Az egész testem és lelkem vágyott már rá. Mindennél jobban akartam ezt a pillanatot, de olyan törékeny volt a vágyam jelen pillanatban, hogy egy rosszullét könnyedén útjába állhatott. Milyen anya vagyok, ha legszívesebben már most kitépném a hasamból ezt a gyereket, mert kettőnk közé áll? Legalábbis jelen pillanatban így érzem. Mi van, ha Neal jobban fogja őt szeretni és egyszerűen, mikor ráeszmél, hogy mennyire nem vagyok anyatípus kisétál a gyermekemmel az ajtón és többet vissza sem néznek. Na, ez valami olyasmi lenne, amit már nem bírnék elviselni. Hogy a gyerekem szakítson el életem szerelmétől. Most jelen pillanatban közelebb hozott bennünket, de mi lesz később? Már megint aggódom, aminek biztos vagyok, hogy nem lesz jó vége. Egy pillanattal sem leszek előrébb attól, hogy fogom magam és teljes mértékben az őrületbe kergetem az utolsó ép gondolatomat is, mielőtt még bármi is komollyá válna. Próbálok rendesen lélegezni, mert még egyszer biztos nem fogok a wc felé görnyedné. Egyszerűen már pár rosszulléttől elment a kedvem ettől az egésztől. Ez persze természetes és idővel el fog múlni. Legszívesebben időt utaznék, hogy legyünk már túl ezen az egészen, de utána meg vissza, mert nem akarok még gyereket. Nem érzem magam késznek rá. Egyszerre lassítanám le és gyorsítanám fel az időt. – Ha ez így folytatódik szervezheted a temetésem.. Ezt nem fogom kibírni. – Motyogom, majd oldalra fordulok és hozzábújok a szerelmemhez. Legalább ezt hadd tehessem meg anélkül, hogy bukfencezne a gyomrom.
Egyszerűen annyira fel voltam tüzelve attól a gondolattól, hogy ilyen hosszú idő után végre Wendy is beadta a derekát gyerek témában. Ha apa akartam volna lenni, akkor bármikor elmehettem volna egy másik nőhöz, mint ahogy a régi időkben is tehettem volna, én viszont nem akartam másoktól semmit, csakis az életem szerelmétől. És most, hogy végre tudom, az én, mi több a MI gyermekünket hordozza a szíve alatt csak még inkább nőtt a szerelmem iránta. Nem éreztem még felé ilyen mértékű szerelmet azóta, hogy kimondta a nagy igent és végre a feleségemnek tudhattam. Nem értettem, mivel érdemeltem ki ezt az életet, ezt a nőt aki ilyen hatalmas áldozatokat hoz értem. Régebben ez olyan lehetett, mintha valaki feláldozta volna a hitét azért, hogy a kedvese az övé lehessen. Vártam már a pillanatot, hogy hazaérjünk és végre hálámat is kimutathassam iránta. Ha más nem, a természetéből adódóan ő is várta már nagyon ezt a pillanatot, a csókjai sem árulkodtak másról, valamint az sem, ahogy indaként tekeredtek körém a lábai egyre erősebb szorítással. Nyakára adtam lágy csókokat, aztán pedig mikor kezét szája elé teszi akkor mosolyogva emelkedem újra fölé. Nyomtam egy puszit a homlokára, aztán pedig az ágyon mellé dőltem és ugyanazzal a mosollyal az arcomon szólaltam meg. - Te, szerelmem… Te meg fogsz őrülni a hátralévő hónapoktól. De nem számít, én veled fogok lenni és minél tovább kell várnunk annál inkább fokozódik az irántad érzett hálám azokért az áldozatokért amiket miattam hoztál. - Mondtam ezt végig úgy , hogy tekintetemmel őt fürkésztem.
– Nagyon várom már, hogy hazaérjünk életem. – Mondom vigyorral a képemen. Az ágyban, az asztalon a padlón legyen akárhol mi mindig tökéletes összhangban voltunk és azt hiszem ezen még az sem változtat, hogy egy gyerek, egy élet növekszik a pocakomban. Ami elég furcsa, mert így olyan, mintha ott lenne egy harmadik személy is, de majd próbálok nem erre koncentrálni. Nem tudom mennyire fog összejönni, de határozottan igyekezni fogok, hogy ne érezzem magam furcsán, hogy ott van most már a gyerek is. Hozzásimulok a férjemhez, miközben hazafelé tartunk. Mondhatni összeköltöztünk a lakásomban, de én ezt nem bánom. Túlságosan szeretem azt a kis kuckót, hogy csak úgy magam mögött hagyjam. Amúgy is, ha elköltöznék onnan át kellene válogatnom a cuccaimat, ami hosszú éveket venne igénybe és jó pár emléket magában hordozna, aminek nem biztos, hogy mind a ketten örülnék, szóval jobb, ha minden úgy marad, ahogy jelen pillanatban van. Tökéletes békében. Most már nem csak az én dolgaim színesítik a polcokat, hanem Neal-é is, de ez természetes, hiszen férj és feleség vagyunk. Furcsa lenne külön lakásban élni ezután. A csókját halovány mosollyal az arcomon viszonzom. Mikor a karjaiba kap a lábaimat könnyedén keresztezem a derekán. Karjaimat a nyaka köré csavarom és egy pillanatra sem eresztem el mézédes ajkait. Ahogy megérzem a puha ágyat magam alatt, majd pedig ajkai a nyakamra vándorolnak jóleső bizsergés fut végig a testemen aztán, mint derült égből villámcsapás bukfencezik a gyomrom és teljes mértékben lefagyok. Már nincs bennem mondhatni semmi. A kezem a számra tapasztom a biztonság kedvéért és úgy motyogok. – Azt hiszem ez most nem túl jó ötlet.
- Ó, meg fogom én mutatni… Majd otthon. - Mondtam neki kicsit sejtelmesen aztán hagytam, hogy egy csókot lopjon tőlem és kivezessen az irodából. Mosolyogva szakadtam el a kezétől, hogy bezárhassam az ajtót aztán a kulcsot még szintén a kezemben tartva követtem őt ki a clubból amit szintén bezártam. Ezek után a kulcsot zsebre raktam és belekaroltam a feleségembe. Nyomtam egy apró puszit a nyakára, aztán pedig Wendy tempóját felvéve követtem őt hazafelé. Vagyis hát… Az ő házába lényegében már én is beköltöztem, mivel otthon alig töltöttem valami időt is. A házat el is fogom adni, csak még nincs minden cuccom átvéve oda. Bár lehet megtartom, ki tudja mikor kellhet még az. Viszont akkor is minden időmet az ő házában töltöm és őt sem zavarja túlságosan, hogy így hívom a kis kuckóját. Vagy legalábbis nem mutatja ki, ha zavarja. Végül pedig megláttam a házát és kicsit gyorsabbra vettem a tempót, hogy kövessen, mert tényleg… igazán szeretném kimutatni mennyire is szeretem. És tudom, hogy neki sem lesz ellenére mindaz amit tervezek. Belépve a lakásba egyből szembe is fordultam vele aztán pedig megcsókoltam őt szenvedélyesen. Elég hosszasan elnyúlt ez is, aztán mosolyogva szólaltam meg miután befejeztük. - Ez még csak a kezdet drágám… - Mondtam neki lágyan, aztán pedig kicsit lehajolva a lábait megfogva emeltem fel őt és vártam, hogy lábait összefűzze a derekam körül. Elindultam a háló felé, aztán pedig az ágyra fektettem őt. Mosolyogva néztem le rá, aztán pedig a nyakához hajolva kezdtem el lágy csókokkal megadományozni életem szerelmét. Ilyen hír hallatán és hogy mennyire nagy áldozatot képes hozni értem, muszáj lesz valahogy kompenzálnom az egészet, ez pedig egy tökéletes módja annak.
Annyira össze vagyok zavarodva. Egyik pillanatban le akarom ordítani a fejét a következőben pedig úgy bújnék hozzá, hogy többet soha nem engedném el. Egyszerűen érthetetlen.. Vágyom a közelségére, de ugyanakkor legszívesebben bemosnék neki egyet, mert annyi nem volt benne, hogy felhívjon. Már, ha egyáltalán börtönben volt. De nem hiszem, hogy kettőnk közül pont ő lenne az, aki hazudna. Magamból előbb kinézek egy ilyen hazugságot, de belőle egyáltalán nem. Annyira édes.. Lehet, hogy pont ez az álca.. Mondjuk semmi okot nem adott arra, hogy kételkedjek benne, szóval jobb lesz, ha ezt itt és most befejezem, mert nem vezet sehova. Csak idióta teóriákat fogok gyártani arról, hogy mégis hol lehetett az elmúlt pár évben, ha nem börtönben. Szóval ezt az egészet még csírájában kell elfojtanom. Magamhoz öleltem, mert tudom hülye voltam.. De olyan vagyok, mint egy hormonzavaros liba.. Vagy nem tudom… Egyik percben ezt akarom a másikban pedig már amazt. Furcsa az egyszer biztos.. Viszont össze kell szednem magam, mert ez így nem helyes. – Bocsánat. – Mondtam halvány mosollyal az arcomon. Észre sem vettem, hogy mennyire erősen szorítottam. Nem gondoltam volna, hogy ennyire feltöltődtem tőle.. Meg hát nem is tudom, hogy honnan tettem szert ekkora erőre, de nem is számít. Csókját gyengéden viszonoztam beletúrva sötét fürtjeibe. Hiányzott, de ugyanakkor még mindig ott volt valahol mélyen bennem a düh azért, mert elhagyott.. Plusz még azt is felírhatjuk a listára, hogy most mindent olyan gyorsan megtörténté akar tenni. Példának okáért itt az esküvő. Magáénak akar értem én.. Csak miért olyan biztos benne, hogy nálam az esküvő kizárja a megcsalást? Nem ettől leszek hűséges. Ez az egész elhatározás kérdése. Lassan, de le fogom zárni a kapcsolataimat.. Legalábbis megpróbálom. – Hát.. Ez mindenesetre egy nagyon jó kezdet volt. Bőven van időd arra, hogy helyrehozd. – Mondtam vigyorogva.. Igen.. Nem ússza meg egykönnyen, hogy elhagyott, de azért nagyon jó úton halad afelé, hogy kiengeszteljen. Arra kaptam fel a fejemet, hogy valaki kopogtat az ajtón. Egyáltalán nem számítottam senkire. Amúgy sem szokott túlságosan sok ember erre járni. – Kinyitod, vagy kinyissam én? – Kérdeztem alsó ajkamba harapva. Érdekes lenne úgy ajtót nyitni, hogy csak az ő inge van rajtam.
Nem is kellett sok, hogy eszembe jusson régi barátom, Dyson története. Vagyis hát... "története". Át tudom érezni a helyzetét, mármint azt, hogy bármit megtenne a szerelméért. Rég nem láttam már Dysont, olyan 300 éve. Ő elment egy vén boszihoz, aki elvette a szerelmét, és a "képességét", hogy valaha is tudjon szeretni valakit. De ilyen szörnyű dolgot basszus... Elveszi az érzéseit, de meghagyja az emlékeit neki. Csak hogy még tovább szenvedjen. Hogy én erről honnan tudok? Mondjuk úgy, hogy ez ilyen velem született adottság, ami a fajomban történik, arról én szinte mindent tudok. Bár ha szembe jönne velem Dyson az utcán, ami nem is kizárt, hogy megtörtént már akkor nem biztos, hogy felismerném. Pedig elég jó memóriám van. Az arcmemóriám ezek szerint viszont a semmivel egyenlő. Ahogy magához ölelt, enyhén meglepődtem, hogy hogy tud ennyire szorítani. De komolyan, levegőt alig kaptam. Pedig ölelgetett már ezer meg egy módon...hmm.... Na de ez nem a legjobb idő az elkalandozásra. Ez csakis annak volt betudható, hogy sok Chi-t szívott belőlem. De az hogy lehet? Ha annyit szívott volna, akkor én már lábamon sem tudnék állni. De most még alig vagyok lefáradva. Visszaöleltem. - Szívem? Te mennyire érzed magad feltöltöttnek? Csak mert kicsit erős ez a szorítás. - Mondtam mosolyogva, majd kezem lejjebb csúszott a combjáig, és azt megfogva felemeltem, hogy egy magasságba legyünk. Mindezek után megcsókoltam. Legalább a szorításból visszavett, és nem kellett orvoshoz mennem törött bordák miatt. Mondjuk gyorsan gyógyulok, de na. Tudtam, hogy időben le fog mondani róla. A tudom erős szó mondjuk, mivel inkább csak reménykedtem, de bíztam benne. Sok ígéretet tettünk már egymásnak, és azokat mind Wendy, mind én betartottuk. De ez a második kapcsolat, ez enyhén nagy meglepetést okozott nekem. Remélhetőleg az nem egy másik Világos. Semmi jogom ítélkezni felette, mert végülis tényleg ők nyújtották neki az egyedüli vigaszt, amiért eltűntem. Nincs jogom hozzá, de ez akkor sem túl jó. Bár ki tudja mióta folyik ez az egész. Mert ha már évek óta, akkor Wendy tényleg nagyon ügyes. De erről sehol egy adat, hogy mikor kezdtek el egymással játszadozni. Nem is baj, nem is akarom inkább tudni. Lényeg, hogy neki nincs semmi baja. Azt nem tudnám megbocsátani magamnak, ha kivégeznék vagy valami ilyesmi. Az én hibám lenne, amiért leléptem. Persze, ha ezt elmondanám neki, akkor valószínűleg olyan választ kapnék, hogy ő is hibás, meg bla bla, de ki tudja... Ha nem tűnök el, talán nem jön össze egy Világossal. - Kérdem én... Sikerült az engesztelés, vagy sok pótolnivalóm van még? - Mondtam a csók után, még mindig tartva őt az én magasságomban. Más kérdés, hogy nem tudok, vagy nem akarok lenyomni még egy menetet. Most jelenleg utóbbi volt érvényben. De ha nagyon akarja, én nem ellenkezhetek. Ez olyan mintha ő hordaná a cipőt a "famíliában", de ez nem teljesen igaz. Most engedelmeskednem kell neki, mégis csak én hagytam itt 4 évre.
Készen álltam arra, hogy fogja magát és itt hagy. A kirohanásom után ez a legkevesebb. Nyugodtan elmehet. Nem fogom visszatartani. Joga van ahhoz, hogy új életet kezdjen egy olyan személy mellett, aki nem ragaszkodik más férfiakhoz is. Négy évig eltűnt és én velük voltam.. Ott voltak nekem, mikor ő nem és ezt nem olyan egyszerű elengedni. Ezt neki is tudnia kellett. Ha nem is ismerte el a felszínen, de mélyen legbelül tudhatta.. Ez olyan, mintha neki le kellene mondania egy közeli barátról.. Mert a barátaim lettek. Annak ellenére, hogy mindketten többet éreznek irántam, mint barátság. Nekem viszont egyetlen egy személy van, akiért a szívem dobog és ez Neal. De hajlandó vagyok őt elengedni, ha úgy gondolja nem kér belőlem. Senkit nem fogok magam mellé láncolni azért, mert most én nekem erre van szükségem. A kezébe adom a döntést, mert ez leginkább az ő döntése. Én egy succubus vagyok. Eshetek újra szerelembe ő azonban, ha jól tudom nekem adta a szerelmét. A farkasok pedig egy életre választanak párt és.. Ha úgy gondolja inkább félrerakja a szerelmet és megpróbál valaki mással boldog lenni anélkül, hogy szeretné.. Mert én csak fájdalmat okoznék neki. Újra és újra. Ezt pedig nem akarom.. Az egyetlen dolog, amire vágyom azaz, hogy ő boldog legyen. Mindennél jobban szeretném, de mégsem tudok lemondani azokról a dolgokról ilyen hamar, amik egykor boldoggá tettek engem. Mert nem gondolhatta azt komolyan, hogy ebben a négy évben elkeseredetten őt várom és senkivel nem kerülök közelebbi kapcsolatba. Két személy elég fontos az életemben.. Nem állok még készen arra, hogy búcsút intsek nekik.. Megígértem be is fogom tartani, de azt nem mondtam, hogy mennyi idő múlva. Rettegtem, hogy el fog hagyni, mert szeretem. Mindig is szeretni fogom.. Úgy, mint még soha senkit. Nincs meg senkiben az a plusz, ami benne. Ha keresnék sem találnék egyetlen egy hozzá hasonlót sem. Tudom én adtam meg neki a lehetőséget arra, hogy meneküljön most már nem vonhatom vissza. Viszont remélem, hogy ő nem akar elmenekülni előlem.. Hogy kitart mellettem. Nem várhatom el ezt tőle azonban szeretném, ha így lenne.. Álmodozni és reménykedni szabad, de a döntést nem hozhatom meg helyette. Rosszul éreztem magam, amiért önmagát kezdte el hibáztatni a dolgokért.. Én nem ezt akartam. Tényleg nem.. Főleg azt nem akartam elérni, hogy sírjon. – Neal, szeretlek és én sem akarlak elveszíteni téged, de ez az egész túlságosan is nehéz. Így hirtelen.. Nem tudom mihez kezdjek. De én sem akarlak elveszíteni.. Csak azt akartam, hogy tudd mi is játszódik le bennem most. – Fogalmam nincs, hogyan vessek véget a kapcsolatomnak a világos Fae-vel, hiszen erre az elmúlt négy évben nem gondoltam. Kellett volna, de mindig csak a jelen pillanatnak éltem és nem gondoltam át, hogy a cselekedeteimnek következményei is lehetnek. Nagyon nagy súlya vannak annak, amit mondok, de a cselekedeteimnek talán még nagyobb erejük van. – Szeretlek, Szeretlek… - Suttogtam, majd Neal karjaiba vetettem magam és olyan szorosan öleltem magamhoz, mint még soha. Nem akartam őt megbántani. Eszem ágában sem volt. Mégis sikerült és annyira gyűlölöm magam azért, hogy még jobban a lelkébe gázoltam. Nem elég az, hogy képes voltam más férfiakkal ágyba bújni, de mondjuk ez számomra légszükséglet.. De még a képébe is üvöltöm, hogy nélkülük nem tudok létezni, hogy egyenlőre még nem tudom beérni csak vele.. Pedig annyira jó hozzám. Ő maga a tökéletesség én mégis gondolkozom azon, hogy mit tegyek.. Mások a helyemben mindenféle gondolkodás nélkül hagynák maguk mögött az elmúlt négy évet. Azonban én nem vagyok olyan, mint a többség..
Miért nem bírtam bejönni az ajtón? Ez egy remek kérdés, amire még én sem tudom a választ. Minden normális ember egyből szaladt volna vissza a szerelméhez, én meg 3 hónapig csak bámultam. Mondjuk meg is van erre a tökéletes szó: gyáva. Gyáva, mivel mint mondtam is neki, azért nem jöttem hamarabb, mert féltem, hogy egy kést szorít a torkomhoz. Féltettem magamat, az életemet, ami nem is ér sokat már. Meg szimplán féltem attól, hogy nem bocsátana meg. Ez a kettő érzés kavargott bennem végig. Mi van, ha nem szorít kést a torkomhoz, de nem is bocsát meg? Valószínűleg ott helyben szúrtam volna szíven magam. Ha meg elvágja a torkom, akkor meg.... hát, ő döntése. Mikor azon az ajtón beléptem, mindenre számítottam, csak arra nem ami történt. De most viszont hagytam hadd dühöngje ki magát. Lehajtott fejjel hallgattam végig, a szemébe sem tudtam nézni, mert az igaza volt. Mindenben... Az meg várható volt, hogy nem szalad egyből és szakít vele. Na de várjunk... Két személyhez? Egyben felzaklatott ez egy kicsit, és meg is nyugtatott. Ha 4 év alatt összesen 2 emberre volt szüksége, akkor nem értem miért nem akarná elkötelezni magát. Azzal meg egy kicsit szíven ütött amit mondott... Ő nem tudna elképzelni más nővel, nem akar, nekem meg jó arcot kell vágnom mindehhez, mert ő Succubus... Majd leszedte a gyűrűt... Hát fasza, felhozom ezt a Világost, erre szakít is velem.. Ha másért nem, ezért kitépem a torkát az biztos... Ha Wendy be akarja fejezni, állok elébe, de azt tudja szerintem jól, milyen egy megbántott farkas... Hamarabb kerülnék halálsorra mint ők az biztos. De miután továbbhalgattam, rájöttem, hogy igazából csak a kezembe akarja adni a döntést. Mikor erre rájöttem, utána már a szívem sem dobogott a torkomban. Figyelmesen hallgattam amit mond. Végig... És azt mondta, hogy ilyen hirtelen, meg most nem tudná megszakítani velük a kapcsolatot. Tehát meg akarja, csak ez 4 év után túl sok lenne neki. Miután kezembe nyomta a gyűrűt, olyan 1 percig csak arra bámultam, hogy a gondolataimat összeszedhessem. - Wendy... egy köcsög vagyok, egy faszkalap hogy nem jöttem az elmúlt három hónapban. Az azt megelőző 4 évben meg farkas véremnek köszönhetően nem tudtam szólni... Büszkeség. De ezt nem kérheted tőlem, hogy fogjak csapot-papot és sétáljak ki azon az ajtón. Én szeretlek, mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak. Történjék bármi én harcolni fogok érted. Nem ma, nem holnap, hanem míg világ a világ. Tudom, hogy nem tudod velük megszakítani a kapcsolatot most azonnal, de Wendy... - Majd közelebb léptem hozzá, letöröltem a könnyeit, és két kezem közé fogtam az ő egyik kezét, és folytattam. -... együtt nincs lehetetlen. Ezen is túl fogunk jutni, csak idő kérdése. Aztán meg csak nevetünk mindezen. De az a baj, hogy alábecsülöd magad. Azt hiszed nem vagy erős egy monogám kapcsolathoz. De nálad erősebb nővel még sosem találkoztam. És engem senki más nem tud boldoggá tenni rajtad kívül. Sok nő alsójában jártam már mielőtt veled találkoztam volna, de mindig hiányzott valami. Mélyen legbelül. Az pedig az, ami köztünk van. Nem véletlen segítettem neked azon az estén sem. Ahogy megláttalak egyből elbűvöltél. Az a szikra ami akkor volt köztünk, még ma is él. - Majd visszahúztam az ujjára a gyűrűt. - Nem akarlak elveszíteni... Ha ehhez kellenek is azok a felesleges kapcsolataid, engem nem érdekel, míg a szíved az enyém... - Majd végül én is elmorzsoltam egy könnyet, ami lassan végigfolyt az arcomon. Rég nem sírtam már, és ezt tartani is fogom magamban, egyszerűen ennyinek ki kellett jönnie. Nem hiszem, hogy ismerné ezt az énemet, még előtte, a szeme láttára ehhez hasonlót sem csináltam. Ilyen pillanatunk se volt még Wendyvel... Ilyen érzelmes. De erre a beszélgetésre szükség volt. Mind az ő, mind az én részemről. Komolyan is mondtam azt amit mondtam, de az is biztos, hogy még ennyi ideig... Még 200 évig ezt én nem fogom bírni... De szakítani sem fogok vele. Inkább elmegyek valami veszélyes vadászterületre, és hagyom hogy levadásszanak. Nem, nekem ez egyszerűen nem fog menni. Ha Wendy nem lesz idővel az enyém, és csakis az enyém, akkor inkább öletem meg magam. Ez is csak a problémák előli menekvésem mutatja. Ha nem akar megállapodni mellettem előbb vagy utóbb, akkor nem értem minek mondott igent. Mondott volna nemet, és akkor nem kéne minden napomat ezzel a gondolattal leélnem.
Zene: -
Gwendolyn Caffrey
I'm a succubus, I need your chi.
✤ Posztok száma : 354
✤ Születésnap : 1657-10-03
✤ Regisztráció : 2013-11-03
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ξ club owner
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Hálószoba Sun Feb 09, 2014 1:44 am
Wendy & Neal
Gyerek. Házasság. Gyerek. Házasság. Ezek a szavak visszhangoztak a fejemben. Az rosszat jelent, ha elkezd kavarogni a gyomrom ennek az egésznek a gondolatától is? Mármint szeretnék hozzámenni feleségül egy nap az egyszer biztos és ezen senki nem változtathat, de az egy teljesen más dolog, hogy gyereket is akarok-e. Azzal tisztában voltam, hogy egy nap, majd előjön a házasság téma, hiszen már jó ideje húzzuk ezt az egészet.. Már jó ideje jegyben járunk és kétlem, hogy lett volna még egy olyan páros, aki ilyen sokáig húzta volna ezt az egészet. De mi vagyunk a kivételek.. Persze a kivétel nem mindig jelent jót és a jelenlegi helyzetben nem tudom megmondani, hogy jót jelent avagy rosszat. Félek az elkötelezettségtől. Tudom, hogy szeretem Neal-t teljes mértékben. A szívem az övé. Most és mindörökké, de ez nekem így most túl gyors. Félek, hogyha ezt kimondanám azzal elijeszteném vagy azt hinné, hogy ki akarok lépni az egészből. Az előbb ígértem meg neki, hogy befejezem a kapcsolataimat. Nem lesz több. Csak az övé leszek. Négy évre eltűnik és, már rögtön a házassággal jön.. Kicsit gyors. Főleg, mivel eddig úgy éltem, mint egy független nő attól eltekintve, hogy igen is jegyben jártam valakivel. Eleinte még éreztem, de ahogy eltelt egy év, már semmi nyoma nem maradt annak, hogy én valakivel is jegyben járok. Azért is választottam magamnak egy világos Fae-t, mert átfutott az agyamon, hogy én is megteszem azt, amit Kenzy tett. Ezek voltak a legsötétebb gondolataim. De mi más járhatott volna a fejemben, amikor a vőlegényem, már egy évre eltűnt? Azonban még mindig itt vagyok. A sötétek oldalán s ígéretet tettem Neal-nek, amit be kell tartanom azonban nem hiszem, hogy képes vagyok rá. Nem vagyok az a hűséges típus.. Szeretem, de nem tudok megállni egy ember mellett és legbelül, mélyen fáj egy kicsit. Nem annak az embernek, aki vagyok, hanem a succubus énemnek. Kalandokra vágyom és nem arra, hogy lekössem magam.. Ez az egész.. Fogalmam nincs, hogy fog működni. Az egyszer biztos, hogy most a gondolataim fognak felemészteni, mert nem tudom, hogyan tovább. Találkoznom kell mindkét személlyel, akikkel ágyba bújtam és valami frappáns dolgot kell kitalálnom arra, hogy miért szakítok velük. Az emberrel még könnyű lesz. Használhatom az erőmet, de egy fae.. Az, már egy kicsivel keményebb dió. Itt állok életem szerelmével szemben, miközben a gondolatok olyan teherként nehezednek rám, hogy úgy érzem a lábaim mindjárt összecsuklanak és nem lesz olyan ember, aki fel tud majd rángatni a földről. Olyan ez az egész, mintha a succubus énem megtagadná az elkötelezettséget. Hallottam, már arról, hogy egy succubus csak egy valakivel volt együtt, de ez nekem nem hiszem, hogy menne.. Én nem vagyok erre képes. Viszont muszáj lesz.. Mély levegőt vettem, mintha ez az egész nem is játszódott volna le a fejemben az előbb. Azonban az első megérzésem, miszerint Neal nagyon is tudott a világos fae-val való kapcsolatomról igaznak bizonyult. Abban a pillanatban, mikor a parókát említette egy kicsit összerezzentem. Felvettem magamra az ingét és próbáltam a lehető legjobb magyarázattal előállni.. – Ezek szerint még sem olyan jó, ha te tudtál erről. Másrészt pedig, ha ennyi időd volt feltérképezni azt, hogy mégis mit csinálok, kivel és mikor csinálom nem értem, hogy miért nem bírtál besétálni azon a rohadt ajtón korábban. ELTŰNTÉL NÉGY ÉVRE AZ ISTENIT. – Kifakadtam.. Nem bírtam tovább. Ennek részben köze volt a parókához részben nem. Ezt, már akkor meg kellett volna tennem, mikor besétált az ajtón. De a hiánya annyira elvakított, hogy nem tudtam tisztán gondolkodni. – Tudom, hogy épp most tettem ígéretet arra, hogy magam mögött hagyok mindent, ami ezelőtt volt.. Mármint az elmúlt négy évben.. De tudod, hogy mit ígértem meg? Eldobok magamtól mindent érted.. Eldobom magamtól azt, ami egykoron vigaszt jelentett a számomra, mert te eltűntél. Arra sem voltál hajlandó, hogy szólj, hogy mi van veled.. Lehet, hogy előbb rángattalak volna ki abból a kicseszett börtönből, mint a haverod. Két személyhez volt közöm az elmúlt négy évben és tudod.. Egyikük sem tudta megadni azt nekem, amit te. Mert téged szeretlek, Neal. Teljes szívemből.. Viszont azt ne kérd tőlem, hogy az ígéreteimet itt és most beváltsam, mert képtelen lennék rá. Kiszakítanék egy darabot önmagamból ezzel az egésszel.. Nem megy. Még nem. – Hátráltam tőle pár lépést nem akartam, hogy a közelsége összezavarja a már így is kusza gondolataimat. Én magam sem tudok igazán kiigazodni rajtuk, akkor hogyan várhatnám el ezt valaki mástól? Miért pont most tört elő belőlem ez az egész? Nem tudom.. De nem is számít. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy nem számít. De talán most úgy megbántottam, hogy soha többé nem fog még csak hozzám szólni sem nem hozzámérni. Pedig szeretem, mikor hozzámér. Megnyugtat. Elfeledteti velem minden gondomat, de most arra van szükségem, hogy mindezt kiadjam magamból. – Félek a házasságtól. Félek a gyerekvállalástól. Félek a jövőtől, Neal. Az egyetlen dolog, ami biztos az a múlt. A jelenben akarok élni és nem azon akarok aggódni, hogy mégis mit hoz a holnap. Mert azzal akkor foglalkozom, majd ha eljön. Tudom, hogy szeretnéd, ha ez az egész köztünk végleges lenne.. Én is szeretném. Undorodom a gondolattól is, hogy más nő hozzád érhet. Vagy bármi.. De egyszerűen én még nem állok készen arról, hogy lemondjak erről.. Lemondjak arról, amit az elmúlt négy évben építettem fel. Tudom, hogy az életemet kockáztatom azzal, hogy találkozgatok egy világos Fae-vel, de ezt vállalom. Ha úgy gondolod, hogy nem szeretnéd ezt az egészet akkor.. – lehúztam az ujjamról a gyűrűt, miközben könnyek szöktek a szemeimbe – menj. Ne is nézz vissza többet. Légy egy olyan nővel, aki megérdemel téged. Aki képes feladni érted a világot. Abban a pillanatban, ahogy meglát. Pont mikor én. Tudtam, hogy más vagy. Már akkor.. De én nem változom. Belülről talán, már elkezdtem rothadni is.. Sajnálom, de nem hiszem, hogy képes vagyok ezekre a változtatásokra ilyen hirtelen.. Főleg, hogy négy év után most sétáltál be az ajtómon. A fürdőszobában történtek nagyon is sokat jelentettek a számomra, de nem verhetjük át magunkat Neal. Eltelt négy év anélkül, hogy láttuk volna egymást. Ez minden kapcsolatban nagy változást hoz. Viszont a döntés a tiéd. – Nagyot nyeltem, majd a gyűrűt a tenyerembe helyezve nyújtottam felé. Nem akarom elengedni, mert fontos a számomra, de joga van ahhoz, hogy döntsön a saját életéről úgy, hogy tisztában van azzal, hogy ki is vagyok én.
A gyerektémát nem csak viccből hoztam fel Wendynek... A börtönben töltött idő alatt jöttem rá, hogy én akarok gyereket. Habár ez fenekestül felforgatná mindkettőnk életét, de akkor is. Meg gyötört a kíváncsiság is, hogy vajon milyen Fae születne belőle. Egy farkas? Egy succubus? Vagy valami teljesen más? 4 év az eszméletlenül hosszú idő. Már szinte azon a ponton jártam, hogy nevet is kitaláltam a gyereknek. Habár tudtam, hogy ő így fogja lereagálni, én még is örülnék egy kis porontynak. Vége tudnám, milyen érzés apának lenni. Szülőnek. De a gyerekek után az unokák jönnek, majd dédunokák, és így tovább. De ez sem 2 nap alatt történne meg. Felesleges ilyeneken gondolkoznom, egy ideig úgy sem lesz ebből semmi. Bár, ha a sors is úgy hozza... Nem is értem, régen hogy volt időm más nőkre Wendy mellett. Régen, kb. 80 éve. Azelőtt már több mint 100 éve együtt voltunk, már mint... Hát jobb szó nincs erre, akkor is randizgattunk. De akkor még nagyon nyitott kapcsolatban éltünk egymással. Viszont mikor elkezdtem tervezgetni azt, hogy megkérem a kezét, utána egy nő sem volt már az életemben. És ez így jó. Mellette minden nő eltörpül. Legyen az Succubus, Nimfa, vagy bármi. Ő a legtökéletesebb személy számomra. És efelől semmi nem tudna eltéríteni. Bűntudatom is van amiatt a succubus-os incidens miatt, amit még Dave-el éltünk át. De, igazából nem lenne rá sok okom. Ő összefeküdt másokkal, én meg csak véletlenből keveredtem egy Succubus hatókörébe. De vajon... Ő hogy vélekedne arról, hogyha engem látna meg egy másik nővel? Vagy nem is meglátna, szimplán csak tudomást szerezne róla. Wendyt ismerve darabokra tépné szét a csajt, ezért is érzem kicsit igazságtalanságnak ezt az egészet. Ő már bő 200 éve össze fekszik másokkal, én nekem meg egy rossz szavam nem lehetett, mivel általában arra hivatkozott, hogy: "Succubus vagyok.", meg hogy "Nekem is vannak szükségleteim." Én ezzel teljesen egyetértettem, de attól még fájt. Már mint... az ilyenfajta viták is később jöttek fel, már az eljegyzés után. Akkor persze még nem tudott arról, hogy én mással nem szűrtem össze a levet. - Akkor is... sokat jelent ez számomra. - Simítottam meg az arcát, és odaadtam neki az ingemet. Remélem értette a célzást, régen is imádtam ha ennyiben mászkál csak. A kalapomban, és az egyik ingemben. Szexinek találtam. Majd eszembe jutott az ígérete. Egy fene, akkor miért is ne kérdezném meg? - Egyébként a parókás trükk? Ügyes. Feltűnésmentes, plusz senki nem ismer fel. - Láthatóan kicsit lesokkolt, hogy tudok róla, de mosolyogva folytattam. - Igen, tudok róla. És nincs jogom ítélkezni, még is csak én mentem el egy szó nélkül 4 évre. - Majd odahúztam magamhoz, és derekánál átöleltem, a kettőnk arca is alig két centire volt egymástól. - Nem csak a szépséged miatt kértem meg a kezedet. Hanem az okosságod, a néha durva humorod, és a ravaszságod miatt. Meg talán azért, mert szereted a veszélyeket. - Mondtam neki mosolyogva, majd adtam egy puszit a szájára. Nem tudtam rá haragudni, azért amit tett. Nem is lett volna jogos. Majd bejött a kutya is. Ránéztem egy pillanatra, majd vissza Wendyre. - Kihagytam a gondoskodót is. - Még mindig mosolyogva mondtam neki, majd jöhetett a szokásos beszólásom is. Kicsit ducinak tűnt a kutya, legalább nem csont és bőr volt. Tehát rendesen gondját is viselte. - Ha nem ismernélek, azt mondanám, fel akartad hizlalni, majd megenni. - Mondtam nevetve. Kisebb csipkelődések egy kapcsolatban elférnek szerintem.
Zene: - Note: Felejtsd el amit üziben mondtam. Ezen a mennyiségen még én is meglepődtem.
Gwendolyn Caffrey
I'm a succubus, I need your chi.
✤ Posztok száma : 354
✤ Születésnap : 1657-10-03
✤ Regisztráció : 2013-11-03
✤ :
✤ Foglalkozás & hobbi : ξ club owner
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Hálószoba Thu Feb 06, 2014 1:41 pm
Wendy & Neal
Az, hogy elkötelezzem magam egy kicsit még sok nekem. Legalábbis az lenne, ha nem Neal-ről lenne szó. Már azon is gondolkoztam, hogy nem én voltam az, aki egykoron kihasználta, hanem ez az egész pont fordítva történt. Hogy ő döntött úgy, hogy kihasznál engem és fogta magát és lelépett. Mégis mi mással magyarázhatná az ember a négy év eltűnést? De a lényeg, hogy most visszatért és készen állok, hogy összekössem vele az életemet. Azért egy kicsit kellemetlen, hogy mellette még van két férfi az életemben és őket még azelőtt le kellene rendeznem, hogy komolyabban belemennénk ebbe az egész esküvő témába. Aztán nem is kellene Neal-nek erről az egészről tudnia.. Mondjuk semmi oka arra, hogy elítéljen, hiszen négy évig távol volt és magányos voltam. Nekem pedig vannak szükségleteim. Tudom ez nem magyarázza azt, hogy miért rohantam egyenest egy olyan férfi karjaiba, aki a világos fae-k csapatát erősíti. Hatalmas hiba volt a részemről, de ugyanakkor imádom a veszélyt és pontosan ezt jelentette ő maga is. - Hmm.. Azért annál egy picit gyönyörűbb. - Válaszoltam kuncogva. Még mindig nem hittem el.. Ezek szerint nagyon, de nagyon fontos lehetek neki.. Ez a pár pillanat alatt teljes mértékben eltüntette az emlékezetemből az elmúlt négy évet.. Legalábbis egyenlőre. Ameddig velem van nem fogok azon gondolkozni, hogy mennyire igaz ez az egész börtönben volt dolog.. Mondjuk miért is hazudna nekem? Miért is gondolkozom ilyesmin? Boldog vagyok.. Vagyis boldogok vagyunk. Nem szabad elrontanom a helyzetet valamilyen ostobasággal. Miután kimászott a kádból én még egy darabig benn maradtam.. Nem értem, hogy miért gondolja, hogy hatással lesz rám az, hogy elviszi a törölközőket és a köntösöm.. Nem vagyok szégyellős ugyanakkor nagyon is tetszik, hogy ezt csinálta.. Hiányzott a vidámság e ház falai közül. Főleg, mivel a partnereimmel mindenhol találkoztam kivéve ezt a helyet. Észrevettem, hogy a tekintete nem is igazán a kutyán van, hanem a táskámon.. Ott van benne a paróka.. Talán észrevette? Vagy meglátta? Vagy már tud a kapcsolatomról a világos Fae-vel? Nem tudom, de mindenesetre semmi jót nem jelenthet. Viszont megígértem, hogy mindegyiket befejezem és így is lesz. Szóval tulajdonképpen nincs miért aggódnia. Ahogyan nekem sem. Soha nem fog kiderülni, hogy valaha is viszonyom volt egy világos fae-vel. A paróka plusz még pár egyszerű trükk és fel sem ismer senki az utcákon.. Nevetséges. De ugyanakkor szórakoztató, hiszen bármikor felismerhet valaki.. Vagy esetleg nyomozhatnak utánam, hogy mégis honnan jövök.. Akkor pedig nem találnak semmit.. Mert nincs olyan nevű világos succubus, hogy Lily Grey. De szerencsére erre még senki nem jött rá. Egy idő után sikerült leküzdenem a gyomromban növekvő gombócot, majd követtem Neal-t a hálószobába. Ha tud is valamiről.. Nem kell vele foglalkozni, hiszen be fogom tartani az ígéretemet. Nem fogok többé találkozni egyikkel sem. Legalábbis azután nem, hogy mindegyiknek megmondtam, hogy itt a vége. - Tudom, hogy jól áll. - Válaszoltam kuncogva, majd halkan felsóhajtottam, mikor keze ismét a lehető legjobb helyen helyezkedett el. Csókját szenvedélyesen ugyanakkor gyengéden viszonoztam.. Soha nem dobnám el ezt a férfit.. Nem egyért.. Nem százért, de még ezerért sem. Túlságosan is nagy kincs a számomra. - Nem kell megköszönnöd. Nélküled üres volt a ház.. Szép lett volna, ha még őt is az utcára teszem.. - Megfordult a fejemben, de nem büntethettem a kutyát azért, mert ő szó nélkül eltűnt.. Szóval megtartottam. Amúgy is szeretem az állatokat.. Meg, hát.. Azért a kutya jelenléte mindig megnyugtatott.. Benne volt egy kis darabka Neal-ből.
Last edited by Wendy Hale on Thu Feb 20, 2014 6:44 pm; edited 1 time in total
Neal Caffrey
I'm a wolf, the moon is my enemy
✤ Posztok száma : 199
✤ Születésnap : 1591-05-17
✤ Regisztráció : 2014-01-07
✤ :
Honey, keep my secrets well
Subject: Re: Hálószoba Sun Feb 02, 2014 6:06 pm
<--- Fürdőszoba
Wendy & Neal
Míg a nadrágomba kutakodtam, elgondolkoztam. Elképzeltem az esküvőnket, ahogy végigvonul a sorok között, minden lány irigykedik a szépsége miatt, én meg a sírást alig bírom visszatartani. Ahogy kimondja az igent, és utána a csók... A lagzi, ahol ott van minden ismerősünk, és rokonunk. A tánc, tehát minden. Rég gondolkoztam már ezen ennyit, és kezdtem egyre jobban beleélni magam. Az biztos, hogy annál szebb nap nem lesz az életemben. Soha. A csókba belemosolyodtam, és közben szorosan öleltem magamhoz. Nem akartam elengedni egyszerűen, ennyi idő után jól esett a közelsége... a csókjai... a szeme, az arca, mindene. Szó szerint minden porcikája. - Gyönyörű, mint a tulajdonosa. Nagyon szívesen. - Nem bántam meg, hogy megvettem ezt a nyakláncot. Csak hogy boldognak láthassam, én bármit megteszek. Érte még elmennék az Északi-sarkra is, ha egy pingvint akarna. Hát ez... furcsa egy hasonlat volt, de nem baj. A lényeg érthető. Simogattam a hátat, miközben megint megcsókoltam. Azután kiszálltam a kádból, és a ruháimat kidobtam a szennyestartóba. - Keresek valami ruhát. - Majd hátranéztem Wendyre, és jött egy kihagyhatatlan megszólalás. - Neked ez viszont jobban áll. - Mutattam rá egy ujjal, és megtöröltem magamat. Gondoltam megszívatom kicsit, így elvittem az összes törölközőt, a köntösét és elindultam kifelé. Kinyitottam az ajtót, léptem volna, de ott volt egy kutya, amin átestem. Halk káromkodások után ránéztem a kutyára. Ez nem lehet igaz... Ez tényleg a kis Jessica? Nevekben sosem voltam jó, de egy kutyának tökéletes. Felálltam, majd odaguggolva megsimogattam. Látszólag felismert, elkezdte a kezemet nyalogatni. Megpaskoltam a fejét, és felálltam. A látószögembe esett Wendy kis táskája. Teljesen elfelejtkeztem róla.. Gondolom ő tőle is meg fog szabadulni, ha már egyszer megígérte. Néhány másodpercre a táskát figyeltem, talán ezzel sikerült lebuktatnom magam. Mármint hogy tudom. Wendy láthatta, hogy nézek valamit, ugyanis az ajtót nem is zártam be. Sarkon fordultam, és elindultam a hálóba. Beérve, a törcsiket ledobtam az ágyra. Egyik szekrénybe találtam meg a gatyáimat. Megszagoltam, és éreztem rajta, hogy ez nem is olyan régen mosva volt. Felvettem, majd a gardróbhoz mentem, onnan kivettem az egyik nadrágom, ami szintúgy tiszta volt. Egy halvány lila inget is kivettem, és mindkettőt felvettem. Az inget nem gomboltam be, legalább szellőzik. Majd megláttam az egyik kalapomat is... Hihetetlen, hogy mindezeket megőrizte. Majd megéreztem, hogy Wendy bejött. Rátettem a fejére a kalapot, és mosolyogtam. - Jól áll. - Majd újra alaposan végigmértem meztelen testét, és megszólaltam. Nem bírtam betelni a látvánnyal- Tudod mire gondolok mikor így látlak? - Majd közelebb léptem hozzá, megcsókoltam, miközben ott lent elkezdtem simogatni. Nem akartam még egy menetet, csak kihagyhatatlan alkalom volt. A csók után a simogatást is abbahagytam, és hátrébb léptem. - Köszi, hogy megtartottad a kiskutyámat.- Mondtam neki mosolyogva.
Home 
Subject: Re: Hálószoba 
