Egy magadfajtánál? - néztem rá kíváncsian, hiszen nem tudtam, hogy éppen most melyik tulajdonságát, akarja kiemelni ezzel. Az ölési vágyait, vagy esetleg az arrogáns és magának való stílusát, bár talán mindegyiket, hiszen ez teszi őt azzá, amilyen ő. Sejtettem, hogy átlépek egy határt, de még se tudtam megállni, mintha a tapintatos és óvatos énem szép lassan kezdene eltűnni és a kíváncsi és veszélyes énem pedig előjönni. Mintha mellette minden amit eddig elrejtettem felszínre készülne törni. Nem akartam újra gyilkos lenni, nem akartam olyat tenni, amiről tudtam, hogy régen mesterien csináltam, de sok ember és fae halála tapadt a kezemhez. Én nem ittam, hiszen soha se bántottam senkit se, akibe szerelmes voltam. Figyeltem a reakcióját és láttam rajta, hogy szarul érinti őt ez a dolog, mondhatni pocsékul. Egy pillanatra megsajnáltam őt és szarul éreztem magamat.
Fura volt, hogy nem mond semmit se. Csak belekortyolt az inni valójába, majd pedig az eget pásztázta. Egy darabig nem mozdultam és nem is szólaltam meg. Úgy gondoltam, hogy nem kellene ezt tovább feszegetnem, majd pedig újra ráemeltem a tekintetemet. - Sajnálom.. Nem kellett volna ezt mondanom.. - mondtam neki kicsit elhaló hangon, hiszen most talán tényleg túl messzire mentem, illetve el kellene ítélnem őt? Talán kicsit elítélem őt emiatt a dolog miatt, de ugyan akkor tudom jól, hogy biztosan meg volt az oka. Vagy ezzel csak saját magamat szeretném nyugtatni? Lehet... nem tudom..
Lehet jobb lesz, ha én megyek.. - szólaltam meg újra, de már nem őt néztem. Az üveget néztem a kezem között és a földet figyeltem. Néztem az árnyak játékát, amit a napnak, szélnek és a házaknak köszönhető volt. Talán az egész olyan volt, mint én lelkem. A sötétség és a fény küzdelme volt látható kicsit leegyszerűsítve, mintha a saját lelkemet láttam volna bennünk.


ઈ Note:
ઈ Words: -

Fura volt, hogy egyikünk se más dolgokat mond, hanem pontosan olyanokat tesz fel, amik nem éppen egy könnyed esti összeruccanás témája lennének. Az ölésről beszéltünk, még ha nem is pontosan boncolgattuk azt, hogy ki milyen módon ölt meg más személyeket, attól még sokat elárult mind a kettőnkről. Mind a ketten gyilkosok voltunk és talán ő még a mai napig is az. Nem tudtam pontosan, ez csak egy sejtés volt, de nem úgy nézett ki, mintha változna a téma. Talán én magam sem akartam változtatni a témán, de nem biztos, hogy ez jó dolog. Van sötét múltam, de úgy éreztem, hogy minél többet kell megtudnom róla és őt pedig ehhez a témához tudom kötni. Néha kockáztatni is kell, hiszen kockázat nélkül az ember nem nyerhet.
Szóval egyikünk se ölt kérésre, ez már legalább egy közös pont még akkor is, ha nem éppen a legjobb dolognak számít ez egy ember életében. Mosolyogva figyeltem és vártam. Pénzért soha sem öltem, parancsra és kedvből, dühből már annál inkább. Soha se érdekelt a pénz, nem olyan fából faragtak engem, hiszen anélkül is lett bőven pénzem, majd éppen meg akartam szólalni, amikor ő folytatta a mondani valóját.
Ha valaki valakit megöl, akkor azt a pillanatot és érzést soha se fogja elfelejteni. Mindegy, hogy mennyit él még utána... az emlékek örökké kísérteni fogják. És nem hiszem, hogy csak ők a hibások, hiszen biztosan lett volna választásod. - mondtam neki nyugodtan, hiszen én is tisztán emlékeztem minden gyilkosságomra. Emlékeztem arra, amikor az éjleple alatt törtem be valahova és vágtam el valakinek a torkát, miközben a vére színezte a kezemet. Hibáztatnom kellene valakit emiatt? Nem, nem hiszem. Megtettem anno, régen Chriest-et hibáztattam, hogy olyan lettem, de rájöttem, hogy nem miatta lettem olyan, hanem azért mert bennem élt ez a dolog és ő csak segített felszínre hozni ezt az énemet. - Soha nem a tárgy a felelős, hanem az aki mozgatja a tárgyat és az aki annak a személynek a vérére vágyik. - mondtam még mindig komolyan, minden mosoly nélkül és közben végig a szemébe néztem. Talán szégyellnem kellene a múltamat, de aki nem ismeri a múltamat, az nem ismer igazán. Majd elkaptam a tekintetemet és a fejemet a hideg falnak támasztottam.
Sohasem öltem örömmel és élveztetettel. - mondtam neki csukott szemmel, majd habozás nélkül húztam meg az üveget, majd őt figyeltem. Nem olyannak tűnt, aki nem élvezné az ölést, de ez érdekelt. Kíváncsi voltam, hogy vajon tévedek-e vagy nem.


ઈ Note:
ઈ Words: -

Fogadjunk, hogy képes lennék kitalálni. - mondtam neki mosolyogva és még egy apró nevetés is elhagyta ajkaimat. Én is bárkit megállítanék az utcán, vagy a közvetlen közelemben élő embereket, akkor azok se találnák el, hogy milyen vagyok, mivel foglalkoztam egy időben, vagy éppenséggel most mivel foglalkozom. Figyeltem őt, de annyira már tapasztalt voltam, hogy ne olvadjak el egy mosolytól, vagy ne higgyek teljesen abban, hogy a szem a lélek tükre.
Egyszóval se mondtam, hogy így foglak hívni, de ha nem mondod meg a nevedet, akkor lassan valami nevet kell, hogy adjak neked. - mondtam neki komolyan és figyeltem a reakcióját. Nem értettem, hogy miért tiltakozik ennyire az ellen amit mondtam, hiszen a legtöbb pasi képes lenne elhitetni azt, hogy úriember, még akkor is, ha ez nem igaz.
Nem kell félteni, majd idővel... - mondtam neki nevetve és figyeltem ahogyan iszik. A hátamat neki döntöttem a falnak és türelmesen vártam. Fogalmam sem volt arról, hogy mit fog kérdezni, de a kérdésére lefagyott az arcomról a mosoly. Tisztán emlékszem arra amikor porig égettem egy egész kastélyt, még azt a személyt is megöltem, akit a barátnőmnek tekintettem. Fiatal voltam és véletlenül volt, de az erőmnek köszönhetően történt meg ez az egész, így meghúztam az üveget és egy röpke pillanatig nem szólaltam meg.
Sohasem öltem még kérésre. - mondtam habozás nélkül és elkezdtem játszadozni az üveggel. Vártam és nem húztam még meg. Kíváncsi voltam rá, hogy vajon kérésére ölt-e már meg mást, mert parancsra teljesen más ölni. Parancsra már én is öltem, de az teljesen más dolog.


ઈ Note:
ઈ Words: -

Figyeltem őt egy darabig és nem értettem azt, hogy miért nem megyek el. Miért maradok, hiszen minden normális ember egy ilyen esett utána hanyatt-homlok menekülne el, de én nem féltem tőle. Volt valami benne, ami kíváncsivá tett, persze azt nem mondom, hogy belopta magát a szívembe, mert attól elég messze van. Kíváncsi voltam, hogy mennyi ideig akarja még csukva tartani a szemét, hiszen egyértelműen hallhatta azt, hogy nem mentem el. Ott álltam előtte és figyeltem őt.
Akkor jó. - mondtam neki kicsit unottan, hiszen én nem akartam leleplezni magamat, hiszen nem kell tudnia azt, hogy én is képes lennék ilyenre. Ő már megmutatta azt, hogy nagy ereje van, amíg ő nem tudja, hogy nekem mekkora erőm van, addig mondhatni előnyben vagyok. A boszorkányoknál fontos az, hogy tisztában legyünk a másik fél erejével, mivel az életünk is múlhat rajta.
- Te mindig mosolyogsz? - kérdeztem tőle egy kisebb fejrázás keretében, majd megforgattam a szemeimet. Majd a következő tettén meglepődtem, egy darabig még haboztam is, hogy elvegyem-e tőle vagy ne, de végül elfogadtam.
- Vigyázz, mert a végén még azt fogom hinni, hogy úriember vagy. - mondtam neki kicsit gúnyosan, majd belebújtam a kabátba és leültem én is a földre és figyeltem őt.
Rendben. - mondtam neki, majd röpke habozás után olyannak kezdtem amiről tudtam, hogy neki innia kell, de így legalább egy kis időt nyertem. - Sohasem loptam. - mondtam neki komolyan, majd figyeltem őt. Ezt tényleg nem csináltam még, s közben lepillantottam a kezemben lévő nyitott üvegre.


ઈ Note:
ઈ Words: -

Mindenkinél relatív, ahogyan a barátság is. - mondtam neki nyugodtan, hiszen egyre jobban úgy gondoltam, hogy idősebb lehet nálam. Így biztosan pontosan tudja azt, hogy ennyi évesen és ennyi mindent átélve nem lehet könnyű barátokat találni, vagy megbízni valakiben. Figyeltem őt és próbáltam megfejteni, hogy milyen is ő valójában. Nehezen tudtam elhinni, hogy mindig ilyen. Nem hiszem el, hogy nem tud kedves lenni, hanem mindig ennyire arrogáns, bár vannak ilyen emberek. De meg kell hagyni azt is, hogy rég volt már ilyen társaságom, aki nem ijedt meg tőlem, hanem erősebb lett volna nálam, illetve aki állandóan poénkodott volna. Amennyire ellenszenves volt ugyanannyira akartam a közelében maradni, hogy még többet megtudjak róla. Magam se értettem, hogy miért akarok többet tudni róla, hiszen részben idegesített is.
Sejtettem. - mondtam neki kicsit gúnyosan és közben megforgattam a szemeimet. Láttam rajta, hogy elgondolkozik azon, amit mondtam.Nem mondtam semmi konkrétumot, azt akartam, hogy ne tudja pontosan, hogyan is értem ezt. Talán ezért is mondtam ennyire ködösen, hátha így nagyobb hatása lesz a dolgoknak és úgy nézz ki be is vált, hiszen nem sokkal később teljesen elengedett, meglepődtem ezen, hiszen nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elenged. Elindultam, majd pedig megálltam vele szemben.
Köszönöm. - mondtam neki mosolyogva és figyeltem őt. Majd magamat se értve elvettem tőle az egyik üveget. - Játszom, de csak egy feltétellel, ha emberként játszunk. Egy magad fajta, erős boszorkánynak nem lehet nehéz úgy használni az erejét, hogy csak egy bizonyos ideig korlátozza az én erőmet és a saját erődet. - mondtam neki még mindig mosolyogva. Nem akartam azt, hogy ennyivel is erősebb legyen nálam, hiszen bűbájjal sok mindenre képes az ember, de emberként minden sokkal nehezebb. Persze az is tény, hogy puszta emberként is erősebb nálam, de azért engem se kell félteni.
Szóval? - néztem rá kíváncsian és közben összefontam a karomat magam előtt, mert kicsit fáztam. Nem fogok elfutni, ha már így alakult ez az egész dolog. Nem kell egyből kedvelnem őt, de attól még megtudhatom, hogy ki is ő valójában, illetve egy kis szórakozás senkinek se árt meg.


ઈ Note:
ઈ Words: 334

Vagy sokszor másabbak vagyunk, mint aminek mutatjuk magunkat. - mondtam neki komolyan, hiszen egész jól színészkedett eddig a varázslatig, hiszen ilyet egy kezdő biztosan nem tud megtenni. Ehhez már kell tapasztalat szükséges és nem is kevés erő. Utáltam, ha valaki ezt teszi vele. Egyszer már megtették, de akkor szerencsém lett, mert az illető megsérült annyira, hogy elvesztette a kontrollt, jobban mondva a késem átka túlzottan fájt neki és így meg lett az alku tárgya, hogy engem engedjen el és akkor megszüntettem a fájdalmát. Mondhatni szerencse volt, de nem lehetek mindig ilyen szerencsés. Most itt ragadtam ezzel az arrogáns és beképzelt boszival. Miért van az, hogy a legtöbb pasi boszorkány ilyen?!
Hallod magadat? Lehet ez a legtöbb mai nőnél bejön ez az arrogáns stílus és ez a kinézet, de nem minden nő dobja el egyből az agyát ettől és nedvesedik be. - mondtam neki unottan és gúnyosan. Persze tényleg semmi baj nem volt a külsőjével, mondhatni igazán vonzó volt, de ezt neki nem kell tudnia, hiszen csak még nagyobb lenne az egója.
Tiszta lappal? Most ugye csak viccelsz? - néztem rá hitetlenkedve, majd amikor kiszabadította a kezemet legszívesebben bemostam volna neki egyet, de hiába sajnáltam a whiskyt inkább azt törtem milliónyi darabra a fején, majd kapott egy kisebb pofont is tőlem. Még mindig nem tudtam megmozdulni, így azt hiszem ez volt a legkevesebb, amit kaphatott tőlem.
Miért avatnálak be, ha még annyira se vagy képes, hogy ténylegesen elengedj. - néztem rá komoly tekintettel. Nem értettem, hogy miért nem enged el engem, ennyire vágyna a társaságomra, ha a bűbájaim és a tapasztalataim érdeklik őt, akkor hiába próbálkozik, mert nem fogom beavatni őt.
Egy pillanatra féloldalas mosoly jelent meg az arcomon, de egyből el is tüntettem.- Ennyire vágysz a társaságomra, hogy képes lennél még ilyet is játszani? - néztem rá kíváncsian, majd gondolkodás nélkül folytattam.
- Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen arrogáns embert ennyire fűt az a vágy, hogy megismerjen. - mondtam neki még mindig kicsit gúnyosan, majd sóhajtottam egyet. -
Nagyon vicces vagy mókamester. - közben megfogattam a szemeimet, majd újra rápillantottam.- Komolyan, ha nem fejezed be ezt a mosolygást, akkor még a végén megbánod, hogy a kezemet szabaddá tetted. - mondtam neki szúrós tekintettel, majd megigazítottam a hajamat, mert a szél közben az arcomba fújta. - Szóval gondolom, ha nem megyek bele ebbe a játékba, akkor soha se fogok szabadulni. - nem neki szántam ezt a dolgot, ez amolyan tény megállapítás volt, illetve benne volt a válaszom is a játék meghívásra, kíváncsi vagyok, hogy mennyire tud a sorok között olvasni. A szél hidegebb lett és már bántam, hogy nem vettem fel dzsekit, de mondjuk az is közre játszott, hogy ebbe a sikátorba nem nagyon sütött be a nap se, illetve egyáltalán nem így terveztem a napomat.


ઈ Note:
ઈ Words: 457

A megérzéseimre kellett volna hagyatkoznom és le kellett volna lépnem, amíg volt időm és megtehettem volna. Erős boszorkány állt velem szemben ezt sejtettem, majd amikor megtörte a varázsomat, akkor már biztos voltam, hiszen nem éppen a leggyengébb bűbájjal volt védve a késem és egy kezdő biztosan nem tudta volna megtörni. Ennyire okos kezdőkkel se találkoztam még, majd amikor meghallottam a latin szavakat, akkor már sejtettem, hogy mire készül, hiszen ismertem ezt a varázsigét is, de elkéstem. Gyors volt és tényleg nagyon tapasztalt volt. Egy pillanat alatt bénult meg az egész testem és veszettem el az erőmet is, persze nem a szószórós értelmében, hanem csak blokkolta az erőmet, hogy ne tudjam használni. Utáltam már most ezért, hogy ennyire unfair módon játszik, ha csak nem tart attól, hogy még a végén kárt tettem volna benne. Szép kis csata lett volna itt az biztos, akár még a Harry Potter-be is bele illett volna a jelenet, vagy mi a neve annak a filmnek. Nem is lényeg. Nagyon idegesített, hogy nem tudok megmozdulni, majd a próbálkozásaimnak hála elkezdtem eldőlni.
- Te lennél az utolsó a földön akitől segítséget kérnék, vagy a megmentésemet várnám. Inkább, akkor már a halál. - mondtam neki gúnyosan, majd egy gúnyos mosolyt villantottam felé. Komolyan olyan szívesen letöröltem volna a mosolyát az arcáról, de tehetetlen voltam, mint varázsügyben, mind pedig testügyben.
Igazságosztónak nézel? - kérdeztem tőle nevetve, majd megráztam a fejemet. Tuti, hogy a homokba dugta fejét, mint ahogyan a struccok szokták. Ennyire beképzelt és arrogáns emberrel se találkoztam még, mint ő.
Amikor a falnak támasztott, akkor próbáltam mindenhova nézni, csak nem rá. Idegesített az, hogy mellettem van és a mosolya is, de ennek jelét nem mutattam. Próbáltam higgadt és nyugodt maradni.
A te figyelmedre? - kérdeztem tőle nevetve, majd megráztam a fejemet.- Elvagy nagyon tévedve. Egyáltalán nem vágytam se rád, se a figyelmedre. - mondtam neki nyugodtan és minden egyes szót úgy mondtam ki, mintha nem is érdekelne és közben még a szemeimet is megforgattam. Egyszerűen hidegen hagyna. Komolyan nem értem, hogy mit képzel.
-Csak nem ennyire félsz tőlem, hogy még az erőmet is elvetted. Ne félj, anyukád biztosan megvigasztalt volna, miután jól elláttam a bajodat. - mondtam neki még mindig kicsit csipkelődve és gúnyolódva.


ઈ Note:
ઈ Words: 366

Mindig mindenkit arra tanítottam, hogy legyen megfontolt és ne dühből, vagy felindulásból cselekedjen. Erre pont én cselekedtem így, komolyan magamat se értem. Idős vagyok és tapasztalt, de most mégis a kezdők hibájába estem. Óvatosabbnak kellett volna lennem és akkor nem történik mind ez meg. Eleve azt se tudom, hogy mit akartam ezzel a kés dologgal, hiszen ezer éve nem használtam már, csak mindig nálam volt vész esetére, meg persze szinte mindennap gyakoroltam, de ez akkor se olyan, mintha élesben használnám. Talán féltem eddig újra a kezembe venni így, hiszen elég sok vér tapadt a kezemhez ennek az apró eszköznek köszönhetően, de mindenkinek van sötét oldala, ahogyan nekem is, de a múlt hibáit próbálom helyre hozni.
Egy pillanatra lefagytam, hiszen nem szoktam hozzá ahhoz, hogy valaki ilyen helyzetekben is viccelődjön, illetve nem szoktak hercegnőnek se hívni. Bár a hangjából ítélve ez mind csak gúny volt. Amikor megláttam, hogy mit csinál, akkor még jobban a bőréhez nyomtam a kést, hiszen ennyire se lehet senki se hidegvérű. Legyen fae, vagy csak sima halandó. - Szerintem nem vagy abban a helyzetben, hogy így viselkedj. - mondtam neki minden kedvesség nélkül. S egyre erősebben nyomtam a nyakának a kést. Ha a vére nem is serkent ki, de nyoma maradni fog ebben biztos voltam. Fogalmam sem volt, hogy mire készül és egyre jobban idegesített. Komolyan az erőmet kellene használnom, nem pedig a kést, de amint elhatároztam ezt hirtelen füst borított be, úgyhogy még kicsit arrébb is mozdultam miatta. Majd a következő pillanatban már az én nyakamnál volt a kés.
- Attól függ. -mondtam neki nevetve, majd pedig egy kisebb fájdalmat küldtem felé, amint ellökött magától. Szerencsére sikerült talpon maradnom, így szembe fordultam vele és a karomat összefontam magam előtt.
Tudom, hogy szép darab. - mondtam neki tetetett dühösséggel, majd mosolyogva figyeltem ahogyan megvágja magát. Vártam pár másodpercet, majd közelebb léptem hozzá.- Csak egy baja van, hogy nem egy ártatlan kés, hanem egy megbűvölt kés.- mondtam neki mosolyogva, majd figyeltem ahogyan térdre ereszkedik a fájdalomtól. Soha se voltam ártatlan. Elvettem tőle a kést és a többi tárgyamat, majd a helyére raktam őket és neki dőltem a falnak pár lépéssel tőle, hiszen tudtam, hogy nem fog sokáig tartani ez a dolog. Nem úgy bűvöltem meg a késemet, hogy öljön, hanem úgy, hogy meggyengítse az ellenfelet, ha megvágja magát.- Nem mondták neked, hogy más tulajdonát ne vedd el, illetve kés gyerek kezébe nem való? - kérdeztem tőle mosolyogva, hiszen tényleg élveztem a pillanatot. Amennyire megijedtem amikor a kés az én torkomnál volt, annyira élveztem most az, hogy röpke pillanatig szenvedni látom.
Majd elindultam kifelé a sikátor mélyéből, mintha mi sem történt volna, de még egy pillanatra visszafordultam hozzá és láttam, amint már szinte semmi baja. - Desty vagyok, gondolom hallottál már rólam. Rossz emberrel kezdtél ki. - mondtam neki higgadtan, majd mit sem törődve vele folytattam az utamat.


ઈ Note:
ઈ Words: 470

Még mindig nem tudtam megszokni, hogy újra itt vagyok, pedig jó pár hónapja újra ebben a városban voltam, illetve távol se voltam sokat. Egyszerűen csak szükségem volt egy kis magányra, utazásra, hiszen mindennap a Fae dolgaival törődni és szembe találni magadat vele nem éppen egyszerű, főleg nem úgy, ha tudod, hogy mire vagy képes. Sok embert öltem már meg életemben és talán nem is mindegyik érdemelte meg. Próbáltam a hozzám hasonló ártatlan és naiv lányokat megóvni a rossztól, de ez is képtelen feladat volt, hiszen nem ölhetek meg minden egyes alkalommal saját vagy éppenséggel sötét fae tagot.
Azt mondják New York az a hely, ahol az álmok valóra válnak. Nos, ez részben igaz, de ugyan akkor a rémálmok is valóra válhatnak. Nekem is megvolt a magam rémálma, persze erről csak egy személy tudott, de ez így is van helyén. Miközben ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben sorra kerültem ki az embereket az utcán, de sűrű bocsánat kérésre felkaptam a fejemet. Figyeltem a férfit, mert szinte mindenkinek neki ment. Nem olyannak tűnt, mint aki részeg lenne és pontosan emiatt keltette fel a figyelmemet. Olyan volt, mintha valamiben mesterkedne. Figyeltem őt, majd hirtelen hallottam valami üvöltést és odapillantottam és máris nekem jött és ott állt velem szemben.
-Semmi baj.-mondtam sietve és kicsit zavarodottan, majd indultam tovább, de volt valami fura abban ahogyan viselkedett. Gyorsan a zsebemhez nyúltam és nem volt ott a tárcám, se a telefonom. Utáltam a tolvajokat és jól emlékeszem arra az időre, amikor az ilyen személyeknek levágták a kezét. Eleve nem voltam jó kedvemben, talán más esetben hagyom, de most nem. Elindultam az ismeretlen férfi után, de figyeltem, hogy semmi zajt ne csapjak, majd megpillantottam a sikátorban fogalmam sem volt arról, hogy van-e fegyvere vagy nincs, így jobb, ha óvatos maradok.
Gondolkodás nélkül cselekedtem, dühös voltam és mérges, ez a két tényező soha se jó támadáskor. Amikor a kuka mellett haladt el, akkor varázslattal neki mozdítottam a kukát, hogy kicsit elveszítse az egyensúlyát és eltereljem a figyelmét, majd mögötte teremtem és a késemet a nyakának szegeztem. Soha se mondtam azt, hogy ártatlan és védtelen kislány vagyok. Azóta az esett óta szinte mindig velem van ez egy kés, mert nem bízom senkiben se, vagy nagyon nehezen, illetve azt se tudtam, hogy van-e fegyvere és én nem éppen vagyok halhatatlan.
- Azt hiszem elvettél valamit, ami nem a tiéd. - mondtam neki kicsit sürgetve, hiszen egyáltalán nem tetszett ez a helyzet. - vagyis több mindent is.. - alig, hogy kimondtam rájöttem, hogy rosszul mértem fel a terepet... nagyon is rosszul, hiszen egy fae állt előttem. Ebben biztos voltam és nem egy gyenge fae.


ઈ Note: lesz még jobb is   
ઈ Words