- A világ akkor dőlne dugába, ha a fajtádnak lenne lelke, bár hallottam pletykákat egyesekről, akik démonok, de még is van. Elég elcseszett teremtmények lehetnek, az olyanok. – Elég abszurd a kép ahogy egy démon áll az áldozata felett és azon meditál mit tegyen, mert a szerencsétlen pára elpityeredett. Bár a pletykáknak nem kell mindig hinni. Nem mindegyik valóság alapú, de van amiben van. Meg kell tanulni ezt kiszűrni. A whisky a poharamban, a szivar pedig már a kóstolási szakaszban. A cigarettát jobban kedvelem, de ezt sem vetem meg, egészen kellemes az íze, nem hiába Willnél nincs olcsó és sz*r sem, ő is jobban kedveli a minőséget, mint ahogyan én magam is. A cigarettáim kézzel készülnek, import, török dohány kerül beléjük, ha kedvem van, én készítem el, ha nincs, akkor a beszerzőmnek adom le a rendelésemet, mikor, hogy. Néha szívesen elpepecselek ilyen kis sz*rokkal is. - Egyikre sem jelenleg. – Most nincs olyan ügyletem amihez szükségem lenne bármire is, bár lehet lesz mikor a háromból minimum kettő kelleni fog, és a hasznost is hajlandó leszek megosztani a démonnal, de erről majd akkor, ha itt lesz az ideje, most más dolgok foglalkoztatnak. Vele ellentétben az én képességemmel nem lehet érzékelni kik, vannak mögöttem, így nem árt, ha figyelek, és mivel senkiben sem bízom meg, és némileg paranoiás is vagyok, nem hagyatkozom az ő érzékeire, azért nem vagyunk mi olyan jóban, hogy tűzbe tegyük a másikért a kezünket, ostobaság lenne ennyire megbízni benne. Jobb szeretem tudni mi, van körülöttem, mintsem, hogy ráhagyatkozzak valakire, b*sztak már át eleget ehhez, hogy megtanuljam elég korán, csak magamra számíthatok és másra nem. Ezért sem bővelkedem barátokban és szövetségesekben sem. - Annyira azért nem, hogy üzleteljek veled az információért. Gyanítom, hogy azzal tisztában vagy, a városban van egy démon nő, lélekkel rendelkező egyed. Nem hiszem, hogy ez számodra új információ volt. – Több informátorom is van, akik csepegtetik nekem a hírt, ki fizetségért ki pedig félelemből teszi meg. A nőt még nem láttam, de két forrásom is megerősítette a róla szóló pletykákat és a faek, elég pletykás népség. Ahogy elnézem a cimborámat, elképzelem, hogy milyen jól szórakozna, ha még is csak alkuba bocsátkoznék vele. Kizárt, hogy megtegyem. Nem őrültem meg, és nem is becsülöm őt le, attól, hogy fiatalabb nálam, velem ellentétben ő akkor is elég veszélyes marad, ha a kezei levágásra kerülnek. Nem mintha nem tudnék- e nélkül boldogulni. - Nyilván. De kettőnél többen vagyunk. Miből vagy biztos abban, hogy engem keres és nem Vex-et vagy valaki mást? – Néhány fajtársamról tudok, akik a városban lézengenek, az egyikük olyan csendes, mint én, nem sokat hallani felőle, a másik a sötétek üdvöskéje, akiből akár Morrogan is lehetne, úgy suttognak róla. Na meg az aberrációiról is, arról azért hangosabban beszélnek, ami mellesleg hidege hagy. Vex őrült, őrültebb mint én, bár nekem is megvan a magam stiklije, amivel nem lehet az épp elméjűek közé sorolni, de eddig egészen jól sikerült titkolnom. - Egy elb*szott kis vadász, aki a nyomomban van és egy démon segítségét kéri, alkut is köt vele, nocsak, hová is fajul a világ, had találjam ki, fiatal és nő, csak ők képesek ekkora ostobaságot művelni. – Töltök és iszok is. Azt hiszem szórakoztató napoknak nézek elébe. – Te pedig belementél, kíváncsi vagyok, mit akarsz ebből kihozni. – William nem az a típus, aki ok nélkül cselekedne. Van, valami terve ezzel a vadásszal ebben biztos vagyok, különben nem foglalkozott volna vele, nem olyannak ismertem meg, aki bárkivel üzletelne bármiről, ha az nem hozza meg számára a kellő hasznot. - MI lenne abban a pláne, cimbora. A vadász meghalna, az első öt percben én pedig kisétálnék a képből, ha csak nem tervezel valami aljasságot velem szemben. – Nézek rá, miközben beleiszok a poharamba, és újra megtöltöm, hiszen elfogyott, ami eddig benne pihent és aranylott. - Valahogyan úgy, tökéletesen képes alakot váltani, feltételezem, előtte tanulmányozza a célpontot is, mivel egészen jól utánozza a gesztusokat és a szokásokat is. Viszont a képességek átvételére nem képes. Ez egy igazán jó kérdés, de ebben te vagy a szakértő, én a lelkekkel nem foglalkozom. – Mesmer vagyok, a lélek, mint olyan nekem érzékelhetetlen dolog, én az emberekkel és faekkel játszom, bábmester vagyok és ehhez nincs szükségem senki lelkére sem. A vámpírokról úgy tartják nekik nincs, de őket is ugyan úgy lehet mozgatni, mint bárki mást. - Kitűnő. Tudod, még mindig nem nézem el, ha átb*sszák a fejemet. – Szólalok meg kifelé menet, mivel gondolom érdekli, kihez és miért is megyünk. – A kis nyomoronc, úgy gondolta hamis információval tőrbe csal és a fejem átadja a megbízójának, rábaszott, és most ő következik, az éttermével együtt. – Vadászom másokra én is, olyanokra, akik keresztbe tettek vagy valami van náluk, ami nekem kell, és ehhez használok informátorokat is. Ez az egy megpróbált átejteni, csak hát, nem az vagyok, akivel ezt könnyen meglehet tenni, az emberei meghaltak, és most ideje a tiszteletem is megtennem nála, hagytam egy kis időt, hogy biztonságban érezze magát, hogy higgye azt, nem tudok a részéről abban a kis buliban.
Felé fordulok és kissé megemelem a szemöldökeimet, ahogy képembe lógó hajam alól nézek rá. Mielőtt azonban megszólalnék, újra a szivaromba kóstolok bele. Lassan fújom ki a füstöt, de ezt más a szemközti falon lévő tükör felé. Nem fogom a képébe fújni a szivarfüstöt. - Démon vagyok, érdekeltségekkel. Velem mindig történik valami cimbora. A legtöbben pedig szeretnek pletykálni. Ha kérdésed van, tedd fel. Ha nem tudsz többet, akkor meg nincs lelkem, amit kiöntsek neked. Igyál inkább. – elé tolom az üveget, amit eddig pusztítottam. Akkor is, ha ő most vodkázik. Ha benyelte, utána jól eshet a whisky is, ha nem, akkor meg nem. Nekem végül is tök mindegy. Szivarral kínálom, elfogadja, elteszem a szivartárcát, átadom a szivarvágót és meg is gyújtom neki, még csak oda sem kell pillantanom, hogy felizzon a vége. - Csak a szokásos. K*rvák, drogok, illegális fogadások. Van valamelyikre igényed talán? – gonosz vigyorba torzul a képem. Nyilván nem az üzlet megosztására gondolok, nem hiszem, hogy olyan naiv lenne, hogy ez jusson eszébe. Inkább arra, hogy kell-e neki szajha, drog vagy fogadást akar-e kötni. Nekem mindegy melyiket választaná, mindenképpen én jönnék ki belőle nyertesen. Szeretek nyerni és a haszon is egész kellemes. Amíg ő megfordul, addig én maradok a pultnál ugyanúgy, ahogyan eddig. Minden lény lelkének érzem a sötétség lenyomatát, még azokét is, akikben ez nincs meg, ott a hiányt észlelem, azért pontosan tudom, hogy ki hol van a környezetemben, nincs szükségem arra, hogy lássam is. Évszázadok alatt sikerült a saját képességeimet olyan szinten kiismernem és használnom, hogy ma már úgy szolgálják a javamat minden tekintetben, ahogyan az nekem tetszik. Az irányítás mánia a saját testemre és képességeimre is kiterjed. - Te jöttél azzal, hogy keresel valakit, akiről talán tudok valamit. Nekem ez eléggé úgy tűnt, hogy a segítségem kell. – pillantok rá és felegyenesedem, eddig a pultra támaszkodtam alkarra és könyökkel, most azonban ellököm magam a bútordarabtól és félig a cimborám felé fordulok. Képemen önelégült vigyor játszik. - Örömmel látom, hogy az eszed még a helyén, mesmer. Ha mégis meggondolod magad és üzletet akarsz kötni velem… tudod hol találsz. – nem vagyok egy kib*szott Rumpelstiltskin, főleg azért nem, mert nem vagyok se kitalált lény, se pedig olyan, aki ne tudna ellenállni egy-egy alkunak vagy üzletnek. De szórakoztatna, ha a mesmer tartozna nekem. Határozottan jót mulatnék rajta. - Nos, ez a vadász felkeresett és még akkor is eléggé elszántnak tűnt, amikor vázoltam neki, hogy mit is kérek cserébe. Bár azt nem tudtam, hogy téged keres személy szerint. Amennyi van a fajtádból, kétlem, hogy két mesmernél sokkal több élne a városban. Ha igen, az sem marad sokáig titokban. – vállat vonok és lenyelem a következő adag alkoholomat. Időközben, ha Bastien pohara is kiürült, akkor az övét is utántöltöm, csakúgy, mint a magamét is. Egy mesmer ritka fajta és a legtöbben félnek tőlük. Én a magam részéről tudom, hogy mire is kell számítanom, ezért nem becsülöm le őket, nem őrültem meg. De mint máskor is, nem ártom bele magam olyasmibe, ami nem érdekel és amiből nem tudok hasznot húzni. Nem fogok egyiküknek se neki menni a fajtájából, hacsak nincs rá okom. És most momentán nincs. - Azt elhiszem, hogy érdekel. Talán összehozhatok neked vele egy randevút. – gonosz, de játékos vigyorba torzulnak arcom vonásai, amikor megint a cimborámra nézek. Azt azonban egyelőre megtartom magamnak, hogy mitől is szórakoztat olyan nagyon ez a gondolat. - Nocsak. Tehát az érzelmekkel és érzékekkel játszik. Legalábbis ez alapján, amit mondasz ez a lényege a bőrválátsnak. Hogy olyan képébe bújik, akivel szemben van valamilyen érzésed, legyen az pozitív vagy negatív. Nem futottam még össze a fajtájával, csak hallottam róluk. Kérdés, hogy a lélek sötétségeinek lenyomatát is képes másolni vagy csak a húst formálni? – engem az utóbbi érdekelne, mert ha csak a külsőt változtatja, akkor számomra azonnal kilóg a lóláb. Szerencsémre mindkét személy, aki esetében keresztbe tudna tenni egy ilyen lény, a belőlem formált sötétséggel él, egyik azért, mert belőlem született, másik azért, mert benne van a vérem, magaménak jelöltem és kötelék van közöttünk, akár egy kib*szott láthatatlan csatorna. És ha ezeket képes másolni az a kitsune, számomra csak akkor lesz érdekes a jelenléte. Egyébként k*rvára leszarom. Egy biccentéssel fogadom az elém tolt üveget. Szavaira elégedett farkasvigyort eresztek meg. - Csatlakozom. – nem hiszem, hogy ezt túl kellene ragozni. Nem változtam az évtizedek folyamán, a gyilkolás még mindig élvezettel tölt el és szívesen vagyok benne vele egy balhéban, noha ezt sosem árulnám el neki. Kivágok némi pénzt a pultra, nem vagyok piti tolvaj, hogy ne tegyem, ráadásul bőven van pénzem, számomra ez nem sokat jelent. Felállok, megfogom az üveg nyakát és ha mesmer barátom is felkel, akkor azt gondolom, nincs okunk tovább itt maradni. - Csak utánad. – lendítek azzal a kezemmel, amiben az alkohol van, mert fingom sincs, hogy hová is akar menni, tehát neki kell mutatnia az utat vagy elmondania, hogy hová készülünk pontosan.
Még szövegel, addig leveszem a dzsekim és feldobom a pultra, súlyosan koppan, de teszek rá, van benne néhány dolog, ami lehúzza a zsebemet. Dolgom volt valahol, és kaptam pár dolgot amire később még szükségem lesz, egyik sem túl nagy, de a súlyuk azért megvan, ha a három tárgyat egy zsákba teszem, akkor olyan a hatása, mint néhány téglának, ha meglegyintek vele valakit. De ezek most teljesen lényegtelenek, nem a démon ellen akarom egyiket sem használni. Nincs kedvem harcolni vele, kedveltem régebben, felőlem ez maradhat így is. - Ennyire ne becsüld, túl magadat lehet a nőknél bejön ez a pofa, de engem még mindig hidegen hagysz. – Az egója még megvan, ki hitte volna?! Nem tudom, mit esznek rajta a nők, de komolyan, mondjuk, annyira nem is érdekel. Van ami nem változik, ő szívatni akar én meg nagy ívben teszek a szívózására, kettőnk közül mindig is én voltam a higgadtabb természetű. Nem szokásom az ilyen szarakodásokat felvenni, minek idegeljem magamat ezen? - Pedig suttognak rólad, ezt azt, hogy még is csak valami történt veled. – Megemelem a szemöldökömet és nem fejtem ki jobban a mondandómat, nem vagyok kíváncsi a magánéletére, de azért ezt odaszúrtam neki, ha már ő szívózik, én miért hagynám ki ezt? De továbbá nem érdekel a dolog, nem azért vagyok itt, hogy erről és egyebekről diskuráljak vele. Van jobb dolgom is, ami azt illeti. A szivart elveszem, a cigaretta pártján állok, a különleges és egzotikus dohányt részesítem előnyben, de mint tudjuk, a kubainak is megvan a maga hagyománya és presztízse, és ha már így kínálta, akkor miért is ne? nem lep meg, hogy még mindig gyújtogat, mivel néhány pillanat és nem kell az öngyújtóm után matatnom a dzsekim zsebében, ellenben felkelek, és halászok egy másik hamutálat is a pult mögül, a srácra csak rávillantom jeges kék szemeim, és már is kuss van a túl végen. - Vodkából az orosz. – Biccentek egyet. – Hallottam néhány dolgot, nyitva tartom a fülem még mindig, nocsak, mi még? – A szemem sarkából nézek rá, utána megfordulok, és a hátam támaszom neki a pultnak az embereket figyelem, miközben az egyik kezemben a dohány a másikban a poharam, ez utóbbiba kortyolok bele, és figyelem amit mond, miközben szemmel tartom a mozgást is, nem szeretem az embereknek a háta mutatni, pontosabban nem szeretem ha sokan vannak a hátam mögött. - Na, álljon meg a menet, nem ment el az eszem, hogy veled akarjak üzletelni, tehát, a részleteket akár hanyagolhatjuk is, nem óhajtok tartozni neked, és téged ismerve, nem pénz vagy egyéb dolog lesz az ellenszolgáltatás, a többire meg nem vagyok kíváncsi, annyira azért nem hiányoltalak az évek alatt, hogy tartozásba vessem magam veled szemben. A vadász pedig, nem újdonság, mindig van legalább egy a nyomomban. De az, hogy a te segítségedet kérte, már új nekem. Eddig egyik sem vetemedett arra, hogy egy démonnal paktáljon le csak miatt. – Ez már simogatja az egómat, ennyire nagyvadnak tart a vadász, hogy egy Williamhez hasonlóval kezdjen üzletelni, milyen ostobák is tudnak lenni? A tőle származó információk annyit nem érnek nekem, hogy tartozzam neki. Tudom milyen és azt is, hogy nagyjából milyen árat szokott kérni, elvégre valamikor olyan barát félék voltunk, és hallani is róla dolgokat, szóval egyelőre ezt a lehetőséget későbbre halasztom. - A vadász jobban érdekel, a másik várhat. – Szólalok meg, és az üres poharam a pulton koppan. Nem volt elég, így féloldalasan, közelebb tolom a poharat, hogy nekem is tölthetne, ne legyen smucig és sajátítsa ki azt a vackot. Az én vesém is porzik, és kell valami, ami oltja a szomjamat, és tesz róla, hogy a szarkedvem tompuljon. - A másik, nos azt hiszem, jól jöhet még neked az infó, a vadászért cserébe, van a városban egy nyomorult kis Kitsune, szeret mások bőrébe belebújni és alaposan megkeverni a szart. Egy alkalommal nekem is keresztbe tett, élvezettel köp bele amibe lehet és utána távolról figyeli, ahogy bedől minden és a felek egymást ölik. – Ha töltött nekem, akkor iszok a poharamból, ha nem akkor szerzek magamnak egy másik üveggel, elvégre mesmer vagyok és a srác azt teszi, amit én akarok. Aztán gondolok egyet és egy –egy üveget szerzek, az egyiket Will orra alá tolom, ugyan olyan mint amiből töltött nekem is. - Nos, én már unom a négy falat és viszket a tenyerem is, van valaki, akivel van némi elszámolnivalóm. Vérontásra számolok, csatlakozol? – Miért is ne hívhatnám magammal, régen volt pár közös balhénk, ahol majdhogynem vértenger maradt utánunk, ha valamit nagyon tud, akkor az ölés az benne van abban a pakliban vele kapcsolatban. Mi lenne jobb béke szerződés, mint egy kis vérontás?
Felhorkantok. Mégis mit várt, hogy majd ódát zengek és a nyakába borulok? Elpuhult volna a mesmer, akit egykor ismertem és egész elviselhetőnek is találtam másokhoz képest? Ejj, hová fajul még ez a világ? - Mindjárt kapsz egy elbűvölő mosolyt is, de ha elalélsz tőle nem segítelek fel. Ellenben kiröhöglek. – vigyorodom el. Tényleg stílusról és ízlésről fogunk most beszélgetni vagy hagyjuk a csajos témákat és iszunk? Egy dolog viszont már nem bánom annyira, hogy idetolta a képét. Kezdek elemembe kerülni. Sosem voltam túl kedves, nem is leszek az soha, de az eddig fos és a szokásosnál is mogorvább hangulatom kezd egy kissé normálisabb lenni attól, hogy kicsit szívathatom. Ez régen is jól ment. - Te most tényleg a farkam hogyléte felől érdeklődsz? – felvonom az egyik szemöldököm kissé. - Hát, ha már ennyire gondoskodóan és aggódón tudni akarod mi a helyzet, akkor kösz, teljesen jól van. Még mindig nem adtam a fejem sem cölibátusra, sem monogámiára. Nem vagyok híve továbbra sem az ilyen kapcsolatoknak. – remélem kimerítő választ adtam érdeklődésére. Vagy nem. Igazából szarom le. Megfogom az üveget és újra töltöm a poharamat. Mivel úgy néz ki, hogy Bastien marad, bőrdzsekim belső zsebébe nyúlok és egy szivartárcát veszek ki. Kipattintom hüvelykujjammal és felé nyújtom, kubai szivarral kínálom. - Ha kedvességre vágysz, rossz ajtón kopogtatsz cimbora. Tudod, még mindig démon vagyok. – ha elfogadja a szivart, akkor összecsukom a szivartárcát és visszateszem a zsebembe. Ebben az esetben átnyújtom neki a szivarvágót is, amit egy másik zsebből halászok elő. Öngyújtót nem hordok magamnál, elvégre, mint azt az előbb is mondtam, egy kib*szott démon vagyok. Megy a tűzgyújtás a nélkül a szar nélkül is. Természetesen Bastien szivarja is égni fog a megfelelő pillanatban, ha egyáltalán elfogadta. Ha nem akkor csak eltettem a tárcát és kész. - Nálam a whisky az iható kategória, de ha vodkára adom a fejem, akkor abból az orosz az egyetlen, amit értékelni tudok. A franciák maradjanak meg a maguk kaptafáinál. – vonok vállat és lehajtom az újabb adag aranyló alkoholt, amit nem rég a poharamba töltöttem. - Ezek szerint hallottál a báromról. Igen, itt élek egy ideje és nem csak a bár van a kezemben. – eszem ágában sincs elhagyni ezt a kib*szott várost. Jó érzem magam a saját szemétdombon tetején és ameddig ez így van, addig maradok is. Mikor kiderül, hogy nem hajlandó f*szoskodni, bólintok egyet. Nekem sincs ehhez hangulatom, nem vagyok nő, hogy évekig fújjak valakire. Ha nagyon szúrná a szemem, akkor most nem csevegnék vele, hanem az életére történ, hogy eltegyem láb alól. De nem ezt teszem, szóval szerintem egyértelmű, hogy milyen állásponton is vagyok. Következő szavai viszont kissé meglepnek. Valami kib*szott reklámtábla virít a fejemen, hogy segítségnyújtó központ vagy mi a f*szom?!! Már mindenki tőlem akar valamit? Az eszem megáll, komolyan mondom. - Szóval a segítségem kell? – felé fordulok és a tekintetébe vájom saját lélektelen fekete szemeimet. Még nem tudom eldönteni, hogy mennyire vonzz a gondolat, egy mesmer tartozzon nekem, ráadásul pont ez a mesmer. Tény, hogy sokkal szívesebben és jobban elviselem, mint másokat, ami nálam egyenlő azzal, hogy kedvelem és ezt sosem vallanám be senkinek, még akkor sem, ha éppen ezüstözött keresztet nyomnának a mellkasomba. De ettől még démon vagyok és démonnal üzletelni ugyebár… - Ennél azért több infó fog kelleni, ha tényleg azt akarod, hogy segítsek. És mit vett el tőled? – előbb hallani akarom, hogy miről is van szó. A számhoz emelem a szivaromat és beleszívok, szemeim összébb szűkülnek és az édesen kesernyés füstön keresztül figyelem a mesmert. - Egyébként tudsz arról, hogy egy vadász van a nyomodban? – mivel a vadászlány, aki eljött a segítségemet kérni nem Vexet keresi, kizárásos alapon marad Bastien. Annyian azért nincsenek a fajtájából, hogy minden sarkon legyen belőlük. Én ugyan nem tudtam, hogy ő is a városban van és azt sem, hogy a vadász pont őt keresi, erre a felismerésre most jutottam el. Szépen összeállt a kirakós. - Ráadásul annyira megszállott, hogy az én segítségemet kérte. – nem titok, hogy démonnal üzletelni milyen. Ráadásul a szóban forgó igen csinos hölgyemény többszörösen is tisztában kell, hogy legyen azzal, milyen egy démonnal leállni. Mégis megtette. - Na bökd ki mi a te gondod. Mármint a vadászon kívül, mert ha eddig nem tudtál róla, akkor most már ezt is tudod. – újra töltöm a poharam a whiskys üvegből.
Szivar és whisky. A megszokott kombinációja és a vészjósló aura. Semmit sem változott a fickó mióta utoljára láttam, de az is igaz, akkor épp a szívét szerettem volna kitépni a mellkasából, de végül összecsapásunk rövidre zárult, nem volt időnk elrendezni azt a nézeteltérést. Régen volt az egész, és már csak a düh maradt meg bennem vele és az esettel kapcsolatban, a többi már nem fontos. Nem vagyok igazán haragtartó típus, amit el tudok helyben rendezni azt meg is teszem, a mi konfliktusunk nem lett lerendezve, de az idő bőven eltelt azóta. Megtehetném, hogy elmegyek, és nem szólok hozzá, de korábban egészen jó haverok voltunk. - Látom, még mindig megvan az elbűvölő stílusod. – Nem veszem fel a sértést, egyszerűen elengedem a fülem mellett, helyette kap valami hasonlóan kedveset vissza. – Nos, az enyém a helyén dolga végeztével, de te épp úgy nézel ki, mint akit cölibátusra ítéltek, csak nem valaki lenyeste, akivel hasonlóan kedves voltál? – Ő iszik, én leteszem magamat és megszerzem a magam italát, vodka, tisztán. Ez az egyik nagy kedvencem, átlátszó akár a víz de csíp elég rendesen ha jófajta, ez elmegy, nem az amit megszoktam. Közben Will is beszél, amire most én nézek rá féloldalasan. - Fél évszázad sok idő a rusnya képed nélkül. – Szólalok meg, és szerzek magamnak egy poharat, lássuk az amit ő iszik jobb-e? – Az emberek nem tudják mi a jó, francia vodka? – Közben egy kis kéz trükkel és mesmer képességgel megszereztem magamnak a vodkás üveget és megnézem a címkét, Grey goose, francia, drága és minőségi, de meg sem közelíti az igazi orosz vodkát, amit a régi jó recept szerint csinálnak. Finnyás vagyok, megtehetem. Töltök magamnak, és megforgatom a pohárban az italt, figyelem a színét, majd meg is kóstolom, hagyom, hogy lecsússzon a torkomon az első adag és végig marja. Jó fajta, ízre és hatásra is, meg kell hagyni, az italok terén még mindig jó az ízlése ennek az anyaszomorítónak, lassan lerakom a poharamat és az halkan ér a fa felülethez, miközben a szemközt lévő tükrön keresztül nézek a démonra. - Úgy hallom, egy ideje már itt verted fel a tanyádat. Egészen jó választás. – Van pár informátorom, tudok dolgokat ez a túlélésem egyik kulcsa, tudj mindig többet az ellenségeidnél és járj előttük. A második korty után lustán fordulok felé, mint akié az egész világ és annak minden ideje, nem régen jártam a vámpíromnál és a szirénemnél is, kellemesen érzem magamat és nem sok hangulatom van f*szokodásba belemenni, és ha már itt van ő is, akkor úgy döntöttem, elsimítom ezt az egészet, vagyis, k*rvára l*szarom ami a múltban volt, túl kevesen vannak azok az életemben akiket kedvelek. Végig mérem, ahogyan ő is végig mért, nem sokat változott, ugyan az a séró, tekintet és a stílus, csak a ruhák mások, ahogy a kor is amiben találkoztunk. - Nem vagyok bige, hogy éveken át fújjak valakire.. ha ezt várod, rossz ajtón kopogtatsz, cimbora. – Szólalok meg végül és az üveg után nyúlok, töltök magamnak és neki is. – Fancsali a képed, nem úgy nézel ki, mint aki körül minden tökéletes. – Osztom meg vele a megfigyelésem eredményét, majd az üveg a pultra kerül, és felemelem a poharamat, hogy visszaforduljak felé. - Keresek valakit, talán te tudsz róla valamit. Nem ismerem az igazi arcát, mindig mást mutat és elvett tőlem valamit, ami az enyém. – Dobom fel a dolgot és figyelem a reakcióit, a társalgás még valamilyen módon óvatos, elvégre 50 év telt el és nem épp úgy hagytuk ott a másikat, mintha a világ legjobb haverjai lettünk volna akkor, most majd elválik, hogy az ellentétet mind a ketten a hátunk mögött hagyjuk-e, bár nem olyannak ismertem, mint aki az ilyen sz*rokat évekig dédelgeti.
Újabb korty aranyló whisky, lenyelem, jól esően éget végig. Már nem tudom hányadik pohár ez de, hogy őszinte legyek, k*rvára nem is érdekel. Nincs jó kedvem és a whisky legalább kedvemre való. Ahogyan a kubai szivar is. A számhoz emelem ismét, megint mélyen leszívom az édeskésen kesernyés füstöt. Körbeleng derengése és a belőlem sugárzó sötét energiáim is. Jótékonyan borítanak be. Ismerős sötétséget ismerek fel. Nem kell megfordulnom, hogy tudjam kié. A mennyezet felé emelem lélektelen fekete szemeimet. Mi a f*szomat vétettem, hogy még belé is futok? Most k*rvára nincs kedvem szarakodni. Jobbomban a szivar füstölög, bal kezem a whiskys poháron és a pultra könyökölök egy bárszéken ücsörögve. Nem akartam ma többet annál, hogy vedeljek, később pedig vért szívjak egy kecses női nyakból addig, amíg ki nem leheli a lelkét. Talán némi belezés is beleférne még, csakúgy a magam szórakoztatására. Csupa olyasmi, ami kikapcsol kicsit. Erre már a hangját is meghallom, hogy vakerál valamit. És még le is ül mellém. Hát megáll az eszem. - Valahol elvesztetted a farkad, hogy ízlésről akarsz diskurálni? – mordulva szólalok meg, de még nem nézek rá. Megint a szivart veszem a számhoz. Szemeim összeszűkülnek kissé. Kifújom a füstöt, felveszem a poharat, kiiszom a tartalmát és intek a bártendernek, hogy töltsön csak megint. Megteszi, de mielőtt elvehetné az üveget, rámarkolok. Az már pedig a pulton marad. Veszi az adást és ott hagyja. Csak ekkor nézek a mesmerre féloldalasan. - Ha folytatni akarod a félévszázados f*szoskodást, akkor ott az ajtó. Ha nem, akkor a vendégem vagy. – elé pakolom a whiskyt. Vodkát rendelt ugyan, de nem érdekel, én nem azt iszom. Ha nem akar az aranyló alkoholból inni, akkor nem iszik. Az ő dolga, nem az enyém. Engem már nem izgat, ami ötven éve történt. Nem vagyok nő, hogy ennyi évtizeden keresztül bármi is érdekeljen. Amúgy se sok minden hoz lázba. - Itt ez a legjobb, amit kapni lehet. Szarral nem kínállak. – megint a felhajtom az italt. Fogalmam sincs miért jött ide, ha felismert. Már pedig egészen biztos vagyok abban, hogy felismert. Ha folytatni akar bármit is, akkor legyen, benne vagyok, bár nem éppen a tisztességes küzdelmet választom. Nincs bennem se olyan kényszer, se lelkiismeret, hogy problémát csináljak belőle. - Szóval? Hogy döntöttél? – várom, hogy akkor maradni akar vagy mit? Most már én is felé fordulok és így nézek rajta végig. Úgy látom nem sokat változott ránézésre. Egyébként meg? Gondolom majd kiderül, hogy mi is a helyzet.
A hangulatom, nos, fogalmazzunk úgy veszélyes. Kedvem borult és sötét. Az informátorom, aki itt húzta meg magát a konyhán, nem olyan hírekkel állt elém, mint elvártam volna. Nem talált semmit, az a kis morzsa, amivel kiszándékozta szúrni a szememet, nem elég, szinte a nagy büdös semmivel egyenlő, csak egy olyan név töredék amivel nem megyek sokra. Nem szeretem haza z ellenségeim, tudják, hogy szaglászom utánuk, de ezzel a töredékkel ez elkerülhetetlen lesz. Gyorsan és feltűnés mentesen akartam végezni a nyomorultakkal, de így más játszmába kell kezdenünk, ha úgy tetszik, nem a huszárt indítom el, hanem egy másik figurát ebben a bonyolult sakk játszmában. Gyűlölöm, mikor az időmet vesztegetik, és Robert megtette ezt, négy ujja bánta a kis gnómnak. Négy apró ujj, amit saját maga vágott le egy bárddal, természetesen az én közben járásommal, csak néhány apró ujj mozdulat és már a bárd szelte is a levegőt, hogy éles csattanással leválassza elsőnek a kisujja, majd a gyűrűst és a középsőt s legvégül a mutató ujjat a bal kezéről. Fizetni nem fizettem neki, aki nekem dolgozik, vagy végzi a munkáját rendesen és nem próbál meg megzsarolni, vagy szívózik, és megbánja, első hiba a kis dög részéről, még egyet nem engedek meg neki, utána már a kínzó halál jön számára, lassan és cseppről cseppre, fogom saját magával kizsigereltetni. Mesmer vagyok s mint ilyen mindenki más a játékszerem azt teszek velük amit csak akarok, és én adom a legkegyetlenebb halált is számukra. Fortyog bennem a düh, legalább úgy, ahogyan fekete kabátom szárnyai csapódnak és kavarognak mögöttem, ahogyan elhagyom a személyzeti részt és végig haladok a hallon. Diszkréten intézem az ügyeimet, nem keltek felesleges feltűnést, mindig is meghúztam magam az árnyak között, elég sok ellenséget szedtem össze a több mint négyszáz évem alatt. Ráadásul mind a két oldal vadászik rám, mind a kettő az életem akarja, egyik halva a másik élve önön céljai elérése érdekében, de senki zsoldosa vagy tulajdona nem vagyok. A magam ura az igen, és teszem, amit kell és akarok, de nem teljesítek parancsot. A bar előtt elhaladva a szemem sarkából ismerős alakot veszek észre, így arra fordítom a fejemet, és a szivarozó fickóban felismerem Williamet, mi a fenét keres itt ez a dög? Régen egészen jó barátoknak mondhattuk volna magunkat, már ha kimondjuk, de egy ideje már szívesen feltépetném vele a saját torkát. Egy pillanatra megállok, majd felé veszem az irányt, lassú ragadozó léptekkel. Biztosan tudom, hogy már tud rólam, megérezhette a belőlem áradó, hogyan is szokta mondani… sötétséget. - Az ízlésed még mindig csapnivaló… - szólalok meg, ahogy mellette telepszem le, és egy vodkát kérek magamnak. Majd a pultra könyökölve felé fordulok és végig mérem. Régen nem láttam már, és haragom sem párolgott el teljesen. Most majd kiderül, egymás torkának megyünk-e vagy talán rendezzük soraink és szövetségesem lesz újra?
A szokásosnál is komorabb vagyok. Sosem voltam egy mókamiki vagy mi a f*szom, de ebben a percben leginkább csak kibeleznék valakit. Bár azt hiszem attól sem lennék sokkal jobban. Maximum csak addig míg hallom félelemtől bűzlő sikolyait az illetőnek. Azt hiszem nem sietném el a dolgot. Felszaggatnám az illető hátán a bőrt a gerinc mentén, hogy aztán egyenként törjem le a bordáig a gerincoszlopról. Ezután pedig különös óvatossággal húznám ki mindkét tüdejét, különösen ügyelve arra, hogy a művelet alatt életben maradjon. Nem, ehhez most nem használnék semmi olyan démoni képességet, mint az elemek irányítása vagy az elme manipuláció. Nem. Most valami másra vágyom. Ehelyett azonban mégis a bárpultnál ülök és a ki tudja hányadik whiskymet öntöm le a torkomon. Anna jelenléte kikészít. Vagy inkább a tudat, hogy a városban van. Mióta kiment a Hell ajtaján, azóta nem szabadulok a gondolatától. Tudom, hogy hol van, pontosan érzem, anélkül, hogy elmondta volna a címet, hol is szállt meg. Nincsenek érzéseim, hogy azok rántsanak hozzá. Inkább a vérem az, ami vonz, vagy inkább a benne lakozó sötétség, ami belőlem született. Tökéletes. Emiatt kell nekem. Fel akarom égetni, ahogyan magamat is. Ehhez képest itt ülök, némi kínzás jár a fejemben és „tüzes vizet” nyelek le, ki tudja már hányadik alkalommal?! Ez is mekkora egy f*sz kifejezés már? Tüzes víz. Na meg a f*szom. Lenyelem az aranyló alkoholt, a poharat a pult falapjának verem. Hangosan koppan. Újabb szivarra gyújtok rá. Édeskésen keserű füstje jótékonyan leng körbe. Ennek füstjén keresztül nézek végig a gyér vendégseregleten. Most semmi kedvem az általában űzött játékaimhoz, amelyeknek a legtöbbször nők a főszereplői. Éhes már nem vagyok, a holttest pár utcányira innen fekszik egy sikátorban. Ez alkalommal nem sokat vesződtem azzal, hogy feltakarítsak magam után. Nyomok nem vezetnek hozzám és ez a lényeg. Újabb adagot töltetek a whiskyből. Most a báromhoz sincs kedvem. Egy napot kibír nélkülem.
Home 
Subject: Re: Bár 
