- Én piszkáltalak?? Nem úgy emlékszem, mintha nagyon ellenkeztél volna. Rákérdeztem van-e kedved hozzá, te meg szinte az ágyból kiindulva rám ugrottál. Ne verd rám az egészet. - Meg sem lepődök, hogy újonnan én vagyok a hibás. Mondjuk ja, tényleg én vagyok, mert elvégre én nem láttam a szavak mögé. De ugyanúgy hibás volt az ágyas dologban mint én. Mintha nem élvezné, hogy ezt csináljuk állandóan. Mikor én csinálom ezt, hogy alvás helyett mással foglalnám el magam, akkor én vagyok a hibás, mikor ő csinálja ugyanezt heti négyszer, akkor meg egy rossz szavam sem lehet. Igazságtalanság? Pontosan. Bár női gondolkodásba értelmet olyan keresni mint jegesmedvét a Szaharában.
Persze, tudtam, hogy sokat nem számítanak a szavaim, mert próbálkozni fog, nem fogja feladni, de én sem adom be könnyen a derekamat. Habár eléggé sikerült beindítania. Amint felém dobta a melltartóját elkaptam, majd a napozóágyra dobtam.
- Én ugyan ne…- Válaszolni sem tudtam, már a mellei között volt az arcom. Jó kis kezdés, de ennyitől még nem fogom beadni a derekamat. A pusziján elmosolyodtam, majd ölelésembe vontam, és hosszasan megcsókoltam. Kis megtévesztés, hogy máris azt higgye, hogy bedőltem neki. Bár okosabb ennél, meg igazából tényleg nem e-célból csináltam, hanem mert hiányoztak már a mézédes csókjai. Az ajkamba haraptam, amint már alulról is lekerült minden, alul is megmozdult valami, de konkrétan még mindig nem jártam ott, hogy ráugorjak. Alaposan végigmértem, amint lefeküdt az ágyra, majd amint átfordultam, rácsaptam a fenekére, majd egy lágy csókot nyomtam az ajkaira. Majd pedig felálltam, és elkezdtem a víz felé szaladni. Ugrottam bele egy fejest, majd pedig elkezdtem ismerkedni az állatokkal. Közben kijött Nymeria. Odaúsztam a medence széléhez, ahova leült, és lefektettem. Megvakargattam a füle tövét, majd a fejét simogattam. Kidőltem a hátamra, majd elkezdtem a hátamon lebegni. Majd pedig éreztem amint a kicsit őrült Ned rohan, és rám ugrik. Lemerültünk a víz alá, majd pedig nyomtam egy puszit a buksijára amint feljöttünk. Imádom ezeket az állatokat, de komolyan.

Ma hozzák meg az állatot… Nem mondta meg Dia, hogy milyen állatot hoz, csak mondta, hogy ma már hazajön. Ugyanis napokra eltűnt ő is a lányok mellett. Elleneztem hevesen, hogy elküldje a lányokat táborba, mert megkapták már a büntetést a szoba fogsággal. Kim le is töltötte, kicsit élhetett ezután még, de Nadiának épphogy letelt, édesanyjuk már be is jelenti, hogy mehetnek táborba. Szerintem ez már sok volt, de ez azért lehet, mert én mindig is túl elnéző voltam mindennel, legfőképpen a lányokkal szemben. Fiatalok mi is voltunk Dianával, habár akkoriban még nem ilyen bulik voltak. Ott a bulit számunkra az emberek lefejezése volt nagy szám, hol hóhér, hol pedig nyaktiló által. Vagyis, én élveztem ezeket. Az enyém viszont hála égnek sose került egyik alá sem. Nem, ez messze volt tőlem, akármennyire is egy vérre szomjazó vámpír voltam akkoriban. Hmm, ez jól jött ki. Vérre, apám vérére szomjaztam, és azt képzeltem oda, hogy ő térdel ott lent, imádkozik az istenekhez, vagy istenhez, aztán lesújt a hatalmas penge. Tehát lényegében nem ugyanolyan bulik voltak, mint most, de ez van. Ők ezt élvezik, mi azt élveztük. Diana ha tagadni akarná se tudná, hogy nem élvezett egy-két kivégzést, mert látszott a szemében megcsillanó fény. És én ebbe a nőbe szerettem bele… Szerencsés vagyok, mert egy volt akkoriban is az érdeklődési körünk, most sem más, csak az ágyban találjuk meg ezeket a dolgokat. Vagyis már két hete nem, mert azóta nem is járt itthon.
Reggel felébredtem, megint nem volt mellettem senki. Már kezdtem hiányolni, nem szoktam hozzá ehhez, hogy nincs mellettem. Jó, legalább itt voltak körülöttem a farkasaim. Komolyan egy állatkert van már itthon, de ők olyanok amúgy is, mintha kutyák lennének. Engedelmeskednek, szeretnek minket. Mi szintén imádjuk őket. Nagy a térigényük mondjuk. Meg is szöknek néha, de mindig visszajönnek. Na nem mintha nem lenne elég nekik a kertünk, de a környező kis erdőcskében legalább kedvükre szaladgálhatnak. Most viszont mivel jobb dolgom sincs, mentem én is. Legalább eltelik az idő, míg rá várok. Vittem hát Nedet, most őrajta volt a sor, kimentünk, futkároztunk, játszottunk, a ház meg messziről sem látszott. Majd miután órák múlva kifáradt, elindultunk vissza. Lassan lépdelt mellettem, majd pedig beléptünk az ajtón. Bezártam magam mögött, majd pedig elmentem lezuhanyozni. Láttam Dia cuccait a hálóban, tehát hazajött. Gyorsan letusoltam, majd egy fürdőnadrágot felvettem, és kimentem hozzá. Kicsit meglepődtem a három új jövevényen.
- Ez itt mi? Arról volt szó, hogy csak e…- Majd bevillant, hogy ezt a szót, hogy „egy” sosem mondta ki… - Ravasz kis teremtmény vagy te, legközelebb emlékeztess rá, hogy szex után aludjak. Elkerülhetőek lesznek legalább az ilyen dolgok. De épp emiatt a sunyiság miatt szerettem beléd. Veszekedni sem akarok, örülök, hogy újra itthon vagy. Viszont ágyba nem bújok veled, mert durván átvertél. - Ezt az utolsó mondatot kicsit élesebben mondtam mint a többit, tudom, hogy milyenek a szükségletei ugyanis. Azon sem lepődnék meg, ha magához nyúlt volna utazása közben. Ellenben én meg mint valami pap. Sebaj, nekem egy állatkertnek kellett gondját viselnem. Leültem a medence szélére, lábamat belelógattam a vízbe.