Mintha valami tini lennék, azt csinálom. Értem arra, hogy állandóan végigmérem őt, mikor meztelenül van a közelemben, mintha csak most látnám először. Amint meglátom őt, egyből már tépném is le a ruháit, habár ez mondjuk egy kávézóban szerintem kevésbé lenne szerencsés. Bár amilyen beteg emberek vannak az utcákon, meg úgy am block a világban, nem is érdekelné őket nagyon. Talán még néznék is. Vagy hozni kell egy kamerát, és akkor már pornófilmként kezelik. Én bevállalós vagyok, Destiny ellenben szégyenlős. Jól kiegészítjük egymást, mi tagadás. Hatalmas a szexuális vágy egymás felé, Destiny az egyetlen akinek pedig sikerül visszafognia magát a közéletben. Ha ketten vagyunk, akkor meg egyszer-kétszer úgyis megesik ez a dolog, de mivel azt senki nem látja, így nem is panaszkodhat. Sem ő, sem mások. Bár egyszer Katie ránk nyitott. Én folytattam volna, Destiny volt az aki megint ellenszegült. Most miért? Engem már látott meztelenül, vele is ugyanezeket, sőt… még durvább dolgokat csináltam, szóval egy szava sem lehetett volna. - Nagyon is remélem. - Mondtam mosolyogva. Egy ideig még a plafont bámultam, és egyik kezemmel a karját simogattam, másikkal a hátát. Át kellett gondolnom az egész éjszakát, hogy miképpen ronthattam el ennyire az egészet. Egy ártatlan, akit megöltem, és az áldozatom szemei mielőtt meghalt volna… Nem tudom elfelejteni azt a nézést. Egyszerűen… nem megy. Végül a simogatás abbamaradt, és behunytam a szemeimet. Fülsiketítő zaj csapta meg a fülemet, és az álom az nem is tudom minek volt mondható. Nem is álomnak. Ilyen képsorozatok voltak, egyik sem több néhány másodpercnél. Legalábbis az én kis álomvilágomban nem úgy tűnt. A fejem a fájdalomtól majdnem szétrobbant. Egyszer két csecsemő fölött álltam, majd egy város égését követtem figyelemmel, következő pillanatban pedig emberek vettek körül. Ennyit tudtam belőle mindössze kivenni, a többi még ennyi ideig sem volt jelen. Ezeknek értelmét sem láttam, meg tényleg nem tartottak tovább maximum 2 másodpercnél. Végül felébredtem. Testemről folyt a veríték, Destiny pedig aggódva nézett rám. Majd pedig leszálltam az ágyról, és nyúltam is az alsómért. Felhúztam, és Destinyre pillantottam. Szédültem egyik pillanatban, másikban semmi bajom nem volt. - Semmi, csak…. - Sikító hangot hallottam, majd újra előjöttek ezek a képek. Felordítottam, és térdre rogytam, miközben a fejemet fogtam mindkét kezemmel. Másodpercekkel később el is tűnt ez az egész. Felálltam, a nadrágomért, és a többi cuccomért nyúltam. Felvettem őket, majd odaléptem Destinyhez, kezeim a vállain pihentek. - Ne aggódj nem lesz semmi bajom… Csak… Biztosan beleállt néhány… - Kerestem a szavakat. -…Szilánk… a…. hátamba, vagy pedig a becsapódás miatt fáj a fejem… - Mondtam volna mindezeket azért, hogy ne aggódjon, de látszott rajta, hogy tudja, hazudok. Közelebb hajoltam hozzá, és megcsókoltam őt. Majd a csók után megfordultam, és elkezdtem kimenni a szobából. A szobából sem tudtam kilépni, újabban előjöttek ezek, csak nem olyan hosszan, inkább folyamatosan. Egyensúlyomat elvesztettem, az ajtó félfájában megtámaszkodtam, majd mire elmúlt, mentem tovább. Ki az ajtón, és haza… Nem tagadom, elég nehézkés út volt.
Biztos voltam abban, hogy jó pár ember szeretne távol tartani tőle, ha megtudnák azt, hogy mivel is foglalkozik, illetve soha se kedveltem a gyilkosokat, de valami miatt benne ez se zavart. Úgy éreztem, hogy kell valami okának lennie, hogy ilyen lett. És úgy éreztem, hogy ez nem csak Kate miatt van így, hanem van más is a háttérben. Nem mondom azt, hogy az embereknek nem kell vállalniuk a tetteik után felelősséget, de azt is pontosan tudom, hogy élet mennyire képes befolyásolni a történéseket, illetve az embert mennyire meg tudja változtatni egy-két dolog. Biztos voltam abban, hogy harcolnék érte mindig és kiállnék mellette, ha erre lenne szükség. Rossz volt úgy rátalálni a nappalimban, hiszen pontosan tudtam azt, hogy attól még, hogy idős, tapasztalt boszorkány és gyilkos még neki is lehetne balszerencsés napjai és bármikor baja eshet. Pontosan emiatt féltettem őt, meg talán azért, mert teljes mértékben tudtam, hogy milyen is ez a "szakma". Szerettem volna beszélni erről vele, hiszen azért részben érdekel az, hogy mikor hova tűnik el, de ez még se olyan dolog, mint amikor normális ember hazatér a munkából és a barátnője, párja, vagy esetleg a felesége megkérdezi: "Drágám milyen volt a napod?" vagy "Milyen volt a napod bent?" Majd talán egyszer szóba kerül, vagy majd kiderül, hogy mit hoz a jövő. Egy dolog fontos most, hogy szeretjük egymást és boldogok vagyunk. Örülök, ha így gondolod. - mondtam neki mosolyogva. Nem szorultam arra, hogy bárki is eltartson. Akár élhettem volna egy kastélyban is, de ez a ház jobban tetszett, illetve a vele járó hatalmas kert. Szerettem itt élni és itt még annyira fel se tűnik senkinek, hogy ennyi idő óta semmit se öregedtem. Mosolyogva figyeltem őt amíg le-föl járkáltam a szobában miközben egy-két dolgot a helyére raktam. Szerettem az ágyamat, hiszen kényelmes volt és pontosan mindig felvette a testemnek az alakját. Nem sokkal később leültem az ágy szélére. Éreztem kezének gyengéd simogatását nyakamtól egészen a törülközőig. Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy belebújok a hálóingembe, de végül visszaraktam a helyére. Szinte ugyan abban a pillanatban, amikor ő dobta a földre a törülközőmet. Viszonoztam gyengéden a csókját és végig simítottam az arcán. Mosolyogva figyeltem őt, majd pedig szavait hallva egy aprót az ajkamba haraptam. Én mindig a tiéd leszek. - mondtam neki suttogva, majd pedig hozzábújtam a takaró alatt. A fejem a mellkasán pihent, majd elmosolyodtam amikor éreztem a pusziját a fejemen. Nem sokkal később pedig mind a ketten álomba merültünk. Lövésem sem volt arról, hogy mennyi az idő, de felriadtam Aidenre. Fogalmam sem volt arról, hogy mi történt és miért tiszta verejték a teste, hiszen nem volt bent meleg. Lágy, hideg szellő járta át a szobát, mert az ablak nyitva volt. Még a függöny is táncra kelt a szellőnek köszönhetően, illetve a holdfény is bevilágított a szobába. Felültem, hiszen magával rántott amikor felébredt,és aggódtam is érte. Egy darabig csak néztem őt aggódva, illetve próbáltam összeszedni magamat, mivel elég mélyen aludtam. Mi történt? Mi a baj? - kérdeztem tőle aggódva, mivel gondoltam nem amiatt nem tud aludni, vagy amiatt ébredt így fel, mert teljesen ismeretlen helyen alszik. Figyeltem őt és közelebb mentem hozzá, de ő szinte egyből fel is állt. Felnéztem rá, majd pedig elindultam felé. Reménykedtem abban, hogy nem fog elrohanni, hiszen a legtöbb férfi azt tenné a büszkeségük miatt, vagy csak egyszerűen nem beszélne róla. Szerettem volna, ha marad és megbeszéljük a dolgokat. Megdörzsöltem a szemeimet és éreztem, amint a szelő "átöleli" a fedetlen testemet, de a szemeimmel még mindig őt figyeltem. ઈ Zene: I Was Made For Loving You ઈ Note: ઈ Words: 575
Hát nem igazán így terveztem el ezt az estét. Megölök egy személyt, akit természetesen magam választottam ki, majd hazamegyek, bebújok az ágyba, és alszok. Viszont túl gyenge voltam az egész után. Részint a kudarc miatt, részint pedig azért, mert jó néhány bordám tört el. Destiny háza meg ezerszer közelebb volt mint az enyém, ezért is jöttem ide, bár lábamon nehezen álltam meg. De nem is ez volt a legfurább, hanem amit a szemeiben láttam annak az embernek, mikor már a hátába szúrtam a pengét, és a földön feküdt. Ahogy rám nézett… Nem is tudom, mintha ismert volna. Vagy csak a kétségbeesés volt az arcán, mert a nyaka előtt tartottam a pengét, készen arra, hogy belészúrjam. Meg amit mondott arról a Fae-ről… Most veszélyeztetve kéne éreznem magam? Mert ha ez lett volna a célja, akkor sajnálom, de ez közel sem jött be. Ennél élettel teltebb sem voltam már jó ideje. Oké, fáradt vagyok, kimerült jobban szólva, de legalább nyugodt. Nem is értem, hogy egy ilyen embert hogyan szerethet Destiny, aki egy megrögzött gyilkos. Abban leli az élvezetét, hogy másokat megöl, néha kínoz. Bár kínzásról jó ideje lemondtam már, szóval az nem is annyira, de akkor is. Nem tagadom le, hogy szeretem látni ahogy kilehelik a lelküket. De ha ő így is szeret, akkor én csak boldog vagyok. Nem tudom mi váltja ki belőlem ezt az egészet, hogy ennyire „vérszomjas” vagyok. Egyszerűbb magyarázat is van erre mondjuk: Pszichopata… - Kényelmes az ágy. Nem tehetek róla. - Mondtam egy ártatlan mosollyal. Nem tudom Destinynek milyen a vagyona, de azért egy vízágyra tényleg tellett. Legalább ha itt vagyunk, akkor ez is segít az egészben. Nem mintha segítségre lenne szükségünk, de nem fogja a hátát, vagy az enyémet nyomni legalább az ágy. Amint leült mellém, átfordultam az oldalamra, és figyeltem mit csinál. Ha én így vagyok, ő sem fog ruhában aludni. Lassan simítottam végig a nyaka vonalán keresztül át a hátán a törülközőig, amit leszedtem róla, és a földre dobtam. Ugyanezt tettem volna a hálóinggel, de azt ő tette vissza a helyére, amin elmosolyodtam. Amint megfordult, egy csókot adtam neki. - Csakis téged. - Suttogtam az ajkaiba. Majd a hátamra fordultam, és közelebb húztam magamhoz. Átöleltem, egyik kezem az egyik mellén pihent, és a buksijára nyomtam egy puszit.
Fura, hogy ennyi idő után találtam olyan személyt, akinek sikerült ilyen érzéseket kiváltania belőlem. Sok éve élek már, de azt bátran kijelenteném, hogy soha se éreztem még olyat, mint amikor Aiden mellettem van, velem van. Minden megváltozott amióta belebotlottam, de természetesen jó értelemben. Talán még én is kicsit megváltoztam. Egyre többet nevettem, egyre inkább kezdtem olyan lenni, mint a régi önmagam. Vidám voltam és nagyon boldog. Szerettem őt és mind a ketten vágytunk a másikra minden téren. Mindegy volt, hogy hol és mikor. Lehetett akár a konyhapult, vagy esetleg az ágy vagy bárhol máshol, mindig tudtuk azt, hogy hogyan okozzuk egymásnak örömet. Egy dolog volt amibe eddig nem mentem bele az pedig az erkélye. Igyekszik és talán soha se fogja feladni azt a dolgot, de még magam sem tudom, hogy esetleg valaha bele fogok-e menni. De nem csak ilyen téren vágytunk a másikra, hiszen volt, hogy sétálni mentünk vagy esetleg valamit együtt megnéztük. Egyszerűen csak vágytunk a másik gyengéd érintésére, szavaira, mivel szeretjük egymást. A testbeszédünk, a tekintetünk, a szavaink tükrözték ezt, de eddig soha se mondtuk ki ezt az egy szót, de most ez megtörtént. Elmosolyodtam azon, amit "mondott" és egy pillanat erejéig figyeltem őt, amint végig mér újra és újra, mintha még soha se látott volna meztelenül és most minden egyes apró részletet megszeretne jegyezni. Sejtettem, hogy nem fogja hidegen hagyni őt az ahogyan ott tusolok előtte és fürdök, de azt se gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz rá. Nem állt szándékomban kínozni őt, vagy talán kicsit. Magam sem tudom már, hiszen részben eléggé fáradt is voltam, de képes lettem volna még órákat fent lenni, hiszen itt volt és most csak ez számított. Nem tudtam azt, hogy amikor elmegy, akkor eltűnik-e megint egy rövidebb időre vagy nem, így természetesen ki akartam élvezni minden vele töltött pillanatot. Nem sokkal később ő is felállt és egy kisebb "harc" után sikerült is neki megszerezni a tusolót, de a tusfürdő dologban megelőztem. A kezemre nyomta egy keveset, majd pedig a mellkasától elindultam bejártam az egész testét. Elmosolyodtam, amikor közelebb húzott, majd pedig a kezem a férfiasságra siklott, minek következtében egy apró sóhaj hagyta el a torkát. Nem is olyan régen fejeztük be a dolgot, de máris sikerült belőle ilyen hatást kiváltanom ami örömmel töltött el, hiszen szerettem hallani azt és érezni, hogy milyen hatással is vannak rá a csókjaim és az érintéseim. Amikor végeztünk a fürdéssel, akkor egy apró csók után kiléptem a kádból és törülközőbe burkoltam magamat. Mosolyogva figyeltem őt és minden egyes mozdulatát. Nem először láttam már őt meztelenül, de még mindig a tekintetem elidőzött rajta, illetve néha még a gondolataim is elkalandoztak. Mosolyogva figyeltem őt ahogyan egyre közelebb jön, de biztos voltam abban, hogy valamit forgat a fejében. Hangosan elnevettem magamat azon ami történt. Ugyanolyan ügyesen vette le rólam a törülközött, mint én róla a második találkozásunkkor. Egy pillanatra újra az ajkamba haraptam ahogyan figyeltem őt, majd a kezemben lévő törülközőt magam köré csavartam. Viszonoztam a gyengéd csókját szenvedélyesen, s az ajkai fölött egy kisebb nyögés hagyta el a torkomat, hiszen a kényeztetése, kezének az érintése ott lent délen nagyon is hatással volt rám. Majd pedig ezek után figyeltem, amint kisétál a fürdőből. Egy darabig még elidőztem a fürdőben, hiszen megtöröltem a hajamat, illetve meg is törülköztem. Kiterítettem a hajamon lévőt és a nedves hajam pedig a vállamra omlott. Ezek után pedig utánamentem és besétáltam a hálószobába, de mire én oda értem ő addigra már az ágyban feküdt. - Látom otthonosan érzed magad. - mondtam neki kedvesen, hiszen ennek örültem, illetve úgy gondoltam, hogy egyre gyakrabban fogunk itt is lenni. Nem kell mindig nála lennünk ezentúl, hiszen szívesen látom őt itt és szeretném, ha ezt a helyet is az otthonának tekintené. Felvettem a földről a cuccait és felraktam székre, majd pedig kiterítettem a vizes törülközőjét, de közben néha-néha rápillantottam, illetve újra megszólaltam. - Kérsz valamit esetleg? - kérdeztem tőle kíváncsian, majd oda sétáltam az ágyhoz. Leültem az ágy szélére és előhalásztam a hálóingemet, s a kezembe fogtam. Nem sokkal később pedig megéreztem kezének az érintését, amint végig siklott a hátamon és közben újra megszabadított a törülközőmtől. Ezek után pedig bebújtam mellé az ágyba.
Végre kimondtam. Hosszú idő elteltével csak erőt vettem magamon, és kimondtam ezt az egy szót. Természetesen tudta, hogy mit érzek iránta, de néha a szavaknak nagyobb hatalmuk van a tetteknél. Néha. Tettként felhozható amit nagyjából naponta csinálunk, vagy legalábbis amint találkozunk. És ketten vagyunk. Egyedül. Az nem nagy dolog, hogy most hálóban, vagy konyhában, mindkét féleképpen feltaláljuk magunkat. Hol a konyhaasztalon, hol az ágyban, az erkélyre viszont még nem akart kimenni, pedig szép kilátás van az én házamból. Egyszerre két gyönyör… Csak egyiket alulról, másikat felülről kapja. Egyszer úgy is sikerül rávennem. Amint elkezdtem a vége felé közeledni, egyre inkább elkezdtem én is mozgatni a csípőmet, vagy jobban mondva belekezdtem én is. Kívántam őt, akartam őt, és az, hogy szikla szilárd voltam ott lent eléggé bizonyította az állításomat. Nem akartam fájdalmat okozni neki, ezért sem harapdáltam túl erősen. Tudjuk egymás határait, talán túl jól is, ezért tudunk élvezetet szerezni fájdalom helyett. Oké, kicsit rossz érzés volt, mikor rászorított a férfiasságomra, de gondolom csak tesztelgetni akarta, hogy ezt hogy tűröm. Nem tagadom, mikor először markolt rá erősebben, az még nekem is tetszett, az utána következőnek volt már hatása inkább. Néhány pillanat, és újra elért minket a gyönyör. Újabb csókját viszonoztam, majd pedig karomat a kád oldalának támasztva figyeltem a látványt. - Hmmm…. - Csak ennyit bírtam kinyögni, miközben újra és újra végignéztem rajta, ahogy magát mossa. Nekem még ez is túl erotikus volt tőle, mintha magát simogatná. Bár látszott benne, hogy azért ez is benne van a dologban, csak hogy kínozhasson. Bár hova kínoz azt nem értem. Majd pedig felálltam, és nyúltam volna a tusolóért, végül nagy csata után meg is kaparintottam. Nyúltam volna a tusfürdőért, de ő már elkezdte ekkor a mellkasomhoz dörzsölni. Kicsit közelebb húztam magamhoz, hogy ne legyen olyan nagy távolság köztünk. Mikor újra elért a férfiasságomhoz, egy apró sóhaj hagyta el a torkomat. Alig néhány perce, hogy befejeztük, máris sikerült ezt kiváltania belőlem. Hihetetlen ez a lány. A csókot viszonoztam, majd figyeltem amint kiszáll a kádból. Amint elkezdett játszadozni, elmosolyodtam, és kiléptem a vízből. A vállára tettem a kezeimet, majd pedig közelebb hajoltam hozzá. A csók majdnem elcsattant, viszont helyette csak egy gyakorlott mozdulattal leszedtem róla a törülközőt, és elkezdtem vele magamat törülgetni egy ártatlan vigyor kíséretében. Majd pedig miután tiszta lettem, csípőmre tekertem a törcsit, és közelebb léptem hozzá. Egy csókot adtam neki, miközben a legérzékenyebb pontját simogattam kis ideig, kicsit hosszabb ideig mondjuk, mint amit ő csinált azelőtt a férfiasságommal. Majd pedig elhajoltam tőle, kezemet is elvettem onnan, és elsétáltam mellette. A ruháimat a kezembe fogtam, és elindultam a hálóba. Beléptem a ruhákat a földre hajítottam, majd pedig a törülközőt is rá dobtam. Félig rá. Anyaszült meztelenül bevágódtam az ágyba, és vártam Destyt, miközben a takarót magamra húztam.
Home 
Subject: Re: Hálószoba 
Because everyone has a good and dark side