Türelmesen várok, hogy felöltözzön és amikor meghallom a lépteit, akkor odapillantok és egy apró mosoly jelenik meg az arcomon. Egy darabig nézem őt és újra, illetve újra végig mérem.
Meg kell hagynom, hogy most jobban néz ki, mint amikor találkoztunk. - mondtam neki komolyan és egy kisebb elismerő bólintással. Eléggé fura volt a találkozásunk pillanata, illetve jó volt végre egy húsvér démonnal beszélni, mint egy szellemmel. Lehet szellemként is láttam őt, de ennek ellenére soha se kedveltem a szellemeket és talán emiatt voltam vele is kissé kemény eleinte. Nem akartam azt, hogy ha nemet mondok, akkor a nyakamon maradjon és az életemet megkeserítse, mert vannak ám ilyen gonosz és ravasz szellemek is, így szeretem megmutatni, hogy még így is van hatalmam felettük és azt is megtehetem, hogy örökre a másvilághoz kötöm őket. Mosolyogva figyeltem, ahogyan szép lassan kezdi felfedezni a világot. Talán olyan volt, mint egy kisgyermek, de ennyi évet szellemként nem lehet könnyű eltölteni.
Természetesen, hiszen bőven van időnk.  Ha szeretné, akkor szívesen segítek beilleszkedni ebbe a korba.- mondtam neki még mindig barátságosan, majd pedig odasétáltam az egyik szekrényhez és töltöttem kettő whiskyt és elkészítettem pontosan olyannak, amilyennek lennie kell. Ha már ennyire vágyik rá, akkor minőségét fog kapni és nem pedig valami ósdi fajtát.
Tessék.- nyújtottam felé a poharat, majd elmosolyodtam a kérdésén. Lassan visszasétáltam az egyik fotelhez és leültem. Mutattam neki, hogy ő is nyugodtan helyet foglalhat, mert nem fogom megenni érte, se elvenni az életét. Lassan belekortyoltam az innivalóban és közben a válaszon gondolkoztam. Végül végig húztam az ujjamat a poharam szélén újra és újra, majd megszólaltam lassan.
Részt vettem egy-két visszahozatalon, hiszen egy magam fajta erősebb, mint egy halandó boszorkány. De a varázserőmet részben más boszorkányoktól tanultam meg, vagy saját magamtól. - mondtam neki könnyedén, majd hátra dőltem a fotelben és továbbra is a tekintetemmel őt fürkésztem. - Most meséljen magáról Belial. Kíváncsi vagyok, hogy kinek is adtam egy új lehetőséget a múlt hibáit helyre hozni. - mondtam neki barátságosan és csöndesen vártam a válaszát. Tényleg érdekelt az, hogy milyen élete volt és miért csengett ismerősen a fülemben a neve. Talán még akkor is élt, amikor én is éltem, hiszen pontosan tudom

Soha nem láttam még ilyet, pedig volt már egy-két visszahozatalban részem. Lehet nem én végeztem őket, de láttam már, de ez mégis annyira másabb volt. A tűz szinte táncra kélt és a lényét átölelte, majd pedig hirtelen egy kékes színbe  csaptak át, mintha mindig is erre vágytak volna ezek a gyertyalángok, hogy egyszer ilyen színben tündököljenek. A varázslat nem maradt abba, ahogyan a szavak se maradtak abba, hanem sokkal inkább egyre gyakrabban hagyták el az ajkaimat. Nem gondoltam volna, hogy eme férfi vissza hozatala ennyi erőt fog felemészteni, de nem bántam, mert úgy éreztem, hogy nem követek el hibát, illetve nem voltam egyszerű boszorkány se, így sokkal jobban bírtam ezt az egészet, mint azt valaha gondoltam volna. Illetve már csak a látvány miatt is megérte, mert azt hiszem nem mindennap lesz részem ekkora varázslatban. Minden egyes vissza hozatal másabb, de ez még annál is különlegesebb volt, mint azt valaha gondoltam volna.Soha nem gondoltam volna azt, hogy ez lehet ennyire festői és megbabonázó. Egyszerűen teljesen magával ragadott és beszippantott. Majd egy utolsó szellő még a hosszú hajamba kapott, majd pedig hirtelen minden abba maradt. A férfi nevetése töltötte be egy pillanatra a szobát, mire egy kisebb mosoly jelent meg az arcomon.
Vannak olyan dolgok, amikre megéri várni. - mondtam neki barátságosan és kicsit hátrébb csúsztam a lábaimon, amin éppen ültem. Szerettem a földön ülni, de most ez így sokkal jobb volt. Óvatosan körbe pillantottam és egy kisebb megkönnyebbülés lett rajtam úrrá egy sóhaj kíséretében, amikor láttam, hogy a szobának nem lett semmi baja. Mert ha ezek a lángok megperzselték volna a falakat vagy a bútorokat, akkor azt hiszem nem lett volna olyan varázslat, ami képes helyre hozni a károkat.
Egy kisebb nevetés hagyta el az ajkaimat, de gyorsan el is kaptam a fejemet, hiszen nem akartam őt meglesni. Mosolyogva láttam, amint még a kanapé mögé ugrik és egy kisebb fejrázással válaszoltam először a szavaira.
Az öröm néha elnyomja a dolgokat, így nincs miért bocsánatot kérned, de azt hiszem van itt valami számodra.- mondtam neki kedvesen, majd az egyik szekrényhez sétáltam ahonnét kivettem egy-két ruha darabot, majd odanyújtottam neki pár lépés után.
Szerintem ezek jók lesznek rád, Belial. - mondtam neki még mindig barátságosan és közben a tekintetét fürkésztem. Kíváncsi lettem volna, hogy mennyi idős, de nem akartam udvariatlan se lenni, meg aki kíváncsi az hamar megöregszik. Nem mintha rajtam az idő vaskereke fogni tudna, de akkor se szeretném kísérteni ezt a dolgot.
Aisha vagyok és esetleg inni vagy enni kér? - kérdeztem tőle mosolyogva miközben helyet foglaltam az egyik fotelben és arra vártam, hogy előbukkanjon a kanapé mögül. Régóta nem volt már társaságom és eléggé kellemes beszélgető partnernek tűnt.

Elmosolyodtam a válaszán és bólintottam. Néha a szavaknak már nincs értelmük, hanem sokkal inkább a tettek beszélnek. Most is eljött ez a pillanat, hiszen hamarosan egy szellem vissza fog térni az élők közé és remélem, hogy nem fogja kivívni a haragomat és nem fogom megbánni a tettemet, mert lehet békés teremtés vagyok, de azért néha jobb nem kihúzni a gyufát nálam, mert akkor minden nő eléggé ördögi tud lenni. Egy darabig figyeltem és elégedetten bólintottam. Ezekből a jelekből pár pontosan tudtam, hogy hamarosan már az élők sorait fogja ő is tarkítani.
Ohh, reméljük arra nem kerül sor, mert túlzottan is szeretem ezt a házat és a berendezéseit, így remélem nem fogod felgyújtani, mert akkor jössz egy házzal. - mondtam neki kicsit viccelődve, de utána komolyra váltottam és újra elkezdtem mormolni a varázs igét. A szél egyre nagyobb lett, éreztem, amint az erő átjárja a testemet és mintha egy pillanatra a szél teljesen bekerítene minket, illetve a tűznek az ereje is egyre nagyobb lett. Éreztem a forróságot, majd hamarosan pedig minden csendesedni kezdett. Óvatosan kinyitottam a szemeimet, mert reménykedtem abban, hogy a nappalim és a házam nem hever romokban. Majd hirtelen észrevettem, hogy a kezünk, ujjaink egymásba fonódtak a szertartás alatt és éreztem az érintését. Mosolyogva pillantottam rá, majd elhúztam a kezemet.

|| Bocsánat, ez most gyenge lett.

Csendesn hallgatom őt és már kicsit örülök annak, hogy előre szóltam neki, hogy lehet, hogy csak egy egyszerű halandó lesz. Figyelem őt és bólintok. Fura dolog ez, hogy pont egy műgyűjtőnél kapjon helyet ő. Melyik elvetemült ember képes erre, hogy a polcára rakjon egy embert, vagyis egy ember maradványait. Tudom, hogy vannak olyanok, akik úgy gyűjtik ezeket a dolgokat, mint valami skalp, de akkor is még a gondolatra is kicsit kirázott a hideg. Lehet velem van a baj, hogy maga az öldöklés se vonzott és mindig is próbáltam az erre szomjazó embereket megállítani, de úgy érzem, hogy már így is sok kegyetlenség van a világban és nem kell még több.
Nem tudom, hogy miként történhetett ez meg, de azt hiszem nem is rám tartozik. Talán a múlt hibáiból mindenki tanul és még maga se kivétel ez alól. - mondtam neki barátságosan, majd hátra igazítottam a hajamat, hogy ne legyen útban, majd egy pillanatnyi habozás után megszólaltam. - Itt van a szelleme és ez nekem éppen elég lesz. - mondtam neki még mindig kedvesen és kinyújtottam a kezemet, hogy fölé tudja helyezni a  sajátját. Egyszerűen csak szükségem volt arra, hogy jelen legyen és ha ez nem megoldható, akkor maradt volna a másik megoldás, vagyis a földi maradvány.
Mi lenne, ha abban maradnánk, ha szükségem lesz a segítségére, akkor segíteni fog? - kérdeztem tőle kíváncsian, mert hirtelen nem tudnám megmondani, hogy mivel tudná meghálálni a segítségemet, de egy idős démon segítsége egyszer talán még segítségemre lehet, ha bajba kerülnék. Végül egy pillanatra lehunytam a szemeimet és elkezdtem mormolni egy varázsigét. Egy kis idő múlva hatalmas szél támadt, de a gyertyák lángja nem elaludt, hanem egyre nagyobb lett. A természet erőit nem éppen könnyű megigézni, de nem lehetetlen. Mosolyogva pillantottam rá.
Készen áll? - kérdeztem tőle a válaszát várva, hiszen hamarosan minden el fog dőlni. Reménykedtem benne, hogy megfogja kapni amit szeretne, hogy újra élhessen, de ez ne csak rajtam múlik, hanem a természeten is, hogy a pokol képes e őt elengedni.

Aisha & Belial

Shadows are rising

"Kanapé? Nincsenek is lábaim!" Szaladt át elmémen a gondolat, de nem zavartattam magam vele. Illik leülni, ha hellyel kínálnak.
- Nem, meg kell valljam, erre nem gondoltam. De igazából olyan sok dolgon nem változtat. Erőm itt sincs túl sok, más út pedig nincs. Ami viszont a kezdést illeti... felé nézek, felvonom a szemöldököm előfordulhat, hogy szükségünk lesz valamire, mielőtt nekiláthatnánk. Igen kevés maradt belőlem ezen a világon, de amennyire tudomásom van róla, az ilyesmihez arra a kevésre is szükség lehet. Hogy egészen pontos legyek, egy műgyűjtőnél van, valahol a magángyűjteménye kellős közepén egy polcon.
Zavart arcot vágok és dobolni kezdek az ujjaimmal, nem mintha bármit is elérnék vele.
- Ez egy kicsit kellemetlen nekem. Csúnyán széthagytam magam, ami azt illeti.
Nevetgélek egy kicsit magamban.
- Minden esetre köszönöm az erőfeszítését... ami azt illeti... ha jól emlékszem, még nem állapodtunk meg arról, ezért az egészért mit kér cserébe. Elvégre nem kis energia lesz ez önnek.

Tudom jól, hogy milyen a bosszú és mennyire le tudja vakítani az embert, hiszen én is megéltem ezt. Egy jó darabig nem is tudtam arról, hogy mi vagyok, mert a szüleim és még néhány örült boszorkány pontosan azt akarták, hogy megfosszanak az erőnktől. Nem tudom, hogy miért tették, de szerintem nagy ostobaság volt.  Nem vagyok hirtelen haragú, se bosszúálló, de abban a pillanatban örültem, hogy nincs olyan személy a közelemben, akit emiatt bántani tudnék. Egyszerűen csak meg kellett békélnem a helyzettel, ami szerencsére egész jól ment. A boszorkányság jól megy, hiszen kaptam segítséget és már a démoni dolgok is, de ahhoz még szükségem van Aiden-re. Jó lenne, ha újra találkozhatnék vele, hiszen mégis csak a nagybátyám, de nem akarok zavarni se. Régóta nem tudtunk egymás létezéséről , de neki is meg volt már a saját élete, Desty-vel. Nem akartam őket zavarni, de talán majd hamarosan muszáj lesz vele találkoznom.
Ha a bosszú vezérel, akkor nincs miről beszélnünk, de ha csak újra szeretnél élni, akkor maradhatsz és meglátom mit tehetek. De ha egyszer is meg tudom azt, hogy bosszúból akarsz visszatérni és a világot egy újabb sötét démon lepte el a te megjelenéseddel nem fogok habozni, hogy a lelkedet örökre a túlvilághoz kössem. – mondtam neki komolyan és látszott rajtam, hogy nem viccelek. Egyszerűen soha nem lettem volna ilyenből tréfát űzni, mert valakit visszahozni eleve nem könnyű dolog és elég sok természetfeletti erőt felemészt ilyenkor egy varázslat. Illetve nem szeretnék emiatt se még felelősséget vállalni, hogy egy örült szabadul el a városban, a világban. Így jobb, ha tudja előre a dolgokat, hiszen egy boszorkány bárkit képes megtalálni.
Hmm érdekes hangzik. Egy öreg démon, aki segíteni szeretne másokon. Ez kedves, vagyis azt hiszem. – mondtam neki kicsit elismerően, majd elindultam a nappali felé.  Egy pillanatra még hátrafordultam és megráztam a fejemet. – Ha így hagynám akkor se látná magát senki csak egy boszorkány, ha azt szeretné, hogy újra lássák és érezzék, illetve hallják őt, akkor újra élnie kell. – mondtam neki komolyan, majd tettem egy újabb lépést a nappali felé egy kisebb sóhaj keretében.  Amint beléptem ott is lángra kéltek a gyertyák, majd a szoba közepére sétáltam és a kanapéra mutattam neki, hogy üljön le. Lassan elővettem még egy-két nagyobb gyertyát és leraktam a dohányzó asztalra és azokat is meggyújtottam az erőmmel. – Képes áldozatot is hozni azért, hogy éljen? Sokan elveszítik az erejüket a visszatéréskor. Ezt is vállalja Mr. Belial? – kérdeztem tőle kíváncsian és leültem vele szemben. Nem tudom, hogy ezzel tisztában volt-e, hogy akár az erejét is elveszítheti, de még mielőtt neki kezdenénk ez a legkevesebb, hogy figyelmeztetem.