to Kate & Aiden

What a day ...

Soha se voltam ilyen szituációban még, de az igaz, hogy soha se voltam szerelmes senkibe se. Hosszú idő és talán nem is hinné el senki se, ha elárulnám ezt a titkomat, pedig az igazság. Nem biztam meg a férfiakban és soha se maradtam senkinél se éjszakára. Amilyen gyorsan néha érkeztem olyan gyorsan hagytam el a helyszínt vagy az ilető házát. Egyszer éreztem gyengéden valaki iránt, de az se hasonlított ezekre az érzésekre, mint amit Aiden közelében érzek. Ezért is merem ezt a dolgot állítani.
Fura volt látni, hogy mennyire gyönyörű nő Kate, Pontosan olyan volt, mint a festményeken. Szép és elbüvölő. Talán pontosan emiatt is éreztem még inkább zavarban magamat, illetve féltékenynek. Igen az volta, de probáltam semmi olyat se tenni. Talán ezért is vontam ki magamat a "forgalomból" és próbáltam kényelembe helyezni magamat a kanapén. De egyszerűen nem ment, nem értettem, hogy mi van velem, de nem bírtam levenni a tekintetemet róluk, majd amikor Aiden odajött hozzám, akkor még kényelmetlenebbül éreztem magam. Biztosan totálisan zakkant vagyok, hogy így reagálok most mindenre. Kíváncsi voltam, hogy mit is fog mondani vagy tenni. Éppen meg akartam szólalni, hogy én nem vagyok féltékeny, pedig az voltam, de nem engedte. Figyeltem rá és bólintottam. - Tudom, de .. - kezdtem volna bele a mondandómba, de az utolsó szavai a torkomon akasztották a szavakat. Biztos voltam abban, hogy érdekes fejet vághattam, s nem sokkal később erről teljes mértékben megbizonyosodtam, hiszen Aiden nevetése mindent elárult. Viszonoztam gyengéd csókját, majd pedig figyeltem az egyre távolodó sziluettjüket.
Bíztam Aidenben és tudtam, hogy az igazat mondja, hogy a részéről vége, de Kate részéről már nem voltam ebben annyira biztos. Az ember nem állít csak úgy be a volt szerelme házához azzal, hogy él. Miért nem tudta megüzenni, vagy miért kellett a régi sebeket feltépni, mert részben ez is történt, de lehet tévedek, mivel soha se voltam hasonló helyzetben korábban. Miközben ehhez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben hátra dőltem a kanapén és becsuktam a szememet. Próbáltam kizárni az elhangzottakat, illetve Kate jelenlétét, de szép lassan rájöttem, hogy ezzel szembe kell néznem és el kell fogadnom, mivel mostantól állandóan találkozni fogok vele, ha idejövök. Lassan felálltam, a konyhába sétáltam és elkezdtem magamnak egy teát csinálni és közben kifelé néztem a hatalmas ablakon. Figyeltem az embereket és próbálni rájönni, hogy milyen meglepetésekkel fog szolgálni az élet a későbbiekben.