- Kicsit? A füledig ér a mosoly. - Mosolyogtam el. Furának tűnhetett Diának, hogy hátra vetettem magam, de szimplán csak a látvány miatt tettem. Néhány hónappal ezelőtt még azért sírt, hogy nem fog tudni lefogyni a szülés után, mert ikrek után még nehezebb ez az egész. Erre most... Szebb mint valaha. Vagy csak szebbnek látom, mivel már nem csak az életem szerelme, hanem a gyerekeim anyja is? Mindenesetre, ugyanolyan karcsú lett mint volt. Ha valaki ránéz meg sem tudja mondani, hogy anyuka. Amint mellém feküdt átkaroltam. Hasznosabb, valóban. Ahogy őt, úgy magamat is megfosztottam ezektől az örömöktől, de megérte várni. Olyankor csak még édesebb ez az egész. Na de ez még semmi. Sok dolog vár még bepótlásra ezzel kapcsolatban. És ki tudja, utána lehet megint tartunk egy hosszabb szünetet. De nem, nem akarom ennyire kínozni szegény Diát. - Menj csak. - Mosolyogtam rá, majd a mellettem lévő éjjeliszekrényre dobott gatyát újra felvettem. Tiszta volt, mivel amint megetettük Kimet, és elaltattuk őket, mentem is zuhanyozni. Azután pedig Dia pedig ott várt a szobában valami dögös ruhában. Ha legalábbis a meztelenséget annak vehetjük. Felöltözni sem tudtam rendesen, már minden ruhadarabomtól megfosztott. Ahogy visszaért, megvártam míg a karjaim közé bújik, majd pedig adtam egy puszit a homlokára. - Szerinted hogy fogják majd lereagálni azt, mikor elmondjuk nekik, hogy vámpírok vagyunk? - Simogattam a karját. Kicsit mondjuk megint előre gondolkoztam, mert ez még évek múlva fog csak megtörténni. - Na de pihenjünk egy kicsit. Legalábbis, ha nem akarsz még egy menetet... - Majd pedig ásítottam, és adtam egy hosszas csókot neki. Álmos voltam mi tagadás, de nem lett volna ellenemre még néhányszor az előbbi dolog. Ahogy a csókolózást, úgy ezt sem tudom megunni.
- Nem is igaz..Na jó örülök egy kicsit. – jelentettem ki mosolyogva. Tényleg örültem, és hiába tagadnám látszik rajtam. Az biztos, hogy több időt nem bírtam volna ki, mondjuk azt is tudtam, hogy simán húzta volna még az agyamat. Persze én voltam a hibás, s magam alatt vágtam a fát tíz hónapja. Viszont a gyerkőcök sem sírtak fel szereztek egy újabb jó pontot. Az első pontjukat akkor szerezték mikor mosolyogni kezdtek, akkor Alu sem volt itthon én meg elbőgtem magam, meséket se nézek már vele, sőt semmi olyan filmet amin sírni kezdek. Ugyan a terhesség alatti rigolyáim jó részét elhagytam, de ez az egy megmaradt. Most azt sem érdekelt, hogy visszafeküdt, fogjuk arra, hogy nagyon fáradt, bár nem tudom miben fáradt el, a munka oroszlán része az enyém a gyerekeknél. De legalább teljesen az enyém volt az irányítás, lehajoltam egy gyengéd csókra, tulajdonképpen csak azért, hogy ne legyen hangosabb, biztosra vettem, hogy a kicsiknek már most jó hallása, s így minden zajra felkelnek, aztán mehetek is babusgatni őket, persze ez tényleg igaz volt, mindjárt felkelnek mert éhesek lesznek. Az is igaz, hogy azok a nők hamarabb csúcsra jutnak akik már szültek , hát én is így jártam, sőt már az is csoda, hogy tíz hónapot kibírtam. - Hm..ez tényleg hasznosabb volt, mint mondjuk egy kis alvás – harapdáltam meg a nyakát, végül egy sóhajjal mellé feküdtem. Magunkra húztam a takarót, majd odabújtam hozzá. Nem volt kedvem megszólalni, azon gondolkodtam, hogy mit is kell ma még csinálnom, és a rengeteg babaruha mosásán kívül nem volt semmi, bár pelenkát azt vennem kell, és a vadász ismerősömmel is beszélnem kell, jó pénzt fizetek azért , hogy a nagymacskáknak, farkasoknak lőjön pár szarvast vagy őzet. - Elmegyek zuhanyozni, van még kb. negyedórám aztán az egyik gyerkőc úgyis bőg mert éhes. – pusziltam meg, a fürdőbe sétáltam, pár perc alatt lezuhanyoztam néha tudok gyors is lenni,felvettem a hálóingem, meg egy alsóneműt majd visszatelepedtem az ágyra.
Xavier A. LaFleur
I'm a damphire, I'll guard my people.
✤ Posztok száma : 158
✤ Regisztráció : 2014-03-19
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Hálószoba Wed Apr 02, 2014 11:06 am
+18
Diana & Alucard
Persze, részben azért is adtam be a derekamat most, mivel már tényleg megsajnáltam szegény Diát. Hallatszott a hangján is a csalódottság. Másrészt eddig még nem jutottunk el egyszer sem mióta a gyerekek megvannak. Tehát nekem is hiányzott már, de nem voltak elvonási tüneteim, nem úgy mint Diának. De megérdemelte akkor is. Oké, hogy terhes volt, de az elég gonosz dolog volt amit 10 hónapja csinált. Cserébe ő pokollá tette az életemet, én meg az övét. Ez így fair szerintem. Nem kellett sok hogy eljussak ugyanarra a pontra amin nem is olyan régen, kb 10 perce voltam, őszintén már vártam, hogy valamelyik gyerek felsír, de nem. Dia magába helyezte a férfiasságom, és belekezdett. A csókot viszonoztam, majd Dia arcára figyeltem, és megsimogattam. - Látom örülsz. - Mosolyogtam rá, ha másért nem, ezért megérte várakozni ennyi ideig, csak hogy aztán ilyen boldognak láthassam. A sorozatos csókokat viszonoztam mindet, közben magamhoz öleltem, de hagytam is érvényesülni. A még rajta lévő pólót lassan leszedtem róla, majd abbahagytam az ölelést, hátamra visszafeküdtem, kezemet a csípőjére helyeztem, és figyeltem a munkásságát. Túl jó még mindig, így halk sóhajok sorozata hagyta el a számat.
Felcsillant a szemem, pedig már vártam, hogy hallom a szuszogását, de szerencsémre nem így lett. Azt is tudtam, hogy tovább is húzta volna, szóval ez csak egy szánalom szex lesz..Vagy megjött végre az esze, és megunta, hogy magával tesz jót. Nekem aztán tényleg mindegy, a csók után elfoglaltam a helyem rajta és a köpenyét szedtem le, aztán a nyakát csókolgattam cseppet sem gyengéden, bár kinek mit jelent a gyengédség. Három óra alatt meg egész sok mindent lehet csinálni. Hamarabb úgysem kelnek fel a kicsik, az evést mindig pontosan betartják. Persze most nem akartam sokáig húzni az előjátékot, amúgy is túlestünk már ezen egyszer, és nem is kellett sokat ügyködnöm, hogy izgalomba hozzam, még mindig jó vagyok ez a tíz hónap csak egy hosszú szünet volt, semmi több mármint nekem eléggé idegbeteg korszak volt. Alunak meg nem, neki szimplán pokollá tettem az életét a terhesség alatt, amit nem bánok, megérdemelte, így is hatalmas babákat nyomtam ki magamból. Nem is húztam sokáig a játszadozást magamba helyeztem a férfiasságát, halkan felnyögtem, s lassan mozgatni kezdtem a csípőmet, Alut meg felhúztam magamhoz, hogy megtudjam csókolgatni, aztán át is öleltem a nyakát, elégedett vigyor kúszott az arcomra, nyertem, a kicsik nem bömböltek, én meg megkaptam amit akartam.
Xavier A. LaFleur
I'm a damphire, I'll guard my people.
✤ Posztok száma : 158
✤ Regisztráció : 2014-03-19
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Hálószoba Mon Mar 31, 2014 9:36 pm
Diana & Alucard
- Na ne légy ilyen... Csak néhány hónapig leszel az. - Nyomtam egy puszit az arcára, majd visszamentem a szobába. Lefeküdtem az ágyba, egyik lábam felhúztam, és a plafont néztem én is. Ahogy Dia hülyeségei a terhesség után csökkentek, úgy nekem inkább előjöttek. Egyik pillanatban még fáradt vagyok, másikban meg nem. Az állandó forgolódásom viszont kikészítette őt is. De nem tehetek róla, a kínzást sok ideig akartam húzni, de már egyre inkább kezdem megsajnálni. Látszik rajta, hogy alig bírja. Főleg, hogy a gyerekek is óramű pontossággal sírnak fel állandóan, pont akkor mikor épp belelendülnénk. Hála égnek, jól alszok, így ha egyszer elalszok, alig tudnak felébreszteni, akármennyire is sírnak. Ekkor általában Dia lerúg az ágyról, hogy menjek, és csitítsam le őket. De egyáltalán nem baj, hogy ezért felébreszt. 4 hónap alatt nem lett elegem belőlük egyáltalán, bármikor szívesen foglalkozok velük, kivéve ha egy kis nyugalomra vágyok a feleségemmel. Ahogy Dia oldalra fordult, úgy én is vele fordultam, és hátulról átöleltem, és adtam az arcára egy puszit. - Hasznosabban is eltölthetjük az időt. - Nem ismerné be, de láttam, hogy erre megcsillant a tekintete. Kicsit oldalra fordítottam a fejét, és megcsókoltam ezután. Következő pillanatban már megint a hátamon fekszek, Dia meg szedi lefele rólam a köpönyeget, és vadul elkezdi csókolgatni a nyakamat. Elvégre újra izgalomba kell hoznia. Viszont úgy érzem... Ez a 3 óra míg a gyerkőcök újra rákezdenek csak ezzel fog eltelni, elvégre 10 hónapja nem csináltuk már. Bár a Káma Szútrának is van egykét oldala... Smaragd pedig tudta mi a feladata, ki is ment. Bár szerintem Diát jelenleg az sem érdekelné, ha egy egész moziterem figyelne minket.
Szóval kibírtam a szülést, nem volt egy leányálom, de tényleg nem, másodszor tuti nem csinálnám végig. Akkor tényleg elmenne az eszem, négy hónap után ezt gondolom, kitudja lehet majd valamikor meggondolom magam, viszont szerintem az is száz év múlva lesz. Most meg amúgy is mással vagyok elfoglalva, 10 hónap után igazán megérdemlem, hogy az alváson kívül mást is csináljak az ágyban, viszont, mint mindig valamelyik gyerkőc most sírt felt. Tényleg ennyire nehéz lenne negyedórát csendben maradniuk? Szeretem őket ez természetes, de mindig akkor sírnak fel mikor vagy elaludnék normálisan, vagy amikor nem aludnék, hanem mást csinálnék. Felkaptam magamra a pólót amiben aludni szoktam majd átmentem a gyerekszobába, az orrom alatt dünnyögve. Fejcsóválva néztem a farkasra, tegnap Smaragd őrködött, azelőtt meg Bagira. Smaragd is szépen megnőtt már nem volt az a kis esetlen kölyök, gyönyörű majdnem felnőtt hölgy lett belőle. - Kimberly, az isten áldjon meg, már megint megajándékoztál egy pelenkacserével. – vettem fel a karomba, hogy kicserélem a pelust, de szerencsére Alu átvette, én meg kinyitottam az ablakot, csak aztán vettem fel Nadiát, hogy visszaaltassam. Alig várom, hogy átaludják végre az egész éjszakát mert akkor azaz jelenti, hogy mi is nyugodtan tudunk aludni. Persze ez még nagyon sokára lesz. Gyengéd puszit nyomta az alvó kislányom fejére, majd beraktam a kiságyba, hamarosan mellé került Kim. - Igazad van menjünk, három óra múlva úgy is kelek, mert éhesek lesznek. Szörnyű..még mindig csak egy tejcsárda vagyok nekik. – jegyeztem meg durcásan. Jó még beszélni is csak később fognak meg járni is. Most csak ettek, aludtak, és a pelenkába csináltak nekünk ajándékot. Első hetekben még a pelusnak a kicserélése is gondot okozott, a férjemnek nem, ami miatt ideges is lettem. Még egy kismama tanfolyamot is elvégeztem, nem volt kedvem, de az ikreket nem is olyan nevelésben kell részesíteni, mint amilyet én is kaptam. A hétszáz éves gyereknevelési módszer elég öreg már..Bár néhány mai tanáccsal se értek egyet, viszont majd kialakul, végtére is ketten neveljük a gyereket, nem vagyok vele egyedül. Pár pillanatig még néztem a nyugodtan alvó lánykákat, majd visszamentem a hálóba. - Tűnés, Smaragd neked is van ágyad aludj azon. – tessékeltem ki a párducot, sértődött pillantás volt a válasz, nem érdekelt, elcsesztem kis korában alhatott velünk. Egy sóhajjal biccentettem a fejem, hogy visszamehet. Vele se volt kedvem cirkuszolni, bemásztam ágyba magamra húztam a takarót, majd csendben bámultam a plafont. - Fogadjunk, hogy öt percen belül aludni fogsz, én meg már nem tudok..Mindegy is, aludj csak. – pusziltam meg Alu arcát, az oldalamra fordultam és Smaragd puha szőrét simogattam. Feleslegesen aludnék el, csak morcosabb lennék, majd etetés után alszom, a következő etetésig .
Diana Phoenix
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 74
✤ Születésnap : 1297-09-17
✤ Regisztráció : 2014-03-19
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : Gyereknevelés
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Hálószoba Mon Mar 24, 2014 7:01 pm
- Ott az otthonom, ahol te. Édes mindegy, hogy hol lakunk és New Yorkot is szeretem, ha meg franciákkal akarok társalogni elmegyek a francia-negyedbe, és kész. Ami azt illeti először vásárolni menjünk utána meg valami mesét nézünk, azt hiszem megnézem az összes Walt Disney mesét, felkészülök. – döntöttem el egy sóhaj kíséretében. Ilyen lelki és idegállapottal zsebkendőre lesz szükségem, jó sokra. De mindegy is, maximum bealszom az egyiken. - Nem, nem lesz rossz, csak szokatlan és türelemjáték lesz egyben. Ha egyedül lenne könnyebb lenne elaltatni, de ketten lesznek, az egyik elalszik a másik akkor fog bömbölni. Azt se tudom, hogy kell pelenkát cserélni.. Ott van még az etetés is..teljesen kifognak zsigerelni, és nem is én fogom őket érdekelni, hanem amiből a tejet kapják. Te meg majd irigykedhetsz, mert akár a kétszeresére is nőhetnek. – vigyorodtam el a csók után. Az orvos mindent elmondott, vagyis inkább türelmesen válaszolt a kérdéseimre, elég sok volt. Letoltam magamról egy puszi kíséretében majd felálltam. - Menjünk, és most kivételesen megengedem, hogy vezess. Viszont, ha valami baja esik a kocsinak kiheréllek. Méghogy a férfiak jobban vezetnek, te vagy a kivétel. – csóváltam meg a fejem egy kötekedő mosollyal. Bár lehet, ha többet hagynám a volán mögé beülni menni neki, de mivel akaratos vagyok így mindig én vezetek. A szekrényhez lépte, hogy kivegyek magamnak egy cipőt, meg egy másik táskát ami ment a mai aranyos kis szerelésemhez. Persze a sötét színeket jobban kedvelem, ha már kismama vagyok ne járjak olyan ruhákba,mint aki gyászol valamit, habár egy másik oldalról nézem akkor gyászolhatnék is. - Nos, mi elmegyünk, nem megölni a három új lakót..Viselkedjetek rendesen, talán még hozok nektek valamit. – pillantottam a szobában lévő összes nagymacskára. - Mehetünk. –indultam le a garázsba, közben lekaptam az egyik kocsinak a kulcsát, és a férjem kezébe nyomtam. - Irány a baba bolt..- vágtam egy grimaszt. Még mindig szoknom kell a tudatot, talán sikerül kilencedik hónapra megszoknom.
Xavier A. LaFleur
I'm a damphire, I'll guard my people.
✤ Posztok száma : 158
✤ Regisztráció : 2014-03-19
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Hálószoba Mon Mar 24, 2014 4:19 pm
Diana & Alucard
Mi tagadás tényleg szólhattam volna róla máskor is,de akkor már mindegy volt. Amint megkérdeztem tőle, és azt mondta amit, már kerestem is fel a boszit. Igazából már előre szervezkedtem, mert már megkerestem azelőtt is. Jobban mondva találtam. Meg is kérdeztem tőle, hogy mi lenne ennek a feltétele, cserébe viszont azt kérte, hogy akkor és ott legyek ahova ő akar. Persze gyilkossághoz közöm nem lesz, mert azt már kikötöttem neki. Többi problémát meg szerintem meg tudom oldani, bármi is lesz majd a jövőben. De minek is gondolkozok ezen? Hisz nemsokára apuka leszek, ezzel kéne inkább foglalkoznom, meg Diával. - Miattuk nem kell idegeskedned. Úgy fair az egész, hogy a szoptatáson kívül én foglalkozom velük néhány hónapig. Bár a korai ébredések miatt lehet feszült leszek, de előre leszögezem, hogy az csak a fáradtság miatt van.- Simogattam meg az arcát. Bólintottam egyet a következő kijelentésére. Még jó, hogy nemesi családból származik, különben egyik örökség által biztosított előnyt sem kaphattuk volna meg. Meg úgy am block nem utazhattuk volna körül a világot. Kicsit megsajnáltam, hogy nem repülhet a terhesség miatt. Sok dolgot kizár az életünkből egyelőre ez az egész, de hosszabb időt is kibírtunk már ilyenek nélkül. - Hiányzik az otthonod? - Adtam egy puszit az arcára. A kis farkas közben hanyatt dobta magát. Elmosolyodtam, mert imádom mikor ilyen kis picik, szinte mindegyik ezt csinálja, hátracsapja magát, hogy a hasát vakargassuk. Bár Nymeria is szokta ezt csinálni. Eleinte nehezen jöttünk ki vele is, de utána miután rájött, hogy sem a kicsinyeit sem őt nem akarom bántani, összebarátkoztunk. Néha rám is támadhatott volna, de mivel az oldala látszólag fájt neki, nem tette. Másrészt mindig hoztam nekik kaját is. Ezen elgondolkozva hátranéztem, és megsimogattam a fejét neki is. - Filmet? Hát nem tudom, nekem mindegy, ha ezt akarod, akkor várom az ötleteket. - Majd elkezdtem simogatni a karját, ahogy közelebb bújt hozzám. Ned ekkorra már kimászott az öléből, így vele sem kellett foglalkoznia. Ahogy nekem a macskákhoz, úgy neki hozzájuk kell hozzászoknia. Majd figyeltem ahogy szó nélkül kimászik az ölemből, és lemegy. Hátradőltem, a kicsik meg betámadták az arcom. Ned, Rhaenys, és Smaragd is. Elkezdték harapdálni a fülemet, a farkasok meg inkább az arcomat nyalogatták. Simogattam őket, ahogy tudtam, mire meghallottam, hogy Dia is jön vissza. Nagy nehezen sikerült leszednem magamról őket, felültem. Amint a papírt ideadta nekem, a szám elé tettem a kezem, nem sokkal később pedig el is mosolyodtam. Felfoghatatlan még mindig, hogy apuka leszek. Néhány percig néztem a leletet, majd pedig letettem magam mellé, és átkaroltam Diát. - Végső soron nem is olyan rossz dolog ez, és tudom hogy egyetértesz velem. Gyökerestől megváltozik az életünk ezután, de mindig is szerettem a kihívásokat. - Majd adtam neki egy puszit. A következő pillanatban pedig az ölemből az ágyra fektettem, és fölötte megtámaszkodva megcsókoltam. Már ezektől a képektől is majdnem elérzékenyültem, mi lesz itt akkor mikor megszületnek? Lehet a babákkal együtt fogok bőgni.
- Biztos találtál volna valakit, aki befogad éjszakára. – vontam meg a vállamat. - Mindegy, én is figyelhettem volna jobban, és tegnap mondtam, hogy örülök nekik. Csak persze megemlíthetted volna máskor is. – kényelmesen elhelyezkedtem az ölében. - Talán sikerül kicsit nyugodtabb személyiségnek lennem, hogyha megszületnek a picik, bár akkor miattuk fogok idegeskedni. Na persze, ezt majd mondd akkor is, ha tényleg meglátsz bálnaként. Képes voltál megkeresni, pedig ügyesen tudtam magam elrejtőzni, ha akartam. Eszembe nincs magam átoperáltatni. – viszonoztam a puszit, aztán a csókot is, ennyi év után is elég, hogy ennyit csináljon, és már nem is dühöngök. Nagy szemekkel pislogtam a kis farkasra, aki az ölembe telepedett. Kényszeredett mosollyal simogattam a buksiját, majd a füle tövét vakargattam. - Nyolc állat, és hamarosan két gyerek, látod mondtam, hogy szükségünk van erre a villára. – jelentettem ki elégedett arckifejezéssel. Mondjuk már egy pár éve biztos itt laktunk, de már előtte is megvolt, csak akkor éppen egy másik földrész levegőjét szívtuk. - Ha nem lennék terhes mondanám, hogy menjünk el Párizsba, de hát mivel nem repülhetek így maradjunk itthon. – gondolkodtam el közben tovább simogattam a farkast is. Kicsit furcsa volt, hogy már „kutyáink” is vannak, de néha hagynom kell a másikat is érvényesülni. Párizst meg szerettem, ott születtem, és az akcentusom a mai napig megmaradt hiába taposom már a hétszázadik évemet. - De nézzünk meg valami filmet, vagy induljunk el vásárolni ahogy eredetileg is terveztem. Remélem már tényleg nincs több meglepetés és mindent tudok. – hajtottam a fejem, a vállára, és puszit nyomtam a nyakára. Bár most kedvem sincs, hogy felálljak az öléből, és a boltok holnap is megvárnak vagy később, mert még dél sincs szerintem, mondjuk nem is érdekel hány óra van. Aztán nagy nehezen kimásztam az öléből, lementem a táskámért, amiben az orvosi papírok voltak, aztán szép lassan felmentem, közben a többi macska is befejezte az evést, és jöttek utánam. - Kb. olyanok, mint egy borsószem, de a mi borsócskáink. – foglaltam el újra az ölét. - Legközelebb eljöhetsz velem, csináljunk , mintha normális emberek lennénk. – csókoltam meg röviden.
Xavier A. LaFleur
I'm a damphire, I'll guard my people.
✤ Posztok száma : 158
✤ Regisztráció : 2014-03-19
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Hálószoba Sun Mar 23, 2014 8:51 pm
Diana & Alucard
Miután kimondta az ítéletet, hogy húzzak el, karba tett kézzel néztem vele farkasszemet olyan 2 percig. Na mindegy, egyhamar úgy is megtör. - Na gyertek. - Simogattam meg Nymeria buksiját, majd elindultam felfelé. A kicsik követték az anyjukat, aki pedig engem követett fel a szobába. Fogtam is egy bőröndöt, leraktam az ágyra, és lassan elkezdtem pakolni bele a dolgokat. Eközben a farkasok feltelepedtek az ágyra, habár Ned, és Rhaenys csak aranyosan próbáltak felmászni. Nedet én segítettem föl, Rhaenyst pedig az anyja húzta fel az ágyra. Több volt a cirógatás, mint a pakolás. Nem sokkal később követett minket Smaragd is. Felugrott az ágyra, és elkezdett a kicsikkel játszani. Nem sok különbség lehetett köztük, csak néhány hét, és Smaragd volt az idősebb. Már előre látom, hogy jól ki fognak jönni. Majd pedig jött Dia is, talán három ruhadarab volt benne a bőröndben. Nem fordultam meg, direkt tettem úgy, mintha megsértődtem volna, vagy valami, és el akarok menni. Amint a nyakamba borult sírva az már rosszul esett mondjuk. Megfordultam, és megöleltem. - Ne aggódj, nem akartam elmenni. Nem is lenne hova. - Súgtam a fülébe, majd pedig letöröltem a könnyeit, és adtam az arcára egy puszit. - Még egyszer sajnálom, hogy nem beszéltem erről azon az egy eseten kívül semmit... Nem tudom már visszacsinálni, de a te kedvedért megtenném, ha ennyire zavar. - Ültem le az ágyra, és ültettem az ölembe. - De nem tudom megváltoztatni már ami történt, ezért csak előre kell néznünk. És ne aggódj, mindenben támogatni foglak, bármire is kérsz meg. Itt leszek melletted, amikor csak tudok. És attól sem kell félned, hogy kiábrándulok belőled mert nagy lesz a pocakod. Nem az alakod miatt szerettem beléd. Nézhetsz ki akárhogyan, én akkor is szeretni foglak... Csak azért férfivá ne operáltasd magad.- Mosolyogtam rá, majd adtam neki egy puszit. Nem sokkal utána viszont már megint az ajkait faltam, miközben szorosan öleltem magamhoz. Majd nem sokkal utána a kicsi Ned befurakodott közénk, jobban mondva odamászott Dia ölébe, leült, és nagy szemekkel nézte.
Még egy ideig ücsörögtem miután letolt magáról, és nagyjából türelmesen hallgattam. - Utána persze eszedbe se volt szólni. Kijátszottál, és tudod, hogy utálom, ha kijátszanak, nem vártam volna tőled..pont tőled, aki a férjem, de rendben van. Aha, és még a farkast is titkoltad előttem. Ha kínzóterem lenne a pince helyett gyakrabban járnék le, mondjuk most te is megérdemelnéd..Na mindegy. – összefontam a karom mikor megjelent még kettő. Ja, csak egy van. Még a végén kiderül a garázsban egy grizzly-t rejteget. - Jó rendben van, nem érdekelnek a farkasok, örülök, hogy találtál magadnak állatkákat, remélem a macskák is megszokják őket, hagy őket kint, vagy engedd ki őket a kertbe.Úgy kérdeztél meg, hogy nem figyeltem, ez a legnagyobb problémám. Mert lett volna beleszólásom, és nem annyi, hogy csinálj amit akarsz. Nem gondoltam volna, hogy egy boszival találkozol. Tudod mit, menj el ma itthonról, nem érdekel hova mész, nem érdekel kivel vagy, csak hagyj engem békén. Mehetsz a nőcskédhez is. – éreztem, hogy megint elsírom magam, így inkább bevonultam a nappaliba, Nala és Lucy meg készségesen követtek, még ők is tudták, hogy baj van velem, levágódtam a kanapéra, és simogatni kezdtem az egyikük szőrét. - Na figyeljetek, van itt ez a három bolhás..nem szeretném, hogy bántsátok őket, rendben? - vakargattam meg az álluk alatt egy halvány mosollyal. Persze közben bőgtem, mintha kötelező lenne, közben figyeltem, hogy Alu felmegy , gondolom pakolni, tényleg hallgatott rám. De nem akarom, hogy elmenjen, jó öt perccel ezelőtt talán akartam, viszont most már nem. Még megsimogattam a macskákat majd felmentem Alu után. - Mondtam, hogy mész a nőcskédhez. Mert mi másért pakolnál? Sosem hallgatsz rám, most meg hirtelen úgy döntesz, hogy igen..- néztem rá összehúzott szemekkel, aztán a nyakán csimpaszkodtam, bőgve, mert így sokkal jobb volt. Utoljára csecsemő koromban sírtam, és elég is volt akkor. - Ne haragudj, nem akarom, hogy elmenj. Szükségem van rád, még akkor is, ha nem úgy tűnik jelen pillanatban. Kiszámíthatatlan vagyok és őrült, nem értem minek veszel komolyan. -
Diana Phoenix
I'm a vampire, I want to taste your blood.
✤ Posztok száma : 74
✤ Születésnap : 1297-09-17
✤ Regisztráció : 2014-03-19
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : Gyereknevelés
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Hálószoba Sun Mar 23, 2014 1:25 pm
Nem terveztem sokat aludni, csak egy keveset, mondjuk 5-6 órát, annyi elég szokott nekem lenni. Hát most nem, fogalmam nem volt hány órát aludtam, de ahogy tapogattam magam mellett a helyet nem találtam Alut, csak Bagira meg Smaragd, mondjuk a kis párduc is rajtam feküdt, biztos rám mászott, ne mindegy, de erről is lekéne szoktatni, mert 60 kg-san nem kéne, hogy rám feküdjön. Megéreztem a rántotta illatát. Éhes voltam, de elgondolkoztam azon, hogy tuti csinált valamit és ezzel akar majd kiengesztelni, viszont ráérek majd üvöltözni, ha megettem. - Jó reggelt..és köszönöm. – csendben eszegettem, pár perc múlva már csak az üres tányér volt előttem, és a gyümölcslevet kortyolgattam. Letettem a tálcát az éjjeli szekrényre. - Szóval..miért is kaptam reggelit? Biztos csináltál valamit. Megvártad, hogy elaludjak aztán elmentél, a nőcskédhez. – morogtam az orrom alatt, majd felálltam, hogy átöltözzek mert ugye ma ruhácskákat, meg cipőket akartam vásárolni a babáknak, aztán szipogni kezdtem, mert biztosra vettem, hogy nem velem aludt. Vagyis nem vettem olyan biztosra, de nem tudtam mást csinálni, és bömbölni kezdtem, már most elegem van ebből az egészből. Gyilkos szemekkel méregettem Alut, majd bevonultam a fürdőbe, hogy megmossam az arcomat, meg ha már ott voltam meg is fésülködtem, eléggé szét állt a hajam. Visszamentem, hogy felvegyem a ruhát amit az ágyra dobtam. - Na jó..gyere velem, nem szeretnék egyedül menni, és inkább mellettem legyél, mint annál a cafkánál. – sétáltam ki a hálóból, hogy a macskáknak adjak enni, meg tegnap nem is foglalkoztam velük olyan sokat, csak azzal a kettővel akivel aludtam. Így a konyhába sétáltam, hogy megcsináljam nekik a reggelit, most őz husit kaptak.Legalább addig is nem gondolok arra, hogy éppen megcsaltak, vagy nem, de engem nem érdekel. - Reggeli! – kiabáltam fel, aztán mosolyogva figyeltem ahogy lejönnek, persze Smaragd szokás szerint legurult, kuncogva simogattam meg a fejét. - Majd holnap sikerülni fog, édesem. – vettem fel, majd letettem a tálkájához. Közben nekidőltem a pultnak, türelmesen vártam a drága férjemet.
Xavier A. LaFleur
I'm a damphire, I'll guard my people.
✤ Posztok száma : 158
✤ Regisztráció : 2014-03-19
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Hálószoba Sun Mar 23, 2014 9:04 am
Diana & Alucard
Eddig volt napi egy beszólása, most próbálja ezt magasabb szintre emelni. Fogható a terhességre, meg arra is, hogy hagyom a magas labdákat, hogy lecsapja. Habár ha tudok, akkor jön a revans is. - Addig nem zavart, míg benned járkált. - Mosolyogtam rá. Nem a legelmésebb visszaszólás, de jogos. Eddig nem szólt érte több száz évig, kétlem, hogy most kezdené el ezt is. Habár ki tudja, lehet terhesség miatt ilyen amilyen. Sőt, elég valószínű. Viszont még most is hagytam neki egy magas labdát, csak reménykedek, hogy nem csapja le. Tágra nyílt szemekkel figyeltem, hogy már ennyire eltervezett mindent. Jó lett volna, ha lehetett volna egy kis beleszólásom, de nem akadékoskodtam. Ha ezt akarja, hát ezt akarja. - Ha már néztél babaruhákat, meg így utána olvastál a dolgoknak, akkor mi a francért támadtál be? Ja igen... Hormonok. Meg másrészt az vagy aki vagy. - Hosszú időszak lesz ez, de egyben valami eszméletlen vicces is. A semmin elkezd majd bőgni, két másodpercre rá meg nevet. Mondjuk egy filmen, vagy bármin. A következő mondatán viszont felnevettem akarva-akaratlanul. Levegőért kapkodva szólaltam meg. - Bocsánat, de nagyon aranyos vagy, mikor féltékeny vagy. - Tényleg az volt, főleg mivel ebben sem igazán volt részem. Tudja, hogy őt szeretem a legjobban, és őt is szerettem, ezért nem volt oka feltételezni semmi ilyet. Most viszont maga sem tudja, hogy mit gondoljon. - Hát az elég valószínű. De kit érdekel, nem is nekem kell kihordani őket. - Mondtam vigyorogva. Alig várom azt az időszakot, mikor már arra sem fog emlékezni, hogy 20 perccel előtte mit mondtam. Majd nagy csend lett. Diára néztem, és észrevettem ahogy alszik. Mint a mellette fekvő Smaragd is. És Bagira is, akin én fekszek. Más sincs, akkor én is alszok egyet. Elkényelmesedtek a pumán, és hamar bealudtam én is. Másnap reggel gondoltam el is kezdhetem a cuki férj szerepet. Inkább szerető apa. Mi tagadás furcsa lesz hozzászokni. Gyorsan elmentem boltba, vettem gyümölcslevet, méghozzá a kedvencét. Nem mintha nagyon lett volna, de szereti a barackot, gondolom a baracklevet is szeretni fogja. De belegondolva inkább hoztam mást is. Felvásároltam kb az egész gyümölcslé készletet. Hazaérkezve vettem észre, hogy még mindig alszik. Gyorsan összedobtam neki egy tojás rántottát, rajta baconnel, meg hagymával. Egy tányérra tettem a kész művet, azt pedig egy tálcára. Mellé raktam evőeszközt, és kiöntöttem egy pohár gyümölcslevet. Tálcát felvettem, és bevittem a szobába. Akkor már ébredezett, ezért odavittem hozzá a tálcát, és az ölébe raktam. - Jó reggelt, és bon appetit! - Ültem le mellé, és átkaroltam, miközben egy cuppanós puszit nyomtam az arcára.
- Vámpír vagyok, nincs szükségem szülés után egy hónapra, hogy felépüljek. – jegyeztem meg durcásan. Csak az embereknek van rá..nekem nincs. Majd szülés közben elküldöm Lucifer mellé melegedni, meg, ha bemerészkedik eltöröm a karját, de ennyi, utána jól leszek. - Mellesleg visszatérve ahhoz a bizonyos testrészedre, nem néznék kajának, nagyobb dolgokhoz vannak szokva. – vágtam vissza mosolyogva. Mondjuk haladás már kétszer szólt be a mai nap alatt, de ebben még mindig én voltam a jobb. - Nem, most nem szeretnélek megcsapolni. Ugyan éhes vagyok, de nem akkor sem. – ráztam meg a fejemet, egyébként sem a vérére vágytam, magam se tudom, hogy mit akartam enni. Tehát ami biztos, hogy emberi szemeten fogok élni, hat hónapon keresztül, mert ugye a bébiknek mindent, vért meg csak nem ihatok állandóan. - Nem, krokodilt már nem vennék nekik, a nagymacskákat betudom tanítani, de a krokodil csak táskának jó, meg csizmának. Ennyire én sem vagyok elvetemült, és amíg nem lesznek elég nagyok addig a cica beszerzést is felfüggesztem. Holnap pedig elmegyünk vásárolni, hamarosan dagadt leszek, és nem akarok sírva fakadni mert nem férek bele a kedvenc farmerembe, bár úgyis azt fogom tenni. De szükségem van még pár dologra, és már most elkezdem nézegetni a babaruhákat, amíg mozogni bírok, és nem ítélsz az ágyban tartó fogságra. – vágtam egy fájdalmas grimaszt. Belegondolni is szörnyű volt, hogy pár hónap múlva csak fekszem, és eszem, hogy hatalmas bálna legyek, akit majd visszaakarnak toloncolni az óceánba, mert földrészt tévesztettem. - Jó, alhatsz velem, mert utálok egyedül aludni, és még a végén elmennél valami nőcskéhez. – dünnyögtem az orrom alatt, már most kezdek megőrülni, eddig féltékenységi rohamom se volt, most meg..tessék. Mi lesz velem később? Sőt vele mi lesz, majd az ajtóból dobálja nekem a dobozos italt, meg ételt, mert kinyírnám egy mozdulattal, csak mert éppen dühöngök a semmin. Smaragdot magam mellé raktam, úgy kényelmesebb volt simogatni. - Én mondtam, hogy a nőknek sokkal rosszabb, mint a férfiaknak..De persze neked vitatkozni kellett a legutóbb , pedig képtelen lennél arra, hogy kihordj két gyereket.- sóhajtottam fel morcosan, majd megsimogattam a másik „gyereket” Bagirát is. Aztán összegömbölyödtem, Smaragdot ölelve, elfáradtam, és úgy gondoltam alszom egy kicsit, vagy csak csendben maradok.Fárasztó, ha állandóan pörögsz, és morogsz mindenen.
Xavier A. LaFleur
I'm a damphire, I'll guard my people.
✤ Posztok száma : 158
✤ Regisztráció : 2014-03-19
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Hálószoba Sat Mar 22, 2014 11:50 pm
Diana & Alucard
- Tudod, nekem van egy olyan testrészem, amit könnyen kajának nézhetnek mikor éhesek. Elveszteni pedig nem szándékozom. Másrészt nem is engedném, hogy más a szájába vegye, rajtad kívül természetesen.- Álltam karba tett kézzel előtte, és mosolyogtam. Na, napi kétszeri beszólás? Ez már haladás. - Tudok én számolni. 7 hónap, mert 6 a terhesség vége, plusz egy hónap míg újra visszanyered az önkontrollodat.- Nem tudom a normális embereknél hogy van ez az egész. Lehet, hogy pont a szülés közbeni düh után nem lesz semmi bajuk. Viszont lehet nem akarok ott lenni Diana mellett a szülőszobában... Mert hogy egy kezemet eltöri az biztos. Bár ikreket vár... Annyi biztos, a Pokol legmélyebb bugyraiba is el fog küldeni, amiért ezt tettem vele. Uhh de fel kellett volna venni az előbbi "80%-ban örülök az egésznek" szituációt. Mondjuk akkor meg a diktafont lenyomná a torkomon, és a beleimen keresztül kiszedné, majd újra lenyomná. - Ha megfelel, van vér is... Habár nem raktáron, hanem magamról beszélek. Nyugodtan csinálhatod, tudod hogy nem haragszom meg érte... - Adtam neki egy puszit, majd újra megszólaltam, mert nem nagyon akarta ezt láthatólag. - Azért szólj, ha még is. - Mosolyodtam el lágyan. - Felőlem kérhetnek krokodilt is... De a közelükbe nem fogok őket engedni. Ha valami, hát ez biztos. - Mondtam halálosan komolyan. Ahogy Diát is, úgy őket is védeni fogom a veszélyektől. Apám is erős volt, szinte pusztakézzel tudott megölni egy vámpírt, meg úgy elég sok teremtményt, ezért is örülök, hogy akkor az ösztöneimre hallgattam. Inkább az elfojtott érzéseimre, amik akkor törtek felszínre. Mással nem tudnám most már elképzelni az életemet. Hamar apám sorsára jutottam volna. Nincs se családja, se barátai, se senkije. A családjáról ő gondoskodott... Anyámat megölte, engem vámpírrá változtatott.. Mit várt, hogy majd boldog családként élünk tovább? Mindegy, én ilyet nem fogok tenni Diával, hogy egyik éjszaka csak úgy rárontok és az életet is kiszívom belőle...Valószínűleg fél percre rá én is halott lennék. - Szóval visszafogadsz a szobába is? - Mosolyogtam rá, majd hátradőltem, neki a "kis" pumánknak. Szerettem párnaként használni a hasukat, akármennyire is nehezen sikerült eleinte összebarátkoznom velük. Ma már örök barátokká nőttük ki egymást.
- Te is ruhában vagy leszámítva , hogy nincs rajtad felső. Tehát én is nyugodtan kérdezhetem, hogy miért? – néztem rá egy pillanatra, majd visszafordultam Smaragdhoz. - Már csak hat hónap, de örülök, hogy tudsz számolni, és az utolsó egy-két hónapban nem neked kell az ágyban feküdni hanem nekem. – pusziltam meg én is, közben azzal szórakoztam, hogy a párduc orrához nyomtam a mutatóujjamat. - Vizet? Most komolyan, azt se tudom megmondani mikor ittam utoljára vizet..Ez borzasztó, nem ihatok semmit amiben alkohol van. Jó nem vagyok alkoholista , de akkor is, holnap megyek és veszek magamnak gyümölcslevet. – egy sóhajjal koccintottam vele, végül belekortyoltam, de nem ittam meg, borzalmas íze volt a víznek. Letettem a földre a poharat, aztán tovább simogattam Smaragdot, naná, hogy a hátán feküdt, mert szerette, ha a hasát simogattam. - Nos, szerintem már megünnepeltük a zuhany alatt, jó az nem igazi ünneplés volt, de fogalmam sincs mit csinálnak ilyenkor a normális emberek. – gondolkodtam el egy pillanatra. - Talán babaváró partyt rendeznek, de nincs azaz isten, hogy én egy olyat megszervezzek, mert nem és kész, nem tudok kifogást mondani. – tovább cirógattam a párduc hasát, aki időközben elaludt. Neki csak ennyi kellett, én. Egy kis idő elteltével Bagira, a puma is megjelent. Pár éve meguntam, hogy New Yorkban vagyok csak, így fogtam magam és elmentem Észak-Amerikába, aztán vele tértem haza, az anyját orvvadászok lőtték le, nem élték túl a velem való találkozást, s az anyját se tudtam megmenteni, de legalább sikerült felnevelnem, Alu persze nem nagyon rajongott először, hogy itt van, mert akkor már megvolt Johnny és Nala is, éppen serdülőkorban voltak, nem egy kanapéval végeztek, viszont sikeresen megneveltem őket, meg a többieket is. Most viszont Smaragd van a porondon, akit nevelgetni kellett, még a végén leharapja valamelyikünk ujját. Megsimogattam Bagi fejét, aki feltelepedett mellénk az ágyra. - Az már biztos, hogy nem egy átlagos család leszünk. Nem kiskutyát fognak kérni, hanem mondjuk majd egy medvét, vagy anakondát..esetleg maradnak a nagymacskáknál. Legalább nem lesznek unalmas gyerekek. – feküdtem hanyatt az ágyon.
Xavier A. LaFleur
I'm a damphire, I'll guard my people.
✤ Posztok száma : 158
✤ Regisztráció : 2014-03-19
Honey, keep my secrets well
Subject: Hálószoba Sat Mar 22, 2014 9:59 pm
Diana & Alucard
Na tessék, amint lenyugodott máris jobban áll hozzá ehhez az egészhez. Ki kellett dühöngnie magát, meg persze kellett hozzá ez is. Azt nem mondom, hogy értek a nők nyelvén, inkább mondom azt, hogy értek Dia nyelvén. Tudom mivel lehet felidegesíteni, lenyugtatni, kikapcsolni. Mondjuk elég gáz is lenne ha ennyi év után nem tudnám ezeket. - Új hobbi? Nem elég az, hogy állandóan velem szívózol? - Mosolyogtam rá, mivel tudtam azt is, hogy ezt sem tudta megunni. Ez olyan nála mint nálam az, hogy azt mondom neki: Szeretlek. Naponta minimum egyszer. De általában, mikor ebből veszekedések lesznek, úgyis csak egyfajta végkimenetele van, az pedig a szex. Vagy ő akar engesztelni engem később, vagy én próbálom őt. - Te leszel a leggyönyörűbb nagymama a világon. - Mondtam mosolyogva. Nem sokkal később én is kiléptem a zuhany alól. Gyorsan megtörölköztem, majd csípőm köré tekertem a törölközőt, és elindultam Dia után. Beérve egyből a szekrényhez mentem, ahol felvettem egy boxert, és egy lazább gatyát. Pólót nem éreztem szükségesnek felvenni, nem vagyok fázós. Karba tettem a kezem, és végigmértem Diát. - Magyarázd meg miért is vagy ruhában. Hisz csak macskák vannak a házban, meg én. Hideg sincs, hogy erre fogd. - Próbáltam komoly maradni, ami végső soron sikerült is. Nem sokkal utána leültem mellé, és elkezdtem az ő hátát simogatni. - Semmi bűntudat nélkül mondhatom... Életem leghosszabb 7 hónapja áll előttem... - Nyomtam egy puszit Dia arcára, és elkezdtem simogatni a kis párduc kölyköt. - Ki kéne mozdulni valahova. Vagy valami filmet megnézni. Vagy bármi. - Gondolkoztam el, majd eszembe jutott valami. - Sőt, inkább ünnepeljünk. Szülők leszünk az istenit. - Mentem is ki a konyhába, és hoztam be két poharat, meg egy üveg pezsgőt. Elkezdtem önteni az egyiket, majd eszembe jutott, hogy neki lehet nem szabadna innia. - Hmm.... Te vizet iszol. - Mentem ki a konyhába megint, és öntöttem vizet a pohárba. Visszaérve egyiket a kezébe nyomtam, koccintottam vele, és adtam neki egy puszit is. Majd azt a keveset lehúztam egyszerre. - Oké, ezt nem lehet sokféleképpen ünnepelni, főleg hogy már három hónapos vagy. Elég ha csak szeretgetlek. - Ültem vissza mellé, és öleltem át. A kis Smaragd meg hátra vetette magát Dia ölében. Elmosolyodtam, mert kis aranyos volt.
Home 
Subject: Re: Hálószoba 
