Lehetséges, hogy jobban járnék, ha most felállnék az asztaltól és továbbállnék, eltűnnék az éjszakában. Nem jönne utánam. Nem úgy néz ki, mint aki fut az olyan szekér után, ami nem veszi őt fel. Nem nézem ki belőle a kitartást és a maximalizmust sem. Állíthat magáról akármit, csak azt hiszem, amit látok, vagy tapasztalok. Eddig pedig egyik elméletemet sem tudta sem igazolni, sem cáfolni. Az esetleges lelépésem így várat magára. Hiába elemezgetem, hiába fürkészem őt. Nem tudnám megmondani, mit akar jelen pillanatban. Talán csak szórakozik, talán veszélyes alak, akit rám küldtek. Nem mintha rám ijeszthetnének valami ilyesmi akcióval. Valószínűleg azért nem tartok igényt komolyabb érzelmi kötődésre sem, mert a veszély az életem állandó része. Nem egyeztethető össze azzal az énemmel, ami csendet, nyugalmat és szeretőt akar. Van fontosabb dolgom. Kényszerítem magam, hogy ez lebegjen a szemeim előtt és ne csábuljak el sem a finom italnak, sem a szórakozás iránti vágyamnak. Milyen régen engedtem már el magam teljesen… Mióta Amerikában vagyok, egy clubot sem élveztem ki teljesen. Mindig egyetlen dolog körül forognak a gondolataim és nem jutok előrébb. Fel kellene adnom, beismerni, hogy nem mentem semmire, hiába a kiképzésnek, de nem vagyok hajlandó elfogadni a vereséget. Én mindig is maximalista voltam, komoly tervekkel és szilárd álmokkal. A megvalósításuk okoz csak némi problémát és annál több bonyodalmat az életemben. De legalább nem unalmas. Mint ahogy az estém sem ígérkezik unalmasnak. Tiltakozása, miszerint esze ágában sincs leitatni, megmosolyogtat, bár próbálom elfojtani.. Flörtölési kísérletét nem veszem fel, bár szemöldököm felszalad, komoly és tárgyilagos hangnemben szólalok meg. - Nem hiszem, hogy megleplek vele, de szeretek észnél lenni.. – kocogtatom végig körmeimmel a poharat. Kicsit izgek-mozgok, és isten bizony nem tudom mire vártam tőle. Mintha csak tükörkép lenne, hozzám hasonlóan közelebb hajol. Nagyon közel van az arca az enyémhez. Így tökéletes rálátásom nyílik szemeire, amik közelebbről még kékebbnek hatnak, illetve precíz sminkjére. Furcsállom ugyan, hogy feketével keretezi szemeit, de valószínűleg ezen is csak én akadok fenn. Egyébként pedig elég feltűnő.. Sikerül ismét hatása alá vonnia, ismét csak pillanatokra, és ki is használja arra, hogy ajkait az enyémekre nyomja. Homlokráncolva, méltatlankodó kifejezéssel húzódom el, de addigra már hátradőlve figyel. Esélyt sem ad a reakciómnak, hiába emelem a kezem, nem tudok lekenni neki egy pofont sem, ahhoz túlságosan távol van már. Viszont hozzá hasonlóan én is hátradőlök, lábaimat keresztbe fűzöm és kezeimet térdemen nyugtatom. Hümmögök egy darabig, nem cseszem le, nem hatná meg, kezdek ráismerni a fajtájára. Azt hiszi, mindent megkaphat, akit és amit csak akar. És az is könnyen meglehet, hogy nem áll olyan távol az igazságtól.. - Én? – gondolkozom el. Ügyesen a visszájára fordította a kérdést, ahelyett, hogy válaszolt volna. Ám én sem adom meg, amit akar. Igazából nem tudom, mit akarok tőle. Hogy akarok-e egyáltalán valamit, vagy csak a hecc kedvéért múlatom vele az időmet – amit természetesen hasznosan kellene töltenem. Viszont nem gondoltam volna, hogy fog meglepetést okozni, beszélgetés? Beérné annyival? Sosem nézném ki belőle, bár isten ments, hogy ítélkezzem. Az aktív éjszaka fogalmán viszont nem kell agyalnom, bár ilyen finom jelzővel kevesen illetnék. Érdekes fickó lehet, a maga flörtölős, csábítgatós módján biztosan az is. És sikeresen a fején találta a szöget. Mindig kattogok valamin, nincs olyan pillanat, hogy ne gondolkoznék valamin vagy elemeznék valamit. Természetesen elsődlegesen stratégiai szempontból. - Szóval a kihívás motivál téged.. – nyugtázom magamban. Ezek szerint rossz a taktikám. Sebaj. Továbbra sem óhajtok ezen változtatni, jobb ha az ’elérhetetlen’ kategóriába sorol. - De mikor is csaptál fel agyturkásznak? – érdeklődöm némi éllel a hangomban. Vagy sűrűn találkozik hozzám hasonlókkal, vagy nagyon jó megfigyelő. Minden esetre ez zavar. – Mindegy is.. Halljuk, mit gondolsz még rólam.. – vigyorodom el. Nem volt célom, hogy komplett elemzést kérek tőle, hirtelen ötlet, de kíváncsivá tett. Rossz tulajdonság. – Utána majd meglátjuk, mit akarok tőled.. – válaszolom végül sejtelmesen mosolyogva. Bár olyan apró, hogy valóban jó megfigyelő, ha észreveszi. Közben kibújok a kabátomból, kezd melegem lenni, a hajamat is elsöpröm a nyakamból, aztán kényelembe helyezem magam, hátradőlök és várok. Magamban persze jót mosolygok a helyzeten. Nem hazudtolom meg magam.
A zt hiszem kijelenthetem, hogy a ma este egyre érdekesebb és érdekesebb lesz. Látom rajta, hogy nem egy egyszerű eset, de ez minden nővel így van. Még azok akik megfizethetők, igen, ők is tudnak kihívást jelenteni. De elég gyakorlottnak mondhatom magamat és elég nagy bulisnak ahhoz, hogy kijelentsem, ők már túl könnyű préda. Szeretem a kihívásokat, és azt hiszem ezt meg is találtam Claire személyében. A hiedelemmel ellentétben nem mindig a modell alkatú nők keltik fel egy férfi figyelmét. Sőt, azokat még viszonylag könnyű is becserkészni, ha fogalmazhatok így. De mit érek egy szép, de üres dobozzal? Semmit. Ezért is keltette fel az érdeklődésemet, és az öltözéke... nos, előbbi feltételezéseimet csak megerősíteni látszik a kijelentésével. Felcsillan a szemem, de az ehhez társuló mosolyomat, vagy inkább vigyoromat, sikerül visszatartanom. Csak védekezőn emelem fel kezeimet ahogy válaszolok a nő első kérdésére. - Leitatni? Áh, dehogy! - felülök és erősen szuggerálni kezdem a nőt miközben a szék karfájára támaszkodom - Csak ha szeretnéd. - mondom halkabban flörtölős hangon, és kijelentésemet egy kacsintással is megerősítem. Komoly arcot veszek fel ahogy újra hátra dőlök, és a most érkező pincértől megkapjuk az italainkat. Lassan, apró kőröket írok le a pohárral. Egy darabig ezt csinálom, végül pedig belekortyolok az italomba. Elégedetten nyelem le, és kiélvezem az utolsó cseppet is ami lecsúszik a torkomon. Végre, valami frissítő. Már kezdtem kiszáradni. Itt volt az ideje, és remélem, hogy Claire is meg fog elégedni vele. Minden esetre a kérdésem egy kissé félbeszakította az ízlelgetésben. Sejtettem, hogy valami hasonló lesz a reakciója. Nem tűnik valami aktív bulisnak. Szerintem most is csak hazudott valamit. Ki tudja, talán már régóta nem volt senki sem az életében. De nem ítélkezhetem felette. Nem ismerem, és az is lehet, hogy ezek a feltevések mind hamisak. De nem szólok bele a dologba. Ha akarja, hát én itt vagyok. Említettem viszont, hogy most nem ez az elsődleges célom, ugye? Végül is, ki tudja, hogy hová fog vezetni ez az egész, nem? Utolsó kérdésétől egy ravasz félmosolyra húzódott a szám. Alkarommal rátámaszkodtam az asztalra, hogy közelebb hajolhassak a jobb hatás kedvéért. - Te mit akarsz tőlem? - kérdeztem vissza kéjesen és csábítóan. Hirtelen ötlettől vezérelve még egy puszit is adtam az ajkaira. Olyan hirtelen ötlet volt, hogy elhúzódásra esélyt nem adtam. Röpke pillanat az egész, nem is volt rá szüksége. Ahogy elhúzódtam lendületesen dőltem hátra. Kényelmesen elhelyezkedtem, karjaimat a szék karfáján pihentettem és komoly, semmit sem mondó arccal néztem Claire-t. - Minden szándékom az ma estérre, hogy szórakozzam egyet. Ez takarhat egyszerű beszélgetést is, vagy aktív éjjelt. Mindenesetre te minden tekintetben kihívást jelentesz, és ahogy elnéztem még segíthetek is a gondjaidon. A problémád pedig nem más, mint az, hogy túl sokat fáj a fejed. - na ez a fejfájás is több értelmű lehet, ha már nőről van szó, de nem érdekel különösebben. Lássuk, hogy hogyan értelmezi a szavaimat. Igazán kíváncsivá tett a dolog. Szavaim hangvétele sokkal inkább volt tárgyaló stílusú, mint aki ajánlatot tesz. Voltaképp akár ezt is tettem. Bizonyos értelemben, ha már nagyon nő fejjel kellene gondolkoznom. Szerintem ennek a nőnek még sokat kell tanulnia az élet élvezetét illetően, és itt most nem csak a szex-re gondolok. Komolyan mondom, hogy ez a nő nem azért nem bízik bennem, mert nem kellene - nem is kértem ilyesmire - hanem azért sem, mert egyszerűen még nem tanult meg élni. Szörnyű! Ezen sürgősen változtatni kell. Kezembe veszem újra a koktélomat, ami eddig az asztalon pihent, és belekortyolok. Tekintetem egy pillanatra sem veszem le a lányról. A poharat nem veszem el a számtól, minta még innék, de az italomat már rég lenyeltem. Csak sötét, ravasz, ezúttal teljes mosolyomat takarom vele. Tudom, hogy nem sok sikerrel, de így jobb az összhatás. Vajon mi járhat most az ő fejében? Egyáltalán akarom én tudni? A nők veszélyesek, még akkor is, ha ilyen kis tapasztalatlanok. Pedig nem tűnik veszélyesnek.
words: 633 music: Born to be wild note: bocsi, már késő van egy épp kéz-láb reaghoz
Próbálok rájönni, mit is akar igazából. Újra és újra végigkövetem testét. Gesztusaira összpontosítok, mivel másra nem hagyatkozhatok. Figyelnem kell arra is, hogy ne igyak túl sokat, sosem válik előnyömre, ha tompulnak az érzékeim. Tekintetét keresem, hogy elmélyedhessek pillantásában. Olvasni próbálok belőle, szuggerálom is, hogy mutasson valamit, de látszólag ő mással van elfoglalva. Inkább érdekli őt, az a kevés dekoltázsom, ami jóval többet takar, minthogy kedvére legyen a látvány. Nem állok messze attól, hogy szóvá is tegyem, a szemeim jó 30 centivel feljebb vannak.. De mégis megállom egyetlen szó nélkül. Nem tetszik, hogy úgy néz rám, mintha várna valamire. Nem tudom megmondani mire gondol, annyira tehetséges én sem vagyok, a megérzéseim sem működnek, most, hogy már nem a hátamban érzem fürkésző pillantását. Mintha kikapcsoltak volna az érzékeim, csak látok, hallok és beszélek is, ami azt illeti. Bár előbb megköszörülöm a torkomat, hogy megbizonyosodhassak arról, a hangom még a helyén van. Mosolya nem zavarba hoz, sokkal inkább irritál, szívesen levakarnám az arcáról ezt a fölényes, egoista kifejezést. Kíváncsi lennék, kitől tanulta, mikor sajátította el.. Arra is, hogy én reagálok-e rá egyedül ilyen ellenszenvvel, amit bár nem mutatok ki, nagyon is bennem van.. Meg sem szólalok, míg a pincér fiú körülöttünk ténfereg. Talán paranoia, de nem szeretem, ha illetéktelen fülek hallják a magánbeszélgetéseimet, akkor is ha ez nem épp olyan jellegű, amiért eredetileg indultam. Ian.. Egészen rideg arcot vesz fel, mikor a pincérhez beszél, nyomát sem látom benne annak a fickónak, mint egy perce, mikor vigyort eresztett felém. Tehetségesen váltogatja az arcait, ez érdekesnek tűnik, de a figyelmemet nem kerüli el, hogy épp emiatt veszélyes is lehet. Nem akarok pont most bajba keveredni. Így is éppen eléggé eltereli a figyelmemet a célomról. Nem hiába, bizonyára tisztában van vele, hogy a kisugárzása elnyom minden külső tényezőt, ami hathatna rám, vagy arra, akit épp a bűvkörébe akar vonni. Egy pillanatra velem is sikerül megtennie, pedig azt hiszem, hogy én immunis vagyok minden efféle dologra. Tévedtem. Szerencsére tényleg csak egy pillanatról van szó, a pincér szakítja meg, én pedig szótlanul és kifejezéstelenül ugyan, de hálás vagyok neki. Az új italom szinte mindenben különbözik az előzőtől. Valami.. Vodkás lötty lehet, legalábbis ennyit értettem abból, amit a pincérnek darált le. Gyanítom erős lesz nekem, meg a kevés alkoholhoz szokott szervezetemnek. - Ugye nem áll szándékodban leitatni? - szegezem neki a kérdést, ami most leginkább foglalkoztat. Nem félek ettől ugyan, hiszen tudok megálljt parancsolni magamnak, minden helyzetben, viszont legalább ebben felfedhetné előttem a kártyáit. Valószínűleg többet úgy sem tudnék kihúzni belőle, amíg nem fogadom el meghívását. - Feltehetőleg azért, mert nem szórakozni jöttem.. - kötöttem az orrára a nyilvánvalót. Nem tűnik hülyének, sokkal ravaszabb férfinak látszik, mint első benyomásra tűnik, pedig voltaképp csak néhány perce élvezhetem kitüntető figyelmét. - Kerestem valakit.. - adom meg végül a homályos választ és engedek kissé merev tartásomból, még mielőtt feladatának érezné, hogy ténylegesen is ellazítson. Ennél több szót nem akarok áldozni a célomra. Láthatóan elvonja a figyelmemet a keresésről és még élvezi is. Én pedig nem csinálok ez ellen semmit. Egyelőre. A következő kérdése viszont igen nagy hatással van rám, majdnem kiköpöm a korty innivalót, amit az előbb szürcsöltem fel a poharamból, de sikerül megállnom, sőt még a köhögést is letudom egy egyszerű torokköszörüléssel. Ez egyre érdekesebb lesz. - A szexuális életem köszöni szépen rendben van. - válaszolok megfontoltan, bár némiképp azért zavarba hozott ez a nyílt kérdés. - Nem azért vagyok feszült. Mint mondtam, kerestem valakit.. - könyökölök tőlem szokatlan módon az asztalra. Más esetben talán nem tenném, de cseppet sincs ínyemre, hogy lazán idesétált és úgy tekint rám, mint becserkészendő áldozatra. Kedvem lenne a képébe mászni, de ismét visszafogom magam, van bennem tartás, arra neveltek, hogy minden helyzetben legyen. - Inkább azt áruld el, Adrian, mit akarsz tőlem? - hajolok közelebb hozzá az asztal fölött, de ügyelek arra, hogy tartsam tőle a távolságot. Mindenkivel elég távolságtartó vagyok, nem bízok benne, nem bízok senkiben sem. Viszont mindig is kíváncsi természet voltam. Érdekel, miért pont engem pécézett ki, mikor a parketten vonagló könnyűvérű nőcskékkel könnyebb dolga lenne.
E rős késztetést érzek arra, hogy nevessek. Én és a magázódás, ugyan. Csak ritkán teszem meg, és általában akkor is csak kicsúszik a számon. Szórakoztató társaság ez a Claire, de legfőképpen érdekes személyiség. Biztos vagyok benne, hogy van valamiféle oka annak, hogy ennyire felöltözve érkezett egy ilyen helyre. Magam sem hordok kevesebb ruhadarabok, vagy épp kevésbé takarót, de ez most más kérdés. Még a kabátomat sem vettem le, hiszen nem is olyan régen érkeztem. De én mégis csak más téma vagyok, egy ilyen helyen. Így első megítélésre arra tudok gondolni, hogy rossz nap után itt óhajtja levezetni a feszültséget, ami jó és rossz választás is egyben. Talán még segíthetek is neki ez ügyben. Más esetben, tekintettel arra, hogy nő, valószínűleg egy férfit jött megfigyelni aki történetesen még a barátja is lehetne akiről azt feltételezi, hogy megcsalja. Utóbbit csak azért, mert nő és ilyenek a nők. Képesek effajta hülyeségekre. Féltékenységből még ölnének is, ami nagyon veszélyes tulajdonságuk. Hogy őszinte legyek egy nőnek még a fantáziája is sokszor piszkosabb, mint a férfiaké. Mi egyszerűen csak félre érthetően beszélünk, ők értik félre. Néha még jól is jön ez a tulajdonságuk, de ha komolyan gondolja az ember a dolgot... akkor nagy hátrány. De térjünk vissza ehhez a kis cicához. Jó lenne ha egy kicsit feloldódna. Nem azt akarom, hogy teljesen leigya magát, csak könnyebb legyen vele beszélgetni, mert ahogy elnézem egy kissé karmolászós kedvében van. Szavaitól egy rossz fiús félmosolyra húzódik a szám, amit meg is tartok mialatt alaposan végigmérem a nőt. Nem leplezem, hogy megnézem magamnak minden egyes porcikáját. Hiába a sok ruha, én megtanultam szemmel vetkőztetni a nőket. Ha azt mondom, hogy csinos akkor az és kész. Nem nyitok vitát. Mosolyom eltűnik és komoly vendégnek látszó arccal fordulok a megjelenő pincér felé. Két koktélt rendelek. Egyiket magamnak, a másikat a hölgynek. Még azt is hozzá tettem a mondanivalómhoz, hogy tüntesse el Claire kezéből azt a förtelmet. Ránéztem és megmondtam, hogy milyen italt iszik, és nem a legjobbat. Persze magam sem a legjobbat választottam, de határozottan kiválóbb, mint az amit most vittek el. Nagy bulis lévén csak tudom. Ha pedig le akarom itatni a lányt, akkor mást választok. Meg vannak a saját fegyvereim, és különböző stratégiáim a különböző hangulatú és jellemű nőkhöz, de most egyikre sincs szükségem. Egyenlőre maradjunk egy egyszerű beszélgetésnél és lazítsunk egyet. Egzotikus koktélt rendeltem, Hawaiian vodka ami nem más, mint vodka, ananászlé és citromlé. Persze tudom, hogy rendelhettem volna valami egzotikusabbat, erősebbet vagy akár klasszikusabbat is, de nekem személy szerint hirtelen ehhez volt kedvem. De majd feltétlen kell ezek után egy olyan estét is szerveznem, ahol többféle koktélt is megkóstolok itt, New York-ban. - Lazíts. Nem foglak magázni. Pláne nem egy ilyen helyen. Inkább azt mond el, hogy mi járatban vagy errefelé, ha már nem úgy öltöztél fel, mint aki szórakozni akar. Látszik, hogy feszült vagy. Talán nincs rendben a szexuális életed? - totálisan higgadtan mondom ki az összes szót. Nem zavartatom magamat pedig elég érdekes dolgot mondtam így a végére. Végül is, csak igazam lehet. Ha egy nő elégedetlen vagy feszült akkor azt régen elégítették ki. Segíthetek ezen a problémán, de nem ez az egyetlen módja annak, hogy jól érezze magát és ellazuljon. Első lépés egy jó koktél, egy olyan király társaság, mint én és beszélgetés. Beszélgetés, beszélgetés és unalmas, de még több beszélgetés. Utána legfeljebb felráncigálom a színpadra és megtáncoltatom, de úgy, hogy nem áll meg a lábán. Ne értsd félre, ruha marad, csak épp lazulunk és szórakozunk. Ahol Ian felbukkan, ott nem marad meg a ház oldala!
Nem szeretem, ha játszadoznak velem, cserébe én sem szoktam játszani másokkal, de ezt a kis „barátom” nyilván nem tudja. Nem ismer. Nem látott még – igazából most sem lát, csak hátulról, talán még profilból.. Nem ismerne fel, ha az utcán jönnék vele szembe és ez fordítva is igaz.. Ennek ellenére nem tágít mellőlem, érzem a légvételét a bőrömön, és semmi kétségem afelől, hogy mindezt direkt csinálja. Én pedig próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy feje majdnem az enyém mellett és valószínűleg látványosan stíröl. Tegye csak. Nem sokat lát a testemből, egészen fel vagyok öltözve a többiekhez képest. Szórakozottan vártam reakcióját, már csak azért is. Közben ujjam hegyével végigrajzoltam a poharam peremét. El akartam terelni a figyelmemet arról, hogy épp a nyakamban érzem lélegzetét. Nem hozott zavarba, sokkal inkább idegesített, hogy egy idegen férfi ennyire közel került hozzám, ráadásul mindez az akaratomon kívül történt. - Az lennék..?! – nevetem el magam. Semmi kétségem afelől, hogy csak kalandot keres magának. Nem látott, hogy lehetne tisztában az adottságaimmal? Kétlem.. Azt viszont nem, hogy egy pillanatra az ajkait éreztem a nyakamon. Ez most komoly? Mire elhúzódtam volna, már le is huppant velem szemben. Az illatát viszont még mindig az orromban éreztem. Összevont szemöldökkel méregettem, immáron szemből. Meglepett, hogy kék szemeit feketével hangsúlyozta ki, egyértelműen az volt a célja, hogy oda vonzza a tekintetet. És sikerült is neki. - Nem vágyom a plénum elé. – rántottam vállat. Immár mosoly nélkül tanulmányoztam őt. Végigvezettem pillantásom öltözetén is, fekete. Talán utal a jellemére, talán nem.. Minden esetre a vigyor a képén elég tenyérbemászó. - A sokadik korty után már észre sem veszem.. – forgattam a szemeimet. Nem vettem fel a bókját.. Nem vagyok olyan, mint a nők nagy része itt. Nem olvadok el egy szép szempártól és egy italmeghívástól. Sőt, ha jobban belegondolok, neki is hamarosan le fog esni, hogy ha engem nézett ki ma esti játékszerének, akkor nem csak asztalt választott rosszul. De nem állítom meg, mikor a pincért hívja. Igazából érdekel, mit ajánl nekem, természetesen anélkül, hogy leitatna. - Claire.. – válaszoltam aztán, némi mérlegelés után. Millió egy embert hívnak így rajtam kívül, ebben semmi egyedi nincs, különben sem szoktam álneveket használni. Sőt, leggyakrabban be sem mutatkozom, de ha velem illendően viselkednek, én is megadom a kellő tiszteletet a partnernek. – ... és tegeződjünk, ha lehet. Gyűlölöm magázni az embereket.. – fintorodom el. Bár ez apróság, nem kellene, hogy jelentősége legyen, nehezen vetkőzöm le azt, hogy gyerekkoromban Mademoiselle Navier voltam. Mindenki számára. Jobb szeretem, ha a keresztnevemen szólítanak. Emiatt feleslegesen érezné magát nyeregben. Nem pillantottam el róla. Szemügyre vettem gondosan beállított haját és elgondolkoztam, hogy vajon mindig ennyi időt tölt a külsejével? Mindig a tökéletesre törekszik? Gyanítom tovább tart neki elkészülni, mint nekem.. Ez a tény pedig megmosolyogtat, főleg mert én alig használok sminket. Bőröm elég szép és fehér ahhoz, hogy csupán egy kis pirosítóra legyen szükségem. Családi örökség.
C sodálatosabb és remekebb helyet nem is választhattam volna a szórakozásra. New York... buli, pia, szex. Kell ennél több? Egy város ahol nem csak egy tévé sorozat a Szex és New York, ez maga a valóság. Igen, ez kell nekem. Ami azt illeti hamar meg is találtam a kis áldozati nyulamat. Remélem a Cicuska nincs kényes kedvében, mert akkor hamar rá kell, hogy jöjjön egy igazi nagy kutyával van dolga. Ilyen kiscicákat eszem reggelire. Persze, lehet, hogy egy ilyen helyen nem lesz gond. Miért is lenne? Itt nem számít, hogy ki kicsoda valójában. Fekete függöny, és sötét füst mögé bújunk. elrejtjük valódi énünket és önfeledten szórakozunk egyet. Ez van a legtöbb szórakozóhelyen, és most ezt az erőt érzem itt a clubban is. Nem akarok kimaradni ebből. A részévé akarok válni és meghódítani az éjszakát. Enyém lesz a ma este. Buli egész nap, és egész éjjel. A nő szavaitól egy ravasz és gonosz félmosolyra húzódik a szám. Szerencsére ezt nem láthatja, és még csak azt sem tudja, hogy hogyan nézek ki és ki vagyok, ami pedig még inkább kedvemre valóvá teszi a válaszát. Komolyan megfordult a fejemben, de csak egy pillanatra, hogy előveszek pár dollárt és elé tartom, de inkább elvetettem ezt az ötletet. Ez maradjon a B tervem. Elvégre pénzen szó szerint, bármit, de tényleg mindent meg lehet venni. Mindenkinek pénz és hatalom kell. Ezek megszerzéséhez pedig mindenre képesek vagyunk. Ha szükséges azt is eltapossuk akit a barátunknak hívunk. Velem ez nem fordulhat elő... nincsenek barátaim. Soha nem is volt és soha nem is lesz. A barátok csak gyengévé tesznek minket, mert ha ők bajba kerülnek akkor befolyásolhatóvá válunk. Szánalmas pedig nem leszek a jóvoltukból. Nem tágítok a nő füle mellől. Érzem az illatát minden egyes levegővételkor. Érzem a hajának és a bőrének is az illatát. Minden alkalommal amikor kifújom a levegőt érzékelem, ahogy finoman megmozdul kiengedett haja. Szerintem érzi a bőrén a meleg levegőt amit kifújok, de talán még az igazán férfias és csodás illatomat is. Tekintetem a színpadról lejjebb vándorol. Végig vándorol a nyakáról a mellkasára, és a pólója alá is betekintek egy röpke pillanatra, de szinte azonnal tovább is megyek lefelé a hasára, a combjaira és egészen le a lábfejére. Rendesen végigjárattam rajta a tekintetemet és megállapítottam magamban, hogy: Hmm... csinos. - fut végig a gondolat a fejemben. Nem sokkal később rendesen kimondott szavakkal is megillettem a hölgyet. Szintén a fülébe beszéltem. Kacér, felkérő hanggal és úgy, hogy tökéletesen hallja szavaimat. Igyekeztem ellenállhatatlanságomat a hangomba is belecsalni, mert jelen pillanatban és azt sem tudja, hogy milyen szexi külsővel áldott meg a világ. Ez pedig nem túl sok előnyt ad a számomra ebben a helyzetben. De már nem sokáig fogok csak a fülébe suttogni. Csak győzze kivárni. - Egy ilyen csinos nőnek mindig akad hely... - nem tudtam visszatartani egy rossz fiús mosolyt, de ez hasztalan ebben a helyzetben. Épp ezért adtam egy puszit a nő nyakára mielőtt elhúzódtam volna a fülétől. Egy pillanat alatt megkerültem és előtte kötöttem ki. Megálltam előtte és alaposan végigmértem szemből is. Arcomra egy rossz fiús mosoly kúszott. Nem akartam, de nem is tudtam volna elrejteni a vigyoraimat. Ilyen vagyok, akár tetszik akár nem, ezen nem változtathat. Megfogtam az egyik üres széket és számomra ideális helyzetbe húztam. Kényelmesen helyet foglaltam és ellenállhatatlan kék szemeimmel a nőt néztem. - Azt hiszem nem választottam rosszul. Ez egy igenis jó asztal. Csinos nő és... - kérdőn húztam fel egyik szemöldökömet ahogy az italára pillantottam - ...egy pocsék ital. Azt hiszem ezen változtatnia kellene. Meghívom. - mondtam és intettem az egyik pincérnek. Itt az ideje inni valami frissítőt, és ha már agy adódott, meghívom a nőt is. Nem a lerészegedés a célom, de egy ilyen helyen nem inni igazi vétek lenne. Amíg a pincérre várunk azt hiszem itt lenne az ideje annak, hogy legalább a nevét megkérdezzem. Nem mintha a legjobb lenne a név memóriám, de nem szeretném mindig azt mondani, hogy nő vagy hölgy. Lehet, hogy az, de nem vagyok benne biztos, hogy ez olyan nőszemély aki így öltözködik egy ilyen helyen nagyon örülne a különböző beceneveknek amiket az egy éjszakás kalandokon szoktam adni a nőknek. - Hogy hívják magát? Én Adrian vagyok, de szólítson csak Ian-nek. - mutatkoztam be elsőnek, és ezzel növelve az esélyét annak, hogy felismerjen, mint hírességet. Persze, nem ez a célom a dologgal. Sokkal jobb lenne úgy szórakozni, hogy nem tudja ki vagyok. Nagyobb a kihívás és több az élvezet. Álneveknek pedig nincs értelme, mert ilyen külsővel is csak én rendelkezhetek. Különben is, teljesen felesleges a hamis név. Mindenki számára.
A lehetőség úgy szívódott fel az orrom előtt, ahogy csak tudott, én pedig hiába akartam volna utána menni, esélyem sem lett volna követni. Még mindig bosszant, hogy elszalasztottam az alkalmat, hogy kivallassam a fickót, hogy mégis merre találom az emberemet. Tudom, hogy nem marad sokáig egy helyen, sietnem kell, ha nem akarom kiterjeszteni a keresést az egész világra. Szűkíteni tudtam a kört, de ez édeskevés ahhoz, hogy használható infót szerezzek, amivel végre el tudok indulni. Nagy dilemma ez és most egyedül kell döntenem. Nem esik nehezemre, hisz tudom, hogy kétszer ugyanott nem fogok összeakadni az informátorommal. Bármennyire naiv, ennyire ő sem lehet hülye. Nem úgy öltöztem, mint aki szórakozóhelyre készül, de mégis hol máshol bukkanhatnék olyanokra, akiknek eljár a szájuk? Egy kis ital és a legsötétebb titkaikat is elrebegik, főleg ha utána el tudják tüntetni a nyomokat. Mint például a vámpírok... Előszeretettel próbáltak megigézni, akkor is, mikor nem kellett volna, én pedig hihetetlenül ügyesen színészkedem, ha arról van szó, hogy tudatlanságot kell tettetnem. Nem illek a bulizók közé, hisz itt a legtöbb nőn feszülős és rövid ruha van, nem bíznak sok mindent a fantáziára. Ezzel szemben én sosem voltam a magamutogatás híve, és ehhez minden téren tartom is magam. Öltözékem igen egyszerű, és egyáltalán nem hivalkodó. Mondhatnám, hogy beleillik ebbe a sötét környezetbe. Fekete nadrágom feszül ugyan, de még így is kitűnően takarja a kést a bokámnál. Lőfegyvert nem hozhattam magammal, túl feltűnő lenne, és ki tudja, mikor futok bele egy rendőri akcióba, ezzel együtt egy motozásba. A késem nem kerülne elő. Azt pedig senki nem gondolná, hogy a gyűrűmben mérget hordozok. A felsőm sem láttat sokat, az anyag vékony és fekete, ahogy a bőrkabátom is. A hajamat kivételesen nem fontam be, hanem kiengedtem, hogy lágy hullámokban a hátamra hulljon. Rossz taktika, hiszen ha harcra kerül a sor, zavarni fog, ahogy suhog, és a szemembe lóg. Mindig ez volt vele a problémája apámnak is, de sosem jutott eszembe, hogy megválok tőle, hogy rövid fazonra váltsak. Nem kellett sokat várnom, a biztonságiak hamar beengedtek, még személyit sem kértek, ami elég fura, mert a hely elég népszerű lehet a forgalma miatt. De nem akadtam fenn ezen az apróságon. A hely tényleg zsúfolásig tömve volt, és első benyomásra megállapítottam, hogy nagyon messze áll az én világomtól. Viszont a helyzet úgy kívánja meg, hogy nem válogathatok. Tetszik vagy sem, itt fogom tölteni az éjszakát. Előnye is van a dolognak, legalább felmérem a terepet és a szokásokat. Kétlem, hogy ekkora tömegben az emberek – vagy mások – kimutatnák a foguk fehérjét, így egy darabig majd biztosan tapogatózok a sötétben, valami jelet várva.. Hátha lebukik valaki.. A pultnál kikértem valami színes koktélt, aztán helyet is foglaltam egy éppen felszabaduló asztalnál. A bejáratnak háttal, ami talán stratégiai hiba, de nem számít. Most nem számolok ezzel. Az italomba kortyolva megállapítom, hogy nem túl erős, de annál inkább felkavarja a gyomromat az édessége. Pech, hogy nem értek ezekhez.. De legalább elleszek vele egész este. A táncolókat figyelem, miközben kevergetem a löttyöt és néha igen tágra nyílt szemmel méregetem őket. A nők, egészen lealacsonyítják a nemünket. Egyik-másik már-már undorítóan viselkedik. Egyik férfi szájából a másikéba mászik.. De az is lehet, hogy csak a szemléletem miatt nem tudom elfogadni. Érzem, hogy figyelnek.. Foghatom a női megérzésre, de az nem túl hiteles, ahogy a sokadik érzék sem, egyszerű megérzés ez. Ritkán fordul elő. Nem tudom ki az, de a pillantását a hátamban érzem. Nyilván egyenesen felém tart.. És igen.. Egy pillanatra meglepődök, mikor mögöttem megrezzen a szék támlája és fülem mellől mély hang hallatszik, de aztán rendezem a vonásaimat. Hangját a dübörgő zene sem tudja elnyomni, kissé ijesztően cseng. Azt hiszem. Szövegére viszont elmosolyodom, nem azért mert imponál, hanem mert mulattat. Még hogy én?! Még viccnek is rossz.. - Rossz asztal.. – szólalok meg aztán. Talán hallani az akcentusomat, amit próbálok leküzdeni, de még mindig nem sikerült. A francia nyelv átka.. Nem fordulok hátra, hogy megnézzem, mégis ki látna szívesen a hiányos öltözetű nők között. Nyilván valami újgazdag ficsúr, aki azt hiszi, mindent megkaphat. De mivel az estém eddig elég lapos, megengedem magamnak, hogy húzzam egy kicsit. Csak egy kicsit.. - Különben sincs hely a számomra.. – bökök a fejemmel a színpad felé, ahová éppen most pakolja fel magát egy kissé ittas vörös. Nem rovom fel neki, látszólag tényleg ott a helye. Én nem vágyom a színpadra..
H amar elértem az úti célomat. Szépséges fekete Audi r8 típusú autóm száguldott az autópályán. Egyedi rendszámomról szerintem már sokan felismernének, de nem volt erre szükség. Tövig nyomtam a pedált és megállíthatatlanul száguldottam. Los Angeles és New York az Államok két végében fekszenek, így nem mehettem lassan. Minél előbb oda akartam érni abba nagy városba, hogy mielőbb bulizhassak egyet. Már a kocsiban jó kedvem volt. Üvöltött a rádió az én számaimmal és a száguldás közepette torkom szakadtából énekeltem és buliztam az autóban. Mindig éjjel utaztam és nappal aludtam egy-egy motelban egy kis pluszt fizetve a vendéglátómnak, hogy tartsa a száját tartózkodási helyemről. Néhány nap alatt elértem abba a városba amelybe olyan nagy sebbel-lobbal igyekeztem. Egyik nap hajnali félt kettőkor felhívtam az ügynökömet, hogy vegyen ott nekem egy tetszetős kis házat. Mondanom sem kell, ugye, hogy nem örült az időzítésemnek. Szerencsére mire megérkeztem már meg volt az új kúriám, így rögvest lazíthattam is. Végig aludtam a napot, mint mostanában mindig, de éjszakára felébredtem és úgy határoztam, hogy nyakamba véve a várost elmegyek szórakozni. így is tettem. Hosszas készülődés után, ami megkövetelte a hajam beállítását és a megszokott minimális fekete sminkemet, végre elindulhattam otthonról talpig feketében. Fekete nadrágomhoz egy szintén fekete cipőt vettem fel, és egy fekete pólót. A sok kabátom közül pedig a sötétkék ballon kabátomat választottam. Nagyszerű, irány a kocsi. Egy night club parkolójában álltam meg tíz óra tájékán. Bezártam a kocsit és elindultam befelé. A biztonsági őr egy a lányának címzett aláírásért cserébe beengedett. Hát igen, mit ne mondjak, itt is király vagyok. Még a sort sem kellett megvárnom. Tökéletes. Odabent a hangulat épp olyan volt, mint amilyennek egy night clubban lennie kell. Táncoslányok a színpadon, előttük néhány dollárral hadonászó vendég, a pultnál épp ismerkedtek páran a lányokkal, míg a hátsó bokszoknál az élvezeteknek éltek. Nagyszerű. Mélyet szippantottam a benti levegőből és azonnal meg tudtam volna mondani, hogy miféle természetfelettiek vannak még itt a sok ember között. Igen, ez a hely épp olyan amilyennek lennie kell. Vajon kit ölnek meg a raktárban? - ettől a gondolatomtól felkuncogtam és elindultam a színpad előtti asztalok felé. Tekintetem egy üres asztalt keresett, de időközben megakadt egy magányosan üldögélő fiatal nőn. Hmm... szeretem a külsőmet, mert simán letagadhatok 10 évet anélkül, hogy bárkinek is feltűnne a dolog. Persze csak akkor ha szükségét érzem a dolognak. Ravasz mosoly ült az arcomra ahogy a lehető leghalkabban oda mentem a nő mögé. Nem volt nehéz, elvégre nem halk a zene. A szék támlájára támaszkodtam alkarjaim segítségével, és a nő füléhez hajoltam: - Nem akarod megmutatni, hogy mit tudsz... a színpadon? - hangom rossz fiús a szenvedély tökéletes értelmében. Nem azt mondom, hogy ezt a fiatal nőt a táncoslányok egyikének nézném, nem, csak épp mi mással lehetne megszólítani itt egy nőt?! Ezzel ha úgy vesszük felkértem egy keringőre. A kérdés már csak az, hogy mennyire bátor hozzá, hogy el is fogadja azt. Nem tágítok a füle mellől és a háta mögül. Innen várom a válaszát melyre nagyon kíváncsi vagyok. Most ugrik a majom a vízbe. Bátor oroszlán vagy gyáva nyuszika ül előttem? Remélem az első, mert akkor egy érdekes éjszakának nézek elébe. Micsoda első éjjel lesz ez... csodás!
words: 520 music: Pop that lock note: remélem megfelel kezdőnek
Home 
Subject: Re: Asztalok 
