Magnus Bane

J ellemző. Sosem fog megváltozni, és ami azt illeti egyetlen arc vonásával sem változott az elmúlt évek alatt. Pedig ezalatt a hosszú idő alatt én felnőttem és remélhetőleg meg komolyodtam, megváltoztam, de hiába. Csak néhány szó váltás erejéig volt alkalmam megismerni annak idején ezt a boszorkánymester, és mégis, jobban ismer, mint azok akik naponta engem bámulnak vagy naponta beszélnek velem. Biztos vagyok benne, hogy jól informált, de nekem most a tapasztalataira van szükségem és ha kell, akkor a varázserejére. Más boszorkányt nem ismerek aki segíthetne, nekem. Még csak ilyen erőset sem ismerek. Tudom, hogy Magnus ha segít, akkor azt úgy fogja megtenni, hogy közben nem engem akar megváltoztatni. Neki teljesen mindegy mennyire vagyok jó, avagy rossz. Ez pedig egy elég erős pozitívum a szememben. Örülök, hogy a két farkas beszélgetése jónak bizonyult és ma éjjel épp ott voltam. Bár elég sok helyen meg néztem, hogy hol lehet ez a bizonyos boszorkánymester, de végül nem adtam fel és megtaláltam. Végre! Szerintem ő az egyetlen akinek elpanaszolhatom a gondjaimat, nem mintha ilyen lelkizős lennék és ezt akarnám csinálni. Nem, nem az én stílusom lenne, bár néha tényleg jól esne egy kis tombolás vagy az, hogy kiadjam az érzéseimet anélkül, hogy annak bármiféle következménye lenne a későbbiekben. Magnus szavaitól először kikerekedtek a szemeim, de hamar elmosolyodtam. Pontosan erre a két opcióra gondoltam, és tudtam, hogy két lehetőséget kell fennhagynom. Harmadik nincs, egynek meg nem lett volna értelme. Szerencsére elég okos és ravasz volt hozzá, hogy helyesen feleljen és ne kelljen megennem úgy, ahogy ígértem neki. Kicsit vonakodva bár, és egy elég zavarban lévő mosollyal a képemen közöltem vele az igazságot:
- A második, Magnus, a második. A segítségedre van szükségem. - feleltem a kérdésére és reméltem, hogy most már végre beenged a lakosztályába, hogy kényelmesen el tudjunk beszélgetni és ne az ajtóban állva kelljen a segítségét kérnem. Mondjuk nem haltam volna bele a rosszabb opcióba, ami még mindig jobb és kellemesebb, mintha azt mondaná most, hogy menjek a... melegebb éghajlatra. Még ez is előfordulhat. Hát, reménykedem benne, hogy nem ezt fogja választani. Nem sértődöm meg. Az is előfordulhat, hogy nincs egyedül vagy más okból zavarom ezen a késői órán, éjfél előtt talán egy órával. Nem tudom biztosan, de abban biztos vagyok, hogy nem fogom egykönnyen feladni és csak úgy itt hagyni. Nem kenyerem a könyörgés, nem fogok megalázkodni előtte, senki előtt sem, de vannak még módszereim. Tudok hivatkozni az első találkozásunkra és ha akkor, teljesen idegenként segített nekem, akkor lehet, van rá esély, hogy most is segítsen. Ebben bízok. Aztán ki tudja mi jár a fejében. Kettőnk közül ő a mágus, aki beleláthat a másik személy fejébe, így én nem fogok neki állni jósolgatni.

words: 440 music: My songs know what you did in the dark note: -

made by Rew

egy gyönyörű, de makacs és szörnyen idegesítő farkasnak

G ondoltam, hogy valami hasonlót fog mondani, bár arra is fel voltam készülve, hogy rohanvást a segítségemet kéri. Ostoba ötlet volt, hiszen Adrian Herondale épp arról híres, hogy nem kér segítséget. Most mégis itt van. A kettőt tippelhetek dologra először nem feleltem. Még ízlelgettem a lehetőségeket és az italomat. A kék szemekbe néztem és egy kis gondolkozás után megosztottam elméletemet az ifjú farkassal is.
- Ha kettőt tippelhetek és figyelembe veszem személyedet is, akkor az első, hogy velem hálni jöttél. A második eshetőség, ami nem vall rád, pedig volt is már rá példa, a segítségemet kéred. Más lehetőséget nem látok. Melyik szándék vezérel? - érdeklődve figyeltem a farkas reakcióit. Eddig csak egyszer találkoztunk, de már akkor is az én segítségemet kérte. Vajon most is ezt fogja tenni? Jó esély van rá. Tisztán emlékszem még arra a fiatal és kétségbeesett fiúra, aki akkoriban volt. Mintha csak tegnap lett volna, hogy alig múlt tizenhat. Azóta felnőtt férfi lett és vonásai élesebbek, erőteljesebbek és férfiasabbak lettek, bár ezen felül nem sokat változott arca és bája. Mindig tudta, hogy vonzza magára a figyelmet és hogyan érheti el a céljait testi adottságaival. Bár ennek tudatában csak azért van, mert az élet keményen bánt vele és jellemét keményre és dacosra formálta. Hiába az ifjú minden hevessége és meggondolatlansága, ami még most is benne van gyermekkorából. Hiába ez a tűz, a jéggé fagyott szívet ami az idő fájdalma megfanyarított, mindent tökre tett. Jég hideg, mint a szeméből áradó világos és élénk kékség. Veszélyes önmagában is. Nem lenne szüksége azokra a farkas génekre, hogy öljön vagy gonosz és aljas legyen. Hiába a jó szív, ha azt tönkre tette önnön önfejűsége. Igen, éltem már eleget ahhoz, hogy felismerjem az ilyet és tudom, hogy ebből sosem fog kilábalni. Adrian Herondale veszett ügy azok számára akik meg akarják menteni a jég börtönbe zárt és teljesen szét aszott szívét valahol mélyen legbelül a mellkasában, amit talán jobban véd, mint azt szeretné. Csak sajnálni tudom azt a lányt, akit azóta is egy maga nevel, amióta utoljára láttam őket a panelházak környékén. Már amennyiben, a kisasszony még életben van és nem emésztette fel az előttem álló földöntúli szépséggel rendelkező szörnyeteg.

words: 355 // music: - // note: -
made by M.B.

Magnus Bane

T elihold. Végre elérkezett ez a nap is, ez az éjjel. Már nagyon vártam, különösen azután, hogy Christiana megtudta az igazságot rólam. Ez még koránt sem jelentett mindent, de ettől függetlenül szükségem van egy kis levezetésre, ha már a legutóbbi vadászat nem volt olyan amilyennek lennie kellett volna. Szerencsére Josh halála még nem a világ vége és vele még nem ért véget a bosszúm sem. Mondhatni már egy ideje New York-ban élek és azóta nem csak egy vadászt, de még Chris-t is a nyakamba kaptam. Lehetne jobb a helyzetem, de akár rosszabbul is járhattam volna. Ez a három napos ciklus első éjszakája, így ma még nem megyek el vadászni. Ma csak egy alsóbb rendű szórakozóhelyet, inkább kocsmát kerestem fel ahol meghúzva magamat fülelve a többi vendég szavaira kikapcsolódhatok egy kicsit és visszavehetek a hatalmas fényűzésből is. Ha jól tudom ezen a helyen csak természetfelettiek szállnak meg egy-egy italra, így nem zavartatom magamat. A pultnál foglalok helyet és kérek egy italt amikor éles hallásom valami érdekes beszédtémát érzékel. Hegyezem füleimet, de nem fordulok meg a két férfi felé. Épp azon vitatkoznak, feltehetőleg mindkettő vérfarkas, hogy ha a Harry Potter szereplője, Dumbledore és a híres boszorkánymester, Magnus Bane összecsapnának ki nyerne. Már a párbajozók személye is mosolygásra késztetett.
- Bane győzne. Hiszen Dumbledore nem is létezik. - mondta az egyik.
- Ha engem kérdezel Magnus Bane sem létezik. - kontrázott a másik, majd ivott az italából.
- Tévedés. Épp a minap hallottam, hogy Mr. Bane a városba jött. - védekezett az első.
- Akkor bizonyára hamarosan egy hatalmas buli veszi kezdetét. - adott hitelt a szóbeszédeknek a második. A beszélgetés m,ég tovább folytatódott, de azzal már nem foglalkoztam. Való igaz, hogy a boszorkánymester szereti a bulikat és vele minden éjjel egy igazi kaland, de hát nem véletlenül tett szert ekkora hírnévre az alvilágiak között. A bulijai messze híresek, bár a személye is miután sokakat magára haragított és olyanokkal is barátkozott akikkel mások nem tennék. Sok vadász barátja, és Magnus segítségére igenis lehet számítani, ha az ember felkelti az érdeklődését vagy elég meggyőző tud lenni. Szerencsére az ár amiért segít az a legmegfizethetőbb, hiszen gyakran elfelejt szívességet kérni cserébe. De nem panaszkodom, mert ha lehet hitelt adni ennek a farkasnak a szavaira, akkor Bane valóban itt van New York-ban és ha ez így van akkor meg is látogatom őt még ma éjjel. Szerencsére nála sosem késő megérkezni. Hiszen ha hajnalban keresi fel valaki akkor sem szedi le az ember fejét. Nevezhetném éjjeli bagolynak is, bár vannak napok amikor éjjel alszik... nagy ritkán.
Gyorsan ittam meg az italomat és ültem be a kocsimba. Dolgom hirtelen sietős lett és bár ittam némi alkoholt nem féltem a volán mögé ülni. Sietős lett a dolgom. Mielőbb meg akartam találni ezt a boszorkánymestert, bár tudtam, hogy az is lehet csak hiú ábránd az, hogy itt legyen a városban. Elvégre ki tudja, hogy kalandos élete merre sodorja. Legalább hat hotelben voltam mire sikerült megtalálnom azt, amelyikben valóban megszállt. Szerintem a tizenkettediknél feladtam volna. Mindenesetre sebesen és gyakorlottan álltam be a parkolóba két másik autó közé. Kiszálltam a kocsiból és bezártam. Felsiettem az alagsori parkolóházból a földszintre, a recepcióra és megtudakoltam itt szállt-e meg Bane vagy sem. Ha igen akkor melyik lakosztályban. Végül keresésem pozitív eredménnyel zárult. Felsiettem a lépcsőn, a lifthez nem volt türelmem, majd megálltam a lakosztályának ajtaja előtt. Mély levegőt vettem és bekopogtam. Türelmetlenül vártam sötétkék, hosszú kabátomban, fekete nadrágomban, és szintén fekete pólómban, na meg cipőmben, hogy kinyissák az ajtót. Mikor kinyílt megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy Magnus valóban itt szállt meg éjszakára. Nem csalódtam benne amikor macskaszerű írisszel, arany-zöld szemekkel nézett rám a szokatlanul magas férfi. Már épp köszöntem volna amikor megszólalt.
- Neked is szép estét, Magnus. Kettőt tippelhetsz, hogy miért vagyok itt. Ha egyik sem lesz helyes akkor megeszlek. - mondtam egy kissé szórakozottan, de a helyzet komolysága így is kiérződött a hangomból és az, nekem be kell oda mennem, hogy beszéljek vele. Ismerhet már annyira, hogy tudja, nem fogok csak úgy elmenni innen. Én pedig ismerem őt annyira, hogy tudjam nem fog csak úgy elküldeni. De azért látom, társaságát már megtaláltam egy pohár italban. Remélem ebbe a kis társaságba még én is beleférek, különben nem állok jót magamért.

words: 694 music: My songs know what you did in the dark note: -

made by Rew

egy gyönyörű, de makacs és szörnyen idegesítő farkasnak

V ennem kellene egy házat. Igen. Egy szép nagy házat, ahol bulikat szervezhetek régi szokásomhoz híven. Elvégre a macskám Miau Ce-tung megérdemli, hogy kitegyek magamért és a tiszteletére igazán méltóságos és roppant szórakoztató bulikat rendezzek, legfőképpen természetfelettieknek. Nem is tudom, talán még veszek is egy házat. Csak meg kell találnom a megfelelőt. Addig pedig tökéletesen meg fog felelni szerény személyemnek ez a hotel szoba. Itt igyekeznek kielégíteni vágyaimat és elvárásaimat, de mindent azért nem tudnak megadni ezek az egyszerű halandók. Nem tudják azt nyújtani, amit egy saját, kényelmes és csendes hajlék adhat, amit idővel tán még otthonnak is nevezhetek. Ma érkeztem a hotelba, de úgy tűnik, hogy máris megtaláltak. Nem régóta vagyok a városban és máris szükség van a segítségemre. Ki gondolta volna, hogy ma éjjel, méghozzá telihold idején meglátogatnak. A látogató pedig nem más, mint egy vérfarkas méghozzá emberi alakban. Minő váratlan fordulat. Nem először fordulnak hozzám segítségért, és nem is először fordul elő, hogy a segítségért könyörgő farkas lenne. Az időpont viszont nagyon is szokatlan, bár ha jobban belegondolok a személy kilétébe és a magam életébe akkor jobb időpontot nem is választhatott volna. Épp a lakosztályom apró-cseprő zugait fedeztem fel amikor valaki kopogtatott az ajtón. Lazán öltöztem fel és szokásomhoz híven most is arany-zöld macskaszemeim voltak. Egy lazán begombolt ing és nadrág volt rajtam. Minden mást már levetettem. Hajam is enyhén kócos tán, de most nem ezzel voltam elfoglalva. Kinyitottam a lakosztályom ajtaját kezemben egy üvegpohárba helyezett alkohollal. Az ajtóban egy roppant vonzó fiatalos külsővel rendelkező férfi állt. Középhosszú hollófekete hajához tökéletesen illettek világítóan kék, megigéző szemei. Mit is mondhatnék, az ideálom ez a páros, amit ezúttal egy meglehetősen csinos arc is kiegészített. A nálam alacsonyabb férfi, mint sokan mások is, nem volt ismeretlen számomra. Ám látogatása nagyon is váratlan volt és nem szokványos. Amennyire megismertem nem itt kellene lennie és még csak nem is emberi alakjában, amiről ha nem lennék ennyire tapasztalt és idős, még azt hinném a húszas éveiben jár vagy még annál is fiatalabb.
- Á! Minő meglepetés. Minek köszönhetem a látogatásodat ezen a késői órán telihold estéjén, Herondale? - tértem a lényegre melybe elrejtettem a köszönést is, már amennyire volt benne. Miközben a válaszra vártam és elvesztem a farkas kék szemeiben, belekortyoltam italomba miközben másik kezemmel útját állva az ajtó szélét fogtam.

words: 377 // music: - // note: -
made by M.B.