▷ Sorry, ez most nagyon gyenge lett. ▷ +18 ▷ All of me
Talán sejthettem volna, hogy ez fog történni, hiszen Aiden se mondta soha se azt, hogy hallja aprócska szívdobogást, de az is igaz, hogy amikor visszanyerte a démoni énét is, akkor eléggé mással voltunk mind a ketten elfoglalva, hiszen túl sok mindent történt azon az estén. Vagy csak magamat akartam ezzel álltatni, hogy azért nem vette ezt észre. ?ár talán magam sem tudom, hogy mi az igazság és mi nem, de talán most még se érzem annyira reménytelennek a helyzetet, mint amikor idejöttem. Akkor féltem és fogalmam sem volt arról, hogy miként fog reagálni arra, amit mondok, de szerencsére kedves és gyengéd volt velem. És úgy éreztem, hogy semmi sincsen veszve baba téren se. Sőt talán egyszer a közös álmunk is valóra fog válni ilyen téren. Figyelem a mosolyát és egy pillanatra úgy érzem, mintha szép lassan elolvadnék, attól a sármos és kicsit rossz fiús mosolyán. Pontosan tudja, hogy milyen vagyok, de talán most még magamhoz képest is gyengéd voltam. Nem tudtam, hogy miért, de időm se lett volna ezen agyalni, hiszen minden egyes érintésével, mozgásával egyszerűen megszűnt minden és úgy éreztem, hogy lassan az egész lényem darabokra fog hullani alatta. Már szinte a vágyak tengerének peremén táncolok. Halkan a nevét kiáltom, amikor belém ömlik és melegen szétárad az ágyékomban. Érzem a rángásait, miközben a legérzékenyebb pontomból ömlik a forró nedvesség, pár pillanat múlva pedig megremegek odabent, s újra milliónyi darabra hullok alatta ... újra és újra. Egy darabig még hevesen emelkedik a mellkasom, miközben levegőért "kapkodok" és próbálom visszanyerni a normális szívverésemet. Még szinte érzem az "utórengését" az egésznek, hiszen egész lényemet mondhatni szinte megsemmisítette, de jó értelemben. Viszonozom a csókját és közben a hajába túrok, végig simítok verejtékes testén és lábammal végig simítok a lábának a vonalán játékosan, miközben a kezeim egyre lejjebb siklanak a háta vonalán egészen a csípőjéig.
Aiden Shepard
I'm a dragon, I was born in fire.
✤ Posztok száma : 154
✤ Regisztráció : 2014-05-29
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Thu Oct 30, 2014 5:53 pm
+18
Belegondoltam, hogy mi van, ha Destiny nem is ment el nőgyógyászhoz, egyszerűen csak újra csinált egy tesztet. Na de mi van, hogyha pont az a teszt volt a rossz, és nem az előző? Tehát lehet, hogy most is terhes még, egyedül nem tudja ő maga sem. Viszont fogalmam sincs, hogy most nőgyógyásznál volt, vagy tényleg csak újracsinálta az egészet. Ha utóbbi, akkor meg felesleges volt itt pityeregnie neki is, mert igazából semmi nem veszett el. Akkor jövünk csak rá valamire, hogy mennyire szerettük volna, mikor már kiderül, hogy nem lehet. És igen, csak most tudatosult bennem is, hogy mennyire szeretnék tőle egy gyereket, akit aztán közös erővel nevelhetünk fel. Ez a hely szerintem sokkal ideálisabb lenne a gyerek számára is, elvégre elég nagy a házam, egy szobát meg tudok nélkülözni, hogy gyerekszoba legyen. De lehet megint csak túlságosan beleélem magamat az egészbe… Elmosolyodtam azon, hogy milyen félénken simította végig a testemet egészen addig a bizonyos pontig, mintha valamitől félnie kéne. Sokkal jobban szeretem, mikor ő is ugyanolyan vad, mint én szoktam lenni. Mikor beleharap az alsó ajkamba, akkor csak egy mosolyra húzom a számat, mert tudom már nála mit jelentenek az ilyen apró jelek, volt időm megtanulni. Főleg mikor „körutat” rendeztünk a házban, és „BEJÁRTUK” minden egyes apró szegletét. Eleinte szokás szerint csak kínos lassúsággal mozogtam benne, aztán kicsit gyorsítottam, miközben kezeim a csiklóját ingerelték. Nyögései csak még inkább beindítottak, már ha lehetséges volt még ennél is jobban. Kicsit oldalra döntöm a fejemet, hogy jobban hozzáférhessen a nyakamhoz, miközben sebességen és erősségen is fokoztam. Jólesően nyögtem fel, mikor megéreztem amint hátamat megint végigszántja körmeivel az erősebb lökések végett. Aztán kezeim miután sikerült újra felingerelnem őt, áttértek a csípőjére, és ott fogtam meg két oldalt, miközben a sebességen nem lassítottam. Aztán mikor legmélyebben voltam benne testem egyszer csak megfeszült, és beléeresztettem élvezetem „gyümölcsét.” Kellett egy kis idő míg újra egybe kapom magamat, és a szívem is kicsit lenyugszik… Aztán miután sikerült újra birtokba vettem az ajkait Destiny-nek egy szó nélkül. Nem mintha nagyon ellenezte volna….
Az emberek azt mondják, hogy a távolság megmutatja azt, ha igazán szereti egymást két ember, de egészen eddig nem igen hittem ebben. Lehet nem voltak köztünk több ezer kilométer, de attól még mostanában egyre több időt töltöttünk távol egymástól. Eleinte megrémített ez az egész dolog, hiszen amikor legelőször tűnt el szó nélkül, akkor hirtelen azt hittem, hogy talán mindennek vége. Nem csoda, hogy akkor úgy reagáltam. Bár akkor is visszafogtam magamat. De szerencsére azóta már pontosan tudom, hogy mit is jelentek számára, hiszen időről időre szavakkal mindig emlékeztet rá, mint ahogyan most is tette. És a köztünk lévő szikra pedig egyre inkább nőt és olyan volt, mintha a távolság is csak olaj lenne a tűzre. Persze eszem ágába sincsen távol lenni, hiszen szeretek a közelében lenni és legszívesebben mindig mellette lennék. Miközben a lábam között van a feje és ízlel, fal közben halk dorombolás szerű hangot hallat, amivel még inkább csak egyre közelebb lök ahhoz az bizonyos ponthoz. Majd végül pedig egész lényem milliónyi darabra hullott alatta. Éreztem nyelvén még kicsit a saját ízemet, de az ő íze még így is mámorító volt, így viszonoztam szenvedélyesen és kicsit talán vadan a csókját. Óvatosan nyúlok hozzá, mintha attól tartanék, hogy megfogja akadályozni azt, hogy megérintsem őt ott is. Pedig pontosan tudom, hogy mennyire szereti az érintésemet a teste bármelyik pontján. Duzzadt koronájának selymes nedvességét tapintva újra belém nyilall a gerjedelem. Majd amikor meghallom apró sóhaját, akkor érzem, amint a lábam köze újra görcsbe rándul. Nos, nem ez volt az eredeti szándékom, amikor a kezeimet lassan elindítottam a testünk között lefelé, de nem úgy tűnt, mint aki bánja a végeredményt. Talán túlzottan erős volt bennem a vágy iránta, hogy újra érezhessem magamban, így hamarosan újra befogadom őt. Egy aprót az alsó ajkába harapok, meg egy újabb kéjes nyögés hagyja el a torkomat, amikor megérzem gyengéd ingerlését ott lent. Megbillentem a medencémet is, hogy minél jobban be tudjam fogadni és a mozdulatra kínzó kéj lövell szerte a testemben, ahogy keménysége elmozdul bennem. A torkunkból a gyönyör kétségbeesett hangja szakad fel miközben egyre jobban elkezdek én is az ő ritmusára dolgozni. Többet és többet akarok belőlem, mintha soha nem lennék képes betelni vele. Közben a kezem újra és újra végig siklik a fején, a vállain, a halántékán és bejárva a hátát. Kezem fel siklik a csípőmre és szinte a húsomba váj, ahogyan visszahúzódik, majd újra belém löki magát. Ajkaimról újabb és újabb sóhaj hagyja el, majd pedig szép lassan ajkaimmal indulok el az álla vonalán a nyakára, hogy "megízlelhessem" őt ott is.
Aiden Shepard
I'm a dragon, I was born in fire.
✤ Posztok száma : 154
✤ Regisztráció : 2014-05-29
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Wed Oct 29, 2014 11:15 am
+18
Viszonylag hosszú ideje vagyunk már együtt, mégis ugyanúgy meg tudjuk egymást őrjíteni, ha nem még jobban. Mikor kiderült, hogy érzünk valamit egymás iránt, akkor is egyből már az ágyban kötöttünk ki… na jó, először a kanapén. Már akkor éreztem, hogy ez nem fog elmúlni egy hamar, mert ki tudja neki milyen régóta nincsen senki más az életében. És kezdem azt is észrevenni, hogy ezek a kisebb szünetek, hogy nem érinthetjük, nem láthatjuk egymást, ezek csak jobbá teszik a mi kapcsolatunkat, mert utána áldásként fogunk fel minden egyes apró csókot, simogatást. Persze ha nap mint nap találkozunk, akkor sem alszik ki az a tűz ami a kettőnk között van, de egy-két ilyen szünet után csak még inkább emlékeztetjük a másikat és magunkat arra, mennyire nyomorultan vágyunk egymásra. Viszont ez nem fogja azt jelenteni, hogy böjtbe fogok, fogunk kezdeni, mivel nos…. Azt nem igen tudnánk kibírni, hogy őszinte legyek. Heves szívverése, hangos sóhajai és nyögései egyfajta eksztázissal töltöttek meg, mert örültem, hogy sikerül belőle ilyen reakciókat kiváltanom belőle. Ahogy mozog a nyelvem ritmusára az meg kiváltképpen tetszik. A szó szoros értelmében ki voltam rá éhezve, ezért is „faltam” olyan mohón odalent. Mikor meghallottam a kérlelését, akkor tudtam, hogy már felesleges volt megszólalnia is, mert ez fizikai lehetetlenség lett volna. Teste már annyira a végső fázisban volt, hogy már attól elélvezett volna, hogyha újra magába fogad engem. Ezért hát befejeztem, ujjaimat gyorsabban kezdtem mozgatni benne, míg végül sikeresen sikerült eljuttatnom arra a pontra. A nyelvemen és ujjaimon érezhető volt az a sós íz még, de látszólag nem zavarta, mikor nyelveink újra vad táncba kezdtek. Mikor ujjai megint a férfiasságom köré fonódtak akkor egy jóleső sóhaj szaladt fel a torkomon, aztán vártam, hogy elkezdje mozgatni a kezét, de végül meglepetésemre nem ez történt. Sokkal inkább magába helyezett engem, látszott rajta, hogy szeretné magában érezni az élvezetem gyümölcsét is, nem csak magamat. Az ajkaitól eközben nem szakadtam el, viszont miközben csípőmmel elkezdtem lassú tempóban mozogni, a csiklóját kezdtem el egyik kezemmel masszírozni gyengéden.
Szinte tapintható volt a köztünk lévő szikra, a "feszültség". Nem is értem, hogy bírtuk ki egymás nélkül ennyire sokáig. Persze minden embernek szüksége van egy kis levegőre és egy nyugalomra, de most elég sokáig voltunk egymástól távol. Természetesen hallottuk egymás hangját, vagy írtunk egymásnak, de ez még se olyan volt, mint amikor elmerülhettem azokban az igéző szemeiben, vagy hallhattam mély férfias hangját miközben a tekintete engem fürkész, illetve amikor érezhettem az érintését. Szükségünk volt egymásra és pontosan úgy vonzottuk egymást, mint a negatív és a pozitív töltés vonzza egymást. Talán részben emiatt is estünk egymásnak ennyire hamar. Úgymond mind a ketten túlzottan áhítoztunk a másik iránt és talán mind a ketten menekülni akartunk egy-két dolog elől. Sok minden történt velünk az elmúlt hetekben, hónapokban, de talán ezek a dolgok még közelebb hoztak minket egymáshoz. Nem értettem, hogy miként képes erre. Hogyan képes ekkora hatással lennie rám. Sokszor még nem is kellett szinte semmit se csinálnia és máris éreztem azt, hogy mit is vált ki belőlem. Persze sokszor titkoltam, mert lassan kezdtem úgy érezni magam, mint valami örült szerelmes tini, aki teljesen elveszti a kontrollt. Mondjuk az utóbbi sokszor előfordult, amikor ilyen ördögien mesteri játékokat űzött az ajkával és az ujjaival. Felélt egy kisebb kínzással is, de természetesen jó értelemben. Minden egyes érintésére a testem automatikusan reagált. Mid a szívem, a pulzusom, a légzésem, a gyomrom és még lent a lábam köze is. Nyelvének a játéka olyan volt, mintha szép lassan megízlelne, majd pedig meg akarná adni azt, amire a testem oly régóta vágyik. Többet és többet szerettem volna tőle, így remegő térddel próbáltam még széjjelebb tenni a lábaimat. A feje szaporán mozgott a lábaim között és úgy falt, mintha neki okozna gyönyört az, amit csinált. Olyan az egész, mintha ki lenne éhezve rám. Kezeim egyre jobban a hajába túrtak, majd pedig elindultak a felső testén. Végül, amikor megérzem, hogy az ujjait is társítja ahhoz az ördögi játékhoz, amit eddig a nyelvével csinált, akkor egy újabb nyögés hagyta el az ajkaimat, de még mindig próbáltam tartani magamat, miközben zihálva a következő szavak hagyják el az ajkaimat. Kérlek... ne .. veled együtt akarok elmenni.... - de olyan volt, mintha a falnak beszélnék és hamarosan érzem, amint a testem megfeszül, rázkódni kezdek alatta és végül elmegyek. Darabokra hullok újra és újra a nyelvének köszönhetően és az ujjainak köszönhetően. Még mindig kicsit megrázkódom, amikor kicsit feljebb csúszik és megízlelem újra az ajkait miközben a medencémnél érzem a lüktetését. Egy pillanatra a tekintetünk találkozik és valószínűleg az én szemeim is pontosan úgy izzanak a vágytól, mint az övé. A hajába túrok, végig siklik a kezem a hátán, minden egyes apró izmát bejárva és közelebb húzom, mire ajkaink újra találkoznak, majd pedig a kezem lassan besiklik közénk. Ujjaim végig futnak a mellkasán, majd pedig egyre lejjebb siklanak a testén egészen a férfiasságáig.
Aiden Shepard
I'm a dragon, I was born in fire.
✤ Posztok száma : 154
✤ Regisztráció : 2014-05-29
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Tue Oct 28, 2014 9:08 pm
+18
Szerettem volna elfelejtetni vele mindazt amit ma tudott meg, és ha egy rövid időre, úgy tűnik sikerült is, ennek pedig nagyon is örülök. Másrészt nem csak neki kellett a felejtés, hanem ugyanúgy nekem is, mert noha kicsit féltem a dologtól, kicsit szomorú lettem mikor bejelentette, hogy a teszt hibás volt. De nem fogja befolyásolni ez a kapcsolatunkat. Túlságosan szeretjük egymást ahhoz, hogy ilyen apróságokon akadjunk fenn. Így is elég nagy traumát éltem át, mikor pár pillanatra azon a bálon megállt a légzése, és nekem kellett minden erőmet összeszedve újra életet lehelnem belé. De nem hiszem, hogy akkor történt valami, mert őszintén szólva nem is éreztem azelőtt sem, hogy dobogna egy kis szív ott a pocakjában. Na nekem ezt az estét kell elfelejtenem, de egyszerűen nem tudom, túlságosan sok dolog történt akkor. Szenvedélyes sóhajai csak arra buzdítottak, hogy folytassam a kényeztetését. Míg ajkaim egyik mellét kényeztették, a kezem sem volt rest, ujjaim ugyanúgy ott köröztek az egyik bimbóján, majd hüvelyk és mutató ujjam közé fogva húztam meg kicsit. Miután eltávolodtunk egymástól odalent akkor azon a nyögésen egy pillanatra csodálkoztam, de nem tudtam hibáztatni, mert nekem is olyan elcseszettül hiányzott már, hogy benne lehessek újra és újra egészen a mindent megrázkódtató gyönyörig. Mégis, egyszerre akartam, hogy ez beteljesüljön, és egyszerre akartam újra minden egyes porcikájába belekóstolni, megízlelni. Egy kisebb nyögés hagyta el az én számat is mikor belemart a vállamba, de ebből is csak arra sikerült következtetnem, hogy tetszik neki amit csinálok, csak többet akar mindennél. Figyeltem amint próbálja visszatartani magát minél hosszabb ideig, de ez már lényegében kínzás lenne, ha nem engedném át azon a kapun. Jól esett mikor mind a két kezével a fejemet fogta, mintha egyszerre akarna elhúzni onnan, és közelebb nyomni. Mikor megfeszült a teste azt hittem, hogy sikerült elérnem vele, de nagyon makacs volt, ezért hát ujjaimat is társítottam nyelvem játékához, hogy aztán semmi ne tarthassa vissza attól a bizonyos ponttól, amire a teste már annyira áhítozik.
Fura, hogy mennyi ideig gondolkoztam ezen a baba dolgon és most képes egyetlen csókkal, érintéssel és kényeztetéssel az egész lényemet elvarázsolni. Mintha teljesen minden megszűnne és valami fura köd szállna rám és csakis ő és én léteznénk ezekben a pillanatokban. Minden gond, minden kósza gondolat egyszerűen egyik pillanatról eltűnt és teljes mértékben a bennem kavargó érzések maradtak. Egy kisebb fajta remegés szalad végig egész testemen, amikor a kezeivel a melleimet érinti, majd végül szép lassan egyre közelebb hajol hozzá. Érintései szinte már perzselik a bőrömet és szinte már "fájdalmasan" ingerlőek. Majd hamarosan megérzem, amint ajkai a mellbimbóim köré zárulnak és azokat kezdi el ingerelni. A látásom szinte teljesen elhomályosul és lángocskák lobbannak bennem, miközben egy-egy szenvedéllyel fűtött sóhaj hagyja el az ajkaimat. Végül, amikor érzem gyengéd, de ugyanakkor ingerlő harapdálásait, akkor egy fajta eksztázis szaggatja végig a testemet. Jól eső sóhajának köszönhetően a gyomrom még inkább görcsbe rándult. Miközben egész testem összerándul, annyira felemelő érzés, hogy belülről érint. Egy kisebb meglepettség ül ki az arcomra, amikor hirtelen felkap. A kezeimet a nyaka köré fonom, a lábaim pedig úgy tekerednek a dereka köré, mintha valami inda lenne. Hamarosan a hátam találkozik a kanapé puha, de kicsikét kemény ülő részével. Kíváncsian pillantok fel rá, majd pedig egy kisebb "fájdalmas" nyögés hagyja el az ajkaimat, amikor kihúzódik belőlem. Vágyom rá és többet akarok belőle. Nem tudok mit kezdeni a hirtelen támadt ürességgel. Utána sóvárok a lábam közötti rész, illetve minden egyes porcikám. A testem kicsit beleremeg, amikor ajkaival indul felfedező útra a testemen. Érzem, amint a legérzékenyebb pontom összerándul, amikor megízlel és egy kéjes nyögés hagyja el az ajkaimat. Miközben érzem az érintését a combomon és nyelvének a játékát a kezeim végig siklanak a felsőtestén, a hajába túrok, majd végül mindent feledve markolom a vállát és mélyesztem körmeimet a bőrébe. Nyelve kijjebb táncol és szeméremajkaimon kezd el kényeztetni, majd nedves nyelve újra, meg újra becsusszanva a csiklómat ízlelgeti. Érzem, amint egyre jobban kezdek széthullani miatta. A szemeimet lehunyom és érzem, minden egyes érintését, azt ahogyan ízlelget ott lent és egyre inkább kezdek elveszni a mámorban amit ezzel okoz. Feltolom magam hozzá, és a szája forrósága rövidre zárja érzékeimet. Lényem közepéből bontakozni kezd az orgazmus, minden izmom keményen megfeszül, miközben ujjaim a hajába túrnak és azon vagyok, hogy ne engedjek ennek a felemelő érzésnek, hiszen vele együtt akarok elmenni.
Aiden Shepard
I'm a dragon, I was born in fire.
✤ Posztok száma : 154
✤ Regisztráció : 2014-05-29
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Tue Oct 28, 2014 1:00 pm
+18
Kicsit talán merész lett volna azt gondolnia Destinynek, hogy azért beszélek ennyit gyerekekről, meg azért kezdtem el azt csinálni amit, mert máris szeretném elkezdeni vele ezt az életet. Pedig erről szó sincs. Szimplán csak nekem, és neki is vannak igényei, amiket jó ideje nem elégítettünk már ki. Nem szeretném elsietni ezt a dolgot, hogy már olyanokon gondolkodok, hogy csak azért csináljuk minél többször, hogy biztosan legyen 9 hónap múlva egy, vagy több porontyunk. Mindennek meg van a saját ideje, ennek is meg lesz, úgy gondolom, hogy nem kell elsietni. Egyelőre élvezzük még ki, hogy egyedül vagyunk, minden időnk egymásé lehet, hogy kellemes nyugodtságban tudunk egymással ágyba bújni, legyen szó alvásról, vagy arról amit most kezdtünk el. Lágy mosolyt sikerült az arcomra csalnia, mikor megéreztem az odalent keletkezett melegséget, és nedvességet is, mielőtt ujjaimmal kezdtem volna el kényeztetni. Alig, hogy elkezdtünk még bármit is csinálni, már ennyire sikerült őt megőrjítenem, aminek felettébb örültem. Egyszer kétszer ráharaptam a mellbimbójára, persze csak úgy, hogy ne fájdalmat, sokkal inkább élvezetet okozzak neki. Nyögései, és heves szívverése egyébként sem fájdalmat sugallt, így tudtam, hogy nem voltam túl kemény vele. Aztán vissza is tértem a nyelvéhez, miközben az alsójától sikeresen meg szabadítottam őt. Jóleső sóhaj szaladt fel a torkomon, mikor megéreztem magamat benne. Vele együtt kezdtem el mozogni egy rövidebb ideig, aztán felálltam vele együtt, és fordítottam a helyzeten, hogy ő legyen alul. Akármennyire is jól esett újra érezni odalent is őt, kihúztam magamat belőle, majd csókokat adva felsőtestére haladtam egyre lejjebb és lejjebb, és lejjebb... Aztán mikor eléggé lentre érek el, a lábát széttárom, és nyelvemmel Destinybe kóstolok. Nyelvemmel a csiklóján körözök, miközben a combját markoltam, és simogattam mindkét kezemmel.
Destiny Roberts
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Tue Oct 28, 2014 11:48 am
+18
Nem gondoltam volna azt, amikor idejöttem, hogy végül ez fog történni. Eszembe se jutott az, hogy végül ide fogunk kilyukadni, de nem minta bántam volna a dolgot. Szerettem őt és minden egyes porcikámmal arra vágytam, hogy boldoggá tegyem őt. Azt szeretettem volna, ha örömet tudok neki okozni. Talán sokan azt gondolnák ebben a helyzetben, hogy amiatt teszem, de nem így volt. Nem azért akartam vele lenni ilyen módon, mert egyszerűen minden áron babát szeretettem volna, hanem azért, mert vágytam és sóvárogtam minden egyes érintése, porcikája iránt. Egyszerűen szükségem volt arra, hogy érezhessem őt. A baba pedig érkezni fog, amikor itt az ideje. Nem fogok ezen agyalni. Nem csak én voltam tisztában azzal, hogy milyen hatással van rám ujjainak a „munkája” és ritmusa. Egyszerűen teljesen megőrjített ott lent. Érzem kezének érintését a testem egyes pontjaim, aminek köszönhetően a legérzékenyebb pontom még inkább görcsbe rándul, illetve amikor érzem nyelvének a játékét, ahogyan a nyakamról az állkapcsomra, majd kicsit hangosan lihegve a szájam felé halad. Megnyalja a helyet, ahol két ajkam összeér, majd pedig érzem szenvedélyes csókját. Éreztem azt is, hogy ujjaim milyen hatással vannak rá, aminek következtében egy apró mosoly jelent meg a szám szélén. Érzem, amint a szívem hevesebben kezd el verni, amikor egyik hatalmas kezével domborodó keblemhez ér, kényeztetni. Nyelvével „mosdatja” a mellbimbómat, majd a másikat, aminek következtében egyre jobban „feszülni” kezd a mellem, a bimbóm és hálásan búgok fel, amikor újra számba dugja a nyelvét. Közben egy kisebb rencsenés szerű hang kíséretében a fehérnemű megadja magát erős kezeinek. Pár pillanattal később pedig befogadom őt egy kisebb kéjes nyögés kíséretében, ami az ajkai fölött hagyja el a számat. Karom rászorul erős nyakára és valami észveszejtő kéj villámlik át egész lényemen. Lassan kezdek el mozogni rajta, miközben keményen csókolom halántékát, állkapcsát és közben egyik kezemmel bejárom az oly ismerős, erős és férfias testét.
Aiden Shepard
I'm a dragon, I was born in fire.
✤ Posztok száma : 154
✤ Regisztráció : 2014-05-29
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Mon Oct 27, 2014 11:12 pm
+18
Nem hinném, hogy Destiny-nek ijedtnek kéne lennie túlságosan a gyerek témával kapcsolatban, még ha ikrekről is beszélünk. Hisz mondtam neki is… vagy ha nem, akkor legalábbis akartam, hogy az unokahúgaimnak már-már apjuk helyett voltam apja, mindig ott voltam mellettük, és nem túlzok. A mindig az nálam tényleg azt is jelenti. Abban az időben nem is aludtam túl sokat. Mondjuk betudható volt annak, hogy a sárkányokat nem szívlelték azon a helyen ahol születtek, így védenem kellett őket. Maguktól a szüleiktől is. A saját húgomtól… Viszont Destinyben megbízok, és van olyan erős, hogy meg tudná védeni a mi gyermekeinket is, mikor én nem velük éjszakázom. Mert egyszer az elég volt, hogy heteket éjszakáztam, és csak néhány percre hunyhattam le a szememet. Itt majd rendszer lesz, egy felváltott műszak. Még a gyermek sincs meg, de már tervezek… Ujjaimmal felvettem odalent is egy tempót, felül pedig egyszerre simogattam őt, húztam meg egyszer kétszer a mellbimbóját, aztán ajkaimmal meg a nyaka és válla vonalát jártam be újra és újra, míg végül az ajkaihoz vissza nem tértem. Kissé kényelmetlen volt az a farmer nekem, főleg azután amit a kezével kezdet művelni odalent velem. Nem értettem miért akarta, hogy abbahagyjam a kényeztetését, de én viszont nem fogom annyiban hagyni. Amint az övet leszedte rólam kissé megemelkedtem, és letoltam magamról a felesleges ruhadarabokat, aztán folytatódtak a csókok ugyanúgy mint eddig. Egyik kezem visszatért a mellére, majd kis idő után ajkaitól elszakadtam, és nyelvemmel, valamint számmal kezdtem el a mellét kényeztetni. Mellbimbója ekkora már kőkeménnyé vált, csak úgy mint én lent, akörül köröztem a nyelvemmel, aztán gyengéden ráharaptam, megszívtam, és így tovább folytattam a kényeztetését. Másik kezem eközben pedig a mellkasán, bár őszintén inkább a mellén pihent.
Bólintottam arra, amit mondott, de nem szólaltam meg. Egyszerre töltöt el boldogsággal a szavai, illetve egyszerre rémisztettek meg. Hiszen egy gyermeket felnevelni is felelősség, de kettő egyszerre meg még nehezebb lehet. Főleg, hogy egy idősek lennének. Apró mosoly jelent meg az arcomon és közben végig őt néztem. Pontosan tudtam, hogy mind ez a jövő zenéje, de nem sietünk sehova se. Illetve úgy voltam, hogy történjen az, aminek majd történni kell. Nem fogok ezen görcsölni, meg más dolgokon se. Boldog vagyok és szeretném kiélvezni minden egyes pillanatát ennek az "új" életnek minden lehetséges módon. Érzem a kezét, amint egye feljebb siklik, át a hasam keresztül egészen felfelé a mellemig, majd pedig hamarosan melltartóm elején levő kapcson állapodik meg a keze. Rángatja kétfelé, míg végül felülkerekednek az ujjai és a melltartó le pattan rólam. A mellem kiugrik belőle, a melltartó hamarosan pedig a földre hull. Soha nem éreztem még magam ilyen teltnek, mint most, amikor egyik hatalmas kezével domborodó keblem kezébe veszi és elkezdi kényeztetni a melleimet, miközben perzselő csókjai egy pillanatra se lankadnak. Érzem, amint a lábam köze egyre inkább lángolni kezd, illetve görcsbe rándul a vágytól, illetve attól, amit a testemmel művel. Végül pedig hamarosan megérzem ujjainak mesteri játékát is ott. Egy apró nyögés hagyja el az ajkaimat, miközben a kezem a nadrágja alá csusszan és elkezdem őt kényeztetni. Egy kis idő után, pedig kicsit megemelkedek és eltávolodok tőle. Egy ártatlan pillantással nézek rá, amikor kezét eltolom, majd pedig fürge ujjaimmal kikapcsolom az övét, a nadrágját, majd pedig egy aprót az ajkamba harapok. Erre azt hiszem nem lesz szükségem. - mondom neki játékosan és közben újra meg ízlelem az ajkainak az ízét.
Aiden Shepard
I'm a dragon, I was born in fire.
✤ Posztok száma : 154
✤ Regisztráció : 2014-05-29
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Mon Oct 27, 2014 9:27 pm
+18
Sok idő lett volna nekem is, hogyha érzékeltem volna az idő múlását. De nekem a napjaim olyan rutinnal teltek, hogy az idő múlásával nem is tudtam már foglalkozni. Meg nem is voltak meg az emlékeim, így nem is hiányzott semmi az életemből. Vagyis hiányzott… Egy személy, aki visszafogja ezt a gyilkos hajlamú énemet, már csak azzal, hogy ha a hangját hallom. Viszont most nem erre értettem, hanem a lányokra, a kicsi unokahúgaimra. A húgommal meg nem is tudom mi történt már, akárhogy is próbálom felidézni. Azzal, hogy azt az utolsó boszorkányt megöltem csak kiegészült a kép, de erre az egy dologra nem emlékszem. De talán jobb is, ha nem tudok róla, hogy hol van, él-e vagy hal-e, mert ha tudnám, akkor biztos vagyok benne, hogy puszta kezemmel tépném darabokra őt… Kíváncsian pillantottam rá, mikor felnevetett, de közben mosolyogtam jómagam is. - Talán kicsit túl is már. De nem érdekel, ezt szeretném. - Mondtam neki már komolyan, és kicsit talán halkabban is, miközben tekintetem nem vettem le a szeméről. Remélem egyszer sikerülni is fog nekünk ez a baba-dolog, és őszintén remélem, hogy elsőre sikerül ikrekkel megajándékoznia engem. Viszont ha csak egy tündéri kislánnyal vagy kisfiúval fog, az sem baj, mert szeretni fogom őket minden áron. DE ez még a jövő témája. Amint hozzám szorítja melleit elmosolyodom, és értem is a kicsi célzását is. Eddig a kezeim a fenekén időztek el, ott simogattam őt, végül kihúztam onnan a kezeimet, és nemes egyszerűséggel kapcsoltam ki a melltartóját is, de ekkorra már az ő keze az övemnél járt. Miközben a nyakát kényeztetem továbbra is a melltartóját eldobom a földre, és a tenyerembe helyezem az egyik mellét, és úgy kezdtem el mozgatni a kezemet, miközben másik kezemmel meg az alsója alá nyúltam be, és elkezdtem odalent kényeztetni őt. Nem sokkal később már néhány ujjam benne is volt, és úgy folytattam tovább a ténykedésemet, miközben felül is kényeztettem két ponton… A mellén, és a nyakán.
Sok idő és szerintem érthető, ha szeretnétek egy kis időt együtt tölteni. Hiszen egy-két embernek egy-két nap, hónap vagy év is sokat jelent. - mondtam egyre halkabban, hiszen még belegondolni is kicsit talán ijesztő volt, hogy mire képes egy boszorkány ereje. Nem tudtam eldönteni, hogy ez most jó volt-e amit anno tettek vagy nem. De egyre inkább kezdtem úgy érezni, hogy akik ezt tették azok átléptek egy határt, nem is kicsi határt. Nem mondom azt, hogy ártatlan vagyok a varázslás terén, de soha nem lennék képes ilyet tenni. Nem tudnék elszakítani egymástól egy családot, két testvért meg pláne nem. Egymás nélkül nőttek fel és vajon most milyen lehet a kapcsolatuk? Reménykedtem abban, hogy a múlt sötét árnyai nem fogják befolyásolni a testvéri szeretett, illetve azt a kapcsot se, ami Aiden-hez köti őket. Talán egyikük se vallja be, de mind neki és mind a lányoknak szüksége van a másikra... Hangosan felnevettem azon amit mondott és mosolyogva pillantottam rá. - Remélem ezt jól meggondoltad. - mondtam neki még mindig mosolyogva és élveztem gyengéd csókját a nyakamon. Sokszor gondolkodtam azon, hogy miért kaptam őt az élettől, hiszen annyi ideje bolyongtam már és még mindig nehezen tudtam elhinni, hogy az álmokból valóság lett. Örültem mások boldogságának, de minél több idő telt el annál inkább kezdtem elfogadni azt, hogy én soha nem fogom megtalálni a másik felett. Most meg itt van ő. A karjaiba zár, perzselő csókjaival halmoz el, mosolyával ajándékoz meg, illetve a szemeivel megbabonáz, a szavaival pedig elvarázsol. Pontosan tudtam azt, hogy ő az igazi és csakis őt akarom. Úgy szerettem bele, hogy észre se vettem, csakis akkor már, amikor már réges-régen benne voltam ebben a mesebeli érzésekkel tarkított tengerben. Szerettem volna azt, ha mindent elmond nekem, de azt is pontosan tudtam, hogy mindenkinek kell egy kis tér, hogy csakis saját maga lehessen. Én pedig ezt tiszteletben tartottam. Úgy éreztem, ha bármi van, amit szeretne megosztani velem, megbeszélni, akkor elfogja mondani. A pulzusom a halántékomban dübörög minden egyes érintését követően miközben pillantásának köszönhetően a vérem forrni kezd és minden egyes porcikám ő érte sóvárog. Többet és többet szeretne belőle. A fejemet egy pillanat alatt döntöm meg, hogy még inkább hozzáférhessen a nyakam vonalához. Érzem, ahogy a keze végig siklik a hátamon, aminek következtében remegés fut végig rajtam. A mellkasom egyre szaporábban emelkedik annak köszönhetően amit csinál. Szinte még csak most kezdődik, de máris képes volt az érzékeimet az örültbe kergetni. Ujjaimat a hajába fúrom, miközben egy apró halk sóhaj hagyja el az ajkaimat, mellemet sóvárgón a mellkasához szorítom. Érzem, amint a melleim is "duzzadni" kezdenek a melltartómban, pedig mesteri játékát most meg se ízlelték. Ajkaink hamarosan újra egymásra találnak, míg a szája nedves forróságától darabokra hullok, és nyelvünk örült táncra kél, miközben apró nyögdécseléseimre az ő morranásai válaszolnak. Lassan megemelkedem kicsit az ölében és ujjaim egyre lejjebb csússzanak a testén.
Aiden Shepard
I'm a dragon, I was born in fire.
✤ Posztok száma : 154
✤ Regisztráció : 2014-05-29
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Mon Oct 27, 2014 3:27 pm
- Nem egészen. Azt mondja, hogy… 718 éve, hogy megszülettek, és akkor ja, 714 éve nem élvezhettem ezt az örömöt. - Csak akkor fogtam fel, hogy mennyi idő is telt el már azóta, mikor kimondtam. Több mint hét évszázad. Nem hét hónap, vagy hét év, hét évszázad… Én pedig már több mint egy évezrede. És mit értem el eddig az életben? Semmit lényegében. Éltem a saját nyomorult életemet, és sorra öltem meg az általam kiválasztott személyeket, és… lényegében ennyi. Ezért is ért volna áldásként, ha születik egy gyermekem, de nem fogom megvetni Destinyt amiért pont azt a terhességi tesztet fogta ki amelyik tévedett. Szeretem őt, és ennyi nem fog vissza riasztani. Még ha nem is lehetne gyereke, vagy nekem nem, akkor sem érdekelne túlságosan, hogy őszinte legyek… - Ikreink bizony. Addig nem állunk meg, míg kis ikreink nem születnek. - Mondtam neki mosolyogva, és a nyakára adtam egy lágy csókot ekkor. Minél több idő telt el, annál inkább kezdtem rájönni, hogy mi az ami az életemből hiányzik, és az pont egy kisgyermek volt. Destiny meg az a személy az életemben, akitől szeretnék is gyereket. Csakis tőle. Azzal kapcsolatban meg, hogy nem tudnék jó apja lenni, vagy Destiny jó anyja az úgy ahogy van marhaság. Ugyanúgy ebbe is bele kell tanulni, mint ahogy neki a varázslásba, nekem meg a két énem kölcsönös irányításába. Tudtam, hogy bármit elmondhatok neki, de tényleg nem éreztem túlságosan fontosnak megbeszélni ezt a dolgot, hogy egy régi elfeledett fajba tartozok. Nem számított, főleg, hogy tudtam ő így is szeret. Sőt, még az is majdhogynem jobban tetszik neki, hogy a szememnek is ilyen különleges színe van. Mosolyogva néztem rá, mikor hagyta magát, úgy éreztem, hogy neki is ugyanúgy hiányzott már az érintésem, mint az övé nekem. Amint leszedtem róla a felsőjét, egy pillanatra újra találkozott a tekintetünk, és boldog voltam, hogy örömöt láttam a szemében végre. Amint végighúzta ujjait a mellkasomon, a pólóm széléhez nyúltam, és magamról is levettem azt, miközben rajta viszont a melltartót még meghagytam. A hátán végigsimítottam, aztán a kezem hátul be is vándorolt a nadrágjába, és ott is tovább simítottam még, miközben csókjaimmal elindultam az álla vonalán át a nyakáig, aztán pedig a vállánál állapodtam meg egy időre. Éreztem, amint szívverése fokozódik, amin elmosolyodtam, de nem hagytam abba. És még csak most kezdtük…
Csendesen hallgattam őt, hiszen nem szerettem a szavába vágni. Persze néha előfordult az is, de általában mindig végig hallgattam őt, ilyenkor meg pláne, hogy igen. - Akkor annak több, mint 900 éve lehetett, igaz? - kérdeztem tőle kedvesen, hiszen pontosan tudtam, hogy idősebb nálam és nem is kicsivel. Én se voltam mai darab, de ez szerencsére semmiben se látszódott meg rajtam. Maximum szülinapomkor jöhetett szóba ez az egész, de azt se igen ünnepeltem már. Majd a mondandója utolsó szavaira egy kisebb csodálkozás jelent meg az arcomon.- Ikreink? Lemaradtam volna valamiről? - kérdeztem tőle mosolyogva, hiszen még abban se voltam biztos, hogy egy babának megfelelő anyukája tudnék lenni. Kettőre már nem is mertem gondolni. Oké, boldog voltam, amikor megtudtam, hogy édesanya leszek, de ugyanakkor féltem is, még ha nem is mutattam ki. Viszont az a tudat, hogy ő akkor is mellettem lesz megnyugtatott és erőt adott nekem. Egyszer talán eljön az a pillanat is, amikor valaki így fogja hívni őt, vagyis bízom benne. Rendben, de tudod, ha bármi van akkor mindig szívesen meghallgatlak. Legyen szó akár arról, ami vagy. - mondtam neki kedvesen. Sok időt voltunk távol, így részben úgy éreztem, hogy fölösleges lenne elvesztegetni az időt arra, hogy esetleg veszekedjünk vagy valami olyasmi történjen amiatt, mert oly sokáig szinte maximum csak telefonon adott életjelet magáról. Legalább most nem nyelte el őt teljesen a föld, meg amúgy is abból állna ez az egész, hogy én kiadom magamból a dolgot, ő meg csak hallgatna, majd pedig újra karjaiba zárna. Kíváncsian pillantottam rá, majd még mielőtt válaszolni tudtam volna megéreztem ajkának az érintését. Viszonoztam a csókját és közben az ujjaimmal a hajába túrtam. Amikor megéreztem a kezének az érintését, akkor egy újabb nevetés hagyta el az ajkaimat, majd pedig a magasba emeltem a kezeimet, hogy megkönnyítsem a dolgát. Majd pedig ezek után újra visszatértem az ajkaihoz. Végig húztam a mellkasán az ujjamat, majd pedig egy kisebb mosollyal az arcomon pillantottam rá.
Aiden Shepard
I'm a dragon, I was born in fire.
✤ Posztok száma : 154
✤ Regisztráció : 2014-05-29
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Sun Oct 26, 2014 10:37 pm
- 4 évesek voltak mindössze, mikor elválasztották, és megfosztották őket az erejüktől. Emlékszem, milyen tündériek voltak mikor jöttek oda hozzám. „Aiden bácsi! Aiden bácsi! Gyere játszani!” Na igen, az ilyenek hiányoznak már az életemből. De egyszer majd a mi kis ikreink fogják ugyanezeket mondani, csak „apu” címszóval. - Mondtam neki mosolyogva, mielőtt újra megcsókoltam volna. Szép elképzelés volt, ez a kis visszaemlékezés is nagyon jól esett nekem. Viszont kicsit fájt is, mert olyan régen volt már ez az egész, és hiányzott már. Na meg azért is, mert ezek az idők olyan gyorsan elmúltak, mára meg gyönyörű nővé váltak, amit már korábban is tudtam. A húgom is szép nő volt, ők pedig jó géneket örököltek, már 3-4 évesen is szép arcuk volt, meg ördögi, egyben angyali mosolyuk. - Felesleges most már megbeszélnünk bármit is. - Mondtam neki lágyan, csendben, mintha attól félnék meghallanak minket. Örültem, hogy nem haragudott rám amiatt, mert nem találkoztunk személyesen. Annak is örülök, hogy sikerült őt is megnyugtatnom már azóta, jobban szeretem ha mosolyog tiszta szívéből és jó kedvéből, mintha pityereg szomorúságtól. Bár ő neki még a sírás is jól áll, ahogy csillognak az arcán a könnycseppek, de ha itt is választhatok, inkább az örömtől való könnyezést választom. Mosolyogva folytattam a csókolgatását, jól esett hallani a kuncogását, legalább sikerült már jobb kedvre derítenem. Majd teljesen felém fordult, nyakam köré tekerte a karjait, és a szemembe nézett, és az a szempár… Megbabonáz engem még ennyi idő után is ugyanúgy. - Megmutassam mennyire? - Kérdeztem tőle „rejtélyesen”, majd újra az ajkaihoz hajoltam, és sajátomat rájuk tapasztottam, miközben a kezem a felsője alját elkezdte felfelé húzni. Ha le akar állítani, akkor hagyni fogom neki, mert lehet kissé gyors neki. Én viszont túlságosan is hiányoltam már az érintését…
De sok időt töltöttetek távol egymástól. Szinte még apró babák lehettek, amikor utoljára láttad őket. - mondtam neki sietve, majd gyorsan elhallgattam. Nem akartam erőltetni semmit se. Egyszerűen csak kicsit magamat éreztem hibásnak amiatt, hogy ő elment. Aisha-nak is szüksége van Aiden-re és csak nem régen kapták vissza egymást. Rokonok és én pedig, mint valami örült úgy rontottam ide be. Talán az lett volna a legjobb, ha azzal a lendülettel sarkon fordulok és elmegyek. Nem tudtam arról, hogy vendége van, meg nem is akartam úgymond elüldözni senkit se, de mégis sikerült. Igazán ügyes vagyok. Örültem annak, hogy Aiden soha nem bánta azt, ha ilyen módon hozzábújtam, hiszen ritkán, de előfordult, hogy úgymond gyermeki módra bújtam. Szerettem az ölelésében lenni, illetve hozzábújni is, mert ilyenkor mindig sikerült megnyugtatnia, illetve valószínűleg ilyenkor még aranyosabb is voltam, mint amikor házisárkány módjára viselkedtem. De na, nőből vagyok és nekem is lehetnek rosszabb pillanataim. Ezt tudod jól, hogy fordítva is igaz. - mondtam neki mosolyogva és egy aprót az ajkamba haraptam, amikor megéreztem gyengéd cirógatását. Általában mindig itt időztünk, de a lakásom előtte is nyitva állt, mint én előttem az övé. Egy apró huncut mosoly jelent meg az arcomon és úgy néztem rá. - De tudod, ha esetleg egyszer zárva lenne az-az ajtó, akkor se hiszem, hogy a zár képes lenne az utamba állni. - mondtam neki ártatlanul. Hiszen egy zárat még sok erőfeszítésbe se kerülne, hogy feltörjek így vagy úgy. Ennek igazán örülök, de most már itt vagyunk, még ha hívatlanul is, így megbeszélhetjük a dolgokat amikere gondoltál. - mondtam neki komolyan, de boldogan. Figyeltem őt és hiába nem találkoztunk régóta, most egy pillanat alatt elszállt az, amit akkoriban éreztem. Nem akartam veszekedni, illetve már kezdtem jobban lenni. Ezt is csak neki köszönhettem, mert egyedül ő volt képes úgy elterelni a gondolataimat egyik pillanatról a másikra, mint ahogyan senki más. Ahogy egyre több helyen érezhettem ajkainak az érintését egyre több kuncogás hagyta el az ajkaimat. Boldog voltam, talán olyan voltam, mint egy szerelmes tinédzser, de nem érdekelt. Régóta éltem már a földön és ezt a fajta boldogságot semmi pénzért nem adtam volna el vagy cseréltem volna el. Azt is mondhatnám, hogy eddig vándoroltam és végre megtaláltam az otthonomat mellette. Viszonoztam a gyengéd és mámorító csókját miközben a karomat a nyaka köré fontam. - Még ez a szerencséd, hogy legalább hiányoztam. - mondtam neki játékosan az ajkai fölött suttogva, majd pedig a szemeibe néztem.
Aiden Shepard
I'm a dragon, I was born in fire.
✤ Posztok száma : 154
✤ Regisztráció : 2014-05-29
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Sun Oct 26, 2014 5:11 pm
- Megérti ő ezt a helyzetet, azért is lépett le saját maga akaratából. Vele majd beszélek máskor…- Mondtam halkan, különösebb okom viszont nem volt rá, miért beszélek ilyen halkan. Az ajtót bezárta maga után az unokahúgom, így végképp nem is hallotta volna senki, bár eléggé elszigetelt helyen élek, szomszédjaim ezért sincsenek túlságosan. Amint hozzám bújt egy pillanatra lehunytam a szememet, mert már nagyon hiányzott nekem ő is, amint ilyen helyzetben vagyunk, a mellkasomon a keze, mellette pedig a feje pihen. Mint egy kisgyerek, de épp ezért is szeretem őt, mert érzékeny mint egy kisgyermek, viszont néha meg olyan vad is tud lenni mint egy tigris. - Semmi baj, mindig szívesen látott személy vagy itt. Elvégre te vagy az életem szerelme. Az ajtóm előtted mindig is nyitva fog állni. Ezért is kaptad meg a kulcsot. - Mondtam neki mosolyogva, miközben a combját cirógattam lassú tempóban. Lepillantottam rá, mikor újra megszólalt. - Jól, nagyon is jól vagyok. Amint Aishával beszéltem azután akartalak felhívni téged is, hogy gyere át, és beszéljük meg a dolgokat. Így viszont egy-két szót válthattam vele is, és te is itt kötöttél ki, aminek nem is tudnék jobban örülni. - Mondtam neki mosolyogva, viszont reméltem, hogy nem haragszik rám amiatt mert nem találkoztunk. Legutóbbihoz képest viszont legalább telefonon keresztül tartottuk egymással a kapcsolatot, mert tanultam a leckéből… Meg nem szeretném, ha annyira haragudna rám, mint mikor a bál előtt két hétig nem is találkoztunk. Akkor is szép volt az üdvözlés, egy pofon, aztán szerencsére hallgatott a józan észre… Vagyis nem a józan észre, inkább rám. - Viszont hiányoztál nekem nagyon…. - Szólaltam meg apró szünet után. -…minden…- Majd adtam neki egy puszit az arcára, és folytattam. -…egyes…- Ezzel áttértem a nyakára ahová szintén egy gyengéd csókot leheltem, majd befejeztem a mondatomat is. -…porcikád… - Ezzel együtt pedig a vállára adtam egy puszit, aztán az ajkaihoz hajoltam vissza, és újra megcsókoltam őt.
Majdnem ezer éve élek, így nem csoda, ha annyira megörültem annak, hogy édesanya lehetek. Persze tudtam jól, hogy nem régóta ismerem Aiden-t és nem régóta vagyunk együtt, de most még így se bántam volna a dolgot, hiszen soha nem éreztem még magamat ennyire boldognak, mint amióta találkoztam vele. De sajnos a gyermekáldás miatti örömöm hamar szerte foszlott. Egy apró mosoly jelent meg az arcomon a szavai hallatán, mert pontosan tudtam, hogy igaza van, illetve örömmel töltött el, hogy ő is éppen úgy érez irántam, mint én ő iránta. Nem tudom mivel érdemeltelek ki, de igazán szerencsés vagyok, hogy az enyém vagy. - mondtam neki kicsit nyugodtabban és próbáltam erőt venni magamon, hiszen lesz még lehetőségem a családra. Meg ha esetleg nem is jönne össze a dolog, akkor is boldog leszek, mert Ő itt van nekem. Élveztem az ölelésében lenni és nem értettem, hogy képes egyetlen érintéssel is akár megnyugtatni. Mintha képes lenne valami varázslatra. De őt még csak most kaptad vissza és nem akarok az a személy lenni, aki közétek áll. Pontosan tudom, hogy mekkora szüksége lehet rád, mert amíg nem találkoztunk mi, addig én se tudtam azt, hogy mi az ami igazán hiányozna az életemből. Ma már tudom. - mondtam neki komolyan és viszonoztam gyengéden a csókját. Majd hamarosan már a kanapénál volt é az ölébe vont. Egy apró mosollyal pillantottam rá, illetve letöröltem a könnyeimet is. Elmosolyodtam, amikor megéreztem gyengéd pusziját, majd pedig hozzábújtam. Sajnálom, hogy csak így rád rontottam.. - mondtam neki kicsit halkabban. - Meg azt is ahogyan reagáltam. Azt hittem jobban fogom viselni a dolgot, de azt hiszem igazán csak most tudatosult bennem is az, hogy ez az igazság. - mondtam neki kicsit halkabban és óvatosan rápillantottam. Figyeltem őt, majd egy kisebb habozás után újra megszólaltam. Te hogy vagy? És most nem csak arra értem, ami miatt idejöttem. - mondtam neki majd egy aprót az ajkamba haraptam, hiszen amióta kiderült, hogy mi is valójában nem találkoztunk. Mintha szeretett volna távol tartani magától. Egy darabig féltem, hogy esetleg nem szeret és azért tette, de a mai szavai és tettei után még inkább tudom, hogy mennyire fontos vagyok számára.
Aiden Shepard
I'm a dragon, I was born in fire.
✤ Posztok száma : 154
✤ Regisztráció : 2014-05-29
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Sun Oct 26, 2014 2:51 pm
Ennyi, több mint ezer év után egyfajta megváltás lett volna, ha végre egy gyermekem születik, de azzal sem veszett még el, hogy most nem sikerült. Egy hónapja, hogy együtt vagyunk, bár már inkább kettő, így kicsit túl gyors lett volna a gyerek is még. Sikerült azóta persze felkészülnöm már rá lelkileg, de ezzel sem törtem most össze annyira, mint Destiny. Őt viszont sajnálom, mert látszik rajta, hogy őt viszont tényleg nagyon megviselte a dolog. - Destiny… Kicsim… Nem olyan hosszú ideje, hogy egymásra találtunk, és eddig nem a gyerekvállalás miatt csináltuk azt amit. Van még időnk, előttünk áll egy élet, mert igen, én már eldöntöttem, hogy melletted szeretném az életemet leélni… Lesznek majd kis porontyaink nekünk is, egy, kettő, vagy tíz. Nem izgat, míg te velem vagy, mellettem. - Mondtam neki mosolyogva, persze az ölelésemben nem láthatta, de talán a hangom megnyugtatta őt is kicsit. Mikor újra megszólalt, hogy Aisha után kéne mennem, akkor megráztam a fejemet, és az ölelésből sem engedtem el őt. Tudom, hogy milyen jól tudja érezni magát a karjaim között, ebben a megviselt helyzetben meg látszólag nem is esik neki jobban más, mint ez. - Ő tud várni, és ne mondj ilyet. Nem foglak ilyen helyzetben egyedül hagyni. - Mondtam a feje fölött, de tudtam jól, hogy hallja. Közben kezemet újra és újra végig simítottam a fején, a másikat meg a hátán. Majd miután éreztem, hogy már kevésbé szipog ő is, akkor kicsit engedtem a szorításon, és lehajoltam hozzá, hogy a csókommal tudjam őt vigasztalni. Talán a szavaknál még ezek a tettek is többet mondanak, számomra legalábbis biztosan. A kanapé felé léptem párat, és leültem, őt pedig az ölembe ültettem, és körül öleltem a karjaimmal. - Ne szomorkodj bogaram… - Mondtam neki ismételten, mintha nem mondtam volna el ezt már sokszor csak más szavakkal. Majd egy apró mosollyal adtam neki egy puszit az arcára.
Szerettem mellette lenni, mert nélküle egy elveszett lélek voltam, aki csak bolyongott a nagy világban. De miután találkoztam vele szép lassan megváltozott az egész világom vagy csak végre visszatértem és olyan voltam, mint a régi önmagam? Magam sem tudom erre a választ. Egyedül csak azt tudom, hogy boldog vagyok és úgy érzem, hogy végre megleltem azt, amit otthonnak hívnak. Szerettem az ölelésében lenni, mert általában mindig lenyugtatott, illetve biztonságban éreztem magamat ott. Nem tudtam, hogy mit fog mondani és gondolni azok után amit mondani fogok. Az is lehet, hogy kicsit meg fog könnyebbülni, hiszen amilyen veszélyes életet élt azt biztosan nem folytathatta volna egy aprócska gyermek mellett. Soha nem kértem volna tőle azt, hogy adja fel azt, amit csinál mert pontosan tudtam, hogy mekkora "szenvedéllyel" csinálja, de mégis amikor úgy nézett ki, hogy babánk lesz egyszerűen melegség járta át a szívemet. Boldog voltam, hogy az ő gyermekét hordozhatom a szívem alatt, de végül egyik pillanatról a másikra ezek a dolgok szerte foszlottak. Felvezethettem volna a dolgot és köríthetem volna is, de úgy éreztem, hogy jobb ha egyből kimondom. Legalább nekem is szembe kell nézem a valósággal, hiszen amit kimondunk azt már soha nem másíthatjuk meg.. Hallottam Aiden szavait, de egyre több könnycsepp jelent meg az arcomon. Éreztem, amint hátulról átölelt és egyre szorosabban magához vont. Egyszerre szerettem volna kitörni onnét és egyszerre szerettem volna ott maradni. Lassan megfordultam és szorosan hozzá bújtam miután éreztem apró pusziját a fejemen. - Sajnálom. - mondtam szinte alig hallhatóan és ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy ennél jobb helyen nem is lehetnénk. Szorosan hozzábújtam és próbáltam megnyugodni. Féltem attól, hogy esetleg emiatt elveszíthetem őt. A szavai kicsit megnyugtattak, de más részről meg még inkább tudatosították bennem, hogy ez nem csak álom, hanem a valóság. - Szeretlek .. - mondtam neki és úgy éreztem, hogy a szavaknál többet mesélnek a szemeim, hogy pontosan mit is érzek iránta. Számomra ő volt a legfontosabb és ha egy dolgot el is veszítettem, ami talán soha nem is volt igaz, de őt legalább nem. Ez boldogsággal töltött el. Lassan letöröltem a könnyeimet és újra rápillantottam. - Utána kellene menned, hiszen a rokonod. Én megleszek.. itt... - mondtam egyre inkább elhaló hangon és próbáltam minél inkább magabiztosabbnak tűnni. Fogalmam nem volt, hogy mihez kezdenék itt, ha egyedül maradnék, de talán jobb is lenne, ha nem kellene Aidennek ilyen állapotban látnia. Azt hittem könnyebben fog menni ez az egész, de tévedtem. Nem is kicsit. Nem akartam közéjük állni, hiszen biztos voltam abban, hogy szükségük van egymásra. Rokonok és így túl sok időt töltöttek egymástól távol.
Aiden Shepard
I'm a dragon, I was born in fire.
✤ Posztok száma : 154
✤ Regisztráció : 2014-05-29
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Fri Oct 17, 2014 11:25 pm
Kicsit furcsa volt Destiny hirtelen feltűnése, de nem bántam, mert az életemben egy nagyon is fontos személyről van szó. Mikor rápillantok, a hangját hallom, érintését érzem a bőrömön, akkor mindent kizárok a világból, és nem tudok egyszerűen másra gondolni, mint rá. Ezért is szeretek a közelében lenni, akkor nem gondolok arra, hogy ölnöm kéne, egyszerűen minden ilyen… „függőségem” megszűnik létezni, ha a közelemben van. Viszont ugyanez van, ha unokahúgaim vannak a közelemben, vagy bárki aki fontos számomra. Mondjuk ez is csak erre a három emberre van redukálódva, szóval…ja. - Te sosem zavarsz, az ajtóm előtted mindig nyitva áll, és ez így is fog maradni. - Mondtam neki mosolyogva, nem sokkal később pedig gyengéden eltolt magától. Itt már biztos voltam benne, hogy valami gond van, mert ilyet sosem szokott csinálni. Általában megnyugszik, ellazul az ölelésemben, de éreztem rajta már akkor is valami furcsát. Aztán amit mondott, azon látszólag kitűnt az arcomon a meglepettség. Talán kicsit szomorú lettem, de egyben meg is könnyebbültem. Majdhogynem mesébe illő lenne, ha egy gyerekkel adományozhatnám meg életem szerelmét, de ez így most még talán kicsit korai is lett volna. Viszont láttam rajta, hogy őt viszont nagyon is megviselte ezt. Rám nézni sem tudott, és szinte biztos voltam benne, hogy ez a néhány könnycsepp csak a jéghegy csúcsa… Közelebb léptem hozzá, majd ugyanolyan szorosan öleltem magamhoz mint nem is olyan régen, majd a fejére is nyomtam egy gyengéd puszit. - Nincs semmi baj, semmi baj…. - Nem tudtam mást mondani, amivel ne lennék túl nyers, vagy egyéb… És nem is akartam, néha szavak helyett az is segít, hogyha ott vagyunk egymásnak. Ő neki pedig nem szavak kellettek, hanem a tudat, hogy még mindig szeretem ennek ellenére is. Nem is voltam rest… - Ha most az hiszed, csalódást okoztál nekem, vagy bármi hasonlót, akkor ezeket verd ki a fejedből. Te sosem tudnál nekem csalódást okozni… Szeretlek, és mindig is foglak, bármit is teszel. - Majd hátranéztem, mire feltűnt, hogy Aisha meg azóta eltűnt. Sóhajtottam egyet, de nem mentem utána. Destiny most jelen pillanatban fontosabb volt.
Nem kellene itt lennem, mert biztosan van jobb dolga is, mint én. Mi másért nem válaszolt volna a hívásaimra, az üzeneteimre? Komolyan az üzenetrögzítője én én azt hiszem már barátok lettünk. Annyit beszéltem vele, de semmi híre nem volt. Viszont amikkor rájöttem az igazságra, akkor úgy éreztem el kell neki mondanom. Nem szerettem volna tovább azt, hogy hiú reményben éljen. Ilyen az én szerencsém is. Azt hiszem, hogy már minden tökéletes és igazán boldog vagyok, majd kiderül, hogy egy dolog még se annyira igaz. Boldog voltam ettől függetlenül, de sokkal inkább féltem és izgultam. Pontosan annyira, mint amikor elmondtam neki, hogy babánk lesz, majd pedig most amikor kiderül, hogy még se, akkor meg nem is tudom mit mondjak vagy mit tegyek. Sietve szellem végig a várost, majd egy darabig az ajtót bűvölve várok, mintha abban reménykednék, hogy magától ki fog nyílni. Végül vettem egy mély levegőt és elindultam. Nem kopogtam és semmit se tettem. Talán ez volt az egyik legnagyobb hiba amit elkövethettem, mert amikor beléptem és körbe pillantottam, akkor jöttem rá, hogy nincs egyedül. Sajnálom, nem akartam semmit se megzavarni. - mondtam sietve és már éppen azon voltam, hogy inkább megfordulok és elmegyek, amikor Aiden ott termett mellettem. Azt hiszem ezt a dolgot még meg kell szoknom. Mindig is szerettem az ölelésében lenni, de most ezekben a pillanatokban nem bírtam ott lenni. Féltem attól, amit mondani fog. - Talán igen... - Óvatosan a lányra pillantottam, majd Aidenre. Tettem pár lépést és próbáltam minden erőmet összeszedni. Vettem egy mély levegőt majd kimondtam, mert nem voltam abban biztos, hogyha tovább húzom az időt, akkor képes leszek elmondani neki... Nem vagyok állapotos. - éreztem amint a végére elcsuklik a hangom, majd pedig amint egy-két könnycsepp elkezd végig folyni az arcomon. Nem bírtam Aidenre nézni, mert féltem attól amit látnék. Egyik oldalamon a szerelmem volt a másikon pedig Aisha, de mind a ketten pár lépésre tőle, a lány talán még távolabb is.
Aiden Shepard
I'm a dragon, I was born in fire.
✤ Posztok száma : 154
✤ Regisztráció : 2014-05-29
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Fri Oct 17, 2014 2:29 pm
Néhány száz éves voltam csak mikor elvették az emlékeimet róluk, és az erőmtől megfosztottak, ezeket beleszámítva pedig bőven kellett ezer év, hogy rájöjjek, valami nincs rendben velem. Nem azért, mert mint kiderült egy teljesen más, veszélyes fajba tartozok, hanem azért amit elmondtam Aishának. Nem mondtam még ki hangosan ezeket a dolgokat, de csak ekkor tudatosul az emberben az egész, ha hangosan kimondja. Az emberek utolsó leheletei olyan megnyugvást tudnak szolgáltatni nekem, mint más semmi. Változtatni próbáltam rajta, de annak csak még rosszabb következményei vannak. Ezért sem való egy ilyen embernek mint jómagam család, se barátok. Nem mintha őket bántanám, de ha egyszer egy olyan embert ölök meg, akinek nem tudok erős társairól, akkor fel tudják őket ellenem használni. De ez az újonnan szerzett, vagy jobban mondva visszaszerzett tudás segít megvédeni őket is legalább. - Ti voltatok akkoriban is az egyetlen személyek, akikben megbízhatok. Furán hangozhat, vagy értelmetlennek, de ez az igazság akkor is. A húgomnak meg volt egy-két durvább húzása korábban is már, ezért benne sem tudtam teljes mértékben megbízni. Apátokról meg nem is beszélek inkább, ő már a kezdetektől fogva nem tetszett nekem… Nem tudom pontosan, hogy ő rángatta bele anyátokat ezekbe a dolgokba, vagy pont fordítva történt, de a végeredmény végül ugyanaz maradt. Ti elvesztettétek az erőtöket olyan fiatalon, én meg az emlékezetemet. Nem tudom, hogy mi történt velük, élnek-e vagy halnak, de ha meglátom őket akkor viszont nem fogok kegyelmezni nekik… Erre mérget vehetsz. - Szavaim kicsit élesen hathattak, de nem hazudtam. Miért is hazudnék egy családtagnak? Nem vagyok a húgom… Másrészt szeretem elsőre tisztázni, hogy milyen vagyok, minthogy később derüljön ki. Csendben ülve figyeltem amint elkezd fel-alá sétálni, és elkezd beszélni. Mikor hirtelen abbahagyta, akkor nem értettem miért tette, de a tekintete irányába néztem én is. Elmosolyodtam, felálltam, és odasétáltam Destinyhez, majd magamhoz öleltem őt. - Kicsim... Baj van? - Kicsit furcsán hatott, hogy így hirtelen tört ránk, neki meg aztán mindig van valami oka az ilyenekre.
Aisha Emery Delaporte
I'm a dragon, I was born in fire.
✤ Posztok száma : 88
✤ Születésnap : 1296-08-19
✤ Regisztráció : 2014-02-20
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I don't work
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Mon Aug 11, 2014 9:55 pm
To my uncle
You are my family
Azt hittem, hogy nehezebb lesz ez az egész "nagybácsis/rokonos" dolog, illetve ott volt még a húgom is. A bál óta nem találkoztam vele, de egyelőre még talán arra nem is álltam készem. Nem tudtam először, hogy miért rohantam Aidenhez az első üzenetére, de úgy éreztem itt a helyem. Féltem egész úton és a múlton gondolkodtam. Tisztán láttam azt, hogy a múltban mennyire fontos voltam a nagybátyámnak, illetve mennyire jóban voltunk. Rá mindig számíthattam, illetve segített gyakorolni és kordában tartani az erőmet, ami nem mindig ment. Nehezen tudtam kezelni akkor, amikor dühös és mérges voltam. Ebben az esetben mindig képes voltam bármit és bárkit meggyújtani. Nem csoda, hogy sokszor a szobám fogsága voltam, de szerencsére volt társaságom, így az unalom soha se tudott végezni velem. Már akkor is te kaptad a főszerepet az életünkben. - mondtam neki egy apró mosollyal az arcomon, hiszen ez volt az igazság. Sokkal többet láttam őt, mint az édesapámat, de még talán édesanyámat se láttam annyiszor, mint Aident, de természetesen ezt nem bántam. Szeretettem a nagybátyámmal lenni, de végül talán én okoztam mindenki vesztét és ezt soha nem tudtam meg bocsájtani magamnak. Nem szóltam közbe csak hallgattam őt, majd hirtelen felálltam és elkezdtem sétálni le-föl,míg végül megálltam az ablaknál és figyeltem a szél játékát a falevelekkel és a különböző növényekkel. - Nem csak te tettél rosszat. Igaz, én nem voltam bérgyilkos, de hiába is voltam ártatlan gyermek, annyira kegyetlen is voltam néha. Élveztem ahogyan emberek könyörögnek, élveztem a vér illatát. - mondtam szinte alig hallhatóan, mert egyáltalán nem voltam büszke magamra. Tudtam, hogy sok vér tapad a kezemhez és ezen már nem tudok változtatni. - Próbálok változni, segíteni az embereknek. Mondhatni amolyan jó kislány próbálok lenni, de egyre inkább úgy érzem, hogy nem fog menni, mintha valami forrna legbelül, olyan ez az egész... - de nem tudtam már befejezni a mondatot, mert hirtelen kinyílt a bejárati ajtó és egy aggódó, de annál inkább ismerős arc állt előttem. Láttam már ezt a nőt korábban, de az a találkozás se volt felhőtlen....
Home 
Subject: Re: Nappali 
▷ +18 ▷ 
▷ +18 ▷ 
