+18
Nehezen tudtam még mindig elhinni, hogy ez a valóság és nem csak állom. Állomnak talán kissé mondható lenne vadnak, de valóságban meg sokkal inkább érzéki volt az, ami történt velem, velünk. Soha nem hittem volna azt, hogy valaha képes leszek valakiben ilyen szinten megbízni, mint Aiden-ben megbízok, illetve azt se gondoltam volna, ha ez meg fog valósulni, akkor az ilyen rövid időn belül megtörténhet. De ha őszinte akarok lenni, akkor egyetlen egy lépését se bántam meg az életemből onnantól kezdve, hogy megismertem őt. Még akkor, se ha nem olyan régen még egy kis időre meg is haltam. Nem szerettem volna neki fájdalmat okozni soha se, de ha egyszer úgy adódnának a dolgok, akkor akár képes lennék az életemet is adni érte, mert már azért is hálás lehetek, hogy egyáltalán neki köszönhetően megismertem eme érzéseket és megtapasztaltam azt, hogy milyen az igazi szerelem, milyen az, amikor valaki pontosan annyira szeret téged, mint te őt.
A tetteinek köszönhetően lakatot tenni a számra nem igen tudtam, hiszen lehet a szívem, a pulzusom szinte elárulta neki, hogy mennyire az őrületbe kerget engem azzal, amit művel a testemmel, de ennek még hangot is adtam. Viszont szemmel láthatóan ő ezt egyáltalán nem bánta, hogy tudtára adom ennyi féleképpen azt, hogy mennyire is élvezem az érintéseit, csókjait és a különféle „játékait”. Nem sokkal később pedig mind a kettőnket ”beszippantott” az a magával ragadó érzés és pár pillanattal azután, hogy egy újabb ilyen mámorító érzéssel „jutalmazott” meg megérezhettem élvezete gyümölcsét is, ami még egy kicsit lökött azon a ponton és még inkább széthullottam. Elmosolyodtam azon, amikor éreztem az ölelését, illetve azt ahogyan hozzám bújt. Gyengéden végig simítottam a hátán, majd a fején is és egy gyengéd csókot nyomtam a feje tetejére is miközben gyengéden simogattam őt egészen addig a pontig, amíg újra nem nézett rám azokkal a babonázó szemeivel. Viszonoztam szenvedélyesen a csókját és közben a karomat a nyaka köré fontam. Ártatlan mosollyal néztem rá a szavainak köszönhetően.
Ez szerintem kölcsönös és örök rejtély fog maradni. – mondom neki mosolyogva és gyengéden egyik kezemmel végig simítok az arcán. - Talán pont emiatt is félek néha kicsit attól, hogy ez csak álom, mert túlzottan is boldog vagyok, amikor a közeledben lehetek. – vallom be neki őszintén, hiszen tényleg az vagyok. Elég csak megpillantanom őt, éreznem a közelségét, ölelését vagy hallanom a hangját és úgy érzem semmi baj se történhet és minden fájdalmamat, vagy bánatomat képes lenne másodpercek alatt elvenni tőlem. Fontos lett számomra, nagyon is… Egy darabig még csöndesen ülök az ölében és mosolyogva figyelem őt.
Lehet itt lenne az ideje megfürödni és ruhába bújni, mert .. nos.. – harapok egy aprót az ajkamba és sokat sejtető pillantással nézek rá. Igen, ha ruhában van, akkor is néha nehéz megállni, hogy ne támadjam le, de így meg még nehezebb, de talán itt lenne az ideje, hogy más „elfoglaltságot” is találjunk és talán lenne egy-két dolog, amit nem is ártana megbeszélnünk.