Lehet inkább mégis hagynom kellett volna elmenni, vagy esetleg máshogy maradásra bírni. Nem, erre felhozom az apját, akinek köztudottan van egykét rosszallója. Én már néhány évszázada nem vagyok köztük, de úgy tűnik az apjuk erről nem igen szólt nekik. Mert mit mondott volna? "Hé gyerekek, ha találkoztok egy jólöltözött farkassal, akkor ne féljetek, nem fog bántani." Ez csak szerintem hangzik hülyén? Viszont milyen vicces is lenne már, ha még farkas formában is öltönyben tudnék lenni. Simán felszállhatnék akár egy repcsire is. Számba hozom a pénztárcámat, és mosolygok a fizetésnél. Bár egy farkas mosolyára is inkább pánikba esnének. Sőt, már akkor is, ha a repülőtér közelébe mennék...
- Ha annyira a vesztedet akarnám, akkor abban a pillanatban vágtam volna el a torkodat, miután apád eszembe jutott... Kérdezés nélkül. - Mondtam nyújtózkodás közben, és figyeltem a rémült arcát. Elmosolyodtam, majd a vállát megsimogattam.
- Nyugi már, csak viccelek. - Majd elengedtem. Karib-tenger kalózai? Az micsoda? Hmm.... Ez van, ha öreg az ember, elsiklik az ilyen dolgok felett. De ha ennyire könnyen kimaradt az életemből, akkor nem is lehetett olyannyira fontos. Igaz, vagy nem igaz?
Majd figyeltem, ahogy rövid idő alatt az egész sört megitta. Felvont szemöldökkel néztem rá, és mosolyogtam. A végén még azt fogja hinni, hogy le akarom itatni, és a vérével valami világuralomra törni. Hm.... Nem is rossz ötlet. Na jó, viccet félretéve kíváncsi vagyok mikor fogja kiütni magát. Mert ilyen tempóban hamar kifogja. Nekem elfogyott a sör fele, ő meg egy egészet levedelt. Na szép mondhatom.
- Hogyan bizonyíthatnám, hogy nem akarlak bántani? - Kérdeztem tőle egy sóhajtást követve.

Kezdtem volna bele a beszédembe, mikor láttam az arcán a félelmet, és az ijedtséget. Na igen, Michaelnek sok ellenfele volt, sőt még ha jól tudom van is, de a legrosszabb én voltam köztük. A Nagy Gonosz Farkas. Nem csodálkoznék, ha néhány gyerekkori történetet átformált volna, amiben én vagyok a gonosz farkas. Bár kétlem, hogy ez lett volna, semleges a viszonyunk már azóta. Utolsó találkozásunkkor még volt összesen egy lánya. Azt hitte el tudja rejteni, de gyerünk már... Farkas vagyok. Viszont azt nem akartam, hogy féljen tőlem Charlie.
- Ősi riválisok vagyunk. Mondhatni utáltuk egymást még anno, de a viszonyunk azóta rendeződött az utolsó csatánk alkalmával. Elkezdett tisztelni engem. - Majd elmosolyodtam, és folytattam.
- Tehát ha van valami óhaj-sóhajod, akkor szólj, és megbeszélem vele. - Bólintottam neki még mindig mosolyogva, jelezve, hogy nem akarok nekiesni, vagy bármi. Épp ellenkezőleg. Most, hogy tudom Michaelnek van egy ilyen fiatal lánya, így kötelességemnek érzem kitanítani, és megvédeni ha úgy adódik. Tudom, hogy neki a gyerekei a legfontosabbak, ezért sem akarta annak idején, hogy rájöjjek, van egy lánya. Majd leültem a kanapéra, és kiszedtem a zacskóból két sört. Egyiket odadobtam a kezébe, az enyémet pedig kibontottam.
- Nem kell félned tőlem, jobb ember vagyok, mint ahogy kinézek. - Mosolyogtam rá, és próbáltam viccesre venni az egészet. Mindamellett én szeretek mindenkivel jó kapcsolatot ápolni, de ez  nem csak rajtam múlik, hanem a másik felen is. Ki tudja, ha más körülmények között találkozunk mondjuk Bennel is, akkor lehet barátok lettünk volna. Áhh nem, ezt még én sem hiszem el. Két okból: világos, és vámpír.

Charlie Cook... Ez a családnév valamiért olyan ismerős volt. De honnan? A lány nevét még nem hallottam, de tuti, hogy valamelyik testvérét, esetleg egyik szülőjét ismerem. Így hát elkezdtem gondolkozni. Olyan egy perc gondolkodás után eszembe jutott ősi riválisom neve: Michael Cook... Igen, Michael... Sokszor volt az már, hogy majdnem megöltük egymást. Ott sem én voltam a kezdeményező, én általában nyugodt, békés természetű vagyok. De ez az ember ki tudott hozni rendesen a sodromból. Mondjuk kisebb idő után, mikor már egyszerűen belefáradtunk az egészbe volt még egy utolsó harcunk. Most rajtam volt a sor, már zsinórban 4-5-ödjére én nyertem a csatáinkat. A gyengepontját  kiismertem ekkorra igazából. Mikor farkas formában van, akkor általában úgy csinálja, hogy nekem rohan és rámugrik. Na, ebből kiindulva szoktam úgy, hogy mikor ugrana rám, akkor én is farkas formába váltok. Miután ő földet ért, a lábát kirúgom, és ő ezzel térdre rogy. Eleinte rendesen bejött még, de utána rájött, és ezt tovább kellett fejlesztenem. Na mindegy, lényegre visszatérve, utolsó csatánkban is én nyertem, azóta meg inkább mutat tiszteletet felém, mintsem lenézést. Minden apró kis trükkjét bevetette ellenem, de még is én fölényeskedtem. De nem tudtam, hogy van egy lánya is. Az egy perc leteltével már Charlie is menni készült. A szemei is átszíneződtek. Felálltam, és gyengén megfogtam a karját.
- Ne menj. Oké, nyugodtabb leszel tőle, hogy itt vagyok, de még így is el tud uralkodni rajtad ez. Igen, farkasok vagyunk, bonyolult ez az egész nekünk, de ez van. Meg kell tanulnod kontrollálni, mert ahogy mondtad, nem leszek minden teliholdnál melletted, hogy összevarrjam a sebeidet... Mindemellett gondolom kíváncsi vagy, hogy milyen kapcsolat fűz apádhoz. Igen, ismerem, de nem tudtam, hogy van egy lánya. - Majd aranyszínűre változtak az én szemeim is, ahogy magam felé fordítottam, amire válaszreakcióként az ő szemei eredeti színükre változtak vissza.  

- Csak azért mondtam, hogy tudd. - Mosolyogtam rá, a női Fae-k sokszor siránkoztak nekem erről már, hogy "Jajj remélem nem leszek egy ráncos öregasszony" meg ilyen hülyeségek. Na az ilyeneknél volt az, hogy leléptem. Vagy ha jól néztek ki, akkor... nos, tudjuk... De ezek is Wendyvel való találkozásom előtt voltak. Azóta elkezdtem értékelni a nőket, és nem csak tárgyként fogtam fel őket. Elég nagy Páli-fordulat mondjuk. Azelőtti hódításaimból körülbelül 2-3 darab volt olyan, hogy nem egyéjszakás kaland, ha jó volt, akkor még néhányat rátettem erre. De ez is a múlt. Most más nővel el sem tudnám magam képzelni Wendyn kívül. És ez így van jól...
Nem sokkal később feljött Wendy is. Jó kérdést tett fel, mivel Wendy ha rólam van szó elég féltékeny tud lenni. Persze ezt próbálja burkolni, de régen is láttam rajta, hogy majd szétveti az ideg. De akkor még a lányokon volt ruha. Most meg, ha így látna, hogy ő előttem meztelenkedik, szerintem nekem jönne. Mondjuk mi oka lenne aggodalomra, egész ház fel van szerelve kamerákkal, mindent felvesz, és megbütykölni sem szoktam. Ebből következően vicces is lenne, ha tudnánk valamit csinálni. Főleg úgy is, hogy én nem fogok levetkőzni.  
- Charlie, téged ez ne zavarjon. Az legyen az én gondom, hogy ezt megbeszéljem vele. Egyébként meg a menyasszonyom.... Már 76 éve... Be is van kamerázva a ház, amiről tud ő is. Szóval, nem hinném hogy zokon venné, ha csak itt nudiznál előttem... De az a nudizás sem lesz sok, mivel én csak farkas formában akarlak látni. Ahogy magadtól sikerül. - Majd kivettem még egy sört a zacskóból, és felbontottam. Már lehetett olyan éjfél körül, de én mégis itt sörözgetek. Mondjuk, nem mintha olyan sokat aludnék alapjáraton is. Meg teliholdkor fáradt sem szoktam lenni.

Igazi kaját ehetek végre, el sem hiszem. Amit a börtönben raktam elé, az közel sem nevezhető ételnek. Mint abban a Bibliában vagy miben az  a gyerek története. Faterjától elkéri a vagyonát, elmegy bulizni, meg minden, majd kifogy minden pénzéből, éhezni kezd. Beáll disznópásztornak és még azok kajájára is irigy volt. Na kb ebben a börtönben is ilyen volt. Majd visszamegy az apjához, aki tárt karokkal üdvözli. Annyi a különbség köztünk, hogy én gyilkosság miatt kezdtem el, mondhatjuk úgy, éhezni De az éhezés az közös bennünk, az viszont nem, hogy ő megbánta amit tett. Na én ezt egyáltalán nem bántam meg. Az viszont megint hasonlóság köztünk, hogy tárt karokkal fogadtak. Legalábbis őt tényleg úgy, engem meg egy enyhe sokk után csak.
- Ne légy ilyen pesszimista. Megfogod te még érni a 400-at is. És amiatt sem kell aggódnod, hogy öreg leszel vagy bármi. Általában 20-as, 30-as években áll be az, hogy hogy nézel ki. De nőknél hamarabb ahogy eddig figyeltem. Viszont sok női farkast sem láttam még olyan gyakran. - Így belegondolva életem során tényleg csak két-három nővel találkoztam, de férfiakból meg dögivel volt olyan 50 fölött is. De viszont neki tényleg tanulni kell még uralnia magát, vagyis az átváltozást. Nem csak azért, mivel nő, hanem azért mivel farkas. Elviccelni elviccelheti, de attól jobb nem lesz. Egyszer túl kell esnie rajta.
Lassan iszogattam a vizet, mikor félszemmel láttam, hogy engem figyel. Kis idő után én is ránéztem.
- Mi az? Talán leittam magam? - Néztem az ingem alá, mivel ugye félig ki is volt gombolva. Nem éreztem nedvesnek magam, vagy ilyenek.
Nem sokkal utána észrevettem valamit.
- De várjunk... Telihold van. Mégsem vagy átváltozva. Te még nem tudod irányítani, így ez azért is furcsa. Foghatnánk az ezüstre, de nekem voltak már komolyabb bajaim is egyszerre, mégis áttudtam változni farkassá. De, hogy itt vagy velem, egy másik farkassal, ez lehet valamiféle nyugalmat sugároz feléd, vagy nem is tudom, és ezért vagy emberi formában. Emlékszem még rá, régebben, a telihold előestéjén éreztem olyat, mintha égne a gyomrom. Mielőtt átváltoztam csak még erősebb volt ez az egész. Farkas formában nem éreztem. De egyszer sikerült átváltoznom emberré közben. És az is egy fajtámbeli közelében volt. A gyomorégés eltűnt ekkorra. Te érzed ezt az égést? Vagy érezted? - Akkor még nem tudtam, hogy ez így is működhet. Fiatal voltam, nem tudtam irányítani, és örültem, hogy végre emberi formában lehettem. Nem gondolkoztam, vagy ilyesmi. De most, ez lehet hogy nem is hülyeség. Vagy csak egy véletlen egybeesés.
- Ezt akár előnyünkre is formálhatjuk. Azt már tudom, hogy tényleg meg van benned ez. Mikor mondtam azt amit, arra dühös lettél, szemeid is elszíneződtek. A részleges átalakulás így megy, különböző érzelmek miatt. Nekem már megy anélkül is, de te még nem vagy elég tapasztalt ehhez. A felügyeletem alatt talán sikerülni fog ez az átváltozás is magadtól. Amiatt meg, hogy utána meztelen leszel, azzal ne is törődj, már farkas formában rád nyomok egy takarót. De, attól még magadnak kell megtanulni uralkodni a teliholdon.- Mosolyogtam rá, akármennyire is komolyan gondoltam.

Leültem a kanapéra, míg vártam, hogy visszajöjjön. Közben a zacskót leraktam a földre, és kivettem belőle egy almát. Ezzel kell beérnem, meg egy pizzával, aminek elfogyasztottam a 2/3-át. Ez is szép nap. Telihold van, emellett még egy lány életét is meg kellett mentenem, plusz el kellett mennem élelemért, meg a házat is ki kellett tisztítanom. Úgy-ahogy legalábbis meglett. Az almát rágcsálva figyeltem, ahogy visszajön a fürdőből, és leül mellém. Lenyeltem azt amit épp rágtam, és válaszoltam a kérdésére is.
- Nos, igazából ezt mindenkinek magának kell megtanulnia. Ahogy idősödsz, úgy lesz egyre több tapasztalatod ez ügyben. Gyakorlás kérdése. Tudnod kell irányítani az átváltozást, akármennyire is nehéz. Első lépés legalábbis ez. Utána meg kell tanulnod, hogy magadtól hogy tudsz átváltozni farkassá. Végső lépésként meg tökéletesíted, csiszolgatod ezt az egészet. Nem tudom elmondani ezt normálisan, mivel mindenkinek magának kell átesnie ezen az egészen. De te erős csajnak tűnsz, szóval nem lesz ebből gond. -  Majd kuncogva megborzoltam a haját. Elővettem egy üveg ásványvizet is, és kibontottam. Belekortyoltam, és folytattam utána már normálisan.
- De egyébként tényleg... Egyénfüggő. Nekem speciel mire erre a szintre eljutottam beletelt azt hiszem... 3 évbe. Ugye havi 1 teliholddal számolva, az 36 próbálkozás. Nem volt aki engem tanított volna ezügyben. Egy évbe telt megtanulni kontrollálni, majd idővel jött a többi is. És ez majd 400 éve történt, hihetetlen... És utána megálltam ebben az egészben. Az ingem csak összegyűrődne.- Mondtam mosolyogva, és még egyet belekortyoltam a vízbe.
- Magamtól kellett rájönnöm az egészre. Koncentráció, gyakorlás kérdése... Nem hülyeség az a mondás, hogy "Minden a fejben dől el." - Majd rájöttem, hogy milyen goromba vagyok én is, mint az a Ben gyerek Wendy házában, ezért a zacskót felvettem a földről,  és odanyújtottam neki.
- Vedd el. Komolyan, vedd el... - Majd hátradőltem a kanapén, és a lábaimat felraktam az asztalra. Ingemet félig kigomboltam, mivel melegem volt. Majd ugyanabban a pozícióban oldalra fordítottam a fejemet, Charliera nézve.
- Itt maradhatsz az éjszaka hátralévő részére, ha gondolod. Van néhány szobám ugyanis...

Hogy tudom-e? Ohh, kislány, nem is tudod mennyire. Kalóz korszakomban egyes hajók legénységének csupa arany, és ezüst fegyvereik voltak. Mikor általában egy hajót megcsáklyáztunk, harcba is keveredtünk a hajóért. Harcaim nagy részében a gyorsaságom és reflexem miatt nem sérültem olyan nagy mértékben, de ezen a hajón viszont tényleg ügyes kardforgatók voltak. Egyik penge végighasította a vállamat, szintúgy a karomat, és a lábamat is. Oké, ez mégsem egy ilyen mértékben szúrt seb, hanem vágott. Azok meg kicsit durvábbak. Főleg mivel a karomon lévő elég mély volt. Legalább a hajót elfoglaltuk, a rakománya pedig a mienk lett. Ebből a harcból sok hasznom lett, legfőképp ebből is épült fel ez a ház. Bár ami anno 1 rongynak ért fel, az most olyan 10-nek számít. Ezért is van könnyű dolgom.
Sétálás közben a táskából kivettem egy sört, és megbontottam. Míg mentem vissza a házamhoz, lassan el is fogyasztottam. Általában ilyenkor Wendyre szoktam gondolni, de most inkább a lányra koncentráltam. Megbíztam benne, ellenkezőjéről szó sincs, de remélem nem akarja feltúrni a lakásomat, esetleg valamit elvenni onnan. Mivel családom örökségéből semmit nem kaptam, így nem voltak olyan tárgyaim, amik sokat jelentettek volna számomra. Amit egyszer megvettem, azt másodjára is meg tudom. Viszont de, voltak ott számomra fontos dolgok. Például azok is annak számítanak, amik Wendyhez kötődnek. A ruhák, hát na, azokat én adtam neki, hogy ne pucérkodjon, a képek, amiket szerte a házban helyeztem el még anno.
Hamar visszaértem, az ajtón beléptem, a nappali felé vettem az irányt, és leraktam a táskát az üvegasztalra. A lánynak mondtam mosolyogva ezután.
- Itt vannak a ruháid. - Majd belenyúltam a táskába, és egytől egyig kiszedtem mindent. Majd megnéztem, és hát hiányzott az alsóneműje. Hoppá, remélem azt nem hagytam ott. Kicsit feljebb tekertem a lámpák fényét, és a benne lévő dolgokon átnyúlva végül a sör alatt találtam meg. Enyhén hideg volt, mivel a sör is hűtve volt, és ezalatt az idő alatt kicsit kihűlt. Egy ujjal szedtem ki belőle azt a fekete tangát... Amit később az asztalra tettem szintúgy. Erről sem akartam igazán tudomást szerezni, hogy tangát hord, de... mindegy is, ami megtörtént, az ellen már nem tudok mit tenni.
- Bocsi, de a sör a hibás. Túl hideg volt. - Majd kiszedtem a gyümölcsöket, meg úgy am block a kajákat, amik egy külön zacskóba voltak, és azt pedig a kanapéra dobtam. Egyedül az innivalók voltak azok, amiket nem raktam bele semmibe.

Charlie Cook... Még egy név, amit meg fogok jegyezni. Már csak azért is, mivel Farkas. Alapból van az furcsa adottságom, hogy tudom a fajomban történő dolgokat, és általában a nevüket is a tagjainak. De róla még nem hallottam. Általában mondjuk igaz az is, hogy az olyanokat ismerem, akik már tudják a határaikat, és a képességeiket is rendesen tudják használni. Az, hogy az arcmemóriám nem a legjobb, az meg egy teljesen másik kérdés. Bár a szaguk/illatuk nem változik az embereknek, így inkább eszerint tájékozódok.
Legalább rendesnek tűnt, legtöbb akit elláttam, az általában még egy kösz-el sem illetett meg. Pedig ha valakinek, neki lett volna indoka kirohanni. Még is csak úgy kellett a sebét ellátnom, hogy közben anyaszült meztelen volt. Bár nem mintha annyira nézegettem volna, inkább a sebbel törődtem. De férfi mivoltom sem tudom elrejteni, így egy fél pillantást vetettem rá. Majd jött is a kérdés, amire már vártam. Gondoltam, még inkább megállítom a szívét, egy kis viccel. Furcsa egy humorom van, mit ne mondjak, de ilyen ziccerek mellett nem mehetek el szó nélkül.
- Ja, hogy ez? Csak kihasználtam csupaszságod, és kábultságod. - Mondtam neki halál komoly arccal, ha nem lenne ilyen gyenge, kb. már nekem ugrott volna. Egy olyan 10 másodperc után viszont elmosolyodtam, és elmondtam miért is vagyok igazából így.
- Na de viccet félretéve, telihold van... Ilyenkor még az ilyen tapasztalt farkasok ösztönei is kicsit megerősödnek. És ahogy neked egy visszaváltozás után nem maradnak meg a ruháid, úgy nekem csak a felsőm nem maradna meg. Ezért mielőtt elindultam volna vadászni, és rád találtam volna, levettem az ingemet. Ennyi a történet, ha nem hiszed, nyugodtan megnézheted. Van néhány kamera a házban. Ott egy... éss... ott egy.- Mutogattam a szoba egyik sarkának a tetején lévő kamerára, meg a másikra, ami a lépcső fordulójánál volt. Ha tényleg nem hisz nekem, akkor viszont úgy is meg akarja nézni. Ha ruhákat sem fogadta el, akkor meg míg elmegyek megkeresni az övéit, addig körül is nézhet.
- Elég mély volt a sebed, így ennek több idő kell, hogy meggyógyuljon. De nyugodtan, pihenj csak. Addig elhozom a ruháidat. - Mosolyogtam a lányra, egy pizza szeletet kivettem még és megettem. Bementem a szobámba, kivettem onnan egy inget, de fel nem vettem, hanem csak a kezembe fogtam. Fogtam még egy táskát is, amibe majd bele tudom rakni a cuccokat. Abba bele is raktam még az inget. Meg talán be is vásárolok, így elraktam a pénztárcámat. Elindultam egyenesen ki az ajtón, hogy az oldaltáska magamon volt. Kiérve ajtót bezártam, és átváltoztam farkas formába. Elkezdtem szaladni, közben mély levegőket vettem, hogy érezzem merre lehetnek a ruhái. Olyan fél óra után találtam is valamit. Női fehérneműek... Ha nem tévedek ez az övé. A táskát húztam magam után végig, majd visszaváltoztam. Az inget kivettem belőle, és felvettem magamra. Begomboltam, és felvettem azokat, belerakva a táskába. A többi ruha sem lehetett messze, így még sétáltam egy keveset, és azokat is megtaláltam. Mindent belepakoltam a táskába, majd mentem még egy keveset, mert tudtam, hogy ez az erdő vége, vagy eleje, attól függ honnan nézzük. Bementem egy boltba, vettem vizet, sört, gyümölcsöket, meg mindent, ami kelleni fog, azokat szintén belepakoltam a táskába, majd elindultam sétálva visszafele. Ha 3/4 órát tudott várni, akkor még egy órát kibír míg visszaérek.

Mindenre számítottam, csak arra nem, hogy 4 év után pont egy haldokló farkasba fogok belefutni, aki láthatólag még nem tudja irányítani az erejét. Viszont ez egy olyan folyamat, amin minden farkas átesik, magának kell megtanulnia a határait. Viszont fiatalnak tűnik, mármint igazán fiatalnak. Ilyen korán jöttek volna elő nekem is az első Fae-ra utaló jeleim? Áhh nem, én már a 20-as éveimben jártam, mikor megtudtam a képességeimet. Vagyis legalábbis azt, hogy igazából egy farkas vagyok. Kétségbe voltam esve, mikor egyik teliholdkor átváltoztam, és nem tudtam mit csinálni. Szüleim azzal nyugtattak, hogy idővel megtanulom irányítani az egészet. Viszont olyan homályosak ezek az emlékek... De mindegy is, legalább most már tudom használni a részleges átváltozást, mikor csak egyes testrészeimet változtatom farkas-szerűre, és szintúgy tudom használni a teljes átalakulást.
Már közel 20 perce ültem a lánnyal szemben, és a pizzát ettem, a fele el is fogyott. Végül gondoltam egyet, és bekapcsoltam a TV-t. Semmi... ja igen, ha valaki 4 évig nem fizeti a TV-t,akkor ugyan elveszik tőle azt is. Még szerencse, hogy vizet, és áramot kifizettem idefele jövet. Nagyjából a lány elvérzett volna, ha ezek közül nincs egyik sem. Fény nélkül semmit nem látok, víz nélkül meg nem tudok fertőtleníteni. Mármint nem fertőtleníteni, hanem a sebet letisztítani... Figyeltem a lányt, komolyan mint valami perverz, pedig csak aggódtam érte, hogy nehogy valami baja legyen. Egy pillanat alatt bármi megtörténhet. Majd végre adott egy kis életjelet is magáról, végre. A hangján hallottam, hogy ki van száradva. Na még ezért is jó, hogy víz ki van fizetve. Elmentem a konyhába, és hamar visszajöttem egy pohár vízzel. A lámpának a fényét halványabbra vettem, hogy lehessen látni, de ne vakuljon meg tőle. Odasétáltam mellé, és üvegasztalra leraktam a poharat. Kanapé előtt volt, így könnyen el tudja érni.
- Neal vagyok. Az erdőben találtalak meg. Gondolom valami vadász volt, aki ezt a sebet okozta. - Majd leültem az asztal túloldalán lévő székre, és térdemre támaszkodva néztem a lányra.
- Egyébként kinyithatod a szemedet. Az asztalon melletted van egy pohár víz. Ne aggódj semmit nem raktam bele. Miért is akarnék kicseszni egy fajtársammal? - Majd felálltam a székről. Eszembe jutott, hogy Wendynek még régebbről maradtak itt ruhái, amiket a lány felvehet.
- Hozok ruhákat. - Majd elindultam a hálómba, és ott egyik polcról kiszedtem néhány ruhát, ami mind Wendyé volt. Majd elindultam vissza a nappaliba, és leraktam az ágy mellé őket.
- Nyugodtan válogass. Fürdő a folyosó végén található pontosan. - Mondtam mosolyogva, majd leültem újra a székre.

Ó az én jó öreg házam. Már 4 éve, hogy utoljára itt jártam. 4 év... Képzelhetem mekkora mocsok lehet ott. A házam előtt álltam jó ideig, és csak gondolkoztam. Vajon milyen kellemetlen, vagy kellemes meglepetések fognak fogadni? De hamar véget vetettem a gondolkodásnak, mivel hajtott a kíváncsiság, ha a ház még áll, akkor rossz dolog nem igazán történhetett vele. Mondjuk, mivel kalóz időszakomból rengeteg pénzem gyűlt össze, a legjobb anyagokból hoztam össze ezt  a házat. Még egy atombomba sem döntené le. És nemcsak, hogy az építőanyag jó, elég alapos munkát is végeztek a festők. Még a '80-as években építtettem a házat, és mit nem mondjak mire ezt  a 2 emeletes házat felépítették, lazán beletelt néhány évbe. Hát még erre a  nem is tudom, 500 négyzetméterre medence, meg minden egyéb hülyeség, amit nem tudom minek építettem bele. Ja igen, MetallicA akkor kezdte pályafutását. Rendesen voltak itt bulik, háttérben meg ezerrel ment a One, a Call of Ktulu, vagy a Leper Messiah. Nem éppen bulizós számok, de rendőrséget gyakran kihívták rám, pedig legközelebbi szomszédom is egy-két kilométerre van. Viszont a ház festésére büszke vagyok. Nagyjából a BIG4 van rajta, ami négy metál bandát foglal magába: Slayer, Megadeth, Metallica, és Anthrax. Minden oldalra a logójukat felfestettettem. Erkély, terasz meg minden ami szem szájnak ingere, van itt. Hatalmas ablakok...
De végül tényleg bementem. Amire számítottam, mocsok volt az egész. Volt olyan reggel 6 óra, mikor megérkeztem, és mire ezt az egész 500 négyzetméteres telket megtisztítottam, lett este 10. Korgott a gyomrom, hűtőbe természetesen nem volt semmi. Mivel közvetlen az erdő mellett van a házam, így hát ha egy kis vadászatra vágytam, akkor egyszerre tudtam kiélni farkas ösztöneimet, amik kicsit erősebbek teliholdkor, plusz legalább lesz vacsorám is. Két légy ezáltal. Pedig van egy kis ültetvényem is hátsó kertben, ha netalántán valami gyümölcsre lennék éhes, de nem voltak azok sem gondozva, így hát azt sem ehettem. Meg nem is értettem hozzá. Még a virágot is csak néha locsoltam én meg, ugyanis volt egy bejárónő, aki általában akkor jött, mikor nem vagyok itthon. Vagy néha mikor én itthon voltam, akkor is bent munkálkodott. Egy szép,  aranyos kis Brownie volt, aki ugye egyetlen kritériuma, hogy csak akkor takarít, ha van itthon mézes zabpehely. Legalábbis így emlékszem. Wendy talán emiatt a lány miatt hihette azt, hogy én is csalom őt. De, látszólag elfogyott a fizetség. Na mindegy is, majd később még ezt is megoldjuk. Most indulás vadászni!
Kiléptem a házból, az ajtót magam mögött bezártam, és kiléptem az erdőbe. Az ingemet levettem magamról, és megindultam az erdő mélyébe eleinte csak sétálva, majd egyre gyorsítva a tempót, míg nem futni kezdtem, mikor már elég lendületem lett, ugrottam egyet, és ugrás közben átváltoztam farkas formámba. Mancsaimra érkezve csak rohantam tovább, míg nem egy kis idő után megálltam pihenni. Beleszagoltam egy mélyet a levegőbe, és egy szarvas illata csapta meg az orromat. Elkezdtem lapulva abba az irányba menni, ez a lopakodás könnyű is volt este, mivel én a többi fajtársamtól eltérően farkas formában fekete szőrű vagyok. Mikor közvetlen közelébe értem, az észrevett, és elkezdett rohanni. Én kiugrottam a bokorból, és követtem a legnagyobb sebességemmel. Olyan 2 perc kergetőzés után elég közel sikerült érnem hozzá, elrugaszkodtam, és ráugrottam. A földre leterítve belemélyesztettem a fogaimat, és kitéptem a torkát. Majd lihegve álltam fölötte négykézláb olyan fél percig, és felnéztem.
Megláttam egy földön fekvő lányt. Levegőbe beleszagolva megéreztem, hogy ő is farkas, tehát fajtársam. És láthatólag megszúrták. Általában sebek gyorsan regenerálódnak nekünk, kivéve az ezüstöt. Az olyan mint az embereknek a bármilyen eszközzel történő megsebesülése. Visszaváltoztam emberi formába, és odasétáltam a lányhoz. Leguggoltam hozzá, és megnéztem a pulzusát. Volt neki, ezért hát fel is lélegezhettem. De minél gyorsabb ellátásra lesz szüksége, mert ebből a szúrt sebből hamar elvérezhet. Hátamra vettem a lányt, és elkezdtem rohanni vissza a házamba. A szarvast pedig hagytam ott ahol volt. A vadászás élménye legalább megvolt, éhségről meg teszek. Zsebemben lévő telefont mielőtt elindultam volna kezembe vettem, és tárcsáztam egy számot. Rendeltem egy pizzát, remélhetőleg mire odaérünk kihozzák. Bár kétlem, mert hamar megtettem a távot. A házba beérve a lányt lefektettem a kanapéra, és a  sebet alaposabban megvizsgáltam. Vérzett a seb, mit ne  mondjak. Volt itthon minden ami egy ilyen "operációhoz" kell. Fogtam egy steril gézlapot, és rányomtam a sebre. Átvérzett, így hát fogtam még egyet, és azt ennek a tetejére raktam. Kellett egy kis idő, de végül elállt a vérzés. Leszedtem róla ezeket, és a kukába dobtam. Óvatosan megtisztítottam a sebet, és annak a környékét. Ezek után lefertőtlenítettem a sebet, és hoztam egy kötszert. Megkönnyítette a dolgomat az, hogy eszméletlen volt a lány. Enyhe rugdalózások lettek volna, ha ilyen állapotban érek hozzá. Felültettem a kanapén, és körbetekertem a hasát kötszerrel. Ezután hoztam neki egy takarót a szobámból, mármint a saját hálószobámból, és ráterítettem. Még az kéne, hogy pluszba kihűljön itt nekem. Már előre éreztem, hogy ebből lesz egy kis hiszti-roham, hogy milyen alapon merészeltem hozzáérni, bla-bla-bla. Leültem egy székre, kifújtam magam, majd ajtót nyitottam, a kopogás miatt.
- Ez igen, gyors házhozszállítás. Itt a borravaló. Köszönöm, és viszlát. - Vettem át a pizzát, és nyomtam a csávó kezébe a borravalót. Becsuktam magam mögött az ajtót, gondolkodtam, hogy vegyek-e fel valami inget, vagy pólót, de nem értettem, minek kéne. Én házam, plusz ő sem fogja legalább rosszul érezni magát ruhafelesleg miatt. Igen, fura egy humorom van. Az arcom viszont még véres volt a szarvas miatt. Elmentem a fürdőbe, és az arcomról lemostam azt. Tükörbe nézve láttam, hogy lejött rendesen. Visszamentem a nappaliba, leültem a székre, és a pizzát ölembe vettem. Kivettem belőle egy szeletet, és jóízűen megettem. Letettem az asztalra a dobozt, és vártam, hogy felébredjen.