Subject: Angel & Demon ~ Sammy, Danny Tue Dec 30, 2014 12:13 am
To: Sammy
Ismételten egy hosszabb napon vagyok túl, persze, az olyan esetében mint én, kissé másképp értetődő az, hogy megerőltető, hisz fele annyira sem szoktam kifáradni a tevékenységeimben, mint az átlag emberek. Most se azért volt fárasztó az órák múlása, mert bármi másképp történt volna, mint ahogyan azt elterveztem, ez a fáradtság sokkal inkább szellemi fáradtság, semmint fizikai. Egyre többet agyalok az utóbbi időben, ami alapvetően még nem lenne meglepő, hiszen régebben is jellemző volt rám az ilyesmi, az viszont már sokkal kevésbé, hogy egy adott személy körül forogjanak ezek a gondolatok, arról már nem is bezsélve, hogy kimondottan bosszantó, mikor az üzletre koncentrálnék, és erre egy bájos, szőke tincsekkel keretezett arc tódul a gondolataim közé. Ilyenkor örülök annak, hogy távolságot tartok mindenkitől, mert ilyenkor senki nem tudja leolvasni,hogy valami nem stimmel, legfeljebb akkor, ha én akarom. Ilyen viszont még soha nem fordult elő velem ,hogy szabályosan nehezemre esik kontrollálni a saját gondolataimat, mintha azóta a csók óta elkezdtek volna külön életet élni, pedig a legnagyobb szerénységgel sem mondhatnám azt, hogy ő volt az első nő, akit megcsókoltam. Viszont az első eset, hogy úgy érzem, mintha súlya lenne az egésznek. Emellett pedig még egy olyan érzet is kialakult bennem a hatására, mintha valamiféle szertől próbálának meg elvonni engem. Az érzés, hogy többet akarok. Az érzés, hogy ennyivel nem elégszem meg. De vele szemben igazságtalanság volna, ha engednék ennek az érzésnek. Sosem hittem volna, hogy bárki is lehet különleges az emberek között. Nos, Ő rá a példa, hogy tévedtem. Továbbra se lettem szent, soha nem is leszek az. Vélhetően megváltozni sem fogok soha. De ő különleges. Ezt elismerem. Halkan fordítom el a kulcsot a zárban, és ugyanilyen óvatosan nyitom ki az ajtót is. Mostanra már vélhetően alszik, és nem akarom felverni. Ez is furcsa. Soha nem érdekelt az ilyesmi. Sosem voltam tapintatos vagy figyelmes, főleg, hogy egyerdül éltem mindig is, és nem is volt rá szükség, hogy odafigyeljek arra, vajon felverek-e valakit a motoszkálásommal. Ezért aztán halkan csukom be az ajtót magam mögött, és ahogy megfordulok a sötét helységben, azon reménykedem, hogy csak most ne rúgjak fel semmit, mert nem akarok zajt csapni. Elindulok, és egyből az emelt felé vezető lépcsőt célzom meg, hogy a szobámba jussak. Ahogy viszont elhaladok a nappali mellett, megpillantom a kanapén alvó személyt, amint szőke haja belelóg az arcába. A takaró a földre hullott, gondolom akkor, mikor elbóbiskolt. Csnedesen lépkedek oda hozzá, szerencsémre, olyan, mintha a démoni véremben lenne az, hogy nem csapok szinte semmi neszt, mintha ez is csak a képességeim egyike lenne. Lassan felemelem a takaót a földről, és ráterítem, majd egy pillanatra elnézem, ahogyan szuszog. Vajon álmodik valamit jelenleg? Érdekes, egyetlen személy mennyi változást képez előidézni a másikban. Régebben ilyen gondolatok nem kavarogtak bennem. Megvetettem őket. Mert gyengítenek. Pont, amilyen gyengének most érzem magam. Gyengének, mégis erősnek, aki kész lenne egész éjjel itt virrasztani, hogy az álmát őrizzem. Mégis rábírom magamat arra, hogy lassan elforduljak, és elinduljak, mégha valamiért nehezemre is esik. Fogalmam sincs, mi a fene ütött belém, de talán tényleg ideje felérnem a szobámba. Hátha józanító hatással lesz rám egy kis alvás.
To: Sammy :3 ll Note: Tudom, nem lett a legjobb, bocsi :S
Home 
Subject: Angel & Demon ~ Sammy, Danny 