Nem osztok meg mindent Kenzyvel, ahogy ő sem velem, de ez nem baj egy cseppet sem. Annyit elmondunk egymásnak, amit még biztonságosnak ítélünk. Ahogyan én nem akarom a fejére hozni a bajt, úgy ő sem akar belekeverni valami olyanba, ami veszélyes lehet. Elvégre akik közel állnak hozzánk azokra vigyázunk és megpróbáljuk őket megóvni a veszélyektől, amik miattunk érhetik, nem igaz? Saját magunkat nem tudjuk megvédeni, de másokat igen. Ő is és én is igyekszünk nagyon óvatosak lenni, neki azt hiszem jobban megy a dolog mint nekem, ez van ilyen a karmám vagy nem is tudom.
- Értem én, csak azt hiszem fel nem foghatom, de lehet csak azért, mert én nem vámpír vagyok… - beharapom az alsó ajkam és hatalmas szemeket meresztek rá, próbálom elfojtani a kitörni készülő nevetésemet, valahogy nekem ez így most nagyon is vicces szituáció. nem tudnám megmagyarázni, hogy mi tartok olyan murisnak, de azt hiszem, ez most nem is lesz lényeges.
- Akkor majd lesz valahogy, a spontán dolgok a legjobbak és nem az előre eltervezettek. – Vonom meg a vállamat. Én jobban szeretem a spontaneitást, amúgy se nagyon tudok tervezni, a legtöbb esetben semmi értelme sincsen a dolognak, mert valahogy mindig keresztbemennek nekem a dolgaim, valaki mindig bele kavar egy hatalmasat és utána csak leshetek, hogy mi is történt. Így már régen feladtam a tervezgetéseket, csak élek egyik pillanatról a másikra, a következmények meg? Később is ráérek számba venni azokat, mikor már a nyakamban vannak és valamit tennem kell velük. Ilyen vagyok és az életem is ilyen.
- Nem, és én tök ártatlan vagyok mindig! – a legszendébb nézésem veszem elő, amit még egy apáca is megirigyelne, és úgy pislogok Kenzyre, megjátszva, hogy én mindig ártatlan vagyok, sosem tettem olyat amivel én borítottam volna fel a bilit. Bár tudjuk mind a ketten, hogy ez nem igaz, általában azért, nem vagyok teljesen ártatlan a dolgokban, de azért igyekszem, nem a bajt keresni és kavarni.
- Állj be a sorba! – Kuncogom el magamat. Vannak páran akik szívesen purcantanának ki és még lennének néhányan, de még ügyesen játszom, addig nem gyarapodik a számuk. Legalább is nagyon remélem. Aztán a következő témára elgondolkozom, az ablakon bambulok kifelé, nem tudom megmondani, mi az oka, így végül csak megrántom a vállaimat, kecsesen és elegánsan.
- Nem t’om. – Lehuppanok a pultról, ahogy a csengőszó felhangzik. – Majd ha megvan a válasz megosztom veled, de remélem ez már a pizza, majd éhen veszek?! – azzal már az ajtónál is vagyok, és mivel talált nem maradunk éhen, fizetni nem fizetek, succuus vagyok és én az az ingyenélőfajta is ráadásul, szóval, egy kis csal és a sárc, már mosolyogva megy a dolgára.
- A szokás hatalma, de most élvezd ki, meghívtalak! Vagyis a srác meghívott bennünket egy adagra, jó étvágyat! – Nem várok, kiveszek egy szeletet és jóízűen beleharapok, mellé még ümmögök is kicsit, szeretem, mikor a tészta vékony, pont jó és sok rajta a finom szósz. Jóízűen majszolom a pizzat és közben elgondolkozom, azon amit kérdezett tőlem, de egy idő után feladom, nincs kedvem ezen agyalni.
- Ha nem haragszol meg, én elmennék aludni, nem bírom olyan jól a vodkát mint te. - Mosolygok rá fáradtan, és megölelem, amint legyűrtem két szeletet és már nem vagyok maszatos. Örülök, hogy összefutottunk, hogy maradhatok nála. Jó őt újra látni. Talán ez most valami jónak is a kezdete. Bízom benne.

▷MUSIC: Trespassing ▷ NOTE: Köszönöm a játékot!    ▷ WORDS: 700+

- Hogy is szokták mondani? Ó, igen, gondolom, a pasi megér némi ajtócsapkodást? – Tovább kuncogok, és amikor már zavarban is van fel is nevetek, de nem bántón csak vidáman. Nagyon is kedvelem ezt a vámpírt, olyan mintha a testvérem lenne, így örülök annak, ha valami jó neki. Tényleg nem lehetett semmi közöttük a dolog, ha ilyen szinten szétszedték a nappalit, egy picit talán irigylem is. Ilyen észveszejtő velem még nem volt, pedig volt dolgom már domináns pasasokkal, bár az is igaz, hogy a megfelelő pasi kezében már nem is vagyok olyan harcias közben. Így nincs, mi miatt szétszedi a lakást, talán ez lehet ennek az oka. Mert eddig ha valami így romba dőlt az nem a sex miatt volt. Kivéve a konyhapultos eseteim, de hát, ott túl sok dolog volt útban…
- Ohlala… és nem volt meg még együtt laktatok?! – Nézek rá, grimaszolva, de nem a rossz értelemben, hanem egy újabb széles mosolyt akarok elfojtani. Persze tudom, nem mindenki olyan laza mint én, de hát succubus vagyok, alaptermészetem része, hogy ha tetszik egy pasi, akkor nem vacakolok sokáig, enni kell, és minél több a chi és minél erősebb személytől van. én is annál erősebb és gyorsabb vagyok. De persze én is tudok nemet mondani, és nem borulok bele bárki nyakába, azért annyira nem lazák az erkölcseim. Van ellenségem aki pont ezért gyűlöl, mert nem voltam meg neki annak ellenére, hogy külsőre vonzó volt. Mindegy, nem én vagyok most a lényeg, hanem Kenzy.
- Szóval, ilyen élmény dús volt a viszont látás, vajon mennyi elfojtásotok lehetett, amikor együtt éltetek? – Nézek rá és vonogatom a szemöldökeimet, utána beharapom az alsó ajkamat és szusszanok egyet. – Jól van, nem szívózom veled. Örülök, ha jó volt. De még annyit árulj el nekem, hogy ez most csak egy alkalom volt, vagy rendszeresen megfog itt fordulni? Kicsit tartok a fajtájuktól és őt nem ismerem, de abból amit mondtál, nem arra tippelek, hogy egy imádnivaló cuki fiú lenne. – A nappalit elnézve, biztos vagyok benne, hogy egy nagyon is domináns férfi lehet, aki nem kispályás, én még nem láttam olyat, hogy egy kedves és édes fiú ilyenre lenne képes sex közben. Az valahogy kizárja ezt a rombolást, mert akárhogyan is nézem, ez végül is az. De nem a rossz értelemben, viszont, akárhogy is, de pár dolog azért szépen összetört. A mesmerekről amúgy sem lehet túl jókat hallani. Bár, talán ha kedveli Kenzyt nem akarja majd az én nyakam is kitekerni. Igen, most kicsit óvatosabb vagyok, nem régen volt egy kis afférom és abban megsebesültem, ezért is jöttem New Yorkba, mivel nem maradhattam tovább Floridában.
Vissza már Kenzy egy rövid farmer sortjában és egy női atlétában jöttem, mind a kettő világoskék volt, amitől az én szemem csak még kékebbek lettek, a hajamon törölközőturbán trónol, és az említett asztalt szemlélem, amiről korábban beszélgettünk.
– persze, megértem, bár a baj az megtalál magától is, rossz karma. – ütöm el a dolgot mosolyogva, mivel, a helyzet valóban ez, a baj magától is megtalál, ahogyan a rosszfiúk is mindig. A jók sosem maradnak életben sokáig mellettem, Adrian, Matt, Castor, egyikük sem élte túl a velem való találkozást. Adriant én öltem meg teljesen véletlenül, a másik kettő pedig szeretett volna közelebb kerülni hozzám és szerettek volna megvédeni, ma már nem élnek és a haláluk kegyetlen volt. Elfordítom a fejem az asztaltól és mosolyt villantok Kenzyre, az életem sötét foltjait nem szeretném ma boncolgatni, de egy még is előkerül.
Willt elég jól ismerem, egy bizonyos szinten, de nem hiszem, hogy lenne bárki, aki valóban ismerné a fickót. Nekem volt néhányszor dolgom vele, és egyszer azt hiszem jóval közelebb kerültem a tűzhöz, mint szerettem volna, bár nem biztos, hogy az övé volt, de ez is olyan pont amiről nem akarok beszélni, megvan az esély arra, hogy Matt. Mindegy. Elmesélek neki annyit amennyit úgy érzem, hogy kell. De a többiről hallgatok.
- Visszatérek a síromból, hogy azt a műsort megnézzem! – Jelentem ki mosolyogva és könnyedén. Utána sóhajtok egyet és megvonom a vállamat. – Próbálom elkerülni, de néha belefutok, nem tudom miért, addig nem is tudtam, hogy ő is itt van és az övé a Hell még be nem tettem oda a lábamat. Ha előre tudom, nem megyek oda, mert tartozom neki. – Ezt talán jobb ha tudja, hogy a démon amúgy feni rám valahol a fogát, egy életmentésért cserébe. Emiatt is próbálom elkerülni, nem akarok neki fizetni, mert amit kér túl nagy ár.
- Ideje volt! – Már eléggé éhes vagyok, és most nem a chi kell, hanem a pizza. Táncolva és dúdolva, mezítláb kerülgetem a törmeléket és masírozok az ajtóhoz. Ott kilépek és még egy utolsót csavarok a csípőmön, majd a srácra illantok egy ezer wattos mosolyt, adok neki egy puszit, megfogom a kezét és egy kis succubus képességet bevetve, megvan az ingyen vacsora.

▷MUSIC: Trespassing ▷ NOTE: :3 ▷ WORDS: 782

A nappalija valóban ripityára lett szedve, tele van törmelékkel és egy helyen a falról is lejött a vakolat, nagyon tudhat az a pasi, ha így szétszedték a szobát. Komolyan, nekem is volt dolgom kemény pasasokkal, de még ilyenbe nem futottam bele, hogy a berendezést is tönkre vágjuk. Mintha nem is szex lett volna benne, hanem harcoltak volna. Ilyen lehet két domináns és irányítás mániás között a dolog? Végig nézek Kenzyn és mosoly kúszik a képemre, de nem szólalok, meg csak kuncogok egy keveset, jó volt azt látom rajta, és a fene bánja, nem igaz, hogy széthullott a lakás?!
Az alkohol és én, ha van bennem elég chi akkor annyira nem árt, vagyis akkor is van egy mennyiség ami igen, de nem olyan gyorsan mintha nem lenne. Amúgy pedig sosem tudtam annyit inni mint egy vámpír, és egy ideje nem is néztem igazán a pohár fenekére, ha egyedül vagyok keveset iszom, mivel minél józanabb vagyok annál jobbak a menekülési lehetőségeim, ha nem tudom leverni azt aki nekem támad. Az életem jó része pedig leginkább erről szólt, harc és menekülés, de inkább menekülés, succubus vagyok, nem pedig egy valkyrie vagy valami más harcos faj. Én csábítok és az ujjaim köré csavarom az ellenségeim és bárkit, akitől akarok valamit. Lehet, van pár késem, amivel tudok is bánni, de nem ez az elsődleges számomra, azért tudom ki az akivel nincs értelme harcba kezdeni, hanem inkább iszkolni kell.
- Akkor egy ideje már ismerheted a pasit, de azt ne mond, hogy csak most elsőnek volt…? – Nézek rá meglepetten, kíváncsi vagyok a pasira, de tartok is tőle, nem szeretem a fajtáját, mondjuk a démonokat sem, sőt, kifejezetten ráz tőlük a hideg, de persze van egy kis anomália is ebben, de hanyagoljuk a témát egyelőre. Inkább figyelek arra amit mond és mesél a fickóval kapcsolatosan.
- Nem kell a papír hawaii-t szeretnék, sok-sok ananásszal. – Vigyorodom el, szeretem az édes gyümölcsöket és ezt a kombinációt meg különösen kedvelem. – Kérek egy pólót vagy valamit amit felvehetek…- nézek rá őzikeszemekkel, hogy kellene valami váltás cucc, mert semmit nem hoztam magammal, és ez a ruha nem olyan amiben egész nap szeretnék maradni, kicsit huzatos lesz egy idő után. Közben elindulok zuhanyozni is, hogy átmelegedjek és felfrissüljek is. Van min elgondolkoznom nekem is, és persze azon is, hogy mikor és hogyan hozzuk át a cuccaimat a hotelből ide, mivel most épp ott dekkolok és úton útfélen igézgetem az embereket, hogy ne legyen problémám. Valahogy ki kell lopnom magam és a holmimat is onnan. Ha kaptam valami ruhát, akkor azt felvettem, és törölközővel a hajamon, vagyis egy csinos kis turbánnal együtt kisétálok a fürdőből vissza a konyhába, és szétnézek mi a helyzet idebent.
- Azt hiszem lesz mit rendbe szedni, mondd, az valamikor egy üvegezett asztal lehetett? – Odabökök a nappali irányába egy üveg kupacra és keretre, után felvonom a szemöldököm és el is nevetem magamat, végül a pultnak dőlök neki, és keresztbefonom a kezeimet a mellkasom előtt.
- Szóval, egy szívtipró mesmered van, akivel szétszedtétek a nappalit, érdekesen hangzik, és azt is érzem, hogy titkolózol, gondolom, megvan rá az okod, megértem, nem faggatózom tovább csak légy vele óvatos. – Nem tartok neki sem nagymonológot sem litániát, csak óva intem egy fél mondattal, egyfelől elég nagy már tud magára vitázni, másfelől én is mindig elég érdekes fazonokkal kerülök össze.
- És akkor, William. Talán egy bő évszázada találkoztam vele először, szó szerint belefutottam, sebesülten és torokban dobogó szívvel, egy tucat vérfarkas volt a nyomomban, annyival nem tudtam felvenni a versenyt és már egy ideje hajszoltak, nem volt bennem elég nafta. Ő lerendezte a dögöket, én pedig jól laktam vele. – Megvonom, a vállam a részletekbe nem megyek bele nem hiszem, hogy szükséges lenne, hogy végül a démon alatt kötöttem ki, és a többi, nagy lány érteni fogja. – Azóta néha összefutunk, vagy én, vagy ő bukkan fel valahol… - megvonom a vállam, nincs ennek jelentősége, de néha olyan mintha vonzza valami oda, vagy csak ilyen a szerencsém, hogy belefutok, tudja a rák!?
- Nem mondanám, hogy barátok vagy szövetségesek lennénk, de néha elvagyunk egészen kellemesen és van benne elég erő ahhoz, hogy napokig csúcsra járatható legyek chi szempontjából. Röviden és tömören ennyi a dolog, néha összefutunk, utána elhúzom a csíkot a közeléből. tartok tőle és szerintem okkal, de valahogy néha elfelejtem, hogy amúgy félnem kellene. – Van ez így, mikor épp az agyában tekergek, nem jut eszembe félni tőle, de amikor összeszólalkozunk és elfeketedik az egész szeme, akkor már eszembe jut, hogy vele nem akarok ujjat húzni.
- Na, ennyi az én nagy történetem jelen pillanatban. – Közben kupászkodni kezdek a hűtőjében, hogy van-e valami innivalója, amiből tölthetek neki és nekem is egyaránt. Ha beszél hozzám akkor hallgatom őt.

▷MUSIC: Taking back the night ▷ NOTE: :3 ▷ WORDS: 770