Ha van olyan dolog amire a mai nap nem számítottam, az pont az, ami most történt, és órákkal ezelőtt. Újra elkezdek érezni valaki iránt valamit, majd pedig beállít hozzám az exem, a régi szerelmem, az egykori munkáltatóm. Most nem tudom, hogy átkozottnak, vagy átkozottul szerencsének kéne éreznem magamat. Érezhető Destinyn, hogy nem igazán van ínyére az egész dolog, és a zavara is kézzel tapintható volt. Szinte már addig fogja összehúzni magán az ingemet, míg nem elszakad. Bár nem értem, hogy nő egy másik nő előtt miért rejtőzködik, ugyanazok a testrészeik vannak. Vagy a méretek miatt, hát persze. Ez magától értetődő…. Nem, számomra nem az. - Hehh, semmit sem változtál… - Mondtam egy apró nevetés után. Régen is szerette a brutalitást, főleg azoknál borult a bili, akik nagyon durván keresztbe húzták a számításait. Szerencsére, nem szerencsére nekem különösebb kötődésem sosem volt, rokonok, család részéről. Egyedül nekem csak Katie volt, aki miatt megérte élnem, amint viszont megöltem… Mondjuk úgy, új célt kellett kitűznöm magam elé. Mi sem volt egyszerűbb ennél, mint a túlélés. - Ha te azt mondod, hogy papnői cölibátusban élsz azóta, akkor helyben ölöm meg magamat. - Mondtam mosolyogva karba tett kézzel. Sosem vetette meg a férfiak társaságát, ahogy én a nőkét sem, hisz nem „szejelem volt első látásra”, mert ez áhh… túl nyálas, fokozatosan alakult ki egy kötődés, ami végül csúnya véget ért. Míg csak szimplán a munkáltatóm volt, sokszor történt az, hogy kicsit korábban fejeztem be a munkát, és rájuk nyitottam. Bár az se volt túl ritka, hogy egyik küldönce jött el hozzám, hogy szüksége van rám egy új feladat miatt. - Eléggé ismersz ahhoz, hogy a pincémben fegyvereken kívül nincsen másra hely. Vagyis van egy asztal, de azon is fegyverek vannak. Meg a szemközti oldalsó falak közt talán 3-4 embernyi hely van. Ha neked ez így oké, akkor csináld. Feltételem van mindössze: Takaríts el magad után. Nem akarok arra lemenni, hogy húscafatok vannak a földön meg mindenhol, meg mondjuk egy-két tüdő. Tudom, hogy dolgozol, ne nézz rám így. - Őszintén szólva ez a kínzás még számomra is kicsit durva volt, nem is értem miért mutatta meg nekem. Lecke, hogy ez vár rám, ha ellene szegülök? Na kezdjük ott, hogy engem ilyen könnyű sem lenne elkapni. Jó néhány emberének sem sikerült, pedig előtte megkínoztak. - Várj egy pillanatot és megmutatom. - Majd pedig odasétáltam Destinyhez, és elé leguggoltam, kezeim közé fogtam az ő kezét. - Figyelj, nem tudtam, hogy így fognak alakulni a dolgok, de ne féltékenykedj. Nem, egy szót sem. Látom rajtad. Azzal mikor a szívébe állítottam a tőrt, a mi kapcsolatunknak befellegzett. Nem is akarok újra belekezdeni vele, mert itt vagy te nekem. Bár ugyanúgy benne lennék egy édeshármasban. - Mondtam neki komoly arckifejezéssel, majd pedig az ő tekintetét elmosolyodtam és elröhögtem magamat. Nem beszéltem hangosan, épp annyira csak, hogy ő hallja. Majd pedig egy csókot nyomtam az ajkaira, és felálltam. Kate mellé sétáltam, majd pedig hátára tettem a kezemet. - Gyere. - Mondtam neki még mindig egy mosollyal az előbbi miatt amit Destynek mondtam. Kezem sem időzött sokat a hátán, miután elindultunk, el is vettem onnan, és elindultam a szoba felé. Nem sokkal később benyitottam egy ajtón, beléptem, és Katiet betessékeltem. Nagy szoba volt, egyik fala csak 10 méter, nagy polccal, amin sorba egymás mellett voltak bakelitlemezek, ez volt a szemközti fal. Ajtótól balra szintén volt egy polc rész, de az a fal nem volt ennyi, csak olyan 5-6 méter, szintén másfajta művészektől. Jobbra pedig az ágy volt, mellette egy lemezlejátszóval. - Olyan tisztán szól, mintha koncerten lennél. Élvezd ki, fedezd fel a szobát. - Mondtam neki mosolyogva. Rengeteg minden volt még a szobában, de mire felsorolnám meg is őszülnék.
Home 
Subject: Katie szobája 