Lexi & Davina

- Nem kellene itt lenned. Várj, azt mondtad, hogy szellem?
Meglepődtem a mondata hallatán. Fogalmam sem volt arról, hogy képes vagyok látni a szellemeket. Gondolom ez is valami olyasmi, amit akkor szereztem, mikor a boszorkány lányok ereje átszállt hozzám.
Feltámasztani? Nem tűnik olyan nehéznek… biztos el tudnám végezni.
Már nyugodt vagyok. A rémület, amit akkor éreztem mikor megláttam elmúlt. Hiszen mitől is félnék? Megmondta, hogy hozzám sem tud érni, nem hogy bántani. Mellesleg ha akarna tőlem valamit, nem az lenne a megoldás, hogy erőszakkal éri el. Viszont akkor sem eshetne bajom. Bármelyik emberrel, vámpírral, vérfarkassal- vagy akármi is ő-, elbánok.
- Nos, azt hiszem, hogy képes lennék rá… De mégis milyen boszorkánnyal beszéltél ez ügyben? – győződöm meg róla, hogy igazat mond.
Nem lehetek biztos abban, hogy amit mond, igaz. Könnyen átverhet. És miféle boszorkány lennék, ha nem kérnék cserébe valamit? Gondolkozom, hogy mire lenne szükségem, de semmi… Pedig igazán nem mondhatnám magam elkényesztetett tinédzsernek. Egyszerűen mégsem jut eszembe semmi.
- És egyébként te mi vagy? Úgy értem, milyen természetfeletti lény? – kérdezem, csak hogy világosabb legyen a kép róla. Még meg kell tudnom pár dolgot. Hiszen egy ismeretlennek sosem segítenék.
Át érzem a helyzetét. Bár nekem most semmilyen kapcsolatom sincs a barátaimmal, ha úgy vesszük, neki sincs, hisz halott. És az a valaki, biztos nagyon fontos neki. De csak ennyi? Életre kel, hogy megmentse a barátját, s aztán?  Vagy talán tényleg csak ennyi… és aztán folytatja életét szeretteivel? Az nem lenne bűn, kivéve, ha mást tervez. Semmilyen gyilkolásos dologra nem adok engedélyt. Nem szeretnék ilyesmibe keveredni.

Lexi & Davina

— Oda, s feljárkálok egész nap. Hol itt, hol ott van valamilyen tárgy, amit nem találok. Most az ecseteimet keresem, hogy elkezdhessem újabb festményem. Valami egyszerűt szeretnék. Azt vettem észre, hogy minden egyes képem olyan sötét… Túl sok éjszínű színt használok?
Megtaláltam a pemzlimet, és egyből neki is állok. Pár húzás után, hangokat hallok. Elindulok kifelé az ajtón. Bár tudom, hogy nem szabad még is olyan ritkán jár erre valaki. De egyébként sem óhajtok lemenni teljesen, csak kilesni. (Nem mintha félnem kéne bármitől is.)
Lementem oda, ahonnan a hangokat hallottam, aztán semmi. Mikor megfordultam valami féle papír termet az orrom előtt, mintha pont hozzám fújta volna a szél. Vagy talán mintha valaki direkt hagyta volna ott előttem, hogy észrevegyem. Megfogtam, hogy jobban megvizsgáljam. Egy név volt rajta: Lexi Branson.
Mégis ki az a Lexi Branson?- tettem fel magamban a kérdést, összeráncolt homlokkal. Éppen válaszokat kerestem, mikor valaki megszólalt.
- Ki, ki van ott? – dadogom meglepetten.
Körbe nézek és semmi. Újra ránéztem a lapra, elolvastam a nevet, majd felnéztem. Állt előttem valaki. Hirtelen eléggé megijedtem, s hátra felé lépkedtem.
- Én… látlak… - mondom neki, zavarodottan. – Te ki vagy és mit keresel itt?
Egy hosszú, szőke hajú nő az. Eléggé megörültnek tűnik szavaim hallatán.

Davina…. Davina … DAVINA
Nem hall engem. Napok óta kísértem őt és semmi. Egyenlőre semmi. Ha Stefan agyát helyre tudtam pofozni, akkor egy boszorkány figyelmét is fel tudom hívni magamra.
Szeretnék visszatérni, de ehhez szükségem van a segítségére, hogy visszarántson a túloldalra.
Néhány órája kűzdök, hogy meg tudjak mozdítani valamit és végre sikerült. Fel tudtam emelni egy tollat és valami dohos papírra felírtam a nevem Hallottam közeledő lépteit és csak várnom kellett. Várnom, hogy meglássa a lapot, elolvassa a nevemet és belegondoljon, hogy ki is lehetek én.
Ennyire volt szükségem ahhoz, hogy alakot ölthessek és befogadjon a tudatába. Semmi más nem kellett.
Végre megjelent. Nem tudom mit keresett vagy miért jött le ide, de olyan szépen lépte át a papírt, mintha szándékosan tette volna, én pedig majdnem agyvérzést kaptam miatta.
Megfogtam a píprt... már amennyire bírtam és szem magasságba emeltem és amint megfordult azzal találta szembe magát.
-Mond , hogy látsz engem....-kérleltem reménykedve. Annyi boszorkánynál jártam már, hogy  számukat sem tudom.