A kórház folyosóján sétálva végiggondolom az elmúlt heteimet, kezdve attól, hogy egy Goblin szétkapott. Majdnem alkatrészeimre szerelt a rohadék, és nem sokon múlott, az a kis majdnem, nem vagyok béna succubus, de akkor nem volt bennem elég kakaó, hogy rendesen alátehessek. segítségem sem volt, és csak néhány kis kést volt csak nálam, ami nem elég hatékony a vastag bőr cuccok ellen, de nem terveztem bajba keveredni. De már késő bánat, az eset után egy hely volt a közelemben ahol némi segítséget remélhettem. Meg is kaptam a démontól, csak épp egy dolgot nem számoltam bele, a nagy életörömömbe, hogy még sem ez volt az utolsó dobásom, a lényeget, hogy épp nem kellene közösködnöm egy pasival. Ciki, nem? Nem használok gyógyszert, ki tudja, mikor tudnám beszerezni, nem mindig mászkálok olya helyeken, hogy ha kifogy, legyen utánpótlásom, így inkább csak számoltam és figyeltem magamra, amivel be is fürödtem. Három héttel az életmentésem után felfordult a világom, de teljesen, miután Will az orrom alá dörgölte, hogy nem vagyok egyedül a testemben, ami megmagyarázta, hogy miért éreztem rosszul magam időnként. Az azt követő heteim is kaotikusak voltak, az életem nem a legalkalmasabb egy gyerekhez, ráadásul van még egy bökkenője a dolognak, de erről majd később. Néhány hétig vitatkoztam és viaskodtam vele, már ha hajlandó voltam szóba állni a démonnal. valahogy nem vettem jó néven az ultimátum szerű mondandóját, kellett egy kis idő, hogy lehiggadjak és átgondoljam a dolgaimat. Nem rég újra beszéltünk, akkor már ment felnőttek módjára is. Én még mindig tartok ettől egy kicsit, de egy részem nagyon is akarja, nem leszek már fiatalabb, háromszázötven vagyok, én sem élek örökké, és csak a vámpír vér miatt vagyok ilyen hamvas. Igazán nagyon senkim sincsen, senkit nem merek igazán közel engedni magamhoz, mert mindenkire csak a bajt hozom, és ami azt illeti félek, Kenzy fejére nem keveset hozok, ha kiderül, hogy ki az apa. A sötét és a világos faek nem keverednek egymással, és ezt nem is nézik jó szemmel. Nem csoda, hogy hallgatok, mint a sír arról, hogy épp egy sötét faetől van a pocaklakóm. Kenzynek is csak nagy nehezen böktem ki, hogy mi is az ábra. Nem akarom bajba keverni, kevés barátom van, akiket igazán szeretek, és az ő életükkel nem akarok játszani. Nem csoda, hogy Zoey előtt is titkolom az apa kilétét, egy ha nem tudja nem kerül bajba, és amit nem tud, azt nem tudja más sem kiszedni belőle. Egy succubusnak amúgy sem nehéz vállat vonnia és azt mondani, nem tudja melyik csődör volt, amelyiket meglovagolta a sok közül, és akitől becsúszott. Mostanság én is ezt teszem, de ameddig csak lehet, titkolom, hogy egyáltalán pocaklakóm van. Claire-nek még nem mondtam el, és nem is tudom mikor fogom megtenni, mondjuk az én életvitelemmel az is kétséges, hogy egyáltalán megéli-e azt az időt, hogy látszódjon rajtam.
A kétségeim még megvannak, gyötörnek és félek, néha elfelejtem és gondtalan és önfeledt vagyok, de amikor egy kicsit is rosszul leszek, mázsás teherként szakad a nyakamba, hogy emiatt még hatalmas bajba is kerülhetünk. Mindannyian. Nem ismerem az új Ash-t, de a törvényeket igen, ami miatt kissé necces a helyzet. Valahogy majd csak kimászom ebből, elvégre nem kell kiderülnie, hogy nem világos fae az apa. Már épp eldöntöm, hogy nem filozofálok ezen többet, majd foglalkozom ezzel a problémával akkor, ha szembejön velem, mikor egy kanyarban egy nővérkével ütközünk össze. Megingok a magas sarkaimon, és majdnem el is vágódom, de idejében korrigálok és a falnak támaszkodva egyenesben maradok, a nővérke viszont seggre ül.
- Jaj! had segítsek! – Nyújtom a kezem és segítek neki felállni, majd összeszedem a papírjait is, és a kezébe adom, szabadkozok még, hogy kissé de-koncentrált vagyok, és ez az a pont, mikor összekapom magam, ha rágódom a lehetőségeken, akkor csak a bajba sétálok bele, mint ebbe a nőbe, szóval, jobb, ha csak a jelenre koncentrálok, mint mindig.
Néhány perccel később. már a vizsgáló asztalon ülök, lóbálom a lábamat és Zoeyra várok, elvileg hozza a vérvétel eredményét. Azt mondta, hogy a heteik hét után meg lehet állapítani a vérből, hogy fiú vagy lány, emiatt már vett tőlem vért napokkal korábban, annak az eredményére várok. Na, meg egy két apróságra, hogy megnézze megfelelően fejlődik-e, én meg megint pacát nézhetek a monitoron, mert egyelőre nem más mint egy humoros kis paca.

▷MUSIC: IDE, IDE ▷ NOTE: Így festek ▷ WORDS: 701