Óvatlan voltam. Már látom, hogy folyamatosan a csapdájába sétálok. Most is neki kedvezek, hisz közelít felém. Ő pontosan ismeri magát és a vágyait, amit a teste kíván és nem én. Az én gyomrom felfordulna, ha csak arra gondolnék, hogy vért küldjek le a torkomon, erre most a kaparás, a késztetés.. Azt is tudom, hogy nem én állok ellen, hiszen nem ismerem a módszert, amivel ténylegesen megbirkózhatnék a kísértéssel és keserű, de nem is bírom tovább. Túl közel van és túl íncsiklandozó ahhoz, hogy... A könnyeim még hullanak, de olyan gyorsan kapok utána, hogy szinte fel sem eszmélek. Ez reflex, azt hiszem. A vérmámor elveszi minden gondolatom, nem tiszta már az elmém, az önuralmamnak pedig annyi. Ben fogaival szakítom fel saját nyakam, hogy kielégítsem a szükségletet, ami az övé és aminek nem tudok ellenállni.. Azt hiszem, ez már a legalja. Nem lehet rosszabb. Aztán bekövetkezik. Nyelem a vért, és érzem, ahogy szétárad testemben az erő, amire szert teszek ezáltal. Ezzel is őt erősítem, ennek ellenére nem tudom elszakítani tőle számat, továbbra is tapadok rá, mint valami pióca.. A lelkem viszont megtört, már abban a pillanatban, hogy erre vetemedtem.
Kezdtem unni ezt a kis játékot, szóval még szép hogy kellett bele valami fordulat. Lehet, hogy mi ketten tudunk róla mi történt velünk, de a külvilág, a nép külső szemmel mit is lát..? Egy lány felülkerekedik rajtam. Vagyis a testemen, de ez mellékes. Szóval, tennem kellett valamit önző okok miatt mert ha ezt hagyom oda a hírnevem. Szerencsémre s bár meglepő módon is eddig nem zavartak meg minket egyszer sem, de sosem lehet tudni. Ki tudja mi folyik odakint.. új test,új érzékek.. hiába koncentrálok, nem hallok semmit sem. Meglehetősen szar nem vámpírnak lenni. Vérszomj, mocskos élet ide vagy oda, azt az életet nekem szánták, nekem tervezték ezzel pedig most szembesültem igazán. Erőtlen vagyok. Ha kitudódna hogy Zina testében portyázom.. hát ajánlom mindkettőnk érdekében is, hogy megvédene a lány.. vagyis én magamat a testemmel. - Elég a hülye kérdésekből. -Komolyodom el végül, s nézem a lányt ahogy magával küzdve a padlót erősíti. Szánalmas, komolyan. Lassú és magabiztos léptekkel elé állok, majd keresztbe fonom kezemet s úgy nézek le rá. - Ne okozz csalódást. Engedj a vágyaidnak. - Kiengedem kezemet, majd leguggolok hozzá, kezemet vállára tapasztom. Mindketten tapasztalatlanok vagyunk a másik fajával, ha tehetném már rég irányítottam volna de fogalmam sincs hogy működik ez. De ahogy én sem tudok semmit róla, úgy ő sem tud a végsőkig ellenállni a vér illatának. Tudom, ismerem a testem. Ha itt végeztem pedig ideje lesz felkeresnem Aident..vagyis, keresnünk. Talán addig még én is hajlandó vagyok félre helyezni a köztünk lévő... viszályt.
Úgy érzem, nem bírom ezt az egészet. Túl sok ez nekem. Elviselni és megélni sem könnyű. Küzdök a vággyal, ami igazából nem is tudom, hogy az övé, vagy az enyém. De küzdök vele. Muszáj ezt tennem. Szirén mivoltommal is időbe telt, mire megbarátkoztam, a vámpírságával nem tudok és nem is akarok. A lehető legtávolabb húzódom tőle, hátamat a falnak döntöm és hiába nem akarom kapkodni a levegőt, nem tudok megnyugodni. Szórakozik velem, még így is, még most is, én pedig nem bírom idegekkel. - Miért teszed ezt velem? - öntik el a könnyek a szememet. A torkom kapar, és érzem, hogy feszülnek az izmok a testemen. A testén. - Mit akarsz tőlem? - szegezem neki a következő kérdést. Nem vétettem ellene semmit, amiért oka lenne ezt tenni velem. Egy utolsó mocsok, aki most az én testemet birtokolja. Nem bírom a kísértést, a megpróbáltatásokat, és a látványt, ahogy a véremet a nyakára keni. Az én nyakamra keni.. az Én véremet, és most én vágyom rá. Normális esetben a gyomrom is felfordulna az egésztől, most viszont tehetetlenül csúszom a padlóig, és igyekszem lenyugodni, mielőtt kárt tennék magamban.
Láthatóan nagyon küzd a benne lévő vámpír ellen, de hiába minden, még nagyon frissnek számít, s én itt állok előtte nem ellenkezve neki vérző kézzel. Olyan szörnyeteggé akarom tenni mint én magam vagyok, meg aztán, ha már érte akkora megtiszteltetés hogy az én testemben lehet ne hozzon már szégyent a fejemre. A hírnevem forog kockán. Nézem ahogy eltávolodik tőlem, bár, ezzel hogy ideiglenesen letudta küzdeni a vér iránt érzett hatalmas vágyat, a vérszomját arról utal hogy valójában mennyire is erős, mennyire küzd ellene hogy egy pillanat alatt olyan váljon belőle mint én magam vagyok. Keresztbe fonom karomat s figyelem őt le nem mosható mosollyal az arcomon. - Eddig annyira magad mellett akartál tudni, most meg mennél? - Kérdezem kissé gúnyosan majd, a sebzett kezemet ökölbe szorítom, s a seb erősebben vérezni kezd. Lássuk Zina meddig bírod még visszatartani.. minden erőmmel azon leszek, hogy árts saját magadnak. Elintézed helyettem a saját kínzásod.. bár, tulajdonképpen már ez is egyfajta kínzás, hogy visszafogja magát. - Zina.. ne is küzdj ellenem. - Nyalom meg számat, majd szép lassan a nyakamhoz emelem erősen vérző kezemet, s ugyanolyan lassúsággal borítom be nyakamat mámorító véremmel. A falnak dőlök kényelembe helyezve magamat kíváncsian várva mit produkál Zina. Elfuthat...de odakint még több csábító "dologgal" találja szembe magát, illetve ezzel engem is egyedül hagy.. hogy döntesz.. Zina?
Hiába vagyok én az erősebb most a testének köszönhetően, tudom jól, hogy nem használhatom az erejét a saját testem ellen. Az enyém kevésbé viseli el a megpróbáltatásokat. Az övéhez képest olyan emberi.. És látva, hogy ezzel ő is nagyon tisztában van, egy kicsit megrémít. Meg vagyok lőve, hisz nem engedhetem, hogy a testemnek baja essen, de azt sem, hogy vígan kihasználja a helyzetet. Szórakozik velem és a testemmel, de főleg velem és elképeszt, hogy még ebben a helyzetben is képes átvenni az irányítást azzal, méghozzá azzal, hogy a kezembe adja a fegyvert. Tudja jól, hogy sosem bántanám a testemet, magamat... A mocsok. Keze a kezemet szorítja, látom, ahogy a nyakához szorítja az élét, én pedig felnyögök. Azt várja, hogy én tegyem meg, de arra várhat.. Kitépem kezem az övéből és elhajítom a kampóját. Nem kell a fegyver. Nem fogok benne kárt tenni. Csak kordában akarom tartani, amíg ki nem találok valamit, hogy ez a szarság helyrejöjjön. Csak épp nem tudok ezen gondolkozni, amíg ő szánt szándékkal nehezíti a helyzetet A vére, ami sebzett kezéből szivárog felkelt bennem valamit. Vagyis inkább benne, merthogy az az én vérem. Nem akarhatom azt, ez gusztustalan.. Undorító. De ilyet még nem éreztem. Szinte fizikai fájdalommá fokozódik a sóvárgás, én pedig tanácstalan vagyok, hogy mit is tehetnék. Lassan engedem el a nyakát, távolabb akarok húzódni, mielőtt még végzetes hibát követnék el azzal, hogy megölöm magam.
Ahogy a hideg falnak taszítja hátamat s ezáltal közé és a fal közé szorít egy ördögien rosszindulatú kacaj hagyja el számat. Nem ellenkezek, hagyom hogy kiélvezze a testemmel járó előnyöket. Tulajdonképpen.. ha ő is ugyanezt csinálja mint én anno.. miben is jobb nálam? Miben különbözik tőlem? Megértem ha ki akarja élvezni fölényét, megértem, mert a testem tulajdonképpen erre szomjazik. Hogy bántalmazzon, nyomorítson meg másokat. Látszólag ő sem elég erős hogy ellenálljon a hatalomnak. Alig várom hogy elborítsa fejét, alig várom hogy kimutassa foga fehérét. Talán szó szerint. A testem meglehetősen sokat megélt már, de ha úgy vesszük, ezúttal egy teljesen új vámpírnak számít. - Tedd meg. Addig nem állok le. - Megragadom a már idegesítően tiszta ruhájának gallérját s magamhoz rántom őt, nem zavartatva magam fogása miatt suttogom fülébe gyengéden szavaimat. Vicces ez az egész helyzet.. kíváncsian várom hogy bántalmazná e saját magát. Lehet, hogy én élem át a fájdalmakat.. de ugyanekkor az ő teste is egyben. Nem ismeri nálam jobban senki azt a testet, tudom, hogy mit hova rejtettem. Kezem a mellkasára helyezem, az az..sajátomra. Érdekes ebből a szemszögből nézni a dolgokat, kissé talán.. undorító is, s talán túlzásba viszem a szórakozást.. de az én testemről van szó. S lassan lejjebb csúsztatom kezemet, egészen a csípőjéig, ahol pihenget az örök társam, egy kampó személyében. Megragadom, talán direkt is az élénél ami felsérti kezemet, s vérezni kezd, majd előhúzom s Zina szabad kezébe adva szorítom kezét ugyanúgy, s emelem nyakamhoz a szúró,kínzó eszközt oldalra döntve fejemet, ezáltal szabad utat hagyva neki. - TEDD. MEG. - Meglehetősen hangosan parancsolok, s direkt figyelmen kívül hagyom a lány által kért szinte.. lehetetlent. Legalábbis, számomra az.
Bosszankodva követtem őt, eszem ágában sem volt hagyni, hogy azt tegyen, amit akar. Addig legalábbis, míg az én testemet bitorolja. Egy aljadék, semmi más. Kihasználja, hogy szórakozhat, de ismét rossz emberrel teszi. És meg kell mondanom, hogy rémesen rosszul utánozza a mozgásomat és a hanghordozásomat is, mégis azonnal utánam erednek. Nem kell nagy erőt kifejtenem ahhoz, hogy kiszabaduljak a hősködni vágyók közül, sőt. De elég időre akadályt képeznek ahhoz, hogy lemaradjak Bentől és besurranhasson a mosdóba. A nőibe. Eddig soha nem produkált morgás tör fel a torkomból és nem törődve a rosszalló tekintetekkel, én magam is utána eredek. Rettentően bosszús vagyok, és ez csak fokozódik, mikor beérek, és azzal találom szemben magam, hogy a melleimet fogdossa. Az én melleimet.. Látszólag igen nagy élvezettel. - Rohadt gyorsan fejezd be a taperolást, mert nem marad kezed… - indulok meg felé szinte vicsorogva. Mázlim van, hogy az ereje a testében van, így azt most én birtoklom. Könnyedén taszítom a szemközti falnak, majd a nyakánál, pontosabban a nyakamnál fogva ott is tartom. - Nem mész sehova – sziszegem neki. – Kérem vissza a testemet. Most.. – akaratoskodom, persze tisztában vagyok vele már, hogy ez nem az ő műve, mégis azt akartam, hogy találjon ki valamit sürgősen, és ezt nyomatékosítottam is most az erőfölényemmel.
Még hogy ne szórakozzak? A létem a szórakozásból áll, s azért terveltem ki ezt az egészet hogy ne unatkozzak ,hogy szórakozzak.. még, ha nem is minden a terveim szerint alakult. Ki ne használna ki egy ilyen helyzetet a helyemben? Ezt a lehetőséget? Pasi vagyok.. női testben. Kissé furcsa a másik oldalról figyelni, s érezni a dolgokat.. de.. mielőtt bevetném magam.. hogy is indulhatnék el a saját testem ismerete nélkül?! Micsoda ötlet, Benjamin. Rohanni kezdek a mosdó felé közbe - közbe hátra pillantva Benre.. azaz.. Zinára. - Segítség! Egy beteges zaklató! - Kiáltom el magam kissé beleélve az adott szerepembe. Időt akarok nyerni magamnak.. az én testemről van szó, tudom hogy simán utolérne.. kissé ironikus, hogy ezúttal ő üldöz engem. De a kiáltásomra 2-3 férfi siet segítségemre, s a falhoz nyomják Zinát. Komolyan.. férfiak ezrei ugranak már egy segélykiáltásomra. Rájuk kacsintok, s puszit küldve feléjük rohanok tovább a mosdóba. Később azt hiszem megköszönöm nekik rendesen.. vagyis.. remélem, ha odáig fajul a helyzet hirtelen visszakerülök testembe, s Zina találja szembe magát ennyi ráizgult férfival. Érdekes lenne, az biztos. Még ha női testbe is vagyok nincsenek meleg vágyaim.. ez esetben talán még sem igaz, hogy mindent a jobb célért? Odaérve a mosdó női részlegéhez már nyitnám is az ajtót, de Zina mögém áll, s kezével az ajtóra támaszkodva töri meg ezt a lehetőséget. Felé fordulok, keresztbe font kezekkel. Szokatlanul érint ugyan a két szép nőiesre megnőtt,kerekedett melle. Mondanom sem kell hogy nálam ez eddig nem volt ott. Lefelé nézek, s akaratlanul is rámarkolok, simogatni kezdem magam, azaz Zina testét. - Ki kellene használnod.. - Nem fejezem a mondatot, egy halkabb nyögés hagyja el számat pusztán azért, hogy húzzam Zina agyát ezzel az egésszel csak még jobban. Arcából ítélve nem tetszik neki a kis magánakcióm, pedig a teste.. érezhetően élvezi. Egy eddig számomra soha nem érzett bizsergés, s jól eső érzés fog el. Megnyalom számat, majd amilyen hirtelen kezdtem bele az "önkielégítésbe" olyan hamar fejezem is be. - Most pedig.. engedelmeddel, könnyítenék magamon. - Fogalmazok direkt kétértelműen. Természetesen hátsószándékkal érkeztem a helyiségre, de ezúttal tényleg arra a célra használnám amire terveztek ezt a helyet. - Vagy.. oda is követni szeretnél? - Oldalra döntöm fejemet, s elmosolyodom.
Home 
Subject: Re: Mosdó 
Because everyone has a good and dark side
