Hayley kedves lány volt, talán alig pár alkalommal találkoztunk, és megmondom őszintén remek beszélgetőpartner, aki fiatal kora ellenére igen éretten fogja fel az életet, a létét, azt hogy vérfarkas. Viszont nem gondoltam volna, hogy ismét újralátom pont itt New Orleans-ban. Persze örülök neki, de veszélyes lehet. - Teljes mértékben igazad lehet, de tudod itt a vámpírok többen vannak mint hinnéd! - Mosolyodom el, majd keresztbe fonom a haromat a mellkasom előtt. A szemeibe pillantok és egy pillanatra hagyom, hogy a tekintet elragadjon, majd ismét megszólalok. - Pedig ez a város tartogat rengeteg meglepetést, magad is meglepődnél! - Engedek meg magamnak egy mosolyt, miközben elgondolkodom, hogy mi is vezetett engem ide vissza ebbe a városba annyi év után. Egy magzat, aki Niklaus-é, egy lány, akinek megígértem, hogy vigyázok majd rá, és egy rég elfeledett ismerős, aki irányíthatatlanná vált. No meg persze azok a boszorkányok, akik meg akarnak szerezni valamit, amihez minket akarnak irányítani. Ami nagyon nem tetszik nekem. - Eltaláltad, nem látnak szívesen, de ott a másik fele a dolgoknak, még pedig az, hogy Ősi. Szóval nem tudnak megölni. Így nem nagyon mozgat, mi tetszik nekik, és mi nem... De te, miért vagy itt? - Kérdezek vissza, miközben azért a környéket is figyelem egykicsit. Mindig ébernek kell lennem. Nem hagyhatom, hogy eltereljék a figyelmem... Főleg itt.
szavak: - zene: - megjegyzés:Bocsi a sok késésért! credit:
Rea Williams
✤ Posztok száma : 8
✤ Regisztráció : 2013-11-04
✤ :
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Park Sat Nov 09, 2013 8:22 am
Elijah & Hayley
A világ minden kincséért sem hagytam volna el a várost jelenlegi helyzetemben. Még mindig kutatok a családom után, s nem hagy nyugodni az a tudat, hogy kik ők. Tisztában voltam azzal is, hogy nem volt helyes dolog a városban maradnom. Ennek ellenére rettentően akaratos vagyok, s képtelen voltam távozni ebből a városból. Vannak dolgok, amiket nem adok fel semmiért sem. Veszélyes volt a számomra itt maradnom, még az sem érdekelt, hogy belehalhatok. Az életemet kockáztatom azzal, hogy itt maradok. Volt rá alkalom, hogy már épp feladtam volna a célomat, de még is visszatartott valami. Tisztában vagyok azzal milyen sors vár itt a vérfarkasokra. Minden titkot és rejtelmet tudtam. Életem során sok emberrel találkoztam már, de amikor megismerkedtem Elijah-val valami megfogott benne. Mindazok ellenére, hogy megvetem a vámpírokat ő egészen más, mint a többi. Minden fajta érzelmet távol tartottam a szívemtől, s eszembe sem volt semmilyen romantikus érzelmet érezni senki iránt. Amikor újra megpillantottam azt a nyugodt szemeket tudtam, hogy nem kell félnem. -Meglehet! De nagylány vagyok már, tudok magamra vigyázni. –Mosolyodtam el, míg végül a kávémba kortyoltam. Egyedül Klaus tudja jöttömnek okát, de biztosra veszem ő meg sem említett. -Ez a város nem igazán tud lenyűgözni. De bizonyos okok idekötnek, s nem távozhatok. –A biológiai szüleim megtalálása mindennél fontosabb, de valahogy megnyugtató érzés volt, hogy a közelemben volt ő. Ő, akiről szinte semmit nem tudok, de persze ez nem azt jelenti, hogy teljesen megbízom benne. -S egy olyan ősnek nem veszélyes, akit nem szívesen látnak ebben a városban? –Kedves, és nyugodt hangom volt, szinte megbabonázó. Ritkán van ilyen kedvem, de most ebben talált meg Elijah.
▲music: [url=link] zene címe [/url] ▲note: cím/megjegyzés
Mark Stevens
✤ Posztok száma : 6
✤ Regisztráció : 2013-11-04
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : Save my Brother
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Park Fri Nov 08, 2013 9:13 am
Hayley & Elijah
Hello again
Elgondolkodva róvom az utcákat, miközben a nem várt terhesség körül forognak a gondolataim. Nem tudom, miért lehetséges, de az, és úgy hiszem ez egy esély Klaus-nak arra, hogy jobbá válhasson, hogy valami olyat kaphasson, amit eddig még soha. De vajon számomra mit jelent? Egy meg nem született gyermeket? Aki sosem leehetett, mert még előtte vámpírrá tett minket anyánk? Nem tudom, de érzem, hogy minden más megváltozott, és egyre jobban ragaszkodom ehhez a lényhez, aki Caroline szíve alatt növekszik. Sosem álltam vele szoros kapcsolatban, de én igyekeztem mindig is a legkevesebbre lecsökkenteni a szeretteim számát. Fontosabb volt a családom, vagy saját magam, mintsem az, hogy valaki iránt érezzek bármit is. Mégis egy pillanatra felrémlik a farkaslány arca. Halyey kedves lány, s most először nem valami hasonmásba futottam bele. Végül le kellett szorítanom a találkozásaink számát, mert nem akarom, hogy valaki túl fontossá váljon. Nem engedhetem meg magamnak azt a botorságot, hogy az ellenségeim fölényben lehessenek. Egy lányt látok magam előtt, megnyugvó sóhaj hagyja el ajkaimat. - Egy vérfarkasnak veszélyes ez a város... - Suttogom a háta mögé lopózva, majd helyet foglalok mellette. - Nem tudsz szabadulni a várostól? - Kérdezem egy félmosollyal, majd a szemeibe nézek.
A szobámban forgolódtam már vagy két órája. Nem tudtam magammal mit kezdeni. Mondhatni rossz kedvem is volt. Semmire sem mentem az itteni boszorkánnyal. Igaz csak eggyel találkoztam, de semmi értelme nem volt a találkozásnak. Egy idő után meguntam az ágyban fekvést s felkeltem. Lezuhanyoztam langyos vízben, hátha felébredek tőle. Félig meddig sikerült is. Nem túl kihívóan, de mondhatni szexisen öltöztem fel. A hajamat kiengedve hullámosan hagytam, mint a legtöbb alkalomkor mikor kimentem az utcára. Nem tudtam eldönteni kint milyen idő van, s csak egy felsőt vettem magamra, ami nem túl meleg volt. New Orleans területe elég nagy volt, viszont nem volt sok kedvem közönség elé kerülne. Ezért csak egy nyugodt helyre sétáltam. Mondhatni amolyan erdős és park is volt egyszerre. Útba ejtettem egy non-stopos kávézót is. A megszokás kedvéért ittam a kávét, nem azért, hogy fen, maradjak tőle. Miután megkaptam a kávémat tettem néhány kört a városban. Szükségem volt egy kis levegőre, gondolkodási időre és többek között egyedüllétre. Hamar felerősödött a szél az erdős részen, d e nem érdekelt, igaz már tiszta libabőr voltam. Helyet foglaltam az egyik utamba eső padon. A kezemben lévő kávét kortyolgattam lassan. Ez valamennyire felmelegített. A legtöbb városi lányka megijedt volna egy ilyen helyen, pláne hogy még sötét is van. Bármit lehet rám mondani, viszont, hogy hamar megijedek azt soha! Hirtelen hatalmas szél kerekedett körülöttem, s rossz előérzetem támadt. Egy pillanatra hátra fordultam, de nem láttam semmit sem, így hát nyugodt szívvel fordultam vissza. Végül a nyugodtságom pillanatok alatt tovaszállt. Szembe találkoztam egy ismeretlen ismerőssel.
megjegyzés::Rövid lett bocsi, legközelebb több lesz! szószám::250
Home 
Subject: Re: Park 
credit: 
