Emlékszem milyen volt két unokahúgommal foglalkozni mikor még kicsik és esetlenek voltak. Majdhogynem többet foglalkoztam velük mint a szüleik. Az anyjuk, a húgom eleinte míg járni nem kezdtek el szinte minden szabad pillanatát velük töltötte. Mondjuk ez el is várható egy anyától. Mikor a húgom bejelentette, hogy várandós, abban a pillanatban hagytam fel a „munkámmal”, az orvgyilkos létről akkor mondtam le. Nem sodorhattam őket veszélybe, de amint megszülettek jöttem rá, hogy bármit is csinálhatnék, már mindegy lenne. Ugyanabból a vérből származunk, alig néhány sárkány maradt fent akkor is, akiket sorra irtottak ki. Én meg tudom védeni magamat, és így határoztam el, hogy őket is megvédem. Ezért volt az, hogy a szobájuk egyetlen ablaka alatt ültem egész estén keresztül, az ajtót bámulva. Fél szememet nyitva tartva aludtam szinte, de rengeteg éjszakán keresztül csak csendben hallgattam a szuszogásukat, és néztem az ajtót. Alvást nem engedhettem meg magamnak, tudva a következményeket mi lesz, ha eljönnek értük. Ahhoz először rajtam kell túljutniuk. Míg végül felszereltem egy kisebb berendezést az ajtóra, hogy ha valaki belép, akkor rám borítson egy jó adag vizet, hogy azonnal felkelhessek. Gonosz kis unokahúgaim sokszor ki is játszották ezt, számukra élvezet volt ez az egész. Számomra kevésbé. Kezemben egy tőrrel aludtam el mindig, szerencsére gyors a helyzet felismerésem, ezért rájuk nem támadtam. Elmosolyodtam azon a kislányos mosolyon, és örömön amit akkor mutatott ki, mikor sikerült a tüzet újabban magának irányítania. Gyorsan tanulnak, még ha több időt is tölthettem volna velük kiskorukban, mára már ezt az egészet úgy tudnák irányítani mint én. Bár pont ugyanúgy kihagytam én is jó néhány évszázadot a gyakorlással, és kellett is idő míg minden emlékem összeállt, és minden megtanult dolog felelevenedett. Mára már régi pompámban tündöklök. Most viszont tudom, hogy a lányok egyedül is meg tudják védeni magukat, tehát lényegében én tényleg már haszontalan vagyok számukra. Én védtem meg őket kiskorukban, mert maguktól nem ment volna, főleg nem ahogy a húgom játszotta ezt a játékot. - Őszintén szólva egyik sem. Utóbbinak örülök, mert akkor nem emlékeznék rátok, előbbinek szintén, mert ez egy új fejezet lenne az életemben. Ugyanaz lenne mint veletek, csak most én kapnám a fő szerepet, habár nem úgy bánnék velük, mint…. - Hallgattam el hirtelen, nem akartam folytatni, így is megviselt a húgom árulása, mikor a kezükre adta a lányokat, és lényegében engem is. - Semmit sem változtam? Na ez jó… Régebben a történeteim nagyrészt csak a jó tetteim voltak, mert kislányok fülének nem voltak azok valók. De felnőtt vagy már. Régen is, mielőtt ti megszülettetek, egy orvgyilkos voltam, akinek más célja sem volt mint megölni egy kiválasztott személyt, és minél látványosabb módon végezni vele. Nem voltam az a könyörületes sosem, mégis a tiszta halált kapta az illető. Vagy a nyakát vágtam, törtem el, vagy a szívébe döftem a pengét. Tisztán emlékszem minden egyes meggyilkolt emberre, az utolsó leheleteikre, és ahogy a szemeikkel rám néztek mielőtt, vagy miközben halálukat lelték pengém által… Ahogy másoknak egy darab cigaretta, vagy egy nyugtató dallam jelentett békességet, megnyugvást, úgy nekem ez. Ilyen vagyok én, ilyen voltam, valószínűleg ilyen is leszek.
Aisha Emery Delaporte
I'm a dragon, I was born in fire.
✤ Posztok száma : 88
✤ Születésnap : 1296-08-19
✤ Regisztráció : 2014-02-20
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I don't work
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Tue Aug 05, 2014 6:49 pm
To my uncle
I just can't believe that this is true
Soha nem szerettem volna ennyire különleges lenni, de az tény, hogy szerettem azt, hogy nem vagyok olyan átlagos, mint a legtöbb ember. Örülök annak, hogy végre megkaphattam a teljes erőmet és végre értelmet nyert minden, még akkor is, ha minden zavaros volt. Nem is kicsit volt zavaros, hanem nagyon, de ez már más kérdés. Biztosan minden rendben lesz, hiszen eddig is minden akadályt sikerrel vettem. Persze volt olyan is, hogy sokáig tartott mindent rendbe raknom, de sikerült és ez számít. Olyan nincs, hogy valami lehetetlen, mert ezek a dolgok csakis rajtunk múlnak. Figyeltem őt és nem szólaltam meg, mert tudtam jól, hogy igaza van. A rögtönzött műsora eléggé meglepett. Egy pillanatra még "hátra is ugrottam", mert megijedtem abban a pillanatban, mivel nem számítottam erre, pedig követtem a tekintetemmel. Tudtam jól, hogy a tűz hozzám tartozik, illetve hogy nem tud kárt okozni bennem, de egyszerűen mégis annyira idegennek éreztem néha, a másik pillanatban meg annyira közelinek ezt az egész dolgot. Hallgattam a nevetését és figyeltem a mosolyát, majd pedig egy tincset a fülem mögé tűrtem, illetve a kezemet kinyújtottam és megpróbáltam azt, amit az előbb mondott. Rendben, talán sikerülni fog. - mondtam neki egy apró mosollyal az arcomon, majd megpróbáltam kizárni minden gondolatot a fejemből, pedig egy igazi káosz volt benne, de most nem ez volt a lényeg. Tűzre koncentráltam, majd érezni kezdtem a meleget a kezemnél, illetve hamarosan egy kisebb láng is megjelent. Sikerült. - mondtam neki gyerekes hangon, illetve gyermeki örömmel, de most ez se érdekelt. Lehetek bármennyire idős mindig is tudtam örülni a dolgoknak, néha meg tényleg olyan voltam, mint egy gyermek. Amikor újra megszólalt, akkor egyből eltűnt a tűz és aggódva pillantottam rá. Szemmel látható volt az, hogy fontosak egymásnak, de még is úgy éreztem, hogy most gond van. Mi rémiszt meg inkább a gyermek dolog vagy az, hogy visszakaptad a valódi énedet? - néztem rá kíváncsian, majd mielőtt újra megszólalhatott volna folytattam tovább.- Tisztán emlékszem, hogy hogyan bántál velem és biztos vagyok abban, hogy remek apa lennél. Nem a múltunk határoz meg, hanem az, hogy most mit teszel. - mondtam neki egy apró mosollyal, majd amikor megéreztem az érintését, akkor mosolyom egy kicsit szélesebb lett, mert tisztán emlékszem arra, amikor kicsiként a karjai zárt. Hozzá mindig fordulhattam, de a szüleimhez annál kevésbé, de mégis szerettem őket. Még egy apró pír is kiült az arcomra, majd pedig újra rápillantottam. Régóta nem láttál már, de köszönöm. - mondtam neki barátságosan, majd megöleltem és az ölelésébe bújtam, mint kicsiként. Jó volt érezni újra egy ismerős ölelést, majd visszaültem a korábbi helyemre és neki dőltem a kanapénak. - Te viszont semmit se változtál, de inkább mesélj, hogy mi történt veled. Régen is mindig szórakoztatóak voltak a "meséid". - mondtam neki nevetve, mert régen mindig a kalandjairól mesélt és én is mindig annyira bátor szerettem volna lenni, mint amilyen ő.
Akármennyire is hihetetlen és furcsa volt ez az egész eleinte, hogy egy másik fajból származok, és hogy sok emlékemet törölték, most már kezd minden értelmet nyerni. Hogy miért is vörösek a szemeim kezdjük azzal. Erre konkrét választ viszont még sosem kaptam akkoriban sem, most pedig sok Fae tag keresztre feszítene. Egy semleges sárkány, nem köthetőek szabályokhoz, ezzel együtt viszont nincs sok minden aminek a védelmét tudnám élvezni. Habár Destiny ott van nekem, és tudom, hogy értem szintén megtenne mindent, mint én őérte. Ilyen a szerelem. Másik dolog meg még a terhesség is. Na ez nem hiányzott jelenleg az életünkből. Persze, boldog vagyok, de akkor sem lesz könnyű az egész. Szeretem, életem szerelme, de kicsit furcsán érintett alig másfél hónap együttlét után. Bár akkor az is úgy érhetne, hogy miért mondogatom azt, hogy ő a nagy Ő, mikor csak egy hónapja járunk. Mindegy is, lényegtelen. Lényeg, hogy tudom. Lehuppantam unokahúgom mellé, és felé fordultam, figyeltem a mondandóját. - Hidd el, nem olyan nehéz az. Csak figyelj. Lényeg, hogy koncentrálj az erődre, és képzeld el a tenyeredben, vagy bárhol a tüzet. Erősen összpontosíts, majd pedig…- Jelent meg a tenyeremben egy kis lángnyelvecske. -… ez történik. Ha alakját akarod megváltoztatni akkor meg ugyanez a menet, csak nem egy kis tűzhalmot képzelsz, hanem tegyük fel egy íjat, kést. - Hirtelen a lángnyelvből egy tőr lett, aminek a vége néhány centire Aisha szeméig nyúlt. Majd pedig két-három másodperc múlva el is tűnt, és felnevettem. - Sajnálom, ezt muszáj volt. De tényleg ez az „elve” ennek. Igazából mondjuk elmagyarázni nem lehet, ezt érezni kell. - A nevetésem még jó ideig kitartott, azt az arcot nem most fogom elfelejteni, annyi biztos. Hát igen, meg kell majd neki is szoknia a stílusomat, habár lehet lesz bennem is változás, elvégre szinte régi emlékeket visszakaptam, kiderült, hogy mi vitt erre az ösvényre, satöbbi. Lehet változni fogok. - Nos, azóta csak telefonon keresztül tartjuk a kapcsolatot, mert kellett egy kis idő, hogy az egészet átgondoljam. - Mondtam egy sóhajjal, majd belekortyoltam a sörbe. Majd pedig végigsimítottam Aisha arcán, és ránéztem. - Ti lányok mennyire gyönyörűek lettetek, szavakba sem tudom önteni. Kis totyogókból gyönyörű nőkké értetek. - Mondtam mosolyogva.
Aisha Emery Delaporte
I'm a dragon, I was born in fire.
✤ Posztok száma : 88
✤ Születésnap : 1296-08-19
✤ Regisztráció : 2014-02-20
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ढ़ I don't work
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Sat Jul 26, 2014 12:11 am
To my uncle
I just can't believe that this is true
Túl sok minden történt velem az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban. Egyszerűen úgy éreztem, hogy nem fogok tudni ezekkel megbirkózni, hiába élek több, mint 700 éve. Megtudtam, hogy van egy testvérem, illetve egy nagybátyám. Mondhatni ezt a kettőt egyszerre, illetve még ott van az a tény is, hogy kiderült, hogy mi is vagyok valójában. Hiába tudtam azt, hogy szeretettem régen a tűzzel játszani, első pillanatra teljesen idegennek tűnt ez a dolog, pedig mindig is vonzott a tűz, mintha beszélt volna hozzám, de ezt még pár hete képtelenségnek tartottam, most meg itt vagyok a házamban és próbálom megérteni a dolgokat és az erőmet is. Biztos vagyok abban, hogy nem ok nélkül kaptam pont most vissza, de még nem jöttem rá az okra. Tudom jól, hogy a fae hatalma megdőlni látszik, de most nem is akarok rájuk gondolni mert egyből minden tűzre kapna. A haragomat még mindig nem tudtam leküzdeni, illetve pontosan tudtam, hogy segítségre van szükségem. Aiden segítsége kell nekem, hiszen gyerekkoromban is mindig megértett, de még se akartam őt zaklatni, mivel biztosan milliónyi dolga van neki is. A barátnője, vagy kije babát vár és ő is most tudta meg, hogy micsoda, illetve hogy van még élő rokona. Miközben ezen töprengtem a szobám sötétségében hirtelen megcsörrent a telefonom és egy üzenet várt a nagybátyámtól. Habozás nélkül írtam vissza neki, majd gyorsan felöltöztem és elindultam hozzá. Fogalmam sem volt, hogy mi fog történni, de azt tudtam, hogy nála jobb embert nem találhatnék arra, hogy meghallgasson, illetve segítsen. Kicsit idegesen kopogtam az ajtón, majd pedig próbáltam türelmesen várni. Szerencsére nem sokára kinyílt az ajtó és megpillantottam őt. Mosolyogva néztem rá, majd idegesen oldalra pillantottam. - Szia. - mondtam neki sietve és besétáltam a házba.- Köszönöm a meghívást. - mondtam neki kicsit hadarva, miközben körbe pillantottam a hatalmas házban és követtem őt a nappaliba. Ott leültem a kanapéra és figyeltem a szél játékát az ablakon keresztül. Szükségem volt egy kis időre. Elég sok mindent tudtam meg egyszerre. - mondtam neki kedvesen, majd pedig a poharat a kezembe vettem és bólintottam köszönetképpen. - Egyszerűen nem tudom kezelni az erőmet. Hiába tudtam kicsiként remekül kezelni, most az érzéseim felül kerekednek és egyszerűen hiába próbálok bármit. - mondtam lesütött szemekkel, mert tudtam jól, hogy nem kellett volna lerohannom őt, de fogalmam sem volt arról, hogy ennyi idő után, ha valaki újra lát egy régi rokont, akkor miről is kellene beszélni, illetve soha se szerettem mellé beszélni. - De ez mindegy, inkább veled mi van? Hogy vagy vagyis vagytok? - kérdeztem tőle egy apró mosollyal az arcomon és közben őt figyeltem, majd belekortyoltam az innivalóba.
Napok teltek el már azóta a mozgalmas bál óta. Mozgalmas, na tényleg az volt. Főleg a teremben... Hmmm... Na megint sikerült elkalandozni. Nem hittem volna hogy ez lesz az est vége, hogy az emlékeim visszajönnek, minden egyes apró részlet, és tudomásomra jut egy teljesen új faj, ami olyan ritka mint a repülő aligátor. És egyik utolsó megmaradt szereplője vagyok ennek a történetnek. Az unokahúgaimat is beleértve. Destinyvel tartom a kapcsolatot, csak gondolkoznom kell, ezért találkozás is kizárva. Pedig lehet meg kéne beszélni az egész gyerek dolgot is, de egyszerre túl sok volt ez már így is. Az erőmet is gyakorolnom kell, akármennyire is visszatértek az emlékeim még újra kell ezeket tanulnom a biztos irányításhoz. Persze könnyebben megy, mivel van mar tapasztalatom de sok száz év alatt egyszer sem csináltam tűzzel semmit. Tüzes nyíl, de az más. Mai gyakorlatokkal meg voltam, gondoltam magamhoz hívom egyik unokahúgomat. Inkabb Aishát mind Danyt, ő kevésbé oly rideg. Katie megint "bevetésen" van, szóval sok aggodalomra nincs ok vele kapcsolatban sem. Ültem a kandalló előtt, kezemben egy kis tűz csóvával játszva miközben vártam. Majd kopogás hallatszott. Felálltam, ajtóhoz sétáltam, kinyitottam. -Szia. Gyere beljebb. - Félre álltam az ajtóból, és meg vártam míg be nem jön. Nappaliba vezettem, hoztam kis frissítőt is, majd leültem mellé a kanapéra. - Nos mi a helyzet? Mióta az egészet megcsináltuk nem igen hallottam semmit rólatok. -
Kate Morrison
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 7
✤ Születésnap : 1445-11-25
✤ Regisztráció : 2014-06-14
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : Bérgyilkos
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Thu Jul 03, 2014 12:57 am
Kate & Aiden & Destiny
I am alive
Az öleléssel nem nagyon tudtam mit kezdeni, így csak meglapogattam a hátát. Nem szoktam hozzá az ilyenekhez. Bár foghatnám arra, hogy nincs egy barátom se, de nem egészen van ez így. Csak nem szoktam ölelgetni másokat. Az meg, hogy ő változott nem lepett meg, mindenki változik, ahogy én is, viszont én nem a cukormorzsával kirakott rózsaszín utat választottam amin pegazusok és mindenféle aranyos dolog szaladgál. - Azt élveztem, hogy több évnyi hajsza után az életéért könyörög, meg a családjáért. Nem hatott meg, lemészároltam mindenkit aki fontos volt neki, ő hagytam meg utoljára. Már nem számít miért toltak ki velünk. – vontam meg a vállamat könnyedén. Nem is volt kedvem társalogni erről, meg elég régen volt már ez az egész. - Örvendek Destiny, öröm látni, hogy Aiden még mindig ért valamihez. – mosolyodtam el szarkasztikusan. Nos, igen a szarkazmus meg én, elég jó barátok vagyunk, és a humorom is fanyar volt néhány embernek, ami pedig nem igazán érdekelt. - Tudod, hogy a sajnálattal nem lehet semmit kezdeni, de azért köszönöm. Egyikünk se mérte fel normálisan a helyzetet. Mindketten hibások vagyunk, lényegtelen ezzel törődni. Megtörtént változtatni meg nem tudsz rajta ahogy én sem. Kivettem egy eldugott motelszobát, mert nem akartam sokáig maradni, csak egy munka miatt jöttem ide. Persze rögtön bedobod az aduászt. Klasszikusok.. Maradok, ha Mozart és Bach van, na meg persze, ha tényleg nem zavarok. Mondjuk azzal nem lesz gond, hogy lebzselek körülöttetek. Csendes lakótárs leszek. Viszont egy kérdésem lenne, a pincéd ugye elég tágas, hangszigetelt Meg a többi apróság. Ismersz és azt is milyen munkákat vállalok el. – sóhajtottam fel halkan. Voltak az egyszerű munkák, amikor mentem és megöltem a kuncsaftot, máskor pedig még vallatnom kellett, az volt a kedvencem. Szeretem nézni ahogy megtörik a fény az áldozat szemében, s úgy dalol, mint Vivaldi komponálta Négy Évszak, abból is a Nyár vagy a Tél tétel. Halvány mosollyal tekintettem Destynire látszott rajta, hogy nem tud mit kezdeni a helyzettel. Én se tudtam, pedig mindent előre eltervezek, csak ezt nem kalkuláltam bele. - Nos, ha megmutatod a szobámat akkor magatokra is hagylak. Nem is fogtok látni, ha kellenék majd sikoltoztok, Mozarték arra várnak, hogy meghallgassam őket . – nem vallanám be, a szemem biztosan csillogott, mint egy kisgyereknek mikor a Télapó meghozta nekik az ajándékot.
Amikor reggel felébredtem és elindultam a városba, akkor fogalmam sem volt arról, hogy ez a nap ilyen lesz. Egyáltalán nem számítottam ilyen fordulatokra, illetve az is eléggé meglepő volt, hogy ennyi minden történt és úgy éreztem, hogy az elmúlt napjaim piskóták voltak ehhez a naphoz képest. Azt hittem, hogy már minden átéltem és nem okozhat ekkora meglepetést az élet ennyi idő után, de tévedtem..nagyon is... Alig, hogy beléptem a szobába eléggé fura szituációban találtam magamat. Ismerős volt a lány, aki előttem állt, hiszen nem olyan régen egy festményről nézett vissza rám. Majd szép lassan az elhangzottak alapján összeraktam a képet, hogy valószínűleg kicsoda ő, de biztos nem lehettem egészen a beszélgetés "végére", hiszen addigra minden nyilvánvalóvá vált. Láttam, hogy Aiden is meglepődött azon, hogy itt van, de amikor kimondta, hogy tudta, hogy él, akkor én fagytam le újra. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy most megfordulok, megkeresem a ruháimat és megpróbálok kiosonni, hiszen fogalmam sem volt arról, hogy mi fog még itt történni, illetve nem hiszem, hogy annyira számítana a jelenlétem. Én nem akarok semmibe se beleszólni, hiszen nekik múltuk van, nekem és Aidennek pedig jelenje, s talán jövője, de már nem vagyok ebben se biztos, hiszen szerette ezt a nőt és talán még mindig érez iránta valamit, így én tényleg nem akartam semmit se megzavarni. De ezzel már elkéstem, hiszen a lány is észre vett, a szavai is erről árulkodtak, így csak álltam ott, biztos távolságban és figyeltem az eseményeket egészen addig amíg Aiden magához nem hívott. Egy darabig haboztam, hiszen úgy gondoltam, hogy biztosan sok megbeszélni valójuk van, végül mégis csak oda sétáltam. Megálltam Aiden közelében és közben végig Kate-t néztem. Gyönyörű nő volt. Magas, hosszú sötét hajjal. Mondhatni az ellentétem volt teljes mértékben. Egy apró mosollyal néztem Kate-re, amikor Aiden bemutatott minket.- Örülök, hogy személyesen is megismerhetlek, Kate. - majd elmosolyodtam, amikor Aiden adott egy puszit az arcomra, de a szavait továbbra se tudtam kiverni a fejemből. "A legújabb hódításom." Fura volt ezt hallani, majd kicsit összébb fogtam magamon Aiden felsőjét. Soha se kerültem hasonló helyzetbe így érthető volt, hogy fogalmam sem volt, hogy hogyan kellene reagálni a dolgokra. Mert az megint más, amikor valakinek az exével találkozik az ember, de őt megölte az a személy, aki szerette és most újra él és itt van... Érdekes egy helyzet volt az biztos. Azon tényleg meglepődtem amit még mondott Aiden, hiszen erre nem számítottam, pedig érthető volt, hogy meghívja magához. Kezdtem egyre inkább fölöslegesnek érezni magamat, mivel fölösleges lett volna bármihez is hozzászólnom, illetve nagyon nem tudtam volna semmihez se. Talán ahhoz, amit Kate mondott, hogy egy-két boszorkány sok mindenre képes, de ezt szerintem Aiden és én is pontosan tudta ennyi idő után, illetve pontosan tudtam, hogy milyen is ez a feltámasztás dolog. Nem egyszerű varázslat és nem is veszélymentes. Majd pedig csendben leültem a kanapéra és onnét figyeltem a történéseket. Talán réges-régen le kellett volna lépnem, de tudni szerettem volna, hogy pontosan mi is történt még akkor is, ha semmi közöm nem volt hozzá. Nem akartam közbe szólni, pedig megfordult a fejemben, hogy elnézését kérek, majd pedig lelépek, de egyelőre fogalmam sem volt arról, hogy mi lenne normális ebben az esetben... még 900 év után se tudtam bármilyen meglepő is. ઈ Zene: ઈ Note: Bocsánat nem lett valami jó ઈ Words: -
Őszintén szólva miután Destinyvel találkoztam nem igazán támadt fel bennem az a „vágy” sem, miszerint nekem ölnöm kell, hogy nyugodt legyek, vagy bármi. Bár közrejátszott az egész dolog is, hogy megkaptam azt a képet, és a találkozásom vele is. Elvonta a figyelmemet ezekről a dolgokról. Egy merényletnél viszont ezt nem engedhetem meg magamnak, hogy bármi is elvonja a figyelmemet. Egy kiforralt taktika kell, ami kicsit sem vezethető vissza rám, ehhez türelem, odafigyelés, és idő kell. Időm az dögivel van, türelmem szintén, de odafigyelés valahogy nem menne. Meg semmi potenciális célpont sincsen. Akit részint hiányolnának is, részint meg nem. Politikusok járnak-kelnek utcákon, de azokat ki nem szarja le? Szívességet tennék az embereknek, mintsem sajnáltatnák őket. Bár édes mindegy…. Egy el, helyette ketten jönnek. Egy kicsit hamis francia akcentussal adtam oda neki a törülközőt. Egy-két szót elcsíptem országokból, néhány nyelven folyékonyan is tudnék beszélni, de értelmét nem látom. Ha valaki sokáig táborozik le egy külföldi országban, akkor bizony a körülötte élőktől megtanul egy-két dolgot. Néhány nyelv megtetszett, ezért elkezdtem tanulni is azokat. Ennyire egyszerű a képlet. Akármennyire is tagadni akarta azzal a hamis fejrázással, és a csuklóm megmarkolásával a mosolyáról le lehetett olvasni, hogy bizony tetszett neki az egész. Lassan néztem amint elégnek a papírok, közben hátradőltem. Ez van, jobb dolgom sem volt ennél, minthogy a tüzet nézzem. Legalábbis míg Destiny a fürdőben…. csinál, amit csinál. Hallottam az ajtó csikorgását, nyugodtan álltam fel, és pillantottam az előszobába vezető rész felé. Kicsit ledöbbentem mikor megláttam Katet, de nem tartott túl sokáig ez az egész. Hirtelen kavarogtam bennem a gondolatok, érzések. Nem hittem volna, hogy ez a nap ilyen eseménydús lesz. Kellett néhány másodperc mire összeszedtem magamat, visszatérve a valós világba. - Nem állt szándékomban megkérdezni, miután rájöttem, hogy élsz, más gondolatom sem volt… - Mondtam kicsit gúnyosan, magam sem értve, hogy miért vagyok ilyen most. Elgondolkodtam azon amit mondott. Teljesen érthető a dolog, erre gondolhattam volna korábban is. De mit is tesz egy ember, ha húszan próbálják egyszerre megölni egy személy miatt? Még jó, hogy nem gondolkodik. Kicsit megszorult a szívem, mikor kimondta az egészet. „Átdöfted a szívemet, majd ott hagytál.” Destiny jelenléte fel sem tűnt nagyon, kicsit Kate-tel voltam elfoglalva, gondolom érthetően. - Nem kell bocsánatot kérned, ha ez az egész nem történik meg, nem váltam volna olyanná amilyen ma vagyok. Talán nem is élnék. Nem lennék ilyen megfontolt… Megváltoztam Kate, efelől nincsenek kétségeim. Talán köztünk is máshogy alakultak volna a dolgok, ki tudja. De mindegy is, ami történt megtörtént. - Majd közelebb léptem hozzá, és egy baráti ölelésben részesítettem őt. - Mindenesetre jó újra látni. - Miért is kéne rágódni a múlton? Nem látom értelmét, meg elvégre most mondtam el majdnem ugyanezt neki is. Majd pedig hátrébb léptem egy lépést. - Szóval miért is akartak nekünk ennyire keresztbetenni? Mert ne mondd azt, hogy nem élvezted ki, hogy azzal állsz szemben, aki miatt meg kellett öljelek… - Öljelek… Fura ezt mondani, látva, hogy él és virul, itt a házamban. Destyre pillantottam, majd közelebb hívtam magamhoz. - Destiny, ő itt Katherine Morrison, Katie, ő Destiny Roberts. Az újabb hódításom. - Mondtam humorosan, elmosolyodtam, majd nyomtam egy puszit Desty arcára. Látszólag kicsit meglepődött, hogy tudom a teljes nevét, de ennyire azért kíváncsi voltam ha később meg akartam volna találni. - Nem haragszom Kate, és inkább azt mondom, hogy sajnálom. Elvégre én nem mértem fel normálisan a helyzetet. Ha gondolkodok, mielőtt cselekszek és megbeszéljük, más kimenetel lett volna. Mindenesetre, ha nincs máshol megszállnod, akkor nyugodtan jöhetsz ide is. Tudom, hogy szereted a klasszikusokat, egyik szoba tele van velük. - Mondtam egy lágy mosollyal az arcomon, majd a vállát végigsimítottam. Jó újra látni, még mindig nehezen tudom elhinni, hogy ő az. Lehet csak álmodok, több évszázad után először? Nem tudom, valósnak tűnik, a fizikai kontaktus is ennek köszönhető, hogy próbálom realizálni a helyzetet. Ösztönözni szerettem volna, hogy maradjon. Különösebb dolgot, mint barátság nem akartam tőle, két dolog miatt. Nagy kicseszés lenne Destinyvel, meg a másik az, hogy ha egyszer történt ilyen, máskor is megtörténhetne. Egyszer elég volt átélni ezt az utóbbi borzalmat is. Kicsit gyorsnak tűnhet az egész dolog, hogy függetlenségi háború után először találkozva már be is fogadnám a lakásomba, de ahogy mondtam… Más ember lettem…
Kideríteni, hogy hol is tartózkodik? Nem volt nehéz, nekem nem, a Pentagonhoz is törtem már be, egy nevetséges kis rendőrségi tűzfal körömlakkozás közben megvan. No, nem azonnal vettem magam alá a lábaimat, hogy megnézzem az egykori munkatársamat, előtte még elintéztem azt amiért elsősorban idejöttem. Egy maffiafőnök, plusz annak a sleppje, viszont ez a gyilkosság nem hasonlítható Mozart egyik művéhez sem, mondjuk nem is azt hallgattam hanem Vivaldit, a Tél második szimfóniáját. Nem tehetek róla szeretem a komolyzenét, az idegeimet is lenyugtatja ami elég fontos. Miután elvégeztem a dolgomat, s a holttesteket is eltűntettem, szépen nyugodtan hazasétáltam a feketén nem látszik a vér, égis dzsuvás lettem, az artériából csak úgy spriccel a vér. gyors zuhany után, felöltöztem, s elindultam Aiden kulipintyójához. Közben azon gondolkoztam mit is mondjak neki. Persze minden mást eltudtam intézni, tökéletes tervet tudtam összehozni, de azt nem, hogy mi is lenne a helyén való egy ilyen esetben. A legegyszerűbb tényleg egy sajnálom lenne. Miután feltámasztottak kiderült, hogy engem ültettek fel, s nem ő engem. Persze jöhettem volna hamarabb is, de nem túl büszke és makacs voltam, ennyi az egész, pluszban megkellett találnom az eredeti felbujtót. Pár évembe eltelt, de van az a mondás, hogy a türelmes ember haragja sokkal rosszabb, mint egy tűzről pattantnak, bár az utóbbihoz tartozom, ez a pár év meg se kottyant miután munkám gyümölcsét megnyúztam. Persze azt sajnálom, hogy nem sikerült egybe lehúznom róla a bőrt pedig olyan szép lett volna, kár már ezen keseregni, nem is érdekes. Valószínűleg még mindig Anglia északi részén vannak a csontjai ahol lemészároltam. Gyalog ugyan eltartott egy kis ideig míg a villához értem, de Mozart és Vivaldi hallgatása közben észre se vettem mennyi idő telt el. Kihúztam a füleseket a fülemből, a telefont pedig eltettem a nadrágom zsebébe. Egy pillanatra gúnyos mosoly jelent meg az arcomon. Azt hittem nehezebb lesz bejutni, de macskaügyességgel surrantam be az ajtón. A nappali felé vettem az irányt, most már nincs visszaút Kate, most vagy soha. Bár, ha sokáig töketlenkedek még a végén észrevesz. Felvettem az érzelemmentes kifejezést, amit mindig is viselek. De muszáj volt elmosolyodnom mikor megláttam a hölgyemény felhúzott szemöldökét. Én aztán tényleg nem akarom lecsapni a kezéről, hátrébb az agarakkal angyalom. - Ó, úgy néztek ki, mint akik szellemet látnak, főleg te Aiden. – dőltem az ajtófélfának. Meglepetés! Élek és virulok. Egy darabig így is lesz. - Még mielőtt megkérdeznéd, hogy lehetséges elárulom. Vannak boszorkányok akik bármikor hajlandóak feltámasztani. – jelent meg egy széles már-már kedves mosoly az arcomon. Aztán mert még mindig a sokkhatás alatt voltak folytattam a kis mondandómat. - Miután átdöfted a szívemet, majd ott hagytál egy kedves ismerős visszahozott, tájékoztatást kaptam, hogy mi is történt valójában. Az illetékes már nem él, mert megöltem, lényegtelen. Nem is jöttem másért csak szeretnék bocsánatot kérni amiért nem bíztam meg benned. – toltam el magam az ajtótól, közelebb viszont nem mentem, nem éreztem szükségét. A naiv énem persze a nyakába borult volna, ha nincs itt egy másik nő. . Megfordult ugyan a fejemben az újrakezdés is, de rájöttem , hogy nem vagyok egy kicseszett Hollywood-i filmben ahol minden megoldódik és happy end lesz.
Last edited by Kate Morrison on Mon Jun 16, 2014 2:16 pm; edited 1 time in total
Destiny Roberts
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Sun Jun 15, 2014 8:00 pm
Destiny & Aiden & Kate
Seriously?!
Emlékszem az első pillanatra, amikor találkoztam vele. Meg akartam ölni és a vesztét kívántam, illetve a legmerészebb gondolataimban se gondoltam volna, hogy végül így alakulnak a dolgok. Azt se gondoltam volna még ma reggel, még akkor se, amikor újra találkoztam vele, hogy végül ez fog történni köztünk. Nem bántam meg semmit se, miért is tettem volna, hiszen rég nem éreztem már ilyet. Azt hittem, hogy majd amikor felébredek, akkor mindent tisztábban fogok látni, de nem így lett. Egy dolgot tudtam, hogy mellette szeretnék maradni. Akár a nap minden egyes percében, persze csak akkor, ha ő is szeretné, de abból ahogyan magához ölelt mielőtt elaludt és az amit lent mondott a fegyveresszobájánál már abból is tudtam, hogy szeretné ha maradnék. Sok minden volt, amit még el kell fogadnom, vagyis megemésztenem, de úgy éreztem, hogy minden rendben lesz. Hirtelen megálltam a szavai hallatán, hiszen azt hittem, hogy sikerül kiosonnom amíg alszik, de mit is gondoltam, hiszen egy orvgyilkos és biztosan a legkisebb neszre is felébred. Megforgattam a szememet arra, amit mondott, majd mosolyogva pillantottam rá.- Ez több szempontból se helytálló. - mondtam neki egy féloldalas mosoly kíséretében.- Először is nem volt éjszaka. Másodszor pedig nem hiszem, hogy ez csak egy éjszakára szólt volna. - mondtam neki kicsit játékosan ezt az egész dolgot és közben végig őt figyeltem. Figyeltem ahogyan magához hív, mire fölé másztam és gyengéden megcsókoltam őt. Pár pillanattal később fordított az egész helyzeten és viszonoztam a gyengéden a csókját. Hercegnő? Meglepődtem azon, hogy így hívott, de tetszett és mosolyogva figyeltem őt. Jó reggelt, kicsim. -mondtam neki picit viccelődve, hiszen tényleg semmilyen értelemben nem volt kicsit, de nem tudtam kihagyni, hogy kicsit ne húzzam őt. Majd pár pillanattal később hallottam, amint becsukja a fürdő ajtaját, így nem mozdultam egy darabig. Lusta voltam ahhoz, hogy most felfedezzem a ház összes szobáját, így inkább vártam és szép lassan egy idő után eldindultam a fürdő felé. Pont jókor, mert addigra lépett ki rajta. Merci monsieur. - mondtam neki mosolyogva, majd amikor oda adta a törülközőjét, akkor gyilkos lassúsággal végignéztem rajta és az ajkamba haraptam. Amikor a fenekemre csapott, akkor elkaptam a kezét és megráztam a fejemet mosolyogva. Ezek után pedig eltűntem a fürdőben és egy hosszabb zuhanyt vettem. Amint végeztem a törülközőt magam köré csavartam, majd pedig visszasétáltam a hálószobába. Kerestem egy kényelmes felsőt a cuccai között, illetve olyan ruhát, ami még rám is jó. Majd pedig ezek után elindultam a nappaliba, mert gondoltam ott fogom őt megtalálni. Aiden? - Nem voltam abban biztos, hogy itt fogom megtalálni őt, talán ezért is szólítottam a nevét, hogy hátha bármi választ kapok, de arra meg még inkább nem számítottam, hogy nem egyedül lesz.. Főleg, hogy ő is ott lesz. ઈ Zene:Stay ઈ Note: - ઈ Words: -
Mikor találkoztunk nem gondoltam volna, hogy ilyesfajta helyzetben fogok lenni. Hogy együtt alszok vele, összebújva, egy kiadós menet után. Érzéseim közel kitisztulttá válnak, csak pihennem kell egyet, és talán mindenre fény derül. Nem érdekel, hogy mi történt a múltjában, hány ember tett el láb alól, akár parancsra, akár bosszúból, vagy bármiből. Ami történt, megtörtént, ezért sem rágódtam eddig nagyon Kate halálán. Kicsit, nem tagadom felzaklatott, hogy rájöttem, hogy él és virul. De addig minden nyugis fog maradni, míg nem találkozok vele. Élem békés életemet, remélhetőleg Destiny mindeközben mellettem marad, ha nem is a szó szoros értelmében a nap minden percében. Habár örülnék neki, de ki tudja hogy alakulnak még a dolgok. Bár nem úgy tűnik, hogy el akarna menni. Elvégre akkor nem aludt volna el a karjaimban. Semmit nem álmodtam, de ezt már megszoktam, évek óta semmi álmom nem volt, sőt évszázadok óta. Nem szoktam álmodozni, szóval érthető. Felébredtem végül, majd látom, hogy éppen száll le az ágyról, mire megszólaltam egy ásítás után. - Szóval az egyéjszakás kalandnak vége? - Mondtam egy mosollyal, majd komolyra váltottam nemsokára. Két ujjammal hívtam magamhoz. - Na gyere ide. - Kis hezitálás után megindult felém, és fölém mászott. Egy lágy csókot leheltem az ajkaira, majd mosolyogva néztem fel rá. Sejtettem, hogy fürödni akar menni, elvégre eléggé sikerült megizzasztanunk egymást. Fordítottam a helyzeten, hogy én legyek felül, majd egy újabb csókot adtam neki. Ugyanolyan gyengéden mint az előzőt. - Jó reggelt, hercegnő. - Mondtam lágy hangon, majd leszálltam róla, és lassan kisétáltam a szobából, be a fürdőbe, és bezártam az ajtót. Van még egy fürdő, ha megtalálja ha nem, ő baja. Gyorsan lezuhanyoztam, majd törülközőt magamra tekertem, és kimentem a fürdőből. Destiny ekkorra odaért, levettem a csípőmről a törülközőt, és neki adtam. - Előmelegítve, mademoiselle! - Kicsit meghajoltam, majd elhaladtam mellette, egy nagyot csapva a fenekére. Bementem a hálóba, kivettem egy bokszeralsót, egy nadrágot, és felvettem ezeket. Szintén fogtam egy inget, és magamra vettem, össze viszont nem gomboltam. Kimentem a nappaliba, a kandalló előtti kanapéra leültem a Kateről szóló dokumentumokkal a kezemben. Kicsit megszorongattam, majd a tűzbe dobtam az egészet. A múltat nem szabad háborgatni. Néztem, amint minden egyes irat lassan elég, közben, hogy háttérben egy ajtó nyitódik. Biztos Desty lett kész…
Destiny Roberts
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Wed Jun 11, 2014 11:49 pm
Desty & Aiden
You are so....
+18
Láttam a hegeket, a sérüléseket a testén, de egyáltalán nem zavart. Tudtam jól, hogy miért vannak rajta, hiszen a "munkájának" köszönheti és ezt ki tudná jobban, mint egy másik gyilkos, vagyis egy volt gyilkos. Persze szerencsére az én testemet semmi ilyen nem tarkította, de lehet ha akkor nem hagyom abba, akkor már nekem is lennének hasonló sérüléseim. Soha se voltam az a típus, aki egyből letámadja a másik felet, vagy így viselkedik. Nem szerettem soha se az olyan pasikat, akik azt hitték bárkinek széttenném a lábamat, de most mégis alig ismertem Aiden-t és azt csináltam, amit nem szoktam, vagy nagyon ritkán. Nem tudtam megmondani, hogy miért teszem és miért van rám ilyen hatással. Egyszerűen csak ösztönösen cselekedtem és amikor nem állított le, akkor tudtam jól, hogy ő is akarja. Egyből abba hagytam volna a tánctól kezdve mindent, ha azt látom, hogy nincs ínyére és ellenzi az egészet. Amikor elkezdtem kényeztetni őt, akkor éreztem, amint a hajamba túr, majd egy kisebb nyögés hagyta el az ajkait mire elmosolyodtam és még inkább elkezdtem őt kényeztetni az ajkaimmal. Felpillantottam rá a szavai hallatán és megforgattam a szemeimet. Komolyan nem hiszem el, hogy ezt mondta. Egy pillanatra még az is átfutott az agyamon, hogy kár volt őt megszabadítani a bűbájtól, illetve ahhoz képest egészen élvezi. Nem akartam foglalkozni a "vicces" megnyilvánulására, mert talán az is lehet, hogy most álltam volna fel és hagytam volna ott a francban őt, persze csak kisebb fajta "bosszúból" a beszólása miatt. Ezek után meg pláne nem akartam neki megadni azt egyből amire vágyott. Miért kellett volna egyből megadni, hiszen nem sietünk sehova se, időnk mint a tenger. Ezért is mosolyodtam el, amikor elkezdett kicsit mozogni a csípőjével és ekkor kezdtem el lassan csinálni, majd újra gyorsan. Pontosan úgy váltogattam a tempót, hogy azzal még inkább megőrjítsem őt. Nem voltam angyali teremtés, ezt soha se állítottam, illetve pontosan tudtam, hogy miként "játsszak" vele. Nem sokkal később viszont úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy megkapja azt amire teste már oly régóta áhítozik, ezért ujjaimat férfiassága köré fontam, és szinkronban folytattam a számmal a tevékenységet. Nem sokkal később pedig megfeszült a teste és elélvezett, de közben a keze végig a tarkómon pihent és nem engedett el. Majd amikor vége lett, akkor leültem a földre és próbáltam visszanyerni a normál légzésemet. Felpillantottam rá és mosolyogva figyeltem őt, hiszen jó volt látni azt, hogy neki is szüksége volt egy röpke időre, hogy összeszedje magát. Nem sokkal később újra az ölében voltam és végül a kanapéra fektetett, a fejem pedig az ő testén pihent. Fura volt így összebújva lenni, de jól esett, hiszen vágytam a közelségére és jó érzés volt az, hogy ő is vágyott az enyémre, hiszen különben nem ölelt volna át. Figyeltem őt, majd pár másodperccel később az asztal nyikorgását lehetett hallani, hiszen közelebb húzta azt, majd pedig egy cseresznyét kivett a tálból. Felpillantottam rá és megráztam a fejemet, majd mosolyogva megszólaltam.- Nem hiszem el, hogy pont egy ilyen poént kell mondanod, de tudtommal te meg élvezted, nagyon is. - mondtam neki egy kisebb grimasz keretében, majd végül elmosolyodtam és közben bekaptam a cseresznyét,ami ropogott, amikor ráharaptam. Finom volt és ízes. Nem tudtam, hogy viszonozni fogja-e ezt az egész dolgot, de nem is azért tettem. Örömet akartam neki okozni és ez azt hiszem sikerült. Abban viszont biztos voltam, ha viszonozni fogja, akkor ugyanannyira lesz "kedves" és "kínzó", mint amennyire én voltam, ha nem jobban. ઈ Music: - ઈ Note: ઈ Words: 562
Szerencse, sors… Hihetetlen, hogy mennyi mindent tartok egyenesen hülyeségnek. Szerencse az, hogy eddig a gyilkosságokat megúsztam ép bőrrel? Hát az a kis vízválasztó mondjuk nem egészen ilyen volt. Ott a testem rengeteg ponton vérzett, ezért is díszítik mai napig hegek a mellkasomat. Nem tudom mit gondolhat ezekről Desty, de nem csinál belőle túl nagy ügyet. Ugyanúgy adja rá a lágy csókokat, mintha teljesen sima lenne a felsőtestem. Legalábbis gondolom. Ki tudja, lehet hogy a „sima bőrűeknél” érzékiebben csinálja, tehát a hegek kicsit eltaszítják, vagy pont ellenkezőleg, és én vagyok az a kivétel. Nem tudom, annyira még nem ismerem őt. Nem tudok róla sok mindent, mégis itt tartunk máris. Nem mintha nagyon zavarna, elvégre kit zavarna az, hogy évek, közel két évtized után egy újra formás női test érintését érezheti saját testén? Aki felé méghozzá bizonyos érzéseket is tárol. Nem tudom ezek pontosan mik, de idővel minden kiderül. Egyelőre van fontosabb dolgom is, mint ezzel gondolkozni. Kicsit megemelkedtem, amint az alsóm szélére ért, könnyű utat adva neki, hogy eltávolítsa rólam a boxert. Amint megéreztem nyelvének játékát a férfiasságomon, hátra hajtottam a fejemet egy pillanatra, kezemet pedig a tarkójára helyeztem, mélyen beletúrva a nagy hajzuhatagába. Egy kisebb nyögés is elhagyta a torkomat, majd pedig rá fordítottam a tekintetemet. Most már nem bírtam ki szó nélkül. - Komolyan mondom… Úgy nyalogatod…. Mintha egy… nyalóka lenne. - Mondtam mosolyogva, a haját simogatva közben. Egyre gyorsuló tempója miatt a szívverésem is egyre hevesebb lett. Nem volt kezdő, érezhető volt a játékán, én meg túl régen voltam már mással, így sokkal kiéhezettebb is voltam. Ennyi erővel mondjuk le is támadhattam volna, mikor azokat a táncokat mutatta be nekem, jobban szólva sztriptízeket. De biztosra akartam menni, hogy komolyan gondolja az egészet. Csípőm néhol egy aprót megemelkedett, amint egyre inkább közeledtem a cél felé, de tudtam, hogy nem fogja hagyni ilyen hamar a dolgot. Újra jöttek a sebesség váltakozások. Gyors, lassú, gyors, lassú. Elmosolyodtam, egy halk, röpke nevetés hallatszott mindössze, ezt azért kapta, mert túlságosan is ördögi. Komolyan, hozzám illő ez a lány. Végül érezhetően megunta, ujjait férfiasságom köré fonta, és szinkronban folytatta a szájával a tevékenységet. „Kettő az egyben” gondoltam magamban. Hátra vetettem a fejemet, és szemeimet lehunytam amint éreztem, hogy csak néhány pillanat van a végig, közben a kezem még mindig a tarkóján pihent. Végül testem erősen megfeszült, és elélveztem. Kinyitottam a szemeimet, a plafont bámultam egy ideig, levegőért kapkodva. Néhány másodperc után felhúztam újra az ölembe, és a kanapén elfektettem, alá pedig én magam feküdtem. Átkaroltam őt, kicsit feljebb csúsztam a kanapé vállfájára, és a mellettünk lévő asztalon lévő tálért nyúltam. Tőlem sem várhat kevesebb kínzást, ezt ígérhetem. A tálról inkább az asztalra lábára csúszott a kezem, és közelebb húztam magamhoz azt. A tálból kivettem egy szem cseresznyét, majd pedig odatartottam Destynek. - Magvazva van, szóval csak le kell nyelned. Az meg láthatóan jól megy neked. - Mondtam neki mosolyogva. Érthette, hogy mire akarok utalni ezzel, elvégre szűk egy perce ugyanezt csinálta… Csak… Nem egészen ugyanígy. Nem gyümölccsel…
Destiny Roberts
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Wed Jun 11, 2014 6:11 pm
Desty & Aiden
You are so....
+18
Azt már megtanultam, hogy az élet tele van meglepetésekkel, így annyira talán nem is meglepő, hogy ez történt. Nem tudom, hogy melyik "nagyobb hatalom" akarta azt, hogy találkozzunk, de maradjunk annyiban, hogy ebben a sors keze volt, vagy csak puszta véletlen, de ezen kár is lenne agyalni, hiszen megtörtént és ez a lényeg, nem pedig az, hogy hogyan történt meg. Sok mindent tudtam már róla, de még sok mindent nem, de az is biztos, hogy én több mindent tudtam meg róla, mint ő én rólam. Soha se voltam az a személy, akik könnyen beszél magáról, vagy éppenséggel közel enged bárkit is. Mondhatni a múltam tett ilyenné, hiszen megtanultam, hogy nehéz olyan személyt találni a nagyvilágban akiben az ember tényleg megbízhat. Tudtam azt, hogy Aiden soha se tudna bántani, de egyik pillanatról a másikra senki se tud megváltozni. Talán idővel, szép lassan mindent tudni fog rólam.. Elmosolyodtam, amikor megszabadította magát a nadrágtól, de meglepő volt, hogy ennyire könnyen megemelt engem is, hiszen azért még se vagyok annyira vékony. Mosolyogva néztem őt, majd egy aprót az ajkamba haraptam, amikor hallottam a sóhaját, hiszen nem gondoltam volna, hogy már most fel fog sóhajtani, de ezt persze jó jelnek vettem, így folytattam a "kínzását" és a kényeztetését miközben ajkunk összeforrt és nyelvünk pedig örült táncra kélt. Éreztem gyengéd simogatását a hátamon, majd elszakadtam az ajkától és kíváncsian pillantottam rá, hiszen kezemmel még mindig a férfiasságát kényeztettem, majd pedig a kezem az alsójának a szélére csúszott. Megvártam amíg megint kicsit megemelkedik és lehámoztam róla, majd pedig nem sokkal később ajkaimmal vettem birtokba a férfiasságát. A nyelvemmel kezdtem el körözni a végén, lassan és finomat tettem mindezt, majd pedig egyre mélyebben fogadtam be őt a számmal, hogy ezzel is fokozzam a vágyát, illetve az élvezetét. Egyre gyorsabban kezdem őt kényeztetni az ajkaimmal, majd amikor éreztem, hogy közel jár ahhoz a bizonyos ponthoz, akkor visszalassítottam és mondhatni már kínzó lassúsággal folytattam tovább az egészet.
Néhány hete, mikor találkoztunk, akkor még nem gondoltam volna, hogy így fognak alakulni a dolgok. Elvégre csak egy újabb védtelen áldozatot láttam benne, akit lazán meglophatok. Ellenben ő kitartott, kést szorított a torkomhoz, és később beszélgetésbe elegyedtünk. Kicsit sikerült őt megismernem, de még mindig oly keveset tudok róla. Ő rólam viszont már nagyjából mindent tud. Sokkal nyitottabban mondok el neki mindent, mert érzem, hogy vele biztonságban vannak ezek az információk. Nem tűnik olyannak, aki bárkit is elárul. Főleg nem egy olyat, akit ilyen szenvedéllyel csókol újra és újra. Nem vagyok egy szent, ezért sem értem, hogy miért érdemeltem meg őt. Nem tudom mi lesz ezután az egész után, de vele folytatnám. Minél több időt töltök vele, annál inkább biztossá válok ebben. De nem kell, hogy oka legyen ennek. Jó helyen voltunk, jó időben. Ennyi az egész, nem kell túl komplikálni. Én legalábbis nem akarom, mert nem értem, miért kéne. Nem vagyok hívő, nem hiszek túl sok dologban, egyedül a véletlenekben. Sors? Számomra hülyeség… A kis angyal, Cupido nyila? Ezt még inkább baromságnak tartom. Ellenben véletlenek sorozata az életünk, na ez az amit igaznak találok. Figyeltem, amint kényelmesen elhelyezkedik a combomon, és lassan simítja végig a lábamat. Mosolyogtam a gyengéd érintésén, amint az egyik keze szinte végig a férfiasságom közelében helyezkedik el. Egy ideig követtem a kezét, majd babonázó szempárjába néztem. Amint a cipzárt is lehúzta egy kicsit én is megemelkedtem, hogy a nadrágot magamról ledobhassam. Egyedül csak egy alsó volt már rajtam, de nem úgy tűnt, mintha akadályként fogná fel. Amint férfiasságomon lassú mozdulatokkal húzta végig a kezeit, egy halk sóhaj hagyta el a torkomat, miközben végig a szemeibe néztem. Majd jött a kis kínzás tovább fokozása. Gyorsított, lassított, különböző idő intervallumokban, ezáltal kezdett el a szívem egyre szaporább lenni. Ajkaink újra egymásra találtak, míg a férfiasságomat, én a hátát simogattam hosszas csókok közepette. Ha a kezével így fel tudott izgatni, el sem tudom képzelni mi lenne, ha csatlakozna hozzá az ajkaival.
Destiny Roberts
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Wed Jun 11, 2014 11:18 am
+18
Nem akartam semmit se elsietni és mondhatni nem is siettünk el semmit , de ez mind nézőpont kérdése. Nem gondoltam volna korábban, hogy végül ez lesz, hogy maradni szeretnék, hiszen amikor először találkoztam vele, akkor az nem éppen sikerült túl jól. Volt valami megfoghatatlan dolog, ami miatt nem menekültem el. Szinte tapintható volt a szenvedély és a vágy körülöttünk, amihez az a megfoghatatlan dolog társult, ami itt tartott minket egymás közelében. Testének a közelsége szinte megőrjített még jobban, mint eddig. Éreztem gyengéd simogatását a fenekemen, amin először meglepődtem, hiszen eddig nem nagyon tett semmit se csak figyelt és mosolygott. Jól esett az, amit csinált, hiszen érintésének hatására egy jóleső bizsegés futott végig az egész testemen. Figyeltem a mosolyát és álltam tekintetét, majd nem sokkal később már az ő szívverése is felgyorsult, mire egy apró mosoly jelent a számszélén, hiszen eléggé nyugodt volt, bármit is csináltam, de végre sikerült kibillentenem ő kicsit ebből a nyugodtságból. Nem maradt ott sokáig a kezem, hiszen hiába tudtam, hogy mit hogyan csináljak, valahogyan ez az egészen másabb volt, mint korábban bárki mással. Nem tudtam, hogy mit tehetek és mit nem, talán emiatt kaptam el a kezemet, talán más miatt. Magam se tudtam, mint ahogyan sok mindent vele kapcsolatban és ezzel az egésszel kapcsolatban, de az nyilvánvaló volt, hogy vágyom a társaságára és a közelségére. Meglepődtem, amikor megfogta a kezemet, felemeltem a fejemet és ránéztem. Figyeltem ahogyan bólint, de nem mond semmit se. Viszonoztam a mosolyát, majd pedig a gyengéd és lágy csókját. Nem értettem, hogy miért nem mond semmit se, talán ezzel akar „büntetni”, mert rövid időre megfosztottam őt a szavaktól. Egy kicsit hátrébb csúsztam a lábán, hiszen magas testalkathoz, hosszú lábbak „jártak”, így kényelmesen el tudtam helyezkedni a combjain. Figyelte őt és közben a kezemmel elindultam a lábán végig simítva, addig a bizonyos pontig. Végig húztam az ujjaimat pontosan ott, majd pedig ugyan ezt a vonalat megtettem még egyszer, végül a kezem a cipzárján keresztül végig siklott egészen az övéig, de közben végig őt néztem. Egy pillanatra se néztem máshova, vagy le oda ahol a kezem „vándorolt”. Lassan elkezdtem kioldani az övét, majd lassan lehúztam a cipzárját, de úgy, hogy közben a kezem végig hozzáért a férfiasságához. Pár pillanattal később megemelkedtem és újból megcsókoltam őt, miközben a kezem az alsója alácsúsztattam, s lassan elkezdtem kényeztetni őt. Rövid idővel később fokoztam a tempót, majd pedig ugyan annyira kínzó lassúsággal folytattam, mint ahogyan ő végigmért engem nem is olyan régen.
Aiden Shepard
I'm a dragon, I was born in fire.
✤ Posztok száma : 154
✤ Regisztráció : 2014-05-29
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Wed Jun 11, 2014 12:05 am
+18
Ha az érzéseim nem csalnak ő sem szokta könnyen adni magát a férfiaknál. Nem olyan lánynak tűnik, aki minden jött-ment férfival ezt csinálja. Egy sztriptíz táncot ad neki, szenvedélyesen csókolja, nem löki el magától, ha bármit is akarna csinálni. Belőlem inkább kinézhető lenne az egész lány felszedős dolog, de a kinézet néha csal. Nálam viszont mindig. Olyannak nézek ki, aki a lányokat sorra csábítja az ágyába, mikor én egyszerűen csak egy orvgyilkos vagyok. Ügyesen rakok össze mondatokat mi tagadás. „Egyszerűen CSAK egy orvgyilkos vagyok.” Az vagyok, de már mostanra megszoktam, hogy úgy beszéljek róla, mintha ez természetes dolog lenne. Számomra az, elvégre egy évezrede ölöm sorra az embereket, nem számolva bele a civileket, ártatlanokat, akikkel végeznem kellett még ifjabb koromban. Az első 100 év nem is volt könnyű. De utána megtanultam a rendet, és hogy anélkül nehéz lesz ezt tovább vinnem. Éreztem lágy csókjait, harapdálásait végig a testemen, vagyis egyelőre még csak a mellkasomon, és azon felül. Kicsit előrébb húzódtam, hogy az inget könnyen levehesse rólam, meg azért is, hogy mellkasunk újra egymásénak érjen. Mit ne mondjak, jó érzés a közelében lenni, ilyen értelemben is. Kellemes bizsergés járta végig a testemet, amint lassan végigsimította a mellkasomat. Amint a nadrágomba ért nem is lepődtem meg, hogy nem csinál semmit, szimplán csak lepillantottam, majd pedig újra vissza a szemeibe, és elmosolyodtam. Ennél azért jobban kell próbálkoznia. Amint csípőjével kicsit megemelkedett, az egyik kezemet kicsit alá csúsztattam, és úgy kezdtem el a fenekét simogatni, ami láthatólag tetszett neki. A csókját viszonoztam, élveztem minden egyes pillanatát, fura is volt, hogy ennyi idő után már itt tartunk. Ilyesfajta szenvedélynél, mint ami körüljárja a levegőt. Csendben, mosolyogva néztem ezután a szemeibe, és vártam a következő lépést, hogy mit akar. Harapdálásai se nem voltak túl erősek, se nem túl gyengék, épp tudta, hogy miként jó nekem. A lágy csókjait ugyanúgy élveztem, mint ezeket a kisebb harapdálásokat, talán még jobban is. Kicsit a szívverésem is felgyorsult, amint keze újra a férfiasságomhoz ért. Szinte el is kapta onnan a kezét, de én gyengéden megfogtam azt, és bólintottam. Ha nem akarja, nem csinálja, ha akarja, akkor meg engedem neki. Ezt próbáltam jelezni a bólintással legalábbis. Egy lágy mosoly kíséretében elengedtem a kezét, és egy lágy csókot adtam neki, miközben kezeim újra a hátára csúsztak, és azt simogattam lassú mozdulatokkal.
Destiny Roberts
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Tue Jun 10, 2014 10:36 pm
Desty & Aiden
You are so....
+18
Talán már régen elmentem volna, ha nem róla van szó, illetve valószínűleg más esetben már réges-régen nem lennék itt, illetve ez se történt volna meg. Nem tudom, hogy mivel sikerült elérni azt, hogy maradjak, hiszen az első pillanatban, illetve nem is olyan régen azt terveztem, hogy megölöm, vagy legalábbis a halálát kívántam, de most minden másabb volt. Volt valami amivel magához vonzott és nem tudtam kikerülni a bűvköréből. Ott a szeme, a mosolya, de ez kevés lenne ahhoz, hogy bármelyik férfinak ezt csináljam, hiszen egy "csinos" pofi nem minden. Idővel az emberek változnak, s ennyi idő után már tudtam, hogy a belső tulajdonságok is ugyan annyira fontosak, vagy talán fontosabbak, mint a külső. Volt humora, illetve mindig mindenre volt egy-egy beszólása, illetve ott volt az-az apró aggódás, vagy valami hasonló a tekintetében, amikor megállított, hogy ne menjek el, vagy amikor megmutatta a fegyvergyűjteményét. Ritka manapság az, hogy ezt a dolgot is kifejezzék a férfiak, pedig ezek az apró dolgok voltak talán azok, amik itt tartottak. Nem voltam az a fajta nő, aki minden egyes pacákkal lefekszik, vagy éppenséggel levetkőzik előttük, nekik. Persze nem Aiden volt az első, aki így látott engem, de valami miatt mégis zavarban voltam előtte. Egy pillanatra még az ajkamba is haraptam és oldalra pillantottam. Talán a nézése miatt volt, hiszen lassan, mondhatni már kínzó lassúsággal nézett végig rajtam, mintha minden egyes apró részletet meg akarna jegyezni. Éreztem gyengéd érintését a hátamon, majd egy jól eső bizsergés futott végig az egész testemen, amikor éreztem testének a közelségét, illetve gyengéd simogatását a hátamon, amint szép lassan lecsúszott a keze a fenekemre. Nem vártam el, hogy újra beszéljen, de nem láttam értelmét annak már, hogy blokkoljam őt. Meglepődtem, amikor nemlegesen megrázta a fejét, de egy apró mosoly jelent meg az arcomon, majd pedig viszonoztam gyengéden a csókját. Ezek után pedig levettem róla az ingét, amit nem is olyan régen még én viseltem, de lassan csináltam mindent. Ahogyan elkezdtem levenni a válláról ugyanolyan ütemben adtam apró csókokat a bőrére, arra a területre, amit éppen megszabadítottam az ing takarásából , mintha ezzel is csak ingerelni akarnám őt, illetve fokozni a vágyait. Kezem végig siklott a kezén, majd pedig a kanapé végére dobtam az inget. Nem volt rá szükség, legalábbis most nem. Lassan indultam el az ajkaimmal visszafelé, majd át a nyakára, a nyaka és a füle közötti részre és onnét pedig a mellkasára. Majd pedig kezemmel végig simítottam a felső testén, mintha csak be akarnám járni és megismerni azt a területet, amit már volt szerencsém megnézni, de tapintani nem. A kezem szép lassan siklott végig lefelé a testén, majd pedig lejjebb csúsztattam a csípőjéről a nadrágjára. Lassan a nadrágja alá csúsztattam a kezemet, de figyeltem arra, hogy ne érintsem meg őt ott, hiszen még nem akartam. Nem siettem, illetve azt se tudtam, hogy miként fog reagálni ezekre a dolgokra. Csípőmet kicsit megemeltem, majd felpillantottam rá, hiszen még így is magasabb volt nálam és végül újból megcsókoltam őt, de hosszasan, mint még soha se és szenvedéllyel fűszerezve, miközben a kezem az arcán pihent, majd pedig a hajába túrtam. Pár másodperc múlva elszakadtam az ajkaitól és a babonázó szemeibe néztem és egy apró molyos jelent meg a szám sarkában. A hajam a mellkasomra omlott és egy darabig csak figyeltem őt és álltam a tekintetét. Éreztem gyengéd simogatását a fenekemen, majd pedig a csípőmön, de még mindig nem szólalt meg. Nem gondoltam volna, hogy ez fog történni egy ilyen "apró" tréfa után, de örültem annak, hogy nem esett nekem emiatt vagy valami, hiszen tényleg a szavak embere, de ez tetszik benne, hogy mindenre van valami frappáns beszólása, még ha kicsit idegesítőek is néha ezek a dolgai. Mosolyogva néztem őt, majd újból közelebb hajoltam hozzá és loptam tőle egy csókot, majd pedig ajkaimmal újra birtokba vettem a felső testét, de előtte még gyengéden végig simítottam a felsőtestén, majd pedig az ujjaim vonalát követtem apró, gyengéd csókokkal és néha picit megcsíptem a bőrét ajkammal, fogaimmal, persze nem úgy, hogy fájdalmat okozzak neki, hiszen ez nem állt szándékomban, miközben a kezem egyre lejjebb siklott a testén és a nadrágján keresztül kicsit hozzáért a kezem a férfiasságához.
Mással talán nem siettük volna el ezt az egészet,de ez a lány valamiért különleges. Nem tudnám megmagyarázni miért, talán pont emiatt. A személyisége, a kis tánca, amit le művel itt előttem, csak, hogy még inkább kívánjam őt. Nem tagadom, ezt már akkor elérte mikor belekezdett a táncába, és a későbbi sztriptízébe. Bár egyelőre még nem is siettük el a dolgot, ha úgy vesszük. Elvégre 10 perce már biztos annak, hogy itt táncol a szemem előtt, próbál rést találni rajtam, hogy megtörjek, és én magam kezdjek bele. De nem, annál nagyobb az önuralmam. Sokkalta nagyobb. Látszott kicsit rajta, hogy már alig tudja, hogy mit csináljon, de tovább próbálkozik. Kitartás, talán ez az a tulajdonság ami megfogott benne? Elmés visszaszólások? Vagy lehet, hogy ez is csak egy hirtelen felindulás. De nem hinném, akármennyire is hirtelen lenne, akkor is a némaság bűbájt megtorolnám. Ő esetében meg játékként fogom fel. Talán ha nem némít meg, magam is hamarabb törtem volna meg. A szavakat magamba kellett fojtanom, ezáltal pedig az önuralmamból sem vesztettem semmit. Lassan, gyilkos tekintettel mértem végig, majd amint az arcához elértem, egy újabb mosoly jelent meg az arcomon. Az a lányos zavar egyszerűen aranyos volt. Nem hiszem, hogy ennyi év után első férfi lennék, aki meztelenül látja, szóval nem nagyon értem őt. Bár nőből van, őket pedig nehéz megérteni. Ha nem lehetetlen. Amint az ölembe ült, így, teljes meztelenséggel, kellemes bizsergés fogott el. A csókot viszonoztam, közben magamhoz öleltem, és lassan simítottam végig a háta vonalát egészen a fenekéig. Éreztem, amint a bűbáj megszűnik, és újra tudok beszélni. De nem, én nem fogok. Ha így kezdtük el, így is fejezzük be. Ránéztem, majd lazán oldalra megráztam a fejemet, nemleges választ adva arra, hogy beszélni fogok mostanság. Kíváncsi vagyok mit akar még csinálni, elrontani meg nem akartam üres szavakkal. Vagy nem üresekkel, édes mindegy. A kezeim a fenekén időztek még mindig, és egy újabb csókot loptam tőle.
Destiny Roberts
I'm a witch, I've got the magic in me.
✤ Posztok száma : 881
✤ Születésnap : 1055-11-19
✤ Regisztráció : 2013-11-03
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ₰ Helping to my friends
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Nappali Tue Jun 10, 2014 8:42 pm
Desty & Aiden
You are so....
Nem szoktam ilyet csinálni, hiszen nem éppen olyan fából faragtak engem, így magamat se értettem, hogy mit miért csinálom ezt. De ez az egész helyzet fura és új volt számomra. Idegen volt, de mégse, hiszen olyan dolgokat árultunk el magunkról, amiket talán soha se mondanánk el senkinek. Magamat is meglepettem ezzel az egész kis műsorral, hiszen várni szerettem volna, de még se bírtam magammal. Figyeltem őt, de szinte semmit se tett, csak nézett és mosolyogva figyelt engem. Nem gondoltam volna, hogy ekkora önuralma lehet neki ilyen téren, vagy csak egyszerűen ez a "viszonzása" annak, hogy megnémítottam őt. Biztos voltam abban, hogy direkt próbál ilyen nyugodt maradni és ennyire fegyelmezni magát, hiszen azért nehéz elhinni, hogy egy férfit egy ilyen dolog hidegen hagyjon és szemmel láthatólag tetszett neki az amit látott, de még se tett semmit se. Éreztem gyengéd érintését, amint végig siklott a keze a testemen, majd nem sokkal később a mellembe markolt, mire még gyorsabban kezdett verni a szívem. Olyan volt az egész, mintha hidegen hagyná ez az egész dolog, de a mosolya és a tettei nem éppen erről árulkodtak, hiszen akkor már biztosan leállított volna, vagy elment volna, ha nem tetszik neki az amit lát. Nem sokkal később megváltam az ingétől, majd pedig a nappaliba mentem. Találtam egy lepedőt, amit magam köré csavartam, majd pedig figyeltem őt, amint belép a szobába. Mosolyogva figyeltem, amint közelebb jön hozzám és viszonoztam a gyengéd csókját, majd amilyen mesteri ügyességgel szabadítottam meg őt anno a törülközőjétől, annyira könnyedén szabadított meg engem a lepedőtől. Figyeltem ahogyan helyet foglal a kanapén, majd pedig amint végig mér a tekintetével. Egy pillanatra elpirultam és a kezemet magam elé raktam, de közben végig őt figyeltem. Igen, kicsit zavarban voltam, de ez meglepő? Nem, nem hiszem... Szerintem normális dolog, hogy képes vagyok ilyen helyzetben kicsit zavarba jönni. Egy darabig nem mozdultam meg, majd pedig oda mentem hozzá. Beleültem az ölébe, majd pedig szenvedélyesen megcsókoltam őt, miközben a hajába túrtam és feloldottam a varázslatot. Eleget hecceltem már őt, mert így is megtudtam azt amire annyira kíváncsi voltam. Nem lenne képes bántani, még ezek után se és ez jó érzéssel töltött el, hiszen így egy kisebb önbizalmat nyertem azzal kapcsolatban, hogy helyesen döntöttem amikor maradtam. ઈ Music: I was made for lovin' you ઈ Note: ઈ Words: 367
Azért az eléggé komédiába illő, hogy egy orvgyilkos mégis szeret festeni, sőt hogy egy ideig az is volt a foglalkozása. Néhány képemért adtak is volna jó adag pénzt, de számomra ezek mind emlékek voltak, ezért is tartottam meg őket évtizedeken, évszázadokon át. Néhány kép viszont már durván megrongálódott, amiket egy varázsigével rendbe tudnék rakni, de nem tudom… Olyan lenne, mintha egy másolat lenne. Így legalább vissza tudod emlékezni a régi időkre, mikor egy képet hatalmas odafigyeléssel kezdtem el festeni, minden apró részletre ügyelve. Szemeimmel követtem a mozgását, amint folyamatosan kigombolta az ingemet saját magán. Önuralmam is hatalmas, nem tagadom, ahogy a magabiztosságom is. Milyen is lenne, ha egy gyilkosság előtt megremegne a kezem? Valószínűleg elvéteném a célpontot, és ha nem alakul minden a terv szerint, ha kis részletben is hibádzik, akkor könnyen hagyhatok nyomot magam után. Nem mintha eddig ne lett volna olyan, hogy ne kelljen improvizálnom. Mi tagadás, vártam már, hogy végre ennyi tánc után ledobja magáról az ingemet, de nem egészen. Szeretem, ha ilyesfajta előadásokban lehet részem. Viszont egy olyan bárba sem szoktam járni. Inkább azok által, akiket közel engedek magamhoz, azoktól jó ezt látni. Mosolyogva néztem le rá, mikor közelebb lépett hozzám. Kicsit meglepett, amint a kezemet végighúzta a testén, de nem ellenkeztem. Már miért ellenkeztem volna? Elvégre 17… vagy 18 éve annak, hogy ilyenben volt részem. Az meg nem most volt. Gyengéden siklott végig a kezem a testén, majd lágyan markoltam rá a mellére, amint odaért, miközben ő a kezemet mozgatta. Érezhető volt, hogy valamivel felgyorsult a szívverése, ellenben én? Nekem ugyanolyan egyenletes sebességben vert a szívem, mintha hidegen hagyna ez a kis előadása. Amint elkezdett a szobából kimenni, zsebre dugtam a kezemet, és ugyanúgy dúdolgatva mentem utána. Elmosolyodtam a kis játékán, amint bemutatta az ingemet az ajtón. Sejtettem, hogy nem akarja egyelőre még megmutatni magát, csak az agyamat akarja húzni. Amint leejtette a földre az ingemet, én a földről felemeltem, és magamra vettem, össze viszont nem gomboltam. Orvgyilkos, művész, és tisztaságmániás. Tisztaságmánia ha nem akarom, hogy összegyűrődjön az ingem? Na jó nem egészen, csak a végén még úgy is itt hagynám. Kiléptem az ajtón, majd közelebb léptem Destyhez, és egy lágy csókot nyomtam az ajkaira. Majd pedig a rajta lévő lepedőt lehúztam róla, hogy teljes belátást élvezhessek. Egy ravasz mosolyt villantva ültem le a kanapéra, és helyeztem kényelembe magamat. Gyilkos lassúsággal mértem végig őt. Egyszer már megtettem a fürdőben, de a látvánnyal nem tudok betelni.
Home 
Subject: Re: Nappali 
Because everyone has a good and dark side
