Gyönyörben fürdő testét megtartom. Ráteszem a jelem, bőrébe égetem visszavonhatatlanul, hogy az enyém, hozzám tartozik. Elveszem a lelkét, birtoklom, megtartom. Lenyeli a vérem, keveredik az övével. Átjárja az erőm, szikrázóvá teszi az élményt, adok neki egy keskeny szeletet magamból, abból a ragacsosan nyúlós hideg sötétségből, amiből születtem, amiből vagyok.
Felnyög, kívülről és belülről is perzselem egyaránt. Elélvezek én is. Elégedettség ömlik végig rajtam az orgazmus hullámain túl. Energiáim végigzubognak bennem a véremmel együtt, Indiana teste pedig tündököl attól, ahogyan megfertőzöm, magammal rántom és végleg elveszejtem abban a pokolban, ami belőlem fakad.
Eszméletét veszti, megtartom összeroskadni készülő testét. Kicsusszanok belőle, karomba fogom és az ágyhoz viszem könnyű testét. Leteszem, betakarom. Most már a magaménak tekintem, gondoskodom róla ha akarja, ha nem. Nem bújok be mellé. Vérem folyékony lángként ömlik majd végig a testén, minden egyes sejtjét megfürdetem lélektelen feketeségem legsötétebb bugyraiban.
A fürdőbe megyek és beállok a zuhany alá. Testem lángba borul, jól esően leng körbe. A vízcseppek sisteregve érnek el a bőrömig. Oltanak is és párát képeznek a hatalmas helyiségben. Lehiggadok, kitisztítom tudatom és hagyom, hogy most már elérjen minden egyes vízcsepp és lemossa testemről az éjszakát.
Hosszú idő elteltével jövök ki a fürdőből. Magamra veszem a farmerem, de mást nem. Töltök egy adagot a bourbonből és leülök a kanapéra. Innen rálátok a nyitott háló ajtaján keresztül Indiana testére. Lerúgja a takarót, teste meg-megmozdul, érzem benne a véremet, azt, ahogy lassan birtokba veszi bensőjének minden egyes szegletét.
Órák telnek el, mire felébred és a fürdőbe szalad inni és megnézi mit is kapott tőlem az éjjel. Ragadozó tekintettel figyelem mozgását. Érzem, amit érez, a megdöbbenést és a dühöt. Csakhogy ez fordítva is működhet, ha úgy akarom. Ha akarom érezheti, amit én. De egyelőre még nem, még nem hagyom, hogy tudja mit érzek. Tisztában voltam vele, hogy nem lesz boldog. Hogy végtelenül dühös lesz. Nem is tévedtem.
Hajamba mar, fülembe suttog, vigyor kúszik fel a képemre. Nem teszek semmit, nem rántom le magamról. Figyelem alakját, ahogy elém áll, én pedig belekortyolok a bourbonömbe. Nem sietek el semmit. Lassan állok fel és lépek oda hozzá. Közel hajolok arcához, tekintetem az övébe kapcsolódik. A lelke, a veséje legmélyéig látok belé, többé nem rejtheti el előlem, hogy mi lakozik benne. Felemésztem teljesen, magamba olvasztom, abba a fertőbe, ami vagyok.
- De még mennyire, hogy jogom volt hozzá. – hangom olyan, ami végigborzongatná bárki érzékszerveit. Nem emberi, nem evilági.
- Megjelöltelek. – oldalra billentem a fejem, ahogy formálom a szót. - Az enyém vagy. – elhajolok tőle és őt megkerülve lépek a pulthoz, ahhoz az alkoholt tartom. Töltök magamnak még egy bourbont és neki is. A poharat a kezébe nyomom.
- Légy üdvözölve a Poklomban, kedvesem. – hozzákoccintom a poharához az enyémet, aztán lenyelem az aranysárga alkoholt.
- Betartom a szavam, megkapod, amit kérsz. – nyersen szólalok meg és közben a vonásait figyelem. Átélem, amit érez és még koránt sem mutatom meg neki, hogy mit is jelent ténylegesen a jel, amit a bőrébe égettem. Hogy miért húzza a vére olyan erővel hozzám.

Próbakört akar. Szavai feldühítenek. Akar valamit, aminek ára van, nem adom ingyen sem neki, sem pedig másnak. Démonnal üzletbe fogni nem olyasmi, amin hosszasan lehet alkudozni. Nem alkudozom, nem ajánlok fel kétszer valamit és nem is agyalok túl sokáig egy-egy dolgon. Gyorsan és röviden intézem a dolgaimat és k*rvára leszarom, ha ő vagy épp valami más mást akar vagy gondol. Nem arról van szó, hogy nem lehet velem üzletelni vagy, hogy a másik fél megszívja a dolgot minden esetben. Első sorban mindig a saját érdekeimet nézem, mindig is azokat fogom, de nem tettem méltánytalan ajánlatot neki. Sokkal többet kaphat, mint bárki más és elvárom, hogy tisztelje, amit ajánlottam neki, még akkor is, ha végül nem fogadja el.
Csípőmmel még durvábban lökök rajta újra és újra, fájdalmasabban, mint eddig. Testünk hangosan csattan össze minden ütődéssel. Mondhatott volna nemet, visszautasíthatott volna, ha akart volna. Következmények nélkül tehette volna meg, de ő máshogy döntött. Olyan utat választott, aminek a következményeivel nem is biztos, hogy tisztában volt. Vagy talán mégis. Vadász, külön kiképzést kapott a fajtámból, pontosan tudnia kellene, hogy milyen játékot űzhet. És talán pontosan tudja is.
Egyetlen rántással kapom fel és ültetem az ölembe a földön úgy, hogy a sarkaimon ülök meg. Bal kezem a tarkóján csúszik fel és a hajába marok, hogy megint fájdalmas ívben rántsam hátra a fejét. Végignyalok a nyakán, egészen az álla ívéig.
- Ízelítőt akarsz? – vészjóslóan ejtem ki a kérdést. Energiáimmal végigborzongatom a testét, a lelkét.
- Megmutassam? – kérdezek vissza utolsó mondatát hallva. Még erősebben tartom meg a fejét, jobb kezemmel pedig a saját nyakamba marok, hogy kiserkenjen a vérem. Fejét a sebhez vonom, jobb tenyeremet a vérem festi vörösre. Bal lapockája mögé csúszik a kezem, tenyeremben apró láng lobban. De nem csakúgy egy pontban sárga lángokkal, hanem egy mintát rajzolnak ki a kékes-fehéren lobogó apró lángnyelvek.
- Idd! – azt akarom, hogy kortyoljon a véremből, ha már ezt akarta. Megvárom, hogy megtegye, hogy lecsússzon a torkán az első korty, szinte feketének tűnő mély bordó véremből. Könyörtelenül nyomom lapockájának finom bőrére a tenyerem, odaégetve a magam lenyomatát. Bőre azonnal hólyagossá válik, érzem a kezem alatt. A lángok közben már kihunytak, most már csak a friss seb éktelenkedik rajta, fájón és izzón. Indiana az enyém. Mostantól a magaménak tekintem. Betartom, amit felajánlottam neki. Védeni fogom és megkap mindent, amit majd akar. Nem érhet hozzá többé büntetlenül senki. Kizárólag én. Nyilván ez nem vonatkozik arra, hogy ő is kívánja-vágyja más érintését. A sz*x nem olyasmi, ami miatt féltékeny volnék, de innentől fogva birtoklom őt, akár akarta, akár nem. Kihátrálhatott volna, megvolt rá az esélye és a lehetősége, ha azonnal nemet mond. A játszadozásnak azonban megvan a maga ára.
- Az enyém… vagy. – az utolsó szót egy újabb erőteljes lökés közben morgom, bár szerintem ezt mostanra már ő is tudja. Nem engedem, hogy leszálljon rólam, tovább mozgok vele, erősen tartva gyönyörű testét. Valahol elégedettség tölt el a tudattól, hogy innentől nincs menekvése előlem.

Tudom mi kell neki, ahogyan ő is nagyon jól tudja, hogy mi kell nekem. Pont ezért szeretem vele a sz*xet, mert minden alkalommal tisztában vagyok azzal, hogy fantasztikus lesz és most sem csalódok, mint ahogyan máskor sem.
Kényelmetlen pózba kényszerítem a testét, erővel tartom meg magam előtt, fejét fájdalmas ívben húzom hátra és közben gyönyört adok neki, izgatom az ujjaimmal, újra és újra elmerülök benne, minden egyes heves lökéssel egyre mélyebben. Akarom őt, forrón és durván, még koránt sem volt elég amit kaptam tőle és azt hiszem neki sem, amit adtam neki.
Számítok arra, hogy szabadulni akar, hogy kitépné magát a karmaimból, de eszem ágában sincs engedni még. Most még így kell nekem, így akarom a magamévá tenni, kiélvezni minden egyes lökést, gyönyörű testét az élvezet felé hajszolni, űzni, ami az enyémet is egyre inkább ingerli, hogy újra kielégüljek benne, vele.
Eszemben sincs betörni, pont így tetszik, ahogy van, hogyan fékezhetetlen. Alárendeltet bármikor találhatok, ha ahhoz van kedvem, akkor minden estére másikat, csakhogy nem feltétlen jelenti a legnagyobb élvezetet, ha a másik félnek alig van önálló gondolata, vagy túl gyenge ahhoz, hogy a maga akaratát véghez vigye.
Indiana ehhez képest merőben más. Már csak az is élvezetet jelent, hogy magam alatt láthatom és érzem, hogy minden porcikájával hadakozna. Már csak a látványa is őrjítően izgató.
Felmordulok arra, hogy az adósa lennék. Előre hanyatlik, tenyerem pedig a hátán pihen meg. Míg újra átéli a gyönyört, nem állok meg, tovább mozgok benne, nem hagyok neki pihenőt vagy időt, ujjaim tovább munkálkodnak legérzékenyebb pontján, hogy most azonnal összehozzak neki még egy orgazmust, amely az előzőt ikerpárjaként követné.
- Ahogy én sem téged. Ennél jobb ajánlat kell, Gyönyörűm! – életben van, életben hagytam, holott pontosan tudom, hogy milyen veszélyes. Nem esem abba a hibába, hogy lebecsüljem őt vagy a tudását, az elmúlt évszázadok megtanítottak arra, hogy ne legyek ostoba. Nem félek ettől a gyönyörű nőtől, de tisztelem valahol. Amit sosem vallanék be neki.
És bár könnyedén foszthatnám meg életétől, élve sokkal több haszna van. Ki lenne olyan agyalágyult, hogy egy vadász szövetségét ne élvezze, ha megteheti?! Na ugye!
Csókolom őt, elengedem a haját, testét kezeim újra és újra felfedezik maguknak, azt akarom, hogy bőre szinte szikrázzon az érintéseim alatt.
- Legyél az enyém és megkapod, amit csak akarsz. – suttogom a fülébe, majd ismét bele is nyalok. Közben nem állok le a mozgással, vad ritmust járok vele.
Démon vagyok és a birtoklási vágyam hatalmas. Nem olyan alantas baromságok érdekelnek, minthogy kivel kefél vagy sem. Az kell, hogy a szövetségesem legyen, hogy eszébe se jusson elárulni, hogy jöjjön, ha hívom, amikor kell nekem. Akarom őt, mindenestől, rajta akarom hagyni a nyomomat, hogy másnak is egyértelmű legyen, Ő az Enyém.
Cserébe pedig hajlandó vagyok neki megadni, amit kér. Pénzt, lakhatást, vért, kapcsolatokat, anyagi javakat, amit akar.
Megragadom formás testét és lehúzom őt a kanapéról a puha szőnyegre. Kihúzódom belőle, hogy szemből öleljem magamhoz és csókoljam falva ajkait, majd fölé tornyosulva fektetem el a földön. Mindkét combját a vállamra veszem és újra beléhatolok, elmerülök kívánatos testében. És amíg újra és újra belélököm magam, élvezettel nézek végig rajta, hidegen csillogó szemekkel iszom minden porcikájának látványát.

Megharap. Újabb morgással díjazom a tettét és élvezem. Mocskosul élvezem. Ez a nő nagyon is fel tud húzni, ingerelni és piszkosul jó abban, amit csinál. Keményen markolok a formás fenekébe, ajkaim a mellével foglalatoskodnak és ahogy ívbe feszül a gerince, erősen tartom meg gyönyörű testét, amely most szinte szikrázik az orgazmustól.
Forrón ölel körül lüktető öle és nagyon nehezen állom meg, hogy ne eresszem belé a magom most azonnal, amely enyhülést hozna nekem is. De még nem akarom befejezni vele ezt az aktust. Előbb még egyszer magam alá akarom gyűrni.
Izgat a látványa, az, hogy tudom milyen és mit tud, hogy erős és kőkemény nő, és most az enyém, kizárólag az enyém, minden egyes porcikájában. Nincsenek gyengéd érzéseim, tulajdonképpen halvány f*ngom sincs arról, hogy az milyen, de azt tudom milyen érzés birtokolni és a magamévá tenni valakit. Valakit, aki ennyire fel tud hergelni, mint Ő.
Nem sok nő van az életemben, akire emlékszem, de Indiana kivívta magának ezt is. Jó ideig emlékezni fogok rá, hacsak meg nem döglök a közel jövőben, amit egyáltalán nem tervezek.
Egész testemmel az övének feszülök, mint ahogyan farkam is belé. Kaján vigyor jelenik meg a képemen szavaira. Eszem ágában sincs abbahagyni. Még nem végeztem vele, nagyon nem. Legszívesebben lángba borítanám magunkat, főleg ebben a felfokozott tempóban, de az rá nézve nem volna a legjobb ötlet, így visszafogom az erőteljes késztetést és inkább átvitt értelemben tüzelem fel a testét, ahogyan azt ő is tette az enyémmel.
Vad és állatiassá visszavedlett mozgásunk eredményeként én is megkapom az orgazmusomat. Mind mélyebbre lököm magam benne, ahogy elélvezek. Fejem a vállán pihen meg. Érzem, ahogy elönti a libabőr és ez kifejezetten a kedvemre való. Nem csusszanok ki belőle, még kiélvezem, ahogy forrón és nedvesen ölel körbe szorosan öle.
Tekintetét figyelem amikor már elemelkedem a vállától. Pajzán mosolya belőlem is azt fakaszt, hagyom, hogy a hajamat birizgálja.
- Mertem remélni, hogy te is többet akarsz még. – vigyorodom el féloldalasan úgy, hogy lélektelen szemeimben jó néhány ígéret árnyéka csillan még meg az éjszakát illetően.
Csókja sokat elárul arról, hogy még kíván és akar, ahogyan én is őt. Harapva falom dúsan ívelt ajkait, amelyek szinte követelik, hogy újra és újra ízleljem azokat. A csókból elszakadva a nyakához hajolok, fogaimmal csipkedem a bőrét, ingerlem, de nem sértem fel. Végignyalok a bőrön, amelyen mostanra már finom izzadtságcseppek sorakoznak. Szinte megfürdöm bőrének mámorító illatában és én is ezt teszem vele. Tetőtől talpig beborítom a sajátommal, mintegy lenyomatot hagyva rajta.
Tenyerem a melléhez vonja és készséggel markolok rá a puha, bársonyos halomra, végül pedig a keményen meredő bimbóra koncentrálok. Finoman bánok vele, egyelőre csak ingerlem ujjaimmal, simogatva és lágyan dörzsölgetve. Elszakadok a nyakától, hogy a látványt is kiélvezhessem kellőképpen. Jobb kezemen támaszkodok meg a feje mellett, míg bal kezem ténykedik. Leplezetlen elégedettséggel figyelem, ahogy önmagának okoz örömet, előbb a saját melle kényeztetésével, majd azt is, ahogy lenyúl a kettőnk teste között és keze a legérzékenyebb pontján kezd munkálkodni.
Nem vagyok rest nézni, ahogy ezt teszi, úgy helyezkedni felette, hogy apró, finom keze elérje az ölét, de még mindig benne maradjak. Tekintetem a melleire téved vissza. Ahogy megszólal, ujjaim erősebben szorítanak rá a bimbójára, hogy aztán megint lágyan játszadozzam vele. Élvezettel látom, ahogy a teste összerándul, ahogy ajkait újabb sóhaj hagyja el kettőnk ténykedése nyomán. Szavai a tudatomig hatolnak, kíváncsi vagyok mégis hová akar kilyukadni. Melléhez hajolok, hogy fogaimmal vegyem kezelésbe ott, ahol eddig az ujjaim játszadoztak. Váltogatva okozok neki kis fájdalmat, hogy aztán végignyaljak az ingerelt kis területen.
Ahogy önmagát ingerli, úgy engem is, érzem, ahogy ismét egyre keményebbé válok benne. Végül pedig csak kiböki, hogy mit is akar. Nem válaszolok neki azonnal, előbb élvezetem lelem abban, ahogy ismét elélvez, ahogy a gyönyör elemi erővel söpör végig kívánatos és tökéletes testén.  
Ahogy csókol, nyelvem a szájába furakszik át minduntalan, ingerelve és becézve az övét. Csípőm belemozdul az övének ringatózására és arra az intenzív érzésre, hogy pulzálva szorít rá immáron ismét kemény férfiasságomra.
Ujjait a számhoz emeli, én pedig egy ragadozó gyorsaságával csapok le rájuk, veszem a számba és nyalom, szopogatom le édes nedvét róluk. Eközben pedig végig a szemeit figyelem, látni akarom az arcát közben. Izgató a pír, ami elöntötte orcáit az újabb gyönyör megélése közben. Elengedem ujjait, mikor lejjebb akar haladni. Még mindig úgy helyezkedem, hogy könnyedén csúsztathassa le a kezét kettőnk között.
Kihúzódom belőle annyira, hogy a farkamra tudjon fogni és így ingereljen.  
- Már a feltételezés is sért, hogy azt hiszed, nem fogom… Inkább az a kérdés Gyönyörűm, hogy te bírni fogod-e? – hangom mély ér érces. Nem kedvelem, amikor a férfiasságomban kérdőjeleznek meg. Kicsusszanok belőle, az öléből és a kezéből egyaránt – bármennyire is jó, amit éppen munkálkodott –, hogy aztán egyetlen mozdulattal rántsam fel magamhoz. Kihasználom az erőmet és azon démoni képességemet, hogy sokkal gyorsabb vagyok, mint egy halandó. Megfordítom Indianat, a kanapé háttámlájával szemben, aminek neki is lököm. Kis terpeszben térdeplő lábait szélesebbre tolom, ahogy mögé térdelek. Mellkasommal a hátának feszülök, farkam a fenekének nyomakszik. Még nem veszem birtokba újra.
Bal kezem a nyakához kap és jobb oldalról hajolok a füléhez, amibe előbb belenyalok és csak ezután szólalok meg.
- Feltételezem az én véremmel akarod kipróbálni a hatást, igaz? – térek vissza egy korábbi felvetésére, amire még nem reagáltam. Jobb kezem átkarolva őt halad le a lábai közé, hogy a csiklóját izgassam, majd meg is mártom benne az ujjaimat.
- Ugye tudod, hogy annak ára lesz? – duruzsolok a fülébe még mindig, majd a csípőmet elemelem tőle. Kezemet elveszem az ölétől és a nyakától, de csak annyi időre, míg igazitok rajta annyit, hogy megint belé hatoljak.
Elmerülök a testében ismét, jobbom visszatalál az öléhez, ahogy szorosan magamhoz préselem a testét, bal kezemre pedig rácsavarom a haját és így tartom meg.
- Halljam, mit ajánlasz a véremért? Hm? – hajolok vissza a füléhez, közben pedig durván és keményen mozgok benne, gyors tempóban. Én tudom, hogy mit is akarok tőle a véremért cserébe, de előbb kíváncsi vagyok, hogy ő mit akar ajánlani. Mert azt nem feltételezem, hogy azt hitte, majd ingyen és önként adom. Nem éppen az a fajta vagyok, aki ezt megtenné bárki kedvéért.

Tisztában vagyok azzal, hogy valamelyest felbosszantom, amiért nem adom meg neki a gyönyört. Amiért többször is ellopom azt tőle, pedig megérdemelné. Ó, de még mennyire, hogy meg. Azonban egészen mást akarok tőle, semmint, hogy gyorsan kapjon kielégülést.
Azt hiszem ezt a játszmát valahol ő is élvezi. Nem a kemény sz*xet, hanem azt, hogy ilyen módok húzzuk egymást. Mert egészen biztos vagyok abban, hogy kamatostul adja még vissza, amiért néhány orgazmussal megrövidítettem őt. De erre majd rátérünk akkor, amikor itt lesz az ideje. Addig pedig semmi más dolgom nincs, mint élvezni őt, a testét, azt ahogyan vágyik rám, akar engem. Én is őt, szóval ebben teljesen egyformák vagyunk.
Élvezettel lökök rajta újra és újra, egyre fokozva a tempót. Őrjítő táncba fogok vele, testem sürget, hogy minél hamarabb adjam meg magamnak és neki is, amit az ösztöneink és a vágyaink követelnek. Fülemben csengenek kéjes nyögései és olykor az én torkomat is elhagyja egy-egy elégedett morgás. Azonban hamarosan meggondolja magát. Bámulatos ügyességgel csavarja ki a testét, hogy aztán megint magához húzzon egy csókra, miután a testemnek préselődve fordul meg és csusszanok ki belőle. Elégedetlen hangot hallatok, nem szeretem, hogy félbe szakított, de méltatlankodásom hamarosan elfelejtem, amikor elém térdel. Egy félmosoly jelenik meg a szám szegletében. Tudom, hogy úgy fogja csinálni, ne csak az érzés repítsen az egekbe, hanem a látvány is. K*baszottul ügyes, ha a b*szásról van szó és minden olyasmiről, ami ezzel kapcsolatos. Meg persze vadászként is k*rva jó, de az most ebben a pillanatban rohadtul nem fontos.
Bal kezem ujjai a hajába túrnak és belemarkolok a tincsekbe, ahogy ajkai a farkamra tapadnak.
Ahogy a fogait is beveti, hátra hanyatlik kissé a fejem, lehunyom szemeimet és elnyílnak az ajkaim. Élesen szívom be a levegőt, hihetetlenül ingerel, amit csinál és tudom, hogy ezzel ő is k*baszottul tisztában van.
Csípőmmel minduntalan lökök párat és nem is olyan sokára már az élvezet határáig jutok. És ekkor adja vissza azt a bizonyos kölcsönt, mert nem adja meg nekem az orgazmust. Ahogy elenged és feláll, más vágyam sincs, mint gerincre vágni, de ebben a pillanatban már a kanapé felé húz, hogy aztán ott az ölembe másszon.
- Úgy ismersz, mint aki visszafogja magát? – elmélyült hangon válaszolok, de ekkor a figyelmemet az elém táruló látvány köti le.
Kezem a fenekére siklik, közben pedig a melléhez hajolok, hogy ajkaimmal és nyelvemmel ingereljem a keményen előre meredő bimbóit. Hol az egyiket, hol pedig a másikat, kedvem szerint váltogatva. Éles fogam felmarja a bal mellét. A seb nem túl mély, de ahhoz elég nagy, hogy kövér, sötétlően vörös vércseppek buggyannak ki belőle. Megszívom a sebet újra és újra, vére végigcsordul le a torkomon. Belemozdulok a tempójába, mert lassú, mert ennél nekem keményebben és gyorsabban kell.
Elszakadok mellétől, amíg megcsókol, aztán elszakad tőlem. Végigmarja a hátam, mire felmordulok.
Hatalmas erőfeszítésembe kerül, hogy ne élvezzek el, amíg sikolyai és nyögései a fülembe csengenek, teste pedig újra és újra megremeg, mintegy lüktetésként. Erősen marok csípőjébe, így levezetve a pokolian ingerlő érzést. Várok egy kicsit, hadd lovagolja meg az érzést kellőképpen, majd egyetlen hirtelen, emberi ésszel aligha felfogható gyorsasággal vágom a hátára a kanapén. Jobb lábát a bal vállamra veszem, nem törődve azzal, hogy elég hajlékony-e. Véleményem szerint az egyébként.
- Nehogy azt hidd, hogy végeztem veled. – nézek az arcába, a tekintete után kutatva, majd gyors és durva mozgással teszem a magamévá megint és folytatva, amit már korábban elkezdtünk.
Míg bal karom a combjába kapaszkodik, addig a jobbom a feje mellett van, így támaszkodom meg. Élvezettel nézik végig rajta, hogy alattam van, hogy fölé tornyosulok és magam alá gyűröm.
- K*baszottul kívánlak. – mordulok fel és eszem ágában sincs lassítani a tempón. Most már én is enyhülést akarok, méghozzá tőle, a testében elmerülve újra és újra. Bár ez még koránt sem jelenti azt, hogy ennyivel le tudtuk a ma estét.
Kegyetlenül gyors iramot diktálok, talán ez neki már nem is olyan kényelmes, nem tudom. Azt viszont igen, hogy nem sokára elönt a gyönyör és lüktető érzéssel élvezek el. Ringatózva veszek el benne, amíg egy mélyről jövő, emberinek aligha mondható nyögés kíséretében élem át az orgazmust.
Fejem a vállára hatom, rendezni kezdem a légzésem, ahogyan a szívverésem is. Pár pillanatig nyugton maradok.
- Remélem nem terveztél ma éjszakára több programot. – eszem ágában sincs még elereszteni vagy elengedni. Mondjuk nagy ívben teszek arra, ha van még programja. Egy biztos, nem eresztem innen. Még nem.

Indianaban a legjobb és számomra az egyik legvonzóbb, hogy velejéig romlott. Nem látok benne semmi ártatlan, semmi olyat, amit menteni lehetne vagy kellene. Kedvemre való, hogy nem finomkodik, hogy nem várja el ugyanazokat az unalmas kliséket, mint a legtöbb embernő. Valamilyen szinten emlékeztet a magam fajtára és ezt nagyon is kedvelem benne. A jó engem csak addig vonz, amíg meg nem ronthatom, a rossz pedig… nos az a lételemem, ez vagyok én. És igen, vonzódom ahhoz, ami hasonló ilyen tekintetben hozzám. Az pedig csak rátesz még egy lapáttal, hogy a benne lakó sötétség mellé még gyönyörű is.
Teste olyan gyönyöröket tartogat, mint csak keveseké. Ezért is szeretek vele lenni, ezért is áll fenn az a helyzet, hogy viszonylag rendszeresen kötünk ki ehhez hasonló szituációkban. Nem kell találgatnom, hogy mit szeret, mi indítja be, ami azon túl, hogy kényelmes még jó is, hiszen azonnal a lényegre lehet térni és nem kell hangulat fokozással bíbelődni. Keményen szereti, ahogyan én, érzelmek és egyéb baromságok nélkül, amelyeket én egyébként sem érzek. Vagy legalábbis nem úgy érzékelek, ahogyan az emberek. Nincs bennem egy szikrányi jó sem, nem is hiányzik, hogy legyen. Azt másnál kell keresni és nem nálam. De ennyi belőlem épp elég, hiszen van itt egy nő, akit épp meg kell d*gnom, ha már ezt követelte. És ki vagyok én, hogy visszautasítsak egy ilyen kérést?!
Elégedetten nézek végig rajta, amikor már eltűntettem az útból a bosszantóan felesleges felsőjét. Megnyalom a szám szélét, ahogy a csipke melltartója a tökéletes melleire feszül.
- K*rvára nincs szükséged erre se. – morgom, miközben leveszem róla ezt a falatnyi ruhadarabot is. Kivételesen nem tépem el, ugyanolyan gyorsan kapcsolom ki, mintha szaggatnám.
Tenyerembe fogom az egyik puha halmot, tökéletesen illik a kezembe és ez nagyon is tetszik. Ajkait falom, harapva csókolom, ahogyan ő is az enyémet, míg ki nem fakasztja a vérem. Elszakadok a csókjából, hogy fájdalmas ívben rántsam hátra kissé a hajánál fogva. Kaján vigyor ül ki a képemre. Visszakapja ezt még, ó, de még mennyire is, hogy vissza. De nem most azonnal.
A szoknyája alá nyúlok, hogy végigsimítsak formás és izmos combján, majd nem tökörészve, egyenesen a falatnyi kis bugyihoz nyúlok és félre húzom. Ujjaim legérzékenyebb pontján simítanak végig, de még nem csúsztatom azokat belé. Csak ingerlem kicsit.
Ahogy ráfog a farkamra, állatias hangok modulok fel és a tenyerébe lököm magam egyetlen határozott mozdulattal. Már nem szabadul a karmaimból, Indiana ma megint az enyém lesz, keményen és durván. Ki fogom élvezni teste minden egyes porcikáját és részletét a magam és az ő kedve szerinte. Ne mondja nekem senki, hogy nem figyelek arra, a másiknak is legyen jó. Na nem felebaráti szeretetből, egyszerűen csak simogatja az egómat, ha azt hallom, hogy egy nő nekem köszönhetően nyög fel újra és újra kéjesen, ahogy meglovagolja a gyönyör hullámait, amelyek elemi erővel öntik testét.
Könnyedén kapom fel könnyű testét és viszem át az asztalhoz kívánalma szerint. Az ösztöneim azért ordítanak, hogy most azonnal vágjam belé magam, érzem, hogy ő is ezt akarja, de előbb még egészen más terveim vannak vele. Megmondtam, nem vagyok az ötperces numerák híve. De úgy látom még neki is vannak ötletei.
A kezem után nyúl és szájába veszi ujjaimat, utánozva azt, mintha a farkammal tenné ezt. Élvezettel nézem a műsort, ami ha lehet még jobban felizgat. Aztán már a combjai közé viszi a kezemet én pedig nem vagyok rest csípője lökésére belécsúsztatni ujjaimat. A mozdulat egyáltalán nem finom. Sokkal inkább nyers. Míg ő az ingemet tépi el és a gombok ezerfelé repülnek a helyiségben, azon vagyok, hogy még nedvesebbé tegyem. Ujjaim mozgatom benne, simogatva belül azt a bizonyos kissé talán érdesnek mondható pontot, amivel csak a nők rendelkeznek. Hasznos dolog, ha egy férfi tudja, hol is keresni azt a bizonyos G pontot.
Csókját olyan hévvel viszonozom, ahogyan azt kaptam, majd hirtelen szakadok el tőle, még lehetőleg az előtt, hogy megkaphatná a kielégülést. Neeem. Nem így akarom megadni neki. Most még csak azt akarom elérni, hogy teste szinte felrobbanjon az utána való vágyakozástól. Bal kezem megint a hajába túr, hogy ismételten fájdalmas ívben feszítsem hátra a fejét. Jobb kezem kicsúszik belőle, majd ujjaimat az ajkaihoz emelem.
- Nyald le! – szólalok meg és a kérés inkább hangozhat utasításnak. Látni akarom, ahogy a saját nedvét szopogatja le ujjaimról. Ha megteszi, akkor élvezettel nézem végig a műsort és egy újabb birtokló csókot veszek tőle, még mindig szorosan tartva a hajánál fogva. A csók végeztével mellkasát az asztal felé tolom és egy féloldalas vigyorral a képemen hajolok a combjai közé, hogy felfalhassam.
Előbb egy csókot adok a hasítéka feletti érzékeny pontra, majd ezután nyelvemmel és olykor fogaimmal is birtokba veszem. Jobb combját a bal vállamra veszem és bal kezemmel szorosan fogom le a csípőjét, hogy ficánkolhasson közben. Jobb kezem pedig megint utat talál belé. Ajkaim, nyelvem és ujjaim kényeztetik, ostromolják testét. Mondtam, hogy azt akarom, szinte felrobbanjon a vágytól. Ahogy közeledik az orgazmus felé, úgy töröm meg a játékot, még mindig nem akarom megadni neki a beteljesülést. Nem így.
Mikor már én sem bírom tovább és ösztöneim üvöltve kívánják, követelik magukénak Indiana testét, elszakadok forró és nedves ölétől. Egyetlen mozdulattal kapok a keze után és rántom fel az asztalon, hogy aztán levegyem róla és megfordítsam. Hátának feszül a tenyerem és az asztalra nyomom a felső testét, hogy a feneke domborodjon az ölemnek. Én is vele együtt hajolok, teljesen hozzásimulva és a füléhez hajolok.
- Nem leszek finom. – mintha nem tudná egyébként is, hogy tőlem olyasmire nem számíthat. Forró leheletem a fülét cirógatja, majd a nyakába nyalok. Elhajolok tőle, tenyerem még mindig a hátán van, jobb lábammal nagyobb terpeszre késztetem őt, és ahogy szabaddá válik az út előttem, egyetlen mozdulattal vágom belé magam, keményen és durván. Megállok, mert az érzés annyira intenzív, hogy kell pár pillanat, amíg lenyugszom eléggé. Hihetetlenül szűk még, forró és nedves, egyszerűen fantasztikusan finom. Ahogy már nem érzem azt, hogy menten robbanni fogok, mozogni kezdek benne, durván lökve rajta minduntalan. Mindkét kezem a csípőjébe mar és így tartom őt erősen.