartam,hogy belemásszanak Naláék, még több sebesültet kéne akkor ellátnunk. – fejemet a vállára hajtottam, most az üvegért nyúltam, félig volt, de nem érdekelt.

- Jó éjt kicsim, aludj jól. - Egy nap, sőt inkább egy délután alatt ilyenek történtek, akkor vajon mik voltak a többi napon? Bár nem hiszem, hogy valami nagy dolog történhetett volna, mivel arról már tudnánk akkor. Másrészt ettől a "kis" incidenstől nem áll meg a világ, ugyanúgy szeretjük őket, ahogy eddig is. Ezen nem sok minden tudna változatni. Viszont Nadia szemében először látok úgy igazi megbánást. Persze, volt már néhány alkalommal ilyen, de ennyire még nem igazán. Lehet ezalatt a hét alatt benőtt a feje lágya. Vagy inkább ezután a buli után.
Meg sem tudtam lepődni azon, hogy a legkisebb lányunk találta ki  az egészet. Mindig is szeretett bulizni, csak eddig nem merészelte megtenni azt, hogy ide hívjon embereket. Kicsit furcsálltam is, hogy egyből ilyen lépést tesz, hogy közel félszáz embert hív meg. Mi tagadás, nem épp a legjobb barátjaik vannak nekik. És úgy érzem, ezt sem fogják megtorlatlanul hagyni, hogy a gyereket majdnem megfojtottam. Csak merjenek hozzájuk nyúlni... Ha ilyenről van szó, velem járnak rosszabbul, nem Diával. Figyelmesen hallgattam tovább, amiket mondott Kim. Az a srác is, aki majdnem megsiratta Nadiát, azzal is lesz egy kis elbeszélgetnivalóm. Dave... Szóval ez a Dave nevű gyerek idehozta a barátait, másrészt a farkasomnak adott füvet, és a plafonra rakta... Legalább szegény Ned nem érzett ekkor semmit. Kiszabadult volna, és darabokra szaggatta volna a gyereket.
- Smaragd jól lesz, csak pihennie kell. Nymeria, Rhaenys! - Szóltam halkan, majd a Nymeria és a kislánya be is jöttek az ajtón.
- Ők jól vannak. Többieket meg Dia megnézte biztosan, és nem szólt semmit, ergo jól vannak ők is.- Simogattam Kim haját, majd pedig könnyeit is letöröltem.
- Ha nem tudsz aludni, akkor gyere nyugodtan.  - Mosolyogtam rá, majd pedig felálltam, és elindultam kifelé. Leérve pedig azt vettem észre, hogy tisztaság van, Dia pedig laptopját nézegeti. Odasétáltam hozzá, majd leültem mellé. Kim kissé lemaradva követett.
- Lenyugodtál végre? - Nyomtam egy puszit az arcára, majd Nedet kezdtem el simogatni. Kimnek meg biccentettem, hogy ha akar valamit most mondja. Ned meg lassan el is aludt. Több mint 1400 éves vagyok, mégsem tudom mik a fű mellékhatásai. Dia viszont tudja, neki is volt hippi korszaka még. Ha valami nem jó, úgy is szól.

Figyeltem az udvaron zajló történéseket és még ilyen messziről is jól láttam, hogy anya milyen mrges. Szerencsére apa mindig tudott egy kicsit enyhíteni a haragján. Aztán, amint beértek a házba mind a ketten, már csak az autót és a füvet bámultam. Mindaddig, amíg meg nem hallottam az ismerős trappogást, ami mindig apa közeledtét jelentette. Nemsokra rá, kinyílt az ajtó is, de nem tudtam ránézni. Mardosott a bűntudat.
Aztán, amikor megölelt hozzábújtam és igyekeztem megnyugtatni agamat is. Mindaddig meg sem szólaltam, amíg Bagirát fel nem hozta. Azon egy kicsit elmosolyodtam.
- Nem akartam ezt apu. Nadi találta ki, és mondtam neki, hogy nem jó ötlet, de csak azt mondta, hogy páran lesznek. Az elején tényleg csak tizen voltunk, utána elszabadult a pokol. Megjelent Dave a bandájával, őket követte a nyáladzó Amy és a csordája és így jöttek. Nadi se ezt akarta. És én próváltam Nadi-t is megállítani. Láttam egy fiúval, aki rajta lógott, aztán, mikor kettesbe akartunk beszélni a srác faképnél hagyta és valaki mással ment el. Nadi ajdnem sírt, apu. És... én mondtam neki, hogy jobb így, aztán odament ahhoz a szőkéhez.... Utána meg eltűnt a szemem elől.... Én meg nem mentem utána, mert hallottam, hogy a nappaliban nevetnek, kimentem és megláttam Ned-et a plafonra szigetelőszallagozták. Apu borzasztó volt. Nagyon megijedtem, mikor odafent megláttam. Dave kötözte fel. Ő csinálta. Aztán... valaki leszedte.. az ablakokat pedig.. én törtem ki... Nagyon mérges voltam és féltem, és.... csak a kezemet zártam ököbe. Nem akartam, hogy kitörjenek az ablakok tényleg nem... véletlen volt.... Smaragd-ot pedig... Ő jól van? És a többiek?- Hadarva meséltem el a dolgokat, és szemeimből könnyek szöktek, ahogy visszaemlékeztem a délutánra.
- Anya nagyon mérges volt. És tudom, hogy csalódtatok bennem, de azt hittem Nadi és én mindent kézben fogunk tudni tartani, de nem így lett. Sajnálom.- Néztem fel apára, miközben szorosabban hozzábújtam.
- Nem mehetnék segíteni takarítani? Nem tudnék elaludni, és anyától is bocsánatot akarok kérni.... Utálok vele veszekedni...

- Ne hasonlítgasd az én gyerekkoromat az övékhez. Mert nem ugyanolyan volt. Sokkal jobb helyzetben vannak. – háborodtam fel, majd viszonoztam a csókot. Ha két másodpercre is, de legalább annyira lenyugodtam.  
- Ne mondd meg mit csináljak. Bagirára vigyázom,kitudja mivel itatták le. – morogtam az orrom alatt. Eszembe nem volt elmenni aludni, igaz nyűgös is voltam, de fontosabb volt a tigris, és ott volt Ned, aki még mindig nem tudott magáról. Halk sóhajjal sétáltam be hozzájuk, ha nagyon akartam volna hallgatózom, viszont nem érdekelt mit mondd, ismertem már, azt is tudtam, hogy inkább takarít a két lány a helyett.
- Gyere Bagira, menjünk egyet zuhanyozni, attól jobban leszel, remélem. – simogattam meg a fejét, majd a fürdőjük felé vettem az irányt, ott csak nem fürdethettem őket, ahol mi is zuhanyoztunk. Félig megengedtem a kádat, aztán be is segítettem, a fürdő ajtaját nyitva hagytam, hogy a többi is betudjon jönni, ha akar, ki tudja milyen sokkban vannak, a huligánok miatt. Halkan beszélem mindenfélét Bagirának, legalább valamennyire figyelt, közben fürdettem. Miután végeztem vele megtörölgettem.
- Ne mozdulj ki a szobából, Nala és Lucy figyeljetek rá. – néztem a másik két bent lévő állatra, ott hagytam őket a szobájukban. Végül én kezdtem el takarítani, figyelemelterelés gyanánt, s amúgy sem tudtam volna aludni. Meg aztán lehet más büntetésük is, mint a takarítás, ahogy mondtam minden lépésükről tudni fogok, még azt is, hogy a gimiben mit csinálnak, jó, ha az embernek ott is vannak ismerősei, akikről ők mit sem sejtenek. Fogalmam sincs mennyi időt telt el, nem is figyeltem igazán, csak egy halk nyüszítésre lettem figyelmes.
- Hozok neked inni. – simogattam meg a Ned fejét, majd egy vödör vízzel tértem vissza, a fűtől az emberek szomjasak lesznek, gondolom így van az állatoknál is.  
- Ne aggódj sokkal jobban leszel, ha alszol egy nagyot. – mosolyodtam el, Smaragd már elaludt a kanapén nem is csodálkozom, de szívesen letépném annak a kezét,aki ezt csinálta. Felmentem a laptopomért, nekem ugyanolyan ablaküvegek kellenek, mint amilyen volt, s ez nem valami ócska amerikai gyártmány volt, hanem francia, és elég régen készültek, de reméltem, hogy akad valamilyen bolt ahol még találok. Más jelenleg nem nagyon foglalkoztatott, ráérek holnap megnézni mi hiányzik még.

Szegény Smaragd, és Ned... A többiekkel remélem semmit nem csináltak, mert ha igen... Ezt az egész bagázst levadászom, és hosszú, kínkeserves halált halnak. De egyelőre Smaragd a fő célpont, hogy meggyógyítsam. Hamar meglettem vele, viszonylag hamar, majd pedig megsimogattam, és bevittem a kis ágyába. Egy kicsit még ott maradtam vele, majd pedig felálltam, és a nappali felé vettem az irányt. A lányok sehol, csak Dia dühöng. Ő sem sokáig, mert ment is kifele. Követtem őt, majd pedig amint mögé értem, adtam egy puszit az arcára, és átöleltem.
- Te is voltál fiatal, ne kövezd meg őket. A büntetést megérdemlik, mert tényleg szétcseszték a házat. Az állatokkal meg a hülye "barátjaik" bántak el. Annyiban is egyetérthetünk, hogy ide több ember a lábát nem teszi be. - Majd pedig magam felé fordítottam, és adtam egy csókot az ajkaira. Tudtam hogy ha rövid időre is, de ettől ellazul, lenyugszik. Azt is tudtam, hogy Kim a szobájából minket figyel.
- Na menj, feküdj le, kipakolok majd én, csak beszélek még a lányokkal. Rád fér egy kis pihenés. - Adtam még egy puszit neki, majd pedig ott hagytam, és mentem is fel a lányokhoz. Először Nadiához mentem. Leültem az ágya szélére, majd pedig végül megszólaltam.
- Nem kell semmit mondanod, tudom hogy bánod az egészet, mivel tudom hogy a szíved csücskei az állatok.  De azt viszont nem tudom hogy gondoltad, hogy a mi ágyunkban csinálod egy sráccal. Még szerencse, hogy időben jöttünk haza, ha máshogy lett volna, akkor anyád kicsinál. És ne aggódj, nem kell takarítanotok, majd én megcsinálom. Én is voltam fiatal, habár elég régen. A szobafogság viszont marad, mert azt megérdemlitek. És anyával ne is foglalkozzatok, egész nap vezetett, eléggé nyűgös. - A végét már csendben közöltem vele. Túl elnéző vagyok, ez a gond. De nem tehetek róla, ilyen vagyok. Majd nyomtam a feje búbjára egy puszit.
- Aludj kicsim... - Mosolyogtam rá, majd felálltam, és kimentem a szobából, az ajtót becsuktam magam mögött. Kim szobája felé vettem az irányt. Odasétáltam mellé az ablakhoz, és leültem mellé, és magamhoz öleltem.
- Na ne sírj. Nem lett vége a világnak ettől még. Az állatoknak meg másnapra semmi bajuk nem lesz. Bagira mondjuk lehet kissé másnapos lesz. - Nevettem fel, majd folytattam. - Takarítást meg bízzátok rám, csak anyunak ne szóljatok. És örülj neki, hogy csak ennyi szobafogságot kaptál. A gördeszka... Nos igen, az ellen nem tudok mit tenni. Azért kissé csalódtam benned, hogy belementél egy ilyenbe, azt hittem kissé érettebb vagy mint a húgod.

Nem is figyeltem a többiekre, csak Ned-et simiztem, amíg ismerős hangok megnem ütötték a fülemet. Felkaptam a fejemet és apára néztem. Láttam rajta, hogy dühös. És ez még csak enyhe jelző volt rá. Mindenkit kipaterolt én meg csak a kanapén kuporogtam Ned-el az ölemben és csak simogattam, mintha ő megtudna védeni a szüleimtől. Persze, meg is tudott volna, ha nem lett volna teljesen kába. AMint anya a kanapéra terelte előkerülő húgomat figyeltem rá. Jogosan kaptunk büntetést, csak azt nem értettem, hogy miért vonta meg még a gördeszkázást is tőlem.
Csendben bólogattam azért, majd Nadi mellett én is elmentem a szobámba.
- Mert tényleg könnyen ment. Ne félj, vagy egy olyan ézésem, kapunk még.- Sóhajtottam fel, majd beletúrtam szőke fürtjeimbe és Nadi pusza után én is bezárkóztam a szobámba. Felmásztam az ablakomban lévő kis részre és bámultam ki az ablakon. Tudtam, hogy ez lesz. Tudtam, még is hagytam Nadi-nak, hogy bulit szervezzen. Nem lett volna szabad megengednem. Egy kósa könnycsepp gördült e az arcomon Ned és Smaragd miatt. Imádtam őket, és így látni őket borzasztó volt.
Lábaimat felhúztam és átöleltem a térdeimnél, hogy összekuporodjak s hagytam, hogy a bűntudat mardosson. Magamhoz öleltem a plüssmacimat is, hátha Teddy segít majd túljutni ezen a pocsék helyzeten és közben nagyon reménykedtem, hogy apu benéz. Szükségem volt apára, ő vele mindig olyan jól szótértettem.

Elmentünk egy hétig nászútra, na jó pontosabban hat napra, mert Alunak hiányoztak a lányok, nekem is, és kíváncsi voltam, hogy mit is csináltak egy hét alatt, reméltem azért a ház a helyén marad és nem kell újjáépítetni semmit. Főleg Nadián gondolkodtam, mert mikor otthon vagyunk is tud hülyeséget csinálni, most meg gyakorlatilag szabadkezet kaptak, azon se csodálkoznék, ha nem ment volna iskolába. Bár rábízhattam volna őket a húgomra, azzal meg nem sokat érnék el, attól függetlenül, hogy hétszáz éves úgy viselkedik,mint egy tinédzser, gondolom ezért is van telitetoválva , meg a haja is két hetente más színű.Szörnyű egy spiné.
Ahogy egyre jobban közeledtünk megpillantottam a házat, szinte az összes villany felvolt kapcsolva, s mikor leparkoltam a ház előtt az ablakok is kitörtek, egy sóhajjal megvártam, hogy Alu kiszálljon a kocsiból aztán beparkoltam a garázsba. Házibuli, ami elszabadult, remek már csak ez hiányzott a mai estére. Nem elég, hogy fáradt vagyok, szinte egésznap a volán mögött ültem most még ez is. Lassú léptekkel sétáltam be a házba, majd a távozókat fürkésztem, elég vagyon volt a házban ki tudja mit tettek zsebre, aztán kihúztam az egyik srácot egy kisebb csapatból, elvettem tőle a pezsgős üveget , majd kidobtam a házból a szerencsétlent.
- Ami pedig nálatok van, és nem a tietek tegyétek le. – azt hittem üvöltözni fogok, de nálam sokkal rosszabbnak számított az, ha halkan beszélek. Ilyenkor még a levegőt is lehet vágni a szobában annyira fagyos lesz minden. Elégedett morgással figyeltem ahogy leteszik a piás üvegeket, meg fogalmam sincs még miket, holnap ezt is lefogom ellenőrizni. Meg új üvegeket rendelni, de hol fogok én pont olyan színezett üveget találni amilyen volt?  Na mindegy ráérek vele foglalkozni.
- Smaragd! Na jó..kitépem annak a gerincét aki bántott téged. – pillantottam rá, elakartam látni, de Alu megelőzött mondjuk nem is baj, remegő kézzel nem tudtam volna összevarrni.
- Üljetek le. – intettem a fejemmel a lányoknak, hogy foglalják el a kanapét.
- 2 hét szobafogás plusz felejtsd el a gördeszkázást is arra az időre Kimberly, Nadia mivel te voltál az ötletgazda így két hónap, és ehhez a két hónaphoz az is jár, hogy én viszlek és hozlak el a gimiből vagy apád az most mellékes. De olyan leszek, mint egy vadászkutya, minden lépésedet figyelem, mindenről tudni fogok, ha valami pici stiklit is elkövetsz neked annyi, életed végéig a szobádba zárlak. Holnap reggel pedig takarítással kezdtek, mehettek fürdeni és aludni, egy hangot nem akarok hallani. Azt meg felejtsétek el, hogy egymásra mutogattok mindketten sárosak vagytok. – mondtam el egy szuszra amit akartam. Nem sok mindent értem volna el azzal, ha hegyi beszédet tartok arról, hogy nagyon csalódtam bennünk, falra hányt borsó lenne az egész. Megvártam amíg felvonulnak a szobájukba, utána megkerestem a nagymacskákat, s a két farkast is. Kint találtam őket a kertben, Bagirát meg az erkélyre zárva, bűzlött, mint egy alkoholista, leitatták..Vicces is lehetett volna a helyzet ahogy dülöngélve jött mellettem, s elterül a kanapé előtt, de jelen pillanatban nem volt az. Leültem mellé, gyengéden simogattam a hátát.
- Ned befüvezve, Bagira részeg, Smaragd pedig sebesült, ez nem olyan rossz arány..Vagy mégis mert ott vannak a törött üvegek, azok a piák amiknek szinte felbecsülhetetlen értékük van..volt, mert már megitták őket. – fújtam ki lassan a levegőt. Üvöltözni se volt kedvem, először éreztem azt, hogy befuccsoltam anyaként, így inkább csak csalódott voltam, s nem dühös.
- Megyek kipakolok a kocsiból. – pattantam fel, elhagytam a szobát, nem is nagyon siettem vissza.

1 hét... Talán nagy hibát követtem el, hogy felügyelet nélkül hagytam a lányokat, legalábbis emberi felügyelet nélkül. Okos állataink vannak, de más ha egy ember és más ha egy állat fegyelmezi meg őket. De legutoljára olyan 100 éve voltunk nászúton, és ez szimplán kell legalább ilyen időközönként. A láng nem aludt ki még az biztos.
Elvoltunk egy hétig, mégis kezdtek hiányozni a lányok. Így hát egy nappal korábban is jöttünk haza, mert addig nyúztam Diát, míg rá nem bólintott. Elég sokáig kocsikáztunk, és olyan este 10-11 körülre értünk haza. Már a távolból láttam, hogy világítanak a lámpák az egész házban. Majdhogynem olyan volt mint egy világítótorony. Közelebb érve láttam, hogy az ablakok egyszerre törnek ki, és kiszökött a fülsiketítő zene is. Amint a házhoz értünk, kiszálltam a kocsiból, és az ajtó felé vettem az irányt. Az ajtót szinte kitéptem a helyéről, úgy rontottam be. Diana szerencsére kicsit hátramaradt. Megláttam amint valamit körbeáll a számtalan ismeretlen. Utat törtem magamnak, és ott láttam amint Kim ölébe fekszik Ned, aki pedig nem igazán volt magánál. Odaguggoltam hozzá, és megsimogattam a fejét.
- Itt mi a fene történt? - Kérdeztem Kimtől aki elmondta...
- Oké, ki adta neki a füvet? Jobban jár, ha most szólal meg, különben egyesével tépem le a kezeiteket... - Azok meg elkezdtek nevetni... Nem okos döntés, de először még Nadiát is meg akartam találni. Minden egyes szobába benéztem, sehol nem volt. Maradt egy szoba ahova azt hittem nem merészkedik be. Tévedtem. Benyitva az ajtón látom, hogy valami sráccal csókolózik az ágyunkon. Mély levegőt vettem, a gyereket a torkánál fogva emeltem föl, és vittem ki a többi részeg elé. A zenegépet kinyomtam, és a mikrofonba beszéltem, miközben még mindig a fejem fölött fojtogattam fél kézzel a gyereket. Majd pedig arccal előre dobtam a földre.
- Aki nem tűnik el a házból fél percen belül, az nem ússza meg ennyivel.- Más esetben már vérfürdőt rendeztem volna, most viszont nem éreztem szükségét. Viszont aki azt csinálta Neddel, azzal még el fogok számolni. De nem most.  Most a lányokon a sor. Lassan mindenki kivándorolt a házból, szerencséjükre. Valami nyüszítésre lettem figyelmes, vagy hasonlóra. A hang iránya felé mentem, és lassan meg is találtam Smaragdot, akinek elég csúnyán fel volt sértve az oldala. Egyre hevesebben vettem a levegőt, nagyrészt az idegesség miatt, majd pedig kiszaladtam fertőtlenítőért, cérnáért, és tűért, meg amik kellenek. Úgy gondoltam míg Dia leosztja a lányokat, addig én ellátom Smaragdot. Leguggolva hozzá simogattam meg a fejét.
- Jól van kicsim, semmi baj, rendbehozlak. - Nem sokkal később el is kezdtem ellátni a sebét. Kimben viszont nagyot csalódtam, hogy bele ment ilyenbe. Nadiától meg nem vártam mást, mint hogy valami ilyesmit fog csinálni. De hogy ennyire felelőtlen, hogy az állatokat nem zárja el... Meg hogy az ágyunkban találtam rá és egy srácra...

- Felejtsd el. Nem viszem el a balhét helyetted. Azért hülye én se vagyok.-Vigyorogtam a húgomra, aztán tekintetemmel követtem az ő tekintetét, hogy kit vagy mit béz. Amint megláttam a srácott, felvont szemöldökkel pillantottam Nadi-ra, aztán elröhögtem magamat.
- Nekem? Valakit? Apa kinyírná azt a srácot, aki hozzámnyúlna.- Nevettem fel keser-édesen és leszálltam a púltról, amikor Nadi elment valami szőke sráchoz. Egy ideig figyeltem őket, és láttam, hogy elindulnak valamerre.
- Óh, hugi. Nem vagy komplett...- Dörmögtem az orrom alatt, mindaddig, amíg hangos nevetést nem hallottam a nappaliból. Volt egy olyan rossz érzésem, hogy valami történt.
Gyors léptekkel haladtam a nappaliba, és a csoportot kezdtem figyelni.
- Hé! Mi folyik itt?- Kiabbáltam oda hozzájuk, miközben átverekedtem magamat az embereken. Amint a kör közepéhez értem nem láttam semmit.
- Szép volt, Dave!- Hallottam meg Amy hangját és rápillantottam. Mindenki a plafont bámultam és nevetett. Felkaptam a fejemet és megláttam Ned-et. Fel volt szikszalagozva a plafonra és ahogy láttam, nem nagyon volt magánál.
- Normálisak vagytok?- Üvöltöttem el magamat és amilyen gyorsan csak tudtam felmásztam a létrára, hogy megnézzem jól van-e.
- Mit csináltatok vele?- Kérdeztem miközben megsimogattam kókadt fejét.
- Nyugii, kapott egy kis füvet. Semmi baja nem lesz.- Röhögött Dave. Szemeim szikrákat szórtak, miközben azon gondolkoztam, hogy szedjem le Ned-et onna.
- Szedd, le a farkast a plafonról Dave, vagy esküszöm rádküldöm Smaragd-ot.- Visítottam a képébe, amint lemásztam a létráról. Most még az se zavart, hogy tériszonyom van.
- Szedd le te, a te farkasod.- Vogyorgott a srác. Iszonyatosan dühös voltam, pdig nagyon bírka türelmű embernek tartom magama, de betelt nálam is a pohár. Hangosan elkáltottam magamat, miközben kezeimmel az összes ablakot kivágtam a nappaliban. Mindenki megdermedt és engem figyelt, de nem érdekelt. Ned-et akartam a földön látni.
- Jól van, jól van, leszedem.- Hangzott fel végül egy másik srác hangja. Magas volt, fekete haját copfba kötötte, és farmert és egy laza fehér pólót viselt. Egy pillanat alatt felkerült a létrára és leszedte Ned-et a plafonról, majd lehozva letette a kanapéra.
- Kössz..- Néztem rá, egy fokkal kedvesebben, majd odakuporodtam Ned mellé.
- Semmi baj, itt vagyok.- Suttogtam a fülébe, miközben a fejét vakargattam.
~ Nadi kinyírlak ezért...esküszöm..~

Csodálkozva figyeltem srácot, aki a húgomra tekeredve próbálta megfűzni. A szám meg egyenesen tátva maradt, mikor Dani elküldte, az meg egy másik lánnyal vonult el.
- Nem épp erre vártál, mi?- Kérdeztem fejrázva a húgomat, ám mikor megláttam a szemeiben a könnyeket kezeimet magam mellé engedtem és felé léptem egyet.
- Óh, Dani, ne hogy elkezdj nekem itt sírni!- néztem rá kétségbe esve. Hiába, a húgom, és akármennyire is biztos voltam benne, hogy rossz ötlet a buli, most még sem akartam ezzel nyaggatni. Láttam rajta, hogy a srác eléggé belemártotta a tőrt szegény kishúgom lelkébe, azzal, hogy lelépett valaki mással.
Amint a konyha felé vette az irányt én is követtem, de előtte még gyorsan körbenéztem, hogy nincs-e semmi összetörve, felgyújtva, vagy lelocsolva piával, és ha mindent rendben találtam eltűntem a konyhában.
- Nem kérek semmit, de rájöhettél volna már, hogy ha valaki meghalja, hogy buli lesz xy-nál, azonnal riasztja minden közeli barátját. Arról nem is beszélve, hogy utána mindenki elhúz majd, mi meg takaríthatunk. Olyan bagószag kering a lakásba, hogy apáék az utca végéről meg fogják érezni.- Motyogtam hangosan, és felhuppantam Dani mellé a pultra, majd kezéből kikapva a vizespoharat én is ittam egy kortyot.
Amint meghallottam a "túl merev vagy" beszólását, a könyökömmel öldalba böktem.
- Nem vagyok merev, csak tisztán látom a dolgokat. Ami pedig azt illeti, óriási bajban leszünk, ha rájönnek. Meg, azért megnézném, hogy magyarázod meg anyáéknak a dolgot:" Áh nem anya, az úgy volt, hogy egyszercsak berepültek a házba és bulizni kezdtek. Mi semmiről nemtudtunk, tanultunk a szobánkban." Elég sz*r kifogás valljuk be.- Vigyorogtam a húgomra, és magamban konstatáltam, hogy elég jól tudom utánozni a húgom hangját.
- Ami meg a srácot illeti, ne is foglalkozz vele. Hülye, ha nem akar tőled mást, csak azt....

17 évvel később...

Dave a kanapén füstölgött, Amy pedig csüngött minden szaván. A hideg futkosott a hátamon, ahogy Amy a nyálát csorgatta.
- Hát, ez vagy bejön, vagy nagyon rondán pofára fog esni.- Motyogtam magamnak és a nagy ramazurit kezdtem bámulni, amit drága húgom hívott össze, mivel apáék nászútra mentek. megint. Nem is értem, minek nászútra menni, mikor voltak már? De hát ki érti a szüleit. Míg csendben a falnak dőlve figyeltem a kb. 50 főből álló embersereget, akik táncoltak, sört vedeltek és cigit szívtak, arra gondoltam, hogy ha ezt apáék megtuják, kitekerik a nyakunkat. Mindvégig a tömegen tartttam a szememet, amíg meg nem láttam Nadi-t egy sráccal kézenfogva mászkálni.
- Nadi.... Nadi..- Igykeztem minnél gyorsabban a húgocskámhoz érni, de túl sokan voltak az utamba.
- Hova mentek?- Kérdeztem, mikor végre valahára a nyomába értem.
- Ha apa erre rájön, nagyon meg fogjuk szívni. Jobban mondva te, mert ez a te ötleted volt.- Fontam karba a kezeimet a mellkasomon, és igyekeztem a húgomra nyomatékosan ránézni, hogy nem jó dologba készül belemenni.
- Jaj, Dani gyere már, Kim, te meg ne üsd bele az orrodat mindenbe.- Vigyorgott rám a srác, akiről fogalmam se volt, hogy ki ő és mit akar. Megadóan felemeltem a kezemet, és nagyon reméltem, hogy a húgom nem ennyire zakkant, mint amennyire a srác hiszi.

- Amint vége a terhességnek nem fogok rád figyelni, mert ott lesznek a kicsik. – jegyeztem meg egy elégedett vigyor kíséretében , mert azt biztosan tudtam 90%-ban a picik foglalnak le, 10%-ban meg majd aludni fogok, Alu meg azt csinál amit akar, na jó néha majd ránézek, de ennyi ,majd meg a nőcskéjéhez. Aztán arra lettem figyelmes, hogy Bagira és Nym elhagyják a szobát, utána meg, hogy fekszem, viszonoztam a csókot. Még hogy én nem bírom ki, viszont nem ellenkezem, egy ideig úgysem fogunk együtt lenni, és naponta egyszer amúgy is egymásnak szoktunk esni. Viszont ahogy a nyakamat csókolgatta éreztem, hogy nem fogom könnyen megkapni, megint arra meg majd ki a játék, hogy leordítsam a fejét, vagy könyörögjek, tuti öngyilkos szeretne lenni, ha egy terhes nővel játszik, aki én vagyok. Miután a padlóra zuttyantunk tetszett a felállás, nem tehetek róla szeretek irányítani, de hamar rádöbbentem nem így lesz, megint én pislogtam fel rá, s nem fordítva. Halkan jólesően sóhajtottam fel mikor megéreztem a mellemnél a száját, tényleg igaz, hogy a terhes nőknek sokkal érzékenyebb. A gyanúm meg beigazolódott, tényleg az üvöltésre hajt. Összehúzott szemekkel néztem rá, amolyan „ kifoglak nyírni hamarosan „ arckifejezéssel.
- Tényleg megakarsz halni.. – haraptam a szám szélére.
- Mi az, hogy szépen kérjem? Ha nem folytatod tényleg letépem a pöcköd és kielégítelek vele análisan. – vigyorogni szerettem volna, de inkább hasonlított vicsorgásra. Aztán inkább megcsókoltam, s a kezemet az alsónadrágjába csúsztattam, mondjuk számoltam azzal, hogy meggondolom közben és így is történt, kimásztam a drága férjem alól és felvettem a fehérneműmet.
- Bocs, életem, de elment a kedvem. – vontam meg a vállam egy sóhajjal. Mit is tudok erre mondani? Hormonok. Azok űznek velem kegyetlen játékot. Persze ezzel csak azt értem el, hogy nekem lesz rossz, ilyen esetben én húztam a rövidebbet. Töltöttem magamnak a konyhában innivalót majd kisétáltam a kertbe napozni, meg az állatokat is kiengedtem, tegnap nem hiszem, hogy lettek volna kint. Bagira meg amúgy is szeretett a medencében úszkálni ilyen időben, most is rögtön belevetette magát a vízbe. Letelepedtem a napozóágyra.

Elgondolkodva néztem rá a kis monológja után. Nem is értettem miért kérdezte meg, pláne ennyi év után. Na mindegy néha nem értem gondolkodását, de ez van. Letettem az üveget az asztalra mert már mindent megettem, pedig elég sok mindent behoztam magamnak.
- Nem, nem bántam meg. Megszöktem otthonról, mert nem akartam férjhez menni valami bájgúnárhoz, aki valószínűleg szeretőket is tartott volna, ami miatt megöltem volna és utána engem végeznek ki. Méghogy nem lenne szükség mágiára..amilyen szerencsém lett volna emberként tuti egy impotens férfi mellett kötök ki.. Az azért már elég nagy gond lenne.Nekem nem volt való az emberi élet, vagy lehet rossz korba születettem, nem tudom, nem is érdekel így jól érzem magam. – mosolyodtam el és puszit nyomtam az arcára.
- Nem is értem minek kérdezted meg. A világ akkor is rossz volt most is az, nem változott semmi , csak a divat és a háborúkat már nem karddal vívják. – vontam meg a vállam könnyedén. Persze annak örültem, hogy nem kell kényelmetlen fűzőket hordanom, és nadrágot is felvehettem, rémesek voltak az elmúlt idők divatjai, na nem mintha napjainkba nem találkoznék olyan ruhákkal amiket nem vennék fel.
- Szeretlek..és nem érdekel, milyen korban vagyok, milyen évszámot írunk. Te még mindig ugyanaz a gyerekes vámpír maradsz, aki a férjem, és a még meg nem született gyermekeim apja. – csókoltam meg gyengéden, s megcirógattam az arcát, vállára hajtottam a fejem és a keze után nyúltam. Na igen néha nekem is lehet kicsit érzelgősnek lennem. Bár lehet, hogy ez a terhesség miatt volt, fogalmam sincs, talán csak kicsit közrejátszott, mert voltak ilyen kiborulásaim, vagy szeretethiány, lehet bárhogy nevezni.
- Nincs kedvem a Bambit nézni, csak feküdni van kedvem. Majd megnézem holnap, vagy mikor egyedül vagyok itthon , így is láttál engem bőgve..Ismerlek ezzel fogsz piszkálni úgy húsz év múlva. – vágtam egy grimaszt, aztán megint megcsókoltam, hogy ne tudjon válaszolni.