- Hát, már én magam sem tudom, mit gondoljak róla - megvontam a vállamat, mert én sem tudom, mit higgyek el, mibe higgyek. Szerettem Jake-t, lehetséges, hogy még most is, de ezt még önmagamnak se vallom be. - Tudod, hogy én általában a furcsa férfiakat vonzom magammal - keserédes mosolygással mondtam ki ezt, mert ha valaki, akkor Desty tudja, kikkel akadok össze mindig. - Épp erre gondoltam, és talán rájöttek, mennyire fontos voltam az életében... Lehet, figyelmeztetni akart - a válaszomat odavetettem Destynek, bár ez inkább nem is kérdés lett volna, hanem inkább felvetés, egy következtetés. Egyetlen gyengepontom van, az pedig a testvérem. Érte a pokolba is elmennék... Talán Jake-nek pedig én vagyok az, és figyelmeztetni akart engem. - Jól van, mehetünk - jelenleg, aki segíthet rajtam, az csak ez a lány mellettem. - Egy tárgy... - rövid gondolkodás után eszembe jutott, hogy még mindig őrzök valamit, amit Jake-től kaptam még évekkel ezelőtt. A táskámba kezdtem túrkálni, és elővettem a kulcscsomót, amiről levettem egy kabalát, amit Jake adott nekem még. Egy plüssfarkas az. - Ez jó lesz? Ezt még tőle kaptam... semmi más nincs már meg, ami ráemlékeztetne - haloványan elmosolyodtam.
Fura volt hallani Jakre-ről, illetve azt is, hogy újra itt van. Soha se szerettem más szerelmi életébe beleszólni, maximum akkor, ha tanácsot kértek tőlem, de Jake mindig is fura volt számomra. Emlékszem, hogy volt olyan időszak amikor hármasban jártuk a várost és jól éreztük magukat, de utána annyira fura lett és nem csak velem, mint a barátjával, hanem Liz-el is. Ekkor kezdtem azt érezni, hogy valami nagyon nincs rendben. Hmmmm, ez nagyon fura és érdekes. Mindig is tudtam azt, hogy szeret téged, de ettől még volt benne valami fura dolog és nem tudom elhinni, hogy most ártani akarna neked. - mondtam neki egy kisebb gondolkodás utána, majd pedig a vízre pillantottam és újra Liz-re.- Úgy gondoltam, hogy téged visszakapni akarna, nem pedig eltenni láb alól, de lehet tévedek, hiszen én is csak emberből vagyok. -tettem hozzá egy apró mosollyal az arcomon. - És mi van akkor, ha az első feltevésed igaz? Mi van, akkor ha csak rossz társaságba került és rajtad próbálnak bosszút állni, vagy előcsalogatni őt? - néztem Liz-re, mert úgy gondoltam, ha valóban bántani akarná, akkor már a húgát is bántotta volna. Az ilyen elmebetegek képesek bármire és Liz gyenge pontja, a húga. A barátom vagy Liz, így természetesen segítek. Mi lenne, ha elmennénk hozzám és akkor ott esetleg tudnék varázsolni és megkeresném őt, de ahhoz szükség lenne egy tárgya. Úgy még pontosabban tudnám megkeresni. - mondtam neki egy apró mosollyal az arcomon, hiszen tényleg bármire képes lennék érte. A barátom volt egyszer és még mindig az, még a fae se tud ezen változtatni.
Láttam az arcán a furcsaságot, miután kimondtam Jake nevét. Tudtam, hogy ezzel elindítottam benne valamit, ugyanis sosem kedvelte őt, bár én totálisan belezúgtam. Lehet, hogy elvakított engem az érzelmem, és nem láttam meg, milyen is volt valójában? Így utólag már teljesen mindegy. - Nem, nem mondott semmit sem, még neki sem, mert ahogy megtudta, nem vagyok otthon, olyan gyorsan elhúzott onnan, ahogyan csak tudott - gyorsan beszéltem, mert ez az igazság, és nem hiszem, hogy a testvérem hazudna erről. - Talán csak bekattant, vagy összeszűrte a levet valakivel, akivel nem kellett volna, és az illető parancsait hajtja végre - ötleteltem, mert halvány lila gőzöm sem volt micsoda történik itt. - Vagy ő is megváltozott, de nem jó irányba - vontam meg vállamat, miközben hol ide, hol oda néztem, mert eddig tudtam tartani a kontaktust Destyvel. - Ha tudnám, merre él, vagy hol tölti az idejét mostanság... - vettem egy óriási levegőt, majd pedig kifújtam magamból. - Túl sokat kérek ezzel, hogy segíts, hiszen még te is megjárhatod, s nem lesz jó vége - a hangom elhalkult, mert tényleg nagy kérés, saját magát teszi ki életveszélyes helyzetbe. Miattam.
[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: sorry, a késés miatt
Destiny Roberts
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Brooklyn Bridge Sat Jul 12, 2014 3:19 pm
Meg se lepődtem már a reakcióján, hiszen ennyire ismertem már, hogy előbb fogja ezt mondani, mint hogy gondolkodjon. Nem is értem, hogy mire számítottam, hiszen soha se volt egy angyali teremtés, de én még akkor is hittem benne. Nem szerette a törvényeket, de mégis betartotta. Nem értem, hogy miért döntött a sötét oldal mellett, hiszen ezzel nem csak magát, de még a testvérét is veszélynek tette ki. Figyeltem őt, de még mindig nem szólaltam meg. Nem tudom, hogy kire gondolt, így nem volt más választásom, mint türelmesen várni, hogy végre összeszedje magát és kinyögje azt a nevet. Reménykedtem abban, hogy hamarosan elmondja, mert nincs túl sok időm, illetve az is lehet, hogy valami kevésbé veszélyes helyre kellene mennünk. - Jake? - kérdeztem vissza döbbenten, hiszen jól ismertem azt a személyt. Soha se kedveltem őt, de ez mindegy is, hiszen nem én jártam vele, hanem Liz. És ezt miért csak most mondod? - kérdeztem tőle döbbentem, illetve kicsit feszülten.- Nem mondta a húgod, hogy mit akart? Meg miért bántana, hiszen vissza akar téged kapni, vagy van olyan dolog amiről nem tudok és ezért szeretné a fejedet venni? - kérdeztem tőle kíváncsian és közben pedig egy ártatlan bűbájt mondtam el, hogy mind a ketten úgy nézzük ki, mint két ártatlan tinédzser. Nem szerettem volna se magamat, se őt veszélybe sodorni ezzel a beszélgetéssel. Figyelmesen hallgattam őt, majd pedig elgondolkoztam. - Mi lenne, ha megkeresnénk ezt a jómadarat és elbeszélgetnénk vele? - közben Liz-re pillantottam egy ártatlan mosollyal. Nem teázni akartam meghívni, de nem volt jobb ötletem.
- Esküszöm, nem tudom kinek áll szándékában az, hogy engem ilyesmibe keverjen - jelentettem ki kissé mérgesen, de nem szeretném Destyre zúdítani a bennem zajló dolgot. Gondolkodtam egy keveset, ahogyan kérte, de nem igazán jutottak eszembe nevek sem, akik szívesen tennének ilyet velem. Hosszabb gondolkodási idő után valami mégiscsak előjött. - Lenne egy apró tippem, te is ismered őt még régi időkből - kezdtem el mondani, majd pedig folytattam egy sóhaj után. - Emlékszel még Jake-re? - kérdeztem tőle, mert biztosan emlékszik rá, hiszen közel két évig együtt voltam vele, és akkoriban hárman sokat lógtunk együtt mindenfelé. - Azóta nem hallottam róla, viszont a húgom említette pár héttel ezelőtt, hogy felbukkant a lakásunknál, és beszélt vele néhány szót - gyorsan beszéltem, alig vettem levegőt is közben. Most pedig jönne a kérdés, miért tenne ilyesmit ő? Nem tudom elhinni, mert nem adtam neki rá okot vagy bármi hasonló... esetleg szövetkezett volna valakivel, akinek van velem baja?! - Ő sok mindent tud rólam, tán többet is mint kéne... - ezt már halkan mondogattam. - Mi van, ha figyelte az elmúlt hónapokban a lépéseimet, tudott arról, mikor hol vagyok... és ezáltal sebezhetővé váltam - nagyon belemerültem ebbe a dologba, majd pedig válaszoltam a következő kérdésre. - Otthonról eljöttem, aztán a bárba mentem, onnan pedig rögvest errefelé indultam - jelentettem ki őszintén. - Az utcán idefelé megállított egy lány, aki mindenféle hülyeséget árult, de leráztam hamar - fejeztem be a mondatomat. - Mit tehetnék? Ez történt, semmi több - tettem még hozzá.
[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: sorry, a késés miatt
Destiny Roberts
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Brooklyn Bridge Sun Jun 15, 2014 12:45 pm
Sejtettem, hogy ártatlan lesz és nem ő tette ezt az egészet, de azért az is tudom, hogy nem angyali teremtés, hiszen sok rosszat tett már és még a húgát is bele rángatta ebbe az egészbe. Tudom jól, hogy félti őt, ezért se értem, hogy miért folytatja ezt az életmódot. Illetve abban is biztos voltam, hogy sikerült már ellenséget szereznie. - Biztos vagyok abban, hogy tudsz olyan személyt, aki szeretne neked ártani. Gondolkozz kicsit..- mondtam neki türelmesen és figyeltem őt, hiszen tényleg segíteni szerettem volna neki, de ahhoz kellene valami kiinduló pont is, illetve azt is jól tudtam, hogy így még magamat is veszélybe sodrom, de most ez se érdekelt, hiszen a barátnőmről volt szó és egy barátért az ember sok mindent megtesz. - Elhiszem, de mások nem így gondolják és itt ez a baj. - mondtam neki még mindig túl higgadtan, hiszen most nem az a lényeg, hogy én mit gondolok, hanem hogy mások mit gondolnak erről az egészről. És mi van azzal az idővel, amikor eljöttél a bárba és amikor mi találkoztunk? Van egy olyan érzésem, hogy már régóta barangoltál a városban, szóval van egy olyan időszak az estédben, amit nem tudsz igazolni. - mondtam neki komolyan, majd sóhajtottam egyet.- Meg kell találni a gyilkosokat, egyedül csak ez menthet meg. - mondtam kicsit halkabban, hiszen nem akartam, hogy bárki is meghallja azt amiről mi beszélgetünk. Követtem őt és leültem mellé, majd megöleltem őt. - Tudom, hogy nem tettél semmit se, de nem az számít, hogy én hiszek-e neked vagy nem. Ezt te is tudod, szóval ki kell találnunk valamit, hogy megmentsünk téged és a húgodat. - mondtam neki komolyan, majd pedig a távolba néztem.
Annyira tudtam, hogy efféle kérdést fog nekem feltenni. Nagyon rosszul érint, bár megőrzöm a hidegvéremet, de ez az egész már kezd engem irritálni. Legszívesebben kinyomoznám én magam, de mivel én vagyok az, akit keresnek, így nem igazán tudom megtenni ezt, ezért kell valahogy Desty tudtára adnom, hogy igazat beszélek, de ez nem lesz könny menet. - Honnan a fenéből tudhatnám? Biztosan valaki, akinek nincs egyéb szórakozási lehetőség, mint az, hogy egynéhány személlyel ilyet tegyen - vágtam hozzá a kérdésemet, mert tényleg nem tudom, ki akarna engem ezzel lejáratni és bemártani. - Figyelj, elkövettem egy-két dolgot, de gyilkosság... az nem az én művem! - őszintén, mélyen a szemébe nézve mondtam ezt neki. Késő délután... Aha, fogják csak rám. A testvéremmel töltöttem a délutánomat, de ezt senki nem fogja elhinni. Nos, nem érdekel, az igazat mondom, nem hazudnék, Destynek pedig tényleg nem. Sosem. - Délután a húgommal voltam otthon, tudom ez a legrosszabb alibi, hiszen a testvérem, ő bármikor mondhatja ezt, de ez az igazság - kezdtem picit halkabban beszélni, de még mindig higgadtan. - Illetve olyan hat óra körül jöttem el otthonról, a közeli bárban ücsörögtem - biccentettem egyet, amerre az a bizonyos hely van, és amit ő is ismer, hiszen régen a törzshelyünk volt. - Odamehetsz, kérdezősködj körbe - néztem ezután a híd felé, mert ha ő sem hisz nekem, akkor senki sem. - Nem tettem semmit sem, amivel megvádoltak engem - fordultam ismételten Desty felé. - De azt hiszel, amit akarsz - vontam meg a vállamat, majd felültem a betonkorlátra. - Nem ülsz le mellém? - kérdeztem tőle kedvesen.
[You must be registered and logged in to see this link.] zene: [You must be registered and logged in to see this link.] | megjegyzés: sorry, a késés miatt
Destiny Roberts
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Brooklyn Bridge Mon May 12, 2014 7:14 pm
Láttam rajta, hogy teljesen meglepte a dolog, de nem is csoda, hiszen biztosan nem erre számított, amikor meglátott engem. Hiányzott nagyon is, hiszen olyan volt számomra, mintha a húgom lenne, a legjobb barátom volt, de ő döntött és én harcoltam érte, de végül beláttam, hogy teljesen fölösleges, mert a döntését már nem tudom megváltoztatni. Elfogadtam és beletörődtem, de persze mindig ügyeltem arra, hogy megtudjak róla dolgokat, mert nagyon is aggódtam érte, még akkor is, ha ezt nem adtam a tudtára. Biztos voltam abban, hogy nem ő volt, de gondoltam jobb, ha tőlem tudja meg, mint egy olyan személytől aki a halálát szeretné. Nos, ebben biztos voltam, hogy nem te voltál, de mások nem így gondolják. Szóval kit haragítottál magadra éppen? - kérdeztem tőle kicsit ironikusan, hiszen tényleg nem bírt soha se a fenekén maradni. Lehet ez valami farkas dolog, hogy mindig mindegyik bajba akar kerülni. Egy pillanatra oldalra pillantottam, hiszen Alex jutott eszembe, majd újra rá és csöndesen néztem és hallgattam őt. Gondoltam esetleg te tudod, hogy ki akarna neked ártani. - mondtam neki még mindig higgadtan, majd egyből hozzátettem.- Én már a vezetőktől hallottam, ezért is jöttem ide, hiszen egy ilyet nem fognak bosszú nélkül hagyni. - mondtam neki egy kicsit aggódva. Nem akartam, hogy baja essen, de ha nem mondja el, hogy mi történt, akkor nem tudok neki segíteni. Ma, késő délután, amikor senki se látta a nyomaidat. - mondtam neki komoly, hiszen valaki pontosan tudta, hogy mikor tegye ezt meg, hogy Liz-re lehessen kenni.- Szóval mesélj, mert különben nem tudok segíteni neked.
Nem igazán értettem, miről beszél Desty, de ahogyan kezdte kifejteni apró lépésekben, és feltárni azt, hogy mi a téma jelenleg... Totálisan meghökkentem. Csendben hallgattam őt, egészen addig, amíg ki nem mondott valamit, ami rögtön fellázított engem. Hogy én gyilkolásztam volna le néhány, magas pozícióban lévő fae tagot? Komolyan? Ezt nem hiszem el már. - Oké. Volt rá példa, hogy valakit eltettem láb alól... - böktem ki hirtelen, majd teljes komolyságba burkoltam arcomat, és folytattam. - ... de őket, akikről te beszélsz, nem én gyilkoltam meg - mélyen a szemébe néztem, és még pislogni sem pislogtam. Bárcsak ez a nap meg se történne, szívesen visszautaznék az időben, mert ez a nap tök elcseszett. Nem vagyok egy áldott jó személyiség, de azért ez már tényleg durva. Gyanúsítanak valamivel, amit nem én követtem el. Szánalmas. - Ha ezt az egészet, te elhiszed, akkor gratulálok neked - a nyugodtságomat felváltotta valami hevesség, de próbálom kontrollálni magamat. Ezután az agyam is pörögni kezdett, és sok kérdésem akadt, de csak a legfontosabbakat fogom kimondani. - Kitől hallottad ezt? Biztosan valaki sóvárog valami magas rangért a fae tagok között - elléptem a korláttól, és távolabb mentem onnan. - Az, aki ezt elkezdte terjeszteni, ő a hunyó - halkabban mondtam ezt már, nem akartam még ennél is nagyobb figyelmet. - Mikor történt ez? - kérdeztem tőle kicsit higgadtabban.
Kérdően néztem rá, hiszen tényleg úgy tűnt, hogy csukott füllel jár, ha nem így lenne, akkor nem lenne ennyire nyugodt és nem lenne ennyire óvatlan se, hiszen sokan pályáznak a bundájára főleg most. Nem is értem, hogy keveredhetett ekkora bajba, vagy ki akarna neki ártani, de az biztos, hogy most nincsen biztonságban és jobb lenne, ha minél hamarabb tisztázná magát. Figyeltem és csendesen várta, egy darabig, hiszen nem akartam letépni a fejét, pedig eléggé mérges voltam és haragudtam rá mivel saját magának köszönhette azt, hogy megint bajba került. Anno megfogadta volna a tanácsomat, akkor most nem lenne ilyen helyzetben, de valaki nagyon holtan akarja látni a barátnőmet és én tudni akarom, hogy miért van ez így. Tudni akarom, hogy kit bosszantott fel ennyire. Sok minden hazugság, de minden hazugság mögött egy kisebb igazság is lapul. - mondtam neki még mindig ridegen és minden kedvesség nélkül. Minden történetnek van valami alapja, vagy van egy kisebb igazság benne. Figyeltem őt és közben néha-néha idegesen körbe pillantottam. Talán nem te tetted, de mindenki úgy tudja, hogy te voltál. - mondom neki még mindig higgadtan, de legbelül már tombolok, nem értem, hogy miért kellett neki megint bajba keverednie. Régen nem ilyen volt, majd röpke habozás után kérdéssel felelek a kérdésére. - Mit pletykálnak és mit suttognak New York nyüzsgő utcái? - néztem rá kíváncsian, hiszen ha nem járt az elmúlt egy-két órában csukott fülel, akkor pontosan tudnia kellene, hogy mivel is vádolják őt. Mivel láttam, hogy nem fogja egy hamar tudni a dolgot, így válaszoltam helyette is mind a kettőnk kérdésére.- Azt mondják, hogy gyilkos lett belőle... Te ölted meg azokat a magas tangú fae tagokat. Volt köztük világos és sötét is. - Pár órája még mondhatni nyugodt volt a város, de ez hamar megváltozott és most mindenki azt hiszi, hogy ő tette. - A világosak bosszút akarnak állni, a sötét fae meg tudni akarja, hogy miért tetted... - mondtam neki kicsit idegesen, hiszen figyelmeztetni jöttem őt. Mivel eléggé idős vagyok, így pontosan tudom, hogy mik történnek a háttérben, amikről senki se tud, csak az öregek. Figyeltem őt és kíváncsian vártam, hogy mit fog szólni ehhez az egészhez.
Azt hittem, az estém jó lesz, mikor a régi barátot megláttam. Valahogy az érzéseim másfelé kacsintgatnak, mert belül azt érzem, megint valami rosszul fog elsülni. Újabb veszekedés, újabb kínos fordulat... Jó újra látni Desty-t, sőt őt bármikor szívesen látnám, de ugyebár, közbejött egy s más azóta. Örültem vagy nem örültem, az most nem igazán fontos. Nem ez lesz a téma, a következő mondatából már sejteni lehetett. - Nem, nem járok úgy - hasonló gúnyos hangnemben mondta neki, mint ahogyan ő tette. Egy pár percre csend volt, a vizet szemlélte. Tudom, hová szeretne ezzel az egésszel kijutni. Legalábbis a sejtésem kezd beigazolódni, és ha tényleg az, amire gondolok, akkor meg aztán kélt hét múlva se szabadulok innen. Síri csend volt. Hatalmas nyugalom... Én hol őt, hol a vizet, hol az eget csekkoltam. Vártam, mikor szólal meg már, mert nem fog hallgatásba burkolózni. Ezután újra rám nézett, a szeméből ki lehet olvasni valamit, bár nem sokat. Végül is, meglepett a kérdés, melyet feltett számomra. - Sok mindent mondanak, amik között a hazugságok többnyire jelen vannak - halkult el a hangom a végére, majd felsúhajtottam. Rengeteg pletyka, amiknek a háromnegyede sem igaz. - Miért kellene félnem? Nem tettem most semmit sem - a szemébe néztem továbbra is, és a kérdésemre a válaszát egyelőre meg se vártam, mert tudtam, hová szeretne kilyukadni. - Pontosan... mit is hallottál? - újabb kérdést vetettem neki, még mindig egyenesen a szemébe tekintve.
Nem értettem, hogy hogyan lehet ennyire nyugodt, hiszen azok után amiket róla mondanak nem éppen így kellene viselkednie. Egy darabig csak vártam és figyeltem őt és örültem annak, hogy én vagyok az első aki megtalálta őt, hiszen nem biztos hogy máskülönben életben tudna maradni. Fogalmam sem volt arról, hogy mi lehet a testvérével, de ő biztosan biztonságban van, hiszen nem róla, hanem Liz-ről terjengenek szörnyű hírek. Talán nem kellene beleszólnom, nem kellene védelmeznem még mindig őt, hiszen egyértelműen kijelentet múltkor is, hogy ő tud magára vigyázni és köszöni szépen nem kér a világosokból. Úgy szerettem őt, mintha a vérszerinti húzom lenne, talán ezért is éreztem úgy, hogy segítenem kell neki. Miután megállapítottam, hogy biztosan csak pletyka az egész dolog elindultam felé, bár nem voltam 100%-an biztos abban, hogy valóban csak pletyka lenne. Bólintottam arra, hogy ismeri már a képességeimet, hiszen nála jobban már csak a vének, a nálam is idősebb faek ismerik csak, de most nem is ez volt a lényeg. Neki dőltem a korlátnak és összefontam a karomat.- Látom még mindig csukott füllel járod a várost. - mondtam neki kicsit gúnyosan és még egy gúnyos nevetés is elhagyta a számat, majd pedig a vízre pillantottam. Egy darabig csöndbe burkolóztam, majd amikor úgy éreztem sikerült visszanyernem a higgadtságomat, akkor újra Liz-re pillantottam és folytattam. - Nos, téged kereslek és amiatt amit mondanak. Nem félted a szőrős kis bundádat? - kérdeztem tőle kíváncsian, hiszen előbb tudni akartam azt, hogy mennyit is tud arról, ami hirtelen ellepte New York-ok utcáit.
Szeretek egyedül lenni, gondolkodni erőteljesen, mert nem mindegy, mit miért teszek. Össze-vissza nem tehetek semmit sem, mert felborul a bili, és zűrzavar keletkezik, amiből nincs kiút. A híd teljesen jó hely erre, mert belátni a város több részét is, amik varázslatosak, gyönyörűek. A vízen játszanak a fények, ilyenkor pedig még az is csodálatos. Mindig az, de most különlegessé teszi a sötétség, és a fényjáték is szebb. Maga a város mindig az én kedvencem volt, kicsi korom óta itt akartam lenni. Vonzott ez a szépséges hely. Épp ezért, amint volt rá lehetőségem, nem teketóriáztam, hanem egyszerűen tudtam, hogy ide szeretnék jönni a húgommal. Ő is imádja ezt a metropolist, nemcsak én vagyok oda érte. Egy hang ugrasztott ki a gondolatomból. A nevemet hallottam, és egyébként is ismerős volt az illető, aki még nem jött felém, csak nem tudtam párosítani az arcot a hanggal hirtelen. Destiny. Elém állt, és tudtam, innen nem igazán fogok szabadulni jó ideig. Rég nem láttam őt, és ez szomorú, de az, hogy idejött, az kockáztatás számára és számomra is. - Desty, szia... - visszafogottan és elég kedvesen köszöntöttem rá. Azonnal lepergett előttem az utolsó találkozásunk, az utolsó, amin vitáztunk. Sóhajtottam egyet. - Ismerem a képességeidet - válaszoltam, mert nagyon jól tudom, hogy nem egy gyenge kislány van velem szemben. Nem tudom, miért van itt, egyáltalán minek jött ide. Bár meglepődve érzékeltem, hogy nem zavar valamiért, hogy itt van velem szemben. - Mit szeretnél megvitatni? Mi az, amiért képes lennél rám találni? - a betonkorlátnak dőlve tettem fel eme két kérdést, kíváncsi vagyok már rá.
Mindig is szerettem a tavaszi estében sétálni, hiszen már meleg volt valamennyire, viszont nem túlzottan. Nem tudtam, hogy mit csináljak, de biztos voltam abban, hogy azt a személyt akit keresek a városban fogom megtalálni. Talán nem kellene keresnem őt, hiszen ő sötét fae és a végén még bajba kerülünk, de állok elébe. Nem fogok megijedni valamit jött-ment újoncoktól. Beleszaladtak már abba a hibába, hogy nem tudták, hogy ki vagyok és végül ez lett a vesztük. Egyik fae se szeretne holtan látni, hiszen a hatalom amivel birok az páratlan, hiszen ritka az ilyen idős boszorkány, de igazából soha vonzott a sötét fae. Túl sok ott a kegyetlenség és a titok amit annyira szeretnének elrejteni, de az öregek elől nem lehet, akik álltak túl sok mindent és ezt az egész ketté szakadást is. A lépteim egyre gyorsabbak, hiszen pontosan tudom, hogy hamarosan ott leszek. Mire jó egy régi fénykép és egy kis bűbáj, hiszen ha nem tudnék varázsolni, akkor órákig is eltartana az, hogy megtaláljam Liz-t. Megállok kicsit távolabb és figyelem őt. Oda kell mennem és beszélnem kell vele. Egy darabig nem mozdulok, csak állok és figyelem őt, majd hirtelen elindulok felé és elé állok- Szia Liz. - mondom neki kedvesen, mintha csak tegnap váltunk volna el és soha se történt volna meg az a veszekedés. Figyelem őt, majd kicsit arrébb lépek, amikor tovább szeretne menni.- Beszélnünk kell és megpróbálhatsz elszökni, de jól tudod, hogy mire vagyok képes. - mondom neki határozottan és a tekintetemmel még mindig nem engedem el őt. Türelmesen várok, hogy mit fog lépni, kezemet közben a zsebembe csúsztatom.
Ez a nap totálkáros. Nincs semmi jó benne, még Valery-vel is sikerült túlesnünk egy vitán, arról meg már ne is, hogy mennyire elcseszett egy nap, bár a legtöbb ilyen mostanában. Fogtam magam, felvettem a bőrdzsekimet, és nem igazán érdekelt semmi, csak tűnjek el otthonról. Nem igazán voltam jó bőrben, bármennyire is mosolyogtam az utcán az egyik ismerős szomszédnak, akit nem mellesleg utálok, mert állandóan sütivel kínálgat, és ettől kezd felfordulni a gyomrom is. Hízlalda. Van egy hely, ami nyugodt közeg számomra, legalábbis jó gondolkodni, és gondolkodni. Sokat járok a Brooklyn hídhoz sétálni, szép hely, mindig csodálattal figyelem a vizet, a járműveket, ahogyan fel- és lehajtanak a hídról, az embereket errefelé futni vagy sétálni. Itt legalább senki nem talál meg engem, senki nem fog felidegesíteni. A gondolataimba belemélyültem, de vágytam valami forróra, és az egyik utcai kávéstandnál megálltam. A sor viszonylag hosszú volt, de szerencsére többen is dolgoztak, így gyorsan fogyni kezdtek az emberkék. Amikor sorra kerültem, erős feketét kértem, mert most az esne igazán jól. Egyébként nem fázom, elég jó az idő így estére, és farkasként a testem hője is jóval több, mint átlagos embereké. Lassan lépdeltem, figyeltem az éjszaka fényeit, és minden elhaladó kocsi fényét, ahogyan azok picit zavaróan hatottak, de még ígyis tökéletes volt. A pillanat, ami volt éppen. A hídtól pár méterre lévő gyalogosforgalom által használt útszakaszon megálltam, és nézelődtem csak... Érzem, hogy valaki közeleg, viszont legyintettem, mert nem biztos, hogy épp engem keresne bárki is.
Home 
Subject: Re: Brooklyn Bridge 
