Nem szokásom rögtön rohanni valakihez, ha valami balul sül el. De annyira összekuszálódtak a gondolataim, hogy szükségem van valakire, aki kívülállóként tud helyettem is tisztán gondolkodni, mert ez nekem jelen pillanatban valahogy nagyon nem akar menni. Pedig tényleg próbálkozom. azonban végig azon kattog az agyam, hogy mi van ha tényleg nem Ben ölte meg Colin-t? Akkor kevésbé éreznék bűntudatot vagy nem tudom. Legalábbis akkor nem kellene olyan mocskosnak éreznem magam, hogy a gyerekét hordom a szíve alatt, mert tulajdonképpen nem tettem mást, mint továbbléptem. Azonban még akkor sem jogosít fel a dolog arra, hogy egyszerű továbblépésnek tekintsem. Mert annak a tudatában feküdtem le vele, hogy ő ölte meg Colin-t. Ugyanúgy bűnös maradok ebben. Ha igaz, amit mondott ha nem. Zavartan kóborgok az utcán odafigyelve arra, hogy még véletlenül se lásson meg senki. Vagy ha éppen követne valaki az ne tudja meg, hogy hova tartok. Matt és az én kapcsolatomnak titoknak kell maradnia. Csak úgy, mint a kapcsolatomnak Lena-val. Vannak ellenségeim, akik jobb, ha nem tudnak az állapotomról sem pedig a kapcsolataimról. Az elsőt kevésbé tudom rejtegetni. De legalább próbálkozom.
Miután meggyőződtem arról, hogy senki nem követ még mentem egy kört Matt háza körül csak a biztonság kedvéért, majd a kulcsommal bementem. Legutóbbi alkalommal, mikor itt jártam volt szerencsém magammal vinni a pótkulcsot. Halkan lopakodok be a szobájába, majd pedig leülve mellé az ágyra simogatni kezdtem izmos hátát, miközben figyeltem, ahogy alszik. Komolyan.. Nem értem, hogy képes még ilyenkor is aludni. Egyfolytában alszik. Nem hiszem, hogy van még egy olyan személy, mint ő. De ez pont így jó.

↯ words: 257 ↯ music: xxx ↯ note: <3