Diana & Alucard

Már több mint ezer éves vagyok, még is egy felnőtt testbe bújt kölyök. Akkor viszont még csak a kutyáimmal játszottam. Igen, többes számban, mivel volt vagy 5 is belőlük. Nem tudtam betelni velük egyszerűen. Ők is szerettek engem, én is őket. De aztán, hogy apám a szemem láttára szívta ki anyám összes vérét, már kevésbé voltam játékos. Egy olyan évig nem is nagyon foglalkoztam velük. Csak a rutinfeladatok... Adok nekik kaját, vizet és ennyi. Most viszont itt nevelek jó néhány macskát, meg még néhány farkast. Mindegyiket szeretem, habár a farkasokkal nem nagyon foglalkoztam, mármint nem játszottam velük. Persze, akkor igen, mikor tudtam hogy Dia hosszú ideig nem lesz itthon. Vagy este, mikor már elaludt, ők meg össze-vissza pörögtek. Nekem meg amekkora szívem van, megsajnáltam őket, hogy nem tudok velük eleget foglalkozni. Mégiscsak én fogadtam őket örökbe, erre nem tudok sokat velük foglalkozni.
Amint visszaértem, még a késeket sem volt időm eleinte összeszedni, mert egy bárd repült felém. Oldalasan elhajoltam, és megint a falba állt. Oké, úgy  tűnik én nekem kell ezeket is eltűntetnem majd... Francba, úgy tűnik rájött, hogy alapjáraton nekünk nem lehetne gyerekünk. El tudtam volna titkolni legalább addig, míg meg nem születnek, és akkor mondom el ezt. Pedig "áldását" adta rá még anno. Majd kijött Nymeria. Francba, nem adtam nekik enni. Hát ez is jó napnak ígérkezik. Letoltam magamról Diát, és felálltam.
- Először is. Ne tégy úgy, mintha nem kérdeztem meg tőled ezt az egészet. Azt mondtad: "Csinálj amit akarsz, nem érdekel." Mondjuk lehet nem akkor kellett volna erről beszélnünk, mikor épp valakivel beszéltél. A farkasról meg az a történet, hogy még múltkor ugye kimentem az erdőbe, hogy hozzak a drága cicáidnak kaját, és ott találtam meg ő...t- Majdnem mondtam a többes számot, de egyelőre legyen elég ennyi.- Szóval megtaláltam, és valaki meglőtte szegényt. Elhoztam így hát, és meggyógyítottam. Hogy hogy sikerült őt elrejteni előled? Nos, ugye a pincében van, ahova te sosem jársz le, másrészt pedig akkor mentem őt ápolni, mikor te aludtál, vagy nem voltál itthon. Mikor hazahoztam szerencsére nem voltál itthon. - Fejeztem be a mondandómat, közben simogattam Nymeriát. Nem sokkal később kifutotta két kicsinye, Ned, és Rhaenys is. Felnéztem a plafonra, és magamban átkoztam ezt a napot már most. Majd zavart mosollyal néztem Diára, aki összefont karral állt előttem.
- Ja igen... Vannak kicsinyei is... Ő itt Ned, és Rhaenys. Az anyuka pedig Nymeria. - A kicsik eközben anyukájukkal szórakoztak. Hiányzott nekik az ekkora szabadtér gondolom.
- Figyelj, sajnálom, hogy idehoztam őket, de nem hagyhattam ott. Így is a többi kicsi ott volt mellettük, holtan. Nem hagyhattam, hogy úgy végezzék ők, mint a többiek. A másik dolog meg a terhesség. Na igen... Arra nincs kifogásom, megkérdeztelek, te pedig nem ellenkeztél. De természetesen csak az én hibám az egész... - Mondtam "bánóan", pedig nem kéne felháborodottnak lennie. Ő is ugyanúgy része ennek az egésznek mint én.

Diana & Alucard

Király, mostantól mindig az lesz, hogyha ágyba hozom a kaját, akkor megvádol azzal, hogy a nőmnél voltam. Nem mintha baj lenne, sőt, legalább jókat fogok nevetni reggelente, ahogy itt féltékenykedik. Őszintén viszont megsajnáltam, mikor elkezdett ott sírni. Soha, de soha nem láttam még sírni, ezért is tűnt furcsának. Komolyan mondom, ez a terhesség jó hatással van rá. Legalábbis míg tart, addig. Utána ki tudja, lehet ugyanolyan lesz mint régen volt. Habár nekem mindegy milyen, én így is,úgy is szeretem. Habár így aranyosabb akkor is, hogy több érzelmet mutat ki.
Mosolyogtam, de egy szót sem szóltam. Kíváncsi voltam a továbbiakra ugyanis. Amint kiment a szobából, elkezdtem nevetni a kis féltékenységi rohamán. 5 perc múlva le is mentem, mert addigra sikerült befejeznem. Épp akkor kezdtek el sorjában mellettem rohanni le a macskák, Smaragd is próbálta tartani velük a tempót, de a végén már legurult. Imádom ezt a kis párducot, olyan aranyos. Most csak ülve maradt, és nézett előre míg nem jött Dia, és vitte el a konyhába. Mentem is utánuk, és Dia mögé állva hátulról átöleltem, fejemet vállára tettem.
- Tudod, hogy nincs más nő az életemben mint te. Nem volt, nem is lesz.  - Majd pedig magam felé fordítottam, és gyengéden megcsókoltam. Majd pedig Nala jött oda hozzám bújni. Adtam még egy puszit Diának, és leguggoltam hozzá.
- Mi az, kislány? Nem vagy éhes? - Néztem a táljára, majd elkezdtem simogatni a fejét. Nem sokkal később felálltam, de előtte még megpaskoltam a fejét, de ő nem akarta annyiban hagyni a dolgot, és rámugrott. Végül ott Dia lábánál elkezdtünk birkózni egymással. Nem sokkal később kimászott a szorításomból, és elkezdett szaladni. Utána iramodtam, és ugrottam egyet mellé, karommal pedig átölelve magamra húztam, és folytattuk. Majd egy kis idő múlván lemászott rólam, és mellém feküdt. Kicsit lihegtem, más azért egy kutyával, és más egy tigrissel játszani. Feküdtem én is a hátamon, majd megsimogattam és felálltam, majd visszaindultam a konyhába. Dia arcáról le lehetett olvasni, hogy megint legszívesebben megölne, ezért próbáltam minden egyes kést magamhoz venni, meg bármit amivel szúrni lehet, és hátráltam tőle. De valahol dugiba tuti van még kés, szóval megszívtam...