to Aisha & Aiden & Dany

What the hell happened here!?

Csendesen hallgattam a szavait és próbáltam nem közbe szólni, ami kicsikét nehezen ment. Egy részt, mert nőből vagyok, más részt mert nem értettem vele egyet. Miért is kellene bárkihez is viszonyítani? Miért kellene bárkit is túl szárnyalnia? Nem az a fontos, hogy mások mit tettek, vagy mit tesznek, hiszen minden család másabb és másabb. Minden család másképpen neveli fel a gyerekét, illetve úgy gondolom, hogy ösztönösen fognak jönni ezek a dolgok, de az is lehet tévedek. Soha se voltam anyuka, s régóta nem élt már senki olyan, aki ezt elmondhatta volna nekem, illetve aki mesélhetett volna az anyaság nyújtotta örömökről, mert én is féltem. Nem tudtam, hogy lesz ez, vagy mi fog történni. Biztos voltam abban, hogy ő is fél, vagy esetleg Aiden a múltja miatt mondja ezeket, illetve érzi így. Pontosan tudom, hogy mivel foglalkozik, hogy miket tett a múltban, de ennek ellenére szeretem őt és mindig is fogom. Tudom jól, hogy emiatt sok veszély leselkedik ránk, illetve amiatt, hogy ő semleges, de ez se zavart. Úgy éreztem, hogy képes vagyok ezzel is szembenézni, főleg ha ő itt van velem. Szeretem őt és mindig is fogom, ezen semmi és senki se tud változtatni.
Nem tudtam, hogy mi lenne jobb, ha egyből kinyögném vagy nem. Viszonoztam gyenge csókját, majd utána lemásztam róla. Egy darabig még haboztam, s próbáltam összeszedni minden bátorságomat, hiszen ilyen dolgok után azért kicsit nehezebb elmondani ezt a dolgot. Elmosolyodtam, amikor megéreztem magam mögött, illetve a fejét a vállamnál, majd amikor egy apró puszit adott az arcomra, akkor egy pillanatra ránéztem és gyengéden megcsókoltam őt, ezek után pedig visszafordultam és a messzeségbe bámultam miközben próbáltam megtalálni a hangomat. Végül pedig elmondtam neki és vártam. Zavart a csend, de tudtam jól, hogy nem lehet neki se könnyű. Türelmesen vártam és közben az ajkamat harapdáltam. Majd amikor megállt előttem, akkor felpillantottam rá, de még mindig az ajkaimat harapdáltam, hiszen ideges voltam kicsit.
Boldog voltam a szavai hallatán, mint még sohase. - Ennek örülök, mert én is nagyon szeretlek és ennél boldogabb nem is lehetnék, mint most. - mondtam neki mosolyogva, majd viszonoztam gyengéden a csókját és egy darabig csak figyeltem őt, majd nem sokkal később belebújtam a fehérneműmben és a ruhámra tévedt a tekintetem. Nem akartam visszabújni belé, sokkal inkább bújtam volna Aiden ingébe még egy ilyen helyen is, hiszen az sokkal kényelmesebb volt, mint ez a ruha. Meg nem fogom úgyse viszont látni a legtöbb embert, aki itt a folyóson szembe jöhet velünk.
Erre pályáztam. - mondtam neki egy féloldalas mosollyal és egy aprót az ajkamba haraptam. Ezek után belebújtam az ingbe, kezembe fogtam a cipőimet, majd a ruhával nem is foglalkoztam és oda sétáltam hozzá. Elmosolyodtam, amikor éreztem a karját magam körül és követtem kifelé őt az előadóteremből, majd hirtelen rosszul lett. A karomat köré fontam és aggódva pillantottam rá. Tudtam jól, hogy nincs minden rendben, de bíztam benne, hogyha tényleg nagyon rosszul lenne, akkor szólna. Hirtelen nem értettem semmit se, hiszen egyik pillanatban még mellettem állt Aiden, a következőben pedig futni kezdett. Hirtelen semmi se tudtam, illetve nem értettem, hogy Aiden miért fut az a férfi után, mert pontosan tudtam, hogy nem kellene. Ez is egy előnye annak, hogy ennyire idős vagyok, hogy a legtöbb faeről tudom, hogy milyen pozíciót tölt be a faeken belül. Tudtam jól, hogy Una Mens után szalad és pontosan ezért nem értettem semmit se. Kisebb habozás után elkezdtem futni utánunk, de persze lemaradtam rendesen, mivel mind a ketten jóval magasabbak voltak nálam, így a lábaik hosszabbak voltak és gyorsabban is tudtak futni. Mire odaértem addigra már ment a beszélgetés. Óvatosan léptem be és ekkor eléggé fura helyzetben találtam magamat.
Ott volt az a férfi, illetve két lány, akik ikrek lehettek. Teljes mértékben megegyeztek és fura módon egy-egy szív volt a kezükben és ekkor kezdett összeállni minden. Valószínűleg ugyanazt akarják, mint Aiden, hiszen nem éppen úgy néztek ki, mint akik éppen friss, meleg szívet szeretnének megenni, meg ezért egy Una Mens se lenne itt. Hirtelen egy aprócska hasonlóságot is észre vettem a lányok és Aiden között. Nem mondanám, hogy Aiden gyerekei, de van közöttük hasonlóság, mintha rokonok lennének, de már az is lehet, hogy képzelődök. Majd egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Aiden elhajol, de nekem már időm se volt. Pár másodperccel később valami fájdalmat éreztem a mellkasomnál, lenéztem és észrevettem, hogy egy hatalmas üvegdarab áll ki belőle. Aidenre pillantottam és próbáltam úgy tenni, mintha semmi baj se lenne, de mind hiába, hiszen összecsuklottak a lábaim és elkezdtem zuhanni a föld felé, de elkapott. A kezemet az arcára tettem, de már nem volt erőm semmit se mondani és hirtelen minden elsötétült. Olyan helyen találtam magamat, ahol minden sötét volt. Félnem kellett volna, de még se féltem. Éreztem, hogy valakik közelednek felém. Hirtelen a szüleim álltak előttem. Nem értettem semmit se és az nem lehet, hogy meghaltam, hiszen végre boldog voltam és babát is vártam. Nem, ez nem történhet meg. - Meghaltam? - kérdeztem elcsukló hangon, hiszen éreztem amint a könnycseppek végig folynak az arcomon. Nem teheti ezt velem az élet. Gondoltam magamban, de közben édesanyámat figyeltem. Annyira hiányzott, de az én helyem Aiden mellet van...  - Ez kicsit bonyolult angyalkám, de ne aggódj, minden rendben lesz. - mondta mosolyogva édesanyám, majd pedig szorosan megölelt és el is tűntek édesapámmal ugyanolyan gyorsan, mint amilyen gyorsan megjelentek. Nem értettem semmit se, de nagyon időm se volt felfogni a dolgokat, mert nem sokkal később újra ott voltam a romos házban. Lassan nyitottam ki a szememet, majd amikor megláttam Aident, akkor olyan látvány fogadott, amire nem számítottam. Tiszta seb és vér volt. Kezemet az arcára tettem és éreztem, amint egy könnycsepp végig folyt az arcomon, majd pedig amennyi erőm volt elmondtam egy varázslatot, hogy egy kicsit ő is gyógyuljon, de nem túl sok erőm maradt, hiszen nem régen haltam meg. De arra elég volt, hogy nehogy elvérezzen, vagy összeessen. - Mi történt itt? - kérdeztem még mindig zavartan és próbáltam összeszedni magamat és a kezem a hasamra siklott. Nem tudom mennyi ideig voltam távol, de reménykedtem abban, hogy semmi baja nem lett a babámnak. Lassan felültem és Aidenhez bújtam, majd pedig a két ijedt arcú lányra pillantottam. - Ők kik és ő ki volt? - kérdeztem alig hallhatóan, s közben a halott Una Mens-re pillantottam, mert fogalmam sem volt arról, hogy neki miért kellett meghalnia, de Aiden mellől nem mozdultam el. Végül újra a két lányra siklott a tekintetem és minél tovább néztem őket, annál inkább biztos voltam abban, hogy van valami kapocs köztük.