Lily & Rew

~ gyilkosság a kórházban ~

Feküdtem az ágyban és tovább kérdezősködtem. Elvégre ez is a munkám része. Adtam a kedves és jó srácot, hogy közelebb férkőzzek a lányhoz és megnyíljon előttem, elvégre nem lehet mindenkinél erőszakot alkalmazni. Szegénynek inkább elakadna a szava mintsem elcsicseregné azt amit tudni akarok. Pedig tudok én olyan kemény és ijesztő is lenni, hogy még a legkeményebb férfiak is elkezdjenek dalolni. De úgy hiszem, most Lily esetében a kedvességgel többre megyek ennél. Végig nyugodt maradtam, míg ő hirtelen felült az ágyban és nekem szegezett jó pár kérdést. Nevetséges kérdést. Válaszra nyitottam a számat amikor Lily kimászott az ágyból és kétségbeesetten jött az ahhoz az ágyhoz melyen én feküdtem. Nevetségesnek találtam a dolgot és talán még nevetni is lett volna kedvem, de Lily arca és szavai inkább sima, kedves, de komoly arcot váltottak ki belőlem. Nem mozdultam, csak a lányt néztem és figyeltem. Nyugodt maradtam, egészen addig amíg egy lövést nem lehetett hallani. Valaki lőtt, még pedig nem is olyan messze. Felismerem ezt a hangot ezer másik között is. De melyik őrült az aki épp egy kórházban kezd el lövöldözni? Ha én itt akarnék gyilkolni egyszerűen csak megfojtanám a párnával az áldozatomat. Nem vagyok hülye, hogy magamra vonjam a figyelmet. Utána kell járnom annak melyik hülye volt az aki két rendőr füle hallatára lövöldözik. Komolyan, ennél ostobább valaki nem is lehetne. Vagy mégis?
Hallom a szapora lépteket a folyosóról. Nem foglalkozom Lily-vel. Felkelek az ágyból és villámgyorsan a csukott ajtónál termek. Még mutatom Lily-nek, hogy maradjon csendben. Tökéletesen kellett hallanom a gyors léptek tulajdonosát. Egyik kezem az ajtó kilincsén volt. Markom egyre erősebben szorította ahogy hallgatóztam és a léptek közeledtek. Idegeim egyre feszültebbek lettek. Fontos volt az időzítés. Egyre közelebb jön. Kopp, kopp, kopp... puff. A koppanásoknak én vetettem véget és ezt egy nagy puffanás nyomatékosította, amikor hirtelen kinyitottam az ajtót és nyak magasságban kitettem a karomat. A futó alak nekiment és hanyatt vágódott. Egy férfi volt kezében egy pisztollyal. Más is gyors léptekkel közeledett, de ez James volt. Lehajoltam és kicsavartam a férfi kezéből a pisztolyt és kivettem belőle a tárat, majd a földre dobtam, de csak a tárat. A pisztolyt a kezemben tartottam. Megragadtam a férfit az inge gallérjánál és felhúztam a földről. Neki nyomtam az ajtófélfának, egy picit feljebb emeltem, hogy a lábai ne érhessék a talajt tökéletesen.
- Mi a fenét képzelsz magadról, hogy egy kórházban lövöldözöl, te 1d10't@? Ki tanított meg gyilkolni, te b@r0m? - kiabáltam le a fejét, mert alig volt közöttünk fél méteres távolság. James épp mellém lépett amikor a saját pisztolyával vágtam képen a férfit aki eszméletét vesztve, vérző fejjel rogyott össze ahogy elengedtem.
- Most jobb? - kérdezte James, de nem foglalkoztam vele. Szigorú, kemény és dühös tekintetem megváltozott amikor a földön lévő férfiról felnéztem Lily-re. Tekintetem kedvesebb lett, de kezemben még mindig ott volt a megtöltetlen, véres pisztoly. James épp leguggolt a valószínűleg gyilkos férfi mellé miközben én elejtettem a pisztolyt és szigorú, dühös arccal indultam el Lily irányába. Vele szemben nem volt szükségem fegyverre. Puszta kézzel is képes vagyok megölni egy megtermett, erős férfit. Egy ilyen törékeny nő nem jelentene akadályt, de nem akarom bántani. Egyszerűen csak oda siettem hozzá, kedves tekintetem eltüntetve és... megöleltem. Szorosan magamhoz húztam, megöleltem. Államat a fejére tettem és úgy néztem a szoba másik végébe. Nem tartott sokáig a dolog, csak meg akartam nyugtatni vele a lányt, mert kétlem, hogy szavakkal ez lehetséges lenne most. Hamar elengedtem és megragadtam a csuklóját. Magam után kezdtem el húzni. Lépteim hosszúak és gyorsak voltak. A lány csuklóját erősen szorítottam, siettem. Szigorúan néztem és kerestem egy helyet a kórházban. Gyerekek sírásának hangja ütötte meg a fülemet, ez volt a jelzőtűz a sötét éjszakában. Befordultam egy sarkon és máris olyan helyen voltam ahol picike gyerekek kaptak helyet. Elviharzottam jó pár szoba ajtaja előtt, majd olyan hirtelen fordultam be az egyik szobába, hogy majdnem a falnak mentem neki. Remélem Lily is kitudta kerülni és nem ment neki. Itt volt a már annyit nevén nevezett kisgyerek is, Mary. Rádobtam egy takarót a szabad kezemmel, hogy rendesen be legyen bugyolálva és a nagy sietség és erőszakosság ellenére lassan és óvatosan nyúltam alá. Elfért az alkaromon, még kisebb is volt ez a gyerek. Hű, még sosem volt a kezemben ilyen kis ember. Csak egy pillanatra volt a kezemben, mert máris felemeltem az alkaromat és átnyújtottam az anyjának a gyereket aki mindvégig csendben volt és pihent. Végre nem bőg, mint valami bőgőmasina. De ez a pillanat... nem tudtam nem óvatosan érni hozzá. Igazából azt sem tudtam mit csinálok vagy mi ez az egész, így gyorsan oda is adtam az anyjának. Nem foglalkoztam vele, hogy Lily kórházi ruhában van, nincs rajta cipő és a gyerek is csak két takaróval van bebugyolálva, máris vittem őket tovább. Húztam magam után a lányt, aki minden bizonnyal most már a szabad kezével a gyerekét fogta. Egyenesen a kijárat felé viharzottam velük. Az utcára érve sem álltam meg. Észre sem vettem igazából, hogy milyen sz@r érzés lehet most a gyereknek vagy Lily-nek, hiszen én fel voltam öltözve. Csak mentem a fejem után és három utcával odébb, egy kis utcában, egy keskeny és hosszú sikátorban álltam csak meg. Annak közepe tájékán engedtem el a lányt, de előtte még kezemmel elvezettem a falig és ott leülésre kényszerítettem. Ott álltam a lány felett amikor szemem sarkából észre vettem, hogy itt már lakik valaki. Egy hajléktalan férfi nézett minket. Fejemmel böktem felé és ő szerencsére vette az adást. Fogta a takaróját és a többi kis mütyürjét és elment. Eközben én rágyújtottam, végre valahára. Kifújtam a füstöt és lenéztem Lily-re. Láttam rajta, hogy nincs épp melege, így levettem a meleg, fekete bőrdzsekimet és leguggoltam hozzá és a kicsihez. Ráterítettem a lány vállára, hogy melegen tartsa. Jócskán nagyobb volt nála, így még a kicsi Mary-t is a kabátom fedezékébe tudta tenni. A következő adag füstöt mikor kifújtam félig elfordultam, hogy ne feléjük szálljon a dohányfüst. Utána visszafordultam feléjük és komoly arcomra igyekeztem barátságosságot és kedvességet felvinni, de nem sikerült. Most valahogy nem tudtam olyan hangulatba kerülni. Komolyan, néha gondolkozhatnék mielőtt cselekszem. De tényleg. Szerencsére ismerek túlélő technikákat, és biztonságos helyre is eltudom helyezni őket, így nem fognak megfagyni, de ehhez az kell, hogy megbízzanak bennem. Ezek után viszont nem tudom, hogy ezt hogyan is kéne csinálnom. Ha nincs ez az őrült, akkor még tudtam volna beszélni vele, de ezek után az esélyeim szinte nullává váltak. F3n3'b3!

Lily & Rew

~ gyilkosság a parkban ~

James felbukkanása nem nagyon változtatott a dolgokon. Volt amiben ezzel így a segítségemre volt, de ezzel újabb kérdések vethetett fel Lily-ben. Mindennek meg van a maga hátránya és előnye, itt is ezt tapasztalhattuk. Igazából mostanában nagyon rendes vagyok, legalábbis az utóbbi pár órában. Nem nagyon értem miért, nem szokásom kedvesnek lenni, de talán csak azért teszem ezt, hogy kiszedjek némi infót a csajból. De valahogy nem tudom ezt elfogadni. Persze, csináltam már ilyet, nem esik nehezemre kiszanálni az embereket és megjátszani magamat, de most valahogy más a helyzet. Azt hiszem, sőt biztos, hogy tudom milyen lehet az ő helyzetében lenni, és talán épp ezért akarok rajta segíteni. Mindenki, aki rossz, meg van rá a saját oka. Nekem is, ennek a lánynak is, és mindenki másnak is. Ha pedig tehetünk valami ellen, akkor tegyük meg ami tőlünk telik. Szerintem, ha más nem akkor kötelességből.
Figyelmesen, komolyan és csendesen hallgattam Lily szavait. Végig őt néztem és csak rá figyeltem. Bár nem vagyok nő, sem pedig szülő, azért nagyjából... na jó, semennyire sem tudom elképzelni milyen lehet neki a gyerek nélkül, de azért már láttam mire képesek egyesek a gyerekükért. Volt már pár ügyem, ugyebár.
- Ne aggódj. Felfogtam, hogy nem akarod. Elintézem, és akkor nem kell vallomást tenned. Szerintem elég lesz az enyém is. Amúgy sem szeretem színezni a történteket, így mindent el fogok mondani. - mondom nyugodtan, halkan és kedvesen. még néztem egy kicsit a lányt, majd a tarkómon összekulcsoltam az ujjaimat és oldalra fordultam az ágyon, hogy teljesen el tudjak feküdni rajta. Bár bakancs volt rajtam, nem érdekelt, hogy felrakom a tiszta ágyra vagy sem. Csak fogtam magam és felfeküdtem benne. Lábaimat egymásra tettem, a plafont néztem és élveztem a pihe-puha ágyat mely kényelmesebb és puhább volt az enyémnél. Egy ideig csak bámultam a plafont.
- Egyébként tudsz valamit a parkban történt gyilkosságról? Tudod, amiért ott razziáztak a rendőrök ma reggel. Én mondom neked, olyan ostobák, hogyha ott lenne előttük a gyilkos akkor sem vennék észre. - kezdtem el végül beszélni és ezzel rátértem a leglényegesebb dologra ami engem érdekel. Be kell ismernem, hogy a lányt egyáltalán nem zártam ki a gyanúsítottak listájáról, a kis története ellenére sem. Hogy lássam a lányt miközben válaszol, oldalra fordultam és az arcát, a tekintetét kerestem miközben egyik kezemet a fejem alá tettem. Érdeklődve figyeltem a lányt, még ha nem is fordulna felém akkor is. A legkisebb mozdulat is árulkodó lehet. A kérdés már csak az, hogy róla mit árul el? Ártatlan, nem tud semmi vagy épp ő maga a gyilkos? Hmm...

Lily & Rew

~ kérdéslista ~

Eljött az idő végre, amire azóta vártam, hogy megláttam a parkban... Pfúj, de nyálas lett ez a mondat! Nem vallomástételre gondoltam, hanem vallatásra! Ne merjétek összekeverni, mert a végén még repkedni fognak a golyók! Szóval, végre valahára elkezdődött a komoly beszélgetés. Nem sok infóval lettem gazdagabb, de kezdetnek ez is megteszi. Komolyan figyelem a nőt. Tudom és látom is, hogy titkol valamit ami pedig érthető, én sem vagyok nyitott, de azért eddig még nem hazudtam neki. Tényleg nem kedvelem a rendőröket, én és James vagyunk a kivételek. Apropó, James. Már épp nyitottam a számat a válaszadásra amikor bekopogott a szoba ajtaján és benyitott. Inget viselt, rendes nadrágot és zakót. A nyakkendőjéről meg ne is beszéljünk, és a ballonkabátról sem. Ahogy egyik keze a kilincsen volt tökéletesen látszott az övére rögzített pisztolya, mely békésen pihent a tokjában. Na meg, a jelvénye is ott volt. Arcomra mosoly húzódott amikor megláttam. Ő az egyetlen rendőr akire képes vagyok mosolyogni, vagy épp kedves megjegyzéseket tenni felé.
- Elnézést. - szólt amikor látta épp egy beszélgetést szakított félbe - Mr. Ward legyen szíves a vallomását letenni. - emlékeztetett arra, hogy még beszélni kell a helyi kapitányság főnökével, de ez még várhatott. Tudtam, hogy csak akkor szólít így, és nem Rew-nak, amikor van valami. Esetleg érdekes infó, fejlemény, vagy csak olyan helyzetben vagyunk. Hirtelen ötlettől vezérelve hátranyúltam a fegyveremért és James felé nyújtottam.
- Azt hiszem ez nálam maradt. - mondtam úgy, mintha véletlenül maradt volna nálam, de hatalmas vigyorom az ellenkezőjét mutatta.
- Véletlenül? - lépett be a szobába James - Én meg úgy gondolom, ez nálam jobb helyen lesz. - elvette a pisztolyomat és kedvesen rámosolygott az ágyban fekvő nőre. Biccentése pedig egy köszönés féleség lehetett. Hiába is, James mindig udvariasabb volt.
- James, megtennéd, hogy oda kint megvársz? Szeretnék még barátkozni egy kicsit. - szólok a társamhoz és amikor meglátom a szemforgatását akkor hatalmas vigyor ül ki az arcomra.
- Barátkozás? Kicsit érdekesen csinálja. - mondta, majd egy kicsi szünet után folytatta - Rendben, de ne sokáig. Sok a papírmunka.
Bólintottam és figyeltem ahogy James kimegy a szobából. Épp csak becsukódott az ajtó máris nagy lendülettel és gyorsan fordultam vissza Lily felé. Arcom először komoly volt, halálosan komoly, de hamar egy vidám mosoly kúszott arcomra mely egy idő után túl széles lett és hatalmas hahotázásban törtem ki. Egy bő három percig nevettem, majd nagy levegőt vettem és megpróbáltam komolyan viselkedni.
- James jó arc. Ő az egyetlen akit nem vernék meg azért, mert rendőr. A gyilkosságiaknál van, nagyon bírom a fejét. Lehet fali díszt csinálok belőle? - itt úgy csináltam, mint aki elgondolkozik, de hamar fojtattam - Már csak ő van itt, de miattam, mint azt hallhattad. Elvileg neked is vallomást kell tenned a parkban történtekről, de még mielőtt felébredtél volna meggyőztem, hogy csak holnap vagy holnapután kelljen. Így tudsz pihenni egy kicsit. Elintézzem, hogy ne kelljen vallomást tenned? Még az is menne. - egyszerűen beszéltem, félvárról vettem az egész témát, mi több, nem voltam nagyon komoly sem inkább szórakozott és mosoly bujkált meg a szám sarkában. Érdeklődve figyeltem Lily-t. Már nem volt oka jobban félnie, hiszen már a pisztolyom sincs nálam, nem mintha az öklöm nem lenne elég. A kérdéseinek egy részére viszont James felbukkanása elég választ kellett adjon.
- Egyébként azért vannak furcsa dolgok velem kapcsolatban, mert megvannak a kapcsolataim. Vagyis, maradjunk annyiban, hogy bonyolult a dolog és az, hogy jóban vagyok James-el csak javít a helyzetemen. Mondjuk úgy, hogy ezért sem kerültem még börtönbe, pedig elhiheted, hogy sok emberre rálőttem már, és sokakat meg is vertem. Volt aki meg is halt, de ez már nem oszt nem szoroz. - magyaráztam a helyzetet, hátha így érthetőbb lenne a dolog. Így még azt sem kell felfednem, hogy magam is rendőr vagyok. Elvégre ha ismerek egy zsarut akkor ő már ki tud magyarázni a bajból. Ennyinek elégnek is kell lennie. De most térjünk vissza Lily történetére, és a kérdéslistámra. Tudni akarom a válaszokat és meg is szerzem őket.
- Miért szöktél meg? Bántottam, vagy mi? Esetleg a gyerek volt az oka? Talán az apja tehet a dologról? Milyen messzire mentél a bujdosással? Egyáltalán ebben a városban laksz? Másik városból, vagy országból jöttél? - kérdéseimet elég gyorsan teszem fel, de nem tolakodóan, inkább kíváncsian. Végül van egy kérdés amit a végére hagyok és sokkal lényegesebb lehet a lány számára, még akkor is ha nem bízik bennem és rendőr vagyok, én komolyan gondolom a kérdést és hajlandó vagyok eleget is tenni neki. Épp ezért komolyan teszem fel, mind hangszínben és arcban. Komolyan várok rá választ, de a többi kérdésemre is. A kérdésem pedig a bujdosásra és az életben való megmaradásra irányul. Jó vagyok ebben, még James nélkül is jóban lennék benne, ha egyszerű bűnöző lennék is.
- Segítsek?

Lily & Rew

~ meggyőzés ~

Nem szoktam hülyét csinálni magamból. Miért is tennék ilyet?Alapból a külsőm, a stílusom és a jellemem nagy része nem engedi meg, hogy hülyét csináljak magamból. Most mégis megtettem, de őszintén szólva nem volt szándékos. De kifejezettem jobb kedvem lett egy kis időre és nem csak a hangulatot oldottam ezzel, sikeresen, de a fiatal nő is jobb kedvre derült. Előlem nem rejthette el a jobb kedvét, a mosolyokat és a nevetést. Végül csak visszaültem korábbi helyemre és újra felvettem a komoly arcot. Végül csak egyszerűen kedves, barátságos, de mégis érdeklődő arcot vágtam. Ujjaimat összekulcsoltam és előre dőltem miközben figyeltem a nő arcát. Előlem egyetlen arcrezdülését sem takarhatja el. Szám sarkában végig ott lapult egy kedves mosoly, mely a biztatást akarta jelenteni és azt, komolyan érdekel mi van vele. (lásd a képen) Az, hogy miért érdekel, az már egy egészen más kérdés. A szavaitól elnevettem magamat. A nevetéstől egy cseppet hátrébb is dőltem, de már nem vágódtam hanyatt. Újra előre dőltem és komolyan szóltam a lányhoz, miközben igyekeztem megtartani előző arckifejezésemet.
- A nevem Rew, és amint azt te magad is látod és tapasztaltad nem szimpatizálok a zsernyákokkal. - magyaráztam - De, ha már ezt a szempontot nézzük, amit legalább hússzor elmondtál pedig elsőre is felfogtam, akkor én még a nevedet sem tudom. Részben kvittek vagyunk, mert rád ijesztettem és most itt kell feküdnöd, míg te megharaptál - lejjebb húzom a kesztyűmet, hogy megnézzem a harapásnyomot. Hát nem szép, de nem is a legcsúnyább sebem ami eddig volt - szóval igazán mesélhetnél valamit. Tudom, hogy nem szereted a zsarukat. aki ezzel így van, annak köze van valami balhéhoz. Te nem tűnsz balhésnak, szóval ki vele. Mibe keveredtél? Ne izgulj, nem harapok. - ez kissé érdekesen hangzott azok után, hogy ő meg megharapott, de nem baj - És dadogni sem kell. Nem fogok sem elszaladni, sem megverni. Nyugodj meg és szedd össze magad.
Szavaimba nem hagytam, hogy beleszóljon, de azért még sem egy szuszra mondtam, hagytam szüneteket. Érdeklődve figyeltem a lány arcát miközben vártam a válaszára. Csak ezért vagyok még itt, hogy kiderítsem mi van vele. Ki tudja, a végén még rendes leszek és segítek rajta. De mindenek előtt kiszedem belőle amit tudni akarok. James barátom is csak rám vár, elintézi amit el kell és utána, ahogy őt ismerem kinn a folyosón meg vár. Vagy még beszól, mielőtt elmenne. Hiszen ő nem tudhatja, hogy a lány már felébredt.

Lily & Rew

~ vicces pillanatok ~

Tehát, egy ideig csak nézelődtem. Magamban elmélkedtem miközben a nő szavai után csend telepedett le közénk. Hosszú csend lett. Mikor már kezdett egy picit kínossá válni a dolog, akkor tekintetem vissza küldtem a nőre. Ránéztem az arcára és barátságosan, kedvesen elmosolyodtam. Már majdnem kuncogtam is, alig adtam ki néhány hangot, ahogy igyekeztem visszafojtani a dolgot. Végül barátságosan, de komolyan válaszoltam a nő kérdéseire.
- A helyzet ennél bonyolultabb. De a szájhősöd rendben van. Kiszedték a golyót a vállából, ellátták a sérülését rendesen és utána haza mehetett. Szólt néhány rendőrnek, ezért vagyunk itt. Különben szerintem még mindig parkban lennénk és a fejed felett állva azon gondolkoznék, hogy hívjak-e mentőt. - próbáltam egy kis humort vinni a végébe, én még kuncogva el is mosolyodtam hátha jobb kedve lesz a lánynak, de ennél jobban már nem strapáltam magamat.
- A gyerek is jól van. Cuki kis nővérkék vigyáznak rá. - itt eljátszottam a dolgot és elváltoztattam a hangomat vékonyabbra. Nem tudom miért szórakozom, de ne én tökre jól mulatok rajta. De utána abbahagytam és újra komoly lettem - Elvileg meg is fürdették és most alszik, ha minden igaz. - itt egyik mutatóujjamat az államra tettem, éppen hogy az alsó ajkamhoz érintve és felnéztem, ezzel eljátszva, hogy elgondolkozom miközben érezhetően nem is csináltam ilyet. Végül annyira éreztem, hogy sikerült hülyét csinálnom magamból, hogy akár ezen vagy máson, de elkezdtem nevetni. Sajnos vettem egy lendületet amikor hátrébb akartam dőlni, kicsit nagyra sikeredett, és hanyatt estem, de úgy, hogy átborultam az ágyon és a földön kötöttem ki. Mikor feltápászkodtam szórakozottan mérges fejet vágtam és felnéztem a szemembe lógó hajtincsemre. Azt már hozzá sem teszem, hogy így olyan kócos lettem és olyan hülyén állt a hajam, hogy nem mertem tükröt keresni. Inkább csak gyorsan megigazítottam a hajamat a kezemmel és nevetést visszafojtva a nőre néztem és elmosolyodtam. Mosolyom egyre szélesebb lett, és szélesebb.
- Na jó. - emelem fel mutatóujjamat - Térjünk vissza a komoly szó fogalmához. - sajnos nem sikerült ezt komolyan előadnom, még a hangszínemben sem. A dupla vicc pedig az volt, hogy egy újabb hajtincsem úgy döntött útnak indul és arcomban kötött ki. Tettetett mérgesen néztem a hajszálamra, majd óvatosan két ujjam közé csippentettem és megigazítottam.
- így ni! Ott maradsz! - szóltam rá, mint valami kutyára, így még jobban hülyét csinálva magamból. Végül mély levegőt vettem, megnyugodtam és újra komoly lettem. Komoly, határozott, de közben igyekeztem barátságos maradni. Visszaültem az ágyra, megint úgy, hogy nem érte le a lábam és rá támaszkodtam a térdeimre. Barátságos félmosolyra húzódott a szám amikor ránéztem a fiatal nőre, majd hirtelen megkomolyodtam és a nő arcát fürkésztem.
- A rendőrök említettek valamit... hogy ismerős vagy a számukra, de nem tudják honnan. Szerintem már elmentek. Én nem fogok kiborulni vagy elszaladni feljelenteni... szóval, elmondod? - kezdtem úgy a faggatást, mintha tényleg csak egy ember lennék és nem valami zsaru, tudjátok, civilben nyomom. Egyébként tényleg kíváncsi voltam, szerintem ez látszott is. Azért hozzátenném, hogy a helyi zsaruk nem valami észlények, ha szabad így fogalmazni. Nem csodálom, hogy nem jutottak eddig egyről a kettőre. De nem baj, lássuk tud e valamit ez a nő. Jó lenne, mert nem szívesen lennék itt és nem szívesen gondolok vissza a parkra úgy, hogy nem is tud semmiről. Akkor bizony szét verem kórházat ha így van. Remélem biztosításuk van rám is.

Lily & Rew

~ csak egy nyugodt perc ~

Egy újabb óra telt el. Érzékeimnek ennyinek tűnt az a sok csendes és nyugodt pillanat amíg a nő aludt. Végig magam elé bambultam, alig pislogtam párat. Leginkább csak akkor amikor már szúrt a szemem szárazsága. Pisztolyomat forgattam a kezemben, de nem azt néztem. Először nem reagáltam a hangokra. Annyira lefoglalt az, hogy semmire sem gondolok és csak várok, hogy észre sem vettem a nő ébredését. Ártatlanul néztem fel amikor hozzám szólt. Tekintetem olyan lehetett rémisztő külsőm ellenére, mint egy kisgyerek ártatlan arca amikor kérlelőn felnéz anyjára, hogy adja vissza a maciját. Valahogy ilyen tekintettél nézhettem fel. Először szemmagasságban kerestem a hang tulajdonosát, de amikor rájöttem, hogy egy picivel lejjebb van, akkor tekintetem barátságos, de mégis komoly lett. Mondanám, hogy most azért vagyok ilyen, mert lenyugodtam vagy James adott egy kis fejmosást, de nem. Egész egyszerűen most ilyen vagyok. De ez még nem ok arra, hogy a nőcike elkezdjen menőzni, mert akkor kórház ide vagy oda, én bele eresztem a tárat. Még illett volna is az előző tekintetemhez, amikor csak bambultam, de már szerintem kevésbé vagyok félelmetes.
Hogy megerősítsem a válaszomat elteszem a fegyveremet, hátra, a helyére. Utána alaposan végignézek a nőn, annak ellenére, hogy be van takarva. Barátságos tekintetem nem változik, hangom is kedvesebb és legfőképpen nyugodtabb, de még mindig komoly vagyok.
- Nem, nem foglak megölni. A parkban sem akartalak bántani, csak... kicsit gyanúsan viselkedtél, ennyi. - egyik kezem a tarkómra teszem, a nő arcát fürkészem, de végül leengedem a kezemet és a pici csendet ami letelepedett, megtöröm - Egyébként az orvos azt mondta, hogy enyhe agyrázkódásod van. Fog még fájni a fejed, szédülhetsz is, de ha sokat pihensz akkor egy-két nap és már kutya bajod sem lesz. Még maradnod kell pár órát, de estére már haza mehetsz. - kis csendet hagyom megint - Hogy érzed magad?
Látszik rajtam, hogy őszinte vagyok, miért is játszanám meg magamat?Szinte sosem színészkedem. Csak egy minimálisat, de azt is akkor amikor épp beépülök egy-egy rossz arcú hülye gyerek közé. Bár szerintem ez érthető is. Akár válaszol a lány, akár nem, egy darabig mindenképp csendben ülök. Egy pici idő után összepréselem ajkaimat és lassan bólogatni kezdek miközben össze-vissza járatom a tekintetem a teremben. Végül csak feljebb ülök az ágyon, már kezdtem lecsúszni róla, és térdeimre támaszkodom. Tekintetem a nőt fürkészi, miközben nagy termetem ellenére lábam már nem éri el a padlót. Azon gondolkozom, hogy melyik kérdésemet zúdítsam rá először. Vagy inkább mindet egyszerre?