Egy végig bulizott este, na jó, csak a felét töltöttem el egy klubban, ahol elegendő chi-t vettem magamhoz, utána másfelé vettem az irányt. Szükségem volt egy kis frisslevegőre a klub fülledt és levegőtlensége után. Friss és hűs levegőre, ami kicsit kitisztítja a fejemet. Nem csak chi-t vettem magamhoz, hanem ittam is, és a vodka a fejembe is szállt, ami nem mindig olyan jó, most is bódultnak érzem magam így a séta mellett döntöttem, és milyen jó, hogy ma este nadrágot és lapos sarkú csizmát vettem fel, így azért még is csak kényelmesebb mintha miniben és tűsarkúban indultam volna sétálni. Tudtam, hogy a közelben van egy játszótér és azt is, hogy hintázni akarok menni. Régen nem ültem már hintában és ahogy belém hasított a felismerés, már tudtam, hogy hova fogok elsétálni, még Kenzy nem végez a maga ügyeivel, utána majd összefutunk valahol és együtt megyünk haza, amúgy is van mit mesélnem neki. Séta közben sok mindenen elgondolkoztam, például szeretnék valami házi állatot is, mert jó, hogy ott a plüssmacskám, amit amúgy senkinek sem vallanék be, de jó lenne valami bundás négylábú is. Mondjuk egy kutyát el tudnék viselni, ha már úgy fest, hogy hosszabb távon maradok a házban és a városban is. Ezt majd felvetem neki, aztán megbeszéljük, mi legyen ezzel az ötletemmel. De van más is amiről majd beszélnem kellene vele. Viszont, nem fogok a nyakába szakadni, helyette jöjjön az a séta és a hinta is, a játszótér csendes ilyen késői, vagy inkább korai órán, nincsenek már gyerekek, akik itt sikongatnának, örömükben a legtöbb biztosan alszik már. Ami jó nekem, mert nem néz majd senki sem hülyének, ha majd beülök egy hintába és jól érzem magamat, bár ahogy elnézem valaki már megelőzött és már elfoglalta az egyiket. Elmehetnék más irányba is, de hintázni akarok, és nem gondolom, hogy első blikkre meg kellene ijednem valakitől. Succubus vagyok, tudok magamra vigyázni, és pár apróság is van nálam, elrejtve, amik segítenek az önvédelemben. Besétálok a játszótérre és az egyik hintához sétálok oda, miközben szemügyre veszem a lányt. - Hello. Szabad?– egy kis udvariasság sosem árt, ha már a mellette lévő hintába akarok belehuppanni, de mire felteszem a kérdést le is teszem magam és kényelmesen elhelyezkedek, még jó, hogy vékony és viszonylag apró nő vagyok, na jó a százhetven nem olyan apró, de karcsú vagyok, így elférek a hintában is, majd meglököm magam és a másik lányt tanulmányozom aki most így balra van nekem.
A mait egy viszonylag közepes estének könyvelhetem el magamnak. Jó szokásomhoz híven egész idáig bárokból bárokba jártam, hogy felmérjem a felhozatalt. A marha nagy elvárásaimnak mint ahogy már megszoktam ma sem felelt meg senki sem. De talán nem a férfiakat kéne hibáztatnom hanem csak azt az egyet aki elterelte a figyelmemet a többiről. Az a félnótás még mindig nem akar észrevenni hiba figyelem már hetek óra és én marha meg az énekem nélkül akarom megszerezni magamnak. Hova is tettem az eszemet? Miért vesződöm ennyit? Csak ki kéne nyitom a számat de nem én olyan makacs és degenerált gondolkodású vagyok, hogy nem vetnem be az adottságomat a saját dolgom megkönnyebbítse érdekében. Viszont ha már ennyit vesződtem akkor is megszerzem magamnak. Egy jó pár kör koktél és whisky után meglehetősen nagy jókedvek indultam neki a nagyvilágnak. Úti célom nem volt csak úgy elindultam egyenesen előre. Szokásom volt szinte minden este eljárni iszogatni és ismerkedni mivel nem nagyon toleráltam ha a négy falat kell csak bámulnom otthon. Nincs is számomra nyomasztóbb mint a semmittevés. Ha már semmittevés akkor azt is egy közeli kocsmában vagy bárban teszem. Már pár perce sétálgathattam amikor éreztem, hogy rettenetesen hideg levegő csapja meg az arcomat. Valahogyan fel sem tűnt eddig, hogy ily mértékben lehűlt a levegő. Ez azt jelezte számomra, hogy az alkohol már kezd kimenni a szervezetemből. Furcsamód rettenetesen gyorsan felszívódik az alkohol a szervezetemben és egy pár órányi boldog és bódult állapot után olyan hirtelen ki tudok józanodni mintha egy kortyot sem ittam volna. Halvány lila gőzöm sincs arról, hogy ezt mi idézi elő nálam de ez van. Gondolatmenetemet még jócskán folytattam volna magamban ha nem történt volna egy kis baleset. Gyorsítani akartam a tempómon amikor is a cipőm sarka úgy gondolta, hogy nem fog többet együttműködni a cipőm talpával és leválva tovább fojtatja a létezést, egyszerűbben fogalmazva sikerült letörnöm a magassarkúm sarkát. Hangos szitkozódások közepette rángattam le lábamról és kaptam kezembe az említett darabot. Valamiért az a zseniális ötletem támadt, hogy megpróbálom megjavítani ezért szememmel rögvest egy pad után kutattam de pechemre természetesen egy sem akadt a környékemen csak egy üres játszótér. Ami természetes, hogy üresen állt mivel milyen gyerek játszik hajnali három táján. Mezítláb most már az úti célul kitűzött játszótér felé tartottam ahol rögvest be is céloztam a hintát mit ülőalkalmatosságot és helyet is foglaltam kezeimben a cipőimet szorongatva. Hiába csak egyetlen értelmes ötlet jutott az eszembe mégpedig az, hogy megszabadulok az éppen maradt lábbelinek a sarkától is. Szomorúan letörtem azt is majd felhelyeztem lábfejemre. A fejemet a hintát tartó jobboldali láncra döntöttem majd utat engedve gyermeteg énemnek majd elkezdtem finoman lökni saját magam szórakoztatására. Így hintázgattam becsüléseim szerint legalább háromnegyed órán át amikor is szemem sarkából megpillantottam valakit. Rögtön felkaptam a fejemet és próbáltam kivenni a sötétben közeledő alakot.
A z utóbbi napokban nem történt velem túl sok vidám dolog. Legszívesebben leszidnám a helyi zsarukat, de hát nálunk is szoktak lazítók napok lenni így inkább kihasználtam a helyzetet. Átmeneti szállásomról elhoztam a kutyámat várost nézni. Már több órája kint voltunk, és az egész parkot végig futottuk. Komolyan mondom, hogy néha Caleb jobban lefáraszt, mint az amikor kilométereken át üldözök egy rossz fiút. A legnagyobb különbség viszont az, hogy hűséges barátom mellett mindig felszabadult tudok lenni és elfelejtem a gondjaimat. Ez most jól is jött, mert az utóbbi hetek kezdtek kikészíteni. Nem vágytam sok mindenre, de a legfőképp a nyugalom hiányzott és a felszabadultság. Néha annyira eltávolodnak tőlem ezek a dolgok, hogy elfelejtem milyen az ha az ember gondtalan és csak mosolyognia kell. Azt hiszem ez a rossz élet volt az amim végül teljesen tönkre tett. Hirtelen fogtam magamat és leültem a lányok mellé a padra. Egyik lábamat férfiasan tettem fel a másikra, miközben karjaimat a pad támlájára fektettem. Kényelmesen helyezkedtem el, miközben továbbra is gyorsan vettem a mély lélegzeteket. Először magam elé néztem miközben arcomról nem tudtam levakarni a mosolyomat. Végül Lily szavai voltak azok amik rávettek arra, hogy feléjük fordítsam a fejemet. - Jól! - válaszoltam a kelleténél kicsit vidámabban és hangosabban. Végül egy vicces szemöldök ráncolás, felfelé pillantás és tettetett elgondolkozás után hozzá tettem - Viszonylag. - szavaim gyorsan hagyták el a számat miközben légzésem nem akart lelassulni. Az utóbbi időben kissé elhanyagoltam az edzéseket is, így Caleb fárasztásai kissé felerősödtek, de nem zavartattam magamat miatta. Épp vissza a kartam kérdezni amikor Caleb meglepett minket... különösen engem. - Veled mi... - kezdtem volna amikor hirtelen egy jókora fadarab fejbe nem vágott. Olyan erővel, lendülettel és hirtelen, hogy előre buktam és leestem a padról. A hóban kötöttem ki, miközben hatalmas testű kutyám átugrotta szájában a padot és mellém nem érkezett. Először morogni kezdett rám, de hamar fölém magasodott, hogy még véletlenül se kelhessek fel. Megragadtam a fa két végét és megpróbáltam eltaszítani a kutyát, de nem sikerült. Caleb csak morgott miközben játszottunk. Próbálta rázni a fejét, de nem hagytam neki. Nem engedhettem meg, hogy ő győzzön. Először mosolyogtam, de hamar komolyra változott az arckifejezésem. Végül Caleb volt az aki belátta így nem megy sokra és hátrébb húzódott. Nem engedte el a fát, és én sem. ennek következtében segített felállnom. Hirtelen ötlettől vezérelve a fa segítségével az oldalára fordítottam a kutyát és ráültem szőrös barátomra. Elnevettem magamat amikor megláttam meglepett, de játékos pofáját és elengedte a nagy fadarabot amit nem is olyan régen dobtam el neki. Kaptam két barátságos ugatást miközben megdögönyöztem hatalmas bundáját a négylábúnak. Szórakoztam vele még egy kicsikét, majd felkeltem róla. Barátságos félmosolyt küldtem Lily felé amikor Caleb rám ugrott, hogy képen nyalhasson. Gondolom nem kell részleteznem, hogy milyen volt az arckifejezésem utána. Kerestem egy papír zsebkendőt és letöröltem vele az arcomat. Leültem a padra korábbi helyemre. - Caleb! Nyugszik! - négylábú pajtásom tudta, hogy ez mit jelent és azonnal abbahagyta az egy helyben való ugrálást és más bolondságot. Inkább odahívtam magunkhoz és a lábamnál leültettem. Férfi társam érdeklődve szimatolt a lányok felé, miközben már ő is lihegett. Megdicsértem és megsimogattam. - Azt hiszem titeket nem fog bántani. Megsimogathatod. - fordítottam fejemet és tekintetemet Lily felé, de a kezemet nem vettem le a kutyáról. A bundáját markolásztam, és meg-meg simogattam. Mindig is úgy neveltem, hogy nekem engedelmeskedjen és másokkal ellenséges legyen. Bárkit képes lenne megtámadni, így tökéletes házőrző lett belőle, illetve rendőr. Ha nem altatták volna el messziről, akkor azok a rendőrök akik érte mentek már biztosan nem lennének. De ha arról van szó, akkor Caleb nagyon is kedves és barátságos tud lenni, de csak azzal aki szimpatikus neki. De sosem volt kiszámíthatatlan. Ha első ránézésre nem akart széttépni valakit, akkor azt már később sem harapta meg. A gyerekeket és a kényeztetést pedig egyenesen imádja. Ő az én büszkeségem, a kedvencem. Remélem a lányok, vagy a többi szülő és gyerek nem ijedt meg túlságosan ettől a nagy szőrcsomótól. Elhiszem, hogy veszélyes tud lenni, és mégiscsak nekem is a derekam fölé ér, de attól még jó kedvében találják.
Lily Porter
✤ Posztok száma : 64
✤ Regisztráció : 2014-01-16
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Játszótér Tue Mar 18, 2014 6:08 pm
Nyugodtan és csendben üldögéltünk ott kettecskén, nem zavarta meg semmi sem a kikapcsolódásunk, mígnem egyszerre csak egy fekete folt ugrott át a pad másik fele felett, és előttem landolva hajolt be a pad alá, hogy azután egy bottal együtt egyenesedjen fel, és kapjon a folt nevet is, amikor felismertem benne a napokkal ez előtt "eltűnt" Rew-et. - Szia - köszöntem vissza meglepődötten, ahogy állt ott előttem a fadarabbal a kezében, amit megmondok őszintén, nem tudtam mire vélni... minek is kellhet neki és... hogy kerül a játszótérre... bár gondolom a botért jött, na de... azért mégis miért...? Főleg ahogy utána fogta és nemes egyszerűséggel jó messzire is hajította valamerre mögöttem. Közben én felmértem Őt tetőtől talpig... hát, a haja meg a ruhája mit sem változott, de most valahogy egészen... felszabadultnak látszott... nem úgy... mint a múltkor. Ebben talán nagyban volt szerepe annak is, hogy nem viselt festéket magán, úgy mint a múltkor... fura is volt most nélküle... kevésbé, jóval kevésbé ijesztő... Jókedvűnek látszott. Először a messzibe nézett valamerre mögém, én is átnéztem a vállam fölött, de nem láttam semmi érdekeset amit nézhetett, így újra Feléje fordultam. - Hogy vagy? Jókedvűnek látszol - jegyeztem meg egy mosollyal, amikor újra ránk nézett. Nem tűnt illőnek rákérdezni, miért tűnt el szó nélkül a múltkor, hisz nincs is közöm hozzá... Meg ha akarja, úgyis elmondja, ha meg nem akarja, akkor hiába is kérdezném...
Andrew Ward
I'm a human, please don't hurt me.
✤ Posztok száma : 49
✤ Születésnap : 1988-05-13
✤ Regisztráció : 2013-12-28
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : gyilkossági- és drog nyomozó, rendőr
P ár nappal később, hogy megérkeztem New York-ba, és rögvest a feje tetejére állítottam a rendet, szervezkedni kezdtem és találkoztam Lily-vel meg Mary nevű kislányával, egy igazi meglepetésben volt részem. Eleinte kiborultam és aggódtam, hogyha ezek a bolondok elszúrnak valamit és húscafatokká válnak a legjobb barátom fogai által, akkor mi fog történni. Szerencsére, hozzá teszem nagy nehezen, de sikerült elaltatniuk és elhozniuk hozzám az egyetlen személyt akit a családomnak tekinthetek. ez a személy pedig nem más, mint a 4 éves kaukázusi kutyám, Caleb. Nevének jelentése; hűséges. Bebizonyította már ezt többször is, mi több, igazán jól idomíthatónak is nevezhetném akit olykor még dolgozni is elviszek. Nem kis termetű, az egyszer biztos, de legalább félnek tőle, amit okkal tesznek. Nos hát, Caleb és én a minap úgy döntöttünk, hogy teszünk egy sétát a parkban. Most nincs rám szükség, a nagyokosok úgy is szeretnek egyedül lenni. Az ő eredményeikre várunk. Kutyámat jól idomítottam, így szabadon hagytam futkározni és ami azt illeti őt egyáltalán nem zavarja a hidegebb időszak. Egyik alakalommal amikor eldobtam a labdáját, akkor szó szerint fejest ugrott egy hóbuckába. Néha jó kikapcsolódni, és röhögni Caleb barátom hülyeségein. Szerintem tetszik neki a hideg és fehér hó, mert nemcsak hemperegni kezdett benne, de meg is kóstolta. Hangosan nevettem ahogy játszva bejártuk a parkot. Mikor egyik végéhez közeledtünk észre vettem egy nagyobb botot a játszótéren. Az egyik pad alatt volt. Intettem a kutyámnak, hogy maradjon amíg én oda kocogtam a padhoz. A pad nem volt elhagyatott, egy fiatal nő ült rajta. Egyszeriben átugrottam és előtte termettem. Meg sem néztem ki az vagy mi az, csal leguggoltam és felvettem a nagy botot. Mikor kiegyenesedtem akkor vettem csak észre, hogy Lily ül a padon, kezében Mary-vel. - Szia! - köszöntem gyorsan, egy kicsit lihegve. Fehér arcomat ezúttal nem díszítette fekete festék, így tökéletesen látszott a kis futástól a kipirosodás. Arcomról a mosolyt és a jókedvet sem tüntethettem el, bár fekete öltözékem mit sem változott. Felemeltem a botot és messzire dobtam. Mélyeket lélegeztem ahogy utána néztem, bár sem a botot nem láttam, sem pedig az utána futó kutyát. Egyáltalán itt van még vagy rosszalkodáson töri a fejét? Nem tudom biztosan, de meg fog találni kellek neki. Hosszan néztem a park irányába, de semmi érdemlegeset nem találtam. Végül oda fordultam a lányokhoz. Tekintetem egy pillanat alatt végig siklott rajtuk, és már ezalatt a kis idő alatt rengeteg dolgokra tudtam következtetni.
Lily Porter
✤ Posztok száma : 64
✤ Regisztráció : 2014-01-16
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Játszótér Tue Mar 18, 2014 1:45 pm
(Elhagyatott, romos panelházak)
Rew végül nem tért vissza a lakásba... sem aznap, sem másnap... Az azutáni nap már nem is vártam, hogy talán visszajön... Úgy vettem, hogy akkor Ő... elment. Ennyi volt a dolog, kaptam egy helyet ahol Mary-vel biztonságban vagyunk, melegben lehetünk, kaptunk enni, és egy csomó holmit hogy elláthassam a kicsit. És nagyon hálás voltam mindezért! Lényegesen jobb volt mindkettőnknek, hogy nem kellett egész nap a várost járni, nehogy feltűnjünk valakinek akinek nem kéne, nem kellett félnem, hogy az ápolatlan kinézetünk miatt lefülelnek, és az én üres gyomrom miatt se, meg Mary rosszul gondozása miatt sem... És az is jó volt, hogy nem kellett félnem, hogy a következő pillanatban újra "elrabolnak", de... közben furcsamód... szomorú is voltam, hogy Rew nincsen már ott velünk. Jó érzés volt, meglepő módon, hogy ott volt, és... furcsa, bizonytalan érzés volt ismét egyedül... Furcsa volt az egész... azt hiszem minden esemény ellenére és azok okán is... megkedveltem ezt a férfit... ami nekem nagy dolognak minősült...
Néhány nappal azután, hogy Rew elviharzott tőlünk, gondoltam ideje megint kicsit kimozdulni. Az elmúlt napokban nem merészkedtem túl messze, csak a környéken jártunk néha Mary-vel ennivaló-ügyben, meg ilyesmikben, de most gondoltam, hogy sétáljunk kicsit messzebb. Arrafelé mentem, amerről néhány napja Rew-el találkoztam... a park felé... de most elsétáltunk mellette, és a park melletti kis játszótérre tértem be, ott is játszottak a gyerekek, csak épp kisebbek mint a parkban, szülők üldögéltek a padokon, nézve a gyerekeiket, vagy a még kisebbeket babakocsiban ringatva, akiket csak levegőzni hoztak ki. Én Mary-t most egy magamra csatolható babahordozóban hoztam, nem a kabátom alá rejtve, hisz ezúttal szépen melegen fel volt öltöztetve, tiszta volt, Ő is meg én is, mindezt köszönhetően a kapott holmijainkból összehozva. A játszótér egyik szélén, egy még üres padra ültem le, és kivéve Mary-t a hordozóból, a karomba fektettem, úgy néztem a játékokon mászó/csúszó/futkosó/ugráló gyerekeket, és gondolkoztam... volt egy ötletem, hogyan szerezhetnék munkát, és... azon gondolkodtam, hogyan is tudnám azt a legokosabban összehozni...
Home 
Subject: Re: Játszótér 
▷ WORDS: 457 
