✝LEADER OF THE DARK SIDE ✝

Christiana & Evony ✝ the Morrigan

Be a girl with a mind,a bitch with an attitude,and a lady with class.Goodgirls go to heaven,bad girls make youfeel like you're in heaven.Trust getsyou killed,lovegets you hurt and being real gets you hated.Don't chase anything but drinks & dreams. I'M A BITCH!

-Ohh! -csapom össze a tenyerem, és kuncogom el magam arra a kijelentésére, hogy ő már tizenegy éve veszélyben van. -No és kedvesem. Tudni szeretnéd, hogy én hány évszázada tartom veszélyben az emberiséget? -váltok át hirtelen komolyra, összefűzve a karomat, felvonva a szemöldökömet, miközben közönyösen, rezzenéstelen arccal nézek felé. Nem hat meg a dumája, egy cseppet sem. Nem is kérek belőle, köszönöm. Bár, ha már itt van egye fene. Ha már eddig elhúzta az időmet, rosszabb nem lesz.
-Hogy én ki vagyok? -vigyorodom el hirtelen. -A sötétek úrnője vagyok drágaságom.-jelentem ki arrogánsan. -A farkasok pedig sokszor büdösek, makacsok és önzőek. Némelyik túl sokat gondol magáról. Látom-látom jártas vagy már benne. -kacsintok felé sokat sejtetően.
-De nem csak farkasok léteznek ám, kedves Christiana. Vannak a farkasoknál sokkal csúnyább és gonoszabb lények is. -búgó, félelemérzetet keltő hangot hallatok, miközben kimondom a szavakat.
-Hogy mit kérek cserébe? Ugyan! -legyintek. -Ez a jövő kérdése édesem! Egyenlőre semmit. És tulajdonképpen egyenlőre azt sem tudom, hogy pontosan, egészen pontosan miben is kéne segítsek neked. -közelebb lépek hozzá, egyenesen a tekintetében vájkálódva. -Megölni egyenlőre nem akarlak. Túl sokat tudsz ahhoz, hogy életben maradj, de túl keveset ahhoz,hogy meghalj. Előbb tanulj kislány. A bölcs és tanult ember lecsukja a szemét, mielőtt meghal, és lát. -újra visszahelyezkedek az előbbi kényelmi pozíciómba, majd a körmeimmel az asztalon kezdek kopogni, miközben ő hablatyol valamit, amire éppen csak félfüllel figyelek, de meghallgatom. Tulajdonképpen igaza van, ígyis úgyis meghal, csak éppen nem mindegy, hogy mikor, hol és milyen időben.
-Ne féljen a pici lelked. Egyenlőre nem kér tőled semmit a csúnya néni. Csupán egy pohár jó minőségű bort, és a titokzatos farkasfiúd társaságát. -nevetem el magam. Jól szórakozom. Miközben őt felemészti az ideg, és az érzelmek tömkelege.
-Hát ha még így alám is adod a lovad, megfontolom az utóbbi kérdésedet. -kacsintok felé.
-Ha elmondod miben kell segítsek, megteszem a legtöbb tőlem telhetőt, aztán pedig felkereslek, ha szándékozok valamit kérni tőled. -dőlök hátra ördögi mosollyal az arcomon.

Komolyan, legszívesebben a falba vertem volna a fejem, hogy hogy lehetek ilyen ostoba, hogy csak úgy bejövök egy ilyen helyre és elkezdek parádézni. Nem elég, hogy Ian a reggel folyamán meg akart ölni, most úgy érzem, ismét magával a halállal állok szemben. Érdekes és eseménydús egy nap, aminek talán vége sem lesz számomra.
Felidegesített a nő, de ahogy láttam, én is őt a viselkedésemmel, ami még inkább meghátrálásra kényszerített, de csak kihúztam magam és mindent elmondtam neki, ami éppen kikívánkozott belőlem.
- Már 11 éve veszélyben van az orrocskám és minden másom - mondtam közönyösen. De ez a közöny gyorsan mérhetetlen döbbenetre váltott, mikor elértek hozzám a nő további szavai. Hirtelen rájöttem, hogy miért is irtózom ennyire ettől a nőtől. De már nem menekülhettem.
- Mégis ki maga? - kérdeztem fürkészve nézve az arcát. - Tudom, hogy a farkasok léteznek, bár csak egyet ismerek, és azt is tudom, hogy sokáig élnek. Nem olyanok mint a filmekben, hogy bármilyen sérüléssel tudnak újabb farkasokat csinálni - mondtam el neki őszintén mindent amit tudtam. - Ja, és azt is tudom, hogy makacs, önző fráterek - toldottam még hozzá egy fintorral.
- Mit kér hát cserébe? - kérdeztem kissé feszülten, mégis rezdülésmentes arccal. - Az életemet nem féltem, bár megígértem valakinek, hogy addig nem halok meg míg ő meg nem öl, így azért valamilyen szinten ragaszkodom hozzá. - Nem ültem le invitálására, inkább már mehetnékem volt. Csak maradtam az én két lábamon ott az iroda közepén. - Ha így is úgy is meghalok, minek lenne okom arra, hogy ne tartsam be az ígéretem. Nem érdemes az életemmel fenyegetni, az adott szó szent. - Egyre nehezebben tudtam már visszafogni az érzelmeimet. Ebben az alig tíz percben újra sikerült rohadt nagy veszélybe sodornom magam, de úgy tűnik, most Iant is magammal rángattam. Ez volnék én. Talán tényleg megérdemelném azt az átkozott halált.
- De várjunk - pillantottam rá hirtelen. - Ha a tudásom miatt kerültem ekkora slamasztikába, mi garantálja azt, hogy túl fogom élni az elkövetkezendő napokat? Mert ugyebár, ha megteszem amit kér, nem leszek hasznára többet. Könnyedén megölhet. Az én kérésem pedig nem csak pár napra szól. Miért hinném el, hogy életben hagyna addig, míg sikerül megmentenem azt a farkast? - kérdő tekintetemet nem vettem le róla. Azért ezt érdemes lenne tisztázni, és még rengeteg más kérdést is. - Egyáltalán miért segít? Itt most megölhetne a tudásom miatt, így nem kéne azon vesződnie, hogy nekem elmondjon bármit, vagy bármiben segítsen. - Persze, adjam még neki az ötleteket... Tényleg a falba kéne vernem a fejem, hátha menne bele némi ész is.


note: Na, remélem azért még életben maradok

✝LEADER OF THE DARK SIDE ✝

Christiana & Evony ✝ the Morrigan

Be a girl with a mind,a bitch with an attitude,and a lady with class.Goodgirls go to heaven,bad girls make youfeel like you're in heaven.Trust getsyou killed,lovegets you hurt and being real gets you hated.Don't chase anything but drinks & dreams. I'M A BITCH!

Mintha egy csöppet elbizonytalanodna az ittléte érdemességén.. Nos igen. Én már az arckifejezése miatt elbizonytalanodom azon, hogy miért nem vetek véget itt és most az Ő annyira segíteni akarásának. Egyre szúrósabb tekintettel fúrom az arca minden egyes kis szegletét, főleg miután teljes mértékben mimika mentesen, szárazon közli velem, hogy ő meg akarja menteni.
-Hát rajta. Menj csak kislány, és mentsd meg. Ne az én időmet pazarold kérlek, üres fecsegésekkel. Ha meg akarsz valamit, csücsülj le szépen a formás kis fenekedre, és vágj bele, mert én sem a kertben szedem az időmet. -kulcsolom végül össze az ujjaimat, egy kissé sejtelmes mosoly keretében.
Pár pillanat elteltével beszélni kezd. Rendesen megered a nyelve, szegény fejemre zúdít minden összehordott hülyeséget arról az Ian nevű férfiról, akinek az arca még mindig nem ugrott be. Ez valószínű azért van, mert a hovatartozását még nem említette a kis barátjának. Megesik, hogy csak szövetkezett a sötéttel, és ő maga nem az. A fajt sem tudom, amiben helyet foglal. Ha ezekről is említést tenne, azt megköszönném.
És lám! Nem is kell annyit várni, hogy a kislány száján kicsússzon ez a kissé felelőtlen kijelentés. Hiszen az emberek nem tudhatnak a faeről.
-Ugye tudod édesem, hogy milyen veszélyes dologba ütöd bele az orrocskádat? -vonom fel a szemem, kérdő vigyorral az arcomon. Tehát farkaskölyök lenne az a bizonyos férfi. Habár említése szerint nem éppen a kölyökkorban van, de észben nem lehet több 10-nél, nemhogy 100-nál, ha így beavatja az embereket a tudtom nélkül.
-Tudom ki a bátyád Christiana. Remélem azzal is teljes mértékben tisztában vagy, hogy ezzel nem csak a Te életedet sodortad veszélybe, mert olyan dolgokról van tudomásod, amikről nem szabadna, hogy legyen. De még Ian élete is nagyobb veszélyben van, amiért valószínűsítem, miatta tudsz ennek a fajnak a létezéséről... -kisebb hatásszünetet tartok.
-Mondd, mit tudsz még? Hátha tudok valamiben segíteni.. Valamiért cserébe persze.. Hiszen semmi sincs ingyen.. -kacsintok, majd felugrom az asztalra, aminek eddig csak támaszkodtam.
-Nem fogok köntörfalazni. Vagy teljesíted amit akarok a segítségemért cserébe, vagy meghalsz. Ha inkább visszamondod a saját ajánlatod, akkor is meghalsz a tudásod miatt, aminek nem szabadna a birtokában lenned. Azt hiszem elég nyílt voltam. -zárom rövidre, kérdőn pislogva felé. Majd ördögi vigyor ül ki az arcomra.

Egy cseppet sem volt szimpatikus ez a nő. Sőt... ahogyan lereagálta mindazt, amit mondtam...
Kezdtem dühös lenni, de azért be kellett látnom, hogy én vagyok olyan ostoba, hogy tudatlanul bemegyek egy helyre, amiről fogalmam sincs, hogy mi, majd próbálok valami idióta monológgal választ találni a kérdéseimre.
Ettől eltekintve a nő nem tetszett, de volt egy olyan érzésem, hogy csak tőle tudhatom meg azt, ami igazán fontos nekem. Bár a válaszát hallva, kissé megtántorodtam. Nem értettem mire céloz azzal, hogy senkit sem kell megmenteni a sötéttől.
Gyorsan leráztam magamról minden rossz érzésemet, kihúztam magam, majd egyenesen a nő szemébe néztem. Próbáltam erősnek mutatni magam.
- Márpedig őt igenis meg akarom menteni! - mondtam színtelen hangon. Nem mutattam semmi érzelmet. - Ian, a bosszúnak él. Több száz éve van velem szemben és kell nekem valami, amivel tudok neki segíteni. Ha én meghalok, ő tovább fog élni, és ha addig nem tudok rajta segíteni, örökre el fog veszni.
Végül csak kimondtam. Ebből biztosan rájön ez a nő is, hogy nem egy átlagos emberről beszélek. De majd itt ugrik a majom a vízbe.
Ha igazam van, és tud erről a farkasokkal teli világról, akkor bizony tényleg jó helyen járok, de ha nem... Akkor hamar egy gumiszobában találhatom magam.
- Tudom, hogy tud a farkasokról, és azt is, hogy tud nekem segíteni - léptem felé egy lépést, de le sem vettem róla a tekintetem, ami szintén nem mutatott érzelmet, ahogy a hangom sem. - Nem fogok köntörfalazni, és azt hiszem, ugyan ezt elvárhatom öntől is. Persze a segítsége nem maradna viszonzatlanul. Nem ajánlok fel semmit, hiszen sejtem, ha nagyon akar valamit, azt úgy is megkapja. - Mondatom végeztével egy félmosoly szökött arcomra, de gyorsan rendeztem a vonásaim.
Bár elég kedvesnek tűnt a nevetésével és a mosolyával, nekem így is borsódzott tőle a hátam. Olyan, mintha csak megjátszaná magát, hogy így próbáljon magához édesgetni, akár csak valami filmbeli vámpír. Akik szépek, okosak, meg mit tudom én mik, majd mikor az az idióta picsa beleszeret elharapják a torkát.
Talán túl sok filmet nézek? Lehet... de ez a nő akkor sem stimmel. Bár ezt sem mutattam ki.


note: Bocs a késésért :/

✝LEADER OF THE DARK SIDE ✝

Christiana & Evony ✝ the Morrigan

Be a girl with a mind,a bitch with an attitude,and a lady with class.Goodgirls go to heaven,bad girls make youfeel like you're in heaven.Trust getsyou killed,lovegets you hurt and being real gets you hated.Don't chase anything but drinks & dreams. I'M A BITCH!

-Köszöntöm a köreinkben Chrisitiana. -mosolyodom el keveset sejtetően. Ó ugyan.. Lerí róla, hogy nem tud semmit. "Nem a bátorságom vezetett ide. Hanem a kérdések." Erre a mondatára a szemöldököm a homlokom közepére szökik.
-Tehát a kérdések. -húzom ki magam, összefont karokkal, miközben visszasétálok a helyemhez, és nekidőlök az asztalomnak. -Miféle kérdések Miss Carter? -körmeimmel kopogtatni kezdek az asztal üveglapján. Elmélázik, körülnéz, kitekint az óriási ablakom, ami a város szívére néz. Megkérdezi, hogy miféle hely ez. Tudatlanságán most mosoly helyett enyhén elnevetem magam, majd a kuncogás kisebb fintorba üt át. Mit keres itt, ha azt sem tudja, hogy hol van?!
-Drágám, ez itt az én birodalmam. Az irodáim, a villám..-sóhajtok. -Vajon ezzel a kérdéssel arra céloztál, hogy jelenleg hol vagy, vagy, hogy jelenleg ki áll veled szemben? -végül is, nem volt egyértelmű. Elég zavarodottnak tűnik. Néhány másodperc lefolyásával, a válasz helyett a kérdésemre, beszélni kezd. Végre, vagy sajnos kiböki, amiért itt van. -Adrian Herondale..-vágok hirtelen a szavába. -Nem ismerős a név, de ha gondolja, megnézem a nyilvántartásban. -kacsintok, majd hagyom, hogy folytassa. A név viszont tényleg nem ugrik be. Majd talán, ha többet mond..
Reményeim szertefoszlanak azzal, hogy elharapja a mondatai végét. Nem tudom, mire akart utalni, játékát pedig már kezdem megunni. Ismét összefonom a karjaimat, kérdőn, türelmetlenül pislogok felé. "Hogyan lehetséges megmenti egy olyan lelket, ami már régóta a sötétben bolyong?" Ennyit mond. Ismét elnevetem magam. A számhoz emelem a kezem, hogy ne tűnjek annyira modortalannak, bár nem, mintha ez érdekelne.
-Kedves Christiana, a sötéttől senkit sem kell megmenteni. -valószínű nem érti a célzásom. Én vagyok a sötét, vagyis annak a vezetője. Senkit sem kell innen kimenteni, maximum, ha nem tartom fogva.
-Bár, mondjuk, attól függ, milyen sötétre gondolsz.. -állok meg egy pillanatra, próbálom szépíteni a dolgokat. Ha valójában semmi fogalma sincsen a fae világáról, nem is tudhat meg semmit.
-Ha megkérhetnélek.. -habozok, miközben ránézek a karórámra. -Szorít az idő kedves. Nem vagyok kíváncsi a körítésre, halljam, mit akarsz tudni. -mosolyom kedves, mégis hazug. Viszont kíváncsivá tett ez a lány..  

Gondolkozás nélkül hatoltam be az épületbe, ahol nők tömkelege rohangált fel és alá. Tanácstalanul megálltam a bejáratban, hiszen magam sem tudom, miért is vagyok itt. Egy kosztümbe bugyolált nő csattogott hozzám magassarkújában, mire én érdeklődve néztem rá. Mintha nem is én lennék a betolakodó.
- Segíthetek? - kérdezte mézesmázos hangon, egy közönyös vigyorral az arcán. Egyik szemöldököm azonnal felhúzódott a homlokom közepére, úgy néztem őt.
- Miss Morrigan itt van? - kérdeztem sziklaszilárd hangon, mire most csaj nézett rám elég értelmesen.
- Mármint Miss Fleurette? - Ohh... Oké. Hát ez elég ciki, de gyorsan túltettem magam szégyenemen és bólintottam. - Megkérdezhetem mi okból keresi?
- Az legyen az én dolgom - elbűvölő mosolyt erőszakoltam az arcomra, majd vártam a nő válaszát, ami egy apró fintor volt, majd eltipegett, gondolom a nagyfőnökhöz.
Csak úgy megadva magam testem akaratának, követtem. Engem ugyan nem érdekel, ha kidobnak, csak ez a hely... Úgy érzem, itt végre tisztán láthatok mindent. Talán itt sikerül megtalálnom a kérdéseimre. Olyan kérdésekre, amiket még én magam sem tettem fel.

Egy igazán csinos nő állt előttem, mikor beengedtek az irodába. Minden mozdulata kecsességről árulkodott, de volt benne valami más is, ami azonnal óva intett tőle. Szép volt, meg minden, de egyszerűen a hideg futkosott tőle a hátamon. Ahogy megszólalt, még inkább furcsálltam ezt az egészet. Mégis mi köze ennek a bátorságomhoz? Nem értettem.
- Christiana Carter vagyok - mutatkoztam be, egyenesen a nő szemébe nézve. - Nem a bátorságom vezetett ide, hanem kérdések.
Néztem egy pillanatig a felém nyújtott kezet. Nem éreztem ebben semmi udvariasságot, inkább csak egyfajta szokott gesztust. Nem csoda, ezekhez a nőkhöz képest, akik itt vannak eléggé lerongyolt állapotban nézhetek ki a sportcipőmmel, a koptatott farmerommal és a bő ujjatlanommal. De ez érdekelt most a legkevésbé.
Elfogadtam a kezet, már csak udvariasságból is.
- Miféle hely ez? - kérdeztem enyhe kíváncsisággal, ahogy körbenéztem az irodában. Végül csak észre vettem magam, majd újra a nőre néztem. - A bátyám, Adrian Herondale miatt vagyok itt. Ő tőle hallottam még nagyon régen az ön nevét. Nem tudom, ismerik-e egymást, nem is ez a lényeg. Én csak arra lennék kíváncsi... - hirtelen elharaptam a mondat végét. Nem tudtam, hogy ez a nő mennyire ismeri a farkasokat, vagy egyáltalán tud-e róluk, de végül csak sikerült úgy forgatnom a szavakat, hogy ne derüljön ki ez az apró részlet.  - Hogyan lehetséges megmenti egy olyan lelket, ami már régóta a sötétben bolyong?
Kérdőn néztem rá a nőre, és bármennyire is ostobán hatott a kérdésem, volt egy olyan érzésem, hogy mindent értett ebből. Legalább is nagyon reméltem, különben tényleg kirúgnak innen nagyon hamar.



note: Hmm... ennél jobb most nem jutott eszembe

✝LEADER OF THE DARK SIDE ✝

Christiana & Evony ✝ the Morrigan

Be a girl with a mind,a bitch with an attitude,and a lady with class.Goodgirls go to heaven,bad girls make youfeel like you're in heaven.Trust getsyou killed,lovegets you hurt and being real gets you hated.Don't chase anything but drinks & dreams. I'M A BITCH!

A lábaimat az asztalon hevertetem. Verőfényes délután, előttem sürögnek a takarítónők. Sikerült egy újabb feledhetetlen, sikeres életet szereznem egy kiscsillagnak, aki borzasztó körülmények között, ma délben meghalt. Állattámadás. Legalábbis ezt fogják írni.
Koporsó helyett felmosóvödörbe került, dehát... Vállalta az összes kockázatot.
Ráadásul ettől a lánytól egyszer sem volt orgazmusom, úgyhogy inkább énekeljen a jó Istennek odafent.

Körbenézek. Lassan tudatosul bennem, hogy el kéne költözzek, egy nagyobb villába. Itt csak négy irodám van, ötöt szeretnék.

-Elvyra! Vagy mi is a neved.. -sóhajtok a titkárnőm után szólva, aki éppen az ajtóm előtt haladt el.
-Emira, hölgyem. Parancsoljon.. -mintha meg lenne szeppenve. Tulajdonképpen semmi szükségem kis gyönge, naiv talpnyalókra, de addig, amíg megcsinál mindent nem olvasztom el...
-Tökmindegy. -fújom ki a levegőt, miközben megforgatom a szemeimet. -Tehát, hogy állnak a bálom előkészületei? -fonom keresztbe a karomat, felemelt szemöldökkel.
-Hölgyem.. Milyen bál? -megremeg a hangja. Ez nem lehet igaz! Szúrós tekintettel meredek rá. Földbe gyökerezett a lába, pedig látszik rajta, ha tudna, futna. Felemelem a jobb kezem, felé irányítom, és a másik pillanatban egy apró placcsanás hallatszik.
-Éppen ideje volt, drága Elvyra... -titkárnőből tócsa. Micsoda tökéletes hasonlat.
-Kérek egy takarítót! És hozzák ide Naomit! Ő lesz az új mindenes! Persze, a legelső megbotlásáig! -kiabálok lefelé, majd szempillantás alatt a keresettek megérkeznek. Naomi megáll előttem.
-Hölgyem, egy Ember bebocsátást kér. -szól még furcsán magabiztos hangon. A homlokom ráncokba fut össze.
-Engedjék be. Kíváncsi vagyok mit akar. -leveszem a lábamat az asztalról, felállok, a combomon megigazítom a szoknyát, és a látogatóm elé sétálok. Egy csinos, fiatal hölgy. És ember.
-Lám..lám.. Ritka dolog, hogy hívatlanul megzavarjanak. Bátor lehetsz, kislány. -kacsintok rá, közelebb lépve hozzá. -Evony Fleurette. Miben segíthetek? -nyújtom a kezem, megjátszott bizalommal.

Nem is gondoltam volna, hogy egyszer majd én menekülök Ian közeléből. Muszáj volt mennem, el kellett hagynom a házat, legalább egy kis időre, hogy kiszellőztessem a fejem. A karomban érzett fájdalmas zsibbadtság, lassan enyhült, de minduntalan arra emlékeztetett, hogy soha többé nem szabad megbíznom a fogadott bátyámba. De mit is gondolhattam volna, mikor megölte a szüleimet? Hogyan bíztam meg benne ez idáig?
Teljesen össze voltam zavarodva annak ellenére, hogy igenis tudtam, mit akar Ian, meg azt is, hogy nekem mi a célom innentől kezdve. De látva nevelőm arcát, ami újra és újra feldereng előttem, könny áztatva, dühösen, gyilkolási vággyal a tekintetében… Tudtam, hogy nem tehetek itt semmit.
De akarok, minél jobban meg akarom menteni a lelkét, amiben ott van a jó, a szeretet és az elfogadás.
Talán nem vagyunk igazából rokonok, de hasonlítunk egymásra. A makacsság mindkettőnkben ott van, és ez az az egy dolog, ami segíteni fog a célom elérésében.

Lábaim maguktól vittek egy irányba a zsúfolt utcán. Akaratlan mozdulatokkal kerültem az embereket, akik hol csendbe burkolózva közeledtek, hol mobiljukba beszéltek, szinte ordítva, hogy túlkiabálhassák az utca zaját.
Gondolataimból egy éles csilingelés szakított ki, majd ahogy felfogtam, hogy éppen egy biciklis éppen engem vett célba, miközben őrültek módjára nyomkodta azt az átkozott csengőt rajta, hogy végre menjek már arrébb. Pont az utolsó pillanatban sikerül felugranom egy lépcsőre, majd dühösen a srác után szóltam:
- Barom!
Válaszul csak felemelte középső ujját, és rám se nézve haladt tovább. A többi járókelő, meg mintha észre sem vette ezt a kis malőrt, csak ment tovább.
Nagyot sóhajtva levetettem magam a lépcsőre, megigazítottam magamon sportcipőmet- mert az ugrást követően majdnem leszállt a lábamról -, aztán körbenéztem, hova is lyukadtam ki. Azért nem lenne jó eltévedni ekkora városban. Nem vagyok hozzászokva és csupán Iant tudnám felhívni, hogy jöjjön értem, de legkevésbé vele szeretnék most találkozni.

Egy pillanatra ránéztem a mellettem ácsorgó táblára, majd vissza az utcára, de amint eljutott a tudatomig, mi is van ráírva, azonnal visszakaptam rá a tekintetem.
Evony Morrigan… ismerős név. Gyorsan kutattam a régi emlékeim közt, hol is hallhattam ezt. Lassan, de biztosan, fény gyúlt az elmémben.
Ian mondott nekem valamit arról, hogy a farkasok különbek a többitől, meg megemlítette ezt a nőt is, de ki lehet ő? Biztosan köze lehet a farkasokhoz.
Enyhén eltátott szájjal meredtem az épületre, azon agyalva, mit is kezdjek én itt most ezzel a helyzettel. Csak nem állíthatok be egy olyan szöveggel, hogy jó lenne megmenteni a bátyám életét, de félek tőle, mert egy farkas és csak a megfelelő alkalmat várja, hogy végezhessen velem.
Ja, ez telitalálat lenne.
Végül elhessegettem minden gondolatomat és csak nyugodtan felcaplattam a lépcsőn. Lesz ami lesz alapon, benyomultam az épületbe.



note: Nem tudtam pontosan, hogyan képzeljem el ezt a helyet, ezért, ha nem gond, ennél tovább nem akartam bele merülni... Ja, és bocs a sok bla-bláért az elején -.-