William tetőtéri lakása a bár fölött

Whispers of the Night


 
Üdvözöllek itt,
ahol az álmok valóra válnak!

Köszöntünk téged a Whispers of the Night szerepjátékos oldalon! Ez a világ telis-tele van lehetőséggel a számodra. Vágytál már arra, hogy a múltban játszhass, de közben a jövőt is felfedezhesd? Ha igen, jó helyen jársz. Természetesen ez nem kötelező, de a korszakok között vándorolhatsz a szabályok alapján. Elsajátíthatsz olyan tudást, amiből a múltban előnyt kovácsolsz magadnak. A sorsod a te kezedben van. Rajtad áll a döntés, hogy mégis melyik korszakba veted bele magad, és hogy milyen különleges lény bőrébe bújsz bele, hiszen azt sem szabad elfelejtenünk, hogy rendkívül sok faj közül válogathatsz. Csak kukkants be a világleírásba és hagyd, hogy beszippantson ez a misztikus övezet, hogy a fajleírások magával ragadják a képzeleted, hiszen csak ez szabhat határt.
Ha kérdés merülne fel benned valamivel kapcsolatban, nyugodtan fordulj a vezetőség bármelyik tagjához, hiszen boldogan nyújtanak segítséget.



Oldal alapítása:
2013. november 4.



jelen vagyunk,
hogy színesebbé tegyük az oldalt!
In total there are 3 users online :: 0 Registered, 0 Hidden and 3 Guests

None

Most users ever online was 40 on Sun Oct 26, 2014 10:43 am
friss híreink,
egyenesen a nyomdából!

◭ Megújult a design, valamint az egész oldal, így érdemes áttanulmányozni az új Világleírást, a Fajleírást, illetve a Szabályzatot.

◭ Jelenleg nem áll fent semmilyen korlátozásunk.

◭ Most már Njk karaktereket is lehet kiírni, illetve alkotni.

◭ Frissült a keresem lista is, illetve ez a topik állandóan bővül, így érdemes nyomon követni

◭ Az avatar mérete nincs szabványhoz kötve, az oldal automatikusan átméretezi a képet.

◭ Továbbra sincsen megkötve a szószám, mert eddig erre nem volt szükség. Reméljük továbbra is ilyen szép reagok fogják tarkítani az oldalt.

◭ Minden kedves régi tagunknak köszönjük, hogy továbbra is velünk tartanak! Nélkületek mi se lennénk. Természetesen minden új tagot szeretettel várunk.

◭ A design Kenzy munkája, a leírásokat a Xavier, Leena, Kenzy, illetve Scarlett készítette. Az oldalon található képek google-ből származnak és azokat effekttel Kenzy látta el. Szeretnénk megkérni mindenkit, ha valami megtetszik, akkor kérd el és ne vidd el szó nélkül. Köszönjük! (:



Naplóbejegyzések
a tagok tollából...



bejegyezte:  Benjamin Mitchell
Sat Mar 14, 2015 11:32 am



bejegyezte:  Cairoshell Delancy
Sun Mar 01, 2015 1:30 pm



bejegyezte:  Destiny Roberts
Sun Feb 22, 2015 7:31 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Feb 12, 2015 6:54 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Feb 12, 2015 5:13 pm



bejegyezte:  Mackenzy Leighton
Thu Feb 12, 2015 5:11 pm



bejegyezte:  John Ronan Angelo
Thu Feb 12, 2015 5:08 pm



bejegyezte:  Viola Tris Evans
Mon Feb 09, 2015 11:31 pm



bejegyezte:  Aphrodite Mahoney
Mon Feb 09, 2015 9:34 pm


Share | .
 

 William tetőtéri lakása a bár fölött

View previous topic View next topic Go down 
Go to page : 1, 2  Next
AuthorMessage
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Tue May 13, 2014 8:41 pm


Ambrosia & William
Oh..no...no...

Belenézek Will szemeibe, és ha figyel, a tekintetemben igen sok mindent láthat. Akkor abban az időben két lehetséges apajelölt volt, egy ember és ő. Az a baj, hogy ha jobban megkapargatom a dolgokat, az ember nem is olyan esélyes, így elfordítom, a tekintetemet nem hiszem, hogy erről tudnia kellene. Már ez is elég, ez a mostani helyzet, nem tudom, mit fogok kezdeni, előbb össze kellene magamat szednem valahogyan és képesnek lenni tiszta fejjel gondolkozni, mindig csak egy problémát kell megoldani, szépen és sorban, úgy nem dől a fejedre, és nekem is ezt kell most tennem. Lecsillapodni és végig gondolni az egészet, ahogyan van.
Tudom, hogy nincs lelke, meg érzelmei sem, de most hidegen hagy a dolog, kell valami szilárd pont, hogy össze tudjam kaparni magamat, ő meg itt van, szóval ki is használom. Egy a csók alatt chi-t veszek el tőle, hogy tisztuljon a fejem, az éhgyomorra ivott abszint fejbecsapott. Másodszorra pedig, a növekvő pánikot kell elrendeznem magamban és a félelmet vele szemben, mivel a fekete tekintete megrémített, így egy darabig semmire sem felelek neki, csak úgy maradok, felülve a pultra, belé kapaszkodva, majd ahogy a csókot elengedi, a vállának döntöm a fejemet és mélyeket lélegzek. Ideje összekaparnom magamat, de tényleg. Logikusan átgondolva a dolgot, a tesz nem lesz szükséges, egyértelműek a jelek, de egy doki mindenképpen kelleni fog. Nagyjából sejtem az idejét is, három hetes lehet, a vérzésem elmaradása is megvan, tudom mikor kellett volna meglennie és nem volt meg, nem vagyok boldog, de a jelen helyzetből kell kihozni a legtöbbet. Amint úgy érzem, hogy képes vagyok egyben lenni, akkor csak bólintok, hogy lenne mit megbeszélnünk, és menjünk innen valahova, ahol más nem hallja ezt az egészet, nem érzem úgy, hogy a mosdó lenne a legalkalmasabb megvitatni a felmerült kérdéseket és egyebeket. Addig is, átgondolom, amikről eddig szó volt, és amint átvágtunk a tömegben és a lakása ajtaja zárult mögöttünk, elkezdem megfogalmazni neki a válaszaimat.
- Akkor sorban.  Fogalmam sincsen, hogy az lennék-e. Nem sűrűn fordulok meg a ti köreitekben. – Megvonom a vállamat, és nekitámaszkodok az ajtónak a hátammal. Közben a cipőm orrát tanulmányozom.
- Fogalmam sincsen, három hete is majdnem meghaltam és utána? Nem, nem hiszem, hogy pont nekem kellene szaporodnom, magam még meg tudom védeni, ha elég chi van bennem, de ha lufi leszek nem fog menni, és utána egy csecsemő?! Fogalmam sincsen, mit kell velük kezdeni… - Félek, hogy a fenébe ne félnék ettől az egésztől, az én életemben nem fér meg egy gyerek is, a fenébe is magamra is alig tudok vigyázni, a baj mindig megtalál még akkor is, ha nem keresem, és hogy valaki, aki nem tud magára vigyázni tőlem függjön, szinte a kegyetlenséggel ér fel. Őszintén szólva megrémít a gondolat. Persze, egyszer majd, talán én is szeretnék egyet, de azt hiszem, erre nem vagyok alkalmas.
- Az orvos sok mindent tud mondani, nem csak megerősíteni vagy cáfolni…- jegyzem meg neki. Azt is meg tudja mondani, hogy minden rendben van-e, azért ők az orvosok és az Ash dokija nagyon is jó abban, amit csinál, szerintem ehhez is érteni fog és szükségem lesz rá.
- Nem. Most akarom tudni, mi van akkor, ha nem démon. Illetve az is baromira érdekel, hogy miért akarod? Nem annak a típuslak nézlek, aki szerető apa lenne, nagy hírtelenjében, kétlem, hogy lelket növesztettél volna, és épp babázni akarsz nekikezdeni. Tehát? A tesztet megoldom magamnak, hazafelé menet majd beszerzem, nekem kell valami kézzelfogható is, tudod, én még mindig nem úgy érzékelem a világot, ahogyan te. A biztonságos helyről pedig, jó helyen lakom, nem is lehetnék jobb helyen. – Én nem mondtam el neki, merre vertem fel a sátorfámat, de egy biztos, nem fogok elköltözni Kenzytől, szükségem van rá, és arra, hogy velem legyen. Valahogy úgy érzem, Will és én sok mindenben nem fogunk egyetérteni, és akár még parázs vita is kialakulhat közöttünk. Még nem tudom, mit akarok, kell egy kis idő nekem, talán néhány nap, hogy átgondoljam a dolgokat. Az elsőnél mikor megtudtam úgy voltam, hogy talán megpróbálom. De most bizonytalanabb vagyok, mint eddig bármikor.
▷MUSIC: IDE, IDE ▷ NOTE: IDE, IDE ▷ WORDS: 672

©
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Tue May 06, 2014 9:38 pm

Ambrosia & William
+18

Szándékosan állítom abba a pózba a mosdókagyló előtt, amelyikbe. Tudom, hogy nem a legkényelmesebb neki, de az érzés annál intenzívebb lesz mind a kettőnknek. Ismer, tudhatja már, hogy nem fog csalódni bennem, értem a dolgom. Azt hiszem nem kell magyaráznom a bizonyítványom se neki sem pedig másnak.
Az eredmény pedig engem igazol, hiszen újra és újra összerántja a bensőjét az orgazmus. Izmai megfeszülnek méhében és ölében, majd elernyednek, ritmusosan lüktetve, forrón és nedvesen ölelve körül a farkamat. Mámorítóan finom érzést generálva bennem!
Incselkedését szívesen fogadom. Tetszik, hogy ennyire dörgölőzik és rám markol. Érzem, hogy kíván, én is őt és még hosszúra tervezem vele az éjszakát, szóval jó ez így, ahogy van.
Megfogom a kezét és elindulok vele az ágyamhoz. Szeretném megvalósítani vele, amit még a fejemben forgatok, de nem itt a fürdőben. Habár ettől függetlenül nagyon is élveztem az iménti együttléteket.
Lehajolok, ahogy magával húz az ágyra, de nem fekszem mellé még, mert más terveim vannak. Hagyom, hogy életenergiát vegyen magához, szüksége lesz rá, ami azt illeti. Bár az izomláztól még ez sem fogja megmenteni. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem.
Elégedetten és éhes tekintettel nézek végig karcsú és tökéletes testén, ahogy tekeredik, akár egy bagzó macska. Nem kedvelem a macskákat egy kicsit sem, de a succubust a magam módján igen. Főleg, hogy pucéran tekergőzik az ágyamban, beleakadva szándékosan a lepedőbe.
Megcsókolom, harapva és birtoklóan. Ezen az éjszakán csak az enyém, addig legalábbis, amíg az ágyamban van. Vagyis a lakásomon belül. Elhajolok tőle.
- Várj meg itt! – nem tartok attól, hogy meglépne közben, de most az egyik szekrényhez lépek. Közben nem mulasztok el ismét végignézni rajta. Kinyitom a bútordarabot és kiveszek belőle egy kisujjnyi vastagságú kötelet. Arcomon izgatottság fut át, szemeimben élénkség csillog.
Visszamegyek hozzá az ágyhoz. Feltérdelek a csípője mellett, majd lovagló ülésben vetem át a másik lábam fölötte, de a súlyom nem helyezem rá.
- Remélem nem bánod. – elmélyült hangon szólalok meg, ahogy a kezei után nyúlok. Képemre egy széles szfinxmosoly ül ki, ahogy képembe lógó hajam alól tekintek rá. Ha nem ellenkezik, vagy tesz valamit a dolog ellen, akkor gyakorlott és gyors mozdulatokkal kötözöm egymáshoz a csuklóit. A kötés nem olyan szoros, hogy elszorítsam a vérkeringését, de azért ahhoz eléggé az, hogy ne tudjon ficánkolni vagy kiszabadulni kedvére.
Önelégült vigyor mászik fel a képemre. Iszom a látványát, ahogy végignézek rajta. A nyakától simítok a mellkasa felé, nem hagyom ki a melleit, elidőzök rajtuk egy ideig, aztán a hasa felé folytatom az utam, majd az öléig haladok le, egészen a csikóig. Ujjaimmal kényeztetem megint, finoman dörzsölgetve, simogatva és olykor nyomást gyakorolva erre az érzékeny pontra. Tovább haladok a hüvelye felé és belécsúsztatom az ujjaimat. Mielőtt még ismét a magamévá tenné, megint fel akarom izgatni őt. Ha sikerül, akkor egy könnyed mozdulattal fordítom a hasára. Csípőjében kapaszkodok meg és felhúzom a fenekét magamhoz. Hátára teszem a tenyerem és leszorítom az ágyra, finom nyomást gyakorolva rá. Ha nem ellenkezik akkor lenyomom őt teljesen a lepedőre.
Végigsimítok a fenekének formás és finom domborulatán. Hirtelen és durván teszem újra a magamévá, belemordulva a mozdulatba. Nem finomkodok vele, megint enyhülést akarok én is. Gyorsan mozgok benne, hangosan csattanva össze a testével minden egyes lökéssel. Élvezettel nézem, ahogy fenekének hófehér bőre rózsaszínné válik. Nagyon is kedvemre van a látvány.
Elég sokáig gyűröm őt, mire engem is elér újra a gyönyör és belé eresztem magam. Mordulva nyögök fel, ujjaim a hófehér bőrébe, húsába marnak és erősen tartom őt, amíg néhány lökéssel levezetem még az orgazmus utolsó hullámait. Benne maradok egy kis ideig, szinte mozdulatlanul, amíg rendezem ziháló és éles lélegzetvételeimet.
Kihúzódom belőle és mellé fekszem az ágyban. Kioldozom a kezeit és a kötelet az ágy mellé dobom a földre. Az éjjeli szekrényhez nyúlok és belekortyolok a whiskybe. Majd még egyszer megteszem ezt, de ekkor már odahajolok Ambrosiahoz. Jobb tenyerembe fogom az arcát és az ajkaihoz hajolok. Szájába engedem át a tömény alkoholt, hogy így nyelhessen le belőle. Megcsókolom kívánatosan ívelt húsos ajkait és mellé fekszem.
- Most már két élettel is tartozol nekem, Szépségem. – önelégülten vigyorodom el, ahogy emlékeztetem erre. Elégedettség fut át rajtam. Több, mint jó volt az éjjel vele.
- Ha a városban maradsz, told át a formás hátsód máskor is. – pillantok rá és végigsimítok a hasán. - Szívesen venném. – nem, még mindig nem vagyok érzelmes, de jót keféltünk és azt hiszem ezzel talán Ms. Ellenkezés is egyetért. Legalábbis remélem.
▷Music: ide, ide ▷ Note: Köszönöm a játékot! Cool ▷ Words

©️

Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sun May 04, 2014 10:26 pm


Ambrosia & William
The night is dark, the blood is red...

++Nem kicsiknek való tartalom++
Azt mondják, akkor igazán jó egy aktus, ha olyan orgazmust élsz, meg ami után kell valami ami megtámaszt, mert a saját lábaid nem bírnak el. Azt hiszem, ezt az elméletet alá tudom támasztani, kell a két kezem a csempe és még ő is, különben összecsuklanék, mint a rongybaba.  Bár nem bánom a dolgot, azért melyik egészséges nő ne simulna neki, egy ilyen férfias testnek? Izmos hasfal, mellkas, erős karok, hosszú izmos combok, amit elnézni is kellemes, hát még a körmöt belévájni?! Hagy elég időt, hogy összeszedjem magamat és képes legyek megállni a lábaimon, ami azért nem egy hátrány. Kellemesen érzem magamat, de azt is tudom, hogy hamarosan szükségem lesz egy kis chi-re is tőle, ha ezt egészen reggelig tervezi velem folytatni, nekem nincs kifogásom ellene, egy kicsit sem, csak kapjak utánpótlást és egy darabig még biztosan benne leszek a dologban.
Ha ezt valaki később megkérdezné tőlem, tagadnám, hogy ennyire simulékonnyá váltam a kezei alatt, azt hiszem, bár nehezemre esik gondolkozni, de az biztos, hogy nem halok ebbe bele, maximum a várakozás lesz egyre kínzóbb. Makacs vagyok, amikor kell, de most erre nincs szüksége, és finomabb dolgok jönnek így. Sosem rossz az, ha egy kicsit elhagyod a harciasságod, egy ilyen játékban és élvezed, amit kapsz, mert minden egyes mozdulat a kedvemre van, nem érzem magam sem megalázva sem elnyomva, egyszerűen csak élvezem az egészet, de beleteszem a magamét, ott ahol meg tudom tenni. Van, amikor hadakozom vele, mikor ellentmondok neki és én akarok irányítani, ilyet is próbáltam már, és volt, hogy vele, nem másodjára találkozunk mi ketten, az ezerkilencszázas évek régen voltak már, szóval egyszer kétszer már összefutottam vele, és járt már bennem.
Szívesen harapnám a nyakát, a hasát és a csípőjét, hogy ott maradjanak a fogaim nyoma, hogy utána felhúzzam, hogy úgy vágjon az ágyra, hogy utána a vállait és a hátát karmolhassam össze, igen, van, amikor ilyenre vágyok. Most pedig erre van szükségem, hogy mindezeket megkaphassam.
A mosdatás finom volt és szinte gyengédnek mondhatom az előbbiekhez képest, de nem én lennék, ha nem tennék apró dolgokat, riszálások, csípő csavarások, kis dörgölőzés közben, vagy egy kis méltatlan hang ha valahonnan hamarabb csúszik tova a keze amit én szeretnék, de ezek csak apróságok, nem rántom vissza, hagyom, hogy tegye amit akar.
Kezeim a fejem felett fogja össze, fél kézzel megtart ami valljuk be nem olyna nagy dolog, vékony kecses csuklóim bannak, nem nehéz fél kézzel ott tartani, viszont így ebben a szögben már nem mindig tudok mozogni és csavarni egyet-egyet a csípőmön, hogy a ritmus változzon, még izgatóbb legyen, most teljesen az ő akarata érvényesül, és nem kell sok, hogy újabb és újabb kéjes sikolyok szakadjanak fel belőlem, azzal együtt, hogy többször is lüktetve fogom közre. Ne ez az ami miatt sosem cserélnék a pasikkal.
Nem karmolhatom őt, nem is haraphatok, így néha inkább csak a saját ajkaimba harapok bele, mikor úgy érzem, hogy ezt már sikollyal sem lehetne kifejezni. Amikor azonban megáll és kihúzódik belőlem, a csempének dőlök, és lehajtom a fejemet, kell néhány lélegzetvételnyi idő, hogy utána hátrasimítsam a hajam az arcomból, és elfogadjam a felém nyújtott kezet. Kíváncsian csúsztatom kicsi kezem az ő tenyerébe, és beharapom az alsó ajkam is, valamire készül, ebben szinte biztos vagyok, de nem tudom mi az amivel elő fog rukkolni. Hajamból csöpög a víz, a bőrömre tapad a hátamra, de nem zavartatom magamat, csak kecses és könnyed léptekkel követem őt. A tükör és a csap előtt állva van módom megnézni, hogyan is festek, arcom kipirult, ajkaim vörösek a harapásoktól, és egy helyen már a vérem is kicsordult, ha hagyja, hogy a csap előtt felé forduljak megteszem, és megcsókolom, szükségem van egy kis chi-re. Ha megkaptam tőle, akkor csak utána engedek neki, és kapaszkodok bele a csapba, érdekel, mit tervez, mire is készül. A törölköző felemás érzést kelt bennem egyfelől jó, mert megszárít és átdörgöl, de vannak helyek ahol durvábbnak érzem az anyagot, bár ahogy átnedvesedik puhább lesz, és lassan sóhajtok néhányat. Viszont kárpótol.
- Nagyon remélem, hogy arra készülsz, amire gon… - Nos, a mondatom eddig tartott, mert ennyi idő volt még elhelyezkedtem és elkezdte végig húzni az ujját a gerince mentén, hallgatok, és megborzongok, most, hogy a hűvös levegő is megcsapott és ez a finom érintés a gerince mentén várakozással tölt el.
- Hmmm..mmm…- Kicsit fészkelődök, megmozgatom a feneke, egy picit csavarok rajta, hogy sürgessem egy kicsit, ne  olyan lassan csinálja, aztán csak egy halk nyikkanással fejezem ki, hogy tetszik, amikor már a nyelve is beszáll a játékba, és lehajtom a fejem, hogy lássam, amit csinál, hmm.. igazán izgató a látvány, ahogy ott térdel mögöttem, én pedig előredőlve állok, határozottan megérte a dolog, és finom is?! Tudja, hol az a pont amit ingerelnie kell az ujjaival és a hatás nem is várat sokat magár,a én nyögök és megremegek, még az izmok összehúzódnak bennem, egy ritmusra újra és újra. Amikor viszont újra bennem van meg kell kapaszkodnom megint, mert kis híján orra bukom, még jó, hogy a csap a helyén maradt és csak én érzem magamat egy kicsit szétfolytnak, de megtartom magam, bár örülnék, ha közelebb lennénk a csaphoz, és jobban megtudnám magam támasztani, de így sem olyan rossza  a dolog, különösen nem, hogy rövidesen megint meglovagolok egy hullámot. Éljen a nők többszörös orgazmusa!
Kapaszkodok még közelebb húzódom a csaphoz és néhány pillanatig még ott vagyok, ha segít felegyenesedni nekidőlök, és hátammal a mellkasának simulok, amint úgy érzem, megvagyok egészben, incselkedem kicsit vele neki dörgölőzöm, rá markolok és simogatni kezdem, egészen addig még el nem indul velem kifelé.  Megnézem magunkat egy tükörben ahogy mellette sétálok ki és fogja a kezem, kuncogok is egyet ezen az egészen de nincs ellene kifogásom, viszont az ágyon nem egyedül akarok lenni, ha hagyja akkor húzom magammal, ahogy taszít, hogy elfeküdjek, szükségem van még egy kis chi-re, nem sokat vettem el az előbb, de most kell megint néhány lélegzetvételnyi, ha megkapom tőle, utána elengedem, ha nem akkor huppanok az ágyon, amin elterülök és tekeregni kezdek, csavarom hozzá a csípőm, és kicsit bele is fúrom magam a lepedőbe, enyhén magamra csavarva azt, vagyis rajta a kezeimen és egy kevés a lábfejemen is.
▷MUSIC: Lick ▷ NOTE: Nem olvastam vissza Embarassed▷ WORDS: 1003

©️
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sun May 04, 2014 9:40 pm

Ambrosia & William
+18

Bőrömbe vájt körmei is csak újabb bizonyítékai, hogy nagyon is élvezi a sz*xet. Elégedettség árad szét bennem. Remegései jól esnek. Amíg még megéli gyönyörének utolsó hullámait, rendezem ziháló légzésem és erősen tartom őt. Csak amikor már biztos vagyok abban, hogy meg tud állni a lábain, akkor engedem el és fordítom őt magam felé.
Az, hogy nem tud csendben maradni, számomra nagyon is izgató. Bár azt gondolom ezzel minden férfi így van. Egy nő legyen csendben, amikor épp megrakom! Eressze csak a hangját, adja tudtomra minél többször, hogy jó az, amit teszek vele. Én is a tudtára fogom hozni, ha éppen kedvemre való, amit kapok tőle.
Tetszik, hogy ennyire simulékonnyá válik a kezeim között. Szeretem, amikor egy nő képes arra, hogy nő legyen az ágyban, azt pedig még inkább, hogy a tőle megszokott makacsságot úgy tűnik most elhagyja vagy félre teszi egy időre. Szeretek irányítani és még ha egy olyan nővel is van dolgom, aki önfejű és folyamatosan hadakozik, akkor is magamnál tartom a gyeplőt. Az pedig, hogy ez a gyönyörű szőkeség most ennyire enged nekem, nagyon is tetszik.
Az ajakrágcsálásra csak még inkább meg akarom őt d*gni. Én akarom rágcsálni húsosan és érzékien ívelt ajkait. Bár legszívesebben az egész testén mindenhol ott hagynám fogaim nyomát hófehér és tökéletes bőrébe vájva.
Amikor végigmosdatom mindenhol és nekem domborítja, mi több, riszálja a hátsóját, akkor rácsapok párszor. Elégedett vigyor mászik fel a képemre. Lélektelen fekete szemeim felcsillannak. Gyönyörű látványt nyújt, ahogy megrózsaszínesedik a bőre. Arra figyelek, hogy ne okozzak nagyobb fájdalmat, mint amit még élvezne. Befejezem a mosdatását és visszafordítom magam felé.
Kezei a feje fölé kerülnek és szorosan tartom őket ott. Kipirult orcái nagyon még szebbé teszik amúgy is finom vonásait. Szeretem, amikor egy nő kipirul. Azt meg még jobban, amikor én vagyok annak az okozója.
Újra beléhatolok. Nem vagyok finomabb, mint az előbb, de most kicsit hosszabbra nyújtom az aktust. Végig így tartom a testét. Nem hagyok neki mozgásteret és azt sem, hogy a felgyülemlő feszültséget karmolással tudja levezetni. Annál nagyobb lehet az élvezet a végén.
Ez alkalommal viszont abbahagyom a mozgást, mielőtt még én is megkapnám a gyönyört. Kihúzódom belőle és ellépek tőle. Elzárom a vizet és a kezét fogva húzom ki a zuhany alól a mosdókagylóhoz.
- Fogd meg a szélét és kapaszkodj bele erősen. – a füléhez hajolva mordulok. Leveszek egy törölközőt a polcról és elkezdem őt megtörölni. Testének minden pontjára elég figyelmet szentelek. A törölköző kissé érdes és durva anyagával dörzsölöm végig a testét. Külön figyelmet fordítok a mellbimbóira, miközben a nyakát csipkedem meg újra fogaimmal. Utána következik a hasa, aztán a csípője majd a feneke és a combjai köze. Ingerlem a bőrét és ezzel őt is. Én a magam részéről önszáradó vagyok, melegebbé hagyom válni a bőröm és ezzel meg is oldódott a kérdés.
Ledobom a törölközőt a földre és a csípőjében kapaszkodok meg, amit hátrafelé kezdek el húzni, hogy végül le kelljen hajolnia. Reményeim szerint nem engedte el a kagyló szélét és még mindig abba kapaszkodik.
- Tényleg ne ereszd el, mert most te tartod a súlyodat. – hajolok hozzá és elnézem őt, ha megtette, hogy hátrébb lépett és most előrehajol derékszögben. Amennyiben igen, úgy mögé helyezkedek és ujjaim a gerince mentén simítanak végig, kínzó és fájó lassúsággal egészen a fenekéig. Tovább simítok rajta, megérintve ott is, ahol más talán nem, egészen le a nemi szervéig. Ujjaimat belécsúsztatom, ez alkalommal finoman és simogatni, dörzsölni kezdem belülről azt a bizonyos kissé érdes felületet, amely minden nőnek van, csupán tudni kell, hol kell keresni és ami igencsak érzékeny pontjuk. Leguggolok mögötte. Bal kezem benne munkálkodik, jobbom a csípőjén marad. Odahajolok hozzá és így kezdem ajkaimmal és nyelvemmel kényeztetni. Megszívogatom csiklóját és szemérem ajkait, nyalom és addig játszom el így rajta, amíg egy következő orgazmust át nem él. Hagyok elég időt erre, nem sietem és nem is kapkodom el. Ujjaim könyörtelenül dolgoznak benne, nem hagyok neki szusszanásnyi időt sem. Azt akarom, hogy megint lüktetve öleljen körül, ölének és méhének izmai megfeszülve ránduljanak össze és ernyedjenek el ritmikusan mozogva. Ha ez sikerül, akkor felállok mögötte és kihúzom az ujjaimat belőle. Mögé helyezkedem és megint kitöltöm őt, ahogy belécsúszok. Gyors iramot diktálok, most a magam élvezetét akarom, minél gyorsabban. Testünk hangosan csapódik össze minden egyes alkalommal ahogy belé döföm magam. Ebben a szögben mélyre jutok benne és egy hangos és mély morgással jutok el én is a csúcsra. Lüktetve engedem a magom belé. Mozdulok még néhányat, mielőtt kihúzódnék belőle.
Elérem, hogy felegyenesedjen, ha még magától nem tette volna meg. A kezét fogva vezetem ki a fürdőből az ágyamhoz, hacsak nem tesz valamit ez ellen.
- Feküdj le. – megcsókolom harapva és közben finoman az ágyra taszítom, ha hagyja magát.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ▷ Words

©
Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sun May 04, 2014 7:46 pm


Ambrosia & William
The night is dark, the blood is red...

++Nem kicsiknek való tartalom++
Van amire érdemes várni, és én teszek is róla, hogy érdemes legyen kivárnia, azt, hogy a számba vegyem és megtegyem amit akar. Van bennem egy bizonyos fokú makacsság. Ez elég hosszan is ki tud tartani, de sosem olya helyzetekben, amikor ostobaság lenne makacsnak lenni, nem őrültem meg, hogy az életemmel játssza, bár lehet részben még is, hogy itt vagyok ebben a lakásban és ebben a zuhanyzóban, ráadásul ezzel a férfivel, aki amúgy egy démon, de nos mindenkinek megvannak a maga olyan pontja az életben amiről jobb nem kérdezősködni, és hagyjuk is ezt. Vannak itt sokkal érdekesebb dolgok.
Élvezem a hatást amit kiváltok belőle, nem kis győzelem az, amikor egy ilyen kaliberű pasi így hátraejti a fejét és leplezetlenül élvezi azt amit csinálok vele. Apró kis győzelem ez, de még is csak az. Nem mintha én nem élvezném az egészet, ha nem így lenne nem csinálnám. Számomra ezzel semmi probléma sincsen sem azzal, hogy letérdeltem, sem azzal, hogy a számban van és igen, ez nekem is izgató, hallom ahogy felnyög, hogy tetszik neki, más a légzése, megfeszülnek benne izmok, kezem végig húzom az izmos hasfalon, le a lágyékig, végig a combon, érzem a tenyerem alatt ahogy változik. Volt időm megtanulni és kitapasztalni, hogyan is lehet egy férfit az őrületbe kergetni így. Amit pedig megtanultam, azt be is vetem vele szemben, néha kísérletezem is, hogy vajon az még tetszik-e neki? Őszintén szólva, nekem azzal sem lenne bajom, ha le kellene nyelnem az élvezete nedveit, de nem így akarja ezt most befejezni, helyette felhúz, de nem sietem el a felállást, lassan és kecsesen egyenesedem fel hozzá és kezem kettőnk között marad, hogy még simogathassam és masszírozhassam, nem csak a farkát. Szeretem, amikor  a golyók így a tenyerembe simulnak, mikor ilyen szépen felszállnak, pont olyan tenyérbe valók, és elég érzékenyek, hogy ezzel is lehessen fokozni a vágyat. Én legalább is szeretek ide is figyelmet szentelni, bár nem nagyon hagyja most ezt nekem, de nem kezdek vele vitatkozni. Égek a vágytól, hogy végre komolyabbra forduljanak a dolgok, és túl legyünk az előjátékon, szükségem van erre, de még mennyire, hogy igen, nem régen kis híján elpatkoltam, és most nagyon is kell valami, ami igen is élő tombol az élettől és az erőtől és ez az. Nem vagyok rest folytatni tovább az ingerlését, nagyon is jól tudom, hogyan kell finoman úgy masszírozni, hogy az jó legyen neki, hol van az a pont amit egy kicsit meg kell nyomni, közben pedig mosoly kúszik az arcomra, a nyögései hangjától. Elkapom a nyelvét és kicsit megszívogatom, a sajátommal körbejárom, majd elengedem, hogy utána az alsó ajkán húzhassam végig a nyelvemet finoman.
Élesen szívom be a levegőt, és bent is tartom, majd egy halk sóhajjal engedem ki, gyűlölöm néha, hogy ilyen jól tudja, hogy ez az egyik dolog amivel az őrületbe lehet kergetni, a nyakam nagyon is érzékeny. Jobbom, még mindig a farkát és a golyóit masszírozza, balom viszont már a hajába túr bele, hogy jobban megdőlhessek, hátrafelé, vagyis szinte felkínálom neki a kebleimet. Lassan és fokozatosan elveszi magának az irányítást az ilyen húzásainak köszönhetően.
Türelmetlenné kezdek válni, hozzásimulok, majd elhúzódom, csavarni kezdem a csípőm, mintha csak egy csak általam hallható zene ütemére kezdenék táncolni, lassan csinálom, csábítóan és őrjítően, ahogy hozzásimulok és elhúzódom tőle, egészen addig a pillanatig még fel nem kap és meg nem fordít, fenekemen ott vannak az ujjainak a nyomai, de csak addig lesznek ott még nem veszek magamhoz egy kis chi-t, azonban így háttal neki az nem fog könnyen menni, helyette azonban a fenekem tudom kitolni és nekidörgölőzni, mint egy hízelgő macska.
Megnyalom az ajkaim, ahogy a falnak döntöm a vállaim, és engedek neki, azaz kitolom a fenekem, de nem várok tétlenül, az nem én lennék, helyette inkább ölének szorítom a fenekem, és lassan csavarni kezdem a csípőm, hogy neki dörgölőzzek, de közben ingereljem is, de ez nem csak neki jó, hanem nekem is, hiszen legalább két ujja ott van a combjaim között és simogat, amire a kis mozgással csak rásegítek, nem csoda, hogy már most ott tartok, hogy ha karmolható felület lenne a csempe lenne rajta néhány csík.
Újabb sikoly, amiben benne a kéj és egy leheletnyi fájdalom is, hiszen nem volt finom, nem hagyott időt, hogy megszokjam a méreteit, ami ugyebár van neki, nem kicsi és nem is vékony. Kitölt teljesen, amit nagyon is szeretek, ahogy azt is amit csinál. Átkozott. Suttognám neki, mivel úgy játszik rajtam mint egy gyakorlott zenész a hangszerén, van egy pont amikor megadod magad a férfinak akivel együtt vagy, mert túl jó ahhoz, hogy dacolj vele, mikor már nem számít, hogy parancsol neked, és ez az a pont, mikor széthullasz, és csak nyögni és sikongatni tudsz, ez a pont pedig már nálam is veri az ajtót, hogy ideje lesz beereszteni.
Sosem tudtam csendben maradni, amikor jó nekem, de érdekes, hogy ezt csak pasiknál mondhatom el, nőnél csendes vagyok, ott én irányítok, én váltom ki a sikolyokat, de ebben a helyzetben én vagyok az, aki nyög, sóhajt és sikkant, vagy az ajkaiba harap bele, a csempének nyomva az arcát.
Amikor elragadott magával az orgazmus a combjába vájtam a körmeimet bele, de csak a jobb kezemét, nem hiszem, hogy komolyabb kárt okoztam volna benne, viszont most már mind a két kezemre szükségem van, hiszen a csempét támasztom, miután a remegés végig futott rajtam, és már viszonylag normálisan kapok levegőt, lassan elemelem a fejem a csempétől és neki dőlök, belesimulva a kezébe, ami megtart, hogy finoman nekidörgölőzzek, orrom a nyakához nyomom, de ehhez lábujjhegyre kell állnom, viszont ahogy sikerül nyelvemmel nyalok le onnan egy vízcseppet, majd finoman meg is harapom a bőrt. Jobbom lassan simít végig a nyaka másik oldalán és túr bele a hajába. Morranásszerű hangot hallatok ami valamilyen szinte inkább a doromboláshoz van közelebb, torokban képzett hang ez, és az elégedettségem fejezem ki vele, igen, ha tudnék most dorombolnék neki, és az egész testtartásom körülbelül azt fejezi ki, hogy azt tesz amit csak akar, ha ilyen jó marad, és tudom, hogy az marad, Volt már hozzá szerencsém. Egy biztos, innen csak izomlázzal fogok távozni.
Beharapom az alsó ajkaim, és felnyögök, ismételten egy olyan mormolás szerű hanggal, ami nálam a dorombolásnak felel meg hátam a csempének támasztom és a kezeim is egészen addig még azokat nem kezdi el megmosdatni, kell valami aminek neki támaszkodhatok, szemeim félig lecsukva és nagyon is élvezem a finom, simogató érintéseket. Csak alkalmanként mozdulok, hullámzóan, mintha enyhén has táncolnék, mikor olyan helyeken érint ahol ez nekem nagy örömömre szolgál, de szerintem számára is élvezetes lesz a látvány.
Lábam kérdés nélkül emelem meg, hogy a combjára helyettem a talpam és kényelmesebben hozzám férhessen, ahol csak akar, van még egy pont amire érzékeny vagyok és az a bkom, egy finom harapás és elveszek, viszont úgy tűnik, csak simogatást kapok, nem baj, ez is nagyon finom. Fejem előre döntöm, hajam nedvesen hullik előre és innen nézek rá hatalmasra nyílt szemekkel.
- Nya….mmm….- Ennél többet ne kérjen tőle senki sem, csak megfordulok, és kezeim a csempén támasztom meg a fenekem, pedig kicsit kinyomom, jobban mint indokolt lenne, kicsit incselkedem vele, lassan és finoman riszálok is neki, még vissza felfelé halad. Fordulok amikor fordít, és felemelem a fejemet is, hogy fogadjam a csókot amit kapok, hagyom a kezeimet is a fejem fölé felhúzni, és már tudom mi jön, automatikusan emelem meg a jobbomat, akarom azt amit kapok, de még mennyire, hogy igen?! csípőm amennyire csak tudom ebben a pozícióban kitolom fel, és a fejem hátravetem amennyire csak lehet szemeim becsukom, hogy a víz ne menjen a szemeimbe. Hangom halk vagy hangosabb minden csak tőle és a lökéseitől függ, van amikor a számat rágcsálom, van amikor teljesen utat engedek a nyögéseknek, mikor hogy jön ki a lépés.
- Aww…..- és ehhez hasonló hangok hagyják el az ajkaimat még ő mozog kemény tempóval, úgy érzem, ezen az éjjelen szétfogok még hullani néhány alkalommal, és az is csoda lesz, ha a végére meg akarok majd mozdulni és nem csak összegömbölyödni valahol ahol még szuszoghatok és piheghetek egy keveset a mámor utolsó élvezetcseppjeiben. Azt hiszem tükör sem kell, hogy tudjam kipirultam, nem a íztől hanem attól amit velem csinál. Nem tudom, hány alkalommal remegek meg alatta, vagy inkább előtte, de van néhány alkalom, mikor  a gerincem ívbe feszül.
▷MUSIC: Lick ▷ NOTE:  Embarassed▷ WORDS: 1352

©️
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sun May 04, 2014 5:10 pm

Ambrosia & William
+18

Nem zavar, hogy a vizet hidegebbre állítja. Én bírom a meleget, de ez azt hiszem csak a démonok sajátja. Nem tudom, hogy van-e még olyan lény, aki olyan szinten képes toleráns lenni a tűz forróságával szemben, mint a fajtám. És egyébként is most éppen mással vagyok elfoglalva, minthogy a vízhőmérséklet kössön le vagy érdekeljen.
Nem szokásom kérni. Egyszerűen csak közöm, amit akarok. Tisztán és érhetően, félrebeszélés nélkül. Ha megtette volna első szóra, amit kérek tőle, az valami különleges örömmel és kéjjel öntött volna el. Egy kib*szott démon vagyok, más dolgok hoznak valóban lázba, mint a halandók többségét. Számomra az irányítás és a teljes kontroll az, ami igazán érdekes és ha a sz*xben is megkapom, az még inkább képes beindítani.
De húzza az időt és ezzel együtt az agyamat is. Nem tetszik a türelmetlenebbik részemnek ez a játszadozás, de másfelől kellemes is, ezért feszülten ugyan, de hagyom, hogy folytassa, tegye csak, amit csinál.
Végül pedig megkapom, amit akartam. Mindig megkapom, amit akarok. Leplezetlenül élvezem, ahogy elnyeli a farkam és játszik vele. Ennek megvannak a jelei részemről. Démon vagyok és férfi, melyik hímnemű ne élvezné azt, hogy egy gyönyörű nő térdel előtte és épp leszopja?!
Nagyon is jól érti a dolgát, még emlékeztem rá, hogy mennyire és nem csalódom benne most sem. A technikája az valami fantasztikus, még mindig mesterien tudja használni a nyelvét és az ajkait, ha arról van szó, hogy kényeztessen. No persze akkor is, ha épp az agyamra akar menni a szövegelésével. Most azonban erről szó sincs.
Nem a szájában akarok elélvezni, legalábbis nem első körben. Bár lehet, hogy még sort kerítünk erre is, hiszen nem egy rövid menetet tervezek vele és ahogy emlékszem, nem úgy rémlik, mintha a rövid kis numerák híve lenne. Szerencsére én sem vagyok.
Felhúzom magamhoz finoman, ösztöneim bömbölve üvöltenek és hajtanak, hogy benne legyek, belévágjam magam és élvezzem gyönyörű és tökéletes testét minden létező módon, ahogyan csak lehet.
Elégedetten mordulok fel, amikor a keze a farkamra fonódik és onnan a golyóim felé nyúl tovább. Nagyon is ingerlő és izgató, amit csinál. A kezébe lököm magam és közben az ajkát csókolom harapva. Olykor ajkai közé nyögök és mordulok, jelezve, hogy nagyon is tetszik, amit éppen tesz.
Ajakitól elszakadva a nyakához hajolok, hogy ott ingereljem alabástrom színű bőrét. Addig csipkedem a finom bőrt, amíg halvány rózsaszínt nem lesz. Fogaim játékába belevegyül, hogy olykor a nyakába nyalok vagy apró csókot lehelek a bőrére.
Végigsimítok karcsú alakján, kezeim a fenekének húsába marnak. Tudom, hogy némi fájdalmat is okozok neki. Nos a vaníliasz*xnek nem én vagyok a legnagyobb híve. Nem tudok finom lenni és őszintén szólva nem is akarok. Keményen szeretem és lehetőség szerint némi „fűszerrel” megtoldva.
Megfordítom. Most már elég a felvezetésből azt hiszem mindkettőnknek. Lusta szfinxmosoly terül szét a képemen, amikor meghallom a sikkantását. Ujjaim a nyakától siklanak végig a testén lefelé, egészen a csípőjéig. Onnan pedig előrefelé folytatom a simítást, egészen a csiklójáig, amit kényeztetni kezdek. Elégedetten mordulok fel, amikor a fenekét nekem dörgöli. Tetszik, ahogyan a csípőjét tudja tekergetni.
Keményen vágom belé magam, újabb sikolyt gördítve le ajkairól. Durván és ösztönöktől vezérelve mozgok benne. Hihetetlenül szűk és nagyon finom! Élvezem, ahogy körül ölel szorosan. Egészen belényomakszom minden egyes lökéssel. Halk nyögései pokolian izgatóak. Kezeim a testét hangolják, ujjaim játszanak rajta, ingerlem őt, ahogyan csak képes vagyok rá, legjobb tudásom szerint. Annak ellenére, hogy elég csökött érzelmi skálával rendelkezem, szeretem hallani, hogy egy nő nagyon is élvezi, amikor velem van. Ez is simogatja az egómat. Van bennem hiúság, nem is kicsi, de ezt nem szoktam mások orrára kötni. Szükségtelen, hogy tudjanak róla. Ez azonban most a legkevésbé sem fontos, hiszen van éppen más nagyon is kellemes és fontos dolgom, ami éppen eléggé köti le minden gondolatomat.
Amikor torkából sikollyal vegyes érzéki nyögés szakad fel, én is felmordulok és néhány intenzív lökéssel engedem belé magam, ahogy elélvezek, szűken és forrón lüktető ölének szorításában. Melléről elveszem a kezem és nagyjából a feje mellett támaszkodok meg a vízcseppektől nedves csempén. Egy darabig még benne maradok és lenyugtatom a légzésem. Testem az övének feszül, bal karommal tarom meg a testét, átölelve őt, a másikkal pedig magamat támasztom meg.
- Még koránt sem végeztem veled, Ambrosia. – a fülébe mordulok halkan és ellépek tőle, kicsusszanva belőle. Magam felé fordítom, hacsak nem tesz ez ellen valamit. A tusfürdőm után nyúlok és kezembe teszek belőle egy adagot. Tenyereimet összeérintve kenem szét, habot képezve és a velem szemben lévő succubus melleit érintem meg először. Közel lépek hozzá és eloszlatom a krémessé vált zselés-habos anyagot, síkossá téve ezzel kebleit. Ajkaihoz hajolok és harapva, birtoklóan csókolom meg. Amíg itt van nálam, a kezeimben és így, ahogyan most, addig a magaménak tekintem. Birtoklási vágyam elég nagy és ami azt illeti szeretem is, amikor valami olyan gyönyörű, mint ez a nő, az enyém. Még akkor is, ha csak néhány órára. Azonban erre az időre egészen biztosan annak tekintem, ha tetszik ez neki, ha nem. Ilyen vagyok és azt hiszem neki pont nem kell mutogatnom a bizonyítványomat, anélkül is pontosan tudja, hogy kihez is jött és kivel van dolga.
Melleiről a vállai felé haladok, onnan le a karjain, majd vissza. Derekának íve jön, majd a hasa, hátrafelé haladva a feneke, onnan megint előre az öle, combjai. Lejjebb haladok, ajkaitól elszakadok és elé térdelve a lábait is végig kenem a tusfürdővel.
- Fordulj! – mordulok meg ismét. Ha hajlandó megtenni, akkor a lábain felfelé haladva érem el a combjait, majd ismét a fenekét. Kezeim lassan bejárják az egész testét teljesen. Felállok és a hátát sem hagyom ki. A nyakán fejezem be a mozdulatsort. Megint magam felé fordítom – már ha egyáltalán korábban megfordult, amikor mondtam neki – és elégedett mosollyal a képemen nézek végig rajta. Az, hogy végig szappanozhattam a testét és olyan helyeken is érintettem, amit nagyon is kívánatosnak tartok rajta, nekem elég volt ahhoz, hogy megint a magamévá akarjam tenni.
Megint megcsókolom és közben ha hagyja, akkor megfogom mind a két kezét és finoman felfelé vezetem a csuklóinál fogva. Jobb kezemmel fogom össze a feje felett, a csempének szorítva mindkét csuklóját és eszemben sincs elengedni, hacsak nem tiltakozik ellene nagyon. Nem fogok vele semmi olyat tenni a sz*xben, amit nem akar. Nem vagyok erőszaktevő, az nem hoz lázba. Jobban szeretem, amikor valaki önként adja magát, hogy azt tegyem vele, ami mindkettőnknek jól esik.
Bal kezem az öléhez viszem, ujjaim megtalálják a lába közét és ingerelni kezdem, hogy még inkább felizgassam. Ha már elég nedvesnek ítélem megint, akkor jobb lábát felhúzom és a csípőmre szorítom.
- Ölelj át ezzel a lábaddal. – mordulok meg ismét a füléhez hajolva. Ha megteszi, akkor tenyerem a fenekét fogja meg. Újra belécsúszok.
Keményen mozgok benne ez alkalommal is. Figyelek arra, hogy a vérkeringését ne szorítsam el a kezeiben, de azért szorosan és határozottan tartom a feje felett mindkét karját, amíg újra és újra belélököm magam. Intenzív és kemény tempót diktálok ez alkalommal is.
Annyi mindent tennék vele ezen az éjszakán. Már csak a gondolat is teljesen felingerel. Tökéletes teste van és kedvelem azt is, amilyen tűz ég benne. Olykor bosszantó egy nő, de azt meg kell hagyni, hogy az ágyban nagyon is jó tud lenni. Csak ne volna olyan átkozottul makacs!
▷Music: ide, ide ▷ Note: ▷ Words

©
Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sat May 03, 2014 3:36 pm


Ambrosia & William
The night is dark, the blood is red...

++Nem kicsiknek való tartalom++

Nemesi vér csörgedezik bennem, a faek között is vannak nemes családok és hajdanában ékszerem is volt nem is kevés, számtalan alkalommal próbáltam fele egyiket a másikat csak a csupasz bőrömre. Néhány évvel ezelőtt szereztem magamnak egy láncot a csípőmre való, arany és gyémánt, de van egy hálószerű is, ami mintha szoknyát szeretne imitálni. Igazán remekül fest, csak hát, nincs hova felvennem. De tetszik és elfogadtam mind a kettőt, mint ajándékot, hogy a viharba ne tettem volna, amikor szeretem az ékszereket?!
Nem hittem, hogy ilyen reakciót váltok ki belőle, nem ezt terveztem ezzel, hajamba markol és hátra rántja a fejem, annyira nem fáj, azért nem volt olyan durva, de a harag és ami villan a szemeimben, a hajhúzással és fej hátrafeszítéssel együtt megrettent, nem akartam felhergelni, ennyire és ilyen módon nem. Eszemben sem volt ezt megtenni, nem őrültem meg, hogy magamra haragítsam, de az is igaz, hogy olyan pengeélen táncolok, ahol egy apró mozdulat is végzetes lehet és most lehet elszámítottam magamat. Hozzásimulva maradok, talán szorosabban is mint eddig, kezeim a mellkasán, a póló anyagába marok, ahogy hátra rántja a fejem, önkéntelen reakció ez. Légzésem szaporává válik, de erővel próbálom lelassítani, nem eshetek pánikba és nem ijedhetek meg. Nem és nem!
Nyelek egyet és nem felelek, nincs mit mondanom, azt hiszem most érvényes az a mondás, hogy bölcsebb a hallgatás, amúgy is az erőtől ami belőle árad, a haragtól libabőrös lettem, a hideg szánkázik végig rajtam tőle, és egy részem menekülne, egy másik úgy érzi akkor vagyok nagyobb biztonságban ha maradok, és csendben vagyok, nem fél és nem esik pánikba, succubus vagyok az istenit! Helyette inkább próbálom, kizárni a haragot, amit lobbantottam benne és belesimulok az érintésébe. Ajkaim lassan elnyílnak és finoman beharapom az alsó ajkam, kicsit rágcsálni is kezdem, néha elfelejtem, kivel is állok szemben. Ilyenkor jut eszembe, miért akarom időnként elkerülni, messzire amennyire csak lehet, de néha kikötök a közelében. Nem szeretem, inkább félek tőled, de ugyanakkor vágyok is rá, mert istentelenül jó az ágyban és a chi amit tőle szerzek napokig elég.
- Mitől, ha nem ettől lesz olyan érdekes és izgató ez a játék? – Suttogom halkan vissza, és csak remélni tudom, hogy ezzel nem szítom fel újra benne a haragot, ujjaim, már nem kapaszkodnak a pólója anyagába, tenyerem fektetem el a mellkasán és szétterpesztem az ujjaim, hogy finoman simogatni tudjam így őt. Vékony az a jég, tudom én is, de még milyen jól tudom. Nyelek egyet, érzem, hogy csillapodik, már nem borzongok bele. Amikor pedig vége szakad az egész erődemonstrációnak és megcsókol megkönnyebbülök, és így is viszonzom, bele is nyögök halkan és finoman, közben mind a két kezem a hajába túr bele, és amilyen szorosan csak tudok hozzá simulok. Jobb, ha a vágy tombol benne mint a harag. Ne kérdezze senki, miért nem megyek el, nem tudom, talán pont azért ami, hogy veszélyes, hogy nincs biztosítékom vele szemben, hogy bármikor beszakadhat alattam az a vékony jég, azt hiszem ez az amitől olyan izgalmas. Nem tudom irányítani, nem tudom az ujjaim köré csavarni, azt hiszem ezek így együtt mind tesznek arról, hogy nem menekülök most el, hanem maradok.
A víz kezd túl meleggé válni a számomra, szeretem ugyan a jó meleg zuhanyt amikor  a bőröm kivörösödik tőle, de ez már kezd sok lenni, így mikor a talpam a padlót éri, a hidegvíz felé tapogatózok és egy kicsivel jobban megengedem, mer lassan puhára fölök ebben a hőmérsékletben. Csak nem haragszik meg érte, különösen nem úgy, hogy valami olyanra készülök, ami számára nagyon is jó lesz.
Ha nem ilyen parancsolóan mondta volna, akkor azonnal megteszem, és nem játszadozom vele, de az efféle parancsok sértik a női önérzetemet, ismerek olyan nők, aki megalázónak tartja, hogy letérdeljen és a szájába vegye a partnerét, ebben pedig szerintem semmi megalázó nincs, sokkal inkább izgató, de ettől még eljátszottam vele egy cseppet, hiszen, nem vagyok kutya, hogy parancsra cselekedjek. De azt hiszem sikerült kárpótolnom, hogy várnia kellett.
Szeretem ezt a hatást amit elérek, hogy a feje hátranyaklik, hogy hallom az élvezete hangjait, valahol ez egy diadal egy ilyen férfivel szemben. Egy idő után már nem rá szegezem a tekintetem csak becsukom a szemeimet és arra koncentrálok amit csinálok, azt akarom, hogy szinte szétessen a nyelvmunkámtól, mélyen nyelem el vagy kevésbé és megszívogatom, néha aprót harapok is, e csak annyira ami még izgató lehet a számára.
Lustán engedem el, kezem még a combján, még a másik a hasán, ahogy elhúzódik tőlem, és végig nézek rajta, lassan emelem fel a tekintetemet. Amikor állam alá nyúl, felkelek, felállok és hozzá simulok, ha hagyja, jobbom kettőnk között marad és őt simogatom. Szeretem érezni a tenyeremben amikor ilyen kemény, de most lesiklik a tenyerem, le egészen a golyókig, azokat simítom meg és kicsit meg is masszírozom, legalább is még a nyelve az enyémmel viaskodik. A harapásra, csak sóhajtok, érzékeny a nyakam azon területe, bele is borzongok, ahogy mellé még bele is markol a fenekembe, kissé fáj, de ez még pont jó.
Hirtelen cselekszik, és kerülök szembe a csempével, ami egy halk kis sikkantást is kivált belőlem, meglepettségemben, arcom a hideg csempének simítom, veszek egy mély lélegzetet amit lassan engedek ki. Remélem örül, most úgy tesz velem ahogyan csak akar, engedelmesen állok nagyobb terpeszbe, tolom ki a fenekem, ám, nem maradok egy helyben, neki dörgölőzöm, kissé riszálok, megcsavarom a csípőm, amikor ujjai lecsúsznak, és finoman érintenek.
Sikollyal felelek, amikor belém vágja magát, de ebben a sikolyban nem csak némi meglepetés van hanem egy leheletnyi fájdalom, egy adag kéjjel fűszerezve, ami pedig a végére nyögéssé szelídül, és fejem hátrahajtom, megborzongok, ami az egész gerincem mentén végig szalad, és egy újabb nyögést vált ki belőlem, majd a fejem, előre ejtem és a hideg csempének szorítom, miközben ujjaim görbülnek, ha nem szilárd felület lenne alatta, már karolnám. Képtelen vagyok csendben maradni, nem megy ez nekem mikor ilyen, még szűk vagyok neki, így még jobban ingerel engem is mozgása, folyamatosan apró kis nyögések hagyják el az ajkaim, sosem tudtam csendben maradni egy jó aktus alatt. Nem az a halktípus vagyok.
Rövidesen újra megremegek, köszönhetően a háromszoros ostromnak, körmeim a csempén húzom végig, talán karistolom is, nem tudom, nem is érdekel, jelenleg épp egészen máshol vagyok, olyan mintha millió egy kis darabra hullanék szét és épülnék fel újra, ajkaimról nyögés fakad vagy sikoly, tudja a fene, de nem is érdekel. Bal kezem a homlokom alatt, azon támaszkodom, meg jobbommal hátranyúlok, érezni akarom a bőrét, az izmait a tenyerem alatt.

▷MUSIC: Night of the Hunter ▷ NOTE: Nem tudom mi a terved, nem vittem tovább  Embarassed▷ WORDS: 1053

©️
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Fri May 02, 2014 9:15 pm

Ambrosia & William
+18

Ravasz ragadozó vigyor ül ki a képemre. Elnézegetném abban a bizonyos ékszerben. Kedvemre való a vörös kő a hófehér, bársonyos nő bőrön. Nemesnek születtem, vannak olyasmik, amiket belém neveltek és még ma is szeretek. A szépen megmunkált ékszerek pedig egy kecses hattyúnyak körül mindig is kívánatosan festettek, már három évszázaddal ezelőtt is és most is. Főleg, ha mást nem is visel közben. Talán a combfix még maradhat, de semmi más.
Hozzám simul a teste és ez tetszik. Ugyan melyik egészséges hímnek ne tetszene ez?! Az viszont, amit mond, már kevésbé. Megint megragadom a szőke tincseit a tarkójánál és megrántom a fejét. A mozdulat nem a legfájdalmasabb – valójában messze van attól –, de azt akarom, hogy rám nézzen most. Lélektelen fekete szemeim teljesen elsötétülnek és végtelen mélynek tűnnek. Nem emberiek többé. Egy szörnyeteg fekete tekintete kapcsolódik az övébe. Szavai feldühítettek.
- Én nem csak egy férfi vagyok succubus! Egy kib*szott démon vagyok! Kiszámítható pedig a legkevésbé! És ha még egyszer egy állat ösztöni szintjére alacsonyítasz, akkor már nem csak a szavaimat fogod hallani. – mély hangomból izzik a harag, ami körbefonja egész lényem és testem és lassan folyik át az övére.
Szabad kezem ujja az álla alá simul és onnan lefelé a kecses nyakon, a mellkasig. Közelebb hajolok hozzá, ajkait nézem el, majd visszatérek a szemeihez.
- Meg akarlak d*gni és meg is foglak. De nem azért, mert nem tudok nemet mondani egy meztelen női testnek. Hanem azért, mert kib*szottul kívánlak ebben a pillanatban. Tetszik a nagy szád, de vigyázz Ambrosia, mert nagyon vékony jégen táncolsz. – lenyugtatom magam, nem akarom, hogy borzongjon, tisztában vagyok azzal, hogy sötét energiáimat ő is érzékeli és ezek az energiák csak számomra nyújtanak kellemes érzést, másnak nem. Megcsókolom őt, szenvedéllyel és birtoklóan.
Nincs bajom azzal, ha egy nőnek nagy a szája velem szemben, sőt valahol még ínyemre is van a merészsége, amit értékelek, de az ostobaságot már nem kedvelem. Nem vagyok egy kutya, vagy holmi még értelmetlenebb állat, aki nem tud mást csinálni, mint farkat csóválni, ha meglát valami tetszetőset. Ami azt illeti megvan a magamhoz való eszem és intelligenciám és köszönöm szépen, szeretem is magamat többnek tudni nemhogy az állatoknál, de az embereknél is. Igazság szerint vagyok akkora egoista p*cs, hogy még ennél is többet gondoljak magamról mindazzal együtt, hogy tisztában vagyok a határaimmal. Mert azok nekem is vannak. Tudom, hogy ez a nő itt, akinek épp a nyelvével viaskodik az enyém egy succubus és nem kell őket félteni, megvannak a maguk praktikái.
Átkerülünk a fürdőbe, ahol leveszem róla a maradék felesleges ruhát és az én gönceim is lekerülnek. A víz forró és számomra kellemes, egyébként is kedvemre van minden, ami forró. Hiába, az elemek közül a tűz áll hozzám a legközelebb és minden ami azzal kapcsolatos, így a magas hőmérséklet is.
Mielőtt még engedném, hogy a szőke gyönyörűség talpai a tusoló padlójára kerülhessenek, teszek arról, hogy felingereljem. Szeretem, amikor sóhajok és nyögések hagyják el dús és kívánatos ajkait.
A csempefalnak támaszkodom fél kézzel, másik kezem pedig a szőke és vizes tincsek közé túrnak. Élvezettel nézem végig, amit csinál, ahogy megszívogatja a bőrömet és lenyalja a vízcseppeket rólam. Nagyon is izgató látvány és hajt a vérem, ösztöneim dübörögve, bömbölve akarják, hogy végre történjen valami. Vegyen a szájába vagy mártózzam meg benne, mindegy. A feszültség egyre csak nő bennem, de jól esően, még akkor is, ha legszívesebben felkapnám és belé döfném magam kíméletlenül.
Kimondom, amit akarok. Nem kertelek, k*rvára nem szoktam sosem. Ő persze megint nem teszi azt, amit hall. Gondolom nála ez valami olyasmi, amiből elvi kérdést csinál. Pedig nagyon is szexi az, amikor nem kell könyörögni egy nőnek és nem is makacsolja meg magát. Egyik végletet sem szeretem.
Élesen szívom be a levegőt, mikor végre hajlandó arra, hogy a szájába vegyen. És mmm… milyen finom is ez!!
Élesen szívom be a levegőt résnyire elnyílt ajkaim között. Csípőm előremozdul, tincseire pedig jobban rámarkolok. Végig tartom vele a szemkontaktust. Tetszik, amit látok, ahogy a farkam nyalja végig, aztán ahogy elnyeli. Eljátszik vele. Ínyemre van a dolog. Egy darabig elnézegetem a ténykedését, de ahogy egyre intenzívebb lesz az érzés, úgy hanyatlik hátra a fejem és olykor egy-egy morgás hagyja el a torkomat és gördül le ajkaimról, jelezve, hogy kib*szottul élvezem a nyelvmunkáját.
Amikor már úgy érzem elég, mert nem így akarok még elmenni, akkor újra rászegezem a tekintetemet és elhúzódom tőle. Ujjaim álla alá siklanak és finoman húzni kezdem felfelé, hogy álljon fel. Ha enged nekem, akkor egy csókra hajolok oda ajkaihoz és behatóan vizsgálom meg a manduláit, harapva falom ajkait, kezeim pedig közben végigsimítanak az oldalának karcsú ívén és a nőiesen domború csípőjén is. Fenekébe marok. Elengedem az ajkait és a nyakához hajolva csókolom meg a bőrt, majd meg is harapom, de vérét nem fakasztom.
Hirtelen hajolok el és ugyanilyen hirtelen fordítom meg karcsú és könnyű testét. Jobb tenyerem a háta közepének feszül és ha nem tesz valamit, amivel megakadályoz, akkor a csempéhez préselem. Bal lábammal nagyobb terpeszre kényszerítem és erekcióm a fenekéhez nyomom, ahogyan kezem helyett most már a mellkasom feszül csupasz és nedvesen csillogó hátának. Bal kezem előre nyúl öléhez és a csiklóját kezdem ingerelni. Jobbommal lenyúlok, csípőjét ragadom meg és magam felé rántom, hogy a feneke még kijjebb legyen.
- Domboríts nekem. – füléhez hajolva, halkan szólalok meg. Forró leheletem borzolja a bőrét és hangom bár még most is parancsoló, van benne némi nemű kérés is. Tudom, érzem, hogy ő is akarja, hogy benne is lüktet a vágy. Ha megteszi, akkor egyetlen lökéssel kerülök belé és kezdek mozogni. Nem mondom, hogy nem ingerel kib*szottul az, hogy még nagyon szűk, de azt akarom, hogy teljes valómban érezzen egészen mélyen magában, ezért egy erőteljes lökéssel nyomakszom belé. Utána pedig mozogni kezdek. Bal kezem még mindig ostromolja az egyik legérzékenyebb pontját. Nyakához hajolok és a bőrt csipkedem meg fogaimmal újra és újra.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words

©

Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sun Apr 27, 2014 2:58 pm


Ambrosia & William
The night is dark, the blood is red...

++Nem kicsiknek való tartalom++
- Régen nem láttalak már…- Harapom be az alsó ajkamat, de többet már nem mondok, mivel tudom, hogy nem szokott légből kapott dolgokkal dobálózni. Nem annak a típusnak ismertem meg és ez minden tekintetben igaz rá, ha egyszer mond valamit, az úgy is lesz, legyen az neked jó vagy rossz, és utóbbit vele szemben nem szeretném megtapasztalni. Nagy falat lenne nekem ellenségnek, túl nagy és félek az maximálisan az életembe kerülne. A magabiztossága meg nem téma, az egész pasiból süt, hogy tisztában van önmagával és  a hatásával másokra. Sajnos én sem vagyok kivétel, küzdök ugyan ellene és dacolok, de van egy olyan lehengerlő kisugárzása, ami nem a belőle áradó sötétség, csak a nyers férfias erő ami azért bennem is megrezegtet valamit, de igyekszem titkolni, nem kell erről senkinek sem tudnia. Nem ez nem érzelem, csak puszta vágy, biológia és kémia, a hormonok kavalkádja.
- Várom az ajándékom. – Szólalok meg, mikor azt mondja, hogy akár. Vagyis biztos lehetek benne, hogy előbb utóbb tiszteletem fogom nála tenni, csak az ékszerben. Így egyezkedj egy démonnal, előbb utóbb úgy is az lesz, amit ő akar, bár ha nem lenne ínyemre a dolog nem is mentem volna bele és nem ide jövök, hanem kínkeservesen vonszolom el magam egészen máshova.
- Attól függ miben… - Hozzá simulok, hiszen jobb amikor akar engem, mintsem amikor dühös, és a mai estén volt már egy halál közeli élményem, nem akarok ismételni, élni akarok és élő dolgot akarok csinálni, kifulladásig! Ahogy bújok hozzá, és a szemeit nézem, majd a száját, úgy nyalom meg az enyémeket, szeretném, ha elterelődne végre a figyelme a késemről. – Te is csak férfi vagy, van, amiben igen is kiszámítható… mondjuk, ha ott egy meztelen nő is… - Ami pedig én leszek, egy perccel később, igen, nagyjából úgy tapadok rá, mint akinek az élete múlik ezen és néhány perccel korábban még így is volt. Türelmetlenül szabadítottam meg a pólójától, általában nem vagyok ilyen rámenős, mert szeretem minden cseppjében kiélvezni ezt a lépést is, de most nem volt arra hangulatom, hogy lassan kerüljön le róla a póló, írjuk ezt is a goblin számlájára. Hátam a hideg csempének feszül, ah hamarosan átmelegszik és már nem lesz olyan hűvös, ahogy megszokom, bár nem olyan sokat támaszkodok neki teljes háttal, hiszen jelenleg mér csak a vállaim és a fejem éri a felületet. Gerincem ívben feszül, szó se róla tetszik, amit csinál, halkan sóhajtva fejezem ki mennyire, de most valahogy aktívabban is részt kívánok venni ebben. hajában merülnek el ujjaim, majd a nyakára és vállaira siklanak a kezeim, és feszengésbe kezdek, élvezem, amit csinál, és ennek megvannak a maga jelei, de mást akarok. Én akarom a kezembe a gyeplőt, de vele szemben ezt megszerezni, majdnem egyenlő a lehetetlennel, de próbálkozni azért fogok, sosem fogom feladni, és láss csodát morgása után nem sokkal elenged, a talpaim a zuhanyzó alján, én pedig állok, lábujjhegyen, hogy felérjem őt. Van néhány centi közöttünk, így rá kell segítenem arra, hogy kényelmesen elérjem. Elérte a hatást, amit akart, nagyon is akarom őt, de előbb mást valami olyat amivel az én kezemben lehet egy időre az irányítást, és egyszer még kicsikarom belőle, hogy a nevemet sóhajtsa! Az élet apró kis céljai, vagyis az enyémek, apró kis győzelmek, amik színesítik az életemet, ez is ilyen. Csókja birtokló és cseppet sem finomkodó, de nem is erre van most szükségem, hát lelkesen viszonzom is, hogy utána elszakadhassak, és a nyakén haladjak lassan lefelé, kóstolva és harapva a bőrét. Jó illata van, nem tudom, hogy csinálja, de mindig olyan friss és fűszeres, nem összetéveszthető semmivel sem. Megvan a maga eszenciája, de ez valahogy más. Bőrét lassan kóstolom végig, nem sietem el a dolgot, harapom, és néhol megszívom a bőrt, vagy csak a nyelvem húzom végig rajta eltüntetve a vízcseppeket, amikor folyamatosan zárporoznak ránk. Derekán állnak meg a kezeim, amik lassan tovább indulnak az izmos fenéken, itt már jobban belemélyesztem a körmeim a bőrébe. Harapnivalóan jó segge van. Felnézek a szemeibe, amikor a mellkasán járok, és végig húzom, a nyelvem a kis sötét folton majd elmosolyodok, és haladok tovább lefelé, bár a hasánál megállok, szeretem a kockás hasfalat, és elidőzni is szeretek ezen a részen, jobban mint a mellkason, különösen a csípő vonalnál szeretek játszadozni, nyalogatni és harapdálni a bőrt.  Ott hagyni a fogam lenyomatát. Most is ezt teszem, minden egyes kockát megkóstolok, lassan és ráérősen, hogy utána baloldalon a csípőjén húzzam végig a nyelvemet. Hallom a hangját, hallom amit parancsol, de nem vagyok ebben jó, én és a parancsok két külön világ vagyunk, helyette inkább elhúzódom egy pillanatra még úgy is, hogy a keze a hajamban van. Belenézek a szemeimbe, és lusta mosoly jelenik meg az arcomon ahogy megnyalom az ajkaimat, igen ez a célom, ezért vagyok is idelent, a combjában megkapaszkodva jobb kézzel, és ballal az alhasán simítva végig, de majd akkor teszem meg amikor én látom jónak. Nem teszem meg még amit akar, helyette csak teljes hosszában húzom végig a nyelvem a farkán, a végétől a tövéig. Eljátszom még vele ezt néhányszor, mielőtt még teljesíteném a kérést és amit miatt én magam indultam el ebbe az irányba. Csak lassan és nyugodtan veszem a számba, kóstolgatva, nyelvemmel felfedezve, mielőtt még végig engedném. Közben felnézek a szemeibe, látni akarom, hogyan is reagál arra amit vele teszek. Mennyire tetszik neki. Ha megvan a szemkontaktus és figyel rám, akkor vissza vonulok egészen a végéig, hogy ott szívogassam meg és a nyelvemmel rajzoljam körbe játékosan és finoman, hogy az őrületbe kergethessem mielőtt újra, intenzívebbre váltan a a nyelvmunkám.
▷MUSIC: Burn ▷ NOTE:   Embarassed▷ WORDS: 902

©️


Last edited by Ambrosia Navarro on Sat May 03, 2014 3:38 pm; edited 1 time in total
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sun Apr 27, 2014 9:53 am

Ambrosia & William
”WELL I AM DEATH, NONE CAN EXCEL,
I'LL OPEN THE DOOR TO HEAVEN OR HELL.”

Ravasz fény gyúl lélektelenül csillogó szemeimben. Pontosan tudom, hogy milyen is a teste a ruha alatt és határozottan azon a véleményen vagyok, hogy egy olyan gyönyörű test, mint ami neki van, kifejezetten meztelenül a legszebb. Ékszer lehet rajta, esetlen combfix és harisnyatartó, de az a maximum, ami takarhatja ellenállhatatlanul selymes és tökéletes bőrét.
- Mit gondolsz, szoktam én olyat mondani, amiben nem vagyok biztos? – azt hiszem ebben az estben a visszakérdezés elmond mindent.
Látom rajta, hogy a gondolat az ő fantáziáját is megmozgatja. Bár az meglehet, hogy ő az ékszerekre gondol, én nem feltétlen csak arra. Tulajdonképpen mindegy is.
- Akár. – tejfehér bőrén jól mutatnak a vörös kövek. Olyan érzete lenne, mint a vércseppeknek, amelyek számomra szintén izgatóak. Nem vagyok ugyan egy kib*szott vámpír, de véren élek nagyobb részt. Ugyan megeszem az emberi az ételt is, de annak köze nincs ahhoz, amit igazán szeretek és élvezek.
A vérivásnak a rituáléját is szeretem. Közvetlenül az élő testből kiszívni, kortyolni, melegen. Különösképpen akkor, amikor vagy az adrenalin vagy a kéj és gyönyör egyvelege édesíti meg. Olyankor a legjobb. Mmm.
Némi műsort is kapok tőle, ahogy vetkőzik. Nem csak magát a vetkőzés tényét, hanem a domborodó feneket, amit olyan nagyra tartok. Tulajdonképpen szinte minden pózban szívesen rakok meg egy nőt, de nem tagadom, hogy igen előkelő helyen áll nálam, amikor közben a kerek és formás popsit is csodálhatom hátulról merülve el a szebbik nem képviselőjében.
- Szeretem, amikor egy nő pirul, szóval csak rajta. – nézek végig rajta éhes tekintettel, de előkerül a kése, aminek az ezüsttartalma az, ami zavar, illetve, hogy a lakásomba került. Rövid úton változik meg a hangulatom ettől.
- Azt hittem már megszoktad, hogy meglepetéseket okozok. Vagy úgy véled kiismerhető lettem? – hangom tónusában van valami nem evilági és bár valóban nem örülök az ezüstnek a lakásomban, gondolataim visszaterelődnek valami sokkal kellemesebb felé. Tett tettet követ, Ambrosia pedig hamarosan megszabadul felesleges ruhaneműinek egy részétől. Mondtam, hogy meztelen a legkívánatosabb és emellett most is kitartok.
Felveszem, karcsú teste szinte rám fonódik. A fürdőig viszem, hogy ott aztán befejezzem vetkőztetését és rólam is lekerülnek a ruhadarabok. Részben neki köszönhetően. Nyakához hajolok, tudom, hogy szereti, még emlékszem rá, és nekem is jól esik itt ingerelni a bőrt és így izgatni vele őt. Halk sóhajai izgatóak, válaszul olykor morgás hagyja el torkomat. Különösen akkor, mikor érzem, hogy a teste milyen tökéletesen válaszol minden egyes finom kis ingerre, amit kap tőlem. Körmei a vállamba mélyednek, felmordulok és a combjába marok, ahogy felveszem a derekamra ismét. Mellét kényeztetem, ujjaim gyakorlott mozdulatokkal dörzsölik, morzsolják és csipkedik bimbóját amíg az hegyesen nem mered előre. A keménnyé vált mellcsúcsra hajolok, számmal, nyelvemmel és fogaimmal ingerlem tovább. Jobb kezemmel tartom őt most meg és balom foglalkozik a másik finom és puha halommal, hogy az is követhesse párját és hetykén meredjen előre a kedvemért.
- Ne feszengj. – mordulok a kényeztetésébe. Sejtem, hogy szeretne változtatni és aktívabban részt venni, de most nincs más dolga, mint élvezni, amit kap. Nem szeretem elsietni egy nő felizgatását, az nagyon beindít, ha érzem rajta, hogy nagyon akar engem. Megváltozik az illata, a teste is, sokkal nedvesebb lesz, öle felforrósodik és olyan izmai rándulnak finoman össze, amelyek mind azt akarják, hogy benne legyek. Eszemben sincs lerohanni senkit, szeretem megadni a módját és egy kielégülés egy alkalommal egyáltalán nem elég, nem kielégítő. Igénylem a többszöri felvonást és ez alkalommal sem tervezem rövidebbre a dolgot ezzel a szőkével.
Ingerlem még a melleit és mikor azt gondolom, azok már épp eléggé merednek előre keményen és kissé duzzadtan, akkor engedek neki. Birtoklóan, cseppet sem finomkodva viszonozom a csókját. Nyelvem átcsusszan az ajkai között. Feszelgéséből érzem, hogy azt akarja letegyem, hát megteszem. Kezeim a fenekéről felfelé indulnak meg, végig simítva a bőrön, derekának homorú sziluettjén fel a mellekig. Ő nyakamon játszik el. Lehunyom a szemeimet és egyszerűen csak élvezem, amit csinál. Olykor felmordulok, így jelezve, hogy kedvemre van, amit művel.
Körmei a bőrömet szántják bizsergetve a bőrömet, ahogyan egyre lejjebb halad rajtam. Ha még délebbre halad és a mellkasom környékén jár, akkor nézek rá újra. Lélektelenül csillogó fekete szemeim isszák a látványát és hirtelen ugrik be a kép, hogy mire is készül. Éhes és mohó csillogás jelenik meg tekintetemben. Nincs az a férfi, aki ne így reagálna, ha olyasféle mézesmadzagot húznának el az orra előtt, mint amit most Ambrosia is előttem. Ó igen, ezt nagyon is szeretem. Ujjaim a szőke tincsek közé csúsznak és rájuk markolok. Ha hagyja, akkor felveszem vele a szemkontaktust, látni akarom azokat a tágra nyílt szemeket.
- Vegyél a szádba. – mordulok. Még ha erre is készült, akkor elhagyják a szavak a számat. Egyfelől, mert nem tudok a fejében olvasni, csak sejtem, hogy erre készül, másfelől azt akarom, hogy ezt csinálja. Irányításmániás vagyok, sosem titkoltam. Még akkor is, amikor ő az, aki a gyeplőt akarja a kezébe fogni.
▷Music: ide, ide ▷ Note: Bocs, hogy most csak ennyi, de nem akartam a legelejére visszaugrani már és tovább se nagyon mertem vinni, mert nem tudom mit fogsz reagálni. Legközelebb majd több lesz. ▷ Words

©

Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Fri Apr 25, 2014 8:33 pm


Ambrosia & William
The night is dark, the blood is red...
+ 16 +

Nem vagyok akkora harcos, mint egyesek. Szeretnék én is baromi tökös lenni néha, és csak úgy a falra kenni az ellenfeleimet. De ez csak álom, mivel succubus vagyok és testalkatra nem egy terminátor. Mindössze 170 centi vagyok, és mellé vékony, ugyan hajlékony és elég mozgékony, a legtöbb esetben én vagyok a gyorsabb és a reflexeim is kiválóak, de fizikai erő tekintetében egy Goblin és én, nem vagyunk jó párosítás. Most is csak a szerencsén és a leleményességen múlott, hogy túléltem, nem véletlen nem állok le szkanderozni a nálam nagyobbakkal. Ha lomha, akkor én leszek a gyorsabb, ha pedig fürge, akkor marad a találékonyság és a remény. Nem mondom, hogy nem tudom magam odatenni, mert igen is rengeteget gyakorlok, de a magam 48 kilójával?! Ha csak emberek lennénk, én és Edward, akkor is bajban lennék, magasabb, erősebb, nehezebb, egy jól irányzott ütés és K.O. tőle. Tehát őt is cselezni kellene… Tisztában vagyok a képességeimmel és az erőmmel, így akit lehet inkább csábítással veszem rá arra, hogy ne akarjon megölni, akit nem lehet az elől meg menekülök, és ha alkalom adódik, gyors támadás, és újra nyúlcipő. Szégyen vagy sem.
- Igen, ez az Edward esszencia, ami valahogy átitatja a helyet, ha nem súgják meg, hogy a tiéd a hely, akkor is rájöttem volna. – Figyelem a szemeit, ami most másképp csillan fel, mint ami a megszokott, innen tudom, hogy egészen jó most a hangulata. Nem vennék rá mérget, de talán egy csepp játékosság lehet benne, de nála igazából sosem lehet tudni, és ez az ami olyan érdekessé teszi. Nem tudom megjósolni mi a következő lépése.
- Ne harapd le a fejem… - dünnyögöm – Nem néztem annak, na jó igen, de nem szoktam non-stop egy helyen magamhoz venni a chi-t… - Oda szoktam figyelni, mikor, hol és kiből táplálkozom, egy szórakozóhelyen sosem veszek el egy személytől sokat, egy idő után gyanús lenne a dolog, így inkább mindig több célpontom van, vagy inkább zsákmányom, akiktől mindig egy kicsit veszek el, arra is odafigyelek, hogy kicsattanó formában legyenek, így biztosan nem árt nekik amit elszipkázok. Túlélési játékszabályok, egyik alapvető leckéje. Legalább is, néném az elsők között tanította meg ezt.
- Egészen biztos vagy abban, hogy meztelen? – Kérdezek vissza, miközben az elhangzottakat gondolom át, sajnos nagyon is szeretem az ékszereket, talán kicsit túlságosan is le tudnak kötni ezek a csillógó drágaköves izék, néha úgy érzem, mintha tényleg igaz lenne a vicc, hogy genetikailag van ez kódolba a nőnemű élőlényekbe, tudja a rák!? De vitathatatlanul megvan a maga hatása, én is szívesen elnézem az esztétikus, vonzó női testen mondjuk egy rubint köves nyakéket, karperecekkel és bokalánccal. Igen, ez határozottan tetszene nekem is, különösen magamon. Így beharapom alsó ajkaim, ahogy elgondolkozom.
- Rubint? – Szalad ki a számon halkan a kérdés. De persze az is kérdés, hogy utána mi lenne, semmit sem ad ingyen. Bár ki tudja, lehet a természetbeli csere megfelelne ellenértéknek, de nem vagyok ebben biztos, a helyzet pedig az, hogy nem most akarok ezen agyalni.
A blúzom, már összegyűrtem, és épp az egyik csizmámat veszem le, így lényegében előre hajolok, hiszen a csatokat a combomon ki kell oldani, hogy lekerülhessen a lábamról, így némiképp a hajam hullik bele az arcomba és a vállam felett nézek rá. Azt hiszem, nem kell ragoznom, hogy igazán vonzó formával és vonásokkal rendelkezik, de a lényeg az amit mond.
- Most nem tudom eldönteni, hogy elpiruljak, vagy csak… - de a mondatomat nincs időm befejezni, mivel előkerül a késem, az utolsó megmaradt darabom. Tudom, hogy nem szereti, hogy égeti őt, ahogy a többi démont is, ezért is vannak ilyenek a birtokomban, ötvözet, olyan magas ezüst tartalommal, ami még nem megy a kések rovására. Sőt ezüst ékszereket is szívesen hordok, igaz az most nincs nálam, a karperecemből nem sok maradt, amit még az éjjel elején viseltem a bal csuklómon. Mostanra már nincs a birtokomban, csak ez az egy árva kés, ami miatt Edward rászorít a csuklómra, és bennem akasztja a szavakat.
- Nő vagyok, alkalmanként szeszélyes vagy szeleburdi, de nem vagyok bolond, hogy szándékosan hozzak ezüstöt a küszöbödön belülre, apropó, nem hittem, hogy ide bejutok… Ezzel pedig megleptél. – Hangjába beleborzongok, benne van a fenyegetés, hogy bármikor átfordulhat ez az egész és az apró kis incselkedésem véresen komoly következményeket vonjon maga után, de eddig még sikerült nem elpattintanom a szálat, és ez teszi olyan izgalmassá ezt az egészet itt és ebben a pillanatban. De nem húzom, nem feszítem tovább, kis híján elvéreztem, majdnem megölte, nem most akarom ezt újra megreszkírozni, valami másra van szükségem, ami sokkal jobban kapcsolódik az élethez. valami olyan, ami feltölt élettel és energiával és minden porcikámban érezni fogom, hogy igen is élek. Az otthonáról alkotott véleményével egyetértek, nekem is megvan a privát szférám, ahol akárkit nem akarok meglátni, bár én a küszöbről nem így vélekedek.
Gyakorlott kézzel bontja ki a fűzőmet, meglátszik, hogy ő sem a mai kor szülötte, mikor minden egy pöccenésre nyílik, ezen nincs időm tovább gondolkozni, de lassan semmin sem. A hajam a csuklója körül tekereg, ő pedig szorosan tartja és feszíti hátra a fejemet, ami végső soron nem olyan kényelmetlen, mivel alacsonyabb vagyok, mint ő, és neki is dőlök, hogy kényelmesebben helyezkedhessek el. Amikor pedig a hajam elereszti, szembefordulok vele és lelkesebbe viszonzom a csókot, amit épp váltunk. Pontosan ez az, amire szükségem van egy halál közeli élmény után, elengedni magam ebben, mivel ez az ami az abszolút életet jelenti. Nincs nehéz dolga, amikor felkap, egyfelől nem vagyok valami nagydarab, kettő nem kell kérlelni, megyek én magamtól is. Két karom, a nyaka köré fonom, ahogy ujjam eltűnnek a sötét tincsei között, combjaim pedig körülölelik a derekát, nem mintha attól kellene tartanom, hogy elejt.
Halkan szakad ki belőlem a levegő ahogy a hátam a fallal találkozik és megérkezik ő is, nem finomkodik, de nem is igénylem ebben a pillanatban, a pólója dereka után kapok, de kettőn közül ő van domináns helyzetben, így a szakadt nadrágom kerül le, feszes darab volt, ami második bőrként simult a lábaimra. Múlt időben, egyfelől használhatatlanná vált, másfelől pedig már a hideg levegő kóstolgatja a bőröm, de nem sokáig. Gerincem önkéntelenül is ívbe feszül, szinte belesimulok a tenyereibe, és a nyakam is felkínálom számára, a fülem mögött a bőröm igen érzékeny, néhány apró harapás elég, hogy sóhajtozzak, és mint a fuldokló a mentőcsónak felé, úgy kapja a pólója után, hogy végre megszabadíthassam tőle.
Arcom a vízsugár alá tartom, de csak egy pillanatra, hiszen látni akarom, ahogy lekerül róla minden ami teljesen felesleges, önkéntelenül harapom be az alsóajkamat, ahogy feltűnik előttem, a kockás hasfal, az az ingerlő háromszög, és z izmos combok. Sok minden fordul meg a fejemben, de nem gondolkozással akarom tölteni a rendelkezésemre álló időt, inkább vigyük át az elméletet a gyakorlatba és essen szét a ház!
Edward egyszerre csavarja el a fejem, egy bizonyos szinten, amiben érzelem nincs, csak a vágy, és ugyan ezen a szinten utálni is tudom, képes azt kihozni belőlem, amit eddig keveseknek sikerült, de le van ez ejtve magasról, jó így ahogy van, élvezem és ez a lényeg!
Harapdál, amire körmeim vájom a vállába, és hajtom oldalra a fejemet.
Hátam a hideg csempének feszül, közben a forró víz áztat, ami pont az a hőmérséklet, ami alatt szívesen áztatom magamat, közben pedig ő ostromol. Néhány lélegzetvételnyi és sóhajtásnyi idő után feszengeni kezdek. Azt akarom, hogy az egész világ darabokra hulljon körülöttem, és azt, hogy ő is sóhajtozzon, mert olyat teszek, amitől ő esik millió egy kis szilánkra. Két tenyerembe fogom az arcát, magam felé fordítom, hogy harapva csókolhassam, meg és közben elkezdjem eltolni őt magamtól. A művelet nem lesz egyszerű, de ha sikerül elérne, hogy letegyen akkor lábujjhegyre állva, végig húzom a nyelvem a nyakán, és kíváncsian harapom be a fülcimpáját, amit kissé meg is szívogatok, hogy utána lassan kóstolgassam, nyelvemmel, fogaimmal és ajkaimmal a nyaka bőrét lefelé haladva. Közben körmeim finoman, de annyira azért erőse húzom végig az oldalán, de ez csak bizsergető érzés legyen a számára.
▷MUSIC: Burn ▷ NOTE:   Embarassed ▷ WORDS: 1300

©️


Last edited by Ambrosia Navarro on Sat May 03, 2014 3:39 pm; edited 1 time in total
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Mon Apr 21, 2014 10:47 pm

Ambrosia & William
”WELL I AM DEATH, NONE CAN EXCEL,
I'LL OPEN THE DOOR TO HEAVEN OR HELL.”

Elégedett vigyor terül szét a képemen a „bizonyítványom” említésére. Még mindig az egóm van terítéken. Visszakapom a vigyort, ami még így is megszépíti vonásait, hogy gyakorlatilag úgy néz ki, mint egy széttrancsírozott hotdog. Hát igaz, ami igaz, az a goblin szépen ellátta a baját. Ezen azonban hamarosan változtatunk.
- Én vagyok a hely varázsa kedvesem. – villannak rá fekete szemeim és csillog bennük némi játékosság, ami nem gyakran fordul elő nálam. Élvezem, hogy én vagyok az, ami idevonzza őket, az ami bennem lakozik. Az a förtelem és mocsok, ami bennem burjánzik és lüktetőn él.
- Csak nem te is svédasztalnak nézed a bárt? Ugye tudod, hogy az nincs ingyen?! – ennek azonban már nem örülök. Éppen elég a vámpírlány, aki idejár enni. Ő sem csakúgy teheti ezt meg. Fontos nekem ez a hely és nem akarom, hogy eltűnjenek a vendégeim, mert túl sokan táplálkoznak belőlük így vagy úgy. Egy szipolyozó éppen elég, nem akarok még egyet. Akkor sem, ha az történetesen ez a succubus az.
- Mit gondolsz, honnan kapnád meg azt az ékszert, ha a kedvemért idejönnél és abban feszítenél meztelen a kedvemre? – ragadozó vigyort villantok rá. Kedvemre lenne a látványa, ha így jelenne itt meg. Nem vagyok egy kedves fickó, de ha valami tetszik és élvezetem lelem benne, akkor képes vagyok bőkezű is lenni. Jutalmazni is képes vagyok, nemcsak büntetni. Nyilván meglenne az ára annak az ékszernek és ha valóban úgy jönne ide, vagy lenne itt, ahogyan azt vázoltam, akkor nem csak a szemeimet legeltetném rajta.
- Nem csak a hátadat mosnám le. A fenekedet is alaposan lecsutakolom és a lábaid között is végigsimítok, csakhogy biztosan tiszta legyél mindenütt. – a vigyor még mindig ott játszik a képemen. Arcomba lógó hajam alól nézek rajta végig. Vetkőzése nem hagy hidegen. Tudom mit rejtenek a szakadt rongyok rajta és kedvem lenne újra megszemlélni, csakhogy biztosan tudjam, minden részletre jól emlékszem-e.
Azonban némileg megtöri a pillanatot, hogy azt a szart behozta az otthonomba. Nem azért fogok rá a kezére, mert attól félek, hogy majd ezzel támad rám. Sokkal inkább az zavar, hogy az ezüst a küszöbömön belülre került.
- Okos vagy, ha nem nézel ostobának. Azonban a késeddel nem ez a bajom. Hanem az, hogy a lakásomban van. Nem tölt el örömmel a tudat, hogy behoztad ide. – nem örülök neki. Az pedig, hogy felhasítja vele az ingemet, még kevésbé tetszik. - Ne feszítsd túl a húrt, Succubus. – morgom mélyebbre vált hangon. - Ide nem jön fel akárki, ezt vésd abba a csinos fejedbe. – neki sem lett volna szabad feljönnie a lépcsőn az ajtómig. Azonban ezen egy alkalommal hajlandó vagyok szemet hunyni efelett, mert haldoklott. Más esetben már teljesen más lenne a helyzet. Az otthonom kényes dolog számomra. Mindenkinek megvan a maga szemétdombja, amihez ragaszkodik és nem óhajtja kitenni mások kényének-kedvének. Ez a fészek itt pedig az én otthonom, ahová nem hozok fel akárkit akármikor.
Kibontom a fűzőből és hátrarántom a hajánál fogva. Megcsókolom. Ha akar, akkor most még elmehet. Azonban viszonozza a csókot. Szabad kezem a derekára siklik és közelebb rántom magamhoz. Elengedem a haját, mindkét tenyerem a fenekére csúszik le, belémarkolok és könnyedén kapom a csípőmre karcsú testét. Ha nem ellenkezik, tovább falom ajkait és elindulok vele a fürdőbe.
Az ajtón belépve leteszem a fal mellett, háta a hideg csempének feszül, ahogy saját testemmel lököm annak. Megfogom a nadrágja derekát, kibújtatom a gombot a lyukból és pár pillanattal később, már lecsúsztatom róla a szakadt ruhadarabot. Felállok és megint megcsókolom, kezeim a melleire siklanak, megmarkolom a puha halmokat. Ajakairól a nyakára hajolok. Belenyalok és finoman meg is harapom a bőrt, de nem sértem fel fogaimmal. Épp csak ingerlem. Ha ő nem tette meg, akkor most veszem le a pólómat. Oldalra nyúlva nyitom meg a vizet a tusolóban. Csizmáimat rövid úton rúgom le, aztán kibújok a farmerből és a zoknikból. Innentől kezdve pedig a szőkeség vonja el minden figyelmem. Megint a nyakát találom meg. Végig harapdálom, csipkedve, ingerelve a fehér bőrt, hogy az lassan pirosba vált át. Combjaiba markolok és megint a csípőmre kapom, ha nem tesz valamit ami ebben megakadályoz.
Belépek vele a kissé talán túl meleg víz alá. Háta itt is a csempének feszül. Újra csókolom ajkait és míg bal kezem a feneke alatt támasztja meg, addig jobbom megtalálja bal mellét. Hüvelykujjammal kezdek körözni a bimbón.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words
©

Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Mon Apr 21, 2014 7:25 pm


Ambrosia & William
The night is dark, the blood is red...

Fogalmam sincsen, miért játszok a tűzzel, na jó, ez így ebben a formában nem igaz. Tudom, miért teszem amit teszek, tudom, hogy veszélyes de tudni akarom a határokat is, mi az amit még megengedhetek vele szemben, mi az ami már túlmegy nála egy határon. Ezt pedig nagyon nehéz megállapítani, mivel lég kiszámíthatatlan, de azt hiszem ez az egyik legjobb dolog benne, bárkit az ujjaim köré tudok csavarni, de őt nem. Érdekessé válik emiatt a számomra, mivel velem szemben is önálló akarattal rendelkezik, nem tudom megborítani, legalább is a succubus képességeimmel nem. Egy vékony cérnán, vagy mondjam, úgy pengeélen táncolok, amikor összefutok vele, ettől minden sokkal érdekesebb és izgalmasabb is. Van egy furcsa éle ennek a kis játéknak, pontosa az, hogy nagyot lehet benne bukni, de vajon, ha ő bukik, mit veszít? Egy dolog azonban közös bennünk, egyikünk sem nézi jó szemmel az árulást és az mind a kettőnk számára megbocsájthatatlan dolog. Ki hitte volna, hogy van bennünk bármi közös is?
- Ugyan, ez csak nézőpont kérdése. – Csak vegyünk egy prűd embert és már is én is perverz vagyok egy durva szinten neki, mert lányokkal is szívesen összefekszem, és nem csak a klasszikus pózban szeretem. Na bumm. Ez csak ennyi, ki honnan nézi a dolgokat, de azért szívesen megmosolyognám, most ezt a mondatot, csak hát itt még nem volt ehhez bennem elegendő élet. Én viszont csak húzom most az agyát, szekálom egy kicsit, hogy a saját bajomról elterelhessen a figyelmemet, mivel a kín pokoli, ha lehet ezt a szót használni ebben a kontextusban.
Csak eljutunk addig, hogy én kimondom, a segítségét kérem, ő pedig jön, mellém mászik, és megadja azt a segítséget, amire szükségem van. Akárhogy és akármi miatt is gondolta úgy, hogy a hajam kiszedi, a sebemből hálás vagyok, mert később elég kellemetlen lett volna kiszedni a begyógyult szövetekből. Megvannak a magam hülyeségei, ami miatt rám is rám lehet sütni a szőke nő titulust, de komoly helyzetben nem szoktam nyávogni vagy hisztizni, ha így tettem volna, akkor már alulról szagolnám az ibolyát és ne itt lennék kiterítve ezen az ágyon. A Goblint se a hisztimmel ráztam le magamról sokkal inkább a túlélési ösztönömmel és azzal a harci tudással, amit a néném és az évek ragasztottak rám.
Lusta mosolyát nézem, és szívesen odavágnék valami cinikus megjegyzést, hogy neki is van egója és igen is, élvezi ha azt fényezik neki, pasiból van, szóval, kár is tagadnia, de most csendben maradok, erre nem válaszolok semmit sem.
- Köszönöm, de már volt szerencsém a bizonyítványodhoz. – Most rajtam a sor, hogy képen vigyorogjam őt, de nem sokáig vagyok jó kedvű, mivel nem érzem magam kitűnően és a sürgetés is ott dobol, hogy szerezzek chit, vagy rövidesen kipurcanok, ha tovább beszélgetünk az egójáról és egyéb dolgokról. Mint fuldokló az éltető oxigénpalackra, úgy tapadok rá, amikor már mozdulni is tudok, miközben a nyelvem az övével birkózik és szipkázom ki belőle a szükséges chit, hogy meggyógyíthassam magamat. Végig simít az oldalamon, egy részen ahol a fűző anyaga is megadta magát és hatalmas lila véraláfutás éktelenkedik, de ahogy a többi seb, ez is eltűnik, felszívódik, mintha sosem lett volna ott, visszatér belém az élet, szépen lassan. Bőröm újra élettel teli lesz és nem hamuszürke, mint aki a sírból mászott ki. Sokkal kényelmesebb ez az így, mintsem, haldokolni. Érzem, ahogy az ujjai a fenekem fogják és bele is marokol, vagy inkább mar, de fene bánja, ez már semmi ahhoz képest, ami a vállammal volt.
Az italt amit kínál elfogadom és fel is hajtom elég gyorsan két- három nagy kortyban megállás nélkül, valahogy most jól esik, hogy az egész adag egyszerre egy le és marja végig a bensőmet később talán majd  a fejembe száll, ilyet és ekkora adagot nem szoktam inni, de most teljesen kiérdemeltem, szerintem legalább is.
- Ezzel nem vitatkozom, van a helyben valami ami tényleg bevonzza az embereket, de nem csak a helyieket, hanem a turistákat is, volt időm megfigyelni és válogatni közöttük. – Már én is ülök a pohárral játszom a kezemben még beszélünk, aztán szépen lassan felállok, az öt centis sarkak egy pillanatra azért túl magasak voltak, így egy helyben maradok, mintha így lenne rendben az egész világ, de visszafordulok, hogy válaszolhassak neki.
- Vagy csak te nem voltál itthon, ez még nem jutott az eszedbe? – Nézek rá, most már a megszokott incselkedő természetességemmel. Következő szavaira pedig most én mosolyodok el. – valóban? Na, és az ékszert honnan kapom meg, mivel vörös köves nyakékem még nincsen, csak smaragd és gyémánt szolgál ékemül, a többi sajnos elveszett, úgy húsz évvel ezelőtt. – na igen, ellenségeim nekem is vannak, és választhattam mit mente az égő házból, azt amit viselek és egy kisebb adagot, magammal együtt vagy bent égek.  Ciki.
- Van róla fogalmam, hogy mennyire ingerel, és arra is fogadást tudtam volna kötni, hogy előbb vagy utóbb csatlakozol és leszel olyan rendes, hogy lemosd a hátamat. – Intéséra az ajtóra pillantok, majd lassan és lustán elkezdem, levenni a ruháimat, előbb a blúzom, majd  a csizmáimból bújok ki, és persze, a combomra szíjazott tokokat is leveszem, a négyből már csak egy késem van, teljesen meg is feledkeztem róla, így csak most esik le, hogy nálam van. Edward pedig pillanatok alatt szorít rá a csuklómra, és nézek bele a szemeibe, ahogy a kezembe ott a pőre penge. Aminek most a hegyét az inge felé fordítom, ennyire még mozog a csuklóm. A kés éle borotva éles, minden nap karbantartom a kis játékszereimet, egy jó fegyver legyen mindig tökéletes állapotban, hogy bármikor tudd használni, ez alapszabály a túlélés iskolájában.
- Tudod jól, hogy nem használnám ellened, nem vagyok olyan ostoba, hogy egy szál ezüstözött késsel rontsak neked. Nem vagyok bolond. De imponál, hogy még egy késsel is veszélyesnek tartasz. – Az ing anyagához érintem a pengét és ejtek rajta egy kis bemetszést, de a bőrét elkerülöm, nem vagyok hülye, hogy megsebezzem abból csak én jönnék ki rosszul, így a kész utána vissza elemelem az ing anyagától.  – Hagytam volna a lépcsőn, ahol azért akárki összeszedheti? – Kérdezek vissza és amint elengedett leteszem, a kést a tokjába rejtve, egy jól látható helyre, hogy tudja, ott van és nem vettem el onnan később sem, csak távozáskor szándékozom magammal vinni. Az, aki itt próbál meg az én életemre törni, az iszonyatosan nagy bolond! Ha pedig Edward rág be rám, akkor az az egy kés semmit sem fog ellene érni, akkor minek is vinném magammal?
Ha nem vette zokon a kis szívózásomat az ingével és a késemmel kapcsolatosan, akkor a hajam előre veszem, és megvárom, még a szalagokat és a két kapcsot is kikapcsolja, hátul. Ennek a fűzőnek, nem csak a szalagjai vannak, hanem két kis rejtett kapcsa is, ami abban segít, hogy ha rosszul fűzöd be, akkor is a helyén maradjon. A fejem hátrarántása egy kisebb nyögést vált ki belőlem, és engedek neki, hogy ne fájjon nekem a dolog, azt hiszem, nem volt jó ötlet szívózni vele egy kicsit sem. Viszont egy dolgot tudok, ha nem egyezek bele, akkor szabadon távozhatok majd mielőtt bármi is történne.  De a zuhany és valami épp ruhadarab, ami leér a fenekemig igazán jól jönne a számomra. A helyzet ismerős, mintha már egyszer hasonló felállásban játszottuk volna ezt, csak akkor nem voltam sebesült, de végül is nincs ellenemre a dolog, viszonzom a csókot, mivel érzem, hogy az alkohol kezd a fejembe szállni.
▷MUSIC: Burn ▷ NOTE:   Embarassed  ▷ WORDS: 1195

©️


Last edited by Ambrosia Navarro on Sat May 03, 2014 3:38 pm; edited 1 time in total
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Mon Apr 21, 2014 2:06 pm

Ambrosia & William
”WELL I AM DEATH, NONE CAN EXCEL,
I'LL OPEN THE DOOR TO HEAVEN OR HELL.”

Kommentjére egyetlen mordulással válaszolok. Nem vagyok türelmes és azt sem kedvelem, ha valaki az idegeimen táncol vagy képletesen a nyakamon ugrál. Hogy tőle miért viselem el mégis? Mert jelenléte kevésbé kellemetlen számomra, mint a legtöbbeké. Ráadásul nem hülyeség egy succubus szövetsége. Én meg szeretem a logikus döntéseket, még akkor is, ha gyakran nem tűnik úgy másoknak, mintha az ésszerűség is a részem. Kiszámíthatatlan vagyok és szeretek is az lenni. Még mindig jobb taktika, mintha képesek lennének megjósolni, hogy mire mi lesz a reakcióm. Bár van amiben nem engedek. Az árulást egyáltalán nem tolerálom. Nem kedvelem a hibákat, amiket a káromra követ el bárki is. Ezeknek mindig következményei vannak, efelől senkinek se legyenek kétségei.
- Már a feltételezés is sértő. – villannak meg lélektelen fekete szemeim. Van bennem perverzitás, vagyis a halandók többsége annak tartja. Én nem. De ettől még egy haldokló nő könyörgése nem kelt bennem olyasféle élvezeteket, mint amire Ambrosia burkoltan utalt. Más körülmények között nem mondom, hogy nem élvezem ha kínzásom áldozata üvölt a fájdalomtól. Vagy épp ellenkezőleg, mert nem akarom, hogy épp üvöltsön. De az egy teljesen másfajta élvezet. Ráadásul a könyörgést akkor sem kedvelem. Mindenki viselje, amit kap.
Nagy nehezen csak kinyögi, hogy akarja a segítségemet. Mellé mászom az ágyra. Alvadt vértől mocskos szőke tincseit kiszedem a sebeiből. Nem gondolom, hogy a gyógyuló sebből kellemesebb lenne utólag eltávolítani. És ez a törődés jele-e tőlem? Igen. Magammal törődöm. A végén még azért kezdene el nyávogni, hogy hajszálai a beforrt sebekben maradtak. Az pedig neki sem lenne jó, de főleg nem nekem. A nyávogást pedig egyenesen rühellem, ahogyan a macskákat is. Nem mintha bármilyen kisállat érdekelne egyébként.
Lusta szfinxmosoly terül szét a képemen, amikor megszólal. Hízelgéssel nem vagyok megvehető, de azért nekem is van egóm. Elég nagy.
- No lám, egy succubus, aki pont az én képemet találja vonzónak. Pedig bárkiét megkaphatja. És hidd el, nem csak a se*gem jó. – farkasvigyorba torzulnak ajkaim mielőtt még megcsókolom. Ujjaim végigsimítanak derekának homorú vonalán, majd a domború csípőn is. Életerőt vesz el tőlem, nem is keveset. Tenyerem alatt formálódik a teste, gyógyul. A sebek összeforrnak, visszatér belé az élet. Teste életre kel az enyém alatt, ahogy rám fonódik. Erősebben és birtoklóbban vonom magamhoz, kezem a fenekébe mar és a csípőmhöz húzom, nem törődve azzal, hogy esetleg még fájhat neki. Hamarosan teljesen felgyógyul, ennyi fájdalom pedig még nem fogja földhöz vágni.
Végül elengedem és felkelek az ágyról. Whiskyt töltök neki is, magamnak is és a kezébe adom a poharát, amikor leülök az ágy szélére. Egy bólintással nyugtázom köszönetét. Érdekel, hogy mióta is van a városban, a környéken. Szavaira felhorkanok, de közben ott táncol egy mosoly árnyéka a szám sarkában.
- Ez adja a hely különlegességét. Nem is sejted talán a hasonló a hasonlót mennyire is vonzza. Mintha a bár valami k*baszott nektár lenne azoknak, akiknek a lelke mocsoktól rohad. – megforgatom az italt a poharamban és elégedett vigyor ül ki a képemre. A szőkeségre villantom lélektelenül csillogó fekete szemeimet. - Szóval itt jártál pár napja és még csak meg sem látogattál. Ejnye Ambrosia, a végén még kénytelen leszek feltételezni, hogy belőled is kiveszett a jó modor. – gonoszul csillan meg tekintetem. Amúgy k*rvára leszarom azt, hogy mit illik és mit nem. Ugyan megtanították gyerekkoromban, de igazság szerint azt teszem, ami nekem tetszik és kényelmes. Minden másra meg nagyban teszek.
- A következő látogatásod alkalmával csak egy vörös köves nyakéket viselj. – pofátlanul vigyorodom el és felhajtom a whiskymet. Folyékony parázsként égeti végig torkomat az aranyló alkohol. Tökéletes.
- A zombiság aligha állna neked jól, kedvesem. A fürdő ott van. Nem ígérem, hogy nem megyek be, miközben lemosod magadról a saját véred. Egyébiránt ugye tisztában vagy vele, hogy mennyire ingerel a lakásomban terjengő vérszag?! – ráadásul a természetfelettiek vére „erősebb”, mint a halandóké. Egészen más zamata van. Fejemmel intek a fürdő felé, hogy hol is találja. A hálóból nyílik. Tágas helyiség.
Nem veszem le róla a szemeimet, amikor vetkőzni kezd. Halk morgás hagyja el a torkomat és felállok. A pohár az éjjeliszekrényen landol és a következő pillanatban már a succubus előtt állok. Ekkorra kerül elő a penge, amiben van ezüst. A vérszag eddig elnyomta az ezüstét, de most tisztán érzem, ahogyan az orromba tolul förtelmes szaga. Elkapom a nő formás és kecses kis csuklóját.
- Ezüstöt hoztál a lakásomba. – hangom fagyossá válik, olyanná, ami bárki érzékeit végigborzolgatná. Szemeim feneketlen mélységű feketébe fordulnak ott is, ahol egyébként fehér szokott lenni szemgolyóm. Még ha a fegyvere is, amivel önmagát akarja megvédeni és még ha nem is tervezte, hogy ide fog jönni, nem örülök annak, hogy azt a szart behozta ide. Düh apró lángjai táncolnak bennem, de ennek ellenére meglepően higgadt vagyok.
- Többet ne merészeld. – mordulok egyet. A bárból sajnos nem tudom kitiltani. Sokan hordanak ezüst ékszereket, de a lakásom az egy teljesen más dolog. Itt nem viselem el és nem is örülök neki.
Elengedem a kezét, szemeiről lejjebb vándorol tekintetem. Előbb hattyúnyakára, majd mellkasára, dekoltázsára és a fűzőre, amit visel. Amikor még a nők ilyet hordtak, hátul lehetett őket kibontani belőle, volt aki befűzze ezeket nekik.
A fehérnemű kapcsihoz vagy szalagjához nyúlok és könnyedén, gyorsan kezdem lefejteni róla. Dühös vagyok, ingerel a vérszag és pontosan tudom, hogy mi is van a szétszaggatott ruhák alatt. Ambrosia nem biztos, hogy jó „lóra” tett, amikor idejött. Bal kezem a tarkójára siklik, a szőke tincsekbe markolok és hátrarántom a fejét úgy, hogy az még pont ne fájjon neki. Ajkaihoz hajolok és megcsókolom. Harapva, nem finomkodva, ahogyan az ágyon feküdt még nem is olyan régen. Ha akar, még elmehet. Tudja miféle förtelem és kegyetlenség van bennem, de nőket nem erőszakolok. Abban nem találok semmi élvezetet, szóval ha nem akarja, akkor most még megállíthat és elmehet.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words
©

Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sun Apr 20, 2014 10:24 pm


Ambrosia & Edward
The night is dark, the blood is red...

Gondolom, sosem fogja megszokni, hogy szeretem ilyenekkel szívni a vérét. Piszkálgatni, egy határig, amit igyekszem nem átlépni. A haragja káros lenne az egészségemre. Láttam már őt harcolni és dühösen is, nem szeretnék az ellensége lenni, öngyilkos kísérlettel érne fel, bár már így is van, amit kockáztatok, hogy itt vagyok. Edward egy zsákbamacska, nem tudhatom sosem, hogy mi lesz az egész végkimenetele, de most egyszerűen nem volt más, akihez jöhettem volna. Fő a pozitívum, ugye, így bíztam abban, hogy nem hagy elpatkolni és nem is maga végez velem. Azt is tudom, hogy tartozni fogok neki, de inkább éljek, mintsem meghaljak, a többivel később foglalkozom.
- Tudom, de nem én lennék, ha nem dörgölném az orrod alá, az túl egyhangú lenne. Tudod, te nem változol, én meg piszkállak. – Vérszegény mosolyt kap, ami nem áll messze a valóságtól, mivel én is elég vérszegény vagyok.
Kivételesen csendben vagyok, és nem teszek semmilyen megjegyzést, hogy óvatosan letett az ágyára, máskor biztosan lett volna valami, de most csendben vagyok, lélegezni is fáj, hát még csipkelődni vele, ráadásul, ő az aki szívességet tesz nekem. Figyelem a szobát, megjegyzem a részleteket, ki tudja, mikor jön majd jól, ha tudom mi merre van? Abbahagyom a fejem forgatását és aprót sóhajtok, egészen kényelmesen vagyok a körülményekhez képest és az ólmos fáradtság is sokat elvett a búgócsigaként pörgő személyiségemből, sőt ha így folytatódik, lassan el is alszom. Már nem kell görcsösen kapaszkodnom a tudatomba, de nem kellene ennek megadnom magam, attól tartok, hogy ha engedek ennek a késztetésnek, nem kelek fel többet, ami azért vérciki lenne, ha már végre itt a segítség, én meg az utolsó egy percben murdelek meg. Elmondom neki, amit tudni akar, még erre koncentrálok, kiűzöm a fejemből azt az érzést, ami húz lefelé, hogy szépen csukjam be a szemeim és hagyjam elszivárogni magamból az életet.
- Sosem tudhatom, hogy az évek alatt merre indultál el…- nyelvet is öltenék és incselkednék, de valahogy nem érzem úgy magam, hogy ez menne. – Tényleg. – hagyom rá és meg is kérem, hogy segítsen a magam módján. Figyelem, a tekintetemmel követem őt, ahogyan mozog, közelebb jön és felmászik az ágyra. Mozgása sima, egyenletes, mintha ott is lenne benne izom, ahol egy emberben nincsen, lenyűgöző. Az pedig meglepő, hogy milyen, hogy is mondjam, figyelmes, ahogy elfekszik mellettem, és mintha arra is ügyelne, hogy ne okozzon feleslegesen fájdalmat. Azt hiszen kedvel, egy kicsit, egy egészen hangyányit kedvel, tehát még is én vagyok a kedvenc succubus. Még akkor is, ha nem vallja be, és ennek ebben a pillanatban kifejezetten örülök, mert segíteni fog. Belenézek a fekete szemeibe, és most először van az, hogy nem fog el nyugtalanság a tekintetétől, inkább érzek békességet. Lehet, ez már a vég? Érzem, ahogy az arcizmaim megrándulnak, a fájdalom átcikázik rajtam, ahogy a sebeimből kihúzza a hajamat, beletapadtak több helyen is a tincseim, a ruha foszlányok, már nincsenek a sebekben, de a hajam belekerült.
- Mondhatnám, hogy jóképű vagy és isteni a segged, de az már túl sok fényezés lenne, az amúgy is hatalmas egódnak. – Halkan szusszanok egyet, hogy a számlám nőtt nála, már két élettel jövök neki, tényleg és ezt előbb vagy utóbb meg is kell majd fizetnem. De egy nem várt dolog, kiüti a gondolatot a fejemből, nem hittem, hogy így adja majd a chit nekem, valahogy úgy gondoltam csak közel hajol. Az első csókom bizonytalan, még alig pislákol bennem az élet, de ahogy egyre több és több chit veszek el tőle, úgy bátorodom fel, és néhány pillanat múlva, a bal kezem a hajába túr, a lábam a lábán, hogy ne mehessen el, még meg nem gyógyul minden egyes sebem és nem kapok annyit, hogy újra visszatérjen belém az életkedvem. Hozzá simulok, egészen addig még eleget nem veszek el tőle, akkor elengedem, lassan és lustán. A szövetek összeforrtak, az inak és a csont is tökéletesen a helyén van, a bőröm makulátlanul sima és hófehér, ahogyan kell. csak egy dolog csúfít el, a rám száradt alvadt vér, ami az arcom, nyakam, vállam, hasam, combom és a hajam is befedi több nagyobb foltban.
- Köszönöm. És igen, kérek, egy duplát, azt is köszönöm! – Felülök, ahogy kinyújtóztattam magamat vízszintesben és elveszem a felém kínált poharat, nem szoktam ilyet tenni, de most az egészet egy hatalmas kortyban nyelem le, és végig borzongok. Az ital erős, talán azt is mondhatom, hogy testes. Csíp és mar, de most nagyon jól esik.
A poharat forgatom a kezemben, közben pedig a válaszokat adom meg, a feltett kérdésekre.
- Néhány napja, talán valamivel több, mint egy hete. Voltam már itt pár nappal ezelőtt, kósza pletykákat hallottam, és kíváncsi voltam igaz-e, de ahogy beléptem, a helyet körbelengte, a … hogy is fogalmazzam, az aromád, vagy inkább az eszenciád, ebből tudtam, hogy a pletyka igaz. – A poharat közben a térdemhez ütögetem, a tekintetemet pedig rá szegezem, majd vissza magamra és fintorgok egyet. – Igen, egy zuhany jól esne, mert így egy zombi filmben statisztálhatnék. – A blúzom maradékát pedig lehámozom magamról, ahogy felálltam, de egy pohárral a kezemben ez nem olyan elegáns manőver, így a pohár az ágyra kerül óvatosan, én pedig befejezem a vetkőzést és fintorogva gombóccá gyűröm az anyagot. A fűzőm nagyjából megúszta a dolgot, a vállamig nem ért fel, ott nem lett baja, a hasamnál, viszont egy vágás tarkítja. – Magamat elnézve, igen, élnék ezzel a lehetőséggel, a nadrág még csak -csak elmegy, de a többi azt hiszem, már most kuka. – Végzek a mustrával, és kiveszem a megmaradt késemet, apró darab, az én kezembe való finom darab, a lehetőleg nagyobb ezüst tartalommal, most leteszem egy szilárd felületre, ahol korábban a két használat nélkülipohár is pihent. Egy késsel Edward ellen nem sokat érnék, akkor minek vigyem magammal zuhanyozni?
- Edward, köszönöm! – Tudom, hogy neki ez nem jelent semmit sem, de attól még úgy érzem, megérdemel ennyit, ha már kihúzott a csávából, összevéreztem neki itt pár dolgot.

▷MUSIC: Beat it ▷ NOTE:  Béna lett, legközelebb jobb lesz  Embarassed   ▷ WORDS: 955

©️
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sat Apr 19, 2014 10:06 pm

Ambrosia & William
”WELL I AM DEATH, NONE CAN EXCEL,
I'LL OPEN THE DOOR TO HEAVEN OR HELL.”

Úgy látom nem sokat változott. Talán sosem fogja megtanulni vagy megérteni, hogy engem nem változtathat meg. Sem ő, sem pedig más. Sosem leszek több vagy kevesebb, mint ami vagyok. Egy lélektelen és könyörtelen démon. Ez vagyok. Mogorva, önfejű, egoista f*sz. Nincsenek illúzióim magammal kapcsolatban. Ennyi vagyok és kész.
- Nyilvánvalóan nem. De nem is érzek arra indíttatást, hogy más legyek. – morranok. Egyetlen alkalmat sem tudok, amikor látott volna belőlem mást.
Óvatosan veszem fel, ölelem magamhoz, hogy aztán az ágyamba vigyem. Kivételesen nem azért, hogy megfektessem. Na ezt se sokakkal teszem meg. Eleve a lakásomba nem hurcolok fel minden numerát, és akit mégis, az sem jut el feltétlenül az ágyamig. Hosszú az út idáig, hiszen útba esik, a pult, az asztal, a kanapé, hogy csak néhány berendezési tárgyat említsek.
Nem reagálok a megjegyzésére. Tudni akarom, hogy mégis, hogy a p*csába került ide és így?! Ennyihez talán van jogom, ha már étlapnak néz. Tisztában vagyok azzal, hogy tőlem várja a gyógyulást. És azzal is, hogy az, amit belőlem képes kinyerni sokkal jobb, mint amit egy ember adhat neki. Mégsem vagyok az ölebe, egyáltalán semmije sem, hogy azonnal ugranom kellene. Az, hogy őt jobban kedvelem, mint másokat, már egy egészen más kérdés. Ettől még nem válok önzetlenné. Egy p*cs vagyok. De ezt ő is tudja nagyon jól. Elvileg legalábbis tudnia kellene.
Leteszem a poharat és összefonom magam előtt a két karomat. Lélektelenül csillogó fekete szemeim összébb szűkülnek szavaira.
- Mit is kellene pontosan élveznem? Annyi kijár, hogy kérd, amit szeretnél. És ugyan Ambrosia. – megcsóválom a fejem és egy gonosz vigyor árnyéka ül meg a szám sarkában. - Perverz vagyok, de nem így. – nem éppen az, hogy lázba, hogy így látom őt és ő a segítségemet kéri. Egészen másféle perverzitás az, ami engem képes lázba hozni, de ez most egyáltalán nem tartozik ide.
Szavai után lassan sétálok az ágyhoz, felmászom rá és mellé fekszem. Bal könyökömön támaszkodok meg, jobb kezem kisimítja a szőke tincseket a sebekből.
- Tehát formás a se*gem. – széles szfinxmosoly kerül fel a képemre. - Most már két élettel is jössz nekem, Szépségem. – suttogom. Közelebb hajolok hozzá és ha nem is várta, akkor is megcsókolom. Mivel sebei vannak, most kivételesen igyekszem nem olyan durva lenni.
Hagyom, hogy annyi életenergiát vegyen el, amennyi kell neki. Ha végzett, akkor hátrébb hajolok tőle.
- Kérsz valamit inni? – felkelek az ágyról mellőle és whiskyt töltök. Neki is, ha kért.
Megforgatom az aranyló italt, amit a poharamban csillog és leülök az ágy szélére mellé. - Mióta vagy New Yorkban? És honnan tudtad, hogy itt találsz? Vagy a hírem már megelőzött? – a poharat nézem és kiiszom a tartalmát.
- Akarsz tusolni? És adjak valamit, ami nincs teljesen szétszaggatva? – nézek végig rajta. Akárhogy is, nem veszem rossznéven a jelenlétét, ami nálam egyenlő azzal, hogy örülök neki. Vagyis örülnék, ha képes lennék ilyen érzelmeket produkálni.
▷Music: ide, ide ▷ Note: bocs, hogy most ennyi lett csak, lesz majd jobb/hosszabb is ▷ Words
©
Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sat Apr 19, 2014 5:06 pm


Ambrosia & Edward
The night is dark, the blood is red...

Volt odalent egy fickó aki az utamat akarta állni, nem tetszettem neki, sem az állapotom valami hadovált nekem, hogy az a főnök privát része és senki nem mehet fel oda, meg valamit még magyarázott, még az arcára nem tettem az épp bal kezemet és meg nem simogattam. Az, hogy az ujjam köré csavarjam és engedjen nekem ráadásul még fel is támogasson elég sokat kivett belőlem. Viszont megérte feljutottam, és leroskadhattam a lépcső tetején, hogy itt várja viszonylag csendben. Bár senki nem hallotta, amikor halkan dúdoltam vagy picit énekeltem a magam megnyugtatására. De azt hiszem, ebben az állapotomban el lehet ezt nézni nekem. Szerintem nincs valami csodás hangom, de ezt akkor sem vallanám be, ha baltával kergetnének körbe a ebben a zsúfolt teremben, van amit egy nő nem vall be semmi esetre sem, és nekem ez most ilyen. Nem mintha sokat énekelnék másoknak. Szóval, a környezetemnek nincs viszonyítási alapja. Mondjuk nem is fogok adni, ahhoz innom kell nem keveset, hogy nyilvánosan is énekeljek, táncolni bármikor és bárhol, de éneklésben szégyellős vagyok. Valamiben nekem is annak kell lennem. Ostoba kis gondolatok ezek, de segítenek elterelni a figyelmem arról, hogy a jobb vállam lényegében egy roncs, csak némi hús és ín tartja egyben, elég szépen roncsolódott, nagyjából, mintha  a kamion engem is elcsapott volna. Pedig nem ez csak a Goblin művel, jobban bánik a késekkel mint én, ja, múlt időben. Nekem a négy magas ezüsttartalmú késemből már csak egy maradt a csizmám szárában. Ami puha szattyánbőr, és combonként kettő-kettő szíj és egy kis kapocs tartja helyben ez utóbbi a nadrágom fémkarikáiba akasztható be, ez volt az egyik kedvenc darabom, de a csizma szára felett néhány vágás tarkítja. A Blúzom totál káros lett, pedig igazi selyemből készült, egyedi szabású, csipkével díszített, igazán nőies és elegáns darab volt, a dzsekim, az a falatnyi bőr, már meg sincsen. Baloldalon csípő magasságában szúrt sebem van, nem ment mélyre a csont felfogta a pengét, de ettől még fáj. Az arcom bal fele lassan lufivá dagad, ahogy a szám is, felrepedt alvadt vér szennyezi. Az első gondolatom most hírtelen az, hogy még jó, hogy fűzőt viselek alul így nem a melltartó pántja adta meg magát, és fájdalmas lenne még azt is kihúzni a sebből. Kövezzetek meg érte, de még mindig inkább ezzel foglalkozom, mint a fájdalommal, különben hisztérikusan sikoltoznék és vergődnék a fájdalom miatt, inkább maradok ebben az eltompult állapotban.
Edward alakja tűnik fel a látóteremben, nem tűnik túl boldognak, hogy itt vagyok, és összevérzem neki a lépcsőt, ha el tudtam volna menni Kenzy házáig biztosan inkább oda megyek, de nem ment. De csak nem lesz olyan szívtelen, hogy elzavarjon innen, ha igen, akkor ráfaragtam, és felrakom őt az utálom listámra. Felnézek rá tompán ahogy hozzám szól.
- Bele halsz, ha fél percig nem vagy undok? – Dünnyögöm az orrom alatt egykedvűen, és egy kis sóhaj is kiszakad belőlem. Nem, nem várom el, hogy kedves legyen, csak egy kicsivel kevésbé undok, ha már így össze vagyok törve. Halkan és aprót nyögök ahogy felvesz, fáj a mozgatás és a fájdalom elől a nyakába fúrom az arcomat, összekentem a véremmel, de ez most annyira nem izgat, csak tanulmányozom a maszatot a nyakán, mennyire elüt a vörös vér  a fehér bőrétől.
- Mesedélután? – Csipkelődöm vérszegényen, majd halk sóhajjal a plafon mintáit nézegetve, belekezdek abba, amit tudni akar. Vízszintesen azért, hm.. nem, nem jobb, ülve, kevésbé éreztem, hogy szédülök, és olyan… nem is tudom, inkább beszélek.
- Goblin, úgy bő egy órája. Azt hiszem, Johnatan egyik embere küldte utánam… A fejem és a szívem akarta elvinni… Nem adtam, neki meg… amit akart… Kicsaltam a nyílt utcára és elcsapta egy kamion. Te voltál a legközelebb. Talán ide nem jönnek a híred miatt. - Ha tudnám, megvonnám a vállamat, de az sajnos nem fog menni. – Gondoltam, ne vesszen kárba, és te szereted… - Válaszolom a véremre tett megjegyzésére. Közben lassan körbeforgatom a fejem, és megnézem magamnak a szobát, itt még nem jártam, így teljesen új nekem ez az élmény, még is csak egy olyan zárt ajtó mögé kerültem be, ahova gondolom, nem mindenki jut be, vagy ha igen akkor csak nekem új a dolog. De nem nagy cucc. Néha szerete magam különlegesnek érezni, és nem bánom, ha meghagyják ezt az illúziót. Mindenkinek kellenek ilyen apróságok olyankor, amikor össze van törve, nem?
- Nem voltál itt, csak a pohár volt kéznél. – Nézek bele Edward szemeibe, vagyis kissé megemeltem a fejemet, és megpróbálok az épp kezemmel felkönyökölni, hogy meglegyen a szemkontaktus.
- Élvezed mi? – Kérdezek rá és vissza hanyatlok a takaróra vagy lepedőre, tudja a rák mi van alattam. – Valld be, élvezed, hogy itt vagyok kiterülve és tőled remélem a segítséget… - Dünnyögöm, és felsóhajtok, nem szeretek kiszolgáltatott lenni, és ilyen helyzetben leledzeni, de a szükség, törvényt tud bontani, és most ő a legjobb esélyem.
- Szeretném, ha közelebb tolnád, a formás kis segged, és közel hajolnál hozzám, hogy elvehessek annyi chi-t tőled, ami összefoltoz. – Ezt neki címzem, d eközben a plafont tanulmányozom közben. Az a jó az egészben, hogy elég, ha csak ide telepszik mellém, és úgy csinál, mintha meg akarna csókolni, az elég távolság, hogy elvehessem tőle, amit kell és közben nem is kell hozzám érnie jobban, ami nem lesz hátrány mivel jelenleg minden lélegzetvétel fáj. Az árról majd később beszélek vele, egyelőre élni akarok, utána jöhet minden más, egyszerre csak egy problémával vagyok hajlandó foglalkozni, utána, ha jobban leszek, majd alkudozom vele.
▷MUSIC: Beat it ▷ NOTE: IDE, IDE ▷ WORDS: 887

©
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Fri Apr 18, 2014 3:49 pm

Ambrosia & William
”Well I am Death, none can excel,
I'll open the door to heaven or hell.”

Egyetlen lámpa világítja meg a helyiséget. Csupán egyetlenegy lámpa. A szoba többi része fekete sötétségbe burkolózik. Szinte sűrű, fagyosan, fojtogatóan fekete. Befurakszik a bőr alá, milliónyi apró tűként, végigfolyik a bőr rétegein, benyomakszik az erekbe, a vérrel folyik végig a még hevesen lüktető szíven. Sejtekig hatol, magába kebelez, felfal. Jeges és egyszerre perzsel fel. Emészt, zabál, a húst szaggatja pengeéles fogaival. Lélekbe mar, éget, emészt. És mindez belőlem árad. Közbe leng, akár egy jótékony lepel. Kiterjed, mindenhol ott van. Mindenhol.
Szemei tágra nyílnak, pupillái kitágulnak. Légzése ziháló, szívverése egy kolibriével vetekszik. Ingem ujja a könyökömig fel van tűrve hanyagul. Alkaromon vér folyik végig, cseppen alá a földre mellettem. Teste megremeg, rándul egyet. Nem üvölt. Már nem üvölt. Még él.
Feneketlen mélységű fekete szemeim elnyelik tekintetét. Magába kebelezik és fogva tartják. A fejébe mászom, könnyedén török át elméje gyenge hártyáján. Megtiltom, hogy üvöltsön, de azt akarom, hogy rettegjen. Némítsa el a félelem, gyűljön mázsás öklű súlyként a gyomrába. Húzza lefelé. Tudja, hogy meghal ma. Tudta akkor is, amikor át akart b*szni. Mégis megtette. Némi pénzt, csekélyke hatalmat remélt. A pokol fattyával pedig ujjat húzni… Megcsóválom a fejem. Sosem tanúsítok kegyelmet. Nincs megbocsátás. Nincs türelem. Nem vagyok türelmes, nem adok második esélyt. Elvárok, irányítok, parancsolok. Betartom az üzlet szabályait, amíg nekem kényelmes. Tovább nem. De addig elvárom, hogy betartsák velem szemben is. Ha pedig megszegik, annak ára van. Annak mindig ára van.
Testének kínzása csak eszköz lelkének elnyeréséhez. Tiszta pillanataiban elviselhetetlen fájdalom gyűrűzik a testében. Félelem és rettegés alattomos egyvelege. Mikor pedig én vagyok a fejében, akkor nincs uralma önmaga felett. Az enyém. Teljesen az enyém. A teste, az elméje, szabad akarata, az élete. És most már a lelke is. Végeztem vele. Megnyitottam, felperzseltem, elégettem. Mostanra csak egy üres váz a teste.
Hátrébb lépek, végignézek azon, amit kreáltam. Ragadozó vicsorba torzul szám. Már csak egyetlen dolog van hátra, a befejezés. Láng emészti fel a gyomrát, amiben megült a félelem súlyos teherként. Áttérek a beleire és a májára. Fájdalomtól torzul arca. Kiáltani nem tud. Vér folyik ki minden nyílásán. A végére hagyom a tüdejét. Aztán vége lesz. Meghal. És ezzel az én szerepem is véget ért itt.
- Takarítsátok el. – morranok a fal mellett álldogáló két férfira. Mindkettő nekem dolgozik. A harmadik a társuk volt. Végignézettem velük, hogy ez vár rájuk is, ha bármikor az ő nyomdokaiba kívánnának lépni. Szeretném, ha tisztában lennének azzal, hogy milyen démonnal üzletelni. Hát ilyen.
Megtörlöm a kezeimet, felveszem a bőrdzsekim és már lépek is ki az épületből. Az este hűvös gyengédséggel simogat végig. Fejem tiszta, lelkem nincs, hogy bármi is megülje. Éhes vagyok egy kicsit, ennyi az egész.
Felülök a motoromra, berúgom és már ott sem vagyok.
A bárból most is, mint mindig, lüktető zene bömböl. Nem feltétlenül az én ízlésemet tükrözi, de a közönséget, akik idejárnak, bevonzza. Nem csak a belőlem sugárzó sötétség csalogató, láthatatlan szálai azok, amik „mézre” hívják a méheket.
Mogorva ábrázattal vonulok be. Nem tetszik az amilyen képet Paul vág. Rádörrenve kérdezem meg, hogy mi a f*sz van? Egy szőke, összetört nő van a lépcső tetején. Szemeim figyelmeztetően villannak. Oda egyetlen élő vagy holt sem mehet fel az engedélyem, a tudtom nélkül. Bár abban már teljesen biztos vagyok, hogy nem ember az illető, aki rám vár. Paullal majd később számolok, most a lépcsőhöz megyek.
Ismerős, hívogató sötétséget érzékelek. Ismerem ezt a lélek lenyomatot. Pontosabban, azt, ami benne lakozik. Állítólag a világoshoz tartozik, de esküszöm lassan meg kellene fontolnia, hogy melyik oldalhoz is húz igazán.
Orromba szökik a vérszag. Már megint mi a f*szom történt?
Felmegyek a lépcsőn és mielőtt még meglátnám általában gyönyörű alakját, már tudom ki vár rám. Összetört formában. Megállok a lépcső tetején és így nézek rajta végig.
- Megkérdezném, hogy minek köszönhetem a látogatásod, de elég nyilvánvalónak tűnik. – az ajtóhoz lépek. Még nagyon is él. Hogy meddig még, az már egy más kérdés. Előveszem a kulcsaimat és kinyitom az ajtót. Lábbal lököm be, hogy szélesre táruljon az ajtót. Utána a succubushoz lépek és felkarolom a földről, hacsak nem tesz vagy mond valamit, amivel megállít. Beviszem és az a hálóban lévő hatalmas ágyra teszem le. Most kivételesen óvatosan. Pontosan tudom, hogy mi kell neki a gyógyuláshoz, de nem vagyok egy k*baszott elsősegély csomag. Előbb kell némi magyarázat és mondjuk az se árt, ha felkér arra, amit elvár tőlem.
- Figyelmes a pohárba gyűjtött vér. Behozom, addig hallgatlak. – kifordulok a szobából. Hallani fogom kristálytisztán, ha beszélni kezd.
Visszamegyek és az ággyal szemben lévő falnak támasztom a hátam. Vérét a pohárban megforgatom és beleszagolok. Nem rossz, de már nem testmeleg.
- Sebből szeretem, nem pohárból. – egy vicsorszerű mosolyt villantok rá és leteszem a poharat a komódra.
- Kérj meg és meglátom mit tehetek az életedért. Az árát később megvitatjuk. – már tudom, hogy megint meg fogom menteni a se*gét. De előbb hallani akarom, hogy kívánatosan húsos ajkai megkérnek rá, hogy mentsem vagy d*gjam meg. A kettő elvégre egy és ugyanaz.
▷Music: ZENE ▷ Note: ide, ide ▷ Words
©

Back to top Go down
View user profile
avatar
✤ Posztok száma : 111
✤ Regisztráció : 2014-04-12
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Fri Apr 18, 2014 12:38 pm


Ambrosia & Edward
The night is dark, the blood is red...


I was born without this fear
Now only this seems clear
I need to move, I need to fight
I need to lose myself tonight

Vörös vérem a padlóra csepeg. Közben halkan dúdolok, Kongos – Come with me now, szeretem ezt a számot, nagyon is, olyan mint én sok tekintetben. Fejem a korlátnak támasztom és figyelem a tömeget, ahogy egy egészen másik ritmusú zenére vonaglik. Milyen élettel telik, milyen gondtalanok, nem is sejtik, hogy én itt ülök felettük a lépcsőn egy démon lakásának a bejáratában és csendben, kínjaimtól fájón vérzek, minden egyes csepp, elvesz belőlem. Mindene gyes apró kis vörös csepp gyengébbé tesz. Elnézem őket, ahogyan táncolnak, flörtölnek, isznak és élvezik az estét a hely hangulatát.  Néhány napja én is itt forgolódtam, feltöltődtem energiával és élettel, most pedig itt ülök magamban roskadva, és érzem, ahogy az élet lassan elszállni készül belőlem, már ha nem kapok gyors segítséget.

I think with my heart and I move with my head
I open my mouth and it's something I've read
I stood at this door before, I'm told
But a part of me knows that I'm growing too old

Hogyan történt? Mitől vérzem, miért vagyok magamba roskadva, és mi szaggatta el a bőrből készült nadrágom, csizmám, ami csak t centis sarokkal bír és felér a combjaim közepéig? Mitől áztatja vér a blúzom, és mitől néz ki úgy, mintha jobb oldalon egy kamion ment volna át rajta? Vagy, mitől vérmaszatos az arcom és dagadt fel a szám? Halk nyögéssel vegyes sóhaj szakad ki ajkaim közül, miközben próbálok kényelmesen helyezkedni. Gyűlölöm a goblinokat, azokat a nyomorult bérgyilkosokat. Lehet, nem vagyok olyan pro mint néhány ismerősöm, mint a démon akinek a lépcsőjén dekkolok, de van bennem kakaó, tudok bánni a késekkel, rövid kardokkal, a pisztolyokkal és az íjpuskával is, penge nélkül sosem indulok el. De vannak nálam jobbak és erősebbek, olyanok, akik az ölésre születtek és vér profik benne, én csak az életem védelme érdekében tanultam meg ölni, nem azért mert élvezem, hanem muszájból. Így nem is szeretek életeket kioltani. A világos oldalhoz tartozom, de ők nem segítenek rajtam, magamnak okoztam a bajt, mondja az Ash, miért kezdtem ki egy démonnal? Honnan is tudhattam volna, hogy Johnatan a sötéthez tartozik? Bánatos voltam, gyász ült a lelkemen Adrian miatt, ő pedig simulékony modorral, kedves szavakkal a jó időben a jó helyen volt, ami számomra inkább volt rossz, de ezt akkor még nem tudtam. naív és kedves lány voltam még azokban az időkben, ó, hogy bánom ostobaságom, hogy hittem vígasztaló szavainak?! Igen, én hoztam a bajt a saját és néném fejére, és az én lelkemen szárad a halála, de Johnatannak köszönhetem, hogy patyolat lelkemet sötét foltok szennyezik. De talán most ezek a fltok, megmentik az életem, már ha a démon, akinek segítségét remélem, érdeklődést mutat irántuk. Félek és tombol bennem a harag, nem akarok meghalni, nem így és nem itt! Lenyúlok a magamban hordozott kavargó feketeségért, énem egy eldugott pontja ez, amitől néha félek, most hívom, csalogatom, simogatva ölelem magamhoz, hogy az fáklyaként lobogjon a démon látóterében. Közben vörös vérem, egy pohárba csepeg, legalább is egy része, nem emlékszem, mikor szereztem meg, vagy egészen pontosan hogyan botorkáltam fel a lépcső tetejéig, de megoldottam, egészen ügyesen és feltűnés mentesen. Valaki kezéből kaptam ki a poharat, ne vesszen kárba a vérem, és legalább felajánlhatom a chi-ért cserébe.

Confused what I thought with something I felt
Confuse what I feel with something that's real
I tried to sell my soul last night
Funny, he wouldn't even take a bite

Ma éjjel egy Goblin szegődött a nyomomba, feltett szándéka volt átmetszeni a nyakam, kivájni a szívem és a fejemmel együtt elvinni a megbízójának, Johnatan egyik követőjének, vagy hús és vérének? Tudja a rák, és tartsa is meg magának! Nem adtam meg magamat, harc nélkül, nem, nem soha! Most is küzdöttem az életemért, amiért eddig is, de a harcban alul maradtam, egy kamionnak, hála, sikerült elmenekülnöm, ami elcsapta a goblint, én pedig sebesülten iszkolhattam. A Hell volt hozzám a legközelebb és bíztam abban, hogy ez egy démon fészke, Edward híre meg megelőzi őt, talán itt némi menedékre találok, még összeszedem magam, hogy lerázhassam, a glblint és megölhessem, de előbb össze kell szednem magamat. Naivan azt gondoltam, majd egy emberből merítkezem, de ahogy az adrenalin csillapult bennem rá kellett jönnöm, borzalmasan festek, csak nem kívánt feltűnést váltanék ki magamnak az emberek között és koránt sem biztos, hogy elegendő chihez jutnék bárki halála ára nélkül. Maradt hát Edward, tőle kevesebb is elég, valóságos energia bomba az, amit néhány lélegzetvétel alatt el tudok tőle venni. Az már egészen más kérdés, hogy hajlandó lesz-e segíteni nekem, hogy a vér, amit ajánlok elég lesz-e? Mást most nem tudok alkura bocsájtani a számára, vagy a vérem vagy semmi. Ha pedig pocsék a kedve és önző p*cs lesz, akkor alternatíva kell, csak egy a bökkenő a mobilom totál káros lett.

Far away
I heard him say (come with me now)
Don't delay
I heard him say (come with me now)

Halkan dúdolom tovább a kedvenc számomat és csak reménykedek, hogy kapok segítséget, hogy nem lesz önző és nem nézi végig ahogy elvérzem, vagy kiszenvedem innen magamat. Nála sosem lehet tudni, de talán kedvel még is csak annyira, hogy ne hagyja veszni a kis succubust ami vagyok. Ha nem, akkor Kenzy megírhatja és elszavalhatja a nekrológom.
▷MUSIC: Come with me now ▷ NOTE: IDE, IDE ▷ WORDS: 875

©

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a hunter, I'll hunt you down.
✤ Posztok száma : 68
✤ Regisztráció : 2014-02-24
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ♔ Secret

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Mon Apr 14, 2014 10:53 pm

Folytatás: --> itt
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Mon Apr 14, 2014 9:21 pm

Indiana & William
Welcome to my hell.

Amíg a hálóba menekül, kényelmesen csúszok lejjebb kicsit a kanapén. Élvezettel emelem számhoz a szivart újra és újra. Olykor lehunyt szemekkel élvezem a kesernyésen édes füstöt, ami kitölti a tüdőmet, majd kifújva teljesen körbeleng. A whiskys pohár még a kezemben van, belekortyolok az aranyló alkoholba ismét. Nem bánom, amit tettem, nincs lelkem, ami lelkiismeret furdalást érezzen. Csak az ő zavaros érzései, amelyek csiklandozzák bensőm.
Gondolataimba süppedek. Elzárom az érzéseit magamtól. Túl sok düh és némi kétségbeesés fűszere árad belőle, tőle. Ennyi elég lesz egyelőre. Főleg nekem, aki a dühöt ugyan jól ismerem, de a másik érzés tőlem teljesen idegen. Nem értem.
Kivárom, míg visszajön. Végignézek rajta, ahogyan az ingemet viseli és leül mellém. Kérdésére ráemelem lélektelen szemeimet. Cigarettáját egyetlen apró pillantással lobbantom lángra. Nézem, ahogy mellkasa megemelkedik miközben tüdejét kitölti a füst és lassan süllyedni kezd, ahogy kifújja azt.
- Sok mindent nem mondok el. – még ha értem is, hogy mire céloz, nem arra válaszolok. Meg fogja kapni a válaszokat, amiket akar, de mindent csak sorjában, a maga idejében.
- Azt, hogy velem találják magukat rövid úton szemben, ha hozzád érnek. – felállok mellőle és felveszem a farmeremet. Újra töltöm a poharamat egy másik üvegből, ezúttal scotch kerül az öblös pohárba. Megforgatom az égető nedűt, figyelem, ahogy lusta örvény keletkezik.
- Azt jelenti, hogy ezentúl tudni fogod, ha látni akarlak. Azt jelenti, hogy van egy vadász, aki hozzám tartozik. – lassan ejtem ki a szavakat, mintha magam is gondolkoznék azon, hogy mit is jelent ez az egész.
- Amíg a vérem iszod fiatal maradsz. Meghosszabodik az életed. – felsorolom, hogy mit jelent, de még koránt sem vagyok a történet végén. Szivarom lassan teljesen csonkjára ég, el is nyomom a végét.
- Azt hittem egyértelmű, hogy mit nyertem vele. Téged. – fekete szemeimben sötétség csillog, amikor ránézek. A képességei és a lelke, az ami benne lakozik, ami ő maga, most már az enyémek. Nem tudom miért nem érti, hogy mit nyertem.
Sokat nyertem vele, nagyon is.
Fürkészőn figyelem, ahogy az óráját nézi.  - Mégsem töltöd velem az egész éjszakát? – számhoz emelem a poharat és könnyedén nyelem le a benne lévő alkoholt. Végig borzongatja nyelőcsövem, ami elégedettséggel tölt el. Szeretem ezt az italt.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words
©


FOLYTATÁS ITT
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a hunter, I'll hunt you down.
✤ Posztok száma : 68
✤ Regisztráció : 2014-02-24
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ♔ Secret

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Mon Apr 14, 2014 8:30 pm





William & Indiana
the bedroom became the black room
Megrázom fejemet. Soha nem zavart a meztelenség, most mégis újra elrejtem testem. Elrejtem a jelet, mi azt igazolja, az övé vagyok. Dühös vagyok. Számomra ez nem jelent egymásra lelést, összeolvadást. Birtoklást jelent, egy meghódított földet és én nem vagyok ócska földdarab amibe bárki belevájhatja zászlaját. Ahogy helyet foglal mellettem én megemelkedem és magára hagyom. Elmenekülök a háló rejtekébe. Ledobom magamról a köntöst és kiemelek szekrényéből egy egyszerű inget. Testem egyszerre fáj és feszül. Gombról-gombra haladok és minél feljebb érek, annál nagyobbá válik a kín. Ahogy az utolsó gomb és átbújik a neki szabott lyukon, tenyerem a számra szorítva nyomom el a feltörő zokogást. Hangtalan nyöszörgés, ennyi lesz belőle. Nem szöknek könnyek a tekintetembe, idejét sem tudom mikor sírtam utoljára. Tudom mire van szükségem, ahhoz, hogy túllendüljek lelkem katartikus állapotán. Fájdalom.
Mire visszatérek a nappaliba, nyoma sincs zaklatottságomnak. Az egyik farmerem kaptam magamra az ing mellé, amit még a múltkor hagytam itt mert pár barom leöntötte borral. Azóta megjárta a város legjobb tisztítóját és most nyoma sincs rajta a foltoknak. Tekintetemmel a táskámat keresem és amint megtalálom, kihúzom belőle a cigarettát, mi az egyike a legdrágábbaknak a városban de nekem nem kell fizetnem érte. Egy kis szívességért cserébe, jó ideig nincs gondom rá. Kihúzok egy szálat, ajkaim közé szorítom és nem vagyok hajlandó öngyújtót keresgélni, mikor mellettem ül egy démon. Nem is kell sokat várnom, hogy letüdőzhessem a nikotint, mi már jó ideje nem jelent semmit számomra, most mégis pokoli jól esik. Az üveg az asztalon pihen én pedig nem vagyok rest érte nyúlni, hogy újra nagyot kortyoljak belőle. Később még hálás leszek magamnak azért, hogy le sem teszem az üveget még jó pár korty fel nem kezdi marni torkom.
Most sem könnyebb mellette ülnöm, mint mielőtt nekiestem volna. Most is érzem ahogy sötétsége szinte kitépi az enyémet, hogy egymásra fonódva kapcsolódjanak össze kötelékünk által. A jel által mi a részesévé tett poklának. Küzdök ellene miközben egyszerre hajlít és feszít, űz és vonz. Mégis... rezzenéstelenül érinti combom az övét, mikor keresztbe fektetem jobbom a balon. - Mit nem mondasz el? - kérdem váratlanul mert tudom, hogy visszatart valamit, sőt... ki tudja, mi mindent. - Semmi nem ilyen egyszerű, pláne nem ebben a rohadt világban. Mit jelent még a jel? Mit jelent más rohadékoknak? Mit nyersz vele? - kérdem a legkézenfekvőbb kérdést, hisz mit nyer egy démon azzal, hogy érzi egy halandó érzéseit? - Már persze azon kívül, hogy mától hivatalosan is a szövetségeseid között tudhatsz. - Miközben beszélek, órámra pillantok. Nemsokára kezdődik, szóval már nem időzhetek túl soká. Ha csillapítani akarom a bennem dúló érzéseket, már pedig arra nagy szükségem lesz, hogy józanul tudjak gondolkodni, ha a fájdalom hoz megnyugvást, időben ott kell legyek vagy cseszhetem az egészet és ezt nem engedhetem meg magamnak.


▲:$ ▲ On fire ▲ 453 ▲ made by K & M
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Mon Apr 14, 2014 7:11 pm

Indiana & William
You are mine!

Kérdéseire nem válaszolok azonnal. Hagyok időt neki is, magamnak is. Nem szokásom valakit magamhoz kötni. Hosszú életem alatt eddig egyetlen kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor tettem meg. Felelősséggel jár, amit nem túlzottabban kedvelek, Indianat innen fogva a részemnek tekintem. A magaménak. És nem szeretem, amikor bármi baja esik annak, ami az enyém.
- Csak azt, amit te. Nekem nincsenek saját érzéseim. Vagy legalábbis nem úgy élem meg őket, ahogyan a halandók. – az ő érzései nem az enyémek. Érzem a haragját, a vágyat benne, azt, hogy mennyire vívódik. Megtapasztalom, de ezek nem az én érzéseim. Nem bennem születnek meg, nem lengnek körbe, nem táncolják be lelkemet. Nem fűtenek és nem hűtenek, nem generálnak megannyi más érzést, mint a ragaszkodás, bűntudat, vágy, gyűlölet, harag, méreg, kétségbeesés, rajongás. Érzem benne ezeket, végigzubog rajtam, de ez nem a sajátom, nem az enyém, nem belőlem fakad egyik sem.
Elhátrál, de utána lépek. Árnyaim körbe táncolják a testét, a lelkét. Végignyaldossák mindenhol, olyan helyekre is befurakszanak erőszakosan, amelyeket eddig esetleg rejtve tartott még önmaga előtt is.
Csókolom, kívánom, érintem. Megtartom, a kanapéra taszít. Hagyom. Mellkasomat érinti, oda fúrja arcát. Végigsimítok gyönyörű testén. Ezúttal azonban nem kapkodok el vele semmit. Nem leszek gyengédebb vagy finomabb, de ez alkalommal tényleg máshogyan tekintek rá. Van benne belőlem valami, most már visszavonhatatlanul. Ott él, lángol, körül öleli, fűti, izgatja, hajtja, végül pedig megnyugtatja.
Farmerem már megadta magát a kapkodó kezeknek. Ölembe veszem, csípőjét megemelem, belécsusszanok újra. Engedem, hogy a saját tempójában mozogjon. Kezem mindenhol érinti, izgatja, hergeli. Szám elnyílik, élesen veszem a levegőt, morogva sóhajtok.
Majd meggondolom magam, megfogom törékenynek tűnő, de tökéletes testét. Elfektetem a kanapén. Kezem a szaténlepedőt fogja meg és könnyed mozdulattal húzom azt le róla. Testének látványát képtelen vagyok megunni. Még mindig vágyom, még mindig akarom. Minden alkalommal egyre jobban, most pedig különösen.
Mellén simítok végig, hasán, derekának finom, homorú ívén. Tovább haladok, újra felfedezem magamnak. Érintése most más. Most belőle is az a megfoghatatlan valami árad, mint belőlem. Nem olyan intenzíven, de akár egy lágyan csókolt árny, itt van, befedi egész testét. Tündököl tőle. Gyönyörű.
Tekintetem a kezemet követi, ott figyelem a bőrét, ahol végigsimítok rajta. Öléhez érek, de még nem térek rá nőiségének legszebb virágára, előbb még a combjait simogatom újra. Tenyerem alatt mintha szikrák születnének és halnának el bőrén.
Ajkához hajolok, birtoklóan csókolom meg megint és durván kezdek mozogni benne. Nem finomkodok vele. Az enyém, a magaménak tekintem. Birtokolni akarom újra és újra, ölének forró lüktetésében elélvezni ismét.
Kiélvezek vele minden egyes percet és érzem, lassan végbemegy a változás. A kapcsolat közöttünk tapinthatóan élő lesz. Magamhoz láncoltam, az enyém már. Felkelek mellőle, meztelen vonulok át a nappalin, nem zavartatom magam emiatt. Előveszek egy szivart és ráérősen gyújtok rá. Mélyen lélegzem le a maróan jól eső tömény, édeskés füstöt.
- Kérsz? – fordulok Indiana felé és töltök még a bourbonből, neki és magamnak is. Odaviszem a poharat, a kezébe adom és a kanapéra ülök. A szivarfüst derengésén keresztül nézek rá összeszűkült tekintettel.
- Jobban vagy már? – azt mondtam neki, hamarosan jobban lesz. Érzem, amit ő, de meghagyom azt az illúziót, hogy ő oszthassa meg velem, min megy keresztül. Pedig a veséjébe látok. Talán jobban is, mint ő maga a sajátjába…
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words
©

Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a hunter, I'll hunt you down.
✤ Posztok száma : 68
✤ Regisztráció : 2014-02-24
:
✤ Foglalkozás & hobbi : ♔ Secret

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sun Apr 13, 2014 10:00 pm





William & Indiana
the bedroom became the black room
18+
Tekintetem elsötétül. - Hogy érted, hogy érzed? - akaratlanul is szorosabbra fogom a lepedőt, mi eltakarja testem előle, bár eléggé jól ismerem ahhoz, hogy tudjam, egyetlen mozdulattal foszt meg tőle ha akar. - S mit érzel még William? - emelem fel szemöldökömet és emelkedek meg magam és, hogy elhátráljak közeléből. Testemet szétfeszíti a vágy, miközben, ahogy ő is mondja, a bennem lakozó sötétség, hajthatatlanul űz a férfi felé. Tudom, hogy kívánja véremet és azt is tudom, hogy meg fogom neki adni, mert a vágy, hogy megérintsen, hogy ismét magáévá tegye a testem, ismét birtokba vegye a lelkem s újra táplálja a bennem tomboló árnyakat, túl erős. Ahogy megragad testem fellángol és én beleborzongok érintésébe. Eddig is intenzív volt minden elcsattanó csók, mindig kósza becéző érintés de ahhoz képest, amit most érzek, az semmi sem volt. Vérző ujjaimmal simítok ajkaira. „- Nem tart már soká és jobban leszel.” - fülemben csengnek szavai és én hiszek neki, mert szükségem van rá, hogy elcsituljon ami bennem dúl. Tenyere a lepedő alá kúszik és bőre az enyémhez érve szinte perzsel. Arcomat mellkasába temetve sóhajtok fel. Lábaim megreszketnek. Ajkaimra hajol és csókolni kezd. Tenyerem rásimul a mellkas pőre, nyers bőrére. Megcsókolnám de nem ad időd nekem. Lecsap és testem meghajlik akarata előtt. Nem bírok a vággyal mi úgy érzem darabokra szaggat, miközben tenyere testemet fedezi fel újra, csókjaiba pedig a fogak édes játéka vegyül. Újra belelohol ebbe az euforikus állapotba, amikor megszűnnek a valóság korlátai, amikor lebomlanak az érzékeim szűrői és minden érintés, csók, százszoros erővel csattan bőrömön. Ujjaim hol tincseit marják, hol pedig a farmer gombjait szaggatják, hogy végre ismét magamban érezhessem őt, minden sötétségével együtt. Vértől duzzadó ajkamba harapok, hogy csillapítsam, hirtelen támadó vágyaimat majd az övébe marva adom meg magam nekik. Elvesztem az eszemet és csak azt tudom, hogy le akarom igázni őt. A farmer ismét a földre hullik és én ellentmondást nem tűrve taszítom a kanapéra. Meg akarom lovagolni őt és az érzéseim. Sóhajaim lassan ám magabiztosan fulladnak zihálásba, miközben testem meggörnyed. Fogaim szabad mellkasát karistolják. Csillogó tekintetemet rabigába hajtja a vágyak egyre növekvő köde. Testem hol megfeszül, hol megtör. Szenvedélytől tüzes ajkak érintetik mellkasát, nyakát, ajkait, mikor lehunyt szemmel adom át magamat az ösztönökből font korbács fokozódó csapásainak. Az idegek miliője borítja el elmém. Ezernyi villanás, csók, sóhaj. Ajkaim elnyílnak és fejem hátrahanyatlik, amikor elborít a tapasztalatlan világ kemény tempójának gyümölcse.
Nem hazudik. Minden szava igaz. A sötétsége körbeölel, magához von, nyugalmat hoz sajgó testemnek, felháborodott lelkemnek. Vére gyógyír és én nem vagyok rest ezúttal csak a saját örömömre fókuszálni. Képtelen vagyok tiszta fejjel gondolkodni. Ajkába harapok, hátába vájom karmaim. El akarok veszni a kettőnk között feszülő szövetségben, a nem kívánt de most gyűlölve vágyott vér kötelékében. Azt akarom, hogy a benne élő árnyak egyesüljenek a bennem születendőkkel, melyeket vére teremt melyeket vére tart életben. Elszakadok a valóságtól de minden szava igaz a rohadéknak. Ujjai tincseimmel játszanak és ahogy mellkasába fúrom fejemet, érzem, hogy csillapodnak a belsőmet mardosó lángok, hogy érintése már nem perzsel olyan vágyva fájón. A fekete tekintetet vizsgálom. Megcsókolom, elhúzódom, ismét megcsókolom. A szatén még mindig testemre csavarodva pihen. Dühöm kiveszik. Nyugalmat érzek. Mióta elvesztettem a családom, a fivérem, azóta nem volt egyetlen alkalom sem, amikor a sötétség, ekkora békét hozott volna számomra. Tincseivel játszok, tudom, neki ennyi nem elég és én is pokolian kívánom minden érintését, kegyetlen játékát testemmel.


▲:$ ▲ On fire ▲ 554 ▲ made by K & M
Back to top Go down
View user profile
avatar
I'm a daemon, I'll win your mind.
✤ Posztok száma : 122
✤ Regisztráció : 2014-04-09
:

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   Sun Apr 13, 2014 8:59 pm

Indiana & William
You are mine!
+18

Képembe lógó hajam alól nézem őt kissé összeszűkült tekintettel. Nem válaszolok neki azonnal Hagyok időt arra, hogy kicsit csillapodjon, noha ennek a pontosan az ellenkezőjét érzem végbe menni benne. Ennek ellenére mégis inkább a pulthoz megyek, hogy töltsek neki is és magamnak is a bourbonből.
Orromat megcsapja vérének megrészegítő illata. Egy ragadozó tekintetével mérem végig újra és újra. A belőle fakadó vöröslő nedűt kortyolnám, de helyette az aranyló whisky folyik le a torkomon.
- Nem a szolgám vagy, hanem a részem. – halkan beszélek, mégis vegyül valami a hangomba, amitől minden egyes szó jegesen dübörög a lakás csendjébe. Tekintetébe kapcsolódik az enyém. Azt mondják a szem a lélek tükre. Nos esetemben, ha elég mélyen néz íriszeim mélyére, a tátongó ürességet fogja látni. A semmit, ami oly hívogatóan akarja elnyelni lelkének megmaradt darabkáit.
- Ugye ezt a kérdés-kérést te sem gondoltad komolyan?! – nem lehet leszedni, nem lehet visszacsinálni. Ez hátralévő életére szól. Hogyan is vehetnéd vissza, ha egyszer eladtad a lelked az ördögnek? Pontosabban egy démonnak?
- Kapcsolat jön létre közöttünk. A benned lakó sötétség kétségbeesetten hívja az enyémet, ragaszkodni, tartozni akar hozzá. A vérem a tápláléka. A jel a bőrödbe égetve pedig felerősíti. – olyan természetességgel mondom, mintha csak az időjárásról beszélgetnénk. - Érzem, ahogy egyszerre kívánsz és gyűlölsz. – meglötyögtetem az alkoholt a poharamban és arra fordítom a figyelmem. - Az egyik pillanatban még meg akarsz ölni, kitépni megfeketedett szívem, a másikban pedig azt akarod, hogy csillapítsam öled forró és lüktetőn követelőző vágyát, adjak kielégülést és élvezetet. Ez történik veled. – kiiszom a maradék bourbont is a poharamból.
- Utóbbit szívesen megadom újra. – villannak rá fekete szemeim és egy elégedett és öntelt vigyor is a szám sarkába költözik. - Nem veszted el a szabad akaratod. Ha ez történne, most nem tajtékzanál. Bár az is igaz, akárhányszor meg akarsz ölni, épp annyiszor és olyan intenzitással fogsz kívánni. – és itt fejezem be a mesélést. Legyen olyan is, amit ő tapasztal meg és nem én mondom el neki. Odalépek hozzá, bal karom elkapja a derekát és magamhoz rántom. Jobbom végigsimít a haján, hátán, a szatén lepedőn selymes anyagán, alatta feszülő formás testén és fenekén. Tekintetem kívánatos ajkaira tapad.
- Nem tart már soká és jobban leszel. – legalábbis nem akar majd felgyulladni a teste. Vagy nem érzi ezt. Szavaim egész gyengéden ejtem ki. Ha nem akarta volna, legalább egy apró kis része a velem való összetartozást, azt hiszem nem jött volna létre a kapcsolat. Bár ezt nem tudom, ritkán fordult elő életemben, hogy bárkit is magamhoz kötöttem volna. Ez kötelezettséggel jár, az alól meg jobban szeretek kibújni, semmint létrehozni.
Ajkaihoz hajolok és harapva csókolom meg. Fenekétől felfelé halad tenyerem, majd a derekén előre csúszik és a lepedő anyagán keresztül simítok végig a testén. Mellénél megállok és elidőzök az előre meredő bimbón. Finoman dörzsölve játszom vele, miközben még mindig ajkait falva csókolom.
▷Music: ide, ide ▷ Note: ide, ide ▷ Words
©

Back to top Go down
View user profile
Sponsored content

Honey, keep my secrets well
PostSubject: Re: William tetőtéri lakása a bár fölött   

Back to top Go down
 

William tetőtéri lakása a bár fölött

View previous topic View next topic Back to top 
Page 1 of 2Go to page : 1, 2  Next

 Similar topics

-
» Scandinavian Glass by William L Geary
» Speak only using William Hartnell flubs!
» Videos of a Maple being styled by William N. Valavanis using a Pine bonsai styling technique
» New pots by William Vlaanderen
» William Hartnell as Dr Who card...signed, genuine

Permissions in this forum:You cannot reply to topics in this forum
Whispers of the Night :: Napjaink :: New York :: Belváros :: Hell bar-