Magamnak? - vontam fel a szemöldökömet és nevetni kezdtem.- Tudod, akiket a bosszúvágy hajt azok előbb vagy utóbb bele is halnak. - mondtam neki egy grimasz keretében, mert ez így volt. Sok embert, vadászt és lényt láttam már, akik bosszúból akartak megölni, de mégis ők húzták a rövidebbet. Nekem szerencsém volt, mindig sikerült kijátszanom a halált és ezért büszke is voltam magamra.-
Hidegen hagy Klaus dolgai. Tudod nem bírom őt, túlzottan is alantas és szemét. - mondtam higgadtam, mert ez gondoltam róla. Mindig is gyűlöltem annak ellenére, hogy sok tulajdonságukban nagyon is hasonlítottunk egymásra. De azt soha se fogom neki megbocsájtani, hogy annyi ideig üldözött engem. Azt hiszem a bosszú még hátra van.-
Tudod mindig vannak járulékos veszteségek. - mondtam egy mosollyal az arcomon, mert tényleg nem érdekelt. Soha se érdekelt, hogy ki szenvedett miattam. Az volt a lényeg, hogy én véghez vigyem a tervemet, illetve túléljek mindent, ami ment is. -
Már éppen közelebb sétáltam hozzá és leguggoltam, amikor megéreztem a verbénás golyót, amint a hasamba, majd a mellkasomba fúródik. A szabad kezemmel oda kaptam és ekkor azt éreztem, hogy nem sok tart attól vissza, hogy megöljem. A földre rogytam pár perc erejére, majd éreztem amint magával húz az ágyra. Utáltam a verbénát, mert egy rövid időre ez a szer legyengített. Viszonzás képen a karót Noah hasába szúrtam és megjelent az ördögi mosoly az arcomon.- Azt hiszem most már kvittek vagyunk. - mondtam neki mosolyogva, mert így próbáltam leplezni a fájdalmamat.-
Silas? - kérdeztem vissza kíváncsian.- Gondolom itt van, vagy lehet New Orleansban van már? - gondolkoztam el, mert nagyon is jól tudtam, hogy hova tart.- Mi hasznom lesz abból, ha megmondom neked azt, amit tudok? - kérdeztem tőle ördögi mosollyal, majd a karót még mélyebbre nyomtam a hasában miközben a válaszát vártam.-

Nem szeretem a teát. - mondtam gúnyosan, miközben a földre esett karóhoz sétáltam, majd felvettem. Elkezdtem nézegetni, majd kicsit játszadozni vele és már éppen azon gondolkoztam, hogy hol landoljon legközelebb, amikor mosolyogva néztem őt ahogyan küzd a vérével. Én már meggyógyultam, de ő még mindig nem, hiába volt egy az ötök közül. Szerettem a vámpír életet minden annyival könnyebb volt. -
Ezt is tudom. - mondtam nevetve, mert komolyan valami újat mondjon. - Ennyire szánalmasat se gondoltam volna rólatok, hogy csak így fel lehet titeket  bérelni . - mondtam nevetve és gúnyosan, majd neki dőltem a falnak és onnét néztem őt. Hova is tart ez a világ, hogy már az ötöknek sincsen semmi büszkesége.-
Van egy rossz hírem. - mondtam fintorogva.- Az átkot meg lehet törni. Emlékszel a drága Elena is beleesett ebbe a hibába és végül megtört az átka és él. - mondtam nevetve. - Illetve ahhoz, hogy megrémíts ennél több kell Noah. Tudsz te ennél jobb is lenni. - kacsintottam rá ördögi mosollyal az arcomon. -
Én mindig megyek valahova, ezt már tudnod kellene, ha ennyi ideje követsz. - mondtam mosolyogva, mert eszem ágába se volt elmondanom neki a terveimet. - Nos, akkor újra megkérdezem ki bérelt fel téged? - kérdeztem haláli komolyan, s a kínzás vágyával a szememben, mert azt tudnia kellett, hogy nem ismerek határokat, ha valami információt akarok.- Hova szeretnéd kapni legközelebb karót? - kérdeztem tőle úgy, mint aki valami jót akar cselekedni, de eszem ágába se volt oda szúrni. Bár lehet a végén add valami jó ötletet és mégis ott fog landolni. -

Magam sem tudtam, hogy miért ide vezetett az első utam, mindig is gyűlöltem a hotelszobákat. Soha se lehet tudni mik történtek az ágyban és a szobában, de az az egy szerencsém volt, hogy egyáltalán nem terveztem aludni, ma legalább is nem, holnapra meg úgy is találok valami lakást. Ma sokkal inkább Elena-val és Damon-nal akartam találkozni, fel is vettem egy fekete magassarkút, fekete farmerrel és egy fekete toppal. Ezek pont illenek hozzám, s ott hangsúlyozz ki mindent ahol kell. Éppen indultam volna kifelé, de hirtelen megéreztem, hogy van valaki az ajtó túloldalán.
Léptem kettőt kíváncsian az ajtó felé, hogy vajon ki képes erre, kinek van bátorsága velem szembe szállni. De nem volt sok időm gondolkozni, mert az ajtó hangos ropogások között tört szét, majd egy karó landolt a hasamban. Hirtelen oda kaptam és megláttam Noah-t, amint közeledik felém, majd egy ördögi mosoly csúszott az ajkaimra.
Van. -mondtam nevetve és közben végig a karón volt a kezem. - Mellé ment. - tettem hozzá még mindig nevetve, majd nem túl sokat habozva a lábába szúrtam a karót és örömmel néztem végig ahogyan a vére is folyni kezd. Igazán íncsiklandozó illata volt, kár érte. Éreztem ahogyan a hasamon egyre kisebb lesz a seb, hiszen most még gyorsabban gyógyult mindene, mert nem régen táplálkoztam. -
Mit szeretnél itt? - kérdeztem tőle mosolyogva, majd kicsit odébb sétáltam tőle, de egy percre se vettem le a tekintetemet róla. Nagyon is érdekelt, hogy ez a kölyök mit akarhat tőlem.- Tudtommal nem ártottam neked, de te még mindig a nyomomban vagy. Ez felettébb érdekes. - mondtam ironikusan, mert legszívesebben a szívénél fogva öltem volna meg, de nem tettem, hiszen túlzottan is tetszett az elszántsága. Lelépni meg még idiótaság lett volna. Jobban szeretek válaszokat kapni és utána eltűnni. -