Diana & Gabriel

Nem tudom, hogy mivel sikerült rávennie arra, hogy eljöjjek vele együtt ide, Párizsba de őszintén nem is igazán zavar. Régen láttam már ezt az országot és várost, így úgy gondolom pontosan ideje volt már az idelátogatásnak. Viszont nem értem a lányokat miért nem hozhattuk magunkkal… Oké, hogy feldúlták a házat, de hát mégiscsak tinédzserek, a lázadás meg a vérükben van… Elvégre a mi gyerekeink. Na meg nem értem, hogy miért kellett mind a kettőjüket büntetni, mikor mind a ketten a tudatában voltunk annak, hogy Nadia volt az akinek az eszébe jutott a buli. Talán nem ez fájt legjobban a szerelmemnek, hanem az hogy az állataink szinte nem is voltak maguknál, azt sem tudták hol vannak. Viszont tudom, hogy megbánták amit tettek, vagy pedig csak szimplán jól kamuznak. De nem hiszem, elvégre én is benne voltam a nevelésben, én pedig arra próbáltam őket nevelni, hogy ne hazudjanak vagy színleljenek. Én sem szoktam.
Ezért is húztam a számat mikor olyan hirtelen felkerült, hogy utazzunk el ide. Épp a medencénkben úszkáltam aztán pedig Dia mondta, hogy pakoljak. Enyhén meglepődtem, a kikapcsolódásnak is annyi volt arra a napra. Végül el is jöttünk néhány napra rá, és most meg itt vagyunk egy – nagy meglepetése – ötcsillagos szállodában. Dia egyszerűen annyira telhetetlen, hogy az már néha fáj. Viszont ha egyszer van pénze akkor hadd költse, ebbe én nem fogok beleszólni. Bejártuk már a várost is azalatt a 2-3 nap alatt míg itt vagyunk, az estéket viszont mindig itt töltöttük. Nagy meglepettségemre még egyszer sem csináltuk azt, annyira ki volt már ő is fáradva az egész napos sétálástól. Vagy nem tudom mi más okból türtőztette volna magát.
Éreztem a nap első sugarait ahogyan besütnek az ablakon és kinyitottam a szemeimet. Diana hozzám bújva, a mellkasomon pihentetve a fejét szuszogott amin akarva-akaratlanul is elmosolyodtam. Adtam a feje búbjára egy apró csókot aztán pedig újra hátrahajtottam a fejemet és vártam arra, hogy ő is megébredjen.