Diana & Alucard

Nem elég, hogy ennek is a közepén vagyunk, még elkezdi a nyakamat is harapdálni. Nem is telt sok időbe, hamar felértem a csúcsra. Ha nem kezdi el ezt is tovább folytathattuk volna, de nem baj. Úgy is lesz még más alkalom erre. Még mindig tartottam a magasságomban, egyáltalán nem volt nehéz lány, plusz meg is edződtem a csatatéren. Oké hogy csak keresgéltem az embereket a bosszúmhoz, de néha, jobban mondva mindig volt rá szükség, hogy vért ontsak. Mikor hogyan. Egyszer pengémet szúrtam át a szívükön, egyszer a nyakukba harapva szívtam csontszárazra őket. És volt olyan is mikor nem számoltak egy vámpír gyorsaságával. Mögéjük sikerült kerülnöm, és mellkasukat átszakítva téptem ki a szívüket. Még utolsó pillanataikban látták, ahogy ott dobog előttük a szívük. Eztán pedig még két dolog történhetett. Vagy ott helyben összeroppantottam a szívét, vagy pedig lassan kezdtem el szorítani, hogy a vérrel feltöltsem magam, és AZTÁN roppantottam össze. Mindenesetre szép idők voltak, általában azok oldalán harcoltam akiknek tényleg igazuk volt. Pedig akkor még elég más személyiség voltam, mint aki most vagyok. Ügyesen sikerült elkalandoznom itt az akció után mit ne mondjak...
Elmosolyodtam a kis fenyegetésén.
- Tehát ha pontosan 101 év múlva ejtelek teherbe, akkor nem fogsz? - Majd adtam egy puszit az orrára. A következő mondatán viszont kicsit beparáztam, de rájöttem, hogy egykönnyen egyébként sem tudna megölni. Azzal kezdve, hogy nem engedném neki.
- Ahhoz túlságosan is szeretsz. - Mondtam komolyan, hisz sikerült már kiismernem őt. Legalábbis... Részben. Mert még mindig tud meglepetést nyújtani, akármilyen értelemben is. Például ezt a részét nem ismertem, ezt a hirtelen hangulatváltoztatóst, mivel terhes sem volt még. Nem épp egy valóra vált álom lesz ez a maradék 7 hónap a hangulatváltozások miatt, de ki fogom bírni. Ki kell bírnom. Azzal csak saját síromat ásnám meg, hogyha ekkor hagynám cserben őt. Mert akár tetszik neki vagy nem, akár elismeri akár nem, szüksége lesz rám. Utolsó hetekben már egyébként is ágy nyugalomra lesz szüksége, ha jól tudom. Engem fog ugráltatni mindenhova, mondhatom király lesz... De érte bármit megtennék.
- Hát én tudjam? Én csak megcsináltam őket. - Mosolyogtam rá, majd adtam egy puszit neki. Ha már zuhany alatt álltam, gondolom én is megmosakszom. Közben viszont elmondtam az őszinte véleményemet.
- Egyébként szerintem nem olyan rossz dolog ez... Együtt vagyunk már több mint 600 éve, és végre egy kis változást is hoz ez az életünkbe.  Nem mintha nem lett volna elég a Káma szútra megjelenése.  Személy szerint én örülök neki. Te hogy vélekedsz róla, miután végre sikerült lenyugodnod? - Kérdeztem kíváncsian.

Diana & Alucard

Több mint 600 éve vagyunk már együtt, mégsem apadt egyáltalán a szenvedély köztünk egy cseppet sem. Akár mondhatnám azt is, hogy csak fokozódott. Az én részemről legalábbis, egyre jobban vonzódom hozzá minden egyes eltelt nap után. Hogy ő erről mit gondol azt nem tudom, de nem hinném, hogy nagyon unna. Különben miért lenne velem, és várna gyereket tőlem? Gyerekeket... Nehéz lesz megszokni, hogy nem egy hanem két gyerek rohangál a lakásba. Mondjuk szerencsére az is még évek kérdése. Eleinte csak bőgni fognak, és valószínűleg mindig akkor mikor nyugisan aludnánk. Vagy épp kevésbé nyugisan tevékenykednénk. Ezalatt értem azt, amit most is csinálunk. A filmekbe legalábbis így szokott lenni, hogy mindig a legrosszabb pillanatban kezdenek el rinyálni, hogy éhesek, vagy valami került a pelenkába.  Uhh, pelenkázás... Nehéz évek állnak előttünk, de mindenre van egy alternatív megoldás. Felfogadunk valami bébiszittert. Mondjuk nem hiszem, hogy sokan elvállalnák a cicáink miatt. Habár ha kell, akkor őket addig félrezárjuk, mindőjüket a kis helyiségükbe. Bár Smaragddal lenne a legkevesebb gond. Oké, kicsi még, és állandóan alszik, de ha felnő kis terminátor lesz belőle.  Szóval lehet lesz vele egy-két probléma is. Most is, ha játszok vele, állandóan harapdálja az ujjamat.
Már éreztem rajta, hogy a teste megfeszül, tehát már közel járt a véghez, de ő nem akarta itt abbahagyni a jelek szerint. A csókot viszonozni sem volt időm, mert már előttem térdelt. Figyeltem a munkásságát. Egy huncut mosollyal rám nézett még mielőtt a szájával kezdte volna el kényeztetni a férfiasságom. Mit ne mondjak, már a kezével is sikerült felizgatnia, de ez csak rátett még egy lapáttal. Halk sóhajjal jeleztem tetszésemet. Olyan félúton jártam már, mikor is ugyanaz ötlött a fejembe, mint neki előbb. Nem akarom itt abbahagyni. Felállítottam, majd vad csókokkal soroztam a nyakát, és a falhoz toltam. A szemébe néztem eztán, és adtam neki még egy csókot, miközben lent belé helyeztem a férfiasságomat. Majd pedig a combjánál megfogva felemeltem, hogy egy magasságba legyünk, hagytam hogy hátam mögött összekulcsolja a lábát, és elkezdtem mozgatni a csípőmet, miközben további csókokat adtam neki.
- Szeretlek... - Súgtam az ajkaiba. 

Diana & Alucard

- Ezt úgy mondod, mintha azelőtt nem 20 percig szívtad volna a véremet... - Na ezért is furcsa vámpírnak lenni, mivel ez ugye két értelmű lehet. De itt jelen esetben inkább volt több értelme a beszólásoknak amikkel illetett. Ahogy neki az esett szarul, nekem ezek amiket a fejemhez vágott. Egyszer sütöttem el revansot ellene, de az is a kapcsolatunk kezdetén volt. Azóta meg is bántam, és nem is próbálkozok ezzel. Inkább próbálom engesztelni. Azért mert engem baszogat én engeszteljem... Na ez szép. Ha ő engesztelne mondjuk ugyanez lenne a vége.
- Szerinted miért fordultam meg amint megláttalak tiszta idegesen? Még szerencse, hogy a reflexeim jók, és tényleg nem lyukaszottad át a szívemet, egy általam készített tőrrel. Ironikus lett volna. - Mosolyogtam rá, majd a csókot is viszonoztam, miközben egyre közelebb húztam magamhoz. A nyakam harapdálásával csak még jobban beindított, nem tudtam menny ideig fogom még kibírni. De hogy az irányítást önkéntesen nem fogom átadni neki az biztos.
- Életem leghosszabb 1 hónapja volt. Pedig a kriptában is amibe beraktak, ott is annyit voltam. Ott viszont olyan volt mint 1 óra. - Mondtam a csók után. Az újabbi harapdálásoknál már éreztem, hogy tényleg nem bírom tovább. Ennyi év után is tudja, hogy kell engem beindítani. Adtam neki még egy szenvedélyes csókot, majd pedig gyengéd csókokkal haladtam végig a testén. Amint elértem a legérzékenyebb pontjához nem is húztam tovább az időt, és a dolgok közepébe vágtam. Először csak a számmal kényeztettem ott lent, majd idővel, mikor már éreztem, hogy rendesen felizgult ő is, néhány ujjamat is társítottam mellé. Közben azért próbáltam a szemkontaktust is tartani vele.

Diana & Alucard

Hmm, ez könnyebben ment volna mint gondolom. Nem hittem volna, hogy ilyen könnyen bele fog menni, hogy engedélyt ad az erőm használatára. Ritkán igézek meg másokat, nagyon ritkán, még is ez az egyetlen ami tényleg nehezemre esne. De ha látom, hogy túlpörög vagy bármi olyanra készül akkor muszáj lesz. Mindenképpen veszélyes nőszemély, de ez nem tud visszariasztani. Sőt, épp az ellenkezője. Ezzel csak még inkább húz magához. A szerelem elvakít, mit ne mondjak.
- Hát hogy te nem tudsz betelni velük, az már hihetetlen. - Szeretem őket, de ez már tényleg kicsit sok lenne, ha még idehozna egy ocelotot. Azzal a hiúzzal sem jöttem ki túlságosan, de azért is, mivel őt nem épp kölyökkora óta neveltük.
Túl könnyen bocsátanék? Lehet, de ezt a luxust is csak ő élvezheti. Plusz ugye sebeim is gyorsan gyógyulnak, másrészt több mint ezer éves vagyok, a reflexeim mégsem apadtak. Éreztem rajta, hogy nehezére esik eltolni magától, viszont csak erőt vett magán.
- Csak azt szeretném, hogy kikapcsolj egy kicsit. És én tudod, hogy ilyennel nem szívatnálak. Egyszer csináltam azt, akkor sem lett jó vége, de emlékszel is rá. - Ja, akkor is hasonló dühkitörése volt, mint most. Viszont az még semmi nem volt ahhoz képest, ami a közeljövőben vár engem. Legalábbis ez a szende sejtésem van. Odahajoltam hozzá, majd adtam neki egy csókot.
Aztán pedig figyeltem, ahogy elballag a fürdőbe. Most ezzel is vagy rosszabbítok a helyzeten, vagy csak még jobbá teszem. Az éremnek is két oldala van. Meglátjuk, most fej vagy írás lesz-e... Miután megnyitotta a vizet lassan erőt vettem magamon, és felálltam. Kényelmes volt pedig a fotel, de ez van. Ha egyben ki is tudom kapcsolni, és örömet is szerezni neki akkor megéri a "fáradság". Belépve a zuhanyzóba lassan ledobtam a ruháimat, és mögé sétáltam. Adtam egy csókot a nyakára, majd kivettem a kezéből a szivacsot és elkezdtem a hátát súrolni vele. Amint végeztem vele, további lágy csókokat nyomtam a nyakára, mígnem az ajkaihoz értem, ahol pedig egy hosszú, és szenvedélyes csókot adtam neki.
- Mint mondtam.... Ilyennel nem viccelnék.