A gyors megoldások híve vagyok, nem szeretek semmit sem elhúzni, kivétel egy két dolgot, de azok úgy, jók, ha az ember nem sieti el. De most nem erről van szó. A lényeg, hogy azokat akikkel bajom van rövid úton szeretem hidegre tenni, mielőtt ő találja meg az ellenségeim és lépnek szövetségre, túl sok alkalommal voltam fogok, kínzott vagy üldözött ahhoz, hogy ne akarjam megismételni a dolgot. Mindegyik közül a legemlékezetesebb és a legfájdalmasabb, a Francia kripta, ahol egy üvegcsővel ismertettek meg, igazán kényes és érzékeny testáljon. Azt hiszem nem volt csoda, ha egy ideig nem vettem jó néven, ha valaki bárhol hozzám ért, és különösen akkor rágtam be, ha az öl táj volt. Bár ennek már több száz éve, és szerencsére túltettem magam a dolgon. Zina, nem az ellenségem, ő inkább a szeretőm, igen, azt hiszem, manapság ezt a szót használják. Nem a bizalmasom, de tud rólam néhány dolgot, éppen annyit-amennyit kell neki, hogy ne tegyen olyan, ami miatt ellene fordulnék. Okos lány, tudja, hogy a tudás hatalom és halálos ítélet is. Ráadásul neki is megvannak a saját kis titkai, ahogyan nekem is, és ezt mind a ketten meg akarjuk őrizni. - A te szótárad szerint, cicám, de nem az enyém szerint. – A szemem sarkából még visszapillantok rá. – Úgy lenne? Várd ki a végét! – Amint elmentünk innen, majd az ő szórakozásával is foglalkozunk, mivel amit játszani akarok vele, ahhoz két ember kell és nem csak egy. - Zina – a nevét úgy suttogom el, mintha valami titkos és egyben nagyon erotikus dolog lenne, bár az is igaz, hogy a vodkával társítva nagyon is az tud lenni, de ez most egy teljesen más kérdés, most az a célom, hogy itt helyben is elpiruljon, csak a puszta szavak hatására, de idő közben cselekedni is kell, mivel nem óhajtom megvárni a zárást, még véletlenül sem, nekem most kell a csaj és kész, nem a türelmemről híresültem el, hanem arról, hogy cselekszem is amint lehetőségem adódik rá. - Véleményem szerint, inkább te kérsz, vagy a bőröd és nem a ruhád, de ez csak részlet kérdés, nem számít. – Megvonom a vállam hanyagul és elindítom a folyamatot, aminek következtében hamarosan eluralkodik a káosz a bárban. Szeretek káoszt teremteni, játszani az emberekkel, a vágyaikkal és az indulataikkal. Könnyű őket egymás ellen fordítani, és rávenni, hogy olyan dolgokat tegyenek meg, amit talán a józan eszük nem enged neki, vagy valami ostoba morál, erkölcs, vagy hit. Kirobbantok egy tömegverekedést, tűzriadót és bombariadót is, hogy biztosan, el kelljen hagyni a helyet és a kavarodás tökéletes legyen, amiben nem tűnik fel, ha elviszem Zinat innen. A pólója pedig, nem fog egyben maradni, ebben már biztos vagyok, szeretem hallgatni a női sóhajt ahogy felszakad a torkából, miközben az anyag elhasad rajta és feltárja előttem azt a két kerek kis halmot, amikkel szeretek játszadozni. Átlendültem a pult felett, könnyedén és kecsesen, nem vagyok ember, és nem is szeretem eljátszani sok esetben, nem kedvelem a fajtájukat egy kicsit sem, közöttük éltem, hosszú ideig, és elég kegyetlen kis rohadékok tudnak lenni, de nem számít jelenleg. Elkapok egy üveg vodkát, bontatlan üveget, a másik kezem, Zina derekára fonom és magamhoz húzom, hogy lehajolhassak a füléhez. - Csak addig, ameddig én is úgy akarom. – Elveszem róla a bal kezem és megmozgatom az ujjaimat, kényszerítve őt, hogy kezdje fentebb húzni a combján a szoknyáját, addig, hogy a fehérneműje egy pillanatra megvillanjon, de mivel a pult elég magas, így van, ami takarja, ráadásul az emberek vagy menekülnek vagy verekednek, így senki nem foglalkozik velünk. - Még szép, hogy nem, de a melltartód még mindig fájlalom, de majd teszek róla, hogy ne legyen útban… - Nem kertelek, ugyan minek is kellene megtennem? Nem az a típus vagyok, aki csak körül táncolja a vágyait és nem valósítja meg azokat. - Talált. – Azzal alányúlok és felkapom, majd a vállamra dobom, pihekönnyűnek érzem a súlyát, és ezen az is sokat dob, hogy a csaj a tűsarkaival együtt se több százhatvan centinél, szóval, kényelmesen tudom a vállamra dobni, és elindulni vele a hátsó ajtó irányába. Persze, a combját fogom, hogy ne essen le. Könnyedén, hagyom el a pultot, és teszek róla, hogy az út szabad legyen nekünk kifelé, mivel vannak, még akik a közelben acsarkodnak. Egészségükre, én innen távozom a szirénemmel egyetemben. Ja, hogy nem a tulajdonom? Érdekel az engem?
✘Words: 705 ✘ Notes: ✘ Music:[You must be registered and logged in to see this link.]
Mióta feltűnt, az események igencsak felpörögtek, az idő is gyorsabban megy. Bár az tény, hogy sosem volt életbiztosítás mellette lenni azoknak, akik egyszer is ferdén néznek rá. Én ebben a tekintetben talán élvezek némi kedvezményt. Persze nem vagyok a bizalmasa, de nem is akarok nagyon belefolyni ilyen dolgokba, pláne nem az övéibe. Addig jó nekem, míg semmiről sem tudok. Elvégre a tudás átok és hatalom is egyben, de mivel én jelenlegi hatalmammal sem élek, tökéletesen tudom alkalmazni ezt a technikát életem más területein is. Például ügyes-bajos kapcsolataimban. - Az én szótáram szerint.. - teszem hozzá azonnal, még mielőtt elkalandozik a fantáziája és olyanra késztet, amit én nem tennék a nagyközönség előtt. - Tekintve, hogy az én szórakozásomról van szó. - magyarázom nyomatékosítva, egyes szavakat megnyomva, hogy értse hol a hangsúly. Természetesen rajtam.. Kivételesen. Miért hittem azt, hogy zavarom majd elkerüli a figyelmét? Könnyelmű feltételezés volt, arra viszont nem számítottam, hogy szóvá is teszi. Tény, hogy nem vagyok az a pirulós fajta.. Ha azt akarja elérni, komolyan meg kell dolgoznia érte, de azt én sem tudom figyelmen kívül hagyni, ha valaki - főleg akivel ilyen viszonyt ápolok - ennyire nyíltan bámul, hogy szinte a pillanat törtrésze alatt lemeztelenít a gondolataiban. - Azért ne örülj ennyire.. - szemeimet forgatva próbálok minél kevésbé tudomást szerezni arról, hogy még mindig bámul. Aztán akarva vagy akaratlanul - gyanítom azonban, hogy mégis tudatosan - néz másfelé. Egyből jobban is érzem magam, azt meg kell hogy mondjam. - A munkaruhám kegyelmet kér.. - vigyorodom el én is. Bár nem kétlem, hogy abban a helyzetben könnyebb lesz zavarba hozni. Nem hiába, nőből vagyok. Bastien pedig egy tapasztalt férfi.. Szenvedélyes, és nem egy ruhámat tette már tönkre a hevessége miatt.. Vagy mert egyszerűen csak élvezi. A megoldásra nem jöttem még rá, de olyannyira nem is bántam, hogy szóvá tegyem. Izgató látni és érezni egyszerre, hogy milyen hatást váltok ki belőle. Feltartva a kezem jelzem, hogy én aztán nem avatkozok az ő ügyébe, ezzel aztán mindent rá is hagyok. Úgy intézi ahogy csak szeretné, én csak a végkifejletet várom már, hisz a kis műsora mindig is élvezetes szokott lenni. Most is az, ahogy bűvölgeti a kis szőkét, hogy tegyen kedvére.. Bár nem hallom mit sutyorog neki, már ebből is tudom, hogy ütős lesz a dolog. És tényleg... Még inkább elszabadulnak az indulatok, hisz az előbb elcsattant pofonok egyszerű simogatásnak tűnnek azokhoz, amiket most osztanak. Egyre többen csatlakoznak hozzájuk, így mindenki őket kezdi figyelni, gondolom a rendőrök sincsenek már messze. A következő meglepetés akkor ért, mikor az iménti kis ribi kiszaladt a mosdóból. Bomba?! Bomba... Nevethetnékem támadt és a pultra könyökölve figyeltem mi következik ezután. - Hiába unod a gönceimet, még jó helyen vannak.. - utaltam burkoltan arra, hogy ennél többet ennyi ember előtt nem szándékozok felfedni a testemből. Még mindig tartom magam ahhoz, hogy nem vagyok szajha. Sosem voltam. - Helló nagyfiú.. - fordulok felé, amint átlendítette magát a pulton. Így már jobban feltűnik a magasságbéli különbség, pedig az én egyötvenemhez egy tízest dob a magassarkú, még így is van köztünk majd harminc centi.. Nem mondom, hogy nem szeretem a magas pasikat, de elég nagy macera, ha épp le akarom kapni őket. - Nem hagyhattad ki a vizespólót, ugye? - pillantok a plafon felé. Nem hisztizek, hogy épp szanaszét ázok, hogy szétmegy a hajam, vagy elfolyik a sminkem. Bár valószínűleg mindez meg is történik, de nem látom magam kívülről. Látom a vodkát a kezében, ezek szerint valóban játszani akar, én pedig nagyon is kapható leszek rá. Amint eltűntünk innen.. - Hátsó ajtó? - pillantok fel rá. Onnantól kezdve, hogy bombariadót csinált, a katasztrófavédők pillanatokon belül ki fogják üríteni az egész kócerájt. Jó lenne eltűnni, mielőtt még ideérnek.
✘ Music:[You must be registered and logged in to see this link.] ✘ Words: 605 ✘ Notes:
Manapság már nem kezdek komoly kapcsolatba, volt, hogy szerettem valakit, és mit tett velem? Elárult, és az ellenségeim kezére adott, sőt, aktívan részt vett a kínzásomban, mert meggyőződése volt, hogy én varázsoltam el őt, és nem magától habarodott belém. Ostoba, egy szuka, nem? Sosem kellett egy nőt sem kényszerítenem arra, hogy bebújjon az ágyamba, mindegyik teljesen önként jött, ki kérette magát, ki azonnal egy szavamra ugrott, de egyikkel sem kellett erőszakoskodnom, hogy megkaphassam, erre nem volt szükség. Akkor miért is pont őt igéztem volna meg? Ami szintén ostobaság, mert nem vagyok vámpír, az én képességem egészen másban rejlik. De aki gyűlölni akar valakit, az talál majd rá okot, nem számít neki mi is az igazság. De utána még kétszer követtem el ezt a hibát, hogy egy nőt szerettem, én is ostoba voltam, elég erőteljesen, de ebből már kinőttem, nem hagyok magamnak még egy ilyen kínzást. Maradok az alkalmi kapcsolatoknál, bár Zina, azért nem egy alkalmas, ha kedvem támad hozzá, vagy erre járom felbukkanok az életében, felkavarom körülötte az állóvizet és kis időre kisajátítom őt, hogy utána szó nélkül eltűnhessek. - Szórakoztassalak… - ízlelgetem a szót, és közben megnyalom az ajkaimat is, ahogy újra végig nézek rajta. – Ezt azért gondold át… - Megfordul a fejemben, hogy azzal szórakoztassam, hogy átveszem a keze felett az irányítást, de úgy döntök, ezt majd kicsivel később fogom megtenni, ha csak be nem csúszok a pult mögé, és ki nem lopom onnan. Igen, ez a gondolat tetszik nekem, csak egy dolog zavar, a közönség, nyilvánosan nem szeretem csinálni. Ez olyan dolog ami közben szeretem magam elengedni, és így könnyű célponttá is válhatok, tehát marad a türelem ami, sajnálatos módon nem az erősségem. - Csak nem lányos zavart növesztettél magadnak, mióta utoljára láttalak, kis szirénem? – Kis szünetet hagyok, aztán újra megszólalok. – Nem… te inkább zavarban vagy… mindjárt elpirulsz… csak nem….? – Öntelt és hihetetlenül elégedett mosoly terül el a képemen, mert nyilvánvalóan én okozom ezt a zavart neki, és ez nagyon is simogatja az egómat, tudom, hogy tökéletes vagyok, a hibáim ellenére is, mert azok is maguk a tökélyek, de akkor is élvezem, a hatást amit kiváltok. - Remélem akkor is ilyen zavarban leszek, mikor elszaggatom az a pólót, ami olyan nagyon útban van, már most… - Szándékomban áll rávenni arra, hogy el is piruljon, és ha kell mondok még neki ennél komolyabb dolgokat is, addig még nem tehetem meg vele, de amilyen rövid a türelmem, tenni fogok róla, hogy záros határidőn belül leléphessünk innen, már kattognak a kerekek, hogy zsarukat vagy a tűzoltókat vonjam be, az is lehet, inkább kapnak egy bombariadót, miért is ne? Azt elég komolyan szokás errefelé venni, különösen a repülős merényletek óta, lássuk csak, ki is az én emberem erre? Körbehordozom a tekintetemet az embereken, és így teljesül Zina kívánsága is, nem őt nézem mereven, legalább is addig nem foglalkozom vele, még meg nem hallom a nevemet, akkor elmosolyodom, hasonlóan egoistán, mint ahogyan az előbb. - Ki mondta, hogy nem teszem meg én magam? – Igen, az már biztos, hogy bombariadót csináltatok, egy kis tömegverekedéssel, és mellé elveszek egy üveg vodkát is ehhez a kis játékhoz. Ezt az italt leginkább ezen a módon szeretem. Mindenkinek megvannak a maga kis dilihopjai, az enyémek között ilyen is akad. - Unom rajtad ezt a sok göncöt. – Lebiggyesztem az ajkaim és úgy nézek végig rajta, mintha valóban unnám a műsort amit nyújt, a ruhák amúgy tényleg unalmasak rajta, azok nélkül sokkal érdekfeszítőbb, de eljön ennek is az ideje, mondjuk úgy tíz percen belül. Addig is, végig nézem, ahogy felhúzza a pólóját, és kiteszi a hasát közszemlére, ha féltékennyé akar tenni, nem jött be, nem ugrom rá az ilyen dolgokra. De ettől még élvezettel figyelem az egészet, és iszom ki a tonicot is a poharamból, hogy újra az embereket nézzem ki magamnak, és magamhoz intsek egy illuminált csajt, rásegítek arra, hogy oda jöjjön hozzám. Mire nem jó a mesmerek képessége, nem igaz? A fülébe kezdek el suttogni, és meggyőzöm arról, hogy jó poén egy bombariadó, közben a kezem a derekán, és a csupasz bőrfelületet simogatom, ő pedig macskaként bújik hozzám, majd elbilleg a tűsarkain a női mosdó felé. - Semmi. – Ezzel fordulok vissza Zina felé, és a szemeimben már benne van, hogy valamire még készülök ezen túl, és tényleg, pillanatokkal később, amikor elhangzik az ominózus színpados mondat, egy fickót pécézek ki magamnak, akit az irányításom alá vonok, de csak óvatosan dolgozva, hogy alaposan bepancsoljon egy nála jóval nagyobb kétajtós szekrénynek. Bevonok, még egy két embert, és kész is a tömegverekedés, ami futótűzként terjed, még az előbbi szőke muff ki nem rohan a mosdóból sikoltozva, hogy bomba van az épületben, mellé még a tűzoltó berendezés is bekapcsol, egy másik embert is bevontam a buliba, hogy az öngyújtójával, játszadozzon egy keveset az egyik vízszóró fej alatt, közvetlenül. Ezek után Zina felé fordulok, átlendülök a pult fölött, felkapok egy üveg vodkát, és ráérősen belekortyolok. Közben hagyom, hogy eláztasson a víz, csak megrázom a hajam mikor már eléggé a képemben van.
✘Words: 818 ✘ Notes: ✘ Music:[You must be registered and logged in to see this link.]
Nem kellene meglepődnöm már azon, hogy engem is csak egy játékszernek tart, akivel jól el tud szórakozni, mikor ideje és kedve engedi. Nem kellene, mégis újdonságként ér, hiszen hónapokra eltűnik, se szó se beszéd, aztán felbukkan és berobban az életembe. Megszokhattam volna, megtanulhattam volna hogyan hagyjam figyelmen kívül, mégis jobban élvezem így. Bár talán nem túl szerencsés kizökkenteni a munkámból. - Hogy szórakoztass, természetesen.. - vigyorgok rá, mintha egy alapvető összefüggést nem vett volna észre. Persze érzem, hogy már most a határokat feszegetem, de hol maradna akkor az izgalom?! Egy kemény és fárasztó nap után, egészen felemelő dolog, ha végre én érzem magam nyeregben. A felállás azonban változni fog, azt nem kétlem. Tudja, hogy vele ellentétben én nem használom az erőmet olyan előszeretettel. Ki hinné el, mi? De nincs szükségem rá. Így is többen akarnak megszerezni, mint ahánynak egyáltalán lehetőséget adok. - Ne bámulj.. - szólok rá. Érzem magamon a tekintetét, szinte látom is magam előtt a kék szempárt, annak ellenére is, hogy jobbra balra forgok. Elég idegesítő, annak ellenére is, hogy nem vagyok egy szégyenlős fajta. Főleg nem előtte. Azonban az, hogy minden mozdulatomat árgus szemmel lesi önkéntelenül is zavarba hoz kissé. Nem vörösödöm el, semmi ilyesmi nem történik, csupán lassítok a tempón. Muszáj ezt tennem, ha nem akarom a következő tálca tartalmát a földön viszontlátni, apró darabokra törve. - Bastien.. - pillantok felé futólag, nem mintha meghatná, hogy nevén nevezem. De még mindig inkább engem stíröljön, mint a többi kis skalpvadászt... Különben is, ellenem rossz taktika a féltékenységemre építkezés. Hamar pofára esne, ha próbálkozna vele. Sosem vettem készpénznek, hogy ő jelen van az életemben, nem függünk egymástól, sokkal inkább a szenvedélyünk rabjai vagyunk. Komolyan azt hitted, hogy ilyen hamar elkötelezem magam? Drágám, szirén vagyok.. Szeretem a szabadságot, amit egy komoly párkapcsolat aligha adhat meg. Az állandó számonkérés nem az én műfajom, és én sem tűröm el. Kettőnk kapcsolatában az a kivételes, hogy egyikünk sem vár el olyat, amit ő maga nem adna meg. És ez a lényeg. - Ki mondta, hogy elszalasztottad a lehetőséget? - buja mosoly játszik ajkaimon, ahogy elképzelem, hogy nyalná végig testemről az alkoholt.. Utána érezném az ízt a számban is.. Uhmm.. - Drágám.. Te talán unod a műsorom? - kérdezem biztos tudatában annak, hogy ez nem így van. Nem keresne fel és nem meresztené így a szemeit, pedig neki voltaképp itt és most semmi nem újdonság. Elveszem előle a kiürült poharat és a többi mosatlanhoz csúsztatom. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy közben dolgoznom is kellene. Itt a bizonyíték arra, hogy akaratomon kívül is vonz a személyisége.. Szinte követeli, hogy vele foglalkozzak. Én pedig ismét elkezdek a vendégekkel foglalkozni. Nem most érzem úgy először, hogy ideje lenne már zárni. Persze ezzel egyedül én és a kollégáim vannak így, a többi ember élvezi a bulit. Bastien meg pláne.. Ennek örömére úgy döntök, adok neki még egy kis műsort, csak hogy az idegein táncoljak. Kölcsön kenyér.. Hajamat elsöpröm a nyakamból, és a csuklómról lehalászott hajgumival felkötöm, majd a félig elázott pólómat határozott mozdulattal húzom feljebb egészen a mellem vonaláig, majd oldalamnál csomót kötök a nedves anyagra. Innentől kezdve a hasam nem csak neki, hanem mindenki másnak is láthatóvá válik, bár előnyben van, hiszen ő van hozzám a legközelebb és a pult nagyrészt jótékony takarásába von. - És mi tart vissza? - incselkedek vele, bár mire kimondom, ráeszmélek, hogy ha tovább kekeckedem vele, még hátracibál és a folyosó végéig sem jutunk, nem hogy ki innen. Csak remélni merem, hogy nem akar kirúgatni. Eléggé kihozna a sodromból. Vele ellentétben és nem tudom magam mögött hagyni az életemet egyik pillanatról a másikra, de ez jól is van így. - A színpad a tiéd.. - nézek végig a terepen én magam is. Bár tényleges pódium nincs, a műsort így is könnyen el tudja indítani. Nem tudom van-e már terve, vagy csak most találja ki, de érdekel, hogyan fogja megoldani, hogy eltűnhessünk innen. Mert meg fogja, nem a türelméről híres.. Én pedig roppant kíváncsi vagyok, melyik hatóság bevonásával fog élni. Legalábbis más nem nagyon jut eszembe.. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy ledumálja a főnökkel az én csúszásomat.
✘ Music:[You must be registered and logged in to see this link.] ✘ Words: 671 ✘ Notes:
Volt időm megtanulni, hogyan kell könnyedén és ruganyosan siklani az emberek között, hogy a magasságom ellenére is észrevétlenül mozoghassak közöttük. Megtanultam, azt is, hogy kell a képességem bevetni, hogy a dolog senkinek se tűnjön fel, így el tudom takarítani az embereket az útból vagy épp felhasználni őket, hogy eltűnhessek mögöttük. Most is így tettem, lazán és könnyedén léptem az emberek között, és eljátszadoztam velük, hogy ha az utamba kerültek, épp úgy mint a pacákkal a pultnál is, tettem róla, hogy elkotródjon onnan és ne is jöjjön vissza, ő majd betudja annak, hogy túl részeg volt, és senki sem fog rám gyanakodni. Persze a kis szemfüles szirénem, észre fogja venni a dolgot. nem véletlen keresem alkalmanként a társaságát, okos, és nem enged első szóra és mosolyra, még akkor sem, mikor tisztán érzem rajta a vágyát, hogy akar engem, akkor is kéreti magát, én nem adom fel, táncba viszem, és a kettőnk civódása olyan mint egy forró tangó. épp ezt szeretem ebben, a kettőn dolga kötetlen, én jövök és megyek, és újra elcsábítom őt, nm tud nekem ellenállni, bármennyire is akar. - Indulatot? Miért is kellett volna feltöröltetnem velük a padlót? – Kissé oldalra biccentem a fejemet és úgy nézek rá, mint a kígyó mielőtt lecsapna az egérre. Nem fenyegetem őt, nem ez a célom, csak egyszerűen ilyen a kedvem és éreztetni akarom vele, hogy hamarosan eltűnik a pult kettőnk közül és akkor levadászom őt. Ezért jöttem, hogy újra megszerezzem magamnak, és végig hemperegjem vele az éjjel hátralévő részét. Vagy valami olyasmit. teszek róla, hogy az iszákos egyszerűen elpárolgjon innen a fenébe, ez most az én placcom, és nem szeretem ha kitakarja valaki a kilátást, márpedig, én Zinat akarom nézni, ahogy felszolgál és kiszolgál a pult mögött, elég magas vagyok ahhoz, hogy ha a könyökeimre támaszkodva előre hajolok, akkor kényelmesen lássak mindent ami csak érdeke, különösen itt a pult végében. Nem véletlen választottam magamnak azt a helyet, egyfelől innen jól belátom a területet, másfelől itt van a közelben a hátsó ajtó és a mosdó is, könnyen leléphetek, és persze, mert tökéletes a rálátásom Zina hátsójára is. Pazar! Látom, ahogy rám figyel, hogy sikerül elterelni a figyelmét, így a kígyó-nézi-az-egeret nézésemet felváltja egy olyan amivel a lányokról olvasztom le a bugyit, csak, hogy érezze a törődést. Ne, hogy már megússza anélkül, hogy hibát követne el. Szeretek vele játszadozni, és másokkal is, de Zinaban megvan az a kakaó ami miatt tudom, hogy a helyzet fordulhat is közöttünk, nem ember, hanem szirén és sok mindent lehet róluk hallani, neki is megvannak a maga titkai és képességei. Ettől, olyan érdekes és izgalmas vele ez a játék. - Legközelebb szólj előre, a vodkát szeretem, szívesen megkóstoltam volna rajtad. – Végig húzom az ujjam a poharamon és felvonom neki mind a két szemöldököm vigyorogva, majd el is tüntetem a rövid italomat, jól esik és kellemesen égeti végig a bensőmet. Legalább ez felmelegít, ha már más nem nagyon tudja megtenni. Nem, nem vagyok halott, semmi ilyenről nincsen szó, csak pusztán magányos vagyok, de ezt akkor sem vallanám be, ha megint megkínoznának. A gondolatra majdnem megborongok ennyi idő után is. Az üvegcső, a nő tekintete, ahogy az ajkait nyalogatta és a kezével dolgozott, hogy megfelelő állapotban legyek ahhoz a nyomorult csőhöz. Kis híján összetöröm a poharat, ami a kezemben van, így leteszem azt és inkább Zinat figyelem, kellemesebb látvány, mint az emlékeim. - A helyedben örülnék ennek, legalább nem unnak rá a műsorra. – Gonosz, ki én?! Nem, én még véletlenül sem vagyok gonosz, hogy tahó lennék? Megeshet, de úgy is tudom, hogy kapok egy frappáns választ tőle, és nem fogja szó nélkül hagyni a szívózásomat, amúgy meg, ha unalmas lenne, nem lennék itt. - Nem pontos a megfogalmazásod, jobb szeretem, ha csak én vagyok rajtad vagy benned… - Szúrom oda neki, és a gin-tonicot veszem a kezembe, hogy lassan abba igyak bele, közben pedig a pohár pereme felett őt nézem, és sokat sejtető mosoly vibrál a szemeimben. - Még meggondolom, hogy kivárom-e a zárást, vagy teszek róla, hogy hamarabb elengedjenek..- kényelmesen dőlök vissza a pultra és Zinaról a tömegre vándorol a tekintetem, megnézem kik is vannak a bárban, merre és mit csinálnak, ellenségeket keresek a tekintetemmel, nem szeretnék kellemetlen meglepetésbe belebotlani, túl sokszor kínoztak már meg ahhoz, hogy óvatlan legyek. Bár ülhettem volna asztalhoz is, de nem tettem kockáztatok azzal, hogy a pultnál helyezkedtem el, de most annyira azért nem izgat a dolog, van vésztervem, ha dobbantanom kellene innen.
✘Words: 727 ✘ Notes: ✘ Music:[You must be registered and logged in to see this link.]
Leena Stowe
I'm a damphire, I'll guard my people.
✤ Posztok száma : 551
✤ Születésnap : 1683-06-24
✤ Regisztráció : 2014-01-05
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Astoria bar Sun Mar 16, 2014 10:52 pm
Nem vártam rá, bár tény, hogy képes a legváratlanabb pillanatokban felbukkanni, mint például ez a mostani is. A munkaidőm közepén, közönyös arccal és ruganyos léptekkel besétált - gondolom. Az ő szemében egészen másfajta indíttatásokat látok. Nem lerészegedni akar, csupán szórakozni. Azért jár ide. Bár biztosan köze van a dolognak hozzám is. Nem arról híres, hogy hagyja magát kikosarazni, megvan a személyes varázsa, amit lehetetlen leutánozni. Ezért is csodálkozom, hogy egy másik helyen szed fel valami kis bigét. Azt hinné az ember, hogy keresi a kihívásokat, és nem elégszik meg a megszokottal, csakhogy én épp elég nagy kihívást jelentek neki. Sosem engedek első szóra, sőt, hozzám ez mind kevés. De amíg én a pult egyik oldalán vagyok, ő pedig a másikon, legalább annyira szórakozhatok, mint ő. Egymás idegeit szeretjük cincálni, ezt már szinte tökéletesre fejlesztettük. - Több indulatot.. - villantottam rá a tekintetem, és bár nem én irányítottam az előbbi kis összetűzést, úgy éreztem többet is megérdemeltek volna azok ketten. Nem kellene rajtuk levernem az egész este porát, de nincs bűntudatom miatta. Miért is lenne? Ahhoz túlságosan leköti a figyelmemet az, ahogy elterpeszkedik a pulton könyökölve, ezzel elvéve a helyet egy előrefurakodó iszákos elől, amit el elfojtott vigyorral jutalmazok. Nem kerüli el a figyelmemet ugyanakkor az sem, hogy egymás után többször is végigmér. Simogatja az egómat, hogy még mindig vonzónak talál.. Ha nem így lenne, egyszerűen sarkon fordult volna. Megtenné.. Eléggé ismerem már ahhoz. Úgy tűnik, teljesen feldobódtam, hogy végre olyan személy vár az italára, akire eddig én vártam. Furcsa szerzet, jön-megy, szórakozik, már évszázadok óta és ami a legfontosabb, telhetetlen és szeret ő irányítani. Ezért is nem szólok egy szót sem, mikor jószerével elüldözi a fickót maga mellől. Egy bűzölgő részeggel kevesebb rontja a levegőt itt azon nyomban, mikor a fickó konstatálja, hogy eszem ágában sincs az ügyükbe avatkozni. Bár magamban azért megjegyzem, hogy ez túl könnyű volt. Aki egyszer elért idáig, azt többnyire biztonsági emberrel kell elvitetni, mikor nemkívánatos lesz. Most viszont meglepett, hogy csak úgy lekoccant. Közben már nyúltam egyik kezemmel az üvegért, másikkal a pohárért, hogy ne legyen időkiesés. Muszáj dolgoznom és ezt ő is tudja.. És bizonyára élvezi, hogy jelenlétével eltereli a figyelmemet. Még inkább koncentrálnom kell. De sikerül, többnyire. Elé teszem az egyik, majd másik italt is, gondosan elhelyezem rajta a citromcikket és már fordulok is a következő vevőhöz. Mázli, hogy tudok egyszerre több helyre is figyelni, mivel a kezem jár, és közben mégis Bastien szavaira fókuszálok. - És előtte vodkában is.. - bólintok, kissé kiabálok, mert a zene hangos, de még így is csak ő hallhatja meg. A pult alól előveszek egy újabb üveg whisky-t és pohárba töltöm, folyamatosan szolgálom ki az embereket. Ha azt várta, hogy kisajátíthat, ezúttal is rossz lóra tett. - Minél inkább elázik a felsőm, annál többen és többet adnak. Sajnálatos, hogy másnapra nem fognak emlékezni az egészre.. - húzom el a számat, de egyáltalán nem érint meg a dolog. Nem vagyok ribanc, nem árulom a testemet, azt két utcával arrébb teszik, potom összegért. Nem kell keverni a szezont a fazonnal... De a munkám velejárója, hogy egy kicsit.. vagy nagyon piaszagú leszek. - Nekem úgy rémlik, jobban szereted, ha nincs rajtam semmi.. - nyalom végig azonnal a számat. Az emlékek ismét felrémlenek bennem.. Igazán szenvedélyes éjszakákat tudhatunk magunk mögött már.. Na meg reggeleket.. És délutánokat.. De mindig tudunk újat mutatni a másiknak.. Elkapja a pillantásomat, én pedig állom az övét. Bár kék szemeivel mintha a vesémbe látna, tudom, hogy a magam kis titkai biztonságban vannak. Persze az is biztos, hogy ő is csak a létfontosságú infót adta ki magáról. Veszélyesen él, és eltűnik, mint a kámfor, ha épp forróvá válik a talaj a lába alatt. Aztán visszatér.. Remekül forgatja a lapokat.. - Négy előtt nem szabadulok, úgyhogy helyezd kényelembe magad.. - nézek végig a tömegen, akik nem hogy oszolni kezdenének, egyre sokasodnak, így intek a biztonságiaknak, hogy ne engedjenek be több embert. Ugyan nem lenne hozzá jogom, de mivel a srácokkal jóban vagyok, könnyedén és zokszó nélkül teljesítik eme kérésemet.
✘ Music:[You must be registered and logged in to see this link.] ✘ Words: 659 ✘ Notes:
Bastien Aristos
✤ Posztok száma : 204
✤ Születésnap : 1586-07-25
✤ Regisztráció : 2014-03-12
✤ :
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Astoria bar Sun Mar 16, 2014 10:01 pm
Lehetnék óvatosabb is az erőmmel kapcsolatban, de mi abban a pláne, ha van és nem használom? Igen, önző célokra használom, mert az vagyok, egy önző seggfej, ahogy egyesek emlegettek a hátam mögött, vagy akár a képemben is. Nem érdekelt, sosem a véleményük, magasról tettem rá, és most is ez a helyzet. Okozok nemi felfordulást, de nem túl nagyot, hogy a biztonságiak könnyen leszerelhessék a két fickót, és én is feltűnésmentesen csusszanhassak fel a bárszékre a pulthoz. A tömegben viszonylag könnyen eltűnök, bár a magasságommal, sok esetben kirívok az átlag emberek közül, de ez annyira nem számít, megtudom húzni magamat ha a helyzet úgy hozza. Vigyorogva telepszem le a székre, és könyökölök fel a pultra, majd elfektetem a kezeim magam előtt, így a jobb a balon lesz. A mosolyom Zinanak szánom, de a másik lány felé is megcsillogtatom, csinos darab, de még eléggé esetlen. Vagy beletanul, vagy elmegy innen, de nem miatta vagyok itt, hanem a barna szirén vonzott ide. Sok kellemes emlékem van vele, igazi vadmacska tud lenni, ha akar. Legalább olyan űzött vad, mint amilyen én, így van okom azt feltételezni, hogy nem támadna könnyen hátba, de ettől még korántsem bízom meg benne. - Jobbat? Mit szerettél volna, cicám, meséld el nekem… - nyitva hagyom a mondatomat, a szavakat nem veszem fel, nem vagyok sértődős típus, csak hirtelen, de most jó kedvemben vagyok, és általában a kis szirén érzi mikor kell abbahagyni az ugratásomat. De ez még koránt sem okoz problémát. Még kiszolgálja a fickót, végig gusztálom, kezdve a lábaival, amit a szoknya szabadon hagy, igazán formásak még mindig és a magas sarkú is nagyon jól áll neki. A szoknya is kellően rövid, hogy eleget legeltethessem rajta a szemeimet, de azért a fantáziámnak is hagy, bár annak már nincs mit, ezt a testet már keresztbe és kasul is bejártam, betéve ismerem, és milyen jó is. A tekintetem felfelé siklik csípő, mellek, nyak és az arca, a haja. Majd vetek egy oldalpillantást a fickóra, és megemelem a bal kezemet, rásegítek a kézremegésére, hogy az itala fele mellé menjen, mondtam már, hogy szeretek szórakozni, játszadozni az emberekkel? Ez a fickó meg rontja itt nekem a levegőt, szóval, jobb lenne, ha elkotródna, de nem fogok nagyobb balhét kivágni, csak apróságokkal teszek arról, hogy eltakarodjon. - A szokásosat. – Szeretem az abszintot, kifejezetten kedvelem minden változatát és az összes módon megkóstoltam már. – Hozzá egy adag, gin-tonicot is. – Mivel az abszint rövid ital és én nem épp három percre telepedtem ide, így kell valami olyan is, ami hosszabb ideig kitart, és foglalhatom vele a helyet. Túlélő vagyok és nem bajkeverő, így alapvető dolgokat betartok, ilyen az is, hogy a pultnál csak az maradhat, aki fogyaszt is. - Látom, már megfürdettek egy kis sörben is, ezért kapsz borravalót is, vagy ingyenes a műsor? – Leplezetlenül a melleit kezdem el fixírozni, mivel az előbbi poharas akcióknál a felsőjére is fröccsent némi ital. - Fájdalom, hogy nem fehér a póló, és viselsz alatta fehérneműt, szirénem. – Halkan beszélek hozzá, és közben fájdalmas arcot vágok, hogy utána a szemeit nézzem, és a tekintetem az övébe fúrhassam bele. Kék íriszeim vannak, belül világos, még a karima sötét, egészen sötétkék, amiből néhány vékonyabb csík indul el a pupillám irányába, de végső soron sosem éri el, mivel kivilágosodik menet közben.
✘Words: 536 ✘ Notes: ✘ Music:[You must be registered and logged in to see this link.]
A péntek a leghúzósabb napom, erre már rájöttem az évek alatt. Fiataltól az idősig mindenki itt nyomul, kész őrültek háza. Valóban beillene annak is.. Képtelen vagyok néhány szónál többet váltani még a főnökkel is, hisz a teltházat addig tudjuk tartani, míg mindenki időben ki lesz szolgálva. Az elégedett vendég a jó vendég. Legalábbis ez alapján megy híre a helynek és ha nincs hírneve, egyenesen következik, hogy nekem meg munkám nem lesz, amit nem engedhetek meg. Ez az egyetlen oka, hogy még nem hagytam itt a kócerájt. Van ennél szebb és jobb is, de a fizetés közel sem lenne elég számomra. Bár itt is többet gürizek, mint az átlag, a jatt az enyém. De nem csupán ez az oka annak, hogy magassarkúban sanyargatom a lábamat, a rövid szoknyáról már ne is beszéljünk. Ez is a show része.. A férfiak igénye szerint, persze. Minél kevesebb ruha van a személyzeten, annál elégedettebbek - tehát munkaköri leírás. Gyerek még az idő, messze a hajnal és a zárás, én pedig már most nyűgös vagyok. Botladoznak a részegek a pulthoz, hogy hozzávághassák a poharukat, engem pedig beterítsen az alján pihenő maradék néhány korty, amit nem fogyasztottak el. Erőt kell vennem magamon, hogy ne ordítsak rá a fazonra, de kinézetéből ítélve hamarosan amúgy is ki lesz tessékelve, hogy mehessen amerre lát, és ne kezdjen kénye-kedve szerint randalírozni. Senkinek nincs szüksége arra, hogy még a zsaruk is a nyakunkban lihegjenek. A hely a második otthonom, így könnyedén lavírozok az asztalok között, már becsukott szemmel is menne. Felváltva szolgáljuk ki a vevőket. A pult mögött sem leányálom ácsorogni egész éjjel. De hamarosan ismét én kerülök mögé. Egyre több a rosszarcú alak, és az új lány még nem tudja kezelni a helyzetet. Nem hiába, nem való mindenkinek az ilyen hely. Itt mi is a szolgáltatás részét képezzük, persze csak jó ízlés határain belül. Szokni kell, edzeni arra, hogy egy nálad kétszer nagyobb monstrumot is elküldj a francba, ha arról van szó. Vagy inteni az ajtónállónak, hogy újabb vendég, akinek kívül tágasabb. Így történik ez most is, már nem első alkalommal. Bár indokot nem láttam a kötekedésre, mégis balhézni kezd két ittas fazon. Mielőtt még elfajulnának a dolgok, egyiket erre, másikat arra terelik. Azt mégsem engedhetik meg maguknak, hogy az összes kötekedő vendéget kipenderítsék, még a végén nem maradna senki.. A felszabaduló helyeket persze azonnal elfoglalják, vonzza őket az ital közelsége.. Vagy valami egészen más..?! Hát persze.. Amint felismerem a vonásokat, és a csibész vigyort, összeáll a kép.. Bastien újra a városban, és úgy játszik, mintha az övé is lenne. Nem lepődöm meg, hogy kedvére használja erejét, bár lehetne óvatosabb. - Hatásos belépő.. - vigyorodtam el végül én is, majd végigmértem. Nem jelentette be, hogy mikor és hogyan fog visszatérni a városba, mindig váratlanul érkezik, kiszámíthatatlan. - De jobbat vártam.. - szolgálom ki a mellette ülő türelmetlen vendéget. Úgy tűnik, zokon vette, hogy nem ő köti le a figyelmemet. Pech.. Emlékek ostromolják elmémet, és nem is figyelek csak elé tolom a rendelt italát. Rutinszerű mozdulat, nem igényel különösebb odafigyelést. - Nos, mit adhatok? - kérdezem tőle, hozzá vagyok szokva, hogy nem kell megtennem, hiszen az idáig eltámolygó alakok, csak idevetik a szavakat. Azt pedig Bastien is jól tudja, hogy a pultnál csak az marad, aki iszik..
✘ Music:[You must be registered and logged in to see this link.] ✘ Words: 535 ✘ Notes: igyekeztem
New York, New York. Sinatra is dalt költött már erről a városról, ahogyan sokan mások is. de engem nem ez hozott ide vissza, hanem az üzlet. Több ingatlanom is van a városban, és ideje kicsit az embereim körmére nézni, akik nekem dolgoznak, a társasház lakásainak a kiadásában. Szeretem tudni, hogy megy valóban az üzlet és nem csak a jelentéseket elolvasni, plusz sehol sem szeretek, hosszabb időt eltölteni, jobb, ha mozgásban vagyok és kiszámíthatatlanul utazom. Így nehezebb a nyomomra bukkanni, az eddigiekben ez kitűnően bejött, nem fogom lecserélni ezt a jól bevált módszert. Ahhoz túl sokszor kerültem már olyan helyzetbe, hogy ne akarjak az ellenségeim kezére kerülni. A francia eset azért eléggé mélyen belém égette, hogy jobb ha óvatosabb vagyok, de elég régen volt ahhoz, hogy ne forduljak hátra minden egyes árnyékra ami mögöttem feltűnik, már nem félek, csak egészségesen figyelemmel kísérek mindent ami körülöttem él és mozog, illetve zajlik. Első lépésem az volt, hogy körbenéztem azt az épületet ahol az én ingatlanom is elhelyezkedett. Tömb ház, luxus apartman, középtájékon, hogy több menekülő útvonalam legyen, ha valahogy még is a nyomomra bukkannának az ellenségeim. A lakás teljesen tiszta volt, citrom szagot árasztott magából, a takarítószolgálat ilyen vegyszereket használ, amik így vannak illatosítva, ki is szellőztettem, mert facsarta az orromat. Utána végig néztem a bútorokat, nem volt belőle valami sok, szeretem, ha semmi nem akadályoz a mozgásban és a terek szabadon beláthatóak. Egyedül a kripta alatt található vackom van otthonosra berendezve, de ott sem vittem túlzásba a bútorokat. A napom nagy része elment a személyes dolgaimmal és az üzlettel, a végére már erőteljesen untam a banánt, emiatt nem volt kérdés, hova vezet a következő utam. Irány az Astoria bár, van ott egy szirén, aki kellemes emlékeket idéz bennem. Egy ital és a társasága is jól esne, vagy inkább több, de ez most nem tartozik a túl lényeges dolgok közé. Sötétkék farmert, fekete pólót, és ehhez passzoló sport zakót vettem magamra, így vágtam neki az éjszakának, a hajam szabadon van, most viszonylag hosszú, amit semmivel sem fixáltam. Hagyom, hogy a szemembe hulljon és takarja a tekintetemet, én már megtanultam, hogyan lássak ki mögüle. A bárba betérve, az árnyékba húzódtam, és elsőnek felmértem a terepet, Zinat kerestem a tekintetemmel és amikor megvolt, figyelemmel kísértem, merre jár a vendégek között, mi tartozik hozzá, majd a képességem bevetve, csináltam magamnak szabad helyett, kisebb verekedést kirobbantva, hogy utána a megüresedett széket birtokba is vehessem a pult egy sötétebb sarkában. - Van ami sosem változik, igaz cicám? – Szólalok meg ahogy észreveszem Zinat, vigyort villantok rá, olyat ami elég sok mindent elárul. Nem bájcsevegni jöttem hozzá. Valami más vonzott a kedvenc szirén pincérnőmhöz.
✘Words: 434 ✘ Notes: Lesz hosszabb ✘ Music:[You must be registered and logged in to see this link.]
Blair Adams
✤ Posztok száma : 3
✤ Születésnap : 1922-06-13
✤ Regisztráció : 2014-01-26
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : Leginkább semmivel
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Astoria bar Sat Feb 15, 2014 10:32 am
Nemrég érkezdtem meg a városba. Ja... nemrég és máris a kocsmákat járom. Persze mindenkinek kell egy kis pihenés a nagy utazás után. Nekem mindig kell. Elég sokat járom a világot, nem igazán tudok egyhelyben maradni túl sok ideig. Már szinte mindenhol jártam. De tényleg. Párizs volt az utolsó helyszín. Imádom azt a várost. Egyszerűen bele vagyok bolondulva. Legszívesebben letelepednék ott, de viszont ide több minden köt. Pontosan ezért jöttem ide... már nagyon régóta nem voltam New Yorkban, ezért... kicsit aggaszt a dolog. Mi lehet a többiekkel? Mi lehet a kedvenc szexpartneremmel? Na hát igen... aki megtanította kezelni a drága képességemet. Az egyetlen ember, akit valaha is a bizalmamba engedtem. Senki mást és szerintem soha nem is fogok. Magányos farkas vagyok, és nekem így tetszik az élet. Belépek a bárba. Körülnézek. Persze az összes férfi szeme rámvetül egyből, ami nekem csak jó. Egy nagy mosolyt ejtek, körbenézem... igazság szerint megnézem a felhozatalt. Mindig ezt teszem. Sose vagyok egyedül, valami kis csatlóst mindig kell találnom magamnak. Az irányítással pedig nincs gond. Semmilyen értelemben. Kecses mozdulatokkal lépkedek végig a pulthoz vezető úton. Elég sokan vannak bent, mondjuk annyira nem szeretem a túlzsúfolt helyeket. Leülök az egyik pultszékre, és várok. Sehol egy lélek. Milyen szuper itt a kiszolgálás! Mért nincs csengő a pulton? Szerintem én szét vertem volna. Türelmetlen vagyok... nagyon. És hirtelen haragú. Aztán végre előbukkan a drága pincérnőcske. Felém fordul, én gúnyosan elmosolyodom és egy fejbiccentés után az italapot kezdem el nézegetni. -Egy whisky-t. Próbálok kedves lenni. Sosem ment és nem is fog. Amúgy már arra is finnyás vagyok, hogy hogy adják az italomat. Erre kíváncsi vagyok. Ez egy nagyon jó ok, amért bele tudok kötni egy emberbe. Figyelem a nőcikét, de közben a szemem sarkából látom, hogy egy férfi a pult másik feléről figyel. Hm...
o.o még bele kell jönnöm ;; [You must be registered and logged in to see this link.];; bocsi a késésért *-*
Halkan dudorászva próbáltam elnyomni a fejfájásomat, ez mindig bevált módszer volt nálam, most viszont valamiért egyáltalán nem hatott. Amúgy sem volt különösképp jó napom, sőt, baromi keveset aludtam éjjel, és ahhoz képest mégis jól tartom magam. Nem kívánságműsor - szokták volt mondani. Ha egyszer dolgozni kell, akkor dolgozni kell. Még ha csak egy ilyen feledhető kis melóm is van. Bármikor kipenderíthetnének, ezzel nagyon is tisztában vagyok. Felszolgálni, a pult mögött állni nem nagy kunszt, főleg ha a főnök fia történetesen egy bájgúnár, aki ne győzi hangsúlyozni, hogy fő a jó "karosszéria". Ez egész sokat sejtet.. Nem azért vagyok itt, mert kivételes ügyességgel emelem le a teáscsészét a tálcáról, de még csak nem is azért, mert az éjjel itt csukló atomrészegekkel is megértetem magam. A külsőm sokat nyom a latba, az viszont nem előnye a dolognak, hogy hangulatember vagyok. Az utóbbi időben pedig a hátam közepére sem kívánom a helyet. A héten harmadszor viszek dupla műszakot, és minő meglepetés, hogy nem örülök neki. Mégis bájos mosolyt villantok minden egyes vendégre, aki betéved, ugyanis ezért is fizetnek. Belül persze majd megőrülök. Szeretném kiadni a feszültséget, nagyot ordítani, de esélyes, hogy azzal csak fokoznám a fejfájásomat. Végül csak megemberelem magam arrébb sasszézok a pult mögött és kiszaladok az öltözőbe, ahol a táskámat tartom. Muszáj bevennem egy bogyót, hogy kibírjam az estét. Mire azonban visszaérek újabb vendégek érkeznek a pulthoz. Mivel kedves kolleginám valamilyen úton módon felszívódott, kénytelen vagyok egyedül kiszolgálni őket, persze minél hamarabb. -Üdv az Astoriában, mivel szolgálhatok? - vetettem fel a sablon kérdést, egy barátságosnak szánt mosoly kíséretében, ami nem önszántamból ugyan, de talán vicsorgásba ment át. Szar nap, na..
Home 
Subject: Re: Astoria bar 
✘ Music: 
