Tudod, én mindig tele vagyok meglepetésekkel. - mondtam neki egy mosoly keretében, majd újra a pohár tartalmával kezdtem el játszani. Most élvezni akartam azt, hogy Damon-t kicsit gyötröm és majd utána jöhet az, hogy miért is vagyok itt.- Tényleg Stefan-t is sikerült leüldöznöd vagy megölted? - kérdeztem tőle kíváncsian, mert elég fura, hogy egész nyáron nem is kereste az öcsét. -
Mert szerinted Elena dicsérne ezért? - kérdeztem tőle nevetve, mert biztos voltam abban, hogy Elena is pontosan ezt mondaná neki. Alig, hogy ki tette a lábát már is piál, pedig azt hiszem talán még Jeremy-re is kellene vigyáznia, aki mostanában folyamatosan bajba kerül. -
És miért is lenne jobb? - kérdeztem tőle elvont szemöldökkel.- Egyikőtök ágyából a másikéba vándorol. Állandóan sír és kiborul, s arról meg már ne is beszéljünk, hogy hideg vérrel öl. - mondtam haláli nyugalommal, mert tényleg nem láttam azt, hogy miben is lenne jobb nálam. Pontosan olyan, mint én csak még fiatalabb változatban. -
Micsoda magabiztosság. - mondtam nevetve, de emlékeztem rá, hogy mennyire is volt jó régen az ágyban, persze azóta voltak már olyanok akik jobbak voltak, de Damon se panaszkodhat rá. -
Tudtam, hogy semmit se tud Elena álmairól, ezért is örültem annak, hogy én oszthatom meg vele. Imádtam bekavarni mindenki életében, ez már olyan hobbi volt számomra. - Szegény Damon megvágta a kezét, de vajon mi fáj jobban, hogy az életed szerelme hazudozik és titkolózik vagy a vágás, amit a pohár okozott? - kérdeztem tőle ördögi mosollyal és figyeltem ahogyan a szilánkokat szedi ki a kezéből. Egyáltalán nem érdekelt egyik se, de annál nagyobb volt az öröm, hogy megint sikerült valamivel meglepnem.- Nincs kedvem elmenni. Szeretném élvezni ezt a pillanatot. - mondtam egy féloldalas mosoly kíséretében, majd újra töltöttem a poharamat, hogy ezt még nyomatékossá is tegyem.-

Mintha mindig minden rólad szólna. -forgattam meg a szemeimet a válaszom mellé, bár most rá volt szükségem, mert egyáltalán nem tetszett Silas jelenléte, illetve még más dolgok se, de azzal ráérek később foglalkozni. Apró mosoly jelent meg az arcomon, amikor láttam, hogy elvesz egy egész üvegnyi piát és még egy poharat. Jól ismer már, hogy tudja, nem szoktam csak röpke pár pillanatra beugrani sehova se.
Ez igaz. - mondtam egy sóhaj keretében, de szinte levegő vétel nélkül folytattam is.- És ha elhagynak a nők, akkor egyből megszűnik a világ és csak te és a pia marad. Ez szánalmas. - mondtam fintorogva, mert elég szánalmasnak láttam ilyenkor őt. Hova tűnt az a férfi, akit sok-sok évvel ezelőtt megismertem. Persze a külsejére nem igen panaszkodhat, mert még mindig vonzóan nézz ki, de a viselkedése néha eléggé gyerekes és szánalmas. -
Elena-ra mondott dolgon hangosan elkezdtem nevetni, majd nagyot kortyoltam a poharam tartalmából. - Ez most valami vicc ügye? - kérdeztem tőle ördögi mosollyal, majd óvatosan a hajamat megigazítottam.- Elena olyan, mint én vagy még rosszabb. - mondtam neki miközben újra közel hajoltam hozzá.- Ha nem tévedek Ő is Stefan ágyában kezdte és az ő barátnője volt, majd téged megcsókolt és egyebek, amikor még állítólag mindig Stefan-ba volt szerelmes. - mondtam kicsit drámain, de imádom ezt a dolgot, amikor rávilágíthatok, hogy a drága kis hasonmás egyáltalán nem olyan szent, mint azt ők gondolják.- Majd hirtelen veled van most,  de mennyi ideig is lesz ez így? - kérdeztem tőle ördögi mosollyal az arcomon.-
Ha annyira hiányol, akkor miért is álmodik Stefan-nal állandóan? Miért is gondol rá kb 24 órából 24 órán át?  - kérdeztem ártatlanul, mintha semmi jelentősége nem lenne, de biztos voltam abban, hogy egy szót se ejtett erről a dologról Elena Damon-nak. - Oupsz. - rántottam egy a vállamon, majd rávillantottam az ártatlan mosolyomat.- Tudod a kis madarak sokat csiripelnek, de lehet hozzád nem szívesen viszik a hírt. -  majd lehúztam az egész tartalmát a poharamnak. Imádtam, hogy mindig meg tudom lepni Damon-t. Jobb, ha megtanulja, hogy sokkal több dolgot tudok, mint ő és jobb, ha vigyázz velem. Bár ami azt illeti még mindig nagyon vonzó, ami kicsit nehézkesebbé tesz mindent számomra. Álltam a tekintetét mosollyal az arcomon és közben ugyan azt tettem mint ő, újra és újra végig néztem az összképen, de mindig ugyan oda lyukadtam ki. -

Sejtettem, hogy itt találom Damon-t főleg most, hogy Elena elment egyetemre. Komolyan nem értem mi ütött abba a lányba. Az egész nyarat vele töltötte, most meg csak úgy elmegy egyetemre, soha se értettem meg Elena gondolkodását, de most nem is ez a lényeg. De abban is biztos voltam, hogy ebből lesznek még bonyodalmak és ezt a világért ki nem hagynám.
Határozott léptekkel indultam Damon felé, aki már messziről köszönt nekem, aminek hatására még nagyobb lett a mosoly az arcomon. Imádtam, hogy ő nem képes összetéveszteni senki mással maximum, ha nagyon akarom akkor mindig sikerül, de most nem ezt volt a célom. Pár pillanattal később helyet foglaltam mellette mosollyal az arcomon. - Tudod jól, hogy szeretem ezt a várost. Mondhatni imádom, itt mindig történik valami és most, hogy Klaus is lelépett és van jobb dolga miért ne élvezhetném az életet? - kérdeztem tőle ördögi mosollyal, majd a kezében lévő poharat kivettem és megittam. Egyáltalán nem érdekelt az a tény, hogy saját magának szánta, hiszen soha semmi se érdekel, csak saját magam és a terveim. Nos, igen, én vagyok az önző és manipulatív Katherine. -
Szia neked is, Damon. - emeltem rá a tekintetemet, ami tele volt mindenféle érzelemmel és gonoszsággal.- Szóval ez az új hobbid?! -kérdeztem tőle nevetve, mert elég hihetetlen volt, hogy megint itt tart. Komolyan miért van az, hogy minden férfi a piába menekül? Ezt soha se fogom megérteni...- Itatod az egereket, mert Elena inkább az egyetemet választotta helyed? Mondjuk meg is értem. Egyetem tele van bulikkal és még helyes pasikkal is.  - folytattam még mindig ördögi mosollyal, mert élveztem piszkálni Damon-t, mondhatni ez amolyan hobbi volt számomra. Majd kicsit közelebb hajoltam hozzá. - Pedig közel voltál, majdnem a tiéd lett teljesen a lány. - kacsintottam rá, majd újratöltöttem a poharat. -

Sejtettem, hogy itt találom Damon-t főleg most, hogy Elena elment egyetemre. Komolyan nem értem mi ütött abba a lányba. Az egész nyarat vele töltötte, most meg csak úgy elmegy egyetemre, soha se értettem meg Elena gondolkodását, de most nem is ez a lényeg. De abban is biztos voltam, hogy ebből lesznek még bonyodalmak és ezt a világért ki nem hagynám.
Határozott léptekkel indultam Damon felé, aki már messziről köszönt nekem, aminek hatására még nagyobb lett a mosoly az arcomon. Imádtam, hogy ő nem képes összetéveszteni senki mással, maximum, ha nagyon akarom akkor mindig sikerül, de most nem ezt volt a célom. Pár pillanattal később helyet foglaltam mellette mosollyal az arcomon. - Tudod jól, hogy szeretem ezt a várost. Mondhatni imádom, itt mindig történik valami és most, hogy Klaus is lelépett és van jobb dolga miért ne élvezhetném az életet? - kérdeztem tőle ördögi mosollyal, majd a kezében lévő poharat kivettem és megittam. Egyáltalán nem érdekelt az a tény, hogy saját magának szánta, hiszen soha semmi se érdekel, csak saját magam és a terveim. Nos, igen én vagyok az önző és manipulatív Katherine. -
Szia neked is, Damon. - emeltem rá a tekintetemet, ami tele volt mindenféle érzelemmel és gonoszsággal.- Szóval ez az új hobbid?! -kérdeztem tőle nevetve, mert elég hihetetlen volt, hogy megint itt tart. Komolyan miért van az, hogy minden férfi a piába menekül? Ezt soha se fogom megérteni...- Itatod az egereket, mert Elena inkább az egyetemet választotta helyed? Mondjuk meg is értem. Egyetem tele van bulikkal és még helyes pasikkal is. - folytattam még mindig ördögi mosollyal az arcomon, mert élveztem piszkálni az Salvatore testvér párt, mondhatni ez amolyan hobbi volt számomra. Majd kicsit közelebb hajoltam hozzá. - Pedig közel voltál, majdnem a tiéd lett teljesen a lány. - kacsintottam rá, majd újratöltöttem a poharat. -