Nem a vendégeknek szól a fancsali arc, sokkal inkább a monoton munkának, de legalább a műszakom lassan a végéhez közeledik. Ami pedig azt illeti, legszívesebben már most kiugranék a pult mögül, hogy egy kis friss levegőt szívjak. Addig sem kell hallgatnom ezt a lármát, teljesen hozzászoktam már ugyan, de a fejem néha belesajdul. Nem hiába, szirén vagyok, éles a hallásom is..
A kislány, mintha egy kicsit el lenne veszve a forgatagban, de azért csak kinyögi, mit szeretne. Teljesen érdektelen vagyok egészen addig, míg már rutinosan nyúlnék a söröskorsóért, mégis kólát rendel. Ezzel meglep, bár talán általánosítás, hogy a vendégeim nagy része sörpárti.
A pult alól veszem elő az üveget és üdítős pohárba töltöm neki, megtűzdelem egy szívószállal, amit a szénsav félig felnyom a pohárból, végül elé tolom a rendelését. Nem vagyok beszédes hangulatban, ennek ellenére apró mosollyal nyugtázom, hogy a holtidőmben tanácsot adhatok neki, merre érdemes munkát keresni.
- A vendéglátó egységekben mindig szükség van az alkalmazottakra.. - ajánlom neki kapásból a saját munkakörömet. Nem mindig hálás feladat, főleg, ha nekem kell rendet rakni néhány balhézó fae között, de meg lehet szokni. - Vendéglátó hely pedig több, mint elég van a környéken.. - nevetek fel és ha tehetném körbemutatnék, de annak maximum a bár elől lenne értelme. - Milyen munkát keresel? - kérdezem aztán, miközben törölgetni kezdem a pultot, nehogy szó érje a ház elejét, hogy lazsálok munkaidőben.

hyori & zina

Nice to meet you, little siren

Miután megérkeztem New Yorkba, kerestem egy szállodát és lepakoltam. Ezután egyből elindultam, egyszerűen nem bírtam megülni a seggemen, hiába fáradtam el az utazásban, annak ellenére, hogy az egészet majdnem átaludtam.
Menet közben próbáltam rögzíteni az útvonalamat is, ami valószínűleg nem lesz sikeres, mivel össze-visszakacskaringóztam abba az irányba, ahol épp valami érdekeset láttam. Aztán megszomjaztam, így eldöntöttem, hogy beülök valahova. Talán még szerencsém is lesz és városnézésen kívül találkozok valakivel, aki tud segíteni apám megtalálásában, vagy legalább egy kiindulópontot képes adni. Milyen szép reményeim is vannak.
Végül a The Dál Riata hely mellett döntöttem. De igazából csak ez volt az első hely, amibe belebotlottam és szimpatikusnak is látszott. Beléptem az ajtón és körülnéztem, jó kis helynek tűnt. A pulthoz sétáltam, miközben tekintetem a többi vendégre tévedt. Ez amolyan megszokás volt nálam, bár az is lehet, hogy üldözési mániám van. Mindenesetre szerettem inkább betudni óvatosságnak és odafigyelésnek.
Egy unott hang szólalt meg, magára vonva a figyelmemet. A pultos lány velem egyidős lehetett, és nem látszott nagyon lelkesnek a munkájától, bár ezt meg is tudom érteni, egy idő után biztos unalmas ugyanazokat elmondani.
- Egyelőre csak egy kólát - mondtam, majd folytattam a szemlémet.
Egy perc se telt el és már elém is rakta az innivalómat.
- Köszi. - Mivel nem voltak sokan a helyen és a csaj se csinált semmit, gondoltam beszélgetek kicsit. - Bocsi, lehet fura lesz, de szeretnék kérdezni valamit. Most költöztem ide és jó lenne valami munka, tudnál segíteni, hol keressek?

A forgalom ma sem túl nagy, én viszont elég fáradt vagyok. A munkahelyváltás mindenképp előnyömre vált, hisz ide emberek nem sűrűn teszik be a lábukat. A fecsegésre már nem is figyelek, csak teszem a dolgomat, amit elvárnak tőlem és amihez már rettentően jól értek. Italokat osztok és megrendeléseket viszek ki az asztalokhoz. Monoton munka ez is, nem jegyzek meg közben arcokat, sem azt, hogy kin milyen ruha van. A sokadik nap után már ez is teljesen mindegy, jellegtelenné válik. Na, nem panaszkodnék, a fizetésem magasabb, mint a legutóbbi helyen, és sokkalta megbecsültebb tagja vagyok a személyzetnek, mint bárhol. Talán azért, mert én is fae vagyok, a társadalom része. Talán azért, mert nem akarnak elijeszteni már az elején. A lényeg, hogy pozitív hatással van rám a hely annak ellenére, hogy nem látszik rajtam.
- Üdv a Dálban. Mit adhatok? - kérdezem kissé talán kevés lelkesedéssel a hangomban. De mit várhatnak a vendégek azután, hogy megtudtam, az apám egy szó nélkül lelépett a városból? Egy kicsit megviselt lelkileg a dolog. De kiheverem, addig meg marad a művigyor.